Space Battleship Yamato (film)
Gondoltam, ha már Hollywood viszolyogva kerüli az űrhajós sci-fiket (holott mennyit köszönhet nekik… eh… hálátlan népség), akkor talán a japánok majd kielégítik a csillagháborúk után vágyakozó lelkem igényeit. A Space Battleship Yamato már címében is ígéretesnek tűnt. Ráadásul egy animéből készült, és bár nem szeressem őket, azt azért el kell ismernem, jó, hangulatos történeteket tudnak írni. Szóval, reménykedtem. Hiába… Na innentől kezdve spoiler.
A sztori a következő: jöttek a gamilasok és csak úgy a hecc kedvéért sugárszennyezetté tették a Földet a meteorbombáikkal. Sajnos az emberiség még úgy sem tudott ez ellen tenni, hogy már űrcsatahajóik voltak, így enyhén a kipusztulás szélére sodródtak. A hajóinkat felszámolták, utolsó reményünk egy titokzatos kapszula, ami a távoli Nagy Magellán-felhőből jött, és egy Susumu Kodai (Takuya Kimura) nevű roncsguberáló talált meg, egész pontosan az orra előtt csapódott be. Merő véletlenségből ez a csákó egy ex-űrvadász ászpilóta, hős, annak a fickónak az öccse, akit a Yamato kapitánya a film elején „feláldozott”, emellett a Yamato egyik vadászpilóta-hölgyének szívszerelme, a hajó vadászrajának egykori parancsnoka, és amúgy mindenki haverja a fedélzeten. Nem ódzkodom a filmbeli véletlenektől, de mikor már az utolsó noname senki is a legjobb puszipajtásaként köszönt rá, egy kicsit kezdtem besokallni.
De görgessük tovább a sztorit. Az emberiség utolsó reménye ugye az a kapszula, melyet elviekben az iskandar küldött. A kapszula körül ugyanis megszűnt a sugárzás, ezért Kodai is életben maradhatott, meg az emberiség is elkezdhetett reménykedni, hogy az iskandarnak van sugárzástisztító kézikészüléke. Persze nincs, erre nagyon gyorsan rájöhetünk, gyorsabban, minthogy kiderül. A kapszulában csak a térhajtómű és a messzi-messzi galaxisban lévő iskandar anyabolygó koordinátái voltak. Ennek ellenére a japánok odaküldik utolsó csatahajójukat, az import tervek alapján csúcsszuperré épített Yamatot. Az nem derül ki, hová lett a film elején megmaradt másik hajó, vagy mi a helyzet a Föld többi államával, mert a film alapján úgy tűnik, már csak a japánok maradtak. Ha gonosz lennék, most azt írnám, ők biztos kitartóbbak a sugárzással szemben Hiroshima és Nagasaki miatt, de nem vagyok gonosz, úgyhogy ezt nem írtam le. 
Szóval, a Yamato az egyetlen hajó, ami képes a görbületi sebességre, így nem évezredek, csak napok alatt eljuthat az Iskandarra, ráadásul van rajta egy pulzuságyú, ami egyetlen lövéssel szétviszi a gamilasok amúgy elpusztíthatatlan hajóit. A kapitány, Jūzō Okita (Tsutomu Yamazaki) természetesen a fedélzetre veszi a rá amúgy nagyon haragudó Kodait is, aki így újra találkozhat szívszerelmével (akivel amúgy szintén haragban vannak ez idő tájt), Yuki Morival (Meisa Kuroki), meg még pár másik régi haverral, beosztottal… Szóval, amit feljebb írtam. Ez a hajó egy nagy-nagy egymást szerető vagy gyűlölő család. Ami még jól is állna egy sorozatnak, de nem egy kétórás filmnek.
Álomcsapat az álomhajón tehát elindul az álombolygó felé, hogy elérjék az álomeszközt és véghezvigyék az álomtervet. Természetesen útközben kiderül, amit már mind tudunk addigra: Yuri csak azért utálja Kodait, mert nem ismeri a lelépésének okát; a hajó legénysége félre lett vezetve; az iskandarok valójában a gamilasok; a legénység végül csak megszerzi, amiben csak reménykedett, hogy meglesz; Yuri és Kodai összejön; a Yamatonak harangoztak; a Föld megmenekül; Yurinak gyereke születik Kodaitól.
Ez a film akkor lett volna jó, ha japán film lett volna belőle. Olyan ízig-vérig japán. Sajnos nem az lett, a rendező, Takashi Yamazaki azt vehette a fejébe, hogy a nyugatnak is megpróbál megfelelni, ezért inkább felkarolta a hollywoodi kliséket és összelegozta belőlük filmjét. Ezzel két baj van. Az első, hogy mi itt nyugaton pont azért szeretjük a keleti sztorikat, mert nem nyugatiasak. A második, hogy a megszokott kliséket a lehető legrosszabbul pakolta bele a filmbe. Nem találta el az arányokat, az időzítést, nem tud egyensúlyozni a szereplők között… Semmi nem sikerül neki. A vége az, amit már többször is írtam, minden előre kitalálható.
Példának okáért a film végén, amikor már mindenki tök happy, hogy hazaértek és megvan a sugárzástisztító is, ki hinné, elkezdik teljes erővel lőni a Yamatot. Hát igen, kedves legénység, tán elfeledték, hogy a gamilas flotta ott dekkol a Mars mellett? Nos, a Yamato, ami akkor már számos csatát kiállt kisebb sérülésekkel, hirtelen teljesen behal. A szuperfegyver nem működik, a legénység nagyja halott (gyorsan megölték még, aki élt és eddig fontos volt), jajistenemmost mi lesz? Star Treken, Star Warson és Battlestar Galacticán edzett kapitányi énem már ki is adta a parancsot: szuperfegyver tölts, ütközőpályára, evakuálás. Természetesen a húsz perces búcsúzkodás, jajistenemmostmilesz és társai után mi volt Kodai parancsa? (Merthogy ekkor már ő volt a kapitány, mondanom sem kell, ez is kitalálható legkésőbb akkor, amikor mindenki a kapitány bratyóhoz kezdi hasonlítgatni.) Szóval, mi volta parancs? Szuperfegyver tölts, ütközőpályára, evakuálás. Ja, és hozzá teszem, a húsz perc ömlengést a zord idegenek csendben végignézik. Persze épp a nagy lelkizés előtt jelentették be, hogy „most aztán a Földnek vége, mert mi gecik vagyunk” (halál komoly, az idegen nagyfőnök monológjának nagyjából ez a lényege 
). Aztán szétnyitják a szupernagyésbrutál hajó szupernagyésbrutál fegyverét és… semmi. Csendben várják, amíg a Yamato odamegy és felrobbantja őket. Gondolom előtte meg megnézték, hogy a legénység hogyan siratja a hajót, Kodait (merthogy ő feláldozta magát), a már elhullott eredeti kapitányt, meg Kodai és Yuki egymást… Nézhették, hiszen minden akadály nélkül a Yamato hídjára teleportálták magukat.
Szóval, valahogy nem sikerült eltalálni az arányokat. Sajnos a filmet a látványos űrcsaták sem mentik meg. Szépek, tény, nem is kicsit, nagyon. Csak hiányzik a csatákból a feszültség, a letaglózás. Az űrlövöldözés közepette akaratlanul is elkezdtek a fejembe sorjázni az olyan játékok címei, mint a Conflict Freespace, a Starlancer, a Freelancer, és rendre az jutott eszembe, hogy ott mennyivel jobbak az űrcsaták. Pedig azok játékok. Filmekhez már nem is merném hasonlítani, olyan pillanatokhoz, mikor az X-szárnyúak lebuknak a Halálcsillagra, vagy az Eta-2-es Jedi vadászok elhúznak a Venator csillagromboló mellett. Esetleg mikor a Narada megtorpedózza a USS Kelvint… Ezekben a jelenetekben elakadt a lélegzetem, ámultam vagy kaptam volna a joystic után. Itt ilyenről szó sincs.
A látvány is csak az űrben ütős, de amúgy hamar tetten érhető a spórolás. Az idegen bolygón már üvölt a CG, ráadásul a Yamato szuperfegyverének elsütése is elég faramuci (az a pultra helyezett Playstationos játék pisztoly nagyon komoly!), gondolok itt arra, hogy az elsülést láthatjuk, de a becsapódást már nem. Azaz, amit becsapódás címén láthatunk, az egy távoli apró villanás. Sose mutatják azt, amire lőnek! És a végére aztán tényleg elfogyott a pénz, hiszen a végső csatára már csak néhány űrjelenet maradt, az is másodpercnyi.
Összességében, a film szerintem egynek elmegy kategória. Ami megy Hollywoodnak, az nem megy japánnak. Ha ez a film egy tökös japán film lenne, amiben úgy hullanak el az emberek, hogy abban nincs hősi pátosz meg miegymás, na, akkor frankó lett volna. De így egy olcsó hollywoodi utánzat japán kivitelben. Made in Japane. Pedig akkora jó ötlet az űrhajókat hajóformájúra tervezni!
Related posts:
6 Responses to “Space Battleship Yamato (film)”
Leave a Reply
Kedvenc oldalaim
Jelvény
Sztahanovista valagrendjeim
Ahogy az a csaj elköszön és az a vicsorgás. Pedig ez a film lent van a gépemen, most nem tudom megnézem e vagy nem.
Nos, a trailer látványosnak ígéri a filmet. Nem olvastam el, csak az elejét meg a végét. Amit kihagytam, inkább megnézném. Már csak rá kell találnom.
sznkronosan fent van a neten?
Nincs leszinkronizálva. És szerintem nem is nagyon lesz (vagy csak valami roppant igénytelen DVD-s szinkron formájában).
Összességében nem rossz film. Egyetértek a leírással az amcsik jobban megcsinálták volna több pénzből. Igy japán hanggal és szereplőkkel érdekes. A földi jelenetek zöme gáz szerencsére a vége felé amikor már ráhangolódtam a filmre és mindenképp végig akartam nézni nem foglalkoztam vele. Az idegenek megvalósítása szintén gyenge. Ettől függetlenül valami mégis megragadt benne de talán csak azért mert olyan ritkán látni ürhajós sci-fi filmet mostanában.
Nekem tetszik a trailere remélem a film se lesz rossz és szintén hiánylom mostanság a sci-fi filmeket.