Crysis 2 teszt
A történelem majdnem ismétli magát
A Crytek 2004-ben adta ki a Far Cry című játékot, melyben Jack Carverrel kellett végiglőnünk egy szörnyek és zsoldosok lakta trópusi szigetet. A játék fő ismérve a szabad játéktér, az idilli környezet és az extra magas gépigény volt. Aztán a Crytek összeveszett az Ubisofttal, otthagyták a kiadót, ezért a Far Cry 2-ből kimaradt a trópusi környezet (helyette lett Afrika végtelen szavannája), a szörnyek, és a zsoldosok helyét is felkelők vették át.
A Crytek 2007-ben adta ki a Crysis című játékot, melyben Jake „Nomád” Dunn-nal kellett végiglőnünk egy űrlények és koreai katonák lakta trópusi szigetet. A játék fő ismérve a szabad játéktér, az idilli környezet és az extra magas gépigény volt. Aztán a Crytek nem veszett össze az Electronic Arts-szal, nem hagyta ott a kiadót, a Crysis 2-ből mégis kimaradt a trópusi környezet (helyette lett New York végtelen betondzsungele), az űrlények alaposan megváltoztak, és a koreai katonák helyét is a C.E.L.L. zsoldosai vették át.
SPOILER VÁRHATÓ!!!
World Invasion – Battle: New York
Ha nem tudnám, hogy a Battle: Los Angelesnek semmi köze a játékhoz, azt hinném, hogy a Crysis 2 a film promóciójához készült. A sztori a következő: 2023-ban vagyunk, azaz három évvel járunk azután, hogy a Ceph-et, a Lingshan sziget ezer éve szunyókáló idegenjeit a koreaiak felverték álmukból. Természetesen, mint minden értelmes lény, ők is nyűgösek, ha nem alusszák ki magukat. Így durciukban először elkenték a szánkat a sziget mellett, majd nekiálltak a világ kolonizálásának. Ebből azonban a Crysis 2-ben nem sok látszódik. Bár a Crysis, és a Crytek Budapest által készített Crysis Warhead is azt sugallta, hogy nekünk aztán harangoztak, a folytatásban csak nagyon sokára kell ölre mennünk a nyűgös idegenekkel.
Kezdetben még nanoruhánk sincs. Csak egy néma levente tengerészgyalogos vagyunk, akit úgy becéznek, hogy Alcatraz. Többedmagunkkal New Yorkba tartunk a USS Nautilus fedélzetén. Manhattan éppen lakat alatt van egy járvány miatt, amely a lakosokat tizedeli. Ráadásul még a Ceph is feltűnt a városban, bár ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudják. Feladatunk, hogy kihozzuk Dr. Nathan Gouldot a lezárt városból, akinek információi lehetnek az idegenek elleni hadviselésről. Csakhogy tengeralattjárónk léket kap, és bár kijutunk, a léket okozó Ceph súlyosan megsebesít minket. Szerencsénkre Próféta, az első rész Raptor egységének parancsnoka ránk talál, elvonszol egy raktárba és nekünk ajándékozza 2.0-ás nanoruháját. Aztán főbe lövi magát. Innentől mi leszünk Próféta, legalábbis a külvilág számára. Ami két okból rossz. Az első: nekünk kell megmentenünk Gouldot, és ha már belelkesültünk, a világot. A második: mivel az igazi Próféta maga is fertőzött volt, és el találta tulajdonítani a 2.0-ás nanoruhát, a C.E.L.L. – egy vállalat, mely a nanoruhát is kifejlesztette, illetve „segédkezik” a város kiürítésében – erői vadásznak ránk, hogy meggátolják a fertőzést, és visszavigyék főnöküknek a jogosnak vélt tulajdonát. Hab a tortán, hogy a Ceph is befut, számos ötlettel a városfejlesztésre.
Szerencsére nem vagyunk egyedül a harctéren. Az idegenekkel érkezik a tengerészgyalogság és a Delta Force is, megkezdődik a civilek evakuálása, és mikor már a világ kezd szó szerint összedőlni, a C.E.L.L. is az oldalunkra áll. A végeredmény: egy óriási csata New Yorkban a Földet megszállni készülő idegenek ellen, miközben próbáljuk menteni a civileket, és lehetőség szerint, a várost. Ismerős? Ugye, hogy ez a Battle: New York!
O-óó, konzolport
A Crysis és a Crysis Warhead PC exkluzív volt, ami nagyjából azt jelentette, hogy PC-n kényelmesen működött (már ha akkoriban volt megfelelő erőműved hozzá – bár érdemes megjegyezni, hogy a Warhead szebb volt, mégis az rendelkezett a kisebb gépigénnyel, pedig ugyanaz a motor pöfékelt mindkét játék alatt… hiába, a magyarok tudtak valamit, amit a németek nem: optimizálni). A Crysis 2 egyértelműen nem folytatta ezt a szép hagyományt, és ez nagyon rosszul áll neki. Mit is jelent ez? A videó részletes opciózása, mint olyan, elfelejthető. Állíthatjuk a felbontást, a fényerőt, meg van egy ebbenmindenegyébbennevan opció, több fokozattal. Persze a rajongók már kiküszöbölték ezt a csorbát, de kérem, ez nem a fejlesztők dolga lett volna?
Aztán, nagy port kavart a DirectX 11 hiánya. Engem mondjuk hidegen hagy, mert a kártyám amúgy sem tudja, de jogos, ami jogos. A Crysis az első DirectX 10-es játék volt, a folytatásban meg csak DirectX 9 van? Holott ma már a 11 a menő. Aranyos. Hogy pótolják eme hiányosságot, avagy sem, azon egyelőre még megy a vita.
Viszont ferdíteném az igazságot, ha azt mondanám, hogy a játék ronda. Nem az, sőt. Az első képsoroknál koppant az állam a földön. Gyönyörű! Minden részében. Manhattan istenien fest, elcsöppenhetsz a fény-árnyék játéktól, a karakterek szépen kidolgozottak, az effektek pazarok. És mindennek a tetejében alacsony a gépigénye. Igen, kérem tisztelettel. A jelenlegi gépem a Crysishoz lett felépítve. Direkt azzal a céllal, hogy az fusson. Mondanom sem kell, bár sok pénzt ültünk bele, és azóta egy jobb videókártya is bekerült a vasba (ez az egy változás történt), még mindig nem tudom teljesen maximumon futtatni. Hozzáteszem, a Crysis 2-t sem, de a tény, hogy elfut azon a gépen, amit az első részhez építettünk, mindezt szebb grafikával és sokkal gyorsabban, hát azt hiszem, mindent elmond.
No, kanyarodjunk még kicsit vissza a konzolportból fakadó negatívumokra. Rendesen szúrta a szemem az a tény, hogy a fejlesztők azt feltételezték rólam, hogy egyedül a cipőmet sem tudom bekötni. Sajnálatos dolog, ami manapság megy az iparban, vagyis a játékok butítása. Ezúttal azon érhető tetten, hogy a játék végig fogja a kezem. Komolyan! Mindig kiírja, mit nyomjak meg ahhoz, hogy továbbjussak, megjelöli és megmondja, hol milyen taktikához folyamodva győzhetem le az ellent, sőt, állítólag még automata célzás is volt (ezt én nem tapasztaltam). Most komolyan, a konzolosok ilyen bénák? Képtelenek megjegyezni tíz gombot (a kontrolleren amúgy sincs sokkal több), meg kigondolni egy megfelelő taktikát az ellen ellen? Bár néha van egy olyan érzésem, hogy a válasz igen. A baj mégsem a meglétük, hanem az, hogy nem kapcsolhatom ki. Oké, az önálló játékra képtelen játékosoknak kell, de nekem, aki az X-Wing Alliance és elődjein edződtem (ahol a 101 gombos billentyűzet és a 20 gombos joystick együtt is kevés volt, hogy az űrhajó megforduljon), és a Quake 2 labirintusaiban tanultam meg tájékozódni, végül pedig a Half Life első részének ellenfeleivel szemben ötlöttem ki máig érvényesíthető taktikákat, hát hadd játsszak már egyedül.
És ami még nagy negatívum, hogy a játékban nincs gyorsmentés, se normális mentés, helyettük mentési pontok vannak. Ezzel sem lenne különösebb baj, ha a pontokhoz nem kilométereket kéne átmászni, ellenséges organizmusok százain keresztül. Mert nincs is annál idegnyugtatóbb érzés, mikor felszámoltad a C.E.L.L. stadionra elég fegyveres képviselőit, majd az UFO-k turistabusznyi csapatát is megreguláztad, természetesen mindezt Makó-Jeruzsálem közti távolságon, aztán bumm… kiderül, hogy egy rosszarc kimaradt a retorzióból, és naná, hogy kihasználja, hogy a nanoruhádból kifogyott a delej. Kezdheted elölről a maratont, újra felszámolva a hadsereget (gondosan ügyelve az előbbi túlélőre). De mivel már dühös vagy, nem boldogulsz a tankkal, aztán a következő körben elakadsz egy láthatatlan akadályban, és végül, a gyűlölet ködén át akkor fogod felvágni az ereidet, amikor rájössz, hogy az első körben a kis tetű a checkpoint előtt egy lépéssel lőtt tarkón.
Mikor nem sajnálnak 300 000 dollárt egy katona életéért
Az első rész legnagyobb fegyverténye a csodás látvány mellett a nanoruha (nanosuit) volt. Egy páncél, ami leginkább egy szteroidozott búvárruhára emlékeztet, és amely extra pajzsot, emberfeletti sebességet és erőt, valamint láthatatlanságot biztosított. Emellett üzemelt éjjellátóként, távcsőként, de az életerőnket is gondozta. Nagyjából legyőzhetetlenné tette a viselőjét. Persze különlegessége ellenére a koreai erők is vígan viselték, bár azok hál’ isten, nem voltak olyan fejlettek, mint a Raptor egységé.
A Crysis 2-ben a továbbfejlesztett, 2.0-ás változatot viseljük. Az alapfunkciók továbbra is élnek, bár elérésük megváltozott. Ezúttal a páncél nem alapállapot, külön kell bekapcsolni, mint az álcázást és a távcsövet. Okos húzás volt ezeket billentyűre helyezni, így gyorsabban érhetjük el, amire – főleg a páncél esetén – szükségünk is lesz. A gyorsítás, a magasugrás/extra erő már nem külön aktiválható, hanem nyomva kell tartanunk egy adott gombot (értelemszerűen a funkciók gombjait). Ez szintén könnyíti a dolgunk, hiszen míg az első részben a gyors spurihoz ki kellett kapcsolnunk a páncélt – ami kereszttűzben nem biztos, hogy szerencsés –, ezúttal már a páncél mellett is hangsebességre gyorsulhatunk, vagy éppen felugorhatunk egy épület tetejére (ez utóbbi annyival meg lett toldva, hogy Alcatraz már el tudja kapni a peremet, így még magasabbra juthatunk). A két, olykor három funkció együttes használata csak egyetlen hátránnyal jár: gyorsabban fogy el a nanoruha energiája. Ha pedig lemerül, akkor már nem leszünk annyira királyok a csatatér közepén állva.
Persze ezen is lehet segíteni, mert a 2.0-ás nanoruha már fejleszthető is. Tizenkét különböző frissítést vásárolhatunk ruhánkhoz, melyek rövidíthetik az energiánk töltési idejét, újabb támadási lehetőséget biztosítanak (például a levegőbe ugorva, majd a földre érkezve szétrepíthetjük a közelünkben állókat), segítenek a lopakodásban vagy az ellenség nyomon követésében, és a többi. Ezek eléréséhez csak nanocitákat (vagy miket) kell gyűjtögetni, amik az elhullott idegenekből potyognak ki.
Természetesen ruházatunk továbbra is rendelkezik messzelátó képességekkel, amellyel nem csak megfigyelhetjük, de kihallgathatjuk és megjelölhetjük ellenfeleinket. Ez utóbbi esetben a radaron és a két szép szemünkkel is nyomon követhetjük őket, akár takarásból is. Sőt, a távcső segítségével már eleve felfedezhetjük a bujdokoló ellenfeleket. Hasznos egység a nanovízió is, mely az éjjellátót váltotta fel. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy hőlátás-mód, amire bizony sokszor szükségünk lesz, mivel lámpát már nem szerelhetünk fegyvereinkre.
Továbbá a nanoruha ajánlja fel a taktikai pontokat, elemzi nekünk az ellenfél felszerelését, figyelmeztet a veszélyre, sőt, szívleállás esetén még elsősegélyt is biztosít. Szóval a továbbfejlesztett nanoruci igencsak hasznos találmány.
Ezen keresztül fejleszthetjük fegyvereinket, amiből ezúttal is szép számmal akad, bár továbbra sem vihetünk magunkkal mindent (hiába, még a nanoruhának is vannak korlátjai). Érdemes változatos fegyvereket szállítani, mivel az emberek és az idegenek eléggé eltérnek egymástól páncélozottság terén. Sőt, a turisták közt akad egy pár durcibb figura, akik kiiktatásához már nem lesz elég pisztolyunk vagy tökig felturbózott géppuskánk. Ilyenkor biza érdemes leemelni a terepjárók tetején díszelgő nagy kaliberű kéziágyút és azzal meggyőzni E.T.-t, hogy jobb neki otthon.
Visszatérve a fegyverek modulálásához, a lámpa kivételével minden kütyüt felszerelhetünk, amit az első részben is. Annyi a különbség, hogy nem minden megy rá mindenre. Sajnos, itt már nem lehet azt megcsinálni, hogy a SCAR-ra tesszük fel a távcsövet és a hangtompítót is, ezzel kapva egy frankó mesterlövészpuskát. A SCAR-ra nem lehet hangtompítót tenni, viszont a SCARAB-ra igen… Csak arra meg a távcső nem szerelhető fel (sőt, még aközött is választanunk kell, hogy extra lőszert vagy félautomatát akarunk). Így, ha csendes mesterlövész puskára vágyik kicsi szívünk, kénytelenek leszünk felkarolni egy olyan kategóriájú fegyvert, és arra felszerelni a távcsövet és a hangfogót. Na persze csak akkor, ha találtunk olyat, amin már eleve rajta voltak, mivel csak azután érhetőek el azokon a típusokon a fejlesztések. Szóval nem egyszerű a helyzet, jól meg kell gondolni, mikor mit kapunk kézbe. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy sok tengerészgyalogos és C.E.L.L. elhullik a játék során, ráadásul bőséges mennyiségű ellátmányt szórnak ki nekünk, így nem lesz se fegyver, se lőszerhiány.
Mikor mindenki arról győzköd, hogy jobb nekünk alulról szagolni az ibolyát
A játékban az ellenség változatosságára nem lesz panasz. Az alapfelállás itt is az, hogy először az emberek, aztán az idegenek, utána mindenki, végül – mivel az emberi ellen kiirtódott – csak az idegenek próbálnak minket jobb létre szenderíteni. Mindkét frakció kellően el lett látva, szóval akkor sem fogjuk őket unni, amikor csak az egyikük tör az életünkre, viszont mikor mindenki lő mindenkire, akkor kapkodhatjuk a puskánkat.
Mert a fejlesztők nem átallottak észt osztani, így bizony meggyűlhet a bajunk ellenségeinkkel. Nem csak fedezékből tüzelnek, hanem csoportban próbálnak bekeríteni, mögénk sunnyogni, sőt, ha netán álcázva osonunk, és ők megneszelik jelenlétünk, akkor bizony vagy sortűzzel, vagy gránáttal ellenőrzik megérzésüket. Idegenéknél ugyanez pepitában, csak ők jobban látnak és hallanak (ami rontja sunnyogási esélyeinket), meg a nagyobb termetűek nem használnak fedezéket. Nekik nem kell, vastag páncéljuk mellé pajzs is dukál.
Olyan is megeshet, hogyha fedezék mögé bújunk, egyikük megpróbál közel férkőzni hozzánk és kilökni minket a jótékony takarásból. Ez embereknél sem egészséges, de mikor öt-hat idegen közé löknek be minket, akkor haláli lehet.
Szerencsére segíthetnek a járművek, melyeket ezúttal is vezethetünk, bár nem annyiszor, mint az első részben. De nem is lenne értelme. A játéktér eléggé leszűkült az első részhez képest, bár ez inkább annak köszönhető, hogy egy városban járkálunk. Azért a készítők megpróbáltak a keretekhez (házfalakhoz) képest szabad utat biztosítani, így hatalmas tereket járhatunk be, megválogathatjuk, melyik útón vagy alagúton menjünk, de összességében, különösen a vége felé már sokszor állják utunkat ép vagy leomlott házfalak. Bár igaz, ami igaz, az utolsó pályán a Central Park kellemesen szabad tér.
A háború zajai, a háború zenéi
Hangok tekintetében nem lehet panaszunk. Ha csak annyi nem, hogy míg Nomád és Pszichó kifejezetten szószátyárok voltak, addig Alcatraz egy szót sem szól. Sőt, még az arcát sem láthatjuk. Ezt leszámítva minden nagyon baba. Jók a szinkronok, az ostromlott város kihalt, de csendes utcáin madárcsicsergés szól (míg nem kezdünk lövöldözni), a távolban hallani a harcok robajait. Nagyszerűek az űrlények hangjai is, bár eltérőek az első résztől (megjegyzem, egyik rútpofa sem tér vissza, és erősen hiányoltam a telet is).
Ami viszont kiváló, az a zene. Hans Zimmer, aki számomra már ott áll Jerry Goldsmith és John Williams mellett a képzeletbeli pódiumon, újabb látogatása a játékvilágban (korábban ő szerezte a Call of Duty: Modern Warfare 2 zenéjét) a Crysis 2 legjobb pontja. Muzsikája remekül passzol az epikus csatákhoz, New York lerombolásának hangulatához és az idegenek titokzatosságához. A legjobb, hogy – a játékban gyűjtögethető cuccok (dögcédula, slusszkulcs, ereklye, e-mail) mellett – előrehaladva különböző jutalmakat kapunk, mint Próféta előélete, a játék videói és természetesen, a zenei album számai. Így azok külön is meghallgathatóak. Érdemes!
Hívjon Prófétának!
Hát ilyen szerintem a Crysis 2. Jó játék, sőt, remek FPS! Vannak neki gyengéi, pofátlanság, hogy konzolátiratot dobtak elénk, viszont ez azért nem nagy tragédia. Jó, lehetne szebb DX11-el, jó lenne, ha kicsit részletesebben is lehetne opciózni a videót, az se lenne rossz, ha kikapcsolhatnánk azt a sok tanácsot és emlékeztetőt. Bugoktól sem mentes, de azért nincs is benne sok bogár (nem ez fogja lekörözni a S.T.A.L.K.E.R.-t). Viszont, a játékélmény nagyszerű! Epikus, változatos csaták, jó sztorival karöltve, mely szépen lassan adagolja a rejtélyek megoldását (mondjuk úgy, hogy az elején komolyan elgondolkodtam, hogy ez hogyan lehet Crysis 2, mivel Prófétán kívül más kapcsolódási pontot nem találtam az előzményekkel, aztán a végére…). Emellett nem is játszható ki négy óra alatt, mint az utóbbi idők Call of Duty-jai, de nem is fullad unalomba, mint a Far Cry 2. Ráadásul nem kell új erőmű sem a futtatásához. Úgyhogy, rúgjuk seggbe E.T.-t!
Related posts:
3 Responses to “Crysis 2 teszt”
Leave a Reply
Kedvenc oldalaim
Jelvény
Sztahanovista valagrendjeim
A crisis 1-et híbásan töltötték fel a netre. Ez azok kozé tartozik amikkel nem szeretek játszani. Én a seriuost meg a preyt várom.
A 3.0-ás változatot pedig adjuk oda Commander Shepardnak, jól fog jönni a Reaperek ellen.
Shepard már a hagyományos páncéljában is elpusztíthatatlan, egy nanoruhával maga is Kaszássá válna.