Duke Nukem Forever teszt
Mint sok más velem egykorú, vagy nálam némileg öregebb harcosnak, nekem is ott volt a a gyerekkori kedvencek között több ikonikus FPS-is. Quake, Blood, Doom, Wolf 3D és természetesen, a Duke Nukem 3D. Imádtam Duke szövegeit (hála – az amúgy borzalmas – a magyar szinkronnak), a miniatürizálóval meglőtt űrkocák eltaposását, a lefagyasztott röpködő miazisten jégkockává rúgását, meg a többi Duke-féle poént. A folytatásra azonban sokat kellett várni. Tizennégy évet, hogy pontos legyek. Hogy mi történt a játék háza táján, azzal én nem foglalkoznék, inkább az eredményre összpontosítok. Ami nem lett kiemelkedő, nem hozta el a megváltást, de aki azt hitte, hogy ez fog bekövetkezni egy tizennégy éven át készülő, több grafikai motort és fejlesztőt megjárt játék, hát kérem, az vagy nagyon naiv, vagy nagyon mélyen alszik. Személy szerint csodának tartom, hogy egy nem bugoktól hemzsegő, fél óránként összeomló, élvezhetetlen kakihalmot kaptunk, hanem egy nagyjából átlagos, helyzetéhez képest szórakoztató játékot.
A feléig remek!
A játék azzal kezdődik, hogy hősünk, az egocentrikus Duke Nuken újra ott van a stadionban és úton van, hogy elkenje a Cycloid uralkodó száját. What the fuck? Futhatna ki Duke száján, de mint hamar kiderül, ő csak az első részben átélt kalandjaiból készült játékkal játszik (egy szöszi ikerpár meg az ő „joystickjával”… khm… kontrolálja Duke-ot). Mr. Nukem már a világ faszagyereke, milliárdos, TV show-ja van, és talán már a világ ura is lehetne, csak megint itt vannak az űrkocák, hogy átvegyék tőle a faszagyerek jelzőt. Duke elindul hát, hogy egyrészt, visszavegye az elrabolt ikreket (nem sikerül), majd bosszút álljon értük (naná, hogy sikerül).
Ez nagyvonalakban a sztori. A játék első fele remek. Itt lehet mindenfélét csinálni. Minimanóként konyhában ugrálni a háztartási eszközök között, hogy megmentsünk egy pincérnőt. Távirányítós autót vezetni távirányítóval vagy saját kezűleg (attól függ, átestünk-e miniatürizáláson). Meglátogatunk egy nudibárt, ahol jó sok minijátékkal szórakozhatunk, miközben a feladatunk egy vibrátor, egy koton és némi nasi beszerzése, hogy aztán mulassunk egyet az egyik hölggyel. Sokan unalmasnak találják ezeket, én személy szerint jobban mulattam a minikkel, mint a fő játékkal. Ezekkel ráadásul növelhetjük egoszintünket, ami valójában az életünk. Érdemes a játék végéig kutatni az interaktív dolgokat, mert bizony az életünk gyorsan elfogy, aztán seperc alatt ott találjuk magunkat törött napszemcsivel.
Fegyverek vannak szép számmal, de a legtöbb már ismerős lehet a Duke Nukem 3D-ből. Sörétes puska, gépfegyver, hál’ isten visszatér a miniatürizáló és a fagyasztó is, hogy mosolyt csaljanak az arcunkra, az ellenről meg lelohasszák azt.
Az ellen is visszatér, ezen a téren mindenkivel összefuthatunk, aki az első részben számított. Az űrkocák, az oktoagyasok, a röpködő transzportmanók, még a kis tojásból/emberből kikerülő bigyulák is, akik a xenomorphokkal állhatnak rokonságban.
A játék sava-borsát az eszetlen mészárlásokon, a trancsírozáson és a minijátékokon kívül Duke beszólásai adják, amikre nem lehet panasz. Nagyon jó szövegeket ereszt el, csak bírjunk a székünkben maradni.
A felén túl aztán valami megváltozik
A játék előre haladtával kezdünk ráeszmélni néhány dologra. Az első, hogy a grafika bár szerintem nem égbekiáltóan ronda, mint ahogy egyesek azt állítják (jó, nem is egy Crysis 2, az is tény, de még nem ronda), azért itt-ott bizony kopott. Ott a Hoover gát környékén valahogy elfogytak az ötletek a pályák felcicomázására. A generátortermek végtelen sora, a szürke betonfalak labirintusa igencsak elszontyolító Duke tornya, a „vadnyugat”, az étterem, vagy az idegen hajó után.
És sajnos az egyéb ötletek is elfogytak. Eltűnnek a minijátékok, a csajok, kezdünk rájönni, hogy nincs új szörnyeteg, nincs új fegyver, ami van, azt meg már unjuk; hogy Duke csak egyetlen kivégzési módot ismer, az se látványos. A pályák még nyújtanak némi változatosságot (úszkálás, menekülés az összedőlő gátból), de már a főmumusok kinyírása sem a régi. Az egyik pofát másodszor tesszük át a túlvilágra, az oktopuncival is kétszer kell összemérnünk erőnket, aztán jön a Cycloid uralkodó mi meg pislogunk: basz’ ki, ezt nyírtuk ki a játék elején! Mit keres már megint itt? Elpusztítása pedig az utolsó pályán is olyan egyszerű, mint az elsőn, de ez már nekem volt kínos.
Van még két dolog, ami miatt a fejlesztők megérdemelnék, hogy miniatürizálót dugjanak a hátsójukba és elsüssék. Az egyik, hogy egy ilyen klasszikust idéző játékot életerő rendszerrel és össz-vissz két fegyverhellyel szereltek fel. Gratula! Mi lett volna, ha példát vesznek a Doom III-ról, Quake 4-ről vagy a Half Life 2-ről? Eme játékok úgy tartották meg a klasszikus motívumokat a mostani időkben, hogy mellé azért sikerült újítaniuk. Magyarán, mindegyikben annyi fegyvert viszünk magunkkal, amennyit nem szégyellünk, életünket pedig nem a jószerencse, hanem a jó öreg – és általam már annyira hiányolt – életerőcsomagok állítják vissza (hogy a klasszikus pajzs/páncél töltöttségről ne is beszéljek… á, azok a szép idők, amikor a haverral azzal szórakoztunk, mennyire tudjuk mínuszba vinni a Quake derék katonájának életerejét 
).
A Duke Nukem Foreverben sajnos se életerőcsomagok, se kettőnél több fegyver, páncél meg aztán abszolút nincsen (erre mondjuk Duke-nak van is egy megjegyzése, mikor megpillantja Master Chef páncélját 
). Egy a régi hagyományokat – elvben – őrző játékhoz pedig mindez nem illik, még úgysem, hogy a minijátékokkal turbózható az egoszint.
Vissza még a fegyverekre, sajnos ez a korlátozottság eléggé betesz a különleges gyilokeszközöknek, mint a fagyasztó vagy a miniatürizáló. Egyszerűen ritkán, és akkor sem sokáig lehet őket használni, ha tovább akarunk jutni. Mert vagy elfogy a lőszer, és nyolc pályán keresztül senki sem fog egy üres puskát tartogatni, mire jön a következő csomag (már ha jön, mert miniatürizálót például az egész játék során csak kettőt!!! találtam, hat-hat!!! lőszerrel). A másik lehetőség, ami a fagyasztónál jön elő, hogy bár a lőszer végtelen, de vízben használhatatlan, vagy jön a főmumus, aki mellé jön még sok kismumus, és kénytelenek leszünk gyorsan tüzelő, távolra is ható gépfegyvert felmarkolni, meg egy rakétavetőt, máskülönben nem jutunk tovább. Így viszont nem sok értelme van ezeknek a különleges és vicces fegyvereknek.
A második dolog, amiért a készítők miniatürizálás utáni eltaposást érdemelnének, az a checkpoint rendszer. Eddig én abban a tévhitben éltem, hogy ez egy konzolbetegség, amit lusták a fejlesztők kiírni egy PC-re is kiadott játékból. Egy barátom, aztán felhomályosított, hogy nagyot tévedek, a mai konzoloknak van elég háttértáruk ahhoz, hogy lehessen rájuk menteni, és nem egy konzolos játék rendelkezik is save, illetve quicksave funkciókkal. Akkor minek van még mindig checkpoint rendszer? Hát miért, mert egyszerűbb ezzel meghosszabbítani a játékidőt, mint még néhány plusz órányi valós tartalommal. És ez a mentési pontosdi minden játékban idegesítő, de valahogy a DNF-ben túltesznek mindenen. Duke amúgy is elég könnyen megmurdál, ezt még tetézték azzal, hogy egy-egy ilyen kinyúvadás után majdnem az egész pályát elölről lehet kezdeni. Pffff…
Az utolsó szöget a koporsóba pedig a vééééégtelenül buta ellenfelek ütik be. De komolyan, az AI pöcre ugyanolyan, mint a 3D-ben volt. Az ellen megjelenik előtted, te meg lődd le. Se fedezék, se kitérés a célkereszt elől, csak, hogy az ilyen alapfunkciókat említsem meg. Összehangolt taktikára már gondolni sem merek. Ennél még a Doom III szörnyei is értelmesebbek voltak, pedig a pokol ura azokba sem vert bele sok észt. Viszont legalább sokan voltak, ami az űrkocák ligájáról nem mondható el. A játékban sajnos az esetek többségében szakaszonként vannak űrkoca-csordák vagy egyéb randaságok. A két szakaszt összekötő folyosók meg az unalommal lettek megtöltve, mert még minijátékot sem nagyon találhatunk. Ráadásul kiszámítható. Mész, jön egy bazi nagy terem sok elszórt fegyverrel, na már tudod, hogy itt buli lesz. Beállsz, legyúrod őket, majd jön a pálya vége. Ez még az elején nem is gond, ott valahogy sikerült ezt jól megcsinálni. A végén a gáz. Van olyan pályaszakasz, ahol NINCS ellenség! Igen, a nudibárban sincs, de ott van feladatunk, meg sok-sok hülyéskedési lehetőség. De ott a Hoover gát hasonlóan „baráti” pályáján eldobhatunk egy papírrepülőt, bekapcsolhatunk két gépet, meg felvehetünk egy pornóújságot, azt csocsi! Pálya vége. Ez mi volt? Utána meg jöttek az olyan pályák, amikben egyszer van összecsapás egy nagy teremben, aztán megint pálya vége. Amiből leszűrhető még valami: a DNF pályái iszonyú rövidek.
Hail to the King?
Egyet leszögeznék: nincs olyan játék, amire megérné a tizennégy évnyi várakozás. Még egy Mass Effect sem… Na jó, egy Mass Effect talán… Akárhogy is, a DNF tuti nem érte meg. Átlagos játék, jó kezdéssel, unalmas befejezéssel. Állítólag hosszú. Tény, nem olyan rövid, mint az utóbbi idők Call of Duty-jai, amiket elsőre kinyomok nehéz fokozaton négy óra alatt. Ezt közepes fokozaton nagyjából tíz óra alatt tekertem végig. Hát kérem, hosszabb, de egyáltalán nem hosszú. Még a checkpontosdival sem. Majd akkor lesz hosszú, amikor gyorsmentéssel felvértezve reggel elkezdem, rám esteledik, és még csak akkor érek el a játék feléhez (ez konkrétan a Half Life 2-nél történt meg velem ). Buta is szegény, az ötletek csak a feléig tartanak ki, a grafika sem éppen a tip-top… Ami mégis megmenti a csúfos bukástól, az az, hogy Duke Nukem azért még a régi. Nosztalgiázni azt lehet vele. Jók a szövegek. Szerencsére az ötletek azért nem egyből, hanem lassan kopnak ki, így a Hoover gátig sok jópofa dolog történik, és még a gátban is van pár jó pillanat. És vicces. Persze csak annak, akinek bejön az efféle humor (volt pár dolog, ami azért nekem sem tetszett, de alapvetően nem volt komor pillanatom). Aztán most, hogy már a Gearboxnál vannak a jogok, Duke következő eljövetele talán már odaállhat a Doom III, Quake 4 és Half Life 2 mellé, mint egy nagy öreg méltó utódja. Persze csak akkor, ha a Gearbox nem abból akar megélni, mint a 3DRealms, vagyis a kiadó fejéséből, míg ők semmit sem csinálnak tizensok évig.
Related posts:
29 Responses to “Duke Nukem Forever teszt”
Leave a Reply
Kedvenc oldalaim
Jelvény
Sztahanovista valagrendjeim
És:Hány kód van hozzá? Instalja konnyu?
Kód? Passz, tisztességes játékos vagyok, aki a játékért játszik, nem azért, hogy könnyítsek magamnak, szóval fogalmam sincs. Különben is, aki ezt a játékot kóddal játssza, az előtt térdre borulok, mert az a bénák királya.
A telepítése? Persze? Miért, melyik játéknak nehéz? Rányomsz a setup file-ra, aztán a javát a progi megcsinálja. Esetleg ki kell választani egy helyet, de erre szerintem egy majom is képes lehet.
De install-nál szoktak kérni kódot. Itt hányat kértek?
Nyolcvannyolcat!
Komolyan kérdeztem.
Én meg komolytalanul válaszoltam egy komolyan vehetetlen kérdésre. Mit gondolsz, hányat adnak? Egy komplett lista van? Van egy a dobozban, aztán csókolom, mint minden normális játéknál. Életedben nem telepítettél még játékot, hogy ilyen fogós, ravasz kérdéseket teszel fel? Vagy milyen játékokhoz volt eddig szerencséd, hogy ilyen kérdéseket kell feltenned? Kijátszottam már párat, eredetit és feltörtet is, de még életemben nem találkoztam olyannal, aminél egynél több kód kellett volna. Olyannal viszont bőségesen, ahol egy sem kellett.
Én már találkoztam. olyannal.
Ez a címe:Bulletstorm. Itt kettőt kellett. És egyiket sem fogadta el.
Az valami nagyon hikomatos Bulletstorm lehetett, mert az enyémhez csak egy járt, azt is pöcre elfogadta.
Hát igen, azok a régi szép idők XD. Én elég korán elkezdtem kipróbálni, és pont a gátnál kellet megszakítanom, azóta nem tudtam hozzá nyúlni, viszont addig tetszik a game. Lehet nem kéne elrontanom azzal hogy továbbviszem
?
Mivel az már a vége, szerintem próbáld ki. Annyira azért nem rontja az élményt.
Szerintem csak simán fiatal a srác, ne szopasd szegényt .-D
A duke nokem-ben hogyan kell írányítani a kocsit. A távírányítós rész.
Ha jól emlékszem, amint fölkapod a távirányítót, ugyanúgy lehet, mind Duke–ot (wasd vagy nyíl billentyűk, attól függ, hogyan van opciüzva). Mondjuk az egy elég szar rész.
Köszönöm.
És nagyon rossz játék. Mert nekem mindig más jön elő a lady szörnyéll. A nagy terebélyes nél. Te hogyan olted meg? August foltest.
A háromcsöcsű főmonsztánál? Hát először a pattogtató miazistenek segítségével meg kell szórni bombával, aztán mikor már nem védi magát, akkor meg rakétával közvetlenül a pofájába. Amikor meg kinyúl a földre, akkor meg a megfelelő gomb lenyomásával kivégezni. Gondolom az a gomb az, ami mindig változik. Az sajnos így megy, gyorsnak kell lenni. Néhányszor én is mellényúltam.
A kocsit a sivatagban hogyan kell visszatolatni?
nAGYON ROSSZ JÁTÉK.
Sziasztok azt szeretném kérdezni,hogy miért van az hogy most éppen az utolsó pályán tartok és nem tudom elinditani a játékot!!Hogy ha valaki észlelte és tudott valamit ellne tenni akkor kérlek titeket segitsetek !! Köszönöm!!
Kiír valami hibajelentést?
igen. angolul. Nálad nem írt ki semmit?
Nálam nem jelentkezett semmilyen hiba. Esetleg be tudod másolni, hogy mit ír ki?
Nem. Abban a boltban tobbé nem vásárolok.
Sziasztok! Megjelent végre a nagy sikerű játék – a Duke Nukem 3D – várva várt folytatása, a Duke Nukem Forever. Akik még most ismerték meg először a Duke Nukem sorozatot érdemes az új rész kipróbálása mellett a régivel is megismerkedni, amelyet az alábbi leírás alapján teljesen modern grafikai beállításokkal – Shader 3 és akár 3072×2304 képfelbontás stb. – is végigjátszhatunk.
Bővebben -> http://phoenix_art.hunhost.info/node/182
Ha ujrainstalálom akkor megoldodik a helyzet? Mert igy használhatatlan a játék.
A franc se tudja. Mivel nem voltál hajlandó bemásolni a hibaüzenetet, így a segítség nyújtás kivitelezhetetlen.
egyszer írta ki. És utána használhatatlan a játék. Nem indul el.
Nos végigvittem. Az utolsó 3 pályát cd nélkul. Egyszer jó volt játszani vele. Tobbszor nem. A fejlesztőváltást nem tartom jónak.