LIGHTSPEED

Megannyi alien figura, Star Wars lego/könyv és egyéb kacat után végre sikerült rátennem a kezem valami olyasmire, amire évek óta vadászom. Egy szép méretes Constitution refit osztályú NCC-1701 USS Enterprise replikára, mely még világít és beszél is Bár eme funkcióját nem sűrűn fogom használni.

Már csak a többi főhős hajó hiányzik, mint az eredeti Enterprise, az NX-01, a D és az E. Na meg a Defiant és a Voyager. De ami késik, az nem múlik

(Jócskán) Megkésve bár, de tőrve nem, adnék hírt arról, hogy a Jedi Rend nevű honlap üzemeltető a Holdfény Team-mel karöltve újfent meghírdette novella-író pályázatát. Minden írói vénával rendelkező személy művét szeretettel várják Star Wars témában. De hogy ne én koptassam az amúgy is kopott billentyűimet.

A Jedi Rend a HOLDFÉNY FANTASY KFT. támogatásával pályázatot hirdet amatőr alkotóknak, STAR WARS novellák megírására.

A pályázaton minden amatőr alkotó részt vehet, akár több művel is.
A pályázatokat a következő e-mail címre várjuk: jedi.rend@gmail.com
Jelige: „3 éves a Jedi Rend”. Csak a pontos jeligével beküldött munkák kerülnek értékelésre.
A pályázó a pályázat beadásával hozzájárul, hogy novellája felkerülhet a Jedi Rend honlapjára.
A pályázó az eredményhirdetésig a pályázatra beküldött alkotást máshová nem nyújtja be.

TÉMÁK
1.) írj saját magad által kitalált karaktereidet középpontba állító történetet, melyet az Exar Kun bukásától az Ep1-ig tartó időszakban lehet elhelyezni
2.) írj történetet a Klón Háborúk korából, szintén magad alkotta karakterekkel a központban

KRITÉRIUMOK
1.) ismert Star Wars szereplő nem tölthet be főszerepet (pl. Obi-Wan Kenobi, Anakin Skywalker, stb.)
2.) kizárólag egyéni nevezéseket fogadunk el
3.) minimum terjedelem: 5 gépelt oldal
4.) maximum terjedelem: 20 gépelt oldal
5.) a művek Times New Roman, 12-es betűmérettel készüljenek

A novella elején mindenképpen tüntesd fel, hogy melyik időben zajlanak az események! A nyertesekkel e-mailben vesszük fel a kapcsolatot!
Beküldési határidő: 2008. május 19.

A pályázaton a zsűri döntése szerint legjobb alkotók között, a HOLDFÉNY FANTASY KFT. által felajánlott nyereményeket osztunk szét.

Figyelem!!!
A tavalyi évben kiírt versenyre is beküldött pályázatokat NEM fogadunk el!
A kritériumok be nem tartása automatikus kizárást von maga után!

Hogy az ember miken nem kattog, ha kóros álmatlanságban szenved (na jó, valójában nem szenvedek abban, csak nemrég megint előjött a HUHU – értsd: bagoly – énem ). Nemrégiben, egy-két hete hívták fel a figyelmem ismerősök, hogy Uwe Boll milyen újdonsággal állt elő. Eme év elején indult egy internetes petíció, hogy kedvenc doktorunk, takarodjon a harmatos éjjeli lepkeként dolgozó édes anyukájának a higiéniailag nem kielégítő hátsójába. Erre fel, egy internetes portál szerkesztői Boll császár elé járult, és azt mondták neki: „Nagyuram, 18 000 híved küldött el a kur… szóval, haza édesanyádhoz.”

Boll császár kegyesen, kivételesen nem lengetve öklét, hívván ki mind a 18 000 „kritikust” bokszmeccsre, imigyen felelt: „Csak? Cöcc… lópikulát. Majd ha 1 000 000-an írják alá, akkor.”

S szólá a nép: „Csak ez kell? Ba’ meg, miért nem mondtad hamarabb?”

Azóta buzgón gyűlnek az aláírások. Oly buzgón, hogy én e hónap 7-én írtam alá (nem hiszek ezekben a petíciókban, általában kiröhögöm azt, aki ilyennel traktál, de ez itt elvi, nemzeti, faji, generációi, erkölcsi és mindezek mellett még sorsdöntő kérdés is, szóval kivételesen félredobtam elveimet, és gondolkodás nélkül aláröffentettem, hisz úgyse fog érni jottányit sem). No, vissza a témára, szóval, 7-én alákanyarítottam, akkor volt 30 000 fölött valamennyivel. 8-án estére átlépte a 110 000-et. Eme pillanatokban 202 536 szavazat van. Szóval, bár ha összegyűlne valami isteni csoda folytán az az 1 000 000, valószínűleg minden kontárok élő istene akkor sem húzna el a búsba, de azért már ez az alig tíz nap alatt összegyűlt (és főleg az egy nap alatt behabzsolt mennyiség) jól jelzi, mennyire utálja a világ Uwe Boll-t.

S, ha már témába hoztam őkelmét, had említsem meg nemrég tett újabb bölcsességét. Pár hete írtam arról, hogy a Postal szerinte biztos lenyomja az Indiana Jones IV-et. Magabiztossága túlcsordult, mert hirtelen elhatározással úgy döntött, ő a faszagyerek, és kijelentette (az idézet szó szerinti és cenzúrázatlan): „Én nem egy olyan kibaszott idióta vagyok, mint Michael Bay, vagy mint Eli Roth meg a többi fickó az iparban, akik ugyanazt a szar mozit forgatják le újra és újra. Ha tényleg megnézed a filmjeimet, megérted a valódi zsenialitásomat, és ha elmész május 23-án a Postal bemutatójára, meglátod, hogy olyan mozit csináltam, amilyet senki az elmúlt tíz évben. Ami mérföldekkel jobb, mint az a társadalomkritikás George Clooney szarság, amit minden kibaszott hétvégén megkapsz. Tényleg fel kell ébredned, és meglátnod, mi is vagyok. Én vagyok az egyetlen zseni az egész kibaszott iparban. Viszlát!”

Úgy legyen… mármint, viszlát, soha az életben. Anyád!

Oké, Michael Bay nem korunk legnagyobb rendezője. Se az évszázadé, és felteszem, az évezredé sem. Már ha nem akciófilmekről van szó, mert abban király. De mindezek ellenére, Bay úr legrosszabb filmje is szórakoztató vagy a baromi sok lőpor, vagy a látvány, vagy a jó nők miatt (teszem hozzá, filmjeibe kilencven százalékban mindhárom megtalálható egyszerre), de ami ziher, hogy elviszi a műveit, az a kíméletlenül sok akció és a remek zene. Szóval, őt lenyomja Boll? Szerinte? Ez azért már pszichiátriai eset… bár már a Spielberges duma után is átadtam volna neki a beutalót. Minden esetre, Bay a saját blogjában reagált Boll-ra:

„Szerintem az olyen emberek, akik szart dobálnak rám és George Clooney-ra, azért kiabálnak, mert senki nem hallja meg őket. Nyilvánvalóan szánalmas alak. És ha azt kérded, „érdekel-e?”. A legkevésbé sem.”

Illetve, a másik megnevezett egyén, Eli Roth is lereagálta: „Ez életem legnagyobb bókja.” Hehe.

S ha már tényleg így belemerültem a Mester… eh, mit képzelek, MESTER, így, nagybetűvel, szóval belé is… no… mit akartam? Ja, a „rajongóinak is üzent ám:

„Azért cseszegetnek, mert nem vagyok a hollywoodi gépezet része. Alapvetően inkább az ellentéte. Ezért utáltok engem, mert bebizonyítottam, hogy a rendszeren kívülről is meg lehet tenni, erre olcsó kifogásokat kerestek. Nektek miért nem sikerül, mert nem tudtok többet összehozni, mint a mini DV házivideót ketchuppal és a kisöcsétekkel. Tényleg úgy gondolom, hogy fel kell már ébrednetek, és félretenni a féltékenykedéseteket. És ha írtok nekem valami szaros álnéven az interneten, írjátok meg a neveteket és címeteket is, hogy elkaphassalak és széttéphesselek titeket. Köszönöm!”

Egyszer készítettünk haverral egy filmet, tényleg használtunk benne ketchupot. Viszont egyikünknek sincs kisöcsikéje, de a húgom szerepelt benne És DV kamerát használtunk! Ős tehetség az öreg, igaz, hogy a túljutással már gondok vannak, mert bár én leragadtam egy más szakmánál, azért a haver pillanatnyilag csak-csak szakmabeli (és ha isten is úgy akarja, talán jövőre már én is a filmes szakmában tanulok). Na, de, azért az önbizalom megint ott van. Féltékenyek, mi, rá. A cápára, arra féltékeny vagyok, mert visszanő a foga, nekem meg nem, pedig jó lenne. Bill Gates-re is az vagyok, mert több a pénze, mint nekem. De, hogy Bollra… mire legyek féltékeny? Arra, hogy a világ utálja? Hogy alkotni nem tud? Hogy nagy a pofája, de nincsen esze? Hogy már ránézésre is akkora paraszt, hogy a fagyit is bicskával eszi? És még sorolhatnám, mennyi féltékenységi faktora van. No mindegy, most szaros nicknévvel itt jár a szám… azaz, a kezem, és meg kéne adnom a nevem és a címem… aztán meg majd jól megjelenik itt, aztán jól széttép, mint etióp gyerek a segélycsomagot. Szerintetek kockáztassak?

A két züzenetet amúgy videjó formájában is megtekinthetitek, mert alapvetően úgy küldte, mivel úgy a menő:

Ez itt az “én vagyok az isteni félisten” züzenete

Ez meg a “király vagyok a bolondok között” című egypercese

No, szóval ez Uwe Boll. Marketingzseni? Lehet… üzletembernek beztos jó, hiszen az adózási törvények kijátszásáról szól ez az egész, de néha kezd az a sanda gyanúm támadni, hogy ez a balfax tényleg elhiszi azt a sok baromságot, amit mond, és valóban úgy gondolja, hogy ő „az egyetlen zseni az egész kibaszott iparban”.

Aki akarja, a petícuót itt röffentheti alá: http://www.petitiononline.com/RRH53888/petition.html -> írjátok alá, és “Munkálkodjunk együtt egy virágzó, virágzó jövőért.” - By Palpatine, kis módosítással

A pénteken (vagy csütörtökön, a fene sem emlékszik már, olyan régen volt), szóval az ebben a hónapban megjelent PCGuru című újság DVD mellékletén immár Sci-Fi Rovat is található az egyéb remek kis rovatok között, szerény személyem tollából… azaz, billentyűzetéből.

Aminek nagyon örülök, mert már többször is próbáltam ilyen-olyan módon bekerülni a csapatba, és ha még játéktesztet nem is írhatok az újságba, ez már jóval több, mint a semmi.

De legalább Neo kijelentésére (no meg a Glock közbenjárására) a lift leesett. Uri Gellernek azonban nem sikerült leugrasztania a kanalat a TV tetejéről, de még anyám órája is cseszett működésbe lépni.

(Csendben kicsit okoskodnék zárójelben: az óra beindulásának kulcseleme volt a felhúzás, és utána rázás. Ami speciel mindenféle varázslat nélkül is képes beindítani egy ilyen órát. A kanálnál meg hát a TV-re kellett tenni, és hát ha a kanál megfelelően könnyű, és a televigyorgón át megfelelő hangerőn jön a nézőközönség közös üvöltése, akkor a rezgések tényleg leverik a kanalat. No, okoskodás off…)

Szóval, Geller bácsi nálam megbukott, ahogy a műsorban résztvevő ripacs-janik is. Pláne az első, Lui, aki úgy felsült, hogy nem is értem, Geller miért választotta be (bár lehet éppen szánalomból). Mert valahogy spontán gyanús, hogy Karsai Zita váltig állította, mennyi az idő, a csávó meg pont úgy tartotta az órát, ahonnét lazán lehetséges azt visszaállítani. Persze, oké, adjuk meg a bizalmat a bűvésznek, és mondjuk, hogy Zita nem tud leolvasni egy mutatós órát… (ez sem lehetetlen, mert ismerek olyat, aki meg van lőve, ha nem digitális órát tolnak az orra alá…).

Számomra a csúcs a második csóka volt, azaz művésznevén William Rain. Star Wars rajongóként le lehetne kenyerezni egy trükkel, amibe beleszövik kedvenc sagam, de bizonyos okokból ez most nem sült el valami jól. Először is, a csórikám befuccsolt szereplésének második percében, mert sebiben megváltoztatta Csányi Sándor döntését. Aztán a mutatvány végén is Csányival bukott, mert a művészúr richtig egy sorozat címét írta fel a papírra. Másodszor ott lendült egy nagyot a negatív mutató, hogy a trükkjét leleplezheti az ember. Csányinak filmcímet kellett írnia. Medveczky Ilonának filmsztárok képei közül kellett választania. Na most, ezek után Karsai Zita a statisztika szerint egy csomó nem filmes tárgy közül ziher, hogy az egyetlen filmes tárgyat fogja kikapni, ami speciel R2-D2 miniatürizált megfelelője volt. S mivel a Star Wars eléggé beépült a köztudatba, így elég nagy volt annak is az esélye, hogy Medveczky a sok nem sci-fi film szereplőit ábrázoló kép közül a fénykardot szorongató, műfaja miatt amúgy is kirívó képet foglya kihúzni (ez eljátszható bármivel, a lényeg, hogy kitűnjön a sok közül az az egy, ami kell). Az egyetlen buktató Csányi volt, aki meg is buktatta a fickót, mert arra már kevesebb az esély, hogy minden ember a Star Warsot fogja felírni a papírjára. És itt volt pofon vágható a trükk. De ezzel még nincs vége, Willi a pocsék előadás, a leleplezett trükkje, és a kétszeres felsülése mellett még egyszer belerúgott a negatív jelzőbe. A poszter, amit felmutatott, hát nem az a Simon „SimonZ” Zoltán által alkotott poszter volt, aki a londoni Celebrationon kiállítást tarthatott? És a pofátlan suttyó egy módosított posztert mutatott fel, és jó eséllyel nem kért erre engedélyt (se a nyilvános műsorban való mutogatásra, se a módosításra). Kérem, itt az eredeti, alatt meg a módosított…

Szóval, khm… no comment.

Azt már csak külön említem meg, hogy Karsai Zita is zuhant kicsit a szememben (de a ruhaigazítással csak visszatornászta magát ), mikor kijelentette, hogy a Star Warsot „végig nem nézte, mert az egy kicsit unalmas”. Csókolom, független a filmtől, hogy lehet véleményt mondani olyanról, amit nem látott végig, ergo nem ismer? Még csak nem is „elkezdtem nézni, de meguntam, oszt befejeztem” formában fogalmazta meg, hanem „bele-bele néztem”. Hát igen, úgy tényleg unalmas tud lenni valami. Na mindegy, szóval, a második jani is leszerepelt.

Eztán jött Breiner Tamás, az élő hazugságvizsgáló, akinek szintén nem nagy kunszt a tudománya, mert aki kicsit jobban ismeri a testbeszédet, az megfoghatja a hazug embert. Viszont legalább már jól adta elő, ami nagy változás volt az előz két mókushoz képest.

Őt követte Danny Blue, az első értékelhető figura. Ő jól is adta elő a mutatványát, és nem is fuccsolt be… jó, Medveczky-nél nem működött a gondolattovábbítás, és hát azét Csányinál is belemagyarázós a dolog, de a jó előadással párosítva bejött. Pláne a mutatványa Karsaival, szerintem az egész arra ment ki. A trükkje a kutyával meg remekül sült el… igaz, ezt el is várom egy valódi bűvésztől.

A sort ebben a mezőnyben végül Szentpéteri Attila zárta, aki kígyóval akarta megmaratni a jó népet. Ez se volt rossz, s már-már izgalmasnak is mondhattam volna… ha nem szurkál a szkeptikus kisördög azzal, hogy itt bizony van valami turpisság. Elméletem az volt, hogy a kígyó vagy nem az, aminek mondják, vagy lecsapolták a mérgét (okoskodás ON: ha jól tudom, a kígyónak harapás után ideig-óráig kell várnia az újabb harapásra, míg annyi méreg termelődik, hogy az halálos legyen… persze lehet, hogy most hülyeséget mondtam, szóval okoskodás OFF). Harmadik lehetőségként meg még a méregfog eltávolítása is felmerült. Mert nem kockáztatnák ezek a buksifejű TV2-sök a sztáááárvendégek életét holmi kígyókkal. Szóval, a hihetetlen mutatvány Csányi ökörködése és a két művésznő „jaj összeszartam a bugyim” szintű közreműködésével lezajlott, én meg gyüttem a nethez, és utána jártam ennek a szegény begyónak. Hát, a dél-amerikai dzsungelviperának (Bothriechis aurifer) álcázott kutyafejű boa (Corallus caninus) hamarjában lelepleződött. Ugye mondanom sem kell, szegény jószág csak akkor mérges, ha mindenféle műsorokba kell szerepelnie, bár lehet, hogy azóta már a terráriumban ő a jani, és már döglenek utána a kígyócsajok, hiszen miatta még rohammentőt is hívtak, pedig még csak nem is csapkodta a kalapját. Persze, mint ahogy az a képeken is látszik, könnyű őket összekeverni… még a szakértőnek is… pláne a meghívott szakértőnek. No mindegy, a szándék a fontos, nem az, hogy hülyének nézik az ember…

Eztán, mintegy zárásként Uri védettséget biztosított a legszánalmasabb karakternek, míg a nézők beszavazták a legkevésbé szánalmas Kék Danit, a Star Wars guru trombitást, meg az anti-mérges-begyós csókát.

Összességében, mi volt rossz? A három első és az utolsó madár száma, Medveczky unatkozó képe, Geller magyar-angol előadása és a kanalas-órás marháskodása. Ja, és ami a legjobban idegesített az a show szánalmasan túlmisztifikált, effektekkel teletömött, erőltetett mátrixos fííílinges show része. S mi volt jó a műsorban? Danny Blue száma, Csányi Sándor ökörködése, Karsai Zita dekoltázsa.

Február 10-én elhunyt Roy Scheider, a Seaquest DSV kapitánya (Nathan Bridger), a legendása Cápaölő (Martin Brody), a Kék Villám pilótája (Frank Murphy), és számtalan egyéb remek karakter megformálója. A 75 éves színész halálhírét az Arkansasi Egyetemi Kórház jelentette vasárnap. A halál okáról nem számoltak be, de a kórházi szóvivő nyilatkozata szerint két éven át csontvelőrákkal kezelték a színészt.

Nyugodjék békében!

Egy ismerősöm (sürgősen) megvállna Mcfarlanes 12 inches Predator 1-es figurájától. Tökéletes állapotú, bontott, 12 000 Ft. Akit érdekel, írjon a vader_nagyur@yahoo.com e-mail címre.

A figuráról infó a hivatalos oldalon: http://spawn.com/toys/product.aspx?product=2222

Van egy filmtrükk, ami a mai napig hihetetlen mértékben le tud nyűgözni. És nem a CGI, amely bár ugyanúgy ámulatba ejt, ám az úgynevezett Matte Painting (háttérfestés) viszi a prímet. Hogy ez mi? Általában a sci-fi és fantasy filmekben az, ami a horizonton és azon túl van. Ezt láthatod az Echo bázis hatalmas kapuin túl (Star Wars ep5), a Home I hangárjában (Star Wars ep6), Coruscant horizontján (Star Wars ep1-2-3), az LV-426 síkságain (Aliens), a Gyűrűk Ura távoli földjein, a Screamers nukleáris szennyezettséggel és sikítókkal sújtotta világában. Egyszóval majdnem minden fantáziával alkotott világ, legyen az múltbéli, jövőbeli vagy földöntúli, látképe ezzel a bámulatos technikával születik meg. Természetesen csak az a része, ami nem mozog.

A lényege a Matte Painting technológiának, hogy az olyan dolgokat (ez általában környezeti), amiket költséges lenne digitálisan vagy valósan létrehozni, megfestik (régebben üvegre kézzel, ma már nagyrészt ez is számítógépen történik, de szerintem így sem lebecsülendő). Három formában jöhet létre:

1. Teljes mértékben a fantázia szülötte. Számomra ez a legtetszetősebb, mert ilyenkor a képzelőerővel hoznak létre fantasztikus részletességű világokat. Pl.: Coruscant, illetve nagyjából az ep4-5-6 összes Matte Paintingje.

2. Részben fantázia, részben valós tájak, objektumok fényképével létrehozott. Pl.: Naboo, Kashyyyk, Alderaan, Mustafar, LV-426.

3. Teljes mértékben valós tájak, objektumok képeiből mixelt. Pl.: a Gyűrűk Ura Matte Paintingjének színe-java.

Természetesen, mikor valós dolgokról készült fényképeket használnak fel, azokat általában módosítják, átfestik.
Nos, ezúton ajánlanék lendületből két honlapot, ahol Matte Painting révén összehozott képekben gyönyörködhetünk, köztük Star Wars, Gyűrűk ura és egyéb filmek háttérfestett világaiban. Jó részük ráadásul szép nagy felbontású, illetve némelyiknél láthatóak azok a képek is, amelyek az alapot képezték:
http://www.mattepainting.org/
http://www.dusso.com/

Hadiösvény blogjában tűnt fel az OKJ-s Jedi Tanfolyam plakátja. Nekem pár évvel ezelőtt volt alkalmam élőben találkozni eme hírdetménnyel Székesfehérváron, az oskolám előtt kiakasztva egy hirdetőoszlopra. Megtoppantam, megnéztem és újra megfogalmazódott bennem a gondolat: azért gyönyörű faj ez az ember. Egy dolog a rajongás, meg egy másik az elmehibbantság. Persze, kivétel, ha ez az egész csak egy vicc.

No, a lényeg, hogy nem maradhatott el anno a véleményem erről sem, és a sagaforum egyik megfelelő topikjában linkeltem is az ellenreakciót. Mert hát, nem létezhet fény árnyék nélkül:

Azért áldani való ez a magyar munkáltatói ellátás, vagy mi a szösznek szokás nevezni. Szóval, ezek a munkaügyi hivatalok. Aranyos találmányok. Minap volt alkalmam betérni, mivel már több, mint egy fél éve munkanélküli vagyok, és hát ugye a mai világban az nem túl szerencsés. Mivel a netes álláskeresők annyit érnek, mint agyoncsapott molylepkének a mesterséges lélegeztetés, hogy az újságok álláshirdetéseiről már ne is beszéljek, gondoltam bemegyek. Hátha tudnak valamit mondani. Hátha változott valami az új évben. Naiv és optimista ember révén, aki már csodának is volt szemtanúja, ilyen ábrándokkal mentem be. Természetesen, nem túl nagy meglepetésre, mert hülye azért nem vagyok, semmi sem változott. Kilométeres sorok, természetes. Az infó pultnál, pláne, mert abból csak egy van. Tíz perc áldogálás, dumcsizás sorstársakkal, így lehet ám szert tenni haverokra. No, végre elérve az info pult, mert ott kötelező megjelenni. Ifjú titán harcos megsasolja a kiskönyvem, megállapítja, hogy ez tényleg ez idő tájt kellett visszamennem. Bepötyögi a cuccot a gépbe, majd a mágikus dobozból (monitor) kiolvassa, melyik sorba is kell beépítenie. Éljen, háromszoros hurrá. Túl vagyok az egy kilométeres soron, jöhet a kettő. Itt természetesen már sokkal több türelem kell, na meg egy hétnyi hideg élelem. Mert ugye, a dolgozók a sor túlfelén ráérnek. Nekik nincs semmi dolguk. Bejönnek, elszürcsölgetik a kávét, elpassziánszoznak, elpletyiznek, és mikor éppen forr a következő kávé, meg ráunnak a kártyára, és néhány pillanatra kifogynak a pletyitémából is, hát oda-oda hívnak valakit maguk elé, akivel újabb fél órát szöszölnek, mire a nagy büdös semmi végére jutnak.

Na szóval, türelemjáték. Várakozok a sorban, heveny tömegundorom kiújulni látszik. Természetesen, a fűtés maximumon, had kapjanak már azelőtt hőgutát a delikvensek, hogy eljutnának az asztalokig. Akkor legalább nem kell velük foglalkozni. Természetesen ülőhely alig, akasztó a téli kabátoknak nuku, így az ájulással küszködő jóemberek vagy kitartanak… vagy nem. A győztes eljuthat az asztalig. HA eljut!

Egy órája várakoztam, és az egyetlen pozitívum egy bombajól kinéző csaj volt, aki felmérést végzett arról, mi a véleménye az egyszeri halandónak a munkaügyi központokról. Pont jókor, pont jó helyen, pont jó időben. Két bánatom van. Egy, nem adta meg a telefonszámát. Kettő, papíron voltak a kérdések, melyeket nekem kellett bekarikázni/aláhúzni/beikszelni. Mókásabb lett volna, ha hangosan teszi föl őket, és nekem arra kellett volna szóban válaszolni (meg úgy alapból az egész ott összegyűlt társaságnak). Na mindegy, szóval, egy óra várakozás után egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik mókamiki kávészürcsölés mellett buzgón nyomogatja a gépe billentyűjét. De nem úgy, mint aki gépelne, vagy passziánszozna, hanem mint aki nem tudja, miért nem reagál a billentyű nyomogatására a gépe. „Ajaj” gondoltam, „tuti elszállt a hálózat”. Ebből látszik, hogy értek a szakmámhoz. Tényleg elszállt a hálózat. Félóra tanakodás után bejelentették, hogy még legalább fél óra kell, mire a rendszergazda ott terem, és helyrebillenti a dolgokat.

Nos, mivel nem rejtem véka alá a véleményem, és a türelem ilyen helyzetben messze nem az erényem, odasettenkedtem az ismerősebb figurához, aki a múltkor oly buzgón rendszerbe vett, és felajánlottam neki szolgálataim, hátha még a nyilvános lincselés előtt megtudom oldani a gondot, mert mögöttem érezhetően forradalmi hangulat volt kialakulóban. Természetesen megköszönték felajánlásom, de hát ilyet nem lehet, mert honnét tudják ők, hogy én értek hozzá (nincs is a birtokukban fénymásolat a vizsgámról… ááááá…). Mondom nekik, akkor legalább indítsák újra a rootert, mert szinte biztos az a baj. De nem, mert nem, mert ők nem értenek hozzá. Mondom, ehhez nem kell szakértelem. Kihúzzák a dugóból, várnak picit, majd visszateszik. Ez a legegyszerűbb módja. De nem, mert nem, mert ők nem értenek hozzá. Oké, gondoltam, már értem, miért olyan gördülékeny ezen a helyen minden. Letelt a fél óra, becsoszogott a szaki, újraindította a rootert, majd angolosan távozott. Indulhatott újra a sorban állás. Végül csak oda jutottam, és valamit megérezhetett a figura, mert lapított, mint szar a gazban és felettébb gyorsan végezte a munkáját. Lehet a gyilkos pillantásom, vagy a dühtől vörös fejem volt árulkodó, nem tudom. A lényeg, hogy körülbelül három órányi ácsorgás után kaptam egy új időpontot, meg közölték, hogy még mindig nem tudnak állást ajánlani. Két perc. Két percét és a nagy büdös semmiért három órát basztam el az életemből. Természetesen munkám azóta sincs. Szóval király a helyzet.

A kérdés az, hogyan lehet munkát szerezni, ha nincs az embernek olyan ismerőse, aki adna neki, vagy beprotezsálná valahová? Kétféleképpen is: sehogy és dehogy. Na jó, kínkeservesen, akkor is valami olyan munkát, ami éhbért fizet, hót unalom, és az ember a háta közepére sem kívánja. Merthogy az agyonajnározott internetes álláskeresőkkel az ember nem sokra megy, az fix. Illetve, akkor nem megy semmire sem, ha nem lakik Budapesten vagy a város 25 km-es körzetében, révén az a világ közepe, azon túl a semmi nincs. Ott aztán van munka, bőven. A jobinfo és társai kilószámra küldik a pesti állásajánlatokat. Persze azok is milyenek: legyél 20 éves, legyen mögötted 10 év munkatapasztalat, beszélj 5 nyelven, és birtokolj 3 diplomát valami olyasmiből, amit kimondani is alig lehet.

Vagy menj munkaügyi hivatalba. Az ugyan olyan jó, mert az életed elunásáért cserébe megmondják, hogy nem tudnak állást ajánlani. Ezt természetesen telefonon is lehetne közölni, de hát azt nem… vagy interneten… de ezeknél ezt a kettőt még nem találták fel.

Persze, mint írtam, valószínűleg bennem van a hiba. Mert nem elégszem meg egy futószalag mellett végezhető munkával. Mert szeretnék vagy a szakmámban ténykedni, vagy legalább olyat csinálni, amit szeretek.

Na ennyit a panaszkodásról.