Függjünk a sorozatokon
Két apropóból írom ezt a postot. Az egyik még „titok”, a másik az, hogy mostanában több embertől is kirívó megszólalást olvastam arról, hogy hülyeség, értelmetlenség sorozatokat nézni. Nos, azon túl, hogy ez tipikusan szűklátókörű megnyilvánulás, még ostobaság is. Ha meg rákérdezek, hogy miért gondolják így, a válasz: mert csak! Hogy miért vélem ostobaságnak a kijelentéseiket? Mert csak! 
Na jó, nem én lennék, ha két szóban elintéznék egy ilyen triviális kérdést. Két kisregényben, úgy igen. Úgyhogy essünk neki, hogy miért jobb sorozatot nézni, mint filmet. Mert jobb, és nem mert csak.
A vérbeli függőnek nagy hátsó kell
Egy kollega egyszer kijelentette, hogy a sorozatrajongók képtelenek végigseggelni két órát egy film alatt. Nem kicsit vitatható kérdés, mi? Hogy miért? Dobálóznék kicsit a saját gyűjteményemmel. Van sac per kábé 500 filmem (vagy több, egyszer már meg kéne számolnom). Számoljunk jóhiszeműen 2 óra/filmmel. Az ugye testvérek között is 1000 óra műsoridő. Ez, ha minden nap folyamatosan nézem a filmeket, akkor másfél hónap se.
Na most, van durván 50 sorozatom. Kevés kivétellel mindegyik túltesz a száz részen, de számoljunk csak sorozatonként 100 résszel (ami mondjuk a Stargate SG-1 és az X-Akták esetén jókora lekerekítés). Egy rész átlagban 45 perc. Számoljunk: 100x50x45. 225000 perc, osszuk el hatvannal, az eredmény: 3750. És lefelé kerekítettem a sorozatepizódjaim számát! Még ha nem is ötszáz filmem van, hanem ezer, akkor is jóval több játékidőt biztosítanak a sorozatok. És saját meglátásom szerint baromi sok filmem van, viszont elég kevés sorozatom.
De rágódjunk még kicsit ezen a „két órát végigseggelni” dolgon. Vegyünk egy száz részes sorozatot, amit bedarálunk. Mert ugye a sorozatoknál azt is lehet, nem kell napi egyet nézni, lendületből lehet akár tízet egy nap (lehet többet is, de most csak ennyivel számoljunk). Szóval, a teljes széria ugye 4500 percet tesz ki. Tízet megnézve egy nap az máris 450 perc. Az 7,5 óra, ami jobb helyeken majdnem egy teljes munkaidő. Melyik film képes kínszenvedések nélkül ennyi időnyi szórakozást biztosítani? Mert valóban, vannak filmek, amik ilyen hosszúak, de khm… Nem éppen nézőbarát filmek. És ez csak laza tíz rész egy nap alatt. Ha az embernek több szabadideje van, kétszer ennyit is bevállalhat, az máris tizenöt óra. Én már csináltam ilyet, szóval, ki nem tud végigseggelni két órát? Egy vérbeli sorozatfüggő hétszer annyit is végigül. Napról napra!
Időmilliomosság
A filmeknek van egy leküzdhetetlen baja. A játékidő durván korlátozza azokat. Pláne egy sci-finél kellemetlen ez, mert még ha a film több részt is él meg, akkor sem tud egy univerzumot kibontani, számtalan szereplővel foglalkozni. Ezért egy filmnél legtöbbször két-három főszereplő van, és a poén (bár nem túl vicces), hogy sokszor még ennyivel sem tudnak mit kezdeni. Ez a betegség főleg a sorozatokból készült filmeken érhető tetten, mint a Star Trekek vagy a Serenity. Hogy miért? Mert egy sorozatban akár tíz főszereplő is lehet, mellettük húsz mellékszereplő, negyven visszatérő szereplő és nyolcvan vendégszereplő. Mindenkire van idő. Megszámolni is nehéz lenne, hogy például a pontosan száz részt megért Stargate Atlantis hány szereplőt mozgatott, de az hót ziher, hogy jóval többet, mint a Stargate mozifilm. De ha már Stargate, a filmben két főszereplőnk volt, az SG-1-ban lendületből öt van. A film két bolygóra korlátozódott, az SG-1… hát számolja meg az, akinek több szabadideje és türelme van. A filmben nem sikerült semmiféle univerzumot kibontani. Ellenben a sorozat egy Star Trekhez hasonló világot teremtett, amire két másik sorozat még rá is segített.
Szóval, több idő = több lehetőség. A lehetőségeken kívül viszont a több játékidőnek van még egy nagy előnye: nyugodtan, szépen adagolható sztori. Oké, egy jól megrendezett film is képes erre, ezt nem áll szándékomban vitatni, de vegyük a Babylon 5-öt. Még egy hat-tíz részes filmben sem lehetne olyan szépen kibontani annak a sztoriját, mint ahogy egy ötévados szériában megtették. Kizárt, mert tucatnyi történetszálon fut, és rengeteg karaktert mozgat (akiknek nem csak munkaidejük van, hanem magánéletük is -> na, a filmekben általában a szereplőknek magánélete nem igazán van, legfeljebb addig, amíg lefektetik az aktuális cicababát… okés, most durván sarkítottam ).
Vagy vegyük a Star Trek franchise-t. Nem éppen az a széria, amire jellemző lenne a folyamatos sztori, vagy a részletesen kidolgozott karakterek, így ezen érvek jórészt nem állhatnának egy filmmel szemben. Azért a feltételes mód, mert szerencsére van nekünk egy Deep Space Nine-unk, ami nem csak három karaktert mozgat, hanem több, mint tízet, ráadásul a sztorijába egy komplett űrháború is becsúszik, nem kevés egyéb történettel. Na már most, maradjunk csak a háborúnál, ami hatalmas, több száz űrhajót felvonultató csatákat jelent, ugyi? Bezony! Hány ilyet láthatunk a DS9-ban? Féltucatot tuti. Hány ilyet láthatunk a tizenegy mozifilm alatt? Egyet! A First Contact elején van egy öt perces csata. Még a 2009-es Star Trek filmből is kimaradt az epikus összecsapás, pedig lehetőség lett volna rá. Tehát, melyik film lenne képes bevállalni egy csillagközi űrháborút az elejétől a végéig úgy, hogy azt részletesen láthatjuk a döntéshozástól a kivitelezésig, és becsúszik még néhány vesztett mérkőzés is? Hát egy se. Még a Star Wars is csak fejezeteket mutat be a klón háborúkból és a polgárháborúból, pedig az hat film, egyenként több mint két órával. Ellenben a The Clone Wars széria már bele tud menni ilyesmikbe, ráadásul – révén több a lehetősége – szépen bővíti is a Galaxis látképét. Mert bizony jutott idő a mandalore-okra, a hutt gengszterekre, a Konföderációra, minden olyan dologra, amire a filmekben nem volt idő.
Ráadásul a hosszabb játékidőnek hála jobban megszerethetjük a karaktereket, a világot, mivel mindet jobban megismerhetjük. Hát hol van lehetőség egy filmben, hogy negyvenöt percet szánjanak egy szereplő apjára? Itt konkrétan Gibbs-re gondolok az NCIS-ből. A sztori annyi, hogy Gibbs hazamegy a papához, mert oda vezetnek egy nyomozás szálai, innen kezdve az epizód főleg ifjabb és öregebb Gibbs-re épül. Negyvenöt… na jó, negyven percen át. Az egy film egyharmada. Vagy vegyük a Chuckot. Átlag akcióvígjátékban mi van? Balek főhős két óra leforgása alatt (ami általában valós idő, vagyis a filmben is annyi idő telik el) szuperhőssé avanzsálja magát és megszerzi az álomnőt is. Ellenben a Chuckban ez szép fokozatos, évekbe telik, és nem úgy, hogy lefut egy montázs, hanem láthatjuk. Chuck a szemünk láttára válik szuperkémmé, és igen, nem két perc, hanem két és fél év alatt szerzi meg az álomnőt. Majd még hónapok jutnak az együtt járásra, hónapok a jegyben járásra, és végül jöhet a házas élet. Ez a kapcsolatuk öt éves sztorija (lesz, idén). Reálisabb? Sokkal! És ez csak egy szereplő, aki a szemünk láttára, fokozatosan fejlődik. Van mellette még öt.
Mindezek mellett az időnek van még egy jelentős előnye a filmekkel szemben. Egy epizód csak negyvenöt perc. Vagy ötven, nagyon ritka, amikor másfél óra (kapásból erre csak a Columbot – RIP 
– tudnám példának állítani). Miért is jó ez? Vegyünk engem, átlagos szorgos, dolgos biztonsági őrt. Papíron huszonnégy órát melózom, negyvennyolcat otthon vagyok. Na most, ha nem Naívia hű állampolgárai vagyunk, akkor tudjuk, hogy ez huszonnégy óra meg egy kicsit munkában, negyvennyolc sem otthon. Sőt, mikor ezeket a sorokat pötyögöm, már több, mint egy hete 24-12-ben vagyok. Ebben az átszellemült, zombiszerű állapotban két órás filmet betenni a lejátszóba egyvalamire jó: altatónak. Ellenben egy negyvenöt perces sorozatepizóddal. Mert hazaérek hajnali hétkor. Mivel mindenki alszik, vagy dolgozik, én meg rühelem a csöndet, hát benyomok egy sorozatot a számítógépbe. Momentán Doktor House epizódok vannak porondon. Levetkőzöm, megkávézom, megreggelizem, ezek mellett remekül elfut az epizód, és elég fél füllel/szemmel felé pislantanom. És mire ágyba kerülök, vége is. Persze igaz, egy film is kikapcsolható, bár nehézkes, ha elalszol. És nekem speciel van egy olyan rigolyám, hogy ha leülök filmet/sorozatot nézni, akkor az lehetőség szerint az elejétől a végéig megszakítás nélkül fusson (szóval, ki nem seggeli végig? ). Ezért rühelem a reklámokat. Úgyhogy fáradtság mellett is lehet sorozatot nézni.
Nem kell rá éveket várni
Képzeljünk el egy mindennapi helyzetet. Beülök a moziba, megnézek egy filmet és baromira megtetszik. Imádom a karaktereket, lenyűgöz a világ, ne adj isten, úgy hagyják abba a kiváló sztorit, hogy garantáltan lesz folytatás. Mi a következő? Várok néhány évet azért, hogy láthassam azt a folytatást.
Képzeljünk el egy mindennapi helyzetet. Leülök a TV/monitor elé, megnézek egy-két-három, maximum öt epizódot (ennyiből már általában leszűrhető, hogy milyen a sorozat, és, hogy érdekel-e). Imádom a karaktereket, lenyűgöz a világ, kiváló a sztori, és naná, hogy úgy van abbahagyva, hogy garantált a folytatás. Mi a következő? Nagyon szerencsés helyzetben – azaz már egy ideje futó sorozatba kapcsolódtam be – azonnal jöhet a következő rész. Átlagos esetben, következő héten jön az új rész. Pechesebb esetben már kell pár hetet, hónapot várni, mert éppen valamilyen szünet van.
Ráadásul nem kell az unalomig ismételni. Hogy mit is akarok ezzel mondani? Egyszerű. Imádom az Alien szériát, ezt azt hiszem, nehezen tagadhatnám, elég csak végigkukkantani a blogomon. De, akárhogy csűröm-csavarom, csak négy film van belőle (a két AVP filmet különálló történetnek tekintem; szerepel bennük alien, de nem az Alien széria részei). És már több, mint húsz éve csak ezt a négy filmet nézhetem (na jó, technikailag csak az Alient és az Alienst, mert az Alien3 és az Alien Resurrection még nincs húsz éves). Ha isten is úgy akarja, tizenöt év után kapunk egy új sztorit ebben a franchise-ban. Ellenben egy sorozatnál minden héten új sztori fogad. Ha pedig lefutott, akkor sincs gond, hiszen még úgyis több sztori áll rendelkezésemre, átlagban száz, amit azért nem lehet csak úgy hip-hop megunni.
A cenzúra cenzúrázva
Nem mondhatom, hogy nincsen, de jelentősen kevesebbszer futhatunk cenzúrába, mint a filmeknél. Főleg a kábeles adókon. Itt nincs mit annyira magyarázni, elég megnézni a Spartacus sorozatokat, vagy a Rómát, az Elitalakulatot, a Tru Bloodot, és a többi. Cicik, fütyik, káromkodás, vérzuhatag, minden, amit a moziban a készítők így, ebben a formában manapság már nem mernek bevállalni, mert egyrészt, ott vannak a prűd amerikai cenzorok a nyakukon, másrészt a magasabb korhatár besorolás miatt nem adhatják el széles közönségnek.
A sorozatok kímélik a pénztárcád
Anyagias világban élünk, úgyhogy nem mehetünk el a piszkos anyagiak mellett. Mennyibe is kerül egy mozijegy? 1000 Ft (jó szándékúan lefelé) kerekítve egy normál jegy. Mennyi egy kábeltévé előfizetés? Üssünk hasra, 2000 Ft. Mit kapunk az ezresünkért? Egy filmet, ami ha szerencsénk van, két órás és még jó is. Mit kapunk 2000-ért? Jó nagy mennyiségű szemetet, az igaz, de mellé jó sok sorozatot is, amiben válogathatunk. Ha már csak egy sorozatot elkezdünk nézni, az egy évre átlagban hozza a húsz részt (két fél évadban, vagy egy egészben), ami ugye tizenöt óra. Khm, kell ezt ragoznom? És se a függők, se az átlag nézők jó része nem csak egy sorozatot néz.
És mi a helyzet a DVD-kel? Nos, durván 2000-4000 Ft egy filmért, 4000-8000 egy sorozatért. Két óra/2000-4000 vagy tizenöt óra 4000-8000? Szerintem ezt sem kell ragozni. Ráadásul a sorozatokhoz is járnak extra anyagok, szóval még ez sem ellenérv.
Az persze más kérdés, hogy Magyarországban mit adnak TV-ben, és mi jelenik meg DVD-n, de ez sajnos mind a filmekre, mind a sorozatokra igaz.
Itt sem minden fenékig tejfel
Természetesen a sorozatoknak is megvannak a maguk betegségei, amivel egy vérbeli függő azért tisztában van. Az egyik, hogy kedvencünket bármikor lelőhetik. Csatornája válogatja, mert van, amelyik már évadközben kivégzi a szériáját, van, amelyik még időben szól, hogy lezárhassák. És persze a kettő közti állapot is megvan, azaz nem szól, de az aktuális évadot még leadják. Ez sajnos benne van a pakliban, a sorozatfüggők ezzel számolnak. Magam is siratom a Firefly-t, bánkódom a Defying Gravity miatt, elszontyolodom, hogy vége a Stargate és Star Trek franchise-oknak, és kicsit szomorú vagyok, amiért az ötödik évad után már nem lesz Chuck. Ám ezek a szériák vagy szép kort éltek meg (azaz a minimum öt évadot), vagy legalább a csúcson hagyták abba.
Mert a másik, amivel egy sorozatjunkie-nak számolnia kell, az az, hogy minél hosszabb egy sorozat, annál nagyobb rá az esély, hogy tönkremegy. Vagy a néző unja meg, vagy az írók rontják el, vagy mindkettő. De hát ugye a moziba is beülhetsz úgy, hogy olyasmit látsz, ami egy lyukas garast sem ért, és azért nem mindegy, hogy ez két órában jelentkezik, vagy két év alatt. Vagy az is megeshet, hogy egy remek első részt egy felfoghatatlanul borzalmas második követi. És igen, a sorozatokban sem sikerül mindig jó sztorit írni, vagy minden karaktert kihasználni. Ennek a műfajnak is megvannak a filmművészeti betegségei.
Ráadásul látvány terén sem tudják a sorozatok felvenni a versenyt a filmekkel. Persze akadnak kivételes próbálkozók (Star Trek: Enterprise), de olyan látványt – ha csak George Lucasnak nem jön össze, amit tervez –, mint ami a 2009-es Star Trekben, az Avatarban vagy a Transformers mozikban van, TV sorozatban nem nagyon fogunk látni.
És nagynevű színészek terén is rezeg a léc, bár ezen a téren azért a helyzet változatosabb, mintsem, hogy ki merjük jelenteni: nincsenek nagy nevek, sztárok. Egyrészt, csúnya dolog lebecsülni egy sorozatszínészt, mivel jóval nehezebb dolga van, mint egy filmszínésznek, hiszen őket jobban korlátozza a gyártási idő. Azaz egy jelenetet nem vehetnek fel százszor. Ráadásul, sok sorozatszínész van olyan jó, ha nem jobb, mint egyes agyonsztárolt filmszínész. Másrészt, ha mást nem, epizódszereplőként vagy visszatérő szereplőként azért egyre több híresség tűnik fel. Vegyük csak az NCIS: Los Angelest, a két főszereplő lendületből Chris O’Donnell és LL Cool J. Vagy a Chuckot, ahol olyan nevek fordulnak meg nem csak egy epizódra, mint Timothy Dalton, Scott Bakula, Dolph Lundgren, Linda Hamilton, Chevy Chase, Summer Glau, és hát az egyik főszereplő meg Adam Baldwin. Oké, egyik sem egy akkora star, mint teszem azt, Tom Cruise, de vannak sorozatok, amikben főszerepet játszanak akkora arcok. Ehhez nem is kell messzire csámborogni, elég csak az év botrányának is beillő Két pasi, meg egy kicsiig sétálni, ahol Charlie Sheen volt évadokon keresztül a főszereplő, most meg Ahston Kutcher váltja. És még a végtelenségig lehetne sorolni, szóval a sztárság, nevesség kérdésében azért már a sorozatok is labdába rúghatnak.
Tehát akkor jobb sorozatot nézni
Szerintem jobb. Persze, én nem vagyok igazán nagy sorozatfüggő. Élőben általában négy-öt sorozatot követek (momentán Star Wars: The Clone Wars, Voltron Force, Chuck, Castle, The Big Bang Theory), kettőt-hármat hagyok nyári szünetre évaddarára (Doktor House, NCIS, NCIS: Los Angeles), és két-három havonta előveszek egy régit nosztalgiázni (per pillanat az X-aktákat). Ez lagymatag az olyanokhoz képest, akik tíz sorozatot is élőben követnek, és a fene se tudja, hányat darálnak.
Sokkal inkább tartom magam filmesnek, nagyobb a tudásom benne, jobban értek hozzájuk, többet foglalkozom azokkal. Több film címem van, több DVD-t vettem meg. Szóval, filmes vagyok. Mégis, néha jobban szeretek sorozatokat nézni, mert több lehetőséggel kecsegtetnek, hosszabb szórakoztatást és kikapcsolódást biztosítanak.
No related posts.
18 Responses to “Függjünk a sorozatokon”
Leave a Reply
Kedvenc oldalaim
Jelvény
Sztahanovista valagrendjeim
Én azon vagyok hogy nézzunk sorozatot. De melyiket? sf már nincs a tv-ben. Én ezelt nézek.
Azért még ott van sci-finek a Dr. Who és a Sanctuary. Meg ott van még jóóóó sok sorozat, amit lehet nézni.
Függjünk sorozatokon! Inkább, mint lámpavason!
Vagy akasztófán.
A kódolt csatornákat ne mosd osssze. axn-scifi.
Mi? Ezt fordítsd már le nekem magyarra. Solymosgyul még csak nemrég tanulok.
Szerintem Gyu azt akarta mondani, hogy 2000 forintért még nem kapsz HBO-t.
Ez esetben pár kulcsszó hiányzott, mint 2000, Ft, HBO.
Viszont nem is kell ide HBO, mert bár gyárt és ad sorozatokat, azért nem az a fő profilja. Én inkább olyanokra gondolok, mint AXN, AXN SCI FI, Cool, RTL Klub, TV2, Viasat 3… ezek általában (talán csak az AXN SCI FI nem) benne vannak egy alap szolgáltatásban.
Én rengeteg filmet és sorozatot is nézek. (Mivel per pillanat olyan munkám van, hogy elég sok a szabadidőm, de ez igazából lényegtelen most)
A lényeg, hogy nagyon jók az itt leírtak.
Szóval valóban egy film leköt egy, kettő, vagy mondjuk három órára, de egy sorozat akár évekre is. Meg valóban egy sorozatnál több idő van adott esetben a történet kibontására, karakterekre…stb…
Viszont az is igaz, hogy a mozifilmekben meg jóval több lóvé van.
Sajnos tényleg egyre kevesebb film éri meg a mozijegy árát, ami ráadásul nem is olcsó.
A másik, hogy pl. most nyáron, amire kíváncsi lennék, az majdnem mind 3D-ben van, az meg nekem a szemem miatt nem nyert. (És a lakóhelyemen nem mindig van opció, hogy akkor megnézem 2D-ben.)
Ami a színészeket illeti, ugyebár egy mozifilm forgatása az kb. fél év. Aztán utána vagy van munkája a színésznek, vagy nincs. Viszont egy sikeres sorozat akár évekig fix munkát és megélhetést biztosít.
“Egy kollega egyszer kijelentette, hogy a sorozatrajongók képtelenek végigseggelni két órát egy film alatt.”
Ezt remélem csak egy jó poénnak szánta.
Én inkább vagyok filmes mint sorozatos, de elfogadom az érveidet. Neked, aki mindent szeret kifejtve látni, neked nem való egy kétórás film, hanem inkább egy százrészes sorozat-évad.
De nincs mindenkinek axn-scifi-je. Nekem például. Sőt még a history hd-mat is elvették.
És? Nekem sincs. De a mai világban kinek kell bármiféle csatorna ahhoz, hogy olyan filmeket és sorozatokat nézzen már a premier után pár órával, amik jó eséllyel el sem vagy csak hónapokkal, évekkel később jutnak hazánkba? Őszintén szólva, az utolsó sorozat, amit TV-ben követtem, az NCIS. Egy fél éve már azt sem. Azt leszámítva meg már évek óta nem néztem semmit TV-ben. Még melóhelyen is a gépen nézek filmeket/sorozatokat, pedig ott a TV mellettem. A XXI. században élünk, van Blu-ray, e-könyv olvasó és széles sávú internet.
De én a virusok miatt nem szeretek letolteni. Meg nem is tudok. És a címből én a tv-s sorozatokra gondoltam. Rossz helyen szóltam hozzá.bocsi.
Istenem! Hát aki béna, azon nem lehet segíteni. Nem szeretsz a vírusok miatt letölteni? Hát szar ügy, én évek óta töltök és jé, még egy vírust sem szedtem be. Talán mert biztonságos helyről töltök? Lehet. Talán mert használom azt a tököt a nyakamon? Az is lehet. A blogomat mered látogatni? Mert ugye minden oldalbetöltés egyben letöltés is. Itt is ülhetnek ám vírusok.
És amúgy amit letöltök a netről, az nem TV sorozat? Istenemre mondom, én TV csatornák logóját láttam rajta.
Gyu, te egy baromi nehéz felfogású ember vagy…
És nem tudod az okát. És azok nem magyar nyelvu csatornák.
(Dzséjt, bizonyára nem tudod, de Gyu-t skizofréniával kezelik, erős gyógyszereket szed. Nagy sci-fi rajongó, és itt a blogcsoporton gyakori vendég és örülünk neki.)
Gyu, én tök béna letöltő vagyok. Ha gondod van akár filmmel, akár játékkal, érdemes egy rokon vagy szomszéd segítségét kérni. Én ezt szoktam tenni.
Na, ezt nem tudtam (internet átka). Ez estben elnézést kérek, Gyu.
Amúgy jó bejegyzés volt. Bár nem látszik, de közben bólogattam. A sorozatszereplők már-már ismerőssé válnak, és jó elővenni pl a Firefly-t egy fáradt nap után.