Stargate Universe – A Destiny végre megy valahová
Még a nyáron, a Stargate Universe első évadának vége után értekeztem hosszan arról, mi lehet a gond a sorozattal. Legalábbis szerintem. Nincs cél, baj van az újítani akaró, de a régi receptekhez ragaszkodó írókkal, túl sok a nyafogás, még több a Föld. Hogyan folytatódott a második évad? Nos, tíz rész után a következőképpen, de azt már spoileresen.
A nyáron valahogy így fejeztem be a bejegyzést:
„És, ismerve az írókat, a következő rész úgy kezdődik, hogy valami isteni közbeavatkozás hatására mindenki megmenekül a főszereplők közül (annál nagyobb meglepetés lesz, ha mégsem 
). Viszont Telford tuti meghal, mert ő végre rendes parancsnoka lehetne a hajónak, meg valószínűleg T. J. elvetél, aztán adios amigos. Ja, és kinyírják Kivát is, nehogy már ő is a fedélzeten maradjon, elvégre csak egy baromi jó konfliktusforrás lenne. Majd Varro integrálható lesz a Destiny legénységébe.”
Mi is teljesült a második évad alatt? Az első részben rögvest mindenki megmenekült, Chloe ráadásul tényleg „isteni csoda” hatására, és volt idézőjel nélküli isteni csodánk is T. J. gyermekével, aki jéééé… tényleg nem került be a sorozatba, sőt, később erősen arra felé hajlott a dolog, hogy a meg nem született csemete meghalt. Kiva megpusztult, már nem is láthattuk a második évadban, Varro pedig tényleg beállt a jófiúk közé. Az egyetlen, amiben tévedtem kicsit, az Telford, mert nem halt meg, csak „elhagyták”, de még vígan meghalhat (és szerintem meg is fog). Szóval, sikerült kilencven százalékban mindent megjósolnom. Sajnos ez nem azért van, mert hihetetlenül nagy fantáziával rendelkezem, hanem azért, mert az íróknak nincs fantáziájuk. Oké, Scott és Greer megmenekülése jól sikerült (okos húzás volt és nem a jó öreg „az utolsó pillanatban” megoldás), Chloe csodásan váratlan vagy váratlanul csodás felépülése a sztori részévé vált (bár úgy nyújtják, mint a rétestésztát), és a Lucian szálat is egész jól elvarrták (természetesen ehhez tutyimutyi Young helyére faszacsávó Rush kellett). De akárhogy is, a második évad első része azért nem volt olyan frenetikus, mint teszem azt, a bevezető epizód.
A második részben aztán Rush rátalált a hídra és innentől felébredt a remény. Végre vezetni tudják a Destiny-t. Ez nem lett igaz, de ettől még a remény nem hunyt ki. Rush titkolózása a híddal, Chloe átalakulása, és az, hogy még egy kaputelepítő hajóra is ráleltek, ahol idegenekbe botlottak (nem angol nyelvjárású emberekbe, hanem a kékekhez hasonló idegen idegenekbe) emelte a színvonalat, és a második évad első három része komolyan remek volt. Már-már kezdtem reménykedni, hogy az első évad unalmas, céltalan rinyái csak alkoholgőzös éjszakákon fogant ötletek voltak, és az írók arra is rájöttek, hogy nem megy nekik az újítás, így visszatérnek a régi recepthez. És még egy fontos szereplőt is kinyírtak.
Aztán puff, jött két olyan rész, amit lehet, hogy még az első évadhoz találtak ki. Ezekben szépek voltak az érzelmes részek (mikor Eli anyja a Destiny-re érkezett, az nagyon tetszett, csak Wray ne szerepelt volna annyit), a szimbolikus párhuzamok (ötletes húzás volt Scottot és Chloet így összeadni, kár, hogy a rész unalmas volt), de már megint túl sokat tököltek a Földdel és keveset a Destiny-vel. Pedig ott éppen Rush előtt jelent meg halott felesége és az első évadban felszívódott Franklin doki. A másik epizódban meg Greer harcolt a gyilkos növények ellen. Szóval, két tragikus rész következett.
Azután megint fordult a kocka. Talán ez a két epizód afféle leszámolás volt a földi részekkel, mert innentől kezdve csak emlegették, látni nem láttuk a Tau’rit (hű de rég nevezték már így). Hál’ isten. És mi történt a maradék öt részben, amiben a Destiny-n maradtuk? Akció, izgalom, érdekes sztorik. Elkezdtük megismerni a hajót, fejlődésnek indultak a karakterek. Young végre összekapta magát, igaz, ehhez a hajónak kellett közbeavatkoznia, és Rush-sal is összehaverkodott. Aztán kiderült, mi a célja a hajónak. Bár eme nagy feladat nekem kicsit magas és megint az az érzésem, hogy a készítők már nem tudnak nagyobb istenséget kitalálni, azért jó. Jó, mert újra van mitológia a történetben, még ha csak érintőlegesen is. Később ez még valami kerekké érhet. Szóval van cél, a karakterek működni kezdtek, szétrúgták a Lucian valagát is – bár ezzel kockára tették a Földet, ami megint ki tudja, mivé fejlődhet –, szóval, javul a széria. Egyedül talán a kilencedik epizód volt picit visszaesés, de nekem személy szerint az is tetszett. És ami a félévadzáró epizódot illeti. Idegenek, űrháború, és végül puff… ezt a részt sem fejezték be, csak abbahagyták (ez mostanában valami tendencia?). De ahogy a Destiny összeállt kötelékbe a kaputelepítővel, az egy hatalmas Stargate-momentum volt. Kár, hogy februárig kell várni a folytatásra, ami azért gáz, mert az évadzáróval ellentétben most kíváncsi vagyok hogyan alakulnak a dolgok. Jó, nyilván a Destiny nem fog elpusztulni, az is biztos, hogy a kaputelepítő hajó igen (feltehetően Telforddal a fedélzetén). Valószínűleg a főszereplők közül sem hal meg senki. Chloét majd visszaalakítják, miután vívnak egy kört a kékekkel, szóval nagy izgi még sincs, csak a sztori (szerény véleményem szerint a Stargate már rég nem arról szól, hogy jajj, izguljunk a főszereplőkért). Érdekel, hogyan másznak ki a katyvaszból.
Összességében, a második évad – két részt leszámítva – sokkal jobb, mint az első, és ha így folytatják, az évad végére már egy olyan sorozattal állunk majd szembe, ami méltó az SG-1-hoz és az Atalntishoz. Kár, hogy valószínűleg nem lesz harmadik évad. Mert hiába javul, az első évaddal és azzal a két pocsék résszel bizony elvesztették a rajongók bizalmát a készítők, ami nagyon látszik a nézettségen. Úgyhogy valószínű, hogy a szünetben elkaszálják szegény Destiny-t, ami tíz résszel ezelőtt még hidegen hagyott volna, de most már nem örülnék neki.
Related posts:
7 Responses to “Stargate Universe – A Destiny végre megy valahová”
Leave a Reply
Kedvenc oldalaim
Jelvény
Sztahanovista valagrendjeim
Amikor a SGU eltűnik, van esély egy jobbra.
Szerintem, mikor az SGU eltűnik, semmi esély nem lesz egy pár évig semmilyen SG sorozatra. Sőt, amilyen sok űrben, idegeneket is szerepeltető sci-fi megy manapság a tévében, ilyenre sem sok
én úgy vagyok vele, hogy a régi Stargate SG1-t folytatnám. Az újak mindig elmászkálnak egy másik galaxisba, miközben még ezt a galaxist sem fedezték fel. Hány bolygóra jutottak el? Ha 20 CSk csapatot szorzok meg 200 résszel, az is csak 4000 bolygó; ebben a szektorban, és a tizede sem érdekes; Fognám Atlantisz városát, felpakolnám egy csillagösvényre, letenném valahol a galaxis másik felén. Itthon is lennénk, meg nem is, és nem szólna bele a Föld az utazgatásokba, nem lenne Lucian szövetség, meg egyéb hülye férgek; a sorozat sci-fi lenne a sci-fi ért; syfy pour syfy! Stargate Rebellion!
ui.: az SGU azért azt megérdemelné, hogy leadják a második évad második felét, mert az a rémhír járja, hogy dobozban hagyják…
Egyetértek. Szerintem is a 2. Évad sokkal jobb, mint az első volt.
Igaz, hogy ennek az évadnak az elején is voltak gyengébb részek, de úgy kb. az 5.-6. résztől nagyon jó lett. Kíváncsian várom a folytatást.
Viszont attól tartok, hogy 3. Évad már nem nagyon lesz.
Az SGU-ról alkotott lesújtó véleményem a 2. évadban is csak abban a pár részben javult valamicskét, amikor végre valami célszerűség kezdett körvonalazódni a sorozat horizontján. Egyébként egy hatalmas melléfogás az egész, a Lucian szövetséggel folytatott bohózat kapcsán majdnem shift-deleteltem az SGU mappáimat pl. Ez már az SG1-ban is uncsi volt, itt meg ráadásul közük nincs a sztorihoz, csak töltelkek. Oké, gyarapították a hajó népességét, értem én, de nagyon nagy öngól, hogy a nézők is, az írók is tudják, hogy nagy mészárlásba nem kezdhetnek, mert k. gyorsan elfogynának a szereplők – így viszont, hogy mindenki, aki fontos, tudható, hogy megmarad, súlytalan és hiteltelen a sorozat. Mondjuk nemcsak ezért….
Nagyon nagy kár érte, de azt mondom, ne érje meg a 3. évadot. Belekezdeni is kár volt.
Mondjuk az, hogy a főszereplők biztonságban vannak tipikus SG-s betegség, nagyjából az első SG-1-os Nox rész óta (márpedig az az első évadban van), de legkésőbb attól kezdve, hogy Daniel 88-szorra is feltámadt.
És ez a fajta biztonság még az SGA-ban is jelen volt, annak ellenére, hogy minden évadra jutott egy csere. Viszont akkor is tudhattuk, hogy Shepard, McKay és Teyla, majd aztán Ronon nem fognak elpatkolni a sorozat kellős közepén.
Ahhoz, hogy erről az írók leszokjanak (az SGU-ra le kellett volna, ha már változtatni akartak…), le kéne őket cserélni. Mert ezek képtelenek a karaktereiket megölni, de ha mégis, akkor vagy ostobán csinálják, vagy feltámadnak, vagy mindkettő.
Amúgy, én vagyok az egyetlen, aki komálja a Lucian Szövetséges sztorikat?
Na, SGu-ról azt hiszem ennyit. Osztom a véleményedet a sorozatról, nekem nagyrészt bejöttek a Lucian Szövetséges jelenetek. Most ellenben lelőtték az egészet, szvsz sosem tudjuk meg, hogy hová ment a Destiny.