Na, álljon itt egy kis összefoglaló, amit eddig tudni lehet, vagy tudni vélünk a 3d Clone Warsról.

- Van egy frankó trailer: http://www.starwars.com/video/view/000478.html

- Ahogy már Zed kolléga is említette, van egy padawanunk, Ahsoka Tano, aki togruta (mint Shaak Ti az ep2-3-ból), leányzó, és így néz ki:

- És egyre valószínűbb, hogy az első négy rész moziban fog debütálni. Bár megegyezés erről még nincsen, de a szándék már megvan, és a Hasbro cég mélyéről már egy augusztus 8-as dátum is előkerült, míg a másik nagy SW játékgyártó multi, a LEGO szeptemberre datálja a premiert (teszem hozzá, a LEGO volt az a cég is, amely tavaly már kész ténynek vette, hogy lesz SAGA DVD kiadás…). Szóval a két „bennfentes” a hónapban nem, de abban legalább egyetértenek, hogy mozi lesz. Persze, mit ér az ő szavuk, ha a Lucasfilm nem így határoz, de már ők is pedzegettek valami olyasmit, hogy „Szeretnénk kreatív módot találni egy kreatív tévésorozat bemutatására.” Tehát lehet, hogy idén újra Star Wars lesz a moziban?

- Végül egy teljesen friss csemege a Sagafórumról:

Update: mozibemutató augusztus 15! Majd a sorozat a TV-ben először a Cartoon Networkon, majd a TNT-n folytatódik. Adta hírül a starwars.hu és a starwars.com. Érdekesség, hogy a sorozat jogait (mármint azt, hogy leadhassa) nem a 20th Century Fox, hanem a Warner Bros szerezte meg, szóval nem kicsit lesz furcsa a Fox logó és fanfár helyett a WB logójával szembesülni a moziban. Apropó, nem akar valami ilyen cserét valaki az Alien szériával is? WB? Universal? Paramount? Bármi, csak ne Fox… na jó, ha nem, hát nem. Szóval, Star Wars újra a moziban, gyerünk a moziba be

Ehhez kapcsolódik még, hogy új videjó is van, melyet majd továbbiak követnek, mint anno a filmek idején: http://www.starwars.com/video/view/623.html

Hadiösvény blogjában tűnt fel az OKJ-s Jedi Tanfolyam plakátja. Nekem pár évvel ezelőtt volt alkalmam élőben találkozni eme hírdetménnyel Székesfehérváron, az oskolám előtt kiakasztva egy hirdetőoszlopra. Megtoppantam, megnéztem és újra megfogalmazódott bennem a gondolat: azért gyönyörű faj ez az ember. Egy dolog a rajongás, meg egy másik az elmehibbantság. Persze, kivétel, ha ez az egész csak egy vicc.

No, a lényeg, hogy nem maradhatott el anno a véleményem erről sem, és a sagaforum egyik megfelelő topikjában linkeltem is az ellenreakciót. Mert hát, nem létezhet fény árnyék nélkül:

Lassan-lassan csurran-cseppen valami ebből a sorozatból is. Rick McCallum, a Star Wars Insider című magazinnak tett nyilatkozatában végre hivatalosan is bejelentette, hogy a mandalori páncélt viselő fejvadász, Boba Fett benne lesz a sorozatban. Hogy ki játssza, az egy jó kérdés. Esélyes lehet Daniel Logan az ep2-ből, hiszen azóta bőven beleöregedett abba a korba, amiben Bobának elméletben lennie kell az ep3 és 4 között játszódó sorozatban. Ám ha sisak nélkül lesz, akkor szvsz feelinges lenne – és erősítené a filmek és sorozat közti szálat -, ha Temuerra Morrison, azaz Jango Fett és Cody parancsnok (na meg a többi idős ep3-as klón) alakítója venné magára a zöld páncélt. Vagy esetleg Bodie Taylor lesz a nyertes, aki a fiatalabb klónokat formálta meg az ep2-3-ban (mondjuk az ep3-ban voltak olyan klónok is, akiket kereszteztek Morrison és Taylor arcával )? Ám mivel ez egy sorozat, és ilyenkor ritkán játsszák ugyan azt a szerepet ugyan azok a színészek, az is lehet, hogy teljesen új embert fogunk látni. Ez mondjuk szerintem kicsit lehangoló lenne, elvégre ez nem egy olyan sorozat lesz, mint a Stargate vagy a Terminator, ami alacsony költségvetése miatt nem tudja megfizetni az eredeti szereplőket, hanem minimum azt várom el tőle, amit a Star Trektől. A sorozatokban és a filmekben ugyan azt a karaktert ugyan az a színész alakítsa. Tehát annak függvényében, hogy hány évvel játszódik a sorozat az ep2 után, kéne eldönteni, a három úriember közül ki alakítsa Fettet. Bár ha a sisakot egyszer sem veszi le a sorozatban, akkor mindegy. Egy biztos, az egyetlen, aki nem fogja alakítani a szűkszavú fejvadászt, az Jeremy Bulloch… ámbátor, ha nem veszi le a sisakot…

Kiveséztem a Star Trek filmeket, majd a Predatorokat, Alieneket és ezek crossovereit is. Azt hiszem, éppen itt az idő, hogy felhagyjak kedvenc filmsorozatom kerülgetésével, és végre írjak a Star Wars filmekről. Sokat gondolkodtam, hogyan kéne ezzel foglalkozni. Próbáljam úgy leírni, mint aki életében először kronológiai sorrendben látta a történetet? Vagy inkább úgy, ahogy az valóban történt, azaz készítési sorrendben? Végül úgy döntöttem, AHS szabvány szerint csinálom. Ahogy sikerül. Veselkedjünk neki.

A tovább olvasás spoilert szül… a spoiler ismeretet… az ismeret pedig lelövi a meglepetéseket.

A történet
Réges-régen, egy messzi-messzi Galaxisban dúl a galaktikus béke. A Köztársaság irányítása alatt több ezer csillagrendszerben a jólét, az igazság és a biztonság az úr. Azonban ez a béke megbomlani látszik, mikor a kapzsi Kereskedelmi Szövetség blokád alá veszi a parányi Naboo bolygót. Okuk egyszerű: baromira nincs kedvük adót fizetni a kereskedelmi hiperűr-útvonalak használatához. Mivel a Galaktikus Szenátus nem fogadta el érveiket, hát imigyen tiltakoznak. A tárgyalások megrekednek, a szenátorok véget nem érő vitákkal patthelyzetbe sodorták magukat, egy szóval a Köztársaság tehetetlen. Ekkor a főkancellár úgy dönt, saját kezébe veszi az ügyet, és megkerülve a Szenátust titokban a helyszínre küld két Jedit, a béke és az igazság lovagjait. Qui-Gon Jinn mester (Liam Neeson) és ifjú tanítványa, Obi-Wan Kenobi padawan (Ewan McGregor) optimizmussal telve érkeznek a helyszínre, révén a Szövetséget vezető neimoidik gyávák, így már a puszta jelenlétükkel elérhetik a blokád feloldását. A két Jediből egyedül Obi-Wan sejt valamit abból, ami voltaképpen a háttérben zajlik. Bár a neimoidik valóban berezelnek tőlük, csakhamar kiderül, hogy nem ők az igazi nagyfőnökök. A titokzatos Darth Sidious (Ian McDiarmid) utasítja a Szövetség vezérét, Nute Gunray helytartót (Silas Carson), hogy ölje meg a Jedi lovagokat, majd szállják meg a Naboo-t. Az alkirály azonban elbaltázza a dolgot. Bár a követek hajóját megsemmisítik, Qui-Gonék csak nem lélegezték be a rájuk eresztett ideggázt, majd még volt pofájuk a megsemmisítésükre küldött rohamdroidokat is lekaszabolni. A két Jedi végül mégis kénytelen fellógni egy-egy szövetségi leszállóegységre, mert hiába a csodálatos képességük, melyre az Erőn át tesznek szert, vagy bravúros fénykardforgatási technikáik, a droidekákkal nem bírnak el. Mindeközben Gunray-jal felveszi a kapcsolatot Naboo ifjú uralkodója, Amidala királynő, mivel úgy hiszi, már folynak a tárgyalások. Gunray természetesen mindent tagad, majd a csevegést befejezve elvágják a bolygó kommunikációs csatornáit. A felszínen Amidala éppen a Naboo szenátusbeli képviselőjével, Palpatine szántorral (Ian McDiarmid) tárgyal, mikor megszakad a kapcsolat. A jelenlévők csakhamar kitalálják, hogy mindez az invázió kezdetének a jele. Panaka kapitány (Hugh Quarshie), a testőrség főparancsnoka figyelmezteti a királynőt, hogy a Naboo önkéntesei nem tudják felvenni a harcot a Szövetség droidseregeivel. Amidala ezt nem is akarja. Így az invázió zavartalanul zajlik le. A Kereskedelmiek leszállnak a felszínre, majd sorban elkezdik bevenni a kisebb-nagyobb településeket. Qui-Gon Jinn is megérkezik, majd belebotlik Jar Jar Binks-be (Ahmed Best), aki a bolygó egyik gungan őslakosa. Miután Obi-Wan csatlakozik hozzájuk, Jar Jar hezitálva ugyan, de elvezeti a Jediket Otoh Gungába, a víz alatti gungan fővárosba. Mindenki nagy meglepetésére, Tarpals kapitány (Steve Speirs) azonnal letartóztatja Jar Jart, majd az egész team-et a nagytanács elé vezeti. Qui-Gon az Erő segítségével hamar meggyőzi Nass főnököt (Brian Blessed), hogy adjon nekik egy bongo nevű tengeralattjárót, útbaigazítást Theed felé, valamint engedje el velük Jar Jart. A trió így útra kél a bolygómagon át, mely a legrövidebb út a naboo-k fővárosa felé. Útközben alkalmuk nyílik megcsodálni a vízalatti élővilág bitang nagy ragadozóhalait, miközben a felszínen a Szövetség csapatai beveszik Theed-et és elfogják a királynőt. Gunray személyesen fenyegeti meg a felségeséget, hogy amennyiben nem írja alá a megszállást legalizáló egyezményt, úgy a népe szenvedni fog. Amidala természetesen nem ír alá semmit, így hát dutyiba óhajtják zárni. A kíséretet biztosító droidok pechére beugrik közéjük két Jedi és egy félnótás gungan. A lovagok seperc alatt kiszabadítják a királynőt, majd rövid értekezlet után úgy döntenek, elhagyják a bolygót és Amidala a Szenátus elé tárja az ügyet. A városi főhangárban elfoglalják a királyi űrjachtot, majd felszállás után Rick Olié (Ralph Brown) egyenesen a blokád felé veszi az irányt. Szerencsétlenségükre a hajó nem rendelkezik fegyverrel, és az erős zárótűz a pajzsot is tönkre vágja. Ezt a problémát orvosolja R2-D2 (Kenny Baker), a kis asztromechanikai droid, aki sikeresen áthidalja a hibát, így a jacht át tud csúszni a blokádon. Sajnálatos mód, a hiperhajtómű javíthatatlanul meghibásodott, emiatt nem tudnak elrepülni a Köztársaság fővárosába, a Coruscantra. Helyette, némi vita után, Qui-Gon javaslatára a közeli Tatooine bolygóra mennek. Eközben Darth Sidious számon kéri Gunray-en a történteket. Az alkirály szerint a jachtot már lehetetlenség lesz megtalálni. Sidious azonban nem ilyen pesszimista. Bemutatja a neimoidiknak a tanítványát, Darth Mault (Ray Park), aki minden bizonnyal megleli majd a hajót. Miután a két kámzsás alak hologramja felszívódik, Gunray társa, Rune Haako (James Taylor) kifejti azon álláspontját, hogy hiba volt lepaktálni ezekkel az alakokkal. Ezalatt a nabooi jacht eléri a két nap körül keringő Tatooine bolygót és landol Mos Espa mellett. Qui-Gon, Jar Jar és R2, no meg a nyakukba sózott udvarhölgy, Padmé Naberrie elmegy a városba alkatrészekért, míg Obi-Wan a fedélzeten marad. Mos Espaban a társaság betér egy ócskáshoz, melyet a toydari Watto (Andrew Secombe) vezet. Míg Padmé megismerkedik a tulajdonos rabszolgájával, a kilenc éves Anakin Skywalkerrel (Jake Lloyd), Qui-Gon kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy a Peremvidéken a Köztársasági pénz rendkívül jó kapitalit játszani, fizetésre azonban nem alkalmas. Ráadásul a toydari faj immunis az elmetrükkre, így Wattot még jobb belátásra sem lehet téríteni. A csapat a távozás után igyekszik találni valamit a hajón, amit eladhatnak, majd miután nem járnak sikerrel, újra útra kelnek. Jar Jar gyorsan bajba sodorja magát, és összeismerkedik az agresszív duggal, Sebulbával (Lewis Macleod), akinek az a becses szándéka, hogy péppé veri a kerge gungant. Jar Jar szerencséjére Anakin ott terem és kihúzza a bajból, majd meginvitálja a csapatot az otthonába, mivel egy homokvihar közeledik a város felé. Míg Qui-Gonék megismerkednek a kisfiú anyjával, Shmi Skywalkerrel (Pernilla August), és protokoll droidjával, C-3PO-val (Anthony Daniels), addig Amidaláék üzenetet vesznek Sio Bibble kormányzótól (Oliver Ford Davies), aki elújságolja nagy kétségbeesések közepette, hogy a Naboo népe pusztul. Obi-Wan szigorúan megtiltja a válaszolást, majd konzultál mesterével, aki semmi jót nem lát ebben. Nincs is, ugyanis Darth Maulnak már ez is elég volt arra, hogy rájuk leljen. Egy városbolygón sétálva közli a tényeket mesterével, majd szinte örömtelien mondja, hogy végre felfedhetik magukat a Jedik előtt. Sidious mélységesen egyetért vele. Eközben a Tatooine-on dúl a homokvihar. Qui-Gonék a vacsoránál beszélgetnek a rabszolgaságról, ezzel rombolva Padmé naiv elképzelését a Köztársaságról. Aztán Anakin szóba hozza Qui-Gon Jedi mivoltát, mivel a városban kószálva meglátta a fénykardját, amit csak lovagok viselhetnek. A mester nem látván értelmét a hazudásnak, elmondja a Skywalkereknek ottlétük okát. Kiötlik, hogy a megoldás kulcsa a városban terjengő fogadáslázban rejlik, mely a veszélyes fogatversenyhez köthető. Anakin ekkor felajánlja, hogy ő szívesen versenyzik, hiszen alapból van egy fogata, mely a leggyorsabb a bolygón. A csapat hezitál ez ügyben, ám a kisfiú csakhamar meggyőzi őket. A homokvihar elültével elmennek Wattohoz és megkötik az üzletet. A toydari fizeti a nevezési díjat, és ha Anakin nyer, övé a nyeremény, Qui-Gon csupán az alkatrészeket kéri. Ha a fiú veszít, a boltos a királynő jachtját kapja meg. Ily módon Watto mindenképpen nyerhet. A toydari azonnal rábólint az üzletre. Valamivel később Anakin, a barátja, Kitster (Dhruv Chanchani) és a rodi Wald (Warwick Davis), valamint Jar Jar, Padmé és a két droid a Skywalker otthon mögötti pusztán álló fogatot bütykölik. Qui-Gon pedig megtudja Shmitől, hogy a gyereknek nem volt apja. A semmiből fogant. Miután sikerül beindítani a fogatot, leszáll az éj. Qui-Gon ellátja Anakin bütykölés közben szerzett sebeit, majd vérmintát küld Obi-Wannak midi-chlorian elemzésre. Ekkor rádöbben, hogy több ilyen élősködőt tartalmaz a vére, mint bármely Jedinek, beleértve Yoda mestert is. Qui-Gon még nem tudja, mit jelent ez, de erős a gyanúja. Mindeközben egy sötét hajó landol a Tatooine pusztaságában. Darth Maul árnyként lép a homokos felszínre, és ráküldi a közeli városokra kutaszdroidjait. Másnap a csapat már a Mos Espa Arénában készül a versenyre. Qui-Gon kis trükkel fogadást köt Wattoval Anakin szabadságára, míg Anakin elhelyezi fogatát a rajtmezőn. Miközben anyja és Qui-Gon jókívánságát fogadja, nem veszi észre, hogy Sebulba megrongálja a fogat egyik hajtóművét. A versenyt Tatooine ura, Jabba a hutt indítja el. Anakin gépe lendületből beragad, ám a srác hip-hop megoldja a hibát. A verseny korántsem veszélytelen, a versenyzők egyaránt áldozataivá válnak a természeti akadályoknak, a tusken portyázóknak, vagy éppen az aljas Sebulbának. Anakin a második kör végére, kisebb-nagyobb nehézségek árán beéri Sebulbát, majd kiküszöbölve a dug által okozott hibát, tönkreteszi az ellenlábasa gépét és megnyeri a versenyt. Watto csődbe megy, de kénytelen-kelletlen átadni az alkatrészt, és szabadon ereszteni Anakint. Qui-Gon miután leadta a hiperhajtómű-generátort, illetve társait a jachtnál, visszatér Mos Espaba és elmondja Anakinnak, hogy szabad, és vele mehet a Coruscantra, ahol Jedit faraghatnak belőle. A kisfiú, ha nehezen is, de elválik anyjától és Qui-Gonnal tart. A jacht előtt azonban rájuk támad Darth Maul. A Jedi mester megküzd a sötét harcossal, majd elillan a föléjük lebbenő hajóval. Coruscantra érkezve a csapat szétválik. Míg Amidalának Palpatine elmondja, hogy a Szenátust már a bürokraták irányítják, és rendet csak Valorum kancellár (Terence Stamp) leváltásával tehetnek, amihez Amidalának kéne indítványt beadnia, addig Qui-Gon a Jedi Tanács előtt tesz jelentést arról, hogy szerinte a titokzatos támadó egy Sith Nagyúr volt. Ki-Adi-Mundi (Silas Carson) és Mace Windu (Samuel L. Jackson) elveti a lehetőséget, ellenben az apró Yoda (Frank Oz) nyitottabban áll a dologhoz. Eztán Qui-Gon felveti a lehetőséget, hogy Anakin az a kiválasztott, aki egy prófécia szerint egyensúlyt teremthet az Erőben. Kérvényezi a Jedi képzést, s a Tanács rábólint. Amidala eközben a Szenátus elé tárja a Naboo ügyét, ám látva a bürokraták okoskodását és Valorum tehetetlenségét, végül benyújtja az indítványt, melyben kérvényezi új kancellár választását. A Tanács ezalatt leteszteli Anakint, aki bár ezen átmegy, a lelkében lakó félelem, ködös jövője és kora miatt nem részesülhet Jedi képzésben. Miután Amidala elhatározza, hogy visszatér a Naboora, a Tanács elnapolja az ifjú ügyét, majd utasítja Qui-Gont és tanítványát, hogy kísérjék el a királynőt, ezzel próbálva előcsalogatni a titokzatos merénylőt. Miután elhagyják a Coruscantot, Sidious a Naboora küldi Mault, a neimoidik legnagyobb riadalmára. A bolygót elérve a csapat felveszi a kapcsolatot a gungan néppel, majd Padmé leleplezi magát Nass főnök előtt. Voltaképpen ő Amidala királynő. Sikerül meggyőznie Nass-t, hogy harcoljanak együtt a bolygójukat megszálló droidok ellen. Panaka összegyűjti a rendőri és katonai ellenállók vezetőit, akik segítenek a csapatnak bejutni a városba. Amidala szándéka, hogy feljutassák a pilótákat az űrbe, ahol kilőhetik a droidvezérlő hajót. A terv fontos része, hogy elvonják a droidokat Theedtől, miközben ők megpróbálják elfogni Gunray-t. A Szövetség részéről Sidious egyszerűbb tervvel áll elő: „Pusztuljanak. Mind egy szálig.” A dorid és gunga sereg távol a várostól, egy tisztáson ütközik meg, míg Qui-Gon és Obi-Wan szembeszáll Darth Maullal. Amidala csapatával behatol a palotába, miközben egy véletlen folytán Anakin és R2 csatlakozik az űrben harcoló vadászkötelékekhez. A mezőn lévő csata végül rosszul alakul. Miután a gunganok elvesztik pajzsaikat, megpróbálnak visszavonulni, ám sokukat, köztük az időközben tábornokká előléptetett Jar Jar fogságba esik. Hasonlóan jár Amidala csapata, akik a többiektől leszakadva megpróbáltak kerülő úton eljutni a helytartóig. Anakin gépe pedig találatot kap, így bezuhan a droidvezérlő hajó gyomrába. Qui-Gon és Obi-Wan sem jár nagyobb sikerrel. A Sith szétválasztja a két Jedit és legyőzi Qui-Gont, majd a feldühödött Obi-Want is vert helyzetbe sodorja. A szerencse azonban forgandó. Amidala dublőre, Sabé (Keira Knightley) összezavarja a helytartót, aki így elzavarja a doridjait, alkalmat nyitva a valódi királynőnek, hogy megszerezze a trónszékébe rejtett fegyvereket és elpusztítsa a maradék droidot, ezzel elfogva a helytartót. Anakin gépe is újraindul, és a kisfiú kilő két protontorpedót, ami a jobboldali reaktorokba csapódva láncreakciót indít el. Anakin az utolsó pillanatba jut ki a felrobbanó droidvezérlőből, melynek megsemmisülésével a Naboon lévő haderő megbénul, ezzel a gunganok megmenekülnek a kivégzéstől. Obi-Wan pedig az Erőt használva megszerzi Qui-Gon fénykardját és megöli Mault. Qui-Gon utolsó kívánsága az, hogy Kenobi tanítsa ki Anakint. A temetésre érkező Yoda lovaggá üti Obi-Want, majd az ifjú Jedi a Tanács engedelmével, de Yoda ellenvetésével tanítványává fogadja Anakint. Palpatine, akit megválasztottak főkancellárrá, gratulál a királynőnek és Skywalkernek valamint újdonsült mesterének. Qui-Gon temetésén Windu és Yoda levonja a konklúziót, hogy a titokzatos harcos egy Sith Nagyúr volt, ám azokból csak kettő létezhet és kérdéses melyik halt meg. A mester vagy a tanítvány? A Naboon másnap hatalmas ünnepséget rendeznek, mely alatt a nabook és a gunganok végérvényesen békét kötnek.

Meglepetések tárháza
Úgy tűnik, sikerült a sztorit elég részletesen elmesélnem. Érdekes élmény volt először látni és megérteni a filmet (nálam ez két külön folyamat volt, mert először láttam, de nem értettem a párbeszédeket, révén angolul egy szót sem tudtam. Aztán a képregénnyel már azok is letisztultak előttem. Végül a kettő összeolvadt a moziban.). Lucas olyan dolgokat szőtt bele a filmbe, amivel rendesen meglepett. Természetesen én sem úgy képzeltem el az előzményeket, mint ahogy megvalósultak. Én is nagyjából egy második ep4-5-6-ra számítottam, hasonló történettel, karakterekkel és eszközökkel, s ehhez képest gyökeresen mást kaptam. Ledöbbentem, mikor kiderült, hogy a hatalmas Darth Vader ebben a részben még csak egy kilenc éves gyerek. Elég határozott, az Erővel már ekkor felvértezett személy, de akkor is csupán gyerek (akit először utáltam). Olyan személy, akiről egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy minden idők egyik legjobb főgonosza lesz. Obi-Wan Kenobi, az öreg bölcs, megfontolt Jedi mester sem az, akit az ep4-ben megismertünk. Itt még karddal vagánykodó, megfontolatlan, akaratos tanuló. Aztán az ember szembekerült C-3PO-val, aki egyáltalán nem olyan, mint aranyozott önmaga. Ellenben R2-D2 és Yoda hozza a régi formáját. Apropó, legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy a két droid visszatér. Yodában, Anakinban, Obi-Wanban teljes mértékben biztos voltam. Sőt, evidensnek vettem. Mikor kiderült, hogy Jabba is kameozik, az is olyan egyértelmű volt. De a két droid fel sem merült bennem. Leesett az állam, mikor a trailerben megláttam őket, majd azon agyaltam, hogy egyrészt, hogyan kerülnek képbe, másrészt, hogyan lesz ez kimagyarázva az ep4-re, ahol C-3PO érezhetően semmit sem tud a Tatooine-ról (bár már akkor kézenfekvő volt a memóriatörlés). Ugyanígy megdöbbentem, mikor az Uralkodót néven nevezték. Darth Sidious. Hát neki is van Darth neve? Ráadásul van még egy Darth: Maul. Hogy én mit össze nem konspiráltam ez ügyben. Elképzeléseim szerint Maul halálával Sidious tanítványául fogadta volna Palpatine-t, aki aztán a következő részek egyikében megölte volna, és így tehetett volna szert Vaderre, azaz Anakinra. Aztán végül felvilágosítottak arról, hogy Sidious maga Palpatine, alias az Uralkodó, és a szinkronban csak azért van két külön hangjuk, mert el van szúrva a szinkron, illetve a könyvben azért írták őket egy időben két helyre, mert az író egy balfék (na én ezután hagytam fel az EU egyenletbe vételével, mikor a filmeket elemezgettem a fórumokon). Természetesen Palpatine jó oldalon való szerepeltetése szintén meglepett.

Mégis, a két legnagyobb döbbenetet a midi-chlorianok és Anakin fogantatása okozta. Ez a két dolog tényszerűen fenekestül felforgatta a Star Warsról alkotott képet. Természetesen bennem is átértékelődött pár dolog. Egyrészt, Anakin kiválasztottsága, ezzel maga a karaktere hirtelen nagyon nagy hangsúlyt kapott a többi filmben. Ha akartam volna sem tudtam volna már úgy ránézni, mint azelőtt. Abszolút főszereplővé vált a szememben, teljesen átértékelődött a szerepe. Ez pedig csak egyre árnyalódott a további epizódokkal, míg ma már egyáltalán nem látom annak a gyilkoló gépnek, mint amikor még nem léteztek az előzmények. Ez nekem kifejezetten tetszik.

Aztán itt vannak a midi-chlorianok. Velük szerencsém volt. Már az ep1 előtt foglalkoztatott a kérdés, mi alapján dől el az, hogy ki lehet Jedi, és ki nem. Ha Yoda szerint minden élőben ott az Erő, ha mindent behálóz, akkor bárkiből lovag lehet. Ez esetben mit szöszöltek Yodáék? Remeteélet helyett egyszerűen toborozni kellett volna a Jediket, és ahogy az az EU-ban van, tömeges képzést végezni, míg feláll egy hadsereg. Kettő (illetve az EU szerint sokkal-sokkal több) mester hamarjában elvégezhette volna ezt a feladatot, nem kellett volna a fenekükön ülni és várni Luke-ra. Szóval számomra itt hiányzott valami, ami meggátolta azt, hogy bárkiből Jedi legyen. Mert vagy ez, vagy el van szúrva a sztori. Ekkor Qui-Gon elmondta, mi az a midi-chlorian. Olyan élőlények, amelyek száma egyrészt meghatározza az Erőre való fogékonyságot, másrészt közvetít az Erő és az egyszeri halandók között (ez egyben nekem magyarázatott szolgáltatott az ysalamirik és a yuuzhan vongok Erőelnyomási képességeire). De nem a midik alkotják az Erőt. Így bár a kapcsolat nem olyan közvetlen, mint azelőtt, én elégedetté váltam, mert ezzel Lucas kiküszöbölt egy szerintem súlyos hibát. Plusz máig nagy ötletnek tartom, hogy ezzel a szupermodern fejlett Galaxis lakóit szemmel nem látható, teljesen jelentéktelen élőlények segítik hozzá a valaha volt legnagyobb hatalom elsajátításához. Ez is erősíti a filmekben lévő tanítást, vagyis nem mindig az számít, ki mekkora, milyen idős, milyen mentalitású és milyen fejlett (Yoda, ewokok, gunganek, Chewbacca). Azaz ne a külsőségekből ítéljünk.

Egy szép új világ
Az ep1 világa nem kicsit tér el az ep4-5-6-tól. Látszik, hogy mind a valóságban, mind a filmek univerzumában már/még egy teljesen más generáció van. Sehol sincs a Birodalomra jellemző szürkeség, célszerűség. Még nem söpört végig a Galaxison egy háború, nem dúl lázadás. Béke van, s mint ilyen esetben lenni szokott, a célszerűséget sok helyen felváltja a megjelenés. Ennél fogva a hajók, eszközök, épületek nagyja még nem viharvert. Ebben az időben még megszokott az olyan látvány, mint a csilli-villi nabooi jacht (az egyik, ha nem a leggyönyörűbb hajó a Star Wars történelmében). Senki sem lepődik meg, hogy egy királyi kormánynak nincs különösebben hadra fogható serege, hiszen azt csupán tradícióból tartják fenn. Az N-1-es nabooi vadászok ennél fogva egyáltalán nem hatékonyak, hiszen csupán légi bemutatókra készültek, nem háborúra, ellentétben az ARC-170-esekkel, az Alpha-3 Nimbus V-Szárnyúakkal, vagy éppen a TIE variánsokkal, esetlegesen a T-65 X-Szárnyúakkal. Persze azért itt sem minden vadonatúj és csillogó. Noha stílusában nem oly szögletes, mint a birodalmi időkben felbukkanó társaik, de a keselyűdoridok, az AAT tankok, a C-9979-es leszállóhajók, az MTT csapatszállítók, vagy a Radiant VII már sokkal kopottabb. Hogy a Tatooine-on fellehető cuccokról már ne is beszéljek. Ott semmi nincs, amin ne lenne legalább egy mocsokfolt vagy horpadás.

Mégis, míg a legtöbb hajó és eszköz gyökeresen eltér a későbbi részek hangulatától, már most fellelhetők olyan jegyek, amik arra vezetnek minket. Ez jól jellemzi az ep1-2-3-ban látható fejlődést, ami végül az ep4-5-6 világához vezet. Elég csak a keselyűdroidok hangjára gondolni, mely félelmetesen hasonlít a TIE vadászok hajtóműzajára. Vagy éppen Darth Maul Scimitar nevű hajójára, melynek utastere és szárnyai egyértelműen az említett vadászokra hajaz, jelezvén, ugyanaz a cég felelős mindkettőért.

Hasonló a helyzet az új és régi fajokkal. Az új játékosok jeles képviselői a Kereskedelmi Szövetséget vezető neimoidiak, akik az ep4-es durrosok testvérfaja lehetne (a durrosok ihlették őket). Kifejezetten újdonságok a gunganok, kiknek két különböző variánsát láthatjuk a világuk mellett (Nass főnök eltér Jar Jartól és Tarpalstól). Illetve itt vannak a toydarik, akik a Star Wars történelmében az első értelmes repülő faj. Vagy említhetném a dugot, akiknél kevesebb kreatívabb jószágot tudnék említeni (máig lenyűgöz, hogy a mellső lábán jár, míg a hátsó valójában a keze). Természetesen a végtelenségig lehetne sorolni az új fajokat, hiszen a Tatooine, a Szenátus tele van velük. De a végtelenségig történő kidolgozás ékes példája, hogy Naboo erdeit, csakúgy, mint Tatooine sivatagait megtöltötték különféle állatokkal. Persze jöhet a kérdés, hogy az ep4-ben miért nem látunk eopit, de akkor én meg megkérdem, hogy az ep1-ben miért nem láthatok scurriert. A válasz kézenfekvő: éppen egy sem volt a kamera előtt

Viszont, nem csak új fajok nyüzsögnek a vásznon, hiszen rengeteg régi arcot is láthatunk. Az ep6-ban csak háttérben lévő gran faj egyes tagjai most képviselteti magát a fogatversenyeken (Mawhonic) vagy a Szenátusban (Ask Aak). Láthatunk rodi gyereket (Wald, illetve egy kivágott jelenetben az ifjú Greedo), meggyőződhetünk arról, hogy a huttoknak van nősténye (Gardulla), de feltűnik néhány kék- (Ann és Tann Gela) és vörösbőrű, továbbra is gyönyörű (és hiányos öltözetű) twi’lek hölgy, ámbár szépségüket beárnyékolja a dagadt disznó szenátoruk (Orn Free Taa). Természetesen, ha már Tatooine, elmaradhatatlan pár buckalakó és jawa feltűnése. Szóval van itt ismerős, ismeretlen, érdekes és érdektelen. Még az állatok közül is újra felbukkan néhány régi hátas, főleg a Tatooine-on, ahol láthatunk dewbackot, banthat és rontot.

Csillagok
Ha már szóba kerültek a bolygók, az ep1 egy vadonatúj, egy régről ismert, valamint egy eddig csak főleg az EU-ban szerepelt, vásznon csupán egyszer látott világot kaptunk. Naboo maga az édenkert. Művészi kivitelezésű városai az idilli ókori Görögországot elevenítik meg. Színes ruhák, tanult, bölcs öregek, mint vezetők (Sio Bibble kormányzó akár maga Arisztotelész is lehetne megjelenése alapján). Ráadásul a bolygón nem az emberek az egyedüli fejlett élőlények. Bár nem barátok, sőt, a városiak csupán legendának tartják őket, mégis békésen élnek együtt a víz alatt lakó gunganokkal, akik bár kissé furán beszélnek, technológiai fejlettségük vitathatatlan. Személyükben a Star Wars egy újabb különös, új fajjal gazdagodott, akik ráadásul saját életet kaptak. Ez viszonylag új az SW-ben, hiszen az ep4-5-6-ban részletesebb betekintést csak az ewokok életébe kaphattunk, a többi fajt egyáltalán nem ismerhettük meg részletesebben. Mindezek tetejében Naboo a Köztársaság fénykorának megtestesítője. A politikai csúcson egy választott uralkodó áll, aki a többi, megválasztott képviselővel irányítja a bolygót, míg az őrség pusztán tradicionális. Nos, ezzel Lucas remek kontrasztot állított azzal szemben, hogyan kéne működnie a Köztársaságnak, és valójában hogyan működik. Ez utóbbi pedig egy újabb bolygóhoz köthető, méghozzá a Coruscanthoz. A világ, mely egyben új és régi planéta a Star Wars univerzumban. Ralph Mcquarrie már a Jedi visszatérhez megrajzolt az akkor még Birodalmi Központ néven emlegetett bolygó koncepciós rajzát, de Timothy Zahn nevezte el Coruscantnak a Birodalom Örökösei (Heir to the Empire) című könyvében. A városbolygó aztán végre felbukkant az ep6-ban a ’97-es SE változatban (ekkor még hivatalosan név nélkül), míg végül szerepet kapott az ep1-ben. Lucas a rajongók óhaját figyelembe véve szándékával ellentétben megtartotta a Coruscant nevet (eredetileg Had Abbadonnak akarta elkeresztelni). Eme planéta testesíti meg mindazt, aminek a Köztársaságnak nem szabadna lennie. Kopott, fásult, egy technológiai szörnyszülött, ahová tömött sorokban áramlanak be a hajók, mint a felszínén tobzódó kapzsi politikusok zsebébe a lefizetésből, egyéb juttatásokból származó vagyonok. Itt minden az egyén körül zajlik, a közjó mit sem számít. S mégis, ahogy Naboon megjelent a gonosz, úgy a Coruscanton is kiemelkedik a sok rosszból a jó. Szép szimbóluma ennek a felszín fölé magasodó Jedi Templom (ez és a Tanács újabb kellemes meglepetést okozott, mivel egyáltalán nem így képzeltem el a Jedik működését). A lovagok egyaránt foglalkoznak az ezeréves nemezissel, a politikával, illetve egy galaxis széli nevenincs bolygó gondjával-bajával. Aztán itt a Szenátus épülete, mely ugyan kimagaslik az épületek rengetegéből, mégis beleivódik a háttérbe. A belseje pedig az egyik legjobb dolog, amit alkottak a filmben. Egyrészt, végre láthatjuk működésben azt a Szenátust, amit az ep4-ben egyetlen mondatban említettek. Másrészt sikerült egyszerűen de nagyszerűen megoldani, hogyan zajlik egy kormánygyűlés egy olyan helyen, ahol több millió fajt és több ezer csillagrendszert képvisel több száz különböző szenátor. Naná, hogy a római szenátus modernizált változatát láthatjuk. A szavak arénája. S akkor egy huszárvágással teremjünk a Tatooine-on, mely azt a világot szimbolizálja, ami megmutatja nekünk, milyen lesz a Galaxis a Köztársaság nélkül. Hát igen, bár Mos Espa egy másik város, ugyan olyan lepukkant hely, mint Mos Eisley. A Tatooine még mindig/már most veszélyes homoksivatag, ahol azért is megölhetnek, ha rossz ember mellé állsz a bárpult előtt. Errefelé még a békés „autóversenyek” sem békések, és az lehet a király, akinek a legtöbb a pénze. Ez általában egy hutt. Errefelé nem tiltott a rabszolgaság, és még az egyszeri járókelő is sugárvetőt hord az oldalán. Valószínűleg nagyon sok bolygó jutott a Tatooine sorsára a Birodalom idején. Tehát az ep1 három bolygója egyszerre mutatja meg nekünk a Galaxis dicső múltját, szomorú jelenét és tragikus jövőjét.

A Jedi Rend
Mit is újított még a film az elképzelésekhez képest? A már említett Jedi Rendet. Valószínűleg nem csak én képzeltem el úgy a Jediket, hogy azok a Galaxist járva segítenek, ahol tudnak és voltaképpen nincs semmiféle központosítás, semmi szabály, egyedül csak azok, amiket Yoda Luke szájába rágott, vagyis, hogy óvakodjon az Erő Sötét Oldalától. Ezután nagyon meglepődtem azon, amit az ep1-ben láttam. Egyrészt, alárendeltjei a Köztársaságnak, ámbátor függetlenek. Ebből kifolyólag nem toboroznak akárhol tanítványokat, csakis és kizárólag a Köztársaságon belül. Ráadásul ők is hierarchikus rendszerben élnek, azaz ifjak (eme csoport mondjuk csak az ep2-ben bukkan fel), padawan tanuló, Jedi lovag, Jedi mester, Jedi Tanács. Illetve az egész Rend felett ott a Szenátus, amely csúcsán a főkancellár áll. Szóval a lovagok szó szerint rendfenntartó szervezete a Köztársaságnak. Furcsa volt, de már elsőre megtetszett a szervezettség, a felépítés. Az persze már kevésbé, hogy elég begyepesedett társaság. Már ebben a részben kiderül, hogy csak a Köztársaságban „toboroznak”, pedig valószínűleg számtalan jelölt van a Peremvidéken is. Aztán erősen korfüggő, hogy kiből lehet tanítvány. Azaz egy bizonyos életév elérése után esélyed sincs (ha csak nem vagy a Kiválasztott, vagy az utolsó lehetőség. Itt jegyezném meg, Yoda az ep5-ben szintén felhozta Luke tanítása ellen a túlkorosságot, vagyis ezt Lucas nem az ep1-ben találta ki.). Ráadásul nem díjazzák, ha valaki máshogy gondolkodik, mint a többiek. Ugye Obi-Wan kifejti Qui-Gonnak, hogy a mestere már rég tanácstag lehetne, ha tisztelné a Kódexet. Egyszóval, az ep1-ben egy elég begyöpösödött banda ez a Jedi Rend, és ez az ep2-ben tetéződik. Eme dolog kezdetben idegesített, aztán belegondoltam, hogy ez a film (illetve folytatásai) nem a Jedi Rend fénykorát mutatja be, amikor valószínűleg száz számra nyüzsögtek a Qui-Gon Jinnek, hanem a bukását. Egy olyan Rendet láthatunk, ami felett már eljárt az idő. Ha a Jedi Rend még mindig tökéletes lenne, a Sith nem arathatna felette győzelmet, márpedig az ebben az esetben kizárt, hiszen az ep4-ben egy Sith ül a trónon. Ahogy a második hármas sem a Birodalom és a Sith Rend fénykoráról, úgy az első három film sem a Köztársaság és a Jedik virágzásáról szól. A teljes Saga a felemelkedés és a bukás meséje.

Ami viszont az elejétől fogva határozott pozitívumnak számít, az a Jedik harci képességeinek fokozása. Bár az ep4-5-6-ban sem voltak kispályások, hiszen Ben öreg kora ellenére levágott néhány kifejezetten veszélyesnek tűnő rosszarcút, Luke pedig egymaga lazán letarolta Jabba teljes kompániáját, azért az ep1-2-3-ban teljesedett ki igazán a képességük. Obi-Wan és Qui-Gon bemutatója lehengerlő, különösen a végső kardpárbaj. S bár nem sérthetetlenek, illetve ők is hibázhatnak (révén nem istenek), azért nem azok a fajták, akiket könnyen leölhetnek. Legalábbis, ha nem vagy Sith.

Régi és új ismerősök
Akárcsak a Köztársaság esetében a Naboo, úgy a Jedi Rendben Qui-Gon Jinn Jedi mester az, aki bemutatja nekünk, hogyan kéne léteznie egy Jedi lovagnak. Nem mereven ragaszkodni holmi Kódexekhez, nem elvetni azokat a lehetőségeket, amelyek feleslegesnek, mi több, koloncnak tűnnek. Elég csak Obi-Wanra gondolni, aki hagyná Jar Jart bűnhődni, holott miattuk tartóztatták le. Kenobinak addig jó volt, amíg a gungan elvezette őket Otoh Gungaba, aztán felőle felfordulhat. Szép példa ez az ep2-ben Yoda által emlegetett arroganciára. Ellenben Qui-Gon akár az Erővel is manipulál, ha úgy érzi, szükséges. Nem csak a nagy egésszel, de a kis részekkel is törődik. Ha olyan lenne, mint Obi-Wan, Windu vagy Yoda, valószínűleg hátrahagyta volna Jar Jart és Anakint. Aztán mi lett volna ennek az eredménye? Senki nem mondta volna Amidalának, hogy a gungan hadsereg nem vész el harc nélkül. Jar Jar nem vezette volna el a nabookat a gungan rejtekhelyre, melynek egyenes következménye lett volna, hogy a droid hadsereg nem vonul ki Theedből, így Amidaláék nem juthattak volna el a hangárig sem, nemhogy a palotáig. Anakin ügyéről nem beszélve. Senki sem lett volna, aki belevágja Palpatine-t az aknába harminchat évvel később. Szóval Qui-Gon a minta Jedi. Miközben foglalkozik a „világmegváltó őrültségekkel”, addig képes és hajlandó leereszkedni a pornép közé, meglátni bennük a lehetőséget.

Szerencsére az ep2-re Obi-Wan Kenobi követte mestere példáját, illetve Luke alapból ilyen lovaggá vált. Azonban az ifjú Kenobi az ep1 idején még messze van a bölcs mestertől. Felesel a mesterekkel, magabiztos, mondhatni, vagánykodik a fénykardjával (elég csak megnézni, mikor Maul ellen küzdenek, mekkora különbség van Obi-Wan és Qui-Gon harcstílusa között, pedig mind a ketten ugyanazt a formát – IV. Forma – használják). Egyszóval igazolódik eme párbeszéd:

Yoda: Egész életében a jövőbe nézett, túl a horizonton. Sohasem azt, hogy hol van. Hmm? Mit csinál. Hmph. Kaland. Heh! Izgalom! Heh! Egy Jedi nem vágy ilyesmikre. Te vakmerő vagy.
Ben: Emlékezz, én is ilyen voltam.

Ugyanúgy beigazolódik az is, amit Ben mond Luke-nak Anakin Skywalkerről. Vagyis, hogy megismerkedésükkor már az egyik legjobb pilóta volt a Galaxisban. Mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint egyedüli emberként, ráadásul gyerekként megnyerte a Boonta Esti fogatverseny bajnokságot, majd túlélte a nabooi csatát, ami alatt ráadásul lelőtt egy hadihajót. Az ep2-3 pedig tovább erősíti Ben szavait, ráadásul az „ügyes harcos” jelző is remekül passzol rá. Ámbátor, mindenki nagy meglepetésére, a kapcsolatuk korántsem indul felhőtlenül, hiszen Anakint nem Obi-Wan választja, hanem Qui-Gon, aki képes lenne félredobni Kenobit a gyerek tanításáért. Természetesen Obi-Wan hamar belátja tévedését és elsimulnak a dolgok, ráadásul teljesíti Qui-Gon utolsó kívánságát és akár a Tanács beleegyezése nélkül is kitanítaná Anakint. Hoppá… ezen a ponton újabb önellentmondás látszik kialakulni az ep1 és 6 között, melyben Ben a következőket mondta:

Ben: Engem megdöbbentett, mennyire vele van az Erő. Magamra vállaltam a feladatot, hogy Jedit nevelek belőle. Azt hittem, lehetek olyan jó mestere, mint Yoda. Tévedtem.

Mint írtam, az ellentmondás csak úgy látszik, mintha kialakulna. Ben egy szóval sem mondta, hogy elsőre vállalta, bár szavaiból úgy cseng. Viszont ígéretet teljesített, így szó szerint magára vállalta a Kiválasztott kiokításának terhét. Hogy miért nem említi Qui-Gont? Két okot látok. Első: Luke szemszögéből érdektelen Qui-Gon, akárcsak Windu, Ki-Adi-Mundi és a többiek. A második pedig ebből következik: baromi hosszú magyarázatot kellett volna hozzáfűzni Qui-Gonhoz.

Kanyarodjunk vissza Anakin karakteréhez, aki itt még maga a megtestesült jóság. Mégis benne lapul mindaz, ami végül a Sötét Oldalra vezeti. Akaratos, és mániákusan magára vállal mindent (ez esetben Qui-Gonék megsegítését). Rendkívül ragaszkodik az anyjához, és retteg az elvesztésétől, ellenben feltételezhetően gyűlöli a rabszolgaságot és a Watto féléket (érdemes a reakcióit figyelni az ep2-ben a toydarival való újratalálkozáskor). Ráadásul már az első alkalommal nagyot csalódik az általa eposzi hősöknek képzelt Jedi lovagokban, akik egyetlen kézlegyintéssel, midi-chlorianokról, Sötét Oldalról, félelemről, meg hasonlókról zagyválva félresöprik őt. Őt, aki maga mögött hagyta az anyját, aki a legfontosabb volt a számára, azok kedvéért, akik közé bekerülni vágyálma volt. Ezek az alakok veszik semmibe (egy gyermeknek ez nem éppen könnyen feldolgozható dolog). Persze, ott van Qui-Gon, az apa megtestesítője, aki szárnyai alá veszi, míg meg nem hal. Így Anakin a tragédiával is szembesül, hogy milyen, mikor elveszt valakit, aki fontos neki (és Jinn csupán apapótlék volt, úgyhogy valószínűleg az anyja elvesztéséből fakadó félelmei tovább nőttek). Ja, arról nem beszélve, hogy már ekkor szembesül azzal, hogy őt kiválasztottnak tartják. Szóval a segítőkész, jószívű gyermeki lélekben már felbukkannak Darth Vader személyiségének alapkövei.

Aztán itt van Amidala királynő, polgári nevén Padmé Naberrie. Luke és Leia anyja, akiről összesen annyit tudunk, hogy szomorú volt, de gyönyörű. Bár még csak tizennégy éves, és sokáig tonnányi ruha és kilónyi smink, vagy csukja fedi el az arcát, mikor végre meglátjuk, igazolódik Leia állítása. Valóban gyönyörű nő (véleményem szerint Natalie Portman az egyik legszebb színésznő… meg az egyik legnormálisabb is). A karaktere ráadásul briliáns. Ahogy alakul az élete, egyre inkább rájövünk, mit örökölt tőle Luke, és mit Leia (hasonlóan Anakinhoz, akinek egyes jellemdarabjai felfedezhetőek gyermekeiben). Amidala a végletekig elkötelezett a demokrácia, a béke és igazságosság mellett. Ugyanakkor ifjú és naiv, ahogy Sidious mondta. Valóban, hiszen oly mértékben hisz a Köztársaságban, hogy amíg nem járja meg a Skywalker házat, fogalma sincs arról, hogy még vannak a Galaxisban rabszolgák. Arról nem beszélve, hogy szerinte a naboo-i krízis megoldható tárgyalás útján, és rendkívül sokáig kitart Valorum és a Szenátus hatalma mellett (aztán meg Palpatine mellett, ami egy külön sztori). A film végére mégis felébred ebből a balga álomból, és rájön, a Szenátus már nem olyan erős, mint régen, illetve a Kereskedelmi Szövetséget sem fogják a Nabooról szép szóval kitessékelni. Tehát félreteszi naboo-i önérzetét, összeáll a gunganokkal és fegyvert ragadva kirugdossa Gunray-éket a bolygójáról. Egyetlen helyen hibázott, mikor azt hitte, hogy Palpatine visszavezetheti a Köztársaságot a helyes útra. De hát akkor ki tudta?

Na igen, Palpatine szenátor, főkancellár, Darth Sidious, Sith Nagyúr, Uralkodó, Császár, mester. Hát ezt az embert is meg lehet szólítani pár módon. Ki gondolta volna, hogy a villámokat szóró, velejéig gonosz, ragyásképű, kámzsás sátánfajzat valaha megnyerő modorú, jóságos, színes ruhát hordó szenátor volt? Aki olvasta az ep4 könyv változatának elejét valószínűleg tudta, mert ott le van írva (nagyjából az egész ep1-2-3 vázlata, és olyan dolgok is megemlítésre kerültek benne, mint a kereskedelmi szervezetekkel való szövetkezés). Az ember valóban azt hiszi, hogy ez még nem a Sith Lord, hanem egy olyan ember, aki hisz abban, amit mond. Ráadásul Ian McDiarmid fantasztikusan játssza szerepét, mert más-más módon kelti életre Sidioust és Palpatine-t (az ep3-ban érezhető ez leginkább, mikor egy-egy alkalommal a kamera előtt vált egyikről a másikra). Így nem csoda, hogy évekig képes volt megvezetni a kereskedelmieket, sőt, a nézőt (én és néhány ismerősöm az élő példa). Szóval, képzeljük el azt a reakciót, mikor az ember életében először látja a filmeket, de kronológiai sorrendben (és angolul, mert a magyar szinkron az első epizódban valóban eltereli a gyanút, de a második részben egyértelműen bizonyítja, hogy ugyan az az ember, mivel ugyan úgy beszél mindkét karakternél). Mire az ep3-ban igazolódik, kicsoda ő, legalább olyan megdöbbentő lesz, mint az „Én vagyok az apád!” (a többi meglepetésről nem beszélve). Persze teljesen más módon, hiszen Vader vallomása hirtelen volt, míg Palpatine-é lassan rávezető. Azonban, Lucas gondoskodott arról, hogy azok, akik odafigyelnek már az ep1-ben minimum gyanakodjanak, ha nem rájöjjenek. Eleve ott a végső képsor Windu és Yoda beszélgetése után. Ha valaki helyesen vonja le a konklúziót, az már maga egy bizonyíték (én nem így tettem, teljesen tévúton jártam). Aztán, Maul és Sidious coruscanti beszélgetése ugyan azon az erkélyen történik, ami a háttérben látszódik Palpatine lakosztályában. Illetve, mind a kettejüknek állhorpaszuk van.

S ha már a Sitheknél járunk, nem feledkezhetünk meg Darth Maulról. Sokan vádolják az ördögfattyat azzal, hogy nem olyan, mint Vader. Hát, gratulálok nekik, mert ennél nyilvánvalóbb már kevesebb dolog lehet. Egyedül a Darth név ugyanaz, de ha már az ep1-ben szerepelne egy olyan karizmatikus alak, mint Vader, akkor igencsak halványulna a szuszogó nimbusza. Kétségtelenül szükség volt egy teljesen új figurára, aki nem árt Vader karakterének, viszont független, egyedi személy. Nos, Maul ilyen. Miért? Mert ő Vader figurájának egy eleme (az ep1-2-3-ra jellemző, hogy az algonoszok mind Vader egyes elemeinek kihangsúlyozása). Maul szimbolizálja a könyörtelen hadigépezetet, aki készségesen hajtja végre ura és parancsolója kívánságait. Ezenfelül félelmetes megjelenésű és remek harcos. A kétpengéjű fénykard pedig lazán felülmúlta a hagyományosokat, legalábbis coolságban.

Jöjjenek a poénosabb figurák. R2-D2 már most olyan, mint későbbi önmaga. Pimaszul csipogó, mindent tudó csodamasina, aki nélkül a Star Wars már a naboo-i blokád elhagyásakor véget ért volna. Összeszámolni is lehetetlen, hányszor köszönhetik az életüket hőseink ennek a kis kék-fehér guruló kukásdoboznak. C-3PO képében pedig hű társra akad, igaz, ebben a részben még csak összebarátkoznak, de aztán C-t hátra hagyják. Megismerkedésük viszont már jó előre megalapozza későbbi kapcsolatukat, ahogy R2 kiröhögi a meztelen droidot. Nem beszélve arról, milyen jó húzás volt C-3PO-t fokozatosan felépíteni.

Végül itt van Jar Jar Binks, a beszédhibás kajla gungan. Sokan rühellik, s bár a végső csatában elkövetett ökörködéseit már én is kicsit soknak tartom (mikor leesik a kaaduról, illetve mikor még egy gömböt sem tud eldobni), azért bírom. Érdekes színfoltja a Saganak, olyan alak, aki szintén reprezentálja, hogy legyen bármilyen szánalmas valaki, fontos és hasznossá válhat valamikor. Jar Jar sorsfordító szerepe pedig vitathatatlan az ep1-ben és 2-ben.

Rajtuk kívül még számtalan karakter mozog a filmben. Az unszimpatikus Panaka kapitány, akit hál’ istennek leváltottak az ep2-re (az EU szerint ő lett Naboo kormányzója a Birodalomban). A felettébb kapzsi, de rabszolgatartóhoz képest rendes Watto. Az igazán érdekes testű, aljas Sebulba, akinél máig nem értem, miért élte túl a fogatversenyt. Mivel miatta több versenyző meghalt, a minimum az lett volna, hogy cafatokra szakad. Nem igazán érzem, hogy elnyerte méltó büntetését (ezt tetézi az EU, melyben Sebulba megvette Anakin fogatát, szóval kezdhet mindent elölről…). Aztán itt van Yoda, aki még mindig/már most bölcselkedik, bár a filmben szereplő bábu CGI-re váltásáért máig imádkozom (az ep3 extra DVD-n már így szerepelt, szóval a következő kiadáson tuti az lesz). Félreértés ne essék, nem azzal van bajom, hogy bábu, hanem azzal, hogy milyen bábu. Messze alulmúlja az ep5-6-os verziót. Ráadásul ahhoz képest, hogy csak harmincöt év választja el őket, legalább ötszáz évet fiatalítottak rajta. Jelentős szereplő még a szkeptikus Ki-Adi-Mundi, illetve a mogorva Mace Windu. Ők egyelőre nem sok vizet zavarnak, Mundi később se. Viszont Windu az, aki elég rosszul indít Anakinnál, hiszen ő utasítja el a fiú tanítását. Ez valószínűleg nem volt túl jó pont a gyereknél, ami pluszt ad az ep3-ban történt eseményekhez.

Látvány
Hasonlóan letaglózó volt ’99-ben a látvány, mint amilyen ’77-ben az ep4 volt. Így, majdnem 10 év távlatából ugyan kissé elavult, műanyag, de hát ’86-ban már az ep4 látványvilága sem volt „bokafosatós”, hanem éppen ellenkezőleg, ósdi. Áldom is Lucas nevét, hogy ’97-ben elkövette az SE-t, majd 2004-ben sem volt rest újra hozzányúlni a filmekhez, ami azt eredményezte, hogy látvány tekintetében az ep4 némely esetben köröket ver az ep1-re. Például az animált élőlények terén.

Sokan vádolják az ep1-2-3-at, illetve a felújítások után már az ep4-5-6-ot is azzal, hogy túl mű a sok CGI-vel. Voltaképpen ez mindenkinek a saját dolga, én most csak azt írom le, miért nem értek ezzel egyet, illetve miért nem tudom megérteni. Egyrészt, semmivel sem érzem valóságosabbnak a valóban műanyag CGI-t, mint azt a maszkot, amiről lerí, hogy gumi, vagy a szaggatottan (AT-AT), vagy borzasztóan lassan mozgó (X-Szárnyúak) modelleket. Igen, ’77-ben és ’80-ban valóban erre futotta és ez volt a csúcs. ’99-ben meg az, amit az ep1-ben láttunk. Szerintem mindegyik filmben (Star Wars vagy sem) tetten érhető a trükk. Eleve tudjuk, hogy trükk. Általában, mikor megkérdem, miért elfogadhatóbb a gagyi maszk, vagy a szaggatottan mozgó modell, azt a választ kapom, hogy az sokkal kézzelfoghatóbb. Ezt két ponton nem tudom elfogadni. Egyrészt, szó szerint értelmezve azt sem foghatom meg. Másrészt, ha a feltételezéseim szerinti valódi jelentést veszem alapul, vagyis azt, hogy azoknak van valódi, kézzel fogható verziója, akkor szintén hibás az elmélet, mert a CGI-nek is létezik valódi verziója. Grievous, a droidok, a hajók, mind-mind elkészültek valódi formában kicsinyítve vagy életnagyságban. Ezek nem a monitoron születnek, hanem valódi világban, amiket aztán beszkennelnek és az adja a 3D modell alapját. Tehát nem igaz az a kijelentés, hogy a valóságban nem léteznek. Pláne nem az ep1-nél (az ep2-3-nál sem, de azoknál már egyre kevesebb díszlet épült meg, illetve az ep3-at ugye végig stúdióban vették fel). A TPM-nél felépültek a díszletek, Theed utcái, a hangár, a naboo-i vadászgépek, Mos Espa piactere, a fogatok. Persze nyilvánvalóan nem alkottak meg mindent 100%, így lehet a Mos Espa Aréna és Theed, vagy a Kereskedelmi Szövetség hajójának hangára látképe kicsinyített modell. Ez azonban így volt az ep4-5-6-nál is. A robbanások egyáltalán nem CGI-k, hagyományos módon modelleket durrantottak szét. Számtalan maszk készült, kismillió eszköz. S még ebben a filmben is használják a jó öreg háttérfestészetet, amelyek az ep4-5-6 remek panorámaképeit alkották. És számomra ez az egyik legnagyobb baj, hogy mindezek ellenére sokan habozás nélkül rásütik: az egész CG! Igen, használták, buzgón. Eddig egyik filmben sem láthattunk ennyi digitális dolgot. Igaz, azóta már mindenben számtalan van. Ám egyáltalán nem minden az, és a CGI is pont ugyan olyan mű és tetten érhető trükk, mint a modell, vagy a maszk. Ebből is van kiváló és iszonytatóan rossz.

Zene
Erre nem akarok sok szót fecsérelni. John Williams, mint mindig, most is aranyat alkotott. A Duel of the Fates szerintem legalább olyan ikonikus dallammá vált, mint az Imperial March vagy a Main Title. Külön érdem, mikor korábbi témák köszönnek vissza ilyen-olyan formában, mint a már említett birodalmi induló, a Binary Sunset vagy éppen az Emperor’s Throne Room.

Utalások, párhuzamok, képi hatások
Egy előtörténet elkészítésének sikere szerintem nem csak azon múlik, hogy az evidens történeti szálakat elvarrja, hanem olyasmit is előre vetítsen, aminek később lesz jelentőssége. Ennek két módját látom. Halovány utalások, vagy párhuzamok. Fontos az oda-vissza hatás, tehát ne csak az ep4-5-6 hasson az ep1-2-3-ra, de vica verza szintén működjön. Persze ezt nehéz elérni úgy, ha már több mint két évtizede készen vannak a korban később játszódó részek. Lucasnak mégis összejött. Az ep1-ben, a nagy korkülönbség miatt még kevés akad, és fentebb már ecseteltem is párat, mint Maul, vagy a hajója. Hasonló utalás, mikor végül döntenek Anakin sorsáról, és felcsendül a Birodalom témája. De már ebben a részben említésre kerül a huttok hatalma, ezzel rásegítenek a későbbi történeti szálra. Vagy nagyon jó, mikor Palpatine közli Anakinnal, hogy figyelemmel fogja kísérni a sorsát.

Párhuzamok terén az egyik legegyértelműbb Anakin és Luke hasonló életútja, hiszen mindketten váratlanul, külső behatás és egy öreg Jedi mester hozzájárulásával kénytelenek elszakadni régi életüktől. A mestert aztán mindketten elvesztik, majd kényszerűségből más fejezi be a képzésüket. Végül pedig mindketten egy űrcsatában bizonyítják be rátermettségüket és döntenek el egy fontos ütközetet két protontorpedó segítségével. Ezen kívül rengeteg képi, illetve beszédbeli párhuzam fedezhető fel, mint C-3PO bemutatkozása, vagy ahogy Shmi megérinti Anakin arcát, melyet megismétel az ep2-ben.

Ezen utalásokat és párhuzamokat a későbbi részek tetézik, illetve tovább finomítják.

Másik jelentőssége az előzményeknek egy olyan dolog, amivel Lucas az ep4-5-6-ban viszonylag ritkán élt, viszont az ep1-2-3-ban állandóan jelen van és véleményem szerint művészi szintre emelte. Ez pedig a színekkel és a fényekkel való játék. Az egyik legjobb példa erre Naboo. Amíg Amidala a bolygón tartózkodik, fényes nappal van. Miután elhagyja a bolygót, és a Szövetség meghódítja, végig sötétség van. Aztán mikor a királynő visszatér, újra a fény az úr. Hasonlót fedezhetünk fel a Coruscanton. Ahogy Anakin közeledik a Jediség felé, illetve Palpatine a kancellárság felé, úgy megy egyre lejjebb a nap, s mikor bejelenti Panaka, hogy a szenátort is jelölték, már teljes a sötétség. S akárcsak az utalásokból, ilyen játékból is rengeteg van a filmben.

Pár dolog, ami máig nem tetszik
Ez sem lesz hosszú Már korábban írtam, hogy a végső ütközetben szerintem is túlzásba vitték Jar Jar ökörködését. Itt visszavehettek volna belőle, mert így elnyomja a csata élét. A másik, ami kevésbé jött be, az a víz alatti barangolás. Egész pontosan az, hogy egymás után kétszer eljátsszák a „Mindig van egy nagyobb hal.” esetet. Ezenfelül talán jobban kiélezhették volna Obi-Wan és Qui-Gon szembenállását, ámbátor így túl nagy lett volna az ellentét Kenobi és Skywalker között. Ja, és Sebulba igazán felfordulhatott volna.

Végszó
Tény, hogy nem ez a legjobb Star Wars rész. Tény, hogy nagyon távol áll a többitől (hiszen még az ep2-től is tíz év választja el). Viszont szerintem remekül vezeti be a Galaxist, illetve a később fontossá váló szereplőket, miközben felvonultat olyanokat, akik csak az adott pillanatban számítanak. Újít, és őrzi a régit. Egyaránt kedvez régi és új rajongónak. Lehet, hogy nem így képzeltük el, sőt biztos, hiszen ahány fej, annyi képzelet. Én is teljesen máshogy csináltam volna meg. Jómagam tisztelem és becsülöm Lucast, amiért kitartott saját elképzelései mellett, és nem készített egy újabb ep4-5-6-ot, hanem alkotott valami teljesen mást. Mégis, azért igyekezett kedvezni a rajongóknak, még ha mérsékelten is. Nehéz dolga volt és szerintem jól csinálta. Az ep1 teljesíti a kötelességét: elindít egy legendát. És szerintem ahhoz, hogy elfogadjuk csupán emlékeznünk kell arra a gyerekre, akit az ep4 varázsolt el. Még könnyebb, ha eleve gyerek vagy.

A Sagafórum hírszerző brigádja friss-ropogós infókhoz jutott az élőszereplős sorozatról. Figyelem, már akadnak spílerek… azaz spoilerek. Na de azért nem olyan meredekek, éppen csak egy-két érdekesség. Valós tartalmuk egyelőre kérdéses, minden esetre feltűnően azután jelentek meg ezek a híresztelések az aintitcool.com-on, miután felvételt nyertek a forgatókönyvírók. Hiába, minden titok addig titok, amíg csak egy ember tud róla. Tehát akkor, nézzük, mit is csiripelnek a verebek.

A cselekmény úgy tűnik, főként a Lázadók Szövetsége (akik ekkor még lehet, nem is szövetség) és az Első Galaktikus Birodalom közötti csatározások között fog zajlani. Így újfent felbukkannak a Csillagrombolók (remélhetőleg Venator és Birodalmi osztályúak vegyesen, de az Acclamatoroknak – igaz ezek nem csillagrombolók – is örülnék), lesznek rohamosztagosok (mondjuk ezt nehezen kikerülhetőnek találom, de remélhetőleg választ kapunk a nagy kérdésre: az ep4 idején több fajta klón van, vagy toborzott egyedek is vannak? Szerintem csak klónok.). Lesznek birodalmi tisztek, kémek, és egyebek. Ki tudja, talán végre láthatunk bothant is

Meglepő kijelentés, hogy a Halálcsillag tervei újra feltűnnek. Ez lehet azt jelenti, hogy a metaplot végül az ep4-be fog torkollani, vagyis egy idő után a sorozat története talán a tervek megszerzéséről fog szólni. Ebben az esetben kíváncsi vagyok, hogyan akarják majd kikerülni Leiát. Bár lehet, sehogy, egyszerűen eljátssza majd más a szerepét.

Jó hír, akik a látvány miatt aggódnak. Bár még fogalmunk sem lehet a költségvetésről, attól azért nem kell tartani, hogy Firefly szerűen minimalizálják a látványt. Ennek első előjele, hogy talán lesz egy újabb fogatverseny. Remélhetőleg új helyszínen (szép lenne, ha a Pod Racer című játékból kerülne ki valamelyik világ), és egy új emberi versenyzővel, aki ráadásul az EU-ból gyalogol át. Név szerint Thall Joben, akit azelőtt a Droids című – szerintem nem túl jó – rajzfilmsorozatban láthattunk, aki a Boonta versenyen vett részt (ezek szerint a Boonta esti nagyverseny szintén EU-ból szökött, mivel a Droids a ’80-as években készült).

Újabb jó hír az EU-t kedvelőnek, ugyanis több más ponton is kötődni fog a sorozat a képregényekhez, könyvekhez, mesefilmekhez és játékokhoz. Akiről még pletyi érkezett, az egy bizonyos Durron, a lázadók egyik tábornoka, aki az ep6 után játszódó könyvekben és képregényekben hírhedté vált Kyp Durron édes apucija. Az EU szerint ugyanis ő valóban lázadó szimpatizáns volt, aki végül Kessel bányáiba került emiatt.

Papanoida báró visszatér. A fickót lehet látni az ep3-ban vagy tíz másodpercig az operaházban, de mivel George Lucas alakította, így gyorsabban vonult be az SW történelembe, mint bármilyen díszletszereplő. Minden esetre a háttérsztori szerint Papanoida baba egy köpönyegforgató alak, aki a klón háború idején mindkét felet kiszolgálta. A sorozatban elméletben tábornok lesz, de hogy vajon továbbra is megtartják-e a kétfelé húzását, az kérdéses. Ja, és persze, vajon George Lucas játssza újra? (Na, ebben azért kételkedem.)

Lehetséges, hogy felbukkan Jabba udvaronca, Bib Fortuna és a jól öltözött táncosnő, Oola. Érdekes kérdés, hogy az kerül-e képernyőre, ahogy Bib megszerzi Oolat gazdájának, vagy esetleg azért térnek vissza, mert Jabba is szerepet kapott a sorozatban?

Boba Fett mellett (tehát Fett is felbukkan?) feltűnik egy másik mandalori fejvadász. Az EU-ból jöhet vagy Judo Kast, bár ő csak a páncélt viselte, nem volt mandalori, illetve Fenn Shysa. Bár lehet, hogy e tekintetben egyáltalán nem lesz kötődés az EU-val és egy teljesen új karaktert ismerhetünk meg.

Nabirre visszatér. Na nem Padmé, csak egy rokona. Lesz egy 20 éves lázadó férfi, aki az egykori királynő fene tudja kije. Legvalószínűbb, hogy Padmé egyetlen (eddig ismert) nővérének fia, esetleg egy unokatestvér leszármazottja. Az előbbi lehetőséget csak az zárja ki, hogy Amidala nővérének, Solanak két lánya van, Ryoo és Pooja (az ep2-ből kivágták őket, de az ep3-ban az egész család jelen van a temetésen). Persze, még az ep3 környékén születhetett is egy fiú is.

A sorozat inkább a karakterek lelki világát és életük történetét mutatja majd be, tehát nem lesz annyira egyértelmű a jó és a gonosz közötti örök harc. Persze valószínűleg az űrharcokat és parázs csatákat sem kell elfelednünk. Az is érdekes, hogy a legtöbb színész, akit eddig behívtak meghallgatásra, fiatal, idősebb alig akad. Igaz, az SW-ben általában a főhősök elég fiatalon kerültek a kalandok sűrűjébe.

Lehet, páran megkérdik a cím láttán, hogy mi kínom van, de mennyivel szebb ez, mint a Star Wars versus Expanded Universe Zed Zero kolléga blogjában kettőnk között örökös kedvenc téma a Lucas és az EU-féle Star Wars taglalása. A legutóbbi bejegyzésében sem álltam meg szó nélkül, újra nem csekély karakterszámot hagytam magam után. De hát minek tartok én egy saját blogot, ha mindig nála csapok le erre a témára? (Lehet, mert ő foglalkozik az EU-val én meg nem? Hm…)

Szóval, alvás és Star Trek II helyett most kicsit Star Warsozok. Először is, nekem nincs túl sok bajom az EU-val, leszámítva egyes művek létezésének tényét. Ezek a művek azok, melyek a filmek bármelyikével ellentmondásba kerülnek. Nem tehetek róla, számomra ami a filmben van az szent és sérthetetlen, olyannyira, hogy ha Lucas véletlen kifelejtett valamit a filmből, akkor utána már hiába mondja oda interjúba, az akkor sem kerül más minősítésbe (pl.: Sötét Jedik nincsenek). Azonban úgy vélem, ha már valaki egy előre generált játéktérre megy játszani, akkor tartsa is be az alapvető játékszabályokat, akár tetszik, akár nem. Illetve ha nem tetszik, nosza, kerülje meg. Nem nehéz, ha van fantázia. Ha megkerülni sem tudja, de mégis tobzódik benne az alkotói vágy, nosza, alkosson saját játékteret. Viszont azok az EU-k, amik betartják a játékszabályokat, vagy okosan megkerülik azokat, keblemre vannak ölelve (Jedi Knight sorozat, KotOR sorozat – PC és képregény formában is -, Republic, Thrawn trilógia, X-Wing sorozat, stb, most nem sorolom fel az összes képregényem és könyvem). Illetve azt nem csípem még, amikor a 88. Sötét Jedi áll a 99. hataloméhes Birodalmi tiszt mellé, mely a farzsebéből előhúzza a 111. szuperfegyvert és persze eme gonoszokat mindig ugyan az a kompánia állítja meg, azaz Luke-Han-Leia-C-3PO-R2-D2-Chewbacca-Lando. Ez az én véleményem, ezen csak az idő változtathat, illetve változtat is, mivel az ep1 idején imádtam minden EU-t, aztán szép lassan iszonyúan megutáltam, újabban pedig kezdem megint megszeretni. Szóval van itt ingázás rendesen.

De mi a túró is az az EU és hogyan is van ez megítélve? Minden Star Wars kiadvány, ami nem a film. Ez tiszta sor, nem is kell ragozni. Mi számít Canonnak (vagy hát magyarul kánonnak, de most maradok az angol kifejezésnél, ha már az EU-t sem magyarosítottam)? Na, ez egy érdekes kérdés, melyre Modi nevű EU szakértő ismerősöm adta meg a választ, én meg ez alapján próbálom itt leírni. Szóval…

Régen, az 1970-es évek végétől, mikor nem sokkal az ANH után kijött az első képregény és könyv, illetve a ’90-es évek végéig csak és kizárólag a filmek számítottak Canonnak. Tehát csak az történhetett meg a Star Wars univerzumban, amit a filmekben látunk, azon kívül minden más alternatíva, lehetőség, legenda, spekuláció, stb. Emiatt máig vita van az EU kedvelői és utálói között. Ezt tetézte, hogy az ellenőrzés szinte zéró volt, imigyen egyes művek hol a filmekkel, hol az előző művek valamelyikével, hol mindennel ellentétben álltak. Így lehetséges, hogy Boba Fett volt rohamosztagos, Jaster Mereel nevű iparossegéd a Concord Dawn bolygón, ráadásul azután is feltámadt, hogy már egyszer feltámadt (eztán jött az ep2, ami hab volt a tortán, mert így végül klón lett). Megmondom őszintén, ezt a fajta EU-t én is megutáltam, mikor az írók már arra is tojtak, hogy mit írtak előttük, nemhogy a filmekre. De hát ez van, ha Lucas nem ellenőrzi a dolgait. Ezt nagy hibának tartom, mert vagy nem szabadott volna kiadnia ezeket a jogokat, vagy sokkal szorosabban foghatta volna a gyeplőt.

Aztán jött 2000, Lucas és/vagy marketing teamje pedig úgy döntött, hogy a filmek és az EU közötti káoszt nem ártana rendbe tenni, és eztán jobban ellenőrizni a dolgokat. Igen ám, de hogyan teremtsünk rendet a káoszban? Közéjük lépett egy ifjú titán, Leland Chee, aki a Lucas Licensingnél a Star Wars Database Content Administrator (én is ilyen munkát akarok). Felvállalta, hogy osztályozza az EU-t, és felállít egy teljesen új rendszert, melyben már nem csak a filmek számítanak Canonnak, hanem az EU is. Lucas pedig zöld utat adott. Imigyen született meg az EU és a filmek új megítélésének iránymutatója (amit természetesen senkinek sem kell megfogadnia), melyet a Holocron nevű adatbankban foglalt össze. Az új hitelességi rendszer négy szintet tartalmaz, sorrendben:

G szint (George Lucas level canon)
C szint (Continuity level canon)
S szint (Secondary level canon)
N szint (Non-continuity level canon)

G szint
Természetesen ez takarja mindazt, amit Lucas mond. De nem csak a filmek, ebben van jócskán EU is. És itt válik a dolog érdekessé és egyben bonyolulttá. Mert ide tartozik például a Labyrinth of Evil (A gonosz labirintusa) című könyv, hiszen Lucas vázlatai alapján készült. Azonban azok a részek, amiket James Luceno saját kútfőből talált ki, az C szintű, de ettől nem kevésbé nem megtörtént esemény.
Ide tartoznak a kivágott jelenetek (viszont, azok a dolgok, melyek ellent mondanak a kész filmmel, már N szintesek: pl Grievous megöli Shaak Ti-t az Invisible Handon, mivel Ti később még élt). Az Ewok filmek alaptörténetei, amit Lucas talált ki (de minden, amit a filmben látunk C szintű). Illetve az is ide tartozik, amit Lucas interjúkban nyilatkozik.

C szint
Azoknak a Star Wars kiadványoknak a 90%-a, ami nem köthető Lucashoz. Könyvek, játékok, képregények, filmregények nem Lucas által kiötlött részei, stb-k. Ezek mind-mind megtörtént, canonizált események. Annyi a különbség, hogy nem Lucas szülte őket, hanem más, de ettől nem kevésbé hivatalosak.

S szint
Az EU maradék 10%, mint például a 10 évnél idősebb kiadványok (melyek az ep1-2-3-mal képesek ellentmondásba kerülni, illetve az ep4 és 5 között megjelent művekből is néhány, melyek az ep5-tel mondanak ellent, valamint azok, amik C szinten lévő EU-val mondanak ellent). Illetve azok is, melyek az N szintből másztak át ide, mikor a C szinten utaltak rá. Szóval ez ilyen átjáró szerűség.
Ide sorolhatóak a Marvel képregények közül az olyanok, mint az említett Boba Fett-es esetet elmesélő, melyben azután is kimászott a Sarlacc-ból, miután már egyszer kimászott belőle. Itt rostokolnak az annyira még nem felügyelt művek, mint a Lando Calrissian trilógia, illetve a sokak által (általam is) méltán gyűlölt Junior sorozat.

N szint
Infinities, azaz olyan eseményeket elmesélő történetek, amelyeknek esélye sincs a valós alapra. Eleve az Infinities című képregény-sorozat, a Tales (Mesék) sorozat több része, általában a játékok Sötét Oldali befejezése (nyílván Kyle Katarn nem állt át a Sötét Oldalra a Jedi Knightban, ha a Jedi Outcastban és a Jedi Academy-ben is a jó oldalon van; illetve Darth Revan sem állt újra a Sithek élére, ha a KotOR 2-ben a visszatérő szereplők a másik oldali befejezésre utalnak). Személy szerint a legtöbb általam utált történet ezen a szinten csücsülhet.

Ezen szintek fő feladata, hogy az egymással ellentmondó dolgok vitáját eldöntse, illetve rangsorolja, hogy egyes dolgok mennyire megbízhatóak, mennyi esély van arra, hogy valóban megtörténtek réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban. Tehát, ha az S szinten valami ellentmond a C szintnek, akkor a C szinten lévő műben leírtak takarják a valóságot. Viszont szabad az átjárás a szintek között. Erre akkor kerülhet sor, ha az alacsonyabb kategóriában lévő dologra utalnak egy magasabb kategóriában lévőre. Néhány példa:
A Thrawn trilógiában felbukkantak a Spaarti hengerek, melyeket elméletben a klón háborúkban használtak. Az ep2 ezt a régi felfogás szerint meg nem történté tette, az új szerint meg lecsúszott az S szintre. Ám, Timothy Zahn (révén remek író) az ügyet megmagyarázta az Insider magazinban, imigyen az egész sztori ugrott a C szintre. De példának okáért az sem tolta le az alsóbb szintekre a Köztársaság nagy háborúit elmesélő történeteket, hogy a Köztársaság a fennállásának 1000 éve alatt nem viselt háborút. Ez ugye az S vagy N szintre lökte volna a TOJ és KotOR sztorijait, ám jött az EU és kimagyarázta: Ruusani Reformáció. Mivel tökéletesen illik mind a filmekhez, mind az EU-hoz, így ezek maradhattak C szinten.
Az átfedés pedig akkor igazán érdekes, mikor filmben bukkan fel EU dolog. Például, Quinlan Vos karakterét egy ep1-es háttérszereplőről mintázták. EU szereplő, de az ep3-ban megemlítik, így máris filmes karakter. Tehát Vos mester léte a G szinten van, de a vele kapcsolatos sztorik C szintesek. Ugyanígy van ez az Outraiderrel, mely az ep4-ben felbukkan, imigyen az G szintes, de a történet mellé C szintes. Coruscant szintén ott van a G és C szinten is, mivel eredetileg Zahn találta ki a nevet.
Másik példa még, hogy az S kategóriában csücsülő Junior sorozat egyik szereplője, Zorba bekerült egy C kategóriás EU-ba és hopp, S kategóriából máris C kategóriába ugrott.

Tehát, mára úgy áll a helyzet, hogy Lucas és kompániája is elismeri az EU-t Canonnak. A sorrend csak valószínűségi index, mely eldönti, minek mekkora az esélye, hogy megtörtént. Ezek alapján én azt mondom, hogy a G szint a 100%. Ezek biztosan megtörténtek. A C szint 75-99%, hogy megtörtént. Az S szint tartalmazza 26-74%-ot, az N pedig a 0-24%.

A választás a miénk. Elfogadhatjuk ezt az egészet 100%-ra. Maradhatunk a régi elvnél, és akkor továbbra is lehet szidni vagy Lucast, vagy az EU-t, ki melyik táborba tartozik, ebben az esetben viszont senkinek sincs igaza, mivel a Lucas Licensing (amibe ugye maga Lucas is beletartozik) már elfogadja Canonnak az EU-t. Vagy kitalálunk egy saját szisztémát. Személy szerint nekem eddig is sajátom volt, ezután is az marad.

Anakin Skywalker/Darth Vader. Vegyesek az érzéseim ezzel az egy (két) karakterrel. Anakint nem csípem a viselkedése és a tettei miatt. Darth Vader viszont az egyik kedvencem. Végül is a kettő egyazon karakter. A legjobb karakter. Hajdan az sw.hu fórumán (és azóta a swsagan és az aliensonline fórumain is megjelent apró módosításokkal) írtam egy hosszabb elemzést Anakin ingázásáról az Erő Sötét és Világos Oldala között.

“My name is Anakin…”

A 9 éves Anakin Skywalker az ártatlanság netovábbja, minden rosszmájúság nélkül. Annyira kedves és segítőkész, hogy az már túlzásnak is vehetnénk, ha nem lenne mindez fontos a későbbiekben. És a felszín alatt mégsem olyan tökéletesen jó Anakin, minden, amit később láthatunk tőle, már itt is benne van.

Ez a gyermek rendkívül céltudatos a korához képest. Tudja mit akar, nem csak vaktában beszél, megtesz mindent, amit az álmai eléréséhez kell. S bár ekkor ez mind a jó szándék jegyében történik, a hajlam innét indul, ez teszi később igazán Vaderré, az eltántoríthatatlanság. Már ekkor felfedezhető az elismerésre való vágyakozás is, amit később nem kap meg a Jediktől. Büszkén mutogatja C-3PO-t és a fogatot, miközben kihangsúlyozza, hogy ő építette. Egy gyerektől ez még természetes. Ezen felül, a verseny azt is megmutatja, hogy Anakin első akar lenni, győzni akar, a legjobb lenni, később ez fajul talán el a legjobban.

Anakin ezekkel az apró, alig észrevehető, teljesen természetes jellemhibákkal küszködik. Közben bekövetkezik az, amiről álmodott, esélyt kap arra, hogy Jedi lovag legyen. Előtte ráadásul sikerül megnyernie a fogatversenyt, bebizonyítva, hogy a legjobb fogatversenyző. Minden jó, minden szép, ráadásként felszabadul és más bolygó(k)ra is eljuthat. Tökéletes… csak le kell mondania az anyjáról. Ekkor szembesülünk Anakin szeretetével, ragaszkodásával. Erős a kapocs az anyja és közte, ez mindvégig jól látszik. De akkor itt a Jedi, aki el akarja szakítani tőle, jó lehet, ez mind csak tudat alatt fogalmazódott meg benne, vagy egyáltalán fel se merült, ám tény, egy Jedi miatt hagyta el, ez később fontossá válik. Nagy nehezen sikerül lemondania anyjáról, irány a Jedi Templom. Anakinon látszik, mennyire örül, mennyire magabiztos, már a küszöbön érzi a győzelmet, még Padménak is el akarja újságolni… aztán jön a pofon a Jedi Tanácstól. Yoda olyan dolgokról zagyvál, amit nem is ért (Sötét Oldal, midi-chlorian), aztán Mace Windu maga jelenti ki, hogy nem lehet Jedi. Akkor mire fel hagyta el az anyját? Windu egyetlen mondattal tönkre zúzta egy kilenc éves kisfiú álmait. Álmokat, melyben Jediként szabadít fel rabszolgákat, az anyját, neki is megígérte, Windu pedig laza közönnyel utasítja el. Egyetlen reménye Qui-Gon Jinn, aki harcol érte. Qui-Gon, aki lassan apai magasságokba nő a szívében. Ekkor vissza a Naboora, Qui-Gon tovább vigyázz rá, tanítgatja, ahogy egy apa szokta a fiát. És itt van a mostohatestvér, Obi-Wan Kenobi, aki meg fúj rá. Érdekes, hogy Obi és Anakin egy szót sem váltanak a film végéig, a megismerkedésükkor is csak Anakin beszél. Aztán beköszönt a tragédia, meghal Qui-Gon. Megöli egy Sith Nagyúr. És a kisfiúban felmerülhet a kérdés, mit csinált Obi-Wan? Miért hagyta meghalni Qui-Gont? (Ez peresze csak feltételezés, de a gyermeki elme kiszámíthatatlan következtetéseket tud levonni… sokszor még egy felnőtt elme is). Meghalt a remény, meghaltak az álmok. Majdnem, mert itt van Obi-Wan, aki eddig nem szívlelte, és most is csak az ígérete miatt vette magához. Majdnem kényszerből. Ám az álma megvalósulni látszik.

Eltelik tíz év. Anakin felnő. És megváltozik. Még mindig jó ember, de a fent említett apró jellemhibák túlnőttek az apró kifejezésen. Anakin zabolátlan, öntelt személlyé vált. Tudja magáról, mire képes, és elvárná, hogy ezért elismerjék. Ez érthető, mindenki szereti az elismerést, de nem feledhetjük, hogy ő Jedi lovag. Ők a nagy cél érdekében teszik, amit tesznek, nem az elismerésért, ilyen formán tőlük elvárni a dicséreteket felelőtlenség. Pláne a nagy mesterektől, akik aztán majdnem tényleg érzelemmentesek (Windu leginkább). Aki viszont mindig megdicsérte, buzdítja az Palaptine, aki Qui-Gon halála után azonnal pártfogásába vette őt, aki újfent úgy bánt vele, mintha a fia lenne. Obi-Wan sajnos nem ilyen, inkább barát, testvér. Testvér, akivel rivalizálhat, testvér, akivel Qui-Gon, az apa kegyeiért kellett versengenie, testvér, aki a mostohaapa, Palpatine ellen van. Tovább tetézi, hogy bár Kenobi képes a dicséretre, de még csak most tanul bele a Jediségbe, neki még gyakorlatot kell szereznie és sajnos nem jó emberen gyakorol. Ő szabályzatfüggő (kezdők ismérve), még nem igazán tudja, mit hogy lehet kijátszani, megkerülni vagy mi az, amit mindenképpen meg kell tartani. Anakin ellenben mit sem törődik ezzel, hiszen ő céltudatos, célja eléréséért bármit szabad. Ő nagy Jedi akar lenni, mindnél előbb, fel kell szabadítania a rabszolgákat, nagy tetteket kell véghezvinnie. S ez a nemes cél szüli mérhetetlen türelmetlenségét, ami sajnos végül elvakítja magát a célt. Ezen felül, Anakin továbbra se érezheti magát szabad embernek, hiszen a Jedik szabályai legalább olyan rabszolgaságnak tűnhet a számára, mint Watto szolgálata. Nem teheti azt, amit akar, nem élhet ott, ahol akar, sem akivel akar. A Jedik rabszolgájává vált.
És bekövetkeznek a film eseményei. Végre újra találkozik azzal, akit gyerek kora óta szeret, erre Obi-Wan letorkolja előtte. Megmenti az életét, ezért senkitől sem kap vállon veregetést. Megkapja új feladatát, Obi-Wan meg úgy oktatja, hogy abból számára csak egy valami jöhet le, a mestere már megint nem bízik benne, ellenben Palpatine-nal. Aztán Amidala sem hagyja a feladatát végezni és ő is letorkolja egy királynő és más tisztségviselők előtt. Ez a szerelmétől jött, s bár apróság, fontos momentum. Hiába küzd, hogy mindnél jobb fényben tűnjön fel, akkor is mindenki kioktatható ficsúrnak nézi. Közben persze rémálmok gyötrik az anyjáról, amik egyre erősödnek, ez rendesen odatehet a lelki békéjének, végül rá kell döbbennie, ezek nem álmok, hanem látomások. De előtte még visszautasítja élete szerelme. Aztán elutaznak a Tatooine-ra. Watto újra felszabadítja benne a rabszolgaság emlékeit, aztán ahogy a toydari kimondja, hogy csak úgy eladta az anyját, mint egy ruhát, hát éppen csak nem kezdi őt is fojtogatni. Ezt a dühöt még az sem csillapítja, hogy Watto elmondja, az anyja szabad ember. Mert hát ő akarta felszabadítani, ő akart kitűnni az édesanyja előtt, ne valami ismeretlen tegye ezt. Eztán megismerkedik új családjával, akik jól láthatóan semmit sem jelentenek számára, ráadásul az anyját se tudták megvédeni, ennek ellenére nem tagadja, hogy jó emberek (néhány év múlva ezért már fojtás járt volna), rájuk meri bízni Padmét. Elindul felkutatni az anyját, és mikor megtalálja, a kezei között hal meg. Anakin Skywalker szembesül néhány dologgal: nem tudta megtartani az ígéretét, az élet véges, elvesztette a második embert is, aki szülői magasságokban állt a szívében (és ő ténylegesen is az volt, szóval Qui-Gon halálánál sokkal fájdalmasabb). Egyszerre haragudhatott magára, mert nem ért oda időben és nem elég hatalmas, hogy legyűrje a halált; a Jedikre, akik nem akarták képezni; Obi-Wanra, aki folyton leszidja, kötekedik vele és - saját meglátása szerint - visszatartja; na és persze a buckalakókra, akik megölték az anyját. A düh pedig rájuk vetül, nem léteznek okok, okozatok, csak saját fájdalma, gyűlölete, amik félelmeiből származtak, a félelmekből, melyek már kiskorában jelen voltak. És nem kegyelmez a buckalakóknak, egyiknek sem. Erre maga is rádöbben, ez még jobban megrémíti, s csak két embernek mondja el, akikből egy se Jedi. Padmé nem igazán tud ezzel mit kezdeni, Palpatine viszont valószínűleg teljesen jogosnak vélte. Anakin - bár tudta, hogy nem helyes - megízlelte a Sötét Oldal hatalmát, a korlátok nélküli hatalmat. Ettől megrettent, annyira, hogy váratlanul hajlandó volt alávetni magát Windu parancsának. Kérdés nélkül, akadékoskodás nélkül, pedig Obi-Wan bajban volt, aki akármennyire is a bögyében volt, akkor is szeretet, testvérének tartotta, barátja volt. Aztán Amidala alternatívát nyújtott, ami visszazökkentette Anakint régi önmagába. Irány Geonosis, ahol végre megkapja a nőt, akit szeret, megmentheti a barátját és mindezért talán még el is ismerik (a Szenátusban mindenképpen). Ám mindezeken túl a legfontosabb, életében először a vereség fogalmát is meg kellett ismernie, amiért súlyos árat fizetet. Kezével együtt élőlény mivolta egy darabját is elvesztette és ott maradt a helyén a bosszú, amit egyszer már megízlelt, ami tetszett neki, hiszen a Sötét Oldalból fakad, ahol hatalmas erő lakozik.
Kitör a háború, életek ezrei vesznek oda, és Anakin szerettei állandó veszélyben vannak. De ez a veszély sokáig elkerült két embert, akik nagyon közel álltak hozzá. Ekkor Coruscanton kitör a csata, Amidala veszélybe kerül, Palpatine-t pedig elrabolják. Anakin és Obi-Wan, kiknek kapcsolata a fiú Jedivé válásával megváltozhatott, hiszen sok dolog, amiért mesterét hibáztatta, megszűnt. Jó barátok lettek. És együtt harcolnak azokért, akiket Anakin szeret. Elérik Dookut, s az az álnok gróf kis híján megöli a barátját, testvérét. S ott a bosszú is, amit beteljesíthet. Türtőzteti magát, de rájön, hogy fölösleges, Palpatine úgyse tudja mi az, Obi-Wan nem látja. Legyőzi Dookut, visszafizeti neki keze elvesztését kamatostul. És megáll. Dolgoznak benne a Jedi tanítások, saját lelkiismerete. Az emlék, mit tett a Tatooine-on, mi az, amihez a bosszú által hozzájuthat, és ettől mennyire megrémült. Nem biztos, hogy akarja ezt. És akkor Palpatine buzdítani kezdi, a férfi, akinek mindig igaza volt. Akkor miért ne tehetné meg? Dooku halott, de a bosszú íze már nem olyan, mint a tusken táborban. Vagy csak már nem rémíti meg, amit talált? Tudja, hogy hibázott, de ezek üresen konganak, voltaképpen teljesen jogosnak találja tettét. Ezután kimenti mindkét barátját, újabb elismerést kap szenátoroktól, Obi-Wan is elismeri a hősiességét és még Amidalától is jó hírt kap, azon túl, hogy végre láthatja szerelmét. S jön a rémálom formájában az elméjébe vágó látomás. Céltudatosságának köszönhetően bármit megtenne a célja érdekében, mint annyiszor ezelőtt, de a cél most Amidala megmentése. A nőé, akit olyan nagyon szeret, akit olyan nehezen szerzett meg. Aki csak az övé. Bármit a cél érdekében. A mézesmadzagot pedig Palpatine rántja el az orra előtt. A cél elérésének eszköze ott van a Sötét Oldalon. Ez biztos, hiszen Yoda, a Jedik megtestesítője a halál elfogadását tanácsolta. Azt nem lehet, azt meg kell akadályoznia, hiába ez az élet rendje, jobbnak kell lennie az életnél. A Jedik ráadásul úton útfélen keresztbe tesznek neki. Palaptine kinevezi a Tanács tagjává, mester lehet, a tizenkét legjobb Jedi tagja (már láttam magam előtt, amint Yoda székére vágyakozik). A legjobbak között a legjobb, a Tanács elismerné, ha mesterré teszik. De nem, elutasítják, ezután pedig a “mostohaapja” ellen akarják felhasználni, szerette ellen, amire Anakin természeténél fogva képtelen lenne. Nem tartják többre egy eszköznél, mintha csak szükséges rossz lenne. És ekkor jön a mézesmadzag. A Sithség. A Jedik ráadásul tovább izzítják a vasat, nem engedik Grievous után, holott ő bosszút akar állni Palpatine és Amidala életének veszélyeztetése miatt, és szüksége van a további elismerésekre, és ez megint csak az ő lebecsülése, semmibe vétele. Ráadásul az a Windu tesz folyton alá, aki tíz évvel azelőtt visszautasította. Ráadásul Padmé is kezd szeparatista, azaz ellenséges gondolatokkal bombázni, Palaptine szerint a Jedik is árulásra készülnek… talán összeszűrik a levet? Padmé mindig is jóban volt Obi-Wannal… és már a látomásban is benne van, ott járt Padménál. Megérkezik a féltékenység, ami a ragaszkodásból fakad. S még mindig ott a célja, és az ígéretek, amiket anyja halálakkor és Padménak tett, nem vallhat kudarcot, legyőzi a halált. A Jedik ellene vannak, Obi-Wan is, Palpatine mellette, a Sötét Oldal megadná az eszközt, amivel megmentheti Padmét, betarthatja az ígéreteit. Obi-Wan még egyszer feltámasztja benne a jót a búcsúkor, és talán meg is tarthatná, ha nem hagyná el mestere a bolygót. Amint ez bekövetkezik, Anakin nyakig merül saját érzelmeinek, saját jellemének bugyrában. Palaptine felfedi magát, a barátja, mentora, apja helyet apja adná a kezébe, amire vágyik. A célja elérését, amihez nagy hatalomra van szüksége. És akkor Windu megint ellene tesz. Végül bekövetkezik, ami ekkor már elkerülhetetlen. Egy szerette halálán van, aki megadhatja neki a hatalmat, amivel megmentheti másik szerettét, és mindezt az akarja elvenni tőle, aki a kezdetektől fogva ellene volt. A választása egyértelmű. Windu halálával még beléhatol az érzés, rádöbben mit tett, de aztán megbabonázza Palpatine, a Sith ereje, a Sötét Oldal, mely Yoda szerint ha egyszer megkaparint, örökre ural. A cél elérése a küszöbön, már csak el kell pusztítania a Jediket, mindet, azokat, akik “rabszolgaságban” tartották, akik miatt nem teljesíthette anyja első ígéretét, akik mindig visszatartották… ekkor már nem néz egyént, általánosan néz az összes Jedire. Ráadásul választása sincs sok, mivel részt vett a Tanács fejének megölésében. Aztán meg kell ölnie a Szeparatista vezéreket, akik egyszerűen nem érdemelnek kegyelmet, gyűlöli őket, hiszen nem egyszer próbálták megölni Padmét és őt, el akarták pusztítani a Köztársaságot, amit védett. Az irántuk táplált gyűlölete mérhetetlen, s miközben lekaszabolja őket az a kevés jó is kezd kihunyni, amit az utolsó Coruscanton a feleségével váltott szavak alatt még jelen voltak. Végül már sír, de nem a Jediket, nem a szeparatistákat siratja. Ez a végső búcsúja Anakin Skywalkertől, eltemette a jóembert. Ő mostantól Darth Vader. Akkor is, mikor Amidalával beszél, akkor már csak játssza Anakint, mint Darth Sidious Palaptine-t, bár fele olyan jól se (érdemes megfigyelni, hogy mikor Amidala kiszúrja a pilótafülkéből a csuklyás alakot, az lassan, kimérten halad. Amint leveszi a csukját, az egész mozgása megváltozik, mint aki szerepet váltott). S mikor nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy ő azt eltervezte, ledobja a maszkot és Vader Amidalára támad. Ezután pedig már Vader beszél, aki megkapta a hatalmát, ami minden mást, ígéreteket, szerelmeket, mindent elhomályosít. A Sötét Oldal elemésztette. Még egyszer dobban egyet Anakin szíve, miután megmenekül a haláltól (legyőzi azt), és örökre rákerül a maszk. Még megkérdezi, él-e Padmé, de a nemleges válasz hallatán végleg eltemeti Anakint. Ez maradt Vadernek: rabszolga lett, saját teste rabszolgája, nem tartotta meg az anyja sírjánál tett ígéretet, hisz kudarcot vallott, Padmét meghalt. A Jediket maga irtotta ki, minden barátja halott, már csak Palpatine létezik számára. És a vágy, hogy a legjobb legyen, a Sith legfőbb Nagyura, A Galaxis ura, de az még messze van, ahhoz ekkor még nincs elég ereje. Céltudatossága elenylszett, érzelmei semmivé foszlottak, most már gép, nem ember.

“Darth Vader. Only you could be so bold.”

Az ep4-ben Vader a kegyetlen gép, aki hűségesen követi Tarkint, alázatosan végrehajtja mestere parancsát. Érzelmei kivesztek, amikor megkapta a páncélt, külsőleg és belsőleg is inkább azokra a droidokra hasonlít, amik ellen a klón háborúkban küzdött “Most már inkább gép, mint ember”. A múltja elveszett, a jelene sötét, a jövője ködbe burkolózik, az egyetlen dolog, ami élteti, az a mestere. Ám ekkor, húsz év után először felbukkan valaki a múltjából. Ellenlábasa, az az ember, aki ilyenné tette, Obi-Wan Kenobi. Először valószínűleg a bosszú fortyant fel benne, és ezt be is teljesítette. A lelke megnyugodhatott volna, de nem tette. Nem tette, mert a múltból Kenobival együtt valószínűleg nem csak a láva emléke, de a barátság, és ami fontosabb, az apa-fia kapcsolat is újra felszínre törhetett. És akkor, megérkezik Luke Skywalker, aki a tulajdon fia, Jedi lovagnak tanul.

Első gondolata a lehetőség, hogy elpusztítsa mesterét, és a fiát tanítványul fogadva uralkodjon a Galaxison, ahogy az egy Sithez méltó. Ennek a célnak rendel alá mindent, és ennek késleltetése miatt öli meg Ozzelt, majd Needa kapitányt. Ám e sötét terv mellett megint előbukkan az a bizonyos apa-fia kapcsolat, és ezzel együtt megjelenik egy régen elfeledett nő képe is, és először bukkan fel hosszú-hosszú idő után Vaderben a szeretet képe, amiben hajdan olyan erősen hitt (ep2). És akkor szembetalálkozik Luke-kal. Itt az Uralkodó parancsa, hogy vigye elé, melynek folyamán valószínűleg vagy ő, vagy Luke meg fog halni, hiszen csak két Sith lehet. És itt van Vader is, akinek határozott célja, hogy Luke-ot maga mellé állítsa. Na de, mit kezdjen a felbukkant érzésekkel. Természetesen próbálja elfojtani, próbál a saját céljára összpontosítani. Először felméri fiát, egyáltalán megéri-e a kockázatot, és Luke jelesre vizsgázik, hiszen a fagyasztás nem sikerült. Egyre tovább húzódik a vívás, és valljuk be, Vadernek nem kellett volna gyorsan legyőznie? Akár a saját célját követi, akár mestere parancsát, azt el lehetett volna intézni kevesebb harccal is. És elérkeztünk a kéz levágásáig, egy újabb fontos momentum. Húsz évvel azelőtt Anakin is hasonló helyzetben, a gyűlölettől vezérelve vesztette el a kezét, akárcsak Luke. Újabb emlékek, talán először tudatosult Vaderben, hogy a fia is ugyanazt az ösvényt kezdte el járni, mint hajdan ő. Ebben a pillanatban három dolgot tehetett volna. 1. Megöli, ezzel véglegesíti a helyét a Sötét Oldalon, kiirtva az utolsó jót is magából. 2. Elkapja, ami nem lett volna nagy feladat, és elviszi az Uralkodóhoz. Amilyen állapotban volt Luke, ez a halálos ítélete is lehetett volna. 3. Beszél a fejével, megpróbálja az ő oldalára állítani. S itt van néhány fontos momentum a szavaiban. “Te elpusztíthatod az Uralkodót.” Eddig a pillanatig senki sem mondta ezt Luke-nak. Ezt vehetjük mézesmadzagnak a Sötét Oldalra, de akár annak is, hogy Vader közölte a tényállást, vagyis Jediként is végezhet vele, ezzel célt adott a fiának (hisz eddig csak Jedi akart lenni, mint az apja). Azután bevallja, hogy ő az apja. Megint csak mézesmadzag, de valahogy el tudnánk ennél képzelni sokkal jobb madzagot is. Itt az ember, akit eddig veleéig gyűlölt, most meg azzal akarja átcsábítani a Sötét Oldalra, hogy ő az apja? Ebben a pillanatban Luke előbb számíthatott a megőrülésre, mint az átállásra, hiszen egy személy testesítette meg azt, akit szeretett, és akit gyűlölt. Ebben az esetben Vader inkább vallomást tett önmagának és fiának, valamint beismerte magának, hogy bezony, újra vannak érzései. De még mindig próbálja őket elnyomni. Aztán Luke ugrik. Vaderben ekkor előjöhet valami, eszébe juthat, hogy egyszer ő is dönthetett élet és halál között, és ő az életet választotta. Rájön, hogy addig erősnek hitte magát, de voltaképpen nem az, míg a fia, a saját vére nagyon is erős és bátor, hisz inkább meghal, minthogy a Sötét Oldalt válassza. Vader gondolkodóba esett. Az érzelmeit már nem tudja elfojtani, mint ahogy az előtörő emlékeket sem. Próbálja, de nem tudja. Visszatér az Executorra, és szinte könyörög Luke-nak, hogy jöjjön vele. Talán már ő is tudja, hogy a fia megmenthetné. Túl sok mindenen ment ezalatt a párbaj alatt át ahhoz, hogy egyszerűen elfojtsa. A vívódás megkezdődött. Ez látszik, ahogy elhagyja a hidat. Már nincs semmi sötét magabiztosság a járásában, hátrateszi a kezét, tétován visszanéz, majd elballag. No persze, azért az utolsó pillanatban újra megkeményedik, de ez már nem az igazi.

És eljött az ep6. Egy év telt el, Vader ezt az időt saját érzelmeivel és emlékeivel töltötte el, amikről már lemondott, amikről azt hitte, elfelejtette, megszűntek. Ezek hatására meggyengül, esendőbb lesz, saját határozatlansága miatt sokkal inkább engedelmeskedik gazdájának, de ezek végrehajtásában is tétovázik. Ez megfigyelhető: “Ahogy óhajtja, mesterem.” Ezt valahogy olyan közömbösen, olyan nekem mindegy formán mondja, mert vívódik, megpróbál újra gép lenni, de nem megy. És ez csak a jéghegy csúcsa, a vívódása erősödik. Jó példa a Tydirium megérkezése. Érzi a fiát, tisztában van a jelenlétével, de nem tudja eldönteni, mitévő legyen. Szóljon a mesterének? Esetleg ne, és foglalkozzon a saját céljával? Hagyja leszállni az Endoron és menjen le érte ő maga? Nem tudja, mitévő legyen. Közben kezd kételkedni mesterében, ezáltal a Sötét Oldalban is. Visszatér Sidioushoz, erre az közli vele, hogy ő nem érezte a fiát. A nagy Sith, a Sötét Oldal megtestesítője. Palpatine ezután persze a bolygóra küldi, de Vader már szkeptikus “Ő fog eljönni hozzám?” És akkor az Endoron megtörténik a találkozás. Vader már annyira kételkedik magában és az Uralkodóban, hogy saját céljai eltörpülnek e mellett, nem is beszélve a fiáról, aki iránt mély szeretetet érez, amit viszont nem tud hová tenni. Ez egyre inkább megmutatkozik rajta, tanácsokkal látja el a fiát, próbálja meggyőzni, hogy Anakin Skywalker halott, nem túl hatásosan. “Nekem már késő, fiam.” De ha így lenne, nem lenne ennyire bánatos emiatt. Nem lennének emiatt érzelmei. És itt az ominózus párbaj, Papatine uszítja Luke-ot, aki le is csap. Felmerült a kérdés, nem is egyszer, Vader miért nem hagyta lecsapni Palpatine-t. Szerintem azért, mert védte a fiát. Ebben a pillanatban először mutatkozik meg Vader jósága, hiszen ezzel a tettével Luke a Sötét Oldalra került volna, és végérvényesen arra az ösvényre lép, amin Anakin jár. Az pedig Vader nem akarja, hisz tudja, mennyi szenvedés várna ott rá. Ráadásul még Palpatine-hoz is hű valamennyire, bár ez a hűség lassan a semmivel egyenlő.

Ebben a párbajban a vívódás a tetőfokára hág. Megpróbál saját céljaira koncentrálni, próbálja legyűrni a benne lévő jót, azzal hogy csábítgatja Luke-ot a Sötét Oldal felé, és ez eléggé hatásosan sikerül. El is veszti a karját, abba a helyzetbe kerül, hogy Luke átállhat a Sötét Oldalra, a kar levágásával azonban be is teljesül a kör. Anakin a keze elvesztésével indult el Darth Vader felé, most újra elvesztette ugyan azt a karját. Ezután bosszúból hasonlóan tett, mint Luke, megcsonkította azt, aki megcsonkította őt. Viszont Luke nem öli meg, és ezzel megmutatja Anakinnak, hogy ő is választhatott volna, szembefordulhatott volna az Uralkodóval. Jönnek a villámok, Vaderben emlékek garmadája tódul elő, egy nőről, egy fekete bőrű Jedi mesterről, egy magas, szakálas Jedi mesterről, és az Uralkodóról, akit annyira ajnározott. Talán életében először szembesült igazán azzal, ki is volt, miközben az, aki lehetett volna a lába előtt vonaglik. Abban a pillanatban Vader újra döntés elé kényszerül, és Luke tettéből erőt merítve megteszi azt, amit már húsz évvel azelőtt meg kellett volna tennie. Végez az Uralkodóval. Hát ezt én így képzelem el.

Néhányan már biztos rájöttek az sfblogs társulatából, hogy van egy filmsorozat, amire különösen vehemensen tudok reagálni, ha olyasmit olvasok, amivel  nem értek egyet. Ez pedig a Star Wars. Legyen szó az ep4-5-6-ról, vagy az ep1-2-3-ról, mindig ugyan úgy állok hozzá: nem spórolok a bötükkel, hogy kifejtsem álláspontom, és olykor bezony a biztosíték is elszáll, mikor már túlságosan elfajulnak a dolgok. Szóval, bár rajongója vagyok az SW-nek, ideáig igencsak kerülgettem a témát, nem is t’om miért. Talán mert képtelen vagyok röviden kifejteni bármit is erről (most páran biztos újra hevesen bólogatnak), de ezen mostan változtatok.  Első elmélkedésem rögvest személyes élményem leírása arról az SW epizódról, mely talán a legjobban megosztotta a rajongókat. Aztán majd szépen sorban, mikor mi jut eszembe. Van itt téma bőven, és hát úgyis tudni akarták páran, milyen az ep1-2-3 az olyanok szemében, akik szeretik, illetve mit érez az, aki egyformának látja mind a hat részt.  Számomra ilyen Star Wars Episode I The Phantome Menace (Baljós Árnyak):

Az első lépések, azaz akkor

1999 körül lehetett, mikor először hírt kaptam, hogy új Star Wars film készül. Én ekkoriban közeledtem 14. életévem felé, szóval az öregség még nem igazán kísértett (nem, mintha most kísértene ). Akkor még nem számítottam rajongónak, mégis felcsigázott a hír, hogy egy igen jó sci-fi filmnek készül folytatása. A műfajnak már kiskorom óta rajongója vagyok, olyan műveken nőttem fel, mint Captain Power and the Soldier of the Future, Alien 1-4, Seequest, Star Trek (akkoriban még csak TOS és TNG), hellyel-közzel Babylon 5, meg talán már a Stargate SG-1 első két évadja is lement a TV3-on, és még sok-sok sci-fi. Na persze, köztük volt a Star Wars is, de nekem az csak fénykardokat, lézer-stukkereket, űrhajókat meg tárgyakat lebegtető emberkéket jelentett, megspékelve nem kevés idegen lénnyel. Szóval nem lógott ki az átlagból. Hozzáteszem, hogy ekkor már kilábaltam az első igazi rajongói gyűjtőszenvedélyemből, melyet Az Elveszett világ: Jurassic Park idézett elő. De, kanyarodjunk vissza a Star Warsra.

A híradóban adtak róla hírt, hogy micsoda tömegmegmozdulása van a trailernek. Emberek ezrei csak azért vonultak be a mozikba, hogy megnézzék a pár perces előzetest, majd otthagytak csapot-papot és mentek a következő terembe. Bevallom, ezt mai napig őrültségnek tartom, pláne az Internet korában.

Aztán napokkal később, az azóta már a múlt homályába vesző Dóra Mozija című műsorban adták le a trailert, a végét frappánsan átvágták, így Maul és Obi-Wan egyetlen mozdulatsora háromszor ismétlődött meg egymás után, ami igen feelinges volt. Na, ennél a trailernél történt valami… elhangzott egy mondat: „A communications disruption can mean only one thing: invasion.” (Az adás megszakadása csak egyvalamit jelenthet: invázió.)

Nem tudom miért, nem tudom hogyan, de ez az egy mondat rajongóvá tett. Komolyan nem tudom miért pont ez. Valahogy olyan érzést árasztott az egész trailer a komor zenével, a tankok felsorakozásával, majd ezt követve Sio Bibble mondatával, hogy az átragadt rám. Pláne, mikor beindult az Imperial March, röpködtek a droidvadászok (amikről akkoriban pont azt nem tudtam, hogy droidok) és megszólalt Dath Maul (közben meg fogalmam sem volt róla, mit mond, de szépen bemagoltam). Innentől kezdve rajongó lettem. Pedig, mint később megtudtam, nem is ez volt az első, vagyis a teaser trailer.

Innentől kezdve komolyan foglalkoztatni kezdett a Star Wars. Ám ekkor még csak az első három film volt meg, semmi más. Mégis, azok alapján megalkottam a legoimból összerakható leghűbb X-Winget (kis önhittséggel azt kell mondanom, jobb lett, mint az első hivatalos lego X-Wing kiadás… a második azonban leköröztem az enyémet ), a szögletes hajtóművű Y-Winget, és azt a TIE vadászt, amit vagy egymilliószor vágtam földhöz haragomban, ugyanis a legegyszerűbb forgó manőverre is szerterepültek a szárnyai. Plusz a trailer alapján megépítettem a fogatokat, amiket még csempészek által használt turbósított siklóknak véltem és egy afféle autós üldözést képzeltem el melléjük (meglepődtem, hogy versenygépek és talán kicsit csalódtam is, de az ep2-vel aztán az autós üldözést is megkaptam ). Na meg közben apám megvette a Cinema című magazint, amiben benne voltak az első képek. Qui-Gont lazán Obi-Wannak hittem, Obi-Want meg az ifjú Anakinnak. Aztán elolvastam a képaláírást és jött a kérdés: Ki a túró az a Kvin-Gen Dzsin? Na és a gonosz Dárt Maúl? Ez vajon Vader elődje? És ámultam Yoda fiatalkori önmagán (a sors fintora, hogy az ep1-es bábut a mai napig nem szeretem). És ott voltak a gyönyörű Naboo vadászok. Már a képekből olyan érzés áradt, ami teljesen elbűvölt.

Aztán eljött a film, kicsit illegálisan, kicsit teljesen angolul, rossz kép és hangminőséggel. Annak ellenére, hogy egy kukkot sem értettem meg a szövegből, hogy a képek néha beazonosíthatatlanul sötétté és homályossá váltak (példának okáért a víz alatti jelenetek), a hangulat megfogott. Sajnos, az ep1 idején a világpremier fogalma még igencsak gyerekcipőben járt, vagy csak én nem tudtam ilyenekről, de még nagyon sokat kellett várni a film itthoni bemutatójáig. Három, vagy négy hónapot. Párszor megnéztem a híres-neves kalózkazit, majd vissza kellett adni jogos tulajdonosának, legnagyobb bánatomra. A várakozás kínkeserves volt, főleg mikor a különböző újságokban egyre több és szebb képek jelentek meg, miközben cikkek garmadája szólt arról, mennyire jó vagy rossz a film. Példának okáért olvastam egy kritikát, amit máig nem értek. Pedig elméletileg pozitív kritika, de mintha az író beszívva írta volna, vagy nem tudom. A lényeg, hogy nagyon vártam a filmet. Közben legoban is megjelentek az SW egyes űrhajói, köztük néhány ep1-es jármű. Mint megrögzött lego gyűjtő, hát le is csaptam rájuk (szüleim szerintem máig bánják, hogy anno megvették azt a repülőt…). Aztán, végre, eljött a nagy nap, Magyarországon is bemutatták. Ott ültem a TV előtt és vártam az RTLKlub műsorát (ami amúgy elég felkapottan kezelte akkor a Star Warsot), hogy haljam, mit mondanak (megszállottságomat jól tükrözi, hogy még a TV-ben leadott műsorokat is képes voltam felvenni… aztán később letöröltem őket, ezt azonban mára bánom, némelyik igazi ritkaság volt a gyűjtők körében… de akkor ezt ki tudta? Hát nem egy 14 éves kis lükepék…). A vélemények meg ezek voltak: „Az a nyúl nem kellett volna.” „Mintha egy videójátékot néznék.” Most így hirtelen ezt a kettőt sikerült felidéznem. Én meg lestem, hogy vajon ugyan azt a filmet látták-e, mint amit én? Vagy a meg nem értett szavak ennyire lesújtóak? Esetleg a rossz képminőség elfedte a valóságot előlem?

Szülinapom véletlen ugyan arra a hónapra esett, mint a film hazai premierje, szóval nekem ez lett az ajándék. Megnézhettem az ep1-et moziban. Örültem, mint majom a farkának. Végre beültünk az egész családdal az azóta megboldogult SÉD moziba (kényelmetlen székek, légkondinak híre-hamva nem volt, rossz kép, szóval tipikus kisvárosi mozi… csak sajnos a városom megyeszékhely…). Függöny végre félre, felcsendültek a fanfárok, megjelent a „Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban….” szöveg és elindult a mese, amit bár láttam, mégis úgy izgultam végig, mintha akkor néztem volna meg először. Ámultam a Jedik akcióin, izgultam a párbajon és a fogatversenyen, tátott szájjal lestem a gunganok és droidok csatáján, röhögtem Jar Jar hülyeségein, egyszóval imádtam a filmet. Egyszer meg is lepett. Annyira hozzászoktam már a kezdő szöveg narrátorához, hogy az „Réges-régen…” feliratról le is maradtam, mert nem esett le, hogy nem narrátor van, hanem magyarul írták ki. A film végén aztán először, de egyedül maradtam, mint rajongó. Apám és anyám csak az effekteket méltatta, húgom pedig, révén kicsi volt még, csak Jar Jart imádta (lett is neki plüssfigurája hamarjában, amit azóta is kabalaként hurcol magával mindenhova, pedig már ő sem gyerek). Ráadásul legjobb haverjaim vagy nem is nézték meg, vagy nem tetszett nekik, vagy a rajongásomat nézték le. Mindegy, az ep1-et első ízben így éltem meg. Én imigyen lettem rajongó.

Most

Mikor ezeket a sorokat írom már nyolc év telt el a film első megtekintése óta. Azóta nagyot fordult a világ. Jómagam is túljutottam egyes s máson, érettebb is lettem (bár az ismerőseim most biztos félrenyeltek eme kijelentés olvasásakor ), de ez a fránya Star Wars iránti rajongás csak nem múlott el, talán csak mérséklődött, hiszen már nem kell filmre várni (a sorozatok meg csak nem jönnek). És a fene rágja meg, még az ep1-et sem sikerült megutálnom. Persze, nem mintha akartam volna.

Nem is, hiszen engem ez a mű fertőzött meg. A film, akire sokan fújnak, ami sokak szerint véglegesen lealázta a Star Wars mítoszt, engem rabul ejtett és beszippantott ebbe a mítoszba. És akár hányszor beteszem a lejátszóba, mindig ugyan az a varázs ejt fogságba. Mintha újra gyerek lennék. A világ megszűnik körülöttem, eltűnik minden gond, minden baj és ott lehetek ebben az álomvilágban. Engem ilyenkor nem érdekel, hogy Jar Jar gyerekes, hogy néhány CGI effektnél kilóg a lóláb (mai szemmel már majdnem mindnél, de hát eltelt nyolc év), az se, hogy egy kilenc éves vezet egy csillagvadászt, szóval semmi. Csak leülök, és magamba szívom ezt az űrmesét.

Ahogy kerestem egy doksit, találtam rá eme három „játéktesztemre”. Két-három-négy éve írhattam őket, valamelyik PC-s újság aktuális cikkírói pályázatára. Bár újságban sosem lettek publikálva, meg máshol sem, itt talán elférnek. Első a Knights of the Old Republic, amiről nem rég Merras kolléga is írt.

Knights of the Old Republic

RPG. Számomra ez a rövidítés egy ideig olyan játékok kategóriáját jelentette, amiket szép nagy ívben kerültem. Az okok mindig megvoltak: túl hosszú, túl sok a beszélgetés, túl uncsi, túl akármi. Aztán megjöttek az első hírek erről a játékról, nekem pedig fülig érő mosoly jelent meg az arcomon, hiszen a LucasArts végre újabb Star Wars játékra adta a fejét, méghozzá a bevált módszernek megfelelően külsősök segítségét kérték, a BioWarét (Baldur’s Gate),