Transformers: Dark of the Moon (Transformers 3: A Hold sötét oldala)
Az alakváltó óriásrobotok (már amelyikek éppen óriások) 2007-ben, a Transformersben léptek fel a mozivászonra. A filmtől sokan sok mindent vártak, én személy szerint annyit, hogy az ILM nyűgözzön le az óriás robotokkal, Michael Bay az akciókkal, az autógyárak a szép kocsikkal, Megan Fox meg a vonalaival. A film eme igényeimet hellyel-közzel, de teljesítette. Aztán jött a második rész, a Transformers: Revenge of the Fallen, ami kritikailag enyhén szólva is több pofont kapott, mint az ugyanúgy bokszzsáknak használt első rész. Jogosan? Nem mondom, hogy nem. Szerencsémre az én igényeim továbbra sem voltak magasabbra emelve a béka hátsójánál ezzel a szériával kapcsolatban, csak hozzátettem két szót: még jobban. Azaz az ILM még jobban nyűgözzön le az óriás robotokkal, Michael Bay az akciókkal, az autógyárak a szép kocsikkal, Megan Fox meg a vonalaival. És míg az első rész az extra közeli képek és rángatózó kamera miatt az akciónál megbotlott, addig a második rész már ezt is lazán teljesítette. És szerintem a sztorija is jobb volt.
Most pedig itt vagyunk, 2011-ben, eljött az utolsónak szánt, de távolról sem utolsó harmadik rész, melyben az Autobotok és a Decepticonok (Álcák) már-már le is másznak a vászonról, hála a 3D-nek (ahhoz képest, hogy Bay mennyire mondta, ő nem akar és nem fog 3D-ben forgatni… aztán az Avatar óta a legjobb tridi moziélményt prezentálta). Hogy mik voltak az elvárásaim? Kettőt találhattok. Ugyanazok, mint az előző két film esetén, csak hozzátettem még két szót: annál is. Az ILM még annál is jobban nyűgözzön le az óriás robotokkal, Michael Bay az akciókkal, az autógyárak a szép kocsikkal, Megan Fox Rosie Huntington-Whiteley meg a vonalaival. Sikerált? Transformers mércével mért spoilereséggel elmesélem, hogy hellyel-közzel, de igen.
Kezdjük mindjárt a negatívummal. A sztori. Az első két résznek szerintem jót tett, hogy igyekezett nem több lenni, mint aminek szánták, vagyis látvány mozi. Alex Kurtzman és Roberto Orci inkább csak keretnek szánta a történetet, érezhetően arra hegyezték ki, hogy Bay randalírozhasson, annak ellenére, hogy az első rész költségvetése még nem tette lehetővé az igazán nagy durranásokat. Ennek ellenére mégis élvezhető lett az első rész története. A folytatás ugyanebben a szellemben íródott – bár az írósztrájk rendesen keresztbe tett nekik, fel is kellett venni Ehren Krugert –, és bár itt-ott elszaladt velük a paci (ikrek, Witwicky mama), szerintem a második rész minden téren jobban sikerült az elsőnél.
A Dark of the Moonban viszont már nem vett részt Orci és Kurtzman, maradt Kruger, ami részben jót, részben rosszat tett a filmnek. Két robotzúzda után baromira nem voltam már kíváncsi az emberekre, ennek ellenére ebben a filmben túlságosan sok szerepet kapott Sam (Shia LaBeouf), Lennox (Josh Duhamel), Simons (John Turturro), Epps (Tyrese Gibson), és az új csaj, Carly. Ezzel nem lenne baj, ha egyrészt, nem a régi, érdektelen, sablonos és néha idétlen figurákat hoznák, másrészt, nem egy másik ösvényen járt volna az előző két film. Nem szabadott volna rájuk ennyi időt szánni. Például Sam munkakeresése lazán kihagyható lett volna.
A másik, hogy Kruger mintha megpróbált volna egyensúlyozni az első két rész komolytalansága és a komolyság között. Ennek végeredménye egy pofaszaggató figura, Jerry Wang, akit az amúgy is irritáló Ken Jeong kelt életre. Az egyetlen szerencse, hogy a film negyvenharmadik percében kivágják az ablakon… Én már harminc perccel korábban megtettem volna. Ezt leszámítva mázlinkra, a bugyuta humor elmaradozik, Wang fejese után már nem is találkozhatunk vele. Ami szintén jó, a komolyság jót tesz a filmnek, csak akkor minek kellett ez az ostoba Wang, pláne ennyi játékidővel?
Tehát a harmadik rész megpróbálja megmutatni, milyen lehetne a Transformers széria, ha már az első rész is komolyan akarta volna venni magát, és – Bay szavaival élve – nem akció-vígjátéknak készül. Hát valami ilyen, Wang nélkül. Ez se lett volna rossz, nem mondom – attól függetlenül, hogy jobban tetszik a komolytalan verzió. Nem feledteti az idióta alapötletet, de eléggé mellékpályára teszi (bár ebben az első két résznek úgy vélem, nagy szerepe volt). Csak az egyensúlyt nem sikerült eltalálni az emberek, a gépek, a komolyság és a humor között.
Ami a szereplőket illeti, a felhozatal ugyanaz, mint azelőtt. Glent és Leo Spitzet ezúttal Bruce Brazzos (John Malkovich) váltja az abszolút fölösleges karakterek között, míg az idióta szerepét az időközben milliomos könyvíróvá vált ex-7-es szektor ügynök Simmons asszisztense, Dutch kapta, akit a Firefly-ból ismert Alan Tudyk alakít. Viszont kellemes meglepetés, hogy Tudyk tudott egy olyan karaktert hozni, ami nem ment úgy az ember agyára, mint Simmons az első részben, Glen vagy Leo. Amit viszont díjazni tudtam, hogy végre a humán erők is kaptak egy gonosz karaktert. Így visszagondolva tényleg hiányzott a Decepticonoknak az emberi szövetség, ha már az Autobotoknak komplett hadsereg állt a rendelkezésükre. Erre a szerepre a milliomos playboy-t, Dylant jelölték ki, akit Patrick Dempsey formál meg. Az ő karakterének azért van helye a sztoriban, mert így Sam már nem csak nézi, ahogy a tízméteres robotok egymást ütik, hanem kapott egy ellenfelet, akivel maga is harcolhat. Bár hozzáteszem, Sam karaktere amúgy is megérett erre a részre, mert most már lazán nekiugrik az egyik legnagyobb robotnak, és legyőzi!
Hozzátenném még a karakterekhez, hogy Bay végre nem erőlteti azt, akit nem kell. Simmons és Lennox (aki menetrendszerűen elő lett léptetve, most már alezredes), de az új nagyfőnök Mearing (Frances McDormand) is csak annyit van jelen, amennyit feltétlen szükséges, s a felesleges szereplők sem szerepelnek többet, mint szükséges (oké, ez kicsit önellentmondás, de ha látjátok a filmet, megértitek, mire gondoltam). Ugyanez igaz Sam szüleire, Ronra (Kevin Dunn) és Judy-ra (Julie White), bár az asszonyt még mindig Optimus lába alá lökném, annyira irritáló. Ami viszont jópofa a filmben, hogy feltűnik Buzz Aldrin, akinek a megformálója Buzz Aldrin. 
Végül hadd szánjak egy bekezdést annak, hogy Megan Foxot leváltották. Tudjuk, hogy a hölgy nem a tehetségéért, mármint a színészi tehetségéért került a filmbe, hála a magasságosnak, ezt senki nem is titkolta (sőt, Bay maga mondja az első rész DVD-jén). De aki szapulja a főnököt, az általában ki lesz rúgva, legalábbis a média a „Hitleres” beszólást jelölte meg a kirúgás okának. Személy szerint én ezt inkább tartom reklámnak, mert aki végignézi az első két rész extra anyagát, az két dolgot megtudhat: Bay nem sértődött volna meg ezért, és mindenki szapulja, igaz, nem emlegetik Hitlert és Napóleont. Szóval szerintem ez inkább volt PR fogás. Az új „színésznő” színre lépése viszont azt hiszem, Megan Fox hiányérzetét csökkenti úgy… Hát, na, gyorsan. Bár nekem attól függetlenül hiányzott Mikaela karaktere, mert sokkal vagányabb volt, ez a Carly tényleg csak titkárnőnek jó. A száját ugyan jártatja, de az akciókhoz érdemben nem tesz hozzá a sikításon kívül. Mikaela meg mégiscsak szétcincálta Frnezy-t (Pusztító), segített Bömbinek kicsinálni Brawl-ot/Devastatort (Huligánt), felpofozta Wheelie-t (Járgány, Tom Kenny) és kinyírta a TX utánzatot, Alice-t.
Amiben természetesen újra nyerő a film, az a látvány. Mint írtam, az Avatar óta a legjobb 3D film, igaz, jómagam azóta csak ezt láttam plusz dében, de valahogy kételkedem abban, hogy ne lenne igazam. Az óriásrobotok zúzdája 3D-re termett, jobban, mint például a Harry Potter széria záródarabja, vagy az animációs filmek. Ezúttal ugyan nem kapunk akkora robotot, mint Devastator (Pusztító) a második részben, viszont rendesen megsokszorozódott a gépek száma.
Mivel a második rész sanghaji dorbézolása, majd Fallen (Bukott) világraszóló bejelentése után az idegenek létezése nyilvánosságra került, sokkal szabadabban lehetett a gépeket kezelni… Na nem mintha az első rész Mission City-ben történt pusztítás olyan visszafogott lett volna, de a halálos áldozatok és ledőlt épületek számát tekintve még az van a leghátrébb. Apropó, halálos áldozatok. Az eddigi filmekben a robotok tarolása, már mikor nem katonákra lövöldöztek, olyan „van is, meg nincs is” módon közelítette a civil áldozatokat. Azaz tudtuk, hogy mikor Optimus Prime (Optimus Fővezér, Peter Cullen) és Megatron (Hugo Weaving) átszállt a házon, megöltek pár embert. Tudtuk, hogy mikor Demolishor (Pusztító) végigszáguld az autópályán, a kereke alá került kocsik utasai laposabbak lettek, mint egy matrica. De ezt csak tudtuk, érzékeltük, mégsem tudatosul az emberben, nem érzi jelentőségét. Ám a Dark of the Moonban ezen a téren már nincs ilyen „nesze semmi fogd meg jól” momentum. Mikor megjön a Decepticon haderő, a menekülő civilek úgy porladnak el, mint mikor a Tripodok tették tiszteletüket a Földön a világok egy másik harcában.
De kanyarodjunk vissza mikrobiékra. Az előző részekből nem sokan térnek vissza. Az Autobotok eredeti csapatából Optimus Prime mellett itt van még Bumblebee (Űrdongó, a beszéddel még mindig hadilábon áll), Ironhide (Acélfej, Jess Harnell), és Ratchet (Racsni, Robert Foxworth). A második rész csapatából visszatér Sideswipe (Csatár, James Remar) és a Mikaela kedvéért oldalt váltott, és a második részben amúgy kámforrá vált Wheelie. És senki más. Elviekben az ikrek, Kids (Szán) és Mudflap (Sárfogó) is megjelennek egy-egy pillanat erejéig, de ahol lenniük kéne, ott én nem láttam őket. Arcee-ék a fogaskereküket otthagyták Egyiptomban, Jolt (Sokk) pedig alapból eltűnt és feltűnt a RotF-ben, így nem csoda, hogy a harmadik részben maradt szimplán eltűnt.
Újfiúként tűnnek fel a rombolók (wreckers), köztük Roadbuster/Amp (Ron Bottitta), Leadfoot/Target (John Di Maggio) és Topspin/Lowes. Nem romboló, de van nekünk egy Wheeljack/Quoe (Kerék/Kormányos, George Coe) nevű robotunk is, aki James Bond szerelőjének, Q-nak a robotizált változata. És ott van Mirage/Dino (Délibáb, Francesco Quinn), aki egy szép piros Ferrarivá tud átszellemülni. (Valaki elárulhatná, miért van két nevük?) Valamint még akad egy laptopot imitáló Brains (Reno Wilson), aki elvileg szintén Decepticonnak született (méghozzá Shockwave által), csak átállt és Wheelie cimbije lett.
A Decepticonok oldalán mindig is nagy volt a változatosság, hiszen gonoszként őket nagy erőkkel irtották, már amikor sokan voltak. A harmadik részben komplett hadsereg érkezik a Földre. A régi arcok gonoszabbak, mint azelőtt, az újak pedig talán túl is szárnyalják őket.
Az első részt csak hárman élték túl: Megatron, Starscream (Üstökös, Charles Adler) és Barricade (Barrikád). NBF-1 ezúttal új alakban (egy kamion, csak nem Optimust akarta gúnyolni?), kissé nyúzottan tért vissza, már korántsem olyan erős, mint azelőtt (megsínylette a halált, meg Egyiptomot). Starscream még mindig a cserbenhagyás és a csatatér messziről figyelésének nagymestere, bár eme tulajdonságait most érthetjük meg igazán: mikor beszáll a harcba, Sam lerobbantja a kobakját. Végül az első rész csapatából itt van Barricade, aki anno a Transformers autópályás jelenetében egyszerűen kámforrá vált. Végre megkerült, pechére, először az emberek cakkozták ki a hátsóját, végül Optimus elegánsan kettényisszantja.
A második rész gonoszai közül csak Soundwave (Fülelő, Frank Welker) teszi tiszteletét, aki ezúttal lábakat és karokat növesztett, immár autót, nem műholdat imitál, és amúgy jófajta kis algonosz.
A Decepticonok új arcait felsorolni is nehéz lenne, így csak párat emelnék ki. Az első Optimus mestere, Sentinel Prime (Őrszem Fővezér, Leonard Nimoy), aki egyrészt meglepett engem, másrészt a film legjobb poénját szolgáltatja, harmadrészt kivégzi a kedvenc mikrobimat, negyedrészt egy mocskos áruló, ötödrészt lazán átvette Megatrontól a főgeci szerepet (pedig erre még Fallen sem volt képes). Aztán ott van Shockwave (Sokkoló, Frank Welker), alternatív formája ugyan nincs, de egy akkora randa fúróakármicsodával jár (driller), hogy az Arrakis férgei a csodájára járnának. Le is zúz egy házat. Amúgy őt mellék-főgonosznak szánták, hát az nem lett belőle, ezt a szerepet megkapta Sentinel (azaz, gyakorlatilag inkább Megatron). Ennek ellenére szerintem a film egyik leghátborzongatóbb Decepticonja. Mellette jelentős újfiú még Laserbreak (Lézercsőr, Keith Szarabajka), aki afféle robotmadár (bár egy alkalommal rózsaszínű mini-Bumblebee-vé is átszellemül), illetve a helyi kámforjátszó (Barricade és Wheelie után), Igor (Greg Berg), aki Megatron falánk kutyája. Na meg van még három újfiú, a rettegők (dreads), Crankcase, Hatchet és Crowbar. A többi Decepticon pedig az előző két rész robotjainak inkarnációja, akárcsak a második részben (ami érthető, baromi nehéz és költséges lett volna egy hadseregnyi új robotot kitalálni).
Ami az akciót illeti, az igazán látványos és pörgős. Némelyik robotnak (pl.: Bumblebeenek) immár három formája is van (robot, autó, harci autó), és buzgón használják ezeket az alakokat. Ráadásul ezúttal tényleg odavágnak a Földnek, Chicago háborús övezetté válik. Az se semmi, mikor a driller egy egész házat dönt le, vagy mikor Optimus, aki megtartotta az első részből Jetfire (Röptűz) modifikációit, beröppen a csatatér közepére és elkeni a rosszalkodó robotok száját. Hiába na, az első rész „márcsakazértismegdöglök” Optimusa végképp eltűnt, annyira, hogy míg az első részben Megatronnal nem bírt, és a jó öreg NBF-1 a második részben kinyírta, ezúttal Optimusnak kerül vagy tíz másodpercébe, hogy lefejezze. Oké, ehhez lehet köze van annak is, hogy Megatron már rég nem volt csúcsformában.
A zene is remek. Míg az első részé fantasztikus, addig a második érezhetően lemaradt kissé, inkább az előd bevált taktusaival operált. Steve Jablonsky ezúttal nem lustálkodott, új témákat írt, amik nagyszerűen szólnak. Több jelenetet is kifejezetten a zene emel nagyobb magasságokba. Például mikor Soundwave elkezdi kivégezni a foglyokat, és sorra kerül Bumblebee, Sam pedig tehetetlenül nézi. A jelenet egyetlen szépséghibája, hogy Bömbi csodák csodájára megússza a tarkón lövést, ami részben jó, mert igazán megkedveltük az első felvonás óta, másrészt rossz, mert így a film nem lépte át az „igazán tökös” feliratú lécet. Ennek ellenére a jelenet, hála a zenének, a trilógia legjobb pillanati közé tartozik.
Összességében a Transformers: Dark of the Moon egy remek popkornmozi lett. Némileg jobb, mint elődei (komolyabb, jobb sztori), némileg rosszabb (túl sok emberekre szánt idő, az egyensúly hiánya komolyság és komolytalanság között), de mindenképpen jó lezárása a történetnek. Ha pedig a negyedik rész (vagy a második trilógia) új rendezőt kap, megpróbálkozhatnának a komolyabb szállal. Hátha sikerül feledtetni, hogy az alapötlet röhejes (bár még Nolannek sem sikerült feledtetnie, hogy egy milliárdos playboy ugrabugrál jelmezben a háztetőkön a gonoszra vadászva, de attól függetlenül jó film a Batman Begins és a The Dark Knight… csak komolyan venni nehéz). Addig is, „roll out”.
Related posts:
5 Responses to “Transformers: Dark of the Moon (Transformers 3: A Hold sötét oldala)”
Leave a Reply
Kedvenc oldalaim
Jelvény
Sztahanovista valagrendjeim
Nekem annyi bajom volt, hogy egy picivel hosszabbnak tűnt, mint kellett volna, és 3D-ben egy idő után kimondottan fárasztónak éreztem. De amúgy egyáltalán nem sajnáltam a 3D-s mozijegy árát, jól szórakoztam rajta – nem vártam el én sem többet, mint te, és ezeket az elvárásokat teljesítette.
Kellemes írás, de az oldal színeivel nem ártana kezdeni valamit… Gyakorlatilag beleégett a retinámba a szöveg!
A roncsolóknak nincs két nevük. A második név a szponzort jelöli a Nascar gépeken.
Dino/Mirage, Q/Jack: Az első nevek azok amik elvileg a filmes univerzumban hivatalosak. A második nevek pedig az eredeti karakterek nevei illetve a filmes figurák is ezeken a neveken fognak megjelenni a Hasbro által.
Aha, köszi!
De jobb lenne ha eredeti történet kerul be a mozikba.