LIGHTSPEED

Nem sok, annak is kevés, de azért érzékelteti: ez talán nem olyan lesz, mint az első két Stargate.

Ráadásul, látszódik az új kapu (ami kisebbnek tűnik, mint az eddigiek… digikapu után zsebkapu )

Közben befutott egy csapatkép is, bár még se smink, se jelmez, csak úgy ala natur:

No, egy újabb játékot dobok a terítékre. Ez is tavalyi, mint a legutóbb tárgyalt Dead Space, ugyanúgy sci-fi, és ebben is van néhány mumus, igaz, azok többnyire civilizált népek. Viszont, azzal ellentétben ez egy Bioware fejlesztésű akció-RPG. Eme párosítás pedig már alapból garantálja, hogy valami nagyon jó dolog sült ki belőle. Kevés játék van, aminek megszavazom azt a bizalmat, hogy minden előzetes tapasztalat nélkül megveszem. Mindig előre kipróbálom a játékokat, elvégre nem vagyok túlfizetve, viszont sok mindenre költök, így meg kell válogatnom, mit veszek meg. A PC játékok java pedig még ma sem tartozik az olcsó mulatságok közé. Szóval, mindig kipróbálom a játékokat. A Mass Effectet viszont úgy vettem meg, hogy előtte csak annyit tudtam róla, amennyit olvastam a különböző szaklapokban, honlapokon: Bioware, RPG, sci-fi, akció és sok-sok dicséret (révén mire kijött PC-re, Xboxon már rég megunta a nép). Nem kellett több a bizalom megszavazásához. A megjelenés napján kopogott a postás, meghozta a játékot. Telepítés, start, és máris egy messzi-messzi galaxisban jártam… ja nem, mégsem, az egy másik Bioware csoda.

 A jó öreg világvége sztori
Shepard parancsnok (alapbeállításban John Shepard, ami utalás a Stargate Atlantis főhősére, John Sheppard alezredesre, bár a nevét Alan Shepardról kapta), a Szövetség egyszeri bakája, akit a Citadella Tanács elég érdekesnek lát ahhoz, hogy bekerüljön a Fantomok közé (helyi Jedi lovagok, csak Erő, fénykard és korlátok nélkül). Ennek bizonyításául elküldik őt az SSV Normandy nevű szuperfejlett, szupertitkos földi hajó fedélzetén az Éden I-es bolygóra némi próbatételre. A rutin küldetés azonban csakhamar mentőakcióba torkollik, ugyanis a gethek, egy eddig a galaxis többi lakóitól elzártan élő robotfaj, megtámadja az Éden I-est. A Normandy, révén az egyetlen földi hajó a körzetben, és a bolygón emberi kolónia van, megduplázott sebességgel ér a helyszínre. Shepardnak ott aztán megrökönyödve kell tudomásul vennie, hogy a gethek a kolóniát porig bombázták, a lakosság tetemes részét pedig vagy megölték, vagy drone-okká alakították. A vezérük pedig nem más, mint a Saren nevű Fantom. Ez a kedves turian megöli a munkatársát, aki nem mellesleg a pártfogója a jó parancsnoknak (az ő ajánlása szükséges ahhoz, hogy Fantom lehessen), majd megpróbálja felrobbantani a kolóniát, hogy elhúzhasson egy ősrégi jeladóval, amit a protianok, egy évezredekkel ezelőtt kipusztult faj hagyott maga után (amennyire a galaxis lakói tudni vélik, ők építették a csillagközi utazáshoz szükséges MassReléket, amikről a játék a nevét kapta – a mass effect ugyanis az a jelenség, amivel kvázi a fénysebesség többszörösével kilövik a hajókat az úti céljuk felé). Sheppard természetesen megmenti az Éden I-est, és még a protián jeladó is megmarad, csak éppen sikeresen belenéz. Nos, innét indul igazán a móka, mivel a jeladó Shepard fejébe implantál egy felvételt, amit a primitív emberi agy nem igazán tud értelmezni, de a parancsnok azért annyira rájön, hogy az semmi jót nem jelent. Kezdetben még így sem bonyolult a dolgunk, csak meg kell győznünk a Citadella Tanácsot, hogy alkalmasak vagyunk Fantomnak, és ezt úgy tudjuk kieszközölni, ha elég bizonyítékot szerzünk Saren árulására. Aztán, amint ezen túlvagyunk, irány a Tejútrendszer, hogy elkapjuk a mocskadékot, közben pedig mintegy mellékes küldetésként megállítsuk a gethek és mechanikus galaxispusztító isteneik invázióját.

Különleges hősök
Persze mit érne a hős társak nélkül, akik szintén hőssé válhatnak. Ahogy azt már rég megszokhattuk a Bioware RPG-kből (és másokból is), ezúttal is egyszerre hárman kalandozhatunk majd, de két kísérőnket hat haver közül választhatjuk ki (természetesen nem kell mindenkit a Normandy fedélzetére venni, ám ajánlatos, egyrészt jó a történetük, másrészt adnak küldetéseket, harmadrészt hatványozottan leegyszerűsítik a dolgunkat).

Az első, akivel megismerkedhetünk, az Kaidan Alenko hadnagy, a Normandy katonája. Anyja tagja volt egy balesetet szenvedett űrhajónak, így az anyaméhben besugározta a hosszú ideig retteget nulladik anyag, melynek folyamán – ha az ember nem hal bele a születésbe – különleges képességekre tett szert. Azaz biotikussá vált. Gyermekkora ennek fényében szörnyen telt, hiszen eme különlegeseket a Gagarin Állomáson képezték kissé embertelen körülmények között. A létesítményben aztán történt egy kis baleset, melynek Kaidan némiképpen az okozója volt, és amit nem tudnak eltusolni, így inkább bezárják az állomást. Kaidan eztán belép a Szövetség hadseregébe, ahol hamar hadnagyi rangot kap és az SSV Normandy-ra vezénylik. Biotikus készségei miatt kezdetben nagy hasznát vesszük majd, még akkor is, ha mi is rendelkezünk ilyennel. S ha éppen nőt alakítunk, akkor ő az egyik karakter, akivel összejöhetünk.

Ashley Madeline Williams őrmestert barátai egyszerűen csak Ashnek szólítják (nem android, viszont Ashley „Ash” J. Williams volt a főhőse a Gonosz halottak című filmnek). Eredendően ő az Éden I-esen szolgált, ám miután a gethek lemészárolták a bajtársait, Anderson kapitány (az elődünk) a Normandy fedélzetére vette. Ash katonacsalád sarja, ráadásul egy elég rosszhírű családé, ugyanis a nagyapja volt az az ember, aki az Első Kapcsolat Háború során egyedüliként a történelemben megadta magát egy idegen fajnak (a turianoknak, akik közé Saren is tartozik, szóval az emberiség nincs túl jóban velük). Nagyon igyekszik, hogy tisztára mossa családja nevét. Ő a harcokban tűzerővel segíthet meg minket, mivel bizonyítási vágyának hála első osztályú katona lett belőle. Ráadásul, ha kedvünk tartja, ő az egyik karakter, akivel közelebbi kapcsolatba kerülhetünk.

Következő társunk a Citadella biztonsági szolgálatban, az C-Sec-ben dolgozó turian, a sajátos elveket követő Garrus Vakarin lehet. Ő kezd el nyomozni Saren ügyében, és neki segíthetünk be (illetve ő nekünk). Apja a törvények megszállottja volt, így hamar összekülönbözött egyetlen fiával, mikor az jelentkezett a Fantomok közé, mivel eme társulat magasról tesz a törvényekre (munkaköri elvárás, hogy lecsokizzák azokat). Garrust végül nem vették fel, így kénytelen volt megelégedni a szabályzatot maximálisan betartó C-Sec-kel, apja legnagyobb örömére. Mondanom sem kell, miután Fantommá válunk, az egyik legelégedettebb társunkká, sőt, valamilyen szinten tanítványunkká válhat (kis elvárásom a második rész felé, hogy Garrus is Fantommá váljon, akinek Shepard lehetne a pártfogója). Mivel ügynöki képzésben részesült, a harcokban nagy segítség lehet pajzslebontó és fegyverszabotáló képességei.

Még a Saren árulását felfedő nyomozó hadjáratunk során futhatunk össze Urdnot Wrexxel, az egyszeri krogan zsoldossal, akinek az útjai keresztezik a miénket. Éppen azt az embert akarja kinyírni, akit Shepard ki akarna kérdezni (és aki fogva tartja Talit, így tökéletes a csapatépítés ). Elég zsémbes, mogorva figura, de remek harcos, hiszen harcmester, ráadásul ő is biotikus, így egy megfelelő páncél támogatásával szabályos tankot faraghatunk belőle, melynek előnyeit nem kell ecsetelnem. Wrex fajának is megvan a maga tragédiája, hiszen anno a Citadella a kroganokkal írtatta ki a galaxist elpusztítani szándékozó rekniket, majd miután – jól végezvén dolgukat – megkezdték hódító hadjáratukat, ezzel legalább akkora gondot okozva, mint a bogarak, hát sterilizálták őket a salarianok. Így mára a kroganokat a kihalás fenyegeti, hiszen csodaszámba megy, ha élő kroganbaba születik. A túlélésre az esélyük zéró, mivel nincsenek tudósaik, csak harcosaik. Wrex némiképpen mégis kivétel, hiszen fiatal kora ellenére sikerült az Urdnot klán vezérévé válnia, majd ezután igyekezett fajtársait a békére ösztönözni, hogy ezzel halasszák el az elkerülhetetlen véget. Ám az egyik legbefolyásosabb törzs vezére, Jarrod, aki egyben az apja is volt, ezt hülyeségnek vélte, és megpróbálta megölni. Werx végzett a papával, ám a klánját (így feleségét) már nem tudta megmenteni, mindenkit lemészároltak. Wrex eztán inkább zsoldosnak állt, és ettől kezdve magasról tett arra, mi lesz fafejű fajával.

Tali ’Zorah nar Rayya, azaz Tali a harmadik, aki csatlakozhat hozzánk. Ő a vándorló faj, a quarianok tagja. Ifjú hölgy, aki éppen zarándoklaton jár, amikor összefut Shepardékkal. Apja a vándorkolónia admiralitásának tagja, így fajtársai nagy elvárásokkal tekintenek az életvidám Tali zarándoklatára. Amit kétség kívül megnehezít, hogy pont abba a fajba tartozik, amit a galaxis többi lakója évek óta megvet. Ez leginkább annak köszönhető, hogy ők teremtették meg a játékban is gondokat okozó getheket. Az élet megkönnyítésére szánt MI-k egy idő után fellázadtak megalkotóik ellen és elűzték őket a világukról. Azóta a quarianok flottába szerveződve járják az űrt. Tali, mivel egy űrhajón nőtt fel, első osztályú mérnök lett, ami nagy segítséget nyújthat, ha zárakat próbálunk feltörni, vagy számítógépeket óhajtunk meghackelni.

Az utolsó, akit magunkhoz vehetünk, az Dr. Liara T’Soni. Ő egy asari, azon belül is tisztavérű, azaz mind az anyja, mind az apja asari volt. Faján belül ez kitaszítottá tette, mivel az asarik különlegessége, hogy bármilyen fajjal képesek szaporodni (s mivel látszatra mind nő, így a galaxis pillangóinak tartják őket), ezzel változatos génállományt garantálva. Liara az egyik leghíresebb és legerősebb matriárka, Benezia lánya, aki sajnos újabban Saren hű segédje, így Liarát személyes ügyek is kötik Shepard küldetéséhez. Plusz szakmai kihívásnak tekinti, mivel archeológusként a protianokra szakosodott, és számára nagyon úgy tűnik, hogy Saren a protianokat elpusztító, és a galaxist már egyszer kiirtó faj előkerítésén ügyködik. Nem mellesleg, Shepard egy élő protian üzenetrögzítő, így csakhamar belehabarodik a parancsnokba, szóval ő a másik karakter, akivel szerelmi ügyletekbe bonyolódhatunk, akár férfit, akár nőt alakítunk (s mivel egy igen érzékletes videó keretében lehetünk egymásé, a játék a cenzóroknál ki is verte a biztosítékot: fajok közti keveredés, ráadásul homoszexualitás és még mutatják is. Hát ilyet aztán ne… erre válaszul a Bioware még pár másodperccel meg is toldotta a PC-s verzióban eme jelenetsort ). Mivel faja alapból biotikus, ráadásul igen intelligens, így sok hasznos tulajdonsága van.

Egy galaxisnyi játszótér
Azaz, ha pontosak akarunk lenni, csak fél galaxis, és annak is csak a töredéke. Ám még így is rengeteg világ áll rendelkezésünkre, hogy kiélhessük felfedező hajlamainkat. Mert a főtörténeten kívül biza lehetőségünk nyílik bolygókat felfedezni (akár „csak úgy” alapon is), amiken különböző extra cuccokat, ásvány- és gázlelőhelyeket találhatunk, ezzel segítve a Szövetség terjeszkedését, míg az M35 Mako nevű hatkerekű csodajárgányúnkkal (van rajta rakétakilövő, gépágyú, meg zuhanást megakadályozó és ugratásra is használható hajtómű) még rallyzhatunk is eme világokon, már ha le lehet szállni. Ezek a bolygók szolgálnak a mellékküldetések helyszínéül is, valamint szintén ugyanezek szolgáltatják a játék legnagyobb hibáját. Merthogy egy idő után a felfedezhető planéták mocskos mód unalmassá vállnak, mivel mindegyiken ugyanazok az épületek lelhetők fel, ugyanazokkal a belső terekkel, csak (jó esetben) máshogy elrendezett bútorokkal. Mindezek tetejében a legtöbb melléküldetés arról szól, hogy menj el egy adott bolygóra, és ölj meg mindenkit, aki él és mozog. Ritka, de üde változatosság, ha gyilkolászás nélkül kell egy ilyen mellékes ügy végére pontot tenni. És egy idő után már a kezdetben jópofa Makoval flangálás sem színesíti a dolgok ezen részét, mert a sok-sok szikla megmászása is hamar unalomba fullad, sőt, idegesítővé válik. Jó lett volna némi változatosság a mellékvilágokon, mondjuk egy-két nagyobb falu, ne adj isten város formájában, változatosabb épületekkel, és változatos belső terekkel, amikhez színesebb küldetések társulnak (mint a kotOR-ban). Ja, és kevesebb hegyes-völgyes tájjal, viszont több élettel (a legtöbb bolygó ugyanis kihalt világ, de legalább köztük van szertett Holdunk, ahonnét szép kilátás nyílik kedvenc Földünkre ).

A főküldetés világai ellenben pazarul sikerültek. Az Éden I, a Citadella (A KotOR-ban lévő Manaan óta nem láttam ilyen hangulatos létesítményt), a Therum, a Novéria, a Férosz és Vermár mind-mind változatosak, érdekesek és sci-fisek. Van itt high-tech űrállomás, háború sújtotta üdülőparadicsom, romos városbolygó, apokalipszist átélt letűnt világ, modernizált Hoth, de még egy bányabolygóra is rálelhetünk. Mindenhol találni valami érdekességet, és elég nagy bejárható területet foglalnak be. Egyetlen hátrányuk, hogy igazán csak a Citadellába érdemes visszajárkálni, mivel csak ott kapunk a játék végéig újabb és újabb mellékküldetéseket, a többi világon nincs túl sok extra feladat, vagy ha mégis, azt úgyis végrehajtjuk, miközben a főküldetést hajtjuk.

Az, hogy egy galaxisban játszadozhatunk azt az előnyt is magába foglalja, hogy rengeteg idegen fajjal találkozhatunk. Némelyikük aktívan részt vesz a Tejútrendszer jövőjének alakításában, mások meg csak a piacon lézengenek. Az egészben a legszebb, hogy minden faj részletesen ki lett dolgozva, a szaporodástól a történelmükön át egészen a vallásukig, politikai beállítottságukig. De nem csak a fajok, a felfedezhető bolygóknak, a fegyvertípusoknak, eszközöknek, páncéloknak, minden vacaknak van leírása. A játék alatt egész kis lexikont alakíthatunk ki, ahogy sorra fedezzük fel a különböző dolgokat. Szóval egy komplett kidolgozott sci-fi világban ténykedhetünk.

S mindezt csodás grafika és remek hangok teszik teljessé. A látványt ráadásul az XBoxos verzióhoz képest PC-re jól felturbózták, míg hangok terén a szinkronhangok érdemelnek kiemelést, hiszen olyan emberek álltak mikrofon mögé, mint Lance Henriksen (Hacket admirális), akit jobban ismerhetünk Bishopként, vagy Marina „Deanna Troi” Sirtis (Benezia matriárka). De, ha női karaktert indítunk, akkor Shepard hangja az a Jennifer Hale lesz, aki Bastila hangját adta a Knights of the Old Republic I-II-ben, illetve a The Clone Warsban Aayla Securat szólaltatta meg.

Jellemes kasztok achievementekkel
Érdemes még pár szót fecsérelni eme három tulajdonságra. Ahogy azt már megszokhattuk a Bioware játékoktól, itt is van két jellemfejlődési lehetőség. Ez most nem jó vagy rossz, hanem példakép és renegát. Ezeket természetesen tetteink befolyásolják és a párbeszédekre van hatással, ugyanis ahogy kúsznak a pontjaink felfelé, úgy válik elérhetővé az elbájolás és megfélemlítés opció. Az újdonság az eddigi Bioware játékokhoz képest az, hogy ezúttal ez nem mérlegszerűen működik. Tehát nincs olyan, hogy ha az egyik nő, akkor a másik csökken, így amennyiben úri kedvünk úgy tartja, akár mindkettőre egyformán rágyúrhatunk. Mondanom sem kell, ezáltal sokkal árnyaltabb karaktert kaphatunk. Például: nyugodtan megtehetjük, hogy a hitehagyott őrnagyot meggyőzzük téveszméiről és a törvény kezére adjuk, ezáltal növelve példakép pontjainkat, majd később tárgyalás nélkül főbe lőjük az ártatlan emberek szerveivel kereskedő tudóst, ezzel combos renegát pontot kapva. És nem billenünk el a gonosz ember irányba, példakép pontjaink száma ugyanannyi marad. Szóval, hősünket igazán komplex figurává formálhatjuk, pláne több végigjátszás során.

A másik érdekes része a játéknak a kasztrendszer. Alap kiszerelés a katona, adeptus és mérnök. Az első magáért beszél, belőlük nevelhetünk olyan harci egyedeket, akik szögesdrótot esznek, napalmot pössentenek, a terminatorokat pedig puszta kézzel szedik szét. A második kaszt afféle technokrata Jedi lovag, biotikus képességei ugyanis természetfeletti erővel ruházta fel, de olyannal, hogy ahhoz képest Yoda és Darth Sidious kispályás médiumok (teszem azt, egy jól fejlett adeptus képessé válik egy kisebb feketelyuk megidézésére). A harmadik pedig megint nyilvánvaló, ő a mechanikus ellenfelek és ketyerék ellen bevethető (pl. szerelés), de természetesen néhány képessége az élőlények ellen is remekül használható. Ám ezzel még nincs vége a kasztok sorának, mivel ezeket bátor módon összekeverték, ezáltal újabb triót kapva. Első kotyvalékunk a harci adeptus, ami a katona/adeptus turmix. Mondanom sem kell, mindkét kaszt előnyét élvezi, vagyis ha jól feltornásszuk, akkor kapunk egy Terminator-Jedi lovagot. Aztán itt a beszivárgó, azaz a katona és a mérnök keveréke, ami neve alapján tényleg megfelelne egy T-800/101-esnek . Nos, ő az a fajta katona, aki úgy harcol, hogy egyik kezével egymás ellen fordítja a getheket, a másikban meg egy géppisztolyt szorongatva darálja le azokat, amelyeket nem tud átprogramozni. Végül van az őrszem, amely az adeptust és mérnököt vegyítette, szóval Jedi-szerelőt kapunk.

Ráadásul a kasztok még szakosodhatnak is, így téve teljessé a választék tárházát. A katona lehet kommandós vagy rohamosztagos, az adeptus bástya vagy nemezis, a mérnök felcser, netalán ügynök, a harci adeptus rohamosztagos, esetleg nemezis, a beszivárgó kommandós/ügynök, az őrszem pedig felcser, ne adj isten bástya. Eme szakok további extra pontokkal és lehetőségekkel jár a tápolás terén.

S még itt sem áll meg a dolog, mert ahogy újra és újra kijátsszuk a játékot, úgy nyílnak meg az achievementek, melyekkel újabb és újabb extrákat kapunk. Ezek némelyike mondjuk már elsőre is megnyílik, de ahhoz, hogy mindet feltárjuk, legalább háromszor, ha nem négyszer kell végigvinni a game-t. Megéri, mert egyrészt jó dolog feltápolni Shepardot 60-as szintre (gyúrva ezzel a második részre? A karakter mentése áthelyezhető lesz, szóval tartsátok meg a mentéseket), másrészt mert jó játék, és egészen más a vége, ha… inkább nem lövöm le a poént, hogy mit meg lehet errefelé tenni a politikusokkal

Bring Down The Sky
Mostanában nagyon felkapott lett küldetéslemez (az ókorban még kiegészítőnek hívtuk) helyett úgynevezett DLC-ket (DownLoadable Content) gyártani, vagyis pár kiegészítő (pályák, fajok, küldetések, ruhák, eszközök, stb.) ócsó pízért (vagy ingyenesen) letölthető a netről és ezzel feldobható a játék. Nos, eddig egy ilyen készült a Mass Effecthez, mégpedig a Bring Down The Sky. Ebben az X57-es aszteroidát kell megállítanunk, melyet egy batariai szélsőséges csoport akar nekiütköztetni a Szövetség egyik kolóniájának, a Terra Novának. A batariaiak kissé rosszban vannak az emberekkel, mert a múltban az orrukra koppintottunk, mikor a területünkön kalózkodtak. Erre durcából megszüntették a követségüket a Citadellán és kiléptek a kormányból is. Azóta a négyszemű aranyoskákkal, ahogy a turianokkal, nem felhőtlen a viszonyunk. A történet bő egy óra játékidőt ölel fel, melyben felderítés, aknakeresés, és súlyos morális döntések is felvetődnek, miközben próbáljuk megmenteni az X57-es tudósait és bányászait, valamint igyekszünk leszámolni a gonosz batariaiakkal. A legszebb az egészben, hogy míg az Xbox-os verzióhoz ezt pénzért lehetett megszerezni, addig PC-re ingyen érkezett, igaz, aki anno a magyar verziót vette meg, annak jóóóó sokatt kellett várnia, mire végre telepíthete a BDtS-t (némi jogi vita volt az EA és a CD Project között, így a Közép-Európai verzió késett).

Magyar akció-reakció
Manapság oly szép szokássá vált a különböző játékkategóriák vegyítése, ami szerintem egy nagyon jó dolog, mivel egyrészt változatosabbá válnak a már unalmas sablonokkal teli game-k, másrészt azok is leülnek teszem azt egy RPG elé, akik addig csak az akciójátékokat preferálták. A Mass Effect is ilyen vegyített stílusú alkotás, vagyis akció-RPG. Bár a fő hangsúly még mindig a szerepjátszáson van, és a küldetések egy része azért megoldható békés úton is, bizony a játék tetemes részében a ravaszt fogjuk huzigálni. Egyrészt mert katonák vagyunk és háborúban állunk, másrészt mert ez egy ilyen játék. Nincs körökre osztás, minden élőben működik, vagyis cél és tűz, miközben minket is lőnek. Szerencsére társainknak parancsolgathatunk (PC-n külön-külön is), így nem csekély taktikázási lehetőség is bekerült a játékba. Ráadásul a manapság divatos (és nálam már alapkövetelménynek számító) fedezékesdi szintén helyet kapott a palettán, így már nem csak a pajzsunk és páncélunk, de a tereptárgyak is védelmet nyújthatnak. Szóval, itt van bőven akció.

Még szót ejtenék a magyar változatról. Először is, le kell szögeznem, hogy nagyszerűen sikerült, de tényleg. Mindent lefordítottak, amit csak lehet, így a játék az anyanyelvünkön 100%-osan élvezhető, ráadásul sehol egy pongyola megfogalmazás, vagy súlyos helyesírási hiba. Oké, egy-két bibi azért becsúszott néhány angolul maradt mondat képében, de a több ezer sort tartalmazó szöveganyag mellett ez elhanyagolható. Egyetlen szépséghibája szerintem az, hogy néhány dolgot feleslegesen magyarítottak. Ilyen a Citadella, ami magyarul Fellegvár, holott nyugodtan maradhatott volna az eredeti megnevezés. Vagy a fajnevek magyarítása (asari -> aszári, quarian -> kvarián, batariai -> batári), illetve a Mako Mékósítása. Persze ezek egyéni szociális kínjaim, ami cseppet sem von le a magyarítás minőségéből.

Szóval, összességében a Mass Effect tavaly nálam az év játéka lett, olyan címeket utasítva maga mögé, mint a Dead Space, vagy a GTA 4, melyek szintén dobogósak. Ja, és ha már a Dead Space-ből Kendra Danielst felterjesztettem az év női karaktere díjra, akkor ugyanerre szeretném jelölni Ashley Williamst is, aztán majd osztozhatnak.

Húztam, halasztottam, de végül bevállaltam. Sok rosszat hallottam róla, amin nem is csodálkoztam, már az elején sejtettem, hogy nem lesz ebből semmi jó, noha a trailer után volt némi halvány reménysugár. Kb. annyi, mint amennyit a Proxima Centauri sugároz felénk.

Nos, az egyetlen, ami tetszett, az a vizualitás. Az volt az egyetlen, ami Max Payne-s hangulatot árasztott. A díszletek, a színek, a képi hatások kellően nyomasztóak, kissé noiros hangulatúak voltak. Aztán ezzel ki is fújt minden pozitívum. Az ötletet, hogy Max Payne-nek Mark Wahlberget választották, már a kezdet kezdete óta elfuserált döntésnek tartottam, nem is tévedtem. Pocsék Payne lett. Mel Gibbson vagy Clive Owen, ők tökéletes, kézenfekvő választások lettek volna (előbbi mondjuk akkor, ha 2008 helyett 2001-2002-ben készítették volna el a filmet, de talán még 52 évesen is eljátszhatta volna). Gibbson azért, mert a Payback című filmben az általa alakított Porterről mintázták Max Payne figuráját, Owen meg azért, mert a Shoot ‘Em Upban Smith karakterét Max Payne ihlette (nem mellesleg az egész film egy kolosszális Max Payne paródia). Aztán itt van Mona Sax, aki inkább Mona Sucks, mert a dögös kettős játékot űző bosszúálló bérgyilkos hölgyből, aki kétszer is elcsavarta Max fejét, csináltak egy orosz(!)… mitis? Mi is volt ő? MP5-öst hordott retikül helyett, ez eddig stimt. Csúnya orosz akcentusa volt, ez is stimt. Van néhány embere, akik a film elején még vele lógnak, aztán elvesznek a forgatókönyv süllyesztőjében, végképp stimt. És aztán? Mi ő? Ki ő? Semmi sem derül ki róla, csak kellett egy kelekótya spiné a filmbe, akire rá lehet sütni Mona szerepét és (állítólag) dögös, bár Mila Kunis az én ízlésvilágomban inkább rondának számít. Jobb lett volna, ha a testvérét alakító Olga Kurylenko lett volna Mona, és Kunis Natasha. A karaktere ráadásul oly jelentéktelen, hogy a film tökéletesen működne nélküle. De hát ő kellett bele, erőltetik, és mindig a leglehetetlenebb helyzetekben tűnik fel, ezáltal kellemetlenül idegesítővé válik. Aztán még itt van Hank Landry tábornok… akarom mondani, Beau Bridges, mint BB Hensley ex-zsarufőgonosz. Kezdetben ő Max legjobb barátja, de nem kell lángelmének lenni, hogy rájöjjünk: ő a gonosz, aki az utóbbi évek legszánalmasabb mondatait volt kénytelen elmondani. Hogy ez a BB koma benne volt-e a Max Payne játékokban? Nos igen, csak éppen ő sem az volt, aki itt lett. De ugyanez igaz a Ludacris által megformált Jim Bravura hadnagyra is, akit Max bácsi főnökéből lefokoztak belső-elhárító-ellenőrző-Payne-orrára-koppintani-akaró-az-utolsó-pillanatban-mégis-az-oldalára-álló zsaruvá. A szerepében logika nincsen, a megvilágosulása, hogy valójában nem Max fejezte le az ex-társát, majd verte össze önmagát, kamerán kívül történik, mert egyszer kisétál a díszletből, majd mikor újra feltűnik, már mindent tud és az FBI-t is bevonta.

Ja, miről szól a film? Nos, Max feleségét és gyermekét valaki kinyírta. Hősünk emiatt elkeseredett és a döglött akták osztályán keresi a gyilkost, mert ex-társa (kötelező – idegesítő – sablonok egész tárházát hozza magával ez a szcéna) kudarcot vallott. Nyomozás közben felszedi Natasha Saxot, de nem akarja megdugni (pedig a csaj egyértelmű jeleket adott), inkább szélnek ereszti, mire a hölgyet szétdarabolják. Nos, ekkor hozzácsapódik jött-ment Mona Sax, Natasha húga/nővére (eredetileg ikertestvérek, de a filmben erre halvány utalás sincs), plusz kiderül, hogy a gyilkosságok mögött a Valkyr nevű gyógyszer miatt kezdődtek el, amivel katonákat tettek szuperemberré (és egyet őrülté), és ezek a katonák lettek a drog terjesztői, a főnök meg a gyógyszergyár két fejese, melyből az egyik BB, a másik meg egy öreg hölgy, akit talán két percig látni. A végén persze Max beszedi a gyógyszert, így szuperMax lesz, de annyira, hogy mikor közelről hátba lövik dugattyús puskával, állva marad, sőt, az MP-5-ösből belé eresztett sorozat sem lassítja le (persze az ellenség röpköd ám össze-vissza, ha ugyanezekkel a fegyverekkel eltalálják őket). Szóval, Payne fájdalommentesen letarol mindenkit. The End. Ja, vannak benne valkür angyalok (nem vicc), meg Max társát megölik, ezért mindenki Maxot gyanúsítja, szóval a rendőrök is ellene vannak, úgy, hogy… nos nem ragozom, nézzétek meg, aztán rájöttök… de azért előtte vegyetek be egy fájdalomcsillapítót (paynekiller, hogy a játékot nem ismerőknek is leessen a poén)

Nos, Max Payne maradjon meg a játékok világában. Annak kiváló, békés lövöldözés frankó hangulattal, jó sztorival, pöpec karakterekkel. Csak azt nem értem, honnan veszik a bátorságot a filmkészítők, hogy így kifacsarjanak egy alapvetően remek alapokkal rendelkező sztorit. Legalább kérték volna fel Sam Lake-t, aki megírta a játékok nagyszerű történetét. Baromi nehéz lett volna? Meg esetleg jó színészt találni Max szerepére… áááá… nem baj, egyszer majd ráébred Hollywood, hogy nem csak könyvekből és képregényekből, de videó játékokból is lehetne jó feldolgozást csinálni. A végére még hadd írjam a negatívumok listájára a 93 perces játékidőt (hajrá 20th Century Fox!), és a vértelen akciók életérzését (király vagy 20th Century Fox!). Ja, tényleg, akció… akciófilmhez képest ez elég akciótlan, még mezei szemmel is, hát, ha még azt veszem, hogy a címe Max Payne… brrr… na megyek, leöblítem ezt a mesterművet egy kis Screamerssel, arról legalább tudom, hogy jó (bár lehet be kéne próbálnom a második részét? ).

Megjött az új trailer, látszik, hogy közeledik május Nemrég Terminator, most Trek, jó kis hónap lesz, bár ha az információk helyesek, az Enterprise 11. kalandját már május 7-én megtekinthetjük (ami azért jó, mert amcsiban csak 8-án lesz a premier, időeltolódás rulezz ), míg a Terminator negyedik eljövetelére júniusig kell várni. Na de a halálfejes fémkasztnik most nem témák, viszont az űrszekerek annál inkább. Az új trailer már megtekinthető az SFportalon Merras közbenjárásának hála, de azért itt is közzé teszem némi elmélkedés keretében.

Szóval, milyen is ez az út trailer? Látványos, mint az előző, erre aztán nem lesz panaszunk, az hétszentség. Az új Enterprise küllemével is kezdek megbarátkozni, bár még mindig olyan, mint egy seggbe rúgott kacsa (valahogy erre asszociálok). Mindegy, a nemrégiben kiadott spotban történelmi pillanat volt, mikor Kirk bemutatkozott McCoy-nak, most kaptunk még egyet: Kirk először teszi a hátsóját a USS Enterprise kapitányi székébe. Azért jópofa, hogy az ilyen pillanatokat elpuffogtatják trailerekben, de hát ilyen a sóbiznyisz. Mindegy, a filmben még üthet egy kellemes mjúzik keretében, az ismerkedés meg lehetőleg valami Bones-os poénnal lesz megspékelve.

Na, aztán, mi van még itt. Már kezdhetjük pedzegetni a sztorit is, miért ugyanaz és mégis más ez a Star Trek. Nos, innét nézve Mr. Nero, alias romulan főgonosz csúnya nagy hepajt csinál, miután a XXIV. századból visszamegy a XXIII. századba. A Kelvinen a trailer tanúlsága szerint odalesz Kirk apukája, ami már alapból nagy változást jelenthet, hiszen eredendően Kirkpapa valószínűleg megélte egyetlen kicsi fia felnövését (legalábbis sosem utaltak arra a sorozatban vagy a filmekben, hogy Kirk apja elpusztult volna egy hajóval együtt… igazság szerint, Mr. és Mrs. Kirkről sose esett egyetlen szó sem emlékeim szerint). Aztán van itt egy Trekkesített Halálcsillag is, ami úgy néz ki, képes egy egész bolygó elpusztítására, és pofátlan mód, el is fog pusztítani egyet. S a bolygó színe, mind az űrből, mind a felszínről nekem azt sugallja, hogy ez a bolygó a Vulcan lesz… na az milyen törést okozna az időben… de ugyanezt a pusztító sugarat a Földnél is láthattuk a spotban. Szóval, lesz itt rombolás ezerrel. Csak komponálják meg jól, aztán az ember győzze kiválogatni, melyik Star Trek univerzum fekszik neki a legjobban.

Find more videos like this on SFport.net

A trailer itt HD-ben is megtekinthető: http://www.apple.com/trailers/paramount/startrek/hd/

Nuku ragozni való, ez kérem szépen ütős egy darab. Látvány lesz, akció lesz, úgy néz ki, történet is lesz, ráadásul érdekesnek (és léc rezegtetőnek is) tűnik, szóval, van rá egy hangyányi esély, hogy a Terminator legújabb epizódja bizony jó lesz.

Sajna viszont se jutyúbos link, és még az SFPortra sem tudtam feltölteni, mert az istenért sem találtam HD-nál kisebb darabot, és abból még a legkisebb is túl van a 100 MB-on, szóval feltölthetetlen kategória (pedig próbáltam). Ha majd lesz kisebb verzió, felteszem oda, addig innen letölthető a:

HD 720p 118Mb

Innen meg a:

HD 1080p 171Mb

Jobb klikk -> mentés másként.

Probléma áthidalva, csináltam én egy kisebb méretűt, ha már van hozzá technikám

Find more videos like this on SFport.net