LIGHTSPEED

Tegnap, azaz június 15-én elhunyt a filmtörténelem egyik legnagyobb alakja, Stan Winston. Az úriembernek olyan mára ikonikus teremtmények megvalósítását köszönhetjük, mint az alienek figuráju az Aliensben (A bolygó neve: halál), a Jurassic Park filmek élethű dinoszauruszai, a Terminator fémváza, a Predator tiszteletet parancsoló és igazán cool ragadozója… de ő készítette a wooikee kosztümöket az azóta elfeledni próbált Star Wars Holiday Specialba. És még megannyi kreatúrát, talán össze sem lehet számolni. S ő volt az, akit Steven Spielberg egyszerűen csak „Mr. Wizard” néven emlegetett. Nem mellesleg a Stan Winston Studio feje.

1946. április 7-én született Richmondban, Virginia államban. 1969-től a California State University, Long Beach tanulója volt, majd Hollywoodba érkezve színésznek állt. De nem csak speciális effektusokon ténykedett, írt, rendezett és producerként is ténykedett. Oscar díjat kapott az Aliensért, a Terminator 2-ért és a Jurassic Parkért, valamint a Academy of Science Fiction Saturn-díjjal jutalmazta az Artificial Intelligence: AI, a Jurassic Park, a Batman Returns, a Terminator 1-2-ért és az Aliensért. Nagy űrt hagyott maga után a filmek univerzumában. Nyugodjék békében.

Új trailer tekinthető meg a Star Wars: The Clone Wars animációs sorozatból/mozifilmből. Amulás és bámulás:

http://movies.yahoo.com/movie/1809991325/video/8273357

Innen meg leszedhető egy két perces jelenet, bár sajnos a minősége gyatra, mivel kamerás, de azért a feeling átjön. A csatákra egy szavunk sem lehet, igazi csillagok háborúját fogunk látni:

http://www.mediafire.com/?hmyw3byfmz0

Mikor ezeket a sorokat pötyögöm, még nincs meg a film, de már úton van (hála egy nagyon kedves és önzetlen rajongótársamnak, akinek már SW gyűjteményem egy ékes részét is köszönhetem, és akinek ezúttal is szeretném nagyon szépen megköszönni). Szóval, még nincs itt a film, így tűkön ülve bár, de előre leírhatom, hogy mi ez, mert van egy olyan gyanúm, hogy a film megtekintése utáni extázisban az utolsó dolog, ami érdekelni fog, az, hogy hogyan készült.

Szóval, mindenki ismeri a Star Wars filmeket. Legyen szó az ep1-2-3-ról, vagy az ep4-5-6-ról, abban azt hiszemm mindnyájan egyetérthetünk, hogy nem nagyon van olyan filmsorozat a világon, amelynek részei ennyi verziót megéltek. Az ep3-at leszámítva mindegyik rész legalább két (illetve több) verzióval büszkélkedhet. Az ep1-nek van a mozis és DVD-s változata (új jelenetekkel bővült, plussz javítottak a képen és a hangon). Az ep2-esnek a mozis és a digitális mozis (ez került rá a DVD-re, egy jelenettel bővült, sok-sok apró effekt került rá – pl. Jango Fettnek szikrázik a jettpackje -, illetve a film végén Amidala megfogja Anakin robot kezét). Az ep4-5-6-nak meg a mozis, a lézerlemezes (ez került DVD-re, de itt csak hang és kép korrekció volt), a THX-es (szintén hang és kép korrekció), az SE (hang- és képjavítás, CG elemek, új és bővített jelenetek), és a 2004-es DVD (nagytatarozás az SE-n, új jelenetek, Ian McDiarmid és Hayden Christensen felbukkanása, Temuerra Morrison hangja). És most megérkezett a legújabb verzió!

No, mielőtt elmondanánk mindennek George Lucast és a Lucasfilmet, had szögezzem le: semmi közük hozzá. Bizony. Ezt ugyanis az Adywan nevű független stúdió alkotta meg, bő két éves megfeszített munkával. Az eredmény… hát szerintem a Lucasfilm megirigyelhetné (sőt, ha van eszük, jogi huzavona helyett leszerződtetik a srácokat, odaadják nekik az ILM-et és ennek mintájára, Lucas instrukcióival megkérik őket, hogy csinálják meg a rendes javítását a filmnek). Mindent lecseréltek, amit csak le lehetett. Új fénykard effektek, teljes új és komplexebb űrcsata a film végén (egész pontosan, minden űrjelenet hosszabb és komplexebb lett), Han lő először (2004 óta nem volt gondom ezzel, bár Greedo célzását sose sikerült teljesen elfogadnom – fél méterről mellélőni, képtelenség -, de azért én azok közé tartozom, akiknek még mindig ez a verzió tetszik jobban, bár ismétlem, 2004 óta a másikkal sincs gondom). Szóval, nagyon nagy lett a tatarozás, a legapróbb hibáktól a legnagyobb, eddig csak az ep1-2-3-ban látott látványelemekig mindenen átmentek. Hihetetlen, amit műveltek, s mindezt non-profit módon. Szóval, mindentől függetlenül, én becsülöm, tisztelem a Lucasfilm munkásságát, de azért példát vehetnének az Adywan csapatáról. A reakciójukra mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, bár viszonylag fű alatt készült a film, azért volt egy publikus oldal, szóval lehet, hogy a Lucasfilm hagyta őket ténykedni, megnézvén, mi lesz belőle.

Na szóval, még annyit, hogy mit is várok ettől: olyan hibák kijavítását, amik nekem szemet szúrtak, és már 1977-ben is meg lehetett volna csinálni rendesen (mivel már láttam összehasonlító képeket, így tudom, hogy ezt teljesítették). Persze, nem várok ILM szintű CG effekteket, mert azért mégis csak egy non-profit, „amatőr” (nagyon-nagyon idézőjelben tessék érteni, mert amit csináltak, az minden, csak nem amatőr) csapat csinálta, és ez azért meg fog látszódni. Illetve, már tudom, hogy nem tetszik az, hogy kiszedték a Jabba jelenetet a filmből (a DVD-n extraként elérhető), illetve eltűntették a kis lecsapható birodalmi droidokat Mos Eisley-ből, na meg egy-két helyen a rontokat. Mivel én még Ridley Scottnak sem vagyok hajlandó megbocsátani, hogy jeleneteket nyiszált ki a saját filmjéből (Alien), hát nem egy filmtől független csapatnak fogom elnézni ugyanezt. Ennek ellenére, ez nem fog befolyásolni (remélhetőleg, aztán majd elválik) az értékelésben, csupán egy tüske lesz, és iszonyúra, baromira, rohadt mód, cefetül kíváncsi vagyok erre az alkotásra. Szóval…

1 nappal később

MEGJÖTT!!!

2 órával, 7 perccel és 30 másodperccel később

Végignéztem. A lelkesedésem a film végére valamelyest alább hagyott. Le kell szögeznem mindjárt az elején. Mint non-profit rajongói alkotás ez briliáns, példa értékű, és bizony a Lucasfilm példát vehetne róluk. Ennél fogva eszem ágában sincs becsmérelni a speciális effekteknek ama hátrányát, hogy bizony látszik, hogy 2D-s és nem 3D-s alkotások. Mert ezek még így is lenyűgözők, még ha tetten érhető is a turpisság. Természetesen mögöttük nem állt egy profin felszerelt stúdió, hogy az új jeleneteket 3D-s modellekkel alkossák meg, viszont így is remek munkát végeztek. Azt sem veszem rossz pontnak, hogy az új zenék totálisan a többi részből lett kiollózva, hiszen felteszem, egy komplett szimfonikus zenekar sem állt mögöttük, hogy újrahangszereljék az adott taktusokat. Ezek sajnos valószínűleg nem voltak benne a rendelkezésre álló eszközök még így is széles palettájában. Szóval, ezek elnézhetők, és szerintem el is kell nézni. Elvégre, akárhogy csűrjük-csavarjuk, ez akkor is egy rajongói alkotás, azok alapvető – és az említett okokból kiküszöbölhetetlen – hibáival. Na de, nézzük is, mit merre meddig.

Az apró részletekre kiterjedő ráncfelvarrás egyszerűen hihetetlen. Bár a lézersugarak még mindig elég kelekótyán tudnak menni a jelenetek nagytöbbségében, azok formája, színe gyönyörű, és tökéletesen passzol a többi részhez. Végre nem csak piros csíkok, hanem élénkek, és a közepükben van az a narancssárgás ragyogás. Nagyon babák lettek, hát még az, hogy az embereket már el is találják. Példának okáért mikor a Tantive IV személyzetét támadják a rohamosztagosok, a lázadó katonák csak úgy ukmukfuk elesnek, sosem látni, hogy el is találták őket. Na, ezen gyökeresen változtattak, ebben a műben nem spontán ájulás, hanem kemény lézertalálat okozza a csatasorból való kidőlést. Ez az egész filmen végigvonul, ami nagyon jó.

A Tantive IV jelenetei nagyságukban nem változtak, de rengeteg apróság bekerült, mint néhány furán álló katona (egyik jelenetben így, másikban úgy) most már egységesen „vigyázzállásba” vágta magát, vagy éppen C-3PO és R2-D2 már nem egy szürke alagútba, hanem a mentőkabin falai közé masíroznak be. S ha már kabin, mikor a két droid között ül a kamera, az ablakon túli csillagrombolót sokkal közelebbről figyelhetjük meg, így a dokkban parkoló Tantive IV is látható. Végül pedig, a két nap is látható, mikor a kabin belép a légkörbe. Igen, már nem csak pörög, hanem ténylegesen eléri a légkört.

A következő nagy dobás az volt, mikor a homokkúszót már nem csak egy fényjeleket adó kosznak látjuk, mikor C-3PO kiszúrja. Szóval most már látni, hogy az tényleg egy jármű, és nem szorulunk C szuperszemére (amúgy, ha jól vettem ki, a jelenethez a ’77-es verzió jawa homokkúszó jeleneteit használták fel, de erre nem vennék mérget).

A 2004-es DVD-re azt a látképet, melyben R2 a sziklák közt barangol, kissé módosították, méghozzá úgy, hogy az eget hasonló színűvé festették, mint amilyen az ep2-3-ban. Az Adywanos srácok ennél is tovább mentek, és a háttérben immár olyan fura formájú sziklákat látni, mint amik között Anakin száguldozott az ep1-2-ben. Ezt azért tartom remek ötletnek, mert ezzel tovább erősítették a kapcsolatot az előzményekkel.

Mindezidáig viszont nem okozott semmi sem túl nagy meglepetést. Ezek mind-mind apró hangulati elemeknek számítottak nálam, amik maximum annyit újítottak, hogy az ep4 trükktechnológiailag nem tért már el annyira az összes többi résztől. Viszont az első jelenet, mikor majdnem kiköptem a teámat, az Luke és Ben beszélgetése a Kenobi lakban. Ezt ugyanis totálisan átvágták. A hologramot rögvest az elején láthatjuk, és Luke csak eztán kérdezi meg, hogy Ben harcolt-e a klón háborúkban. Eztán jön Kenobi válasza, hogy igen, ő is Jedi volt, mint Luke apja. S az ifjú ekkor tiltakozik, hogy az apja teherhajó pilóta volt, nem Jedi (eredetileg ugye ezzel kezdődött a jelenet). Ezután jön az Erőről való diskurálás és végül Ben nagy bejelentése, hogy Luke-nak meg kell tanulnia az Erővel bánni, ha az Alderaanra akar menni. Az érzéseim vegyesek ezzel kapcsolatban. Abból a szempontból tetszik, hogy így sokkal logikusabb, folyamatosabb a beszélgetés. Másrészt, éppen a sodrás veszett ki belőle. Az eredeti vágásban az ember szép sorban veheti tudomásul a dolgokat. Luke nem tudja az apjáról az igazat, nem tudja, hogy Obi-Wan Jedi volt, nem tudni, mi az az Erő. Szép felvezetése ez mindannak, amit a hologramon hallunk. És a slusszpoén, mikor Ben hosszas hallgatás után előáll azzal, hogy Luke ismerje meg az Erőt és jöjjön vele az Alderaanra. Ez csak úgy önmagában is drámai, hát még az ep1-2-3 szellemében. Ez a drámaiság, ez a Benre jellemző spontánság kiveszett ezzel az új vágással. Tehát ez inkább tolta számomra negatív irányba a lécet.

Na eztán jött, ami tarkón vágott. Jó értelemben. A Halálcsillag belépője. Mikor csak az ep4 létezett, az állomásnak annyira nem volt nagy a jelentőssége, mint miután az ep2 és 3-ban oly szépen felvezették. Vagyis úgy szolván, két rész óta várjuk, mi is az a valami, amire Poggle azt mondta, hogy ha megtudnák a Jedik, végük lenne. Szóval ez után kicsit snassz a Halálcsillag belépője. Ezt az Adywannál is tudhatták, mert teljesen új jelenetet alkottak. Az állomás egy bolygó körül kering (mint az EU-ban), TIE vadászok és csillagrombolók őrzik (ez amúgy logikus is, hiszen a film szerint csak akkor lép működőképes állapotba, így furcsa is, hogy nem őrizte semmi). S mindezt az Imperial March taktusai teszik egésszé. Persze, azért nálam megtörte a hangulatot az, hogy ez a zene ebben a formában nem illik az ep4-be, illetve, hogy a rombolók és TIE vadászok szinte teljes egészében az ep5 jeleneteiből jöttek át. Mégis, ezek apróságok, amik a rajongói alkotás tényezőjéből fakadnak. Ha ezt egy profi háttérrel tudnák megalkotni, ahol az ep4 zenei világához alakítanák az Imperial Marchot, jól megkomponálnák a zene be- és kivezetését (a vágás miatt itt elég hirtelen), illetve új csillagromboló és TIE CG jeleneteket alkotnának hozzá, az egész jelenet egyszerűen zsigerbizsergetően gyönyörű lenne. Az elképzelés és a szándék miatt nálam ennek a verziónak ez a fénypontja.

Illetve még az ezt követő jelenet. A tisztikar megbeszélésén egyetlen apróságot változtattak. Zenét tettek alá. Először az Emperor’s Thron Room szól, majd az ep3 egyik számának egy része. Nagyszerű alaphangulatot teremt és Vadert még fenyegetőbbé teszi.

Ezután jött egy újabb dolog, ami nem tetszést váltott ki bennem. Megérkezés Mos Eisley-ba. A ’97-es SE változattal Lucas ezt hatalmas magasságokba emelte (egyik kedvenc jelenetem lett), és a 2004-es változatban az egyetlen apró szépséghibáját is kijavították (a megérkezés első jelenetét, ahol a sikló és az Oscar-szobor C-3PO elég gagyi volt). Sajnos, ezt a számomra igencsak szeretett jelenetet szépen szétnyirbálták, és bár minden szándékom az volt, hogy vállrándítással elintézem, nem tudom. Ez ugyanúgy hiba, mint az, hogy az Alien³ SE-ben kicserélték a kutyát egy ökörre (igaz, ez utóbbi sokkal nagyobb). Kevesebb lett a scurrierek száma, kivágták azt a jelenetet, amelyben a munkásdrodi lecsapja a Mark IV-es őrszemdroidot, eltávolították a ronto vs robogó jelenetet (amire egy ep3-as utalás is van), illetve a rontok számát alapból limitálták. Ez nagyon nem tetszett, sajnálom.

Szerencsére, felvidultam, mikor hőseink beléptek a Cantina bárba. Ugyanis a gumimaszkok végre mimikáztak, így sokkal kevésbé tűnnek maszknak. Igen, pontosan úgy kaptak grimaszt, mint E. T. a saját filmje felújításában. Nagyon jól néz ki, akárcsak az, hogy Evazan doki lecsapott karja immár nem vérzik, illetve az egyértelműek a jó doktor karja (mondjuk én úgy gondoltam, hogy Ponda Baba szabadult meg a végtagjától, de ez végül is nem oszt, nem szoroz, az viszont tény, hogy Evazan ránt fegyvert, nem Baba).

Na és akkor elértünk egy sok rajongó által sarkalatos pontra. Han vagy Greedo lő először, esetleg egyszerre sütötték el a pisztolyokat? Mint azt a bevezetőben is írtam, számomra 2004 óta tökéletesen megállja az is a helyét, hogy egyszerre lőttek. Így Han is visszakapta sajátos „báját”, és mégsem tűnik annyira hidegvérű gyilkosnak. Elégedett lehetett a kecske, meg a káposzta is. Ennél fogva, nekem bár baromira tök mindegy, melyik jelenet van itt, mindkettő tetszik (na jó, a Han lő először felvetés ici-picit, de tényleg csak egy nagyon picit jobban bejön). Viszont, tagadhatatlan tény, hogy ez a jelenet sokkal kevésbé látványos ebben a formában. Nem látni semmilyen sugarat, csak snassz módon füstöl minden. 2004-ben röpködtek a sugarak, jobb a beállítás. Szóval, talán emiatt, ha választanom kéne, mégis az egyszerre lövést választanám. Plussz, itt éreztem először, hogy a tupírozással átestek kicsit a paci túlfelére. Greedo ugyanis pislog. Én a rodikra mindig is úgy gondoltam, hogy azok voltaképpen nagy bogarak (nem véletlen olyan a fejük, mint egy sáskáé), a bogarak viszont nekem ne pislogjanak. Valahogy ez nem illik a fajhoz. Ezt elhagyhatták volna.

Eztán jött egy újabb Halálcsillagos jelenet. A tájkép még mindig ugyanaz, a harcállás egy bolygó körül kering. Ami ebben a jelenetben nagyon bejött, az az, hogy láthatunk egy csillagrombolót hipertérbe ugrani. Ez azért jó, mert egyrészt mutatja, hogy az állomás már harcképes, nem kell őrizni, másrészt értelmet nyer, később miért nincs körülötte a flotta. Szóval megvolt a koncepció.

És akkor jön a legnagyobb negatívum: Jabba jelenetét teljes mértékben eltávolították. Megbocsáthatatlan bűn, mint a királynő megszületésének eltávolítása az Alien³-ból. Ezzel egyrészt kinyírtak egy kapcsot az ep1, 5 és 6 között, másrészt megnyirbálták Han történeti szálát, harmadrészt cool jelenet volt és Jabba a kedvenc idegenem az SW-ben, negyedrészt ezzel Boba Fett is eltűnt, ötödrészt, Benék sétája a járműárustól a Falcon dokkjáig baromi gyors és hirtelen (a vágás). Viszont mikor hőseink meglátják a Falcont, most már látható a parabola antenna a tetején.

A Tatooine-ról történő szökés viszont mindenért kárpótol. A Falcon manőverezik, a csillagrombolók sokkal intenzívebben lőnek. Az egész jelent új dinamikát kapott, sokkal jobb lett.

Hasonlóan újraalkották az Alderaan felrobbanását, mely már sokkal látványosabb (nem mintha eddig nem lett volna az), és sokkal zajosabb.

A 2004-es javítás egyik legnagyobb hibája Luke kardja volt, ami furcsa mód bezöldült a Falconon. Tán színvak volt az illető, aki csinálta, vagy nem tudom, de egy ilyen szarvashibát nem észrevenni… na ahhoz már tehetség kell. Minden esetre, a felújítási lázban égő kis csapat nem volt rest ezt is kijavítani. És szerintem újfent elrontani. Én legalábbis nem voltam megelégedve a jelenettel. Oké, kukacoskodás tudom, de hiába szép kék a penge, ha egyrészt számomra túl lassan nyílik és záródik, másrészt meg inkább tűnt már fénybaseball-ütőnek. Baromi vastag lett a penge, ami azért is furcsa, mert pl. a Ben vs Vader párbajban már mind az aktiválás sebessége, mind a penge vastagsága jó volt. Szóval, számomra ezt a jelenetet még ez a verzió sem tudta helyre rakni.

Ezután kilép a Falcon a hipertérből. Nagyszerű, ahogy enyhe kék fénnyel megvilágították a hajó pilótafülkéjét, illetve az, hogy ténylegesen látható az aszteroida mező, szinte végig. Viszont kicsit felhúztam a szemöldököm, mikor a TIE szó nélkül rájuk lőtt. Birodalom ide vagy oda, milyen eljárás ez? Még csak az sem lehet kifogás, hogy a Falcon tiltott légtérben repült, hiszen pár perccel azelőtt még egy elég népszerű bolygó állt ott.

Amin hatalmasat derültem, és amit jómagam nagyon logikus újításnak tartok, az az álruhák megszerzése. Ugye eredetileg nagyon jól kivehető, hogy miután a két rohamoszi felmegy a Falconba, valaki ott bizony elsüt egy lézerstukkert (a hang pedig Solo pisztolyához tartozik, nem egy E-11-eshez, amit a rohamosztag használ). Viszont később sehol sem látható a lövés nyoma a páncélokon (mókás is lett volna). Ebben a verzióban ezt úgy módosították, hogy nincs lövés, helyette Chewie ordibál, a katonák meg nagyot puffannak. Azaz, megtudták, milyen az, mikor egy wookiee veszít.

A Halálcsillagon való grasszálás nagyjából apróságokban módosult. A háttér monitorai kicsit színesebbek, néhány egyenruha beszürkült (ennek nem tudom, mi értelme volt), a lézerek itt is sokkal szebbek. Aztán a börtönblokkban, ahol a lift ajtaján már a robbanás előtt látni lehetett, melyik rész fog kirobbanni, kijavították, így ez már nem látszik. Szóval, ilyen apróságok. Ja, meg kikerült a koppanó hang, mikor a rohamosztagos beveri a fejét. Kár ezért a poénért, mivel maga a jelenet továbbra is ott van, szóval nem tudom, miért kellett.

Viszont, ami itt a legnagyobb változás az Obi-Wan és Vader eszmecseréjében lelhető fel. A párbaj valamivel hosszabb (nem nehéz tetten érni a trükköt, egyszerűen néhány snittet többször, többféle formában felhasználtak). Kicsit talán gyorsítottak is rajta. Nem rossz, azt mondom, talán ha feltúrnák a Lucasfilm archívumát, még találhatnának is fel nem használt jeleneteket, amik betoldásával tökélyre lehetne vinni ezt az intenzívebb párbajt. Mindezek mellé betoldották az ep3 főtémáját, a Battle of the Heroest. A témaválasztás remek, de szerintem abszolúte nem illik a jelenethez. Gyorsítás és bővítés ide vagy oda, a jelenetek nincsenek ritmusban a zenével, ami sokkal gyorsabb, intenzívebb. Szóval talán itt lenne a legjobb, ha egy zenekar a BotH-t újrakomponálná, kissé lassabbra. Szóval itt is az ötlet jó volt, de a kivitelezés – a már sokat emlegetett technikai háttér meg nem léte miatt – kissé necces. Megfelelő háttértámogatással ebből is ki lehetne hozni valami pofásat, ahogy azt az Adywanos srácok elképzelték. DE… az elképzelés csak odáig jó, hogy Ben meghal. A technikai megvalósítás szép, amint Ben arca benne van a csuklyában, ahogy Vader pengéje megégeti a szövetet, ahogy Ben kardja deaktiválódik… ez nagyon szép. De azt a belassítást nem kellett volna. Maga az elképzelés nem jön be. Az SW-ben a halálokban éppen az a szép, hogy gyorsak. Nincs hősies tökölés, hanem minden gyorsan lezajlik. Darth Mault hip-hop ketté vágta Obi-Wan, Qui-Gon sity-suty le lett szúrva, Jango ripsz-ropsz elvesztette a fejét, Windu cak-pak kirepült az ablakon, stb. Ennél fogva valahogy a jelenethez nem illik ez a belassítás, pláne annak szellemében nem, hogy Ben nem halt meg. Ezt egyrészt tudhatjuk az ep2-3-ból, másrészt eltűnése után fél perccel már vissza is szövegel. Szóval ez a lassítás nem illik a képbe.

Ellenben a TIE vadászok körmérkőzése a Falconnal annál inkább. A vadászok cikáznak, a Falcon össze-vissza forgolódik, a lézerágyúk folyamatosan ontják a zöld és vörös sugarakat, a robbanások gyönyörűek, a csillagok mozognak (ez mondjuk kicsit mindig is szúrta a szemem az ep4-ben, hogy a csillagok elég lassan, vagy egyáltalán nem mozogtak a kabinokból kifelé nézve). Szóval nagyon baba, nagyon hangulatos, nagyon látványos jelenetsor lett.

Az is jó, hogy miután Vader azt mondja, hogy „Most kapcsoltak hiperűrsebességre.”, akkor a következő jelenetben a Falcont ténylegesen ott láthatjuk, mind kívülről, mind a pilótafülkéből kifelé kandikálva. Itt viszont annyi szépséghiba van – és ezt ki lehetett volna küszöbölni -, hogy beültethettek volna valami kis bonusz zajt, mert hangilag bizony nem tűnik úgy, hogy egy más térben röpködnének.

S ha már a hipertérben vannak, mikor megérkeznek a Yavinra, onnan is lépnek ki. Apropó, Yavin, nagyjából kivették az összes farostlemez repülőt a hangárból, illetve a negatívban lévő jeleneteket visszafordították a megfelelő irányba. Tehát Solo végre nem balkezes. És VÉGRE nem amigás animációkat kell figyelni a monitorokon. Mind az eligazításon, mind a kontrolteremben, mind a Halálcsillag vezérlőjében, szóval minden jelentős helyen lecserélték az animációkat. Na nem nagyon, mert néhol pl. csak átszínezték, de mégis, remekül sikerült a modernizálás. Itt egy kis bonusz animáció, ott egy kis színezés, és máris nagyon hangulatos az egész. Mindezek mellett Leia-ék már egy ep2-3-as hologramos megjelenítéssel követhetik nyomon a csata alakulását, nem azon a sematikus ábrán.

Viszont, azért itt sem fenékig tejfel az élet, mert míg a 2004-es verzióban végre sikerült a POWER feliratot eltűntetni, az arab számokat richtig meghagyták mindenhol. És ezt ugyanúgy hagyták az Adywanos srácok is. Ellenben, a Halálcsillag vezérlőjében a monitor végre azt az időt mutatja, amit a hangszóróban bemondanak.

No, és akkor elérkeztünk a legnagyobb lélegzetvételű javításhoz. Egy apróság, ami nem tetszett, hogy a lázadó pilóták sisakján lévő kék jeleket bevörösítették. Különösebb értelmét nem látom, viszont így volt egy kis plusz változatosság. Oké, ez kukacoskodás volt. Ettől függetlenül a javítás ezekben a jelenetekben fantasztikusak. Luke felszállásánál pl. a hajója behúzza a talpait és elindul előre, a háta mögött az ablakon át már nem a nagy sötétséget, hanem azt látjuk, amint kihajt a hangárból a templom falain kívülre (itt jegyzem meg, az ablakon túl most már mindig az aktuális eseményeket látni, sosem éktelenkedik ott a nagy sötétség, helyette csillagok, lézernyalábok, a Yavin vörös sziluettje, űrhajók, a Halálcsillag felszíne látható, éppen attól függően, hol mászkál a vadászgép). A háttérben folyamatosan dúl a harc, tényleg jelen van a harminc lázadó vadászgép. De a TIE-okból sem néhány támad, hanem egész rajok. Több az 1-1 harc, a nagyobb összecsapások (igaz, ezek közül kettőt az ep6-ból emeltek ki – köztük Wedge egyik legjobb manőverét is átültették ide -, emellett pedig a pilóták jeleneteit egyszerűen duplikálták… rajongói alkotásként elnézhető, bár én egyszerűen nem éltem volna ezzel a húzással. Viszont van nagyon sok új jelenet is, szóval nem minden ilyen apró csalás). Mindent összevetve, az ep4 végső ütközete, mely számomra a legjobb űrharc a hat film által felvonultatott repertoárból, de így még jobb lett.

Egészen a végig. Ez megint egy olyan szakasz, ahol a koncepció nem jött be. Bár az alkotók célja valószínűleg a hangulat fokozás, és a helyzet kiélezése volt, szerintem éppen ez nem sikerült. A Halálcsillag szó szerint az utolsó pillanatban robban fel, mert már a szuperlézer torkolatában járnak a sugarak, mikor robban. Mindezek mellett a képre rázsúfolták a két X-Szárnyút, a Falcont, az egy szem Y-Szárnyút, a Yavint és a Halálcsillagot (ami mellesleg éppen elsülni készül), mely az eredeti verzióval szemben, ahol teljesen ő uralta a képet, itt csak egy részelem. Egyszerűen eltompították a jelent élét. Túlságosan megosztotta a figyelmemet, nem engedte, hogy a lényegre koncentráljak. Ráadásul a robbanás újra egy snassz pukkanás, és kiveszett belőle az a hatás, ami miatt úgy éreztem, mintha a harcállás önmagát lőtte volna szét. Szóval a csata vége nagyon nem jött be.

Végül, mindenki nagy örömére Chewie is megkapja a medálját. Esedékes volt már

A legvégére még annyi negatívum azért befigyelt, hogy megvágták a cast zenéjét, és beleszőtték a The Throne Roomot. Mivel imádom az ep4 végefőcímét – azt tartom a legjobbnak – nagyon bántotta a fülem a váltás.

Összességében azt kell mondjam, mint rajongói alkotás nagyon jól sikerült. Ha a Lucasfilm ezeket venné alapul, vagyis inkább őket venné rá a dologra, és leülnének Lucassal, hogy megbeszéljék, mi az, amit tényleg meg kéne hagyni, és mi az, amit nem (Greedo pislogása, Ben kunyhójának újravágása, meg ilyenek szerintem nem kellenek, viszont Jabba és a teljes Mos Eisley-ba érkezés nagyon is), illetve megkapnák az ILM-et, vagy valami kisebb, de jó technikai bázissal és szakemberekkel rendelkező társaságot háttértámogatásnak, illetve az archívumból elővennének néhány fel nem használt jelenetet, össze tudnának hozni egy olyan felújítást, ami után mind a tíz újunkat megnyalnánk. Viszont, amíg ez nem következik be, ez nem több, mint egy rajongói elképzelés arról, szerintük milyennek kéne lennie az Ultimate Special Editonnak. Ami nem rossz, mert részemről az én elképzeléseimhez közel járnak.

Ezen és ezen a linken rengeteg összehasonlító képet találhattok a műről.

Hétfőn volt alkalmam megtekinteni a Vasember című filmet. Be kell valljam, nem nagyon rajongok a képregény adaptációkért. A Pókemberekre azt mondom, hogy egyszer nézhetőek, a régi Batmanaktől – még a Tim Burtonféléktől is – a falat tudnám kaparni, az ilyen Hulkokról, meg egyebekről nem beszélve. Szóval ott már gáz van, ha például egy Fantasztikus 4-est csak azért tartok érdemesnek megnézésre, mert Jessica Alba mély dekoltázsú, testhez simuló ruhát hord.

Ellenben, azért akadnak jó képregény adaptációk is, amikre azt mondom, hogy igen, korrekt. A Hellboy tetszett (bár önmagában ez nem kiemelkedő, de Ron Perlman alakítása és a szövegek nekem eladták a filmet), a Batman Beginst máig a legjobb ilyen típusú filmnek tartom. Az X-men trilógiát is szeretem. Aztán ezzel kábé kifújt a „tetszik” lista. Ja nem, ott van még a Transformers.

Na de, hétfőn újabb névvel bővült az a bizonyos lista. Iron Mannal. Bevallom, nem sokat vártam a filmtől. A trailert látva abban biztos voltam, hogy a látvány izmos lesz, és voltaképpen úgyis ültem be a moziba, hogy egy látványos zúzdát szerettem volna látni, ala Transformers. Teszem hozzá, mint a legtöbb képregény adaptációnál, itt is hót tudatlan voltam a forrásanyag tekintetében, tehát ilyen szempontból abszolúte nem voltak prekoncepcióim. Egyet tudtam Iron Manről, hogy nem tetszik a ruhája.

Aztán elindult a mozi. Hummerek, katonák, gépfegyverek. Némi poénkodás aztán durr… robbanások, lövések, és a főhős máris egy saját maga által gyártott bombára meredt, ami éppen készült felrobbanni. Na mondom, ez tényleg az a zúzda lesz, amit vártam.

És nem az lett. Úgy értem, én tényleg arra számítottam, hogy megépül a páncél, aztán lesz egy ellenpáncél, és ők ketten transformereket megszégyenítő módon végigzúznak néhány utcát. Ilyen nem volt, illetve nem ilyen mértékben. A főhős a film végéig szembe sem került az ellenpáncélt viselő gonosszal, és akkor is csak egy fél utcát taroltak le, igaz, azt porig rombolták. De addig sem kell ám akció nélkül lennünk, nem, sőt, Iron Man kimenekül egy iraki barlangból, versenyt fut… pardon, repül két F-22-essel (milyen népszerűek lettek a filmekben ezek a madarak), megküzd iraki terroristákkal (igen, Iron Man nemzetközi szuperhős, nem úgy, mint Spiderman, Superman – bár ő még néha elment más országokba – Batman, vagy az X-men, emiatt szimpatikusabb). Szóval hepajkodik eleget.

A történet nem olyan nagy hűbelebum, sőt, sok helyen eléggé klisés. Az akciók, ahogy az lenni szokott, látványosak, de néha igencsak lehetetlenek. No de, az ilyen filmektől überrealisztikusságot várunk? Hát én biztos nem. Szóval bár felvontam a szemöldököm, azért hamar túltettem magam azon, hogy Iron Mant nem vágja félbe a hangsebességgel haladó F-22-es, vagy hogy a tank lövedéke meg sem karcolja, de a G-36-os gépfegyver tölténye már nyomot hagy a páncélon. Illetve említhetném a legmeredekebb részt, mikor Stark pusztán kacatokból megépíti az első páncélt a barlangban, úgy, hogy a fő Terror Pista az utolsó pillanatig azt hiszi, hogy rakétát épít. Szóval, vannak itt érdekes húzások, de hát a film keretein belül maradva ezek bizony működnek. Mert az az F-22-essel vívott verseny mégis csak látványos, mint ahogy az első páncéllal való dózerolás is. És ez keményen erre épít, mint a Transformers (mondjuk a története sokkal magvasabb az Iron Mannak, mint a Trafónak).

Szereplők tekintetében jobb nem is lehetne a felállás. A főhőst, Tony Starkot alakító Robert Downey Jr. két börtön vagy elvonókúra között is aranyat alkot, még egy ilyen filmben is. Viszi a hátán a mozit, nagyszerűen játszik, hitelesen adja elő a multimilliomos fegyvermogul playboy pálfordulását (amihez az is hozzájárul, hogy jól van felvezetve), miközben képes humoros lenni (a film másik nagy erénye, hogy teli van jó poénokkal). Jobb kezét és szívszerelmét Miss. Pepper Potsot a legnagyobb meglepetést okozó Gwyneth Paltrow alakítja. Bár mindig is tudtam, hogy Paltrow remek színész, a karaktereit többnyire nem igazán komáltam (számomra mindig volt valami unszimpatikusság a csajban). Most viszont teljes mértékben kedvelhető volt, és leginkább seggbe rúgtam volna Starkot, hogy inkább Pepperrel enyelegjen, semmint minden más útjába kerülővel (ja, Stark olyan faszi, aki még a legnagyobb utálóját is ágyba vitte kétpercnyi beszélgetés után… tiszta James Bond). A harmadik hős (mert hát azokból ugye három kell) Jim Rhodes ezredes, akit Terrence Howard formál meg. Őt viszonylag sok filmben látni, ám mindig másod-harmadhegedűs szerepben, és mint mindig, most is hozta a formáját. A hős tipikus társa. Még szót érdemel Jeff Bridges, aki a gonoszt alakítja, azaz Obadiah Stane-t, alias Iron Mongert. Kicsit furán fest a fickó, én először fel sem ismertem. Nem mondom, hogy ez Bridges úr élete alakítása, de korrektül hozta az alamuszi vérnyuszi szerepét, akinek az indítékai és szándékainak mikéntjei a film vége felé kezdtek kissé homályba veszni. Ja, és ott van még Samuel L. Jackson, akit keressetek meg ti (egy kis segítség: a film legvégén van).

Szóval, összességében jó film lett ez az Iron Man (még a páncélja is megtetszett ). Akció dús, látványos, humoros, klafa zenével (nem kiemelkedő, de a filmhez passzoló), szóval a tökéletes film a kikapcsolódáshoz. Jöhet a második rész.

Megannyi alien figura, Star Wars lego/könyv és egyéb kacat után végre sikerült rátennem a kezem valami olyasmire, amire évek óta vadászom. Egy szép méretes Constitution refit osztályú NCC-1701 USS Enterprise replikára, mely még világít és beszél is Bár eme funkcióját nem sűrűn fogom használni.

Már csak a többi főhős hajó hiányzik, mint az eredeti Enterprise, az NX-01, a D és az E. Na meg a Defiant és a Voyager. De ami késik, az nem múlik

Tegnap kijött HD-ben a The Clone Wars moziban vetített trailere. Néhány jelenet, ami szerepel a teaserben is, szó szerint evolúción ment át, és már a karakterek mozgása, többé-kevésbé a kinézete is javult (sajnos a karikaturizált arcvonások maradtak, de lassan már megszokom). Annyi biztos, hogy a Star Warsés azon belül is a klón háborúk hangulata maximálisan benne lesz a műben. Innen letölthetitek a HD trailert:
720p

480p

UPDATE: sajnos törölték őket

(Jócskán) Megkésve bár, de tőrve nem, adnék hírt arról, hogy a Jedi Rend nevű honlap üzemeltető a Holdfény Team-mel karöltve újfent meghírdette novella-író pályázatát. Minden írói vénával rendelkező személy művét szeretettel várják Star Wars témában. De hogy ne én koptassam az amúgy is kopott billentyűimet.

A Jedi Rend a HOLDFÉNY FANTASY KFT. támogatásával pályázatot hirdet amatőr alkotóknak, STAR WARS novellák megírására.

A pályázaton minden amatőr alkotó részt vehet, akár több művel is.
A pályázatokat a következő e-mail címre várjuk: jedi.rend@gmail.com
Jelige: „3 éves a Jedi Rend”. Csak a pontos jeligével beküldött munkák kerülnek értékelésre.
A pályázó a pályázat beadásával hozzájárul, hogy novellája felkerülhet a Jedi Rend honlapjára.
A pályázó az eredményhirdetésig a pályázatra beküldött alkotást máshová nem nyújtja be.

TÉMÁK
1.) írj saját magad által kitalált karaktereidet középpontba állító történetet, melyet az Exar Kun bukásától az Ep1-ig tartó időszakban lehet elhelyezni
2.) írj történetet a Klón Háborúk korából, szintén magad alkotta karakterekkel a központban

KRITÉRIUMOK
1.) ismert Star Wars szereplő nem tölthet be főszerepet (pl. Obi-Wan Kenobi, Anakin Skywalker, stb.)
2.) kizárólag egyéni nevezéseket fogadunk el
3.) minimum terjedelem: 5 gépelt oldal
4.) maximum terjedelem: 20 gépelt oldal
5.) a művek Times New Roman, 12-es betűmérettel készüljenek

A novella elején mindenképpen tüntesd fel, hogy melyik időben zajlanak az események! A nyertesekkel e-mailben vesszük fel a kapcsolatot!
Beküldési határidő: 2008. május 19.

A pályázaton a zsűri döntése szerint legjobb alkotók között, a HOLDFÉNY FANTASY KFT. által felajánlott nyereményeket osztunk szét.

Figyelem!!!
A tavalyi évben kiírt versenyre is beküldött pályázatokat NEM fogadunk el!
A kritériumok be nem tartása automatikus kizárást von maga után!

Ugorjunk be kedvenc Deloreanunkba, és száguldjuk vissza az időben, mondjuk úgy tizenegy évet. 1997-et írunk. A mozi korszak olyan éveiben vagyunk, mikor hódítottak a mumusok, és talán pont ’97-ben csapott le ránk a legtöbb nyáladzó, emberevő, parazita, barátságos, ne adj isten barátságtalan, a Földet/Galaxist meghódítani kívánó, vagy megmenteni akaró lény. Hiszen ekkor mutatták be a Star Wars ep4-5-6 felújítását rancorostul, dewbacostul, rontostul, Jabbástul, miközben az Elveszett világában a dinoszauruszok megcsócsáltak pár humanoidot, Ripley is feltámadt egy újabb körre, hogy még egyszer rendet vágjon a már mutálódó Alienek között. A Men In Black ügynökei színre léptek, míg Korben Dallas előkerítette az Ötödik elemet. Szóval, 1997 jó év volt. Nem csak azért, mert három legkedvencebb szériám ilyen-olyan módon visszatért, hanem mert betévedt három olyan, ami szintén belépett a best kategóriába, legalábbis saját kis listámon. Na igen, van még egy idegenes-szörnyes, vagyis inkább korrektebb lenne azt mondani, hogy bogaras sci-fi, amit nem említettem, és szintén ezen év terméke. Mégpedig a Starship Troopers, aminek a magyarok valamilyen oknál fogva az iszonyú idióta Csillagközi Invázió címet adták… (Egen, valamikor ’97-re taksálható az is, amikor egyre lököttebb magyar címeket kezdtek el ontani, ami végül ilyen Aliens vs Predator A Halál a Ragadozó ellen 2 Requiemig és Hipervándorig fajult. Csendben jegyzem meg, hogy az előbbinek már négy különböző címvariánsa van, annyira nem tudja senki, hogyan keresztelték el… szóval no komment).

De vissza a Starship Troopersre. Míg Korben Dallas a gonosszal és hígvelejű mangalor csatlósaival küzdött a dögös Lilo kegyeiért (meg mellékesen a mi kis kék bogyónkért), illetve a MIB ügynökeinek nagycsókákba rejtőzött kiscsókák által rejtett zsebgalaxisokat kellett megtalálnia egy nyolc méteres Edgar-zakót viselő űr-csótány elől, mert különben a kiscsókák elpusztítottak volna minket, addig Paul Verhoeven rendező másfajta veszélynek tette ki a Földet.

Na, innentől csillagközi spoilerinvázió, szóval csak saját felelősségre.

A távoli jövőben járunk. Ahogy annak lennie kell, az emberiség kirajzott az űrbe, szép nagy hajókon, és kolonizált egynéhány bolygót. Sajnos, nem sajnos, ebben a szép új világban a demokrácia megbukott, leginkább néhány veterán katonának hála, akik a távoli múltban elhasaltatták a kormányokat, és egy teljesen új államformát alakítottak ki, melynek neve United Citizen Federation (az 1959-es Robert A. Heinlein könyvben Terran Federation a neve). Egy gyönyörű katonaállamot. Ahhoz, hogy szavad legyen a világban, a minimum, hogy legalább egyszer beállj az űrgyalogsághoz, a flottához, a hírszerzéshez, vagy bárhová, ahol uniformist meg lőfegyvert kaphatsz. E nélkül nem szavazhatsz, nehezebben kaphatsz engedélyt gyerekre, meg ilyenek. Persze, ahogy annak lennie kell, a propagandaduma is folyamatosan jön az infócsatornákon (Federal Service), hogy milyen szép és jó ez a világ. A poén: tényleg szép és jó. Tiszta Föld, elégedett polgárok, remek oktatás, még jobb orvoslás, bomba nők, álom férfiak. Szóval, a mi kis civilizációnk olyan frankó lett, hogy csak na.

Azonban, van egy apró bibicsek. Itt vannak a bogarak. Mint akkut bogárfóbiás, igencsak átérezem, hogy mennyire feszélyezheti a kis államközösségünk szomszédjában éldegélő ízeltlábú társadalom. Ugyanis ezek az űrrovarok, bár technológiai szintjüket egy hangyafarm is lekörözi, mégis ugyanolyan jól elvannak, mint humanoid szomszédjaik. Földalatti városaikban tengetik életüket egy működő civilizációban (bogárállam ), és még kolóniáikat is létesítenek. Ez utóbbit nem igazán sikerült felfognom, hogyan érték el, de a tény az, hogy egész kis birodalmat uralnak.

No, a sztori ott kezdődik, hogy ifjú titánjaink kilépnek a suliból. Itt van a főhős, Juan „Johnny” Rico (Casper Van Dien), gazdag ősökkel megáldott, matematikából nem túl erős, különleges képességekkel nem rendelkező, a statisztikára nem fogékony egyszeri kölök, aki szülei akaratának ellenszegülve, egy nő kedvéért beáll az űrgyalogsághoz (Mobile Infantry). A hölgyemény neve Carmen Ibanez (Denise Richards), aki szintén katonának áll, mint pilóta. Ugyanis élete álma, hogy egy félmillió tonnás csillaghajót vezessen. Az ő ellenlábasa Dizzy Flores (Dina Meyer), éles eszű futballjátékos, aki bármit megadna azért, hogy Rico végre észrevegye. Szegény a suliban nem jár túl nagy sikerrel, így a fickó után megy az űrgyalogsághoz. Hátha az összezártság, a közös zuhanyzás, meg Carmen távolléte jótékony hatást gyakorol kapcsolatukra. Sajnos Rico maradéktalanul hűséges, meg is lesz a jussa, Carmen dobja egy csillaghajóért… na meg Zander Barcalowért (Patrick Muldoon), aki ugyanazon hajó (Rodger Young) első pilótája. Semmi baj, Rico örülhet, hiszen karrierje van az űrgyalogságnál, na meg ott a haverja, a kicsit ész-sovány, de amúgy jó fej Ace Levy (Jake Busey). Ja, és majdnem megfeledkeztem Carmen és Rico legjobb barátjáról, Carl Jenkinsről (Neil Patrick Harris), aki meg a hírszerzésnél lett ezredes, mivel telepatikus képességei kincset érnek. Szóval, az egészet akár Space Hills 90210-nek is nevezhetnénk, de ez csak az alapszitut. Amint elindul a katonásdi – hogy a felvezetőt ne is említsem, ami már eleve szembesít minket azzal, hogy a tini-sorozatok egyszerűségével vetekedő előkép tényleg csak előkép -, igencsak elfajulnak a dolgok. Színre lépnek olyan emberek, mint az igencsak szemléletes módon oktató kiképző őrmester, alias Zim (Clancy Brown), vagy a tanárból szakaszparancsnokká avanzsált Jean Rasczak hadnagy (Michael Ironside), illetve a rovarirtó fenegyerek és kötelező fekete, Sugar Watkins közlegény (Seth Gilliam). Illetőleg megemlíthetem még a Rodger Young parancsnokát, Deladier kapitányt (Brenda Strong; ő a második részben is szerepelt, de már, érthető okokból, nem Deladiert alakította).

Nos, a sztori akkor kapcsol rá, mikor Carmenék hajójának festését meghúzza egy aprócska aszteroida (úgy háromszor akkora, mint az 550 méteres Rodger Young), és mivel ez a kis csókolózás az adótoronyba került, nem tudják figyelmeztetni a Földet. A szikla el is tűnteti a térképről Buenos Airest. Hamar kiderül, hogy a kavicsot egy rovarplazma térítette el a bolygónk felé, szóval ezt a humánok háború indítéknak veszik és megkezdődik a csillagközi invázió. A felsőbbrendű emberiség pofára esik, közel háromszázezer embert vesztenek alig egy óra alatt, és az űrflottát is rendesen megtépte a rovar-tüzérség. Eztán inkább a totális bogárirtás helyett a szép lassú, gondos előrenyomulást választják, melynek egyik fő ütege Rasczak Rosszcsontjai, melyet egy tragikus fiaskó után átkeresztelnek Rico Rosszcsontjaira. Addig persze sok vér lefolyik még Klendathu és a P bolygó (az előbbi a fő rovarvilág, az utóbbi meg az egyik kolóniájuk) folyóin (már ha vannak olyanok), és jó pár tonnányi ólmot ellőnek, miközben megpróbálják becserkészni a fő rovarzsenit, hátha azzal megfordítható a háború menete (mert a filmben a bogarak állnak nyerésre).

Az elmondható a történetről, hogy nem túl nagy hűbelebum, sőt, az eleje a tini-sorozatokat veszi alapul, a közepe a legvéresebb trancsir filmeket, a vége meg nem is tudom… Számomra az csak úgy van. Abbahagyták, nem befejezték. A színészek sem éppen Marlon Brandok, sőt, a javuk nem véletlen maradtak máig ismeretlenek, vagy csak B-film sztárok. Igazán csak Michael Ironside és Dina Meyer neve az, amire talán az átlag moziba járó is felkapja a fejét (az előbbi, mint karakteres arc, az utóbbi meg a Fűrész filmek gyanánt), illetve Denise Richards, bár ő már lehet feledésbe merült James Bond óta. Mégis, Paul Verhoeven (akit amúgy én szimplán „az egyszerű filmek nagymesterének” szoktam nevezni) úgy töltötte meg eme művet, hogy az mégis kitűnjön a B-filmek közül, és feljebb kússzon az A kategóriába.

Először is, lenyűgözők az arachnidok. Remekül kitalálták a különböző fegyvernemek ízeltlábú megfelelőit. Vannak a lóti-futi pókfajzatok (warrior), akik a gyalogság megtestesítői, durván négy méteres apróságok (a többiekhez képest ). Kapunk légideszantosokat (hopper), és óriási tankokat (tanker bug), melyek valamiféle tüzes-savas szmötyit köpködnek, jó vastag a páncéljuk és úgy tizennyolc méteresek. A légvédelem megfelelője a plazmaseggűek (plasma bug), ők jó nagyot szólnak, mikor szétpukkannak, és durván negyven méteresek. Szerencsére nem csak harcibogarak, de „civilek” is vannak. Ilyenek a kis csótányszerű vacakok (chariot bug), akik szállítják a nagy rovarzsenit (brain bug), aminek kedvenc időtöltése az emberi agy kiszívása, ezáltal tudásának megszerzése, és/vagy a test manipulálása csapdák felállításához. Azaz, ő a hírszerzés. Érdekesség, hogy a könyvből csak a warrior és a brain bogarak kaptak szerepet, viszont kimaradtak a workerek (munkásosztály, afféle alagútépítők, teljesen ártalmatlanok, a regényben csalinak használták őket) és a királynő.

A bogártársadalmon kívül a földi kultúrát is egész jól összerakták. Bár magát a Földet nem sokáig látni, illetve ott sem kapunk igazán szép tájképeket, a más bolygók települései, mint az űrgyalogság kiképzőerődje, a P bolygó előőrse, bár nem olyan bonyolultak, mint teszem azt Hadlay’s Hope, pontosan illeszkednek a történetbe. Minden rendezett, szögletes, célszerű, katonás. A ruházatok, különösen az uniformisok a II. világháborús német SS egyenruhákról lettek mintázva, ezzel is erősítve az amúgy sem gyenge náci szimbólumokat. A fegyverek sem semmik, szerintem még Vasquez is imádta volna ezeket a Moritákat, amivel ebben a filmben puffogtatnak. Nagyok és szépek, jó sok töltény fér beléjük, ami nem árt, mert a fél tár rámehet, mire egy bogár felfordul.

A látványra sem panaszkodhatunk. A bogarak még így tizenegy év után és remekül néznek ki, és a tömegjeleneteik máig impozánsak. Az űrhajók a leszállóegységektől a nagy csatahajókig lenyűgözők. Számomra az egyedüli fájó pont az, hogy a vadászgépeket hanyagolták, s csupán egy látványos bombázás erejéig láthatjuk őket. Pedig megnéztem volna egy légiharcot.

Érdekességként annyit hadd tegyek hozzá, hogy ebben a filmben fejlesztették ki azt a 3d-s szoftvert, ami képes volt minden karaktert külön irányítani, más-más mozgással felruházni, illetve elkerülte a lények egymáson történő áthatolását. Viszont mindnél több rovar nyüzsgött a képen, annál nagyobb volt a veszélye annak, hogy több példány teljes szinkronban kezd el mozogni (a kezdetleges program még nem rendelkezett akkora mozgáskészlettel, és minden példányon ugyanaz a ciklus futott újra meg újra, más-más ütemben). Ennek elkerülése végett három-négy embernek szakaszonként levetítették a filmet, akik megkeresték a párban mozgó bogarakat, mire a szakemberek az egyiknek más ritmust adhattak. Ez a folyamat azonban több hétig eltartott minden egyes plánnál.

A film nem ódzkodik a véres valóságtól sem. Mármint, szó szerint. Itt bizony nincs kec-mec, az emberek elvesztik a kezeiket, lábaikat, fejüket, olykor mindezt egyszerre, máskor csak szimplán ketté harapják őket, vagy egyszerűen szétolvadnak. Öncélú? Lehet, de mondja meg nekem valaki, hogyan nézne ki máskép egy ragadozó bogarakkal szembeni háború? Szerintem így. Persze, nem csak a vörös vér festi át a tájat, de egy kiadós csata után az űrgyalogság emberei már szép kék-zöld-sárga színben pompáznak a rovarnedvek miatt. A film a vérszegénység mellett a prűdséggel sem tudna elszámolni, így a zuhanyzós jelenetben mindenféle cenzúra nélkül csodálhat meg a néző leplezetlen női és férfi felsőtesteket, fenekeket (na, azért a nemi szerveket már gondosan elkerülték, ami nem is baj). Mindezek mellett számomra az a meglepő, hogy a filmben alig káromkodnak, ami furcsa egy ilyen naturalisztikus műnél.

Érdekes megoldás a film történetét néha-néha megszakító híradás, vagyis a már említett interaktív Federal Service. Ezen keresztül ismerkedhetünk meg olyan dolgokkal, mint propaganda, Buenos Aires tragédiája, a médiumok, a törvénykezés, satöbbi. Ez persze nem új keletű, Verhoeven a Robotzsaruban is szívesen alkalmazta eme motívumot.

Persze, a film igazán érdekes eleme maga a tény, hogy az emberiséget összehasonlítja a rovarokkal. Az elején rengeteg olyan utalást kapunk, hogy szerény kis fajunk sokkal-sokkal többre tartja magát ízeltlábú társaiknál. Hiszen az iskolában boncolgatják őket, Carmen művészetek megalkotásáról hablatyol, illetve a két tudós beszélgetése (melyben szokatlan módon a fiatal a maradi, és az öreg a nyitott) is ezt jelképezi. Mégis, az első hullám, melyben benne van minden tudásunk és technológiai felsőbbrendűségünk, majdnem félmillió emberi áldozatot követel. Később az is kiderül, hogy a bogarak mindezt nemcsak létszámfölényüknek, hanem nem létezőnek vélt eszüknek is köszönhetik.

Az olyan apró nüánszokról, mint, hogy minden tanár nyomorék (Rasczak félkarú – egy képregényből kiderül, hogy miért -, a biológiai professzor vak), vagy mikor a toborzótiszt elmondja Riconak, hogy milyen derék dolog a gyalogsághoz jelentkezni, mert ő ott vált azzá, aki, erre kiderül, hogy mindkét lába hiányzik… hát ezek felteszik a pontot az i-re.

Összességében, az egyszerű felszín többet takar, mint egy hentelős-háborús mű. De ha még ezt a mélységet nem is vesszük észre, vagy nem érdekel, akkor is érdemes megnézni, mert a látvány üt, a bogarak nagyon jók és ennyi lőszert kevés filmben lőnek el ilyen nagy elánnal (és még jó nők is császkálnak benne ).

Persze amellett sem szabad elmenni, hogy a film minden erénye mellett mégis bukás volt, mert világviszonylatban alig hozta vissza a ráfordított költséget. Ennek ellenére készült egy (szörnyű) folytatása, egy (számomra legalábbis) tűrhető animációs-széria, és már úton van a harmadik rész is, mely – akárcsak elődje – szintén csak DVD-n jelenik meg, szóval nem kecsegtet semmi jóval. Illetve annyival mégis, hogy a 2. résznél több rovar lesz, szerepet kapott benne Jolene Blalock (egy zuhanyzós jelenet rendel neki) és Rico is visszatér, mint tábornok.

No comment, bokafosatós. A látványilag nem túl erős - pedig szerintem annak kellett volna lennie - Ark of Truth költségvetése lehet, ide vándorolt át. Itt lesz minden, kéremszépen. És még annál is több.

Innét le is tölthető.

Hogy az ember miken nem kattog, ha kóros álmatlanságban szenved (na jó, valójában nem szenvedek abban, csak nemrég megint előjött a HUHU – értsd: bagoly – énem ). Nemrégiben, egy-két hete hívták fel a figyelmem ismerősök, hogy Uwe Boll milyen újdonsággal állt elő. Eme év elején indult egy internetes petíció, hogy kedvenc doktorunk, takarodjon a harmatos éjjeli lepkeként dolgozó édes anyukájának a higiéniailag nem kielégítő hátsójába. Erre fel, egy internetes portál szerkesztői Boll császár elé járult, és azt mondták neki: „Nagyuram, 18 000 híved küldött el a kur… szóval, haza édesanyádhoz.”

Boll császár kegyesen, kivételesen nem lengetve öklét, hívván ki mind a 18 000 „kritikust” bokszmeccsre, imigyen felelt: „Csak? Cöcc… lópikulát. Majd ha 1 000 000-an írják alá, akkor.”

S szólá a nép: „Csak ez kell? Ba’ meg, miért nem mondtad hamarabb?”

Azóta buzgón gyűlnek az aláírások. Oly buzgón, hogy én e hónap 7-én írtam alá (nem hiszek ezekben a petíciókban, általában kiröhögöm azt, aki ilyennel traktál, de ez itt elvi, nemzeti, faji, generációi, erkölcsi és mindezek mellett még sorsdöntő kérdés is, szóval kivételesen félredobtam elveimet, és gondolkodás nélkül aláröffentettem, hisz úgyse fog érni jottányit sem). No, vissza a témára, szóval, 7-én alákanyarítottam, akkor volt 30 000 fölött valamennyivel. 8-án estére átlépte a 110 000-et. Eme pillanatokban 202 536 szavazat van. Szóval, bár ha összegyűlne valami isteni csoda folytán az az 1 000 000, valószínűleg minden kontárok élő istene akkor sem húzna el a búsba, de azért már ez az alig tíz nap alatt összegyűlt (és főleg az egy nap alatt behabzsolt mennyiség) jól jelzi, mennyire utálja a világ Uwe Boll-t.

S, ha már témába hoztam őkelmét, had említsem meg nemrég tett újabb bölcsességét. Pár hete írtam arról, hogy a Postal szerinte biztos lenyomja az Indiana Jones IV-et. Magabiztossága túlcsordult, mert hirtelen elhatározással úgy döntött, ő a faszagyerek, és kijelentette (az idézet szó szerinti és cenzúrázatlan): „Én nem egy olyan kibaszott idióta vagyok, mint Michael Bay, vagy mint Eli Roth meg a többi fickó az iparban, akik ugyanazt a szar mozit forgatják le újra és újra. Ha tényleg megnézed a filmjeimet, megérted a valódi zsenialitásomat, és ha elmész május 23-án a Postal bemutatójára, meglátod, hogy olyan mozit csináltam, amilyet senki az elmúlt tíz évben. Ami mérföldekkel jobb, mint az a társadalomkritikás George Clooney szarság, amit minden kibaszott hétvégén megkapsz. Tényleg fel kell ébredned, és meglátnod, mi is vagyok. Én vagyok az egyetlen zseni az egész kibaszott iparban. Viszlát!”

Úgy legyen… mármint, viszlát, soha az életben. Anyád!

Oké, Michael Bay nem korunk legnagyobb rendezője. Se az évszázadé, és felteszem, az évezredé sem. Már ha nem akciófilmekről van szó, mert abban király. De mindezek ellenére, Bay úr legrosszabb filmje is szórakoztató vagy a baromi sok lőpor, vagy a látvány, vagy a jó nők miatt (teszem hozzá, filmjeibe kilencven százalékban mindhárom megtalálható egyszerre), de ami ziher, hogy elviszi a műveit, az a kíméletlenül sok akció és a remek zene. Szóval, őt lenyomja Boll? Szerinte? Ez azért már pszichiátriai eset… bár már a Spielberges duma után is átadtam volna neki a beutalót. Minden esetre, Bay a saját blogjában reagált Boll-ra:

„Szerintem az olyen emberek, akik szart dobálnak rám és George Clooney-ra, azért kiabálnak, mert senki nem hallja meg őket. Nyilvánvalóan szánalmas alak. És ha azt kérded, „érdekel-e?”. A legkevésbé sem.”

Illetve, a másik megnevezett egyén, Eli Roth is lereagálta: „Ez életem legnagyobb bókja.” Hehe.

S ha már tényleg így belemerültem a Mester… eh, mit képzelek, MESTER, így, nagybetűvel, szóval belé is… no… mit akartam? Ja, a „rajongóinak is üzent ám:

„Azért cseszegetnek, mert nem vagyok a hollywoodi gépezet része. Alapvetően inkább az ellentéte. Ezért utáltok engem, mert bebizonyítottam, hogy a rendszeren kívülről is meg lehet tenni, erre olcsó kifogásokat kerestek. Nektek miért nem sikerül, mert nem tudtok többet összehozni, mint a mini DV házivideót ketchuppal és a kisöcsétekkel. Tényleg úgy gondolom, hogy fel kell már ébrednetek, és félretenni a féltékenykedéseteket. És ha írtok nekem valami szaros álnéven az interneten, írjátok meg a neveteket és címeteket is, hogy elkaphassalak és széttéphesselek titeket. Köszönöm!”

Egyszer készítettünk haverral egy filmet, tényleg használtunk benne ketchupot. Viszont egyikünknek sincs kisöcsikéje, de a húgom szerepelt benne És DV kamerát használtunk! Ős tehetség az öreg, igaz, hogy a túljutással már gondok vannak, mert bár én leragadtam egy más szakmánál, azért a haver pillanatnyilag csak-csak szakmabeli (és ha isten is úgy akarja, talán jövőre már én is a filmes szakmában tanulok). Na, de, azért az önbizalom megint ott van. Féltékenyek, mi, rá. A cápára, arra féltékeny vagyok, mert visszanő a foga, nekem meg nem, pedig jó lenne. Bill Gates-re is az vagyok, mert több a pénze, mint nekem. De, hogy Bollra… mire legyek féltékeny? Arra, hogy a világ utálja? Hogy alkotni nem tud? Hogy nagy a pofája, de nincsen esze? Hogy már ránézésre is akkora paraszt, hogy a fagyit is bicskával eszi? És még sorolhatnám, mennyi féltékenységi faktora van. No mindegy, most szaros nicknévvel itt jár a szám… azaz, a kezem, és meg kéne adnom a nevem és a címem… aztán meg majd jól megjelenik itt, aztán jól széttép, mint etióp gyerek a segélycsomagot. Szerintetek kockáztassak?

A két züzenetet amúgy videjó formájában is megtekinthetitek, mert alapvetően úgy küldte, mivel úgy a menő:

Ez itt az “én vagyok az isteni félisten” züzenete

Ez meg a “király vagyok a bolondok között” című egypercese

No, szóval ez Uwe Boll. Marketingzseni? Lehet… üzletembernek beztos jó, hiszen az adózási törvények kijátszásáról szól ez az egész, de néha kezd az a sanda gyanúm támadni, hogy ez a balfax tényleg elhiszi azt a sok baromságot, amit mond, és valóban úgy gondolja, hogy ő „az egyetlen zseni az egész kibaszott iparban”.

Aki akarja, a petícuót itt röffentheti alá: http://www.petitiononline.com/RRH53888/petition.html -> írjátok alá, és “Munkálkodjunk együtt egy virágzó, virágzó jövőért.” - By Palpatine, kis módosítással