LIGHTSPEED

Már egy ideje ismertek a férfi szereplők, és az éjszaka végre a női színészeket is leleplezték a már forgatás alatt álló új Stargate, az Universe-ből (várható bemutató 2009 ősz). Most, hogy teljes a színészgárda, végre lehet miről sokat írni, lássuk hát őket, kicsodák, hogy hívták őket régen és hogyan most, no meg ami még eszembe jut. Előre bocsátom, az előzetes híresztelésekkel ellentétben nem csak húsz évesekből áll a gárda (ahogy azt előre megmondtam, ilyet egyszerűen egy SG vagy bármilyen hasonló tematikájú sorozat nem követhetett volna el), illetve, az SG-1-hoz és az Atlantishoz képest sikerült egy elég húzós csapatot összeállítani. Míg az alapsorozatban csak Richard Dean Anderson (Jack O’Neill) volt ismertebb, az első spin-offban pedig egyáltalán nem volt ilyen, addig itt négy is akad. No, most már tényleg rájuk térhetnék, igaz?

Robert Carlyle – Dr. Nicholas Rush (korábban David Rush, vagy Robert Rush)

Ő a vezető kutató az Icarus bázison, melyen már évek óta folyik a 9. ékzár titkainak feltárása. Nyilvánvaló hátsó szándékai miatt összetűzésbe kerül majd a csapat katonai vezetőjével, Young ezredessel, miközben igyekszik hazajuttatni a Destiny-n ragadt csapatot.

David Blue – Eli Wallace (korábban Eli Hitchcock)

A helyi McKay, azaz számítástechnikai géniusz, így valószínűleg kicsit majd fenn fogja hordani az orrát. E mellett még lusta is. Csonka családból származik, és kissé bizalmatlan az emberekkel.

Justin Louis – Everett Young ezredes

Az Icarus bázis parancsnoka, aki a Destiny-re kerülése előtt szeretne hazatérni a Földre a feleségéhez, Hailey-hez (valószínűleg nem a Stargate SG-1 4×19 Prodigy-ben megismert Jennifer Hailey-ről van szó). Veterán tiszt a Csillagkapu Parancsnokságon, aki korábban egy CsK csapat vezetője volt.

Brian J. Smith – Matthew Scott hadnagy (korábban Jared Nash)

Újonc, aki nem rég került a Csillagkapu Parancsnokságra, onnét az Icarus bázisra, ahol pedig majd a Destiny-re kell menekülnie. A hajón aztán kénytelen lesz hamar belerázódni a vezetői pozícióba, ugyanis valószínűleg ő lesz Young helyettese.

Jamil Walker Smith – Ronald Greer őrmester (korábban Ron “Psycho” Stasiak)

Tengerészgyalogos, akinek van némi problémája az indulatok türtőztetésével, ráadásul a múltjában van némi sötét folt, amit szeretne elfelejteni.

Lou Diamond Phillips – Telford ezredes

Ő valószínűleg csak mellékszereplő lesz, aki csak a nyitóepizódban tűnik fel, mint anno az SGA esetében Robert Patrick (Marshall Sumner ezredes). Róla nem tudni sokat, csak annyit, hogy régóta katona, ami mondjuk a rangjából könnyen kitalálható.

Alaina Kalanj – Tamara Johansen százados (korábban Tamara Jon)

Bár korábban ázsiait akartak a szerepre, végül szöszi lett a hajó szanitécéből, aki azért lett a Légierő tagja, mert nem tudta fizetni az egyetemet. Mivel nem teljes értékű orvos, sok baja lesz ebből a Destiny-n, ahol ő lesz az egyetlen medikai képzettségű ember, ráadásul elég orvosság sem áll majd a rendelkezésére. De legalább tapasztalt a földönkívüli (off-world) küldetésekben.

Ming-Na – Camille Wray

Ő a Csillagkapu Programot felügyelő nemzetközi szervezet, az NFB (angolul IOA) tagja. Hisztis, az orrát fenn hordó nőszemély, aki mindenből a jobbat szeretné, ami természetesen a Destiny fedélzetén aligha lesz kivitelezhető. Ráadásul, sok hasznát nem tudják venni, hiszen politikusra nem sok szükség lehet egy ilyen hajón.

Elyse Levesque – Chloe Armstrong (korábban Chloe Walker vagy Chloe Carpenter)

Húsz éves szenátor palánta, papája, Armstrong szenátor segédje. A szenátor és ő éppen az Icaruson tartanak szemlét, mikor megtámadják a bázist és mindenkit a Destiny fedélzetére menekítenek.

Nos, ők lesznek a főbb szereplők (de még nem biztos, hogy mindegyik fő szereplő, Wray és Telford ezredes kérdéses karakterek ez ügyben, mivel előbbi korábban mellékesként volt feltűntetve, utóbbi pedig totál új szereplő). Ezúttal sokkal több névváltozás volt, mint az Atlantisban, ahol csak Dr. Benjamin Ingramból lett Dr. Rodney McKay.

Ráadásul pletykálnak arról, hogy a bevezető epizódban feltűnik Michael Shanks (Dr. Daniel Jackson), és Robert Picardo (Richard „Dick” Woolsey) is. Sőt, a helyzet úgy áll, hogy talán az SGA népszerű űrhajója, a Daedalus is szerepet kap, így talán(!) még Mitch Pileggi (Steven Caldwell ezredes) is felbukkan, bár erről semmi hír sincs, csak feltételezés (és ugye nem ez lenne az első eset, amikor szerepel az egyik hajó, de a kapitánya sehol). Sőt, az sem biztos, hogy a Daedalus lesz, főleg, mivel az SGA 5×20 Enemy at the Gate-ben Caldwell célzott arra, hogy az Odyssey titkos küldetésen van. Ez lehet utalás az SGU-ra, de akár az új SG-1 filmre is. Szóval, ez ügyben csak egy dolog biztos: az egyik BC-304-es szerepelni fog az SGU első epizódjában.

No, ők lesznek hát a Destiny legénységének főbb karakterei. Még ha a kilenc karakterből kettő nem is lesz visszatérő, akkor is két szereplővel több van, mint az eddigi felállásokban (4+1 karakter, bár ez a két sorozat alatt bővült), bár azért Wray-t megtarthatnák állandóra. Ráadásul, több ismertebb színészt is sikerült megnyerniük, ami egyféle bizonyítéka annak, hogy tényleg több pénz áll az Universe rendelkezésére, mint amennyit anno az SG-1 vagy az Atlantis kapott. Joseph Mallozzi szerint a forgatás jó ütemben halad, a Destiny díszlet pedig nagyon tetszik neki, főleg az új csillagkapu és a legénység egyenruhája (a csapat az Icarus bázis egyenruháját hordják majd, így akárcsak Atlantiszon, a Destiny-n sem katonai BDU-k lesznek, mint a CsKP-n). Sőt, Mallozzi azt is elmondta korábban, hogy a Sanctuary-hoz hasonlóan sűrűn fognak zöld háttér előtti felvételt készíteni, így teremtve meg „olcsón” az idegen világokat. Hiszen, a Destiny olyan galaxisba megy, ahol ős nem járt még azelőtt. A kérdés már csak az: a nevesebb színészek, a több pénz vajon tényleg egy jobb sorozatot fog-e szülni a régi Stargate gárdával (bár az írókhoz is csatlakozott pár új ember). Szóval, a lehetőség megvan, hogy egy új remekbeszabott SG sorozatot kapjunk. Ősszel minden elválik.

Még sosem írtam játék trailerről, de a tavalyi év során a Mass Effect című Bioware által fejlesztett sci-fi RPG nálam minden tekintetben az év játéka, és minden idők legjobb játéka lett (már készül róla egy sk. teszt). Személyes top listámon olyan neveket taszított maga mögé, mint a Half Life széria, vagy a Knights of the Old Republic, szegény Starlancer meg már nincs is a dobogón.Szóval, most megérkezett a második rész teaser trailere, mely nagyon hangulatos, és a végére odabiggyeszthetnénk egy tucat kérdőjelet. Mert amit a videóban látunk, az több, mint pofára ejtős.

Riddick a múlt héten megkért, hogy a Terminator FRPG honlapjának készítsek egy hangulatos reklámvideót. Mivel már amúgy is foglalkoztatott egy T klip, így naná, hogy belementem. Egyben remek kis kedvcsináló a hamarosan bemutatásra kerülő Terminator Salvationhoz (a Warner meg tobzódhat, ingyen gyártok a filmjükhöz trailert ). Na szóval, szócséplés helyett íme a videjó:

Find more videos like this on SFport.net

Riddick222 honlapja pedig itten található: http://terminator2017.ogamebattle.com/

A Transformers 2 a folytatásokra jellemző jól bejáratott hagyományt viszi tovább: még nagyobb robotok, ráadásul jóval több, még radikálisabb környezetformálás, és még hangosabb ütleg-váglak. Bár Bay előzetes ígéretei szerint ezúttal a történet is komolyabb lesz, és hát, az F-22-eseket le is szedték az anyahajókról, helyüket az F/A-18-asok vették át, ami máris komolyabban vehető Na jó, ahogy az első részt, ezt sem a története miatt fogom szeretni, hanem a nagy robik nagy harca miatt, amiről a trailer kellőképpen informál (a sztori részleteit amúgy hétpecsétes titokként őrzik)

Find more videos like this on SFport.net

Letölthető:

480p

720p

1080p

Erre a szövegre kattintva pedig megnézhető magyarul is.

Recept: végy két szem alig ismert színészt főszereplőnek. Egyikük legyen James Caviezel, mint az űrből érkezett feleségét és fiát elvesztett vadász, a másikuk a harcias amazon, Sophia Myles, aki nézzen ki jól lehetőleg minden ruhában, de a legjobban a szakadtban. Az így kapott alapanyaghoz adj ugyanennyi ismertebbet színészt húzónévnek, akikkel el lehet adni a művet. A választás essen egy kultikus sci-fi-horror széria első és utolsó részének mellékszereplőire: John Hurt, akiből először kelt ki egy Alien, és Ron Perlman, aki utolsóként puffantott le egyet a tetralógiában. Ők ketten eme háttérrel és alapvető küllemükkel tökéletesen passzolnak a rájuk osztott szerepre, azaz bölcs király és állat király. A szereplő keveréket fűszerezd meg jól csengő, történelmi és/vagy mitológiai nevekkel, mint Kainan (Caviezel), Freya (Myles), Rothgar (Hurt), Gunnar (Perlman), s ha már itt jársz, további ízesítésnek csapj hozzá némi Boromirt, és egy csipetnyi Ericket, na nem a nagy vikinget, csak egy kis gyereket, hogy a hős apai vonásai is megmutatkozhassanak.

Jöjjön a környezet, nagyon fontos, hiszen mégis csak itt kell mozgatni a szereplőket. Keverd bele őket egy maréknyi ősi, harcias kultúrába, olyanba, amit mindenki ismer. A vikingek tökéletes választásnak bizonyulnak. Korhűség nem számít, elég, ha a felszínen lebeg valami. Fontos a sztereotípia, vagyis a lekaszabolásra váró karakterek többsége legyen kigyúrt, szakállas, mogorva bunkó és hóesésben is képesek legyenek csupasz felsőtesttel, vagy minimális ruházattal mászkálni. Ízlés szerint adj kezükbe kardot, baltát, bárdot vagy kőkalapácsot.

Végül mindezt hintsd meg egy rettenetes űrszörnnyel, mely legyen vad, minden embert brutálisan megölő, de azért némi ész is szoruljon belé, nehogy már ne okozzon meglepetést az embereknek. Természetesen alkalmassá kell tenni a szaporodásra, de egyáltalán nem kell megmagyarázni, hogyan is történik ez. Ezt még szórjuk meg csipetnyi cool faktorral. Ne sokat, éppen csak érzékletesen, némi világító anyaggal kenjük be, így sötétben is jól fog kinézni.

Ha mindezt összegyúrtad, körítésnek tegyél hozzá jó sok vért, látványos ütleg-váglak-kaszabollak harcot, majd hagyd megközelítőleg két órára a lejátszóban. Fogyasztása unalmasabb esti időkre ajánlott, arra remek, főleg, ha szereted a vikingeket, a minimális költségvetéshez képest egész pofás sci-fi látványelemeket, a cool szörnyeket, a vérengzést, és a király karaktereket. Egészségedre.

Nosztalgiázásom következő állomásara érkeztünk.  Most egy olyan filmről lesz szó, ami egy alapból videóra készített B kategóriás mű, melynek folytatása nem is oly távoli gyermekkorom egyik nagy kedvence volt. Annak címe Guyver, a szuperhős. Imádtam, feelinges, jó ötletekkel telizsúfolt B film, melyet még komolyan is lehet venni. Erre itt van ez az előzmény… azaz, ez az első rész. Sokáig azt sem tudtam, hogy létezik. Megismerkedésünk a véletlennek volt köszönhető, ugyanis a videó tékákba Mutánsok címmel érkezett, én meg azt hittem, hogy ez az az óriáskullancsos film, amit akkortájt láttam először, s aminek szintén Mutánsok a címe. Mivel az tetszett, ezért kihoztuk. Aztán itthon jött a pofára esés. Sehol egy óriáskullancs. Akkor meg miért Mutánsok? Majd a csodálkozás: ez a Guyver! De nem az általam ismert Guyver. Puff neki, álmélkodva néztem, mint a hithű katolikus, ha szembejön vele isten. Ez volt saccperkábé tíz-tizenkét éve. Múlt hétig nem láttam többet, és bevallom, nem is hagyott bennem olyan mély nyomot, mint a folytatása. Itt jött a gond, mert emiatt nem emlékeztem, miért. A múlt héten aztán szert tettem mindkét Guyver filmre, s míg az második részt nosztalgiával néztem, addig az elsőt… nos, a szemem előtt a „mi ez a szar?” kérdés lebegett.

Az alapsztori pofonegyszerű (a film amúgy egy manga – japán képregény – adaptációja, amiről csak annyit tudok, hogy anime – japán rajzfilm – is készült, így ne is várjatok összehasonlítást). Vannak a zoanoidaok, akik már a kőkor óta itt élnek közöttünk. Ők olyan emberek, akik képesek átváltozni förtelmes szörnyetegekké. A filmben mondjuk nincs nagy különbség, mert olyan színészeket válogattak össze, akik ember formában is elég randák. No, ezek a gonosz kreatúrák a Kronosz nevű világvállalat urai, amin keresztül természetesen világuralomra akarnak törni. Honnan jöttek? Sehonnan, a zoanoidák is földiek, egy másik idegen faj (akiket egyik epizódban sem láthatunk) itt teremtette meg őket. A zonaoidateremtő kísérlet viszont kicsit rosszul sült el, révén ezek a cuki lények nagyon gonoszok lettek, ezért az idegenek megalkották a Guyver egységet, mely egy olyan biopáncél, ami az embert emberfeletti erővel ruházza fel. Az idegenek így szerették volna kiirtani a zoákat, de mint a folytatásból kiderült, ez sem sikerült fényesen. De ez ebben a filmben lényegtelen. Ami lényeges, hogy van egy apró gubanc: zoanoidából sok van, Guyverből egy, az is a mumusok kezén, akik viszont nem tudják aktiválni. Sőt, az egyik tudósuk (szintén alakváltó, mert azért nem mindegyik velejéig gonosz) megfúja, és mielőtt társai megölik, elrejti az egységet. Sean Barker (Jack Armstrong) találja meg, s naná, hogy sikeresen aktiválja. Innentől ő a Guyver, akinek szent célja a zoanoida ülepek szétrúgása. A szörnyek meg szeretnék megszerezni a páncélt, ezért igyekeznek kinyírni Seant. A két fél közé keveredik be Max Reed (kapaszkodjatok: Mark Hamill) FBI ügynök, és Sean szívszerelme, a zoanoida Guyver-lopó tudós egy szem (nem zoa) leánya, Mizky Segawa (Vivian Wu). És itt kifújt a sztori. A Guyver leveri a zoanoidokat, majd vége, happy end.

Ez a sztori, alapból nem rossz, mely tökéletes körítése lenne egy szórakoztató B filmnek (ahogy az a második részben igazolódik is). A zoanoidák aranyos szörnyek, remek horror karakterek. A Guyver igazán cool jelenség. Van itt csihi-puhi, szóval elvben az akcióra sem lehetne panasz… akkor hol a gond? A film egy pillanatra sem vette komolyan a témát, s míg a folytatás egy B akció-sci-fi-horror, addig ez egy B akció-sci-fi-paródia. A színészek csapnivalóak, a párbeszédek nyögvenyelősek, a jelmezek szépen kidolgozottak, de a rossz színészek miatt semmi élet nincs bennük, ráadásul egyik-másik röhejesen is fest. Mindezek tetejében még az akció is borzasztó, koreográfiának nyoma sincs. Minimális pozitívum, hogy van benne néhány jó poén, ami mondjuk tragikum, hiszen a film tényleg paródia próbál lenni. Még az egykor szebb napokat megélt Mark „Luke Skywalker” Hamill sem tudja emelni a fényét, főleg, mert olyan távol ál Star Warsos múltjától, mint Guyver a Jedi lovagoktól. Pedig, ahogy a plakáton is látható, az ő nevével próbálták eladni a filmet, ennek ellenére alig szerepel a filmben

Persze mit vár az ember egy olyan filmtől, amit speciális effekteket kreáló szakik rendeztek? Ráadásul az egyiknek olyan neve van, hogy Screaming Mad George. Megjegyzem, az ürgét eztán tizennégy évig nem is engedték rendezői székbe, és akkor is valami olyat rendezet, amit az IMDb is csak lábjegyzetben említ meg. Azt hiszem, kijelenthető, hogy kevés vizuális szakembert áldott meg a tehetség jó rendezői érzékkel.

Hogy rövidre zárjam mondókámat, miután realizálódott bennem, miért is felejtettem el ezt a filmet, úgy döntöttem, elteszem a sufniba addig, amíg újra el nem felejtem. A második rész hatásai után, és mivel most is fordítva néztem meg őket (ezúttal sem szándékosan, csak így szereztem meg őket), azt kell mondanom, ez borzasztó. Viszont egy okból jó, hogy ilyen rossz: aki ezután nézi meg a folytatást, annak biztos tetszeni fog

Sose voltam nagy sportrajongó, így a mai napig én csak annyit tudtam, hogy az MKB Veszprém csapatában Marian Cozma. Volt… sajnos, az éjszaka folyamán egy nagyobb létszámot számláló roma csapat ki tudja milyen indokkal, megölte. Ráadásul, ha még ez nem lenne elég, a csapat irányítóját, Zarko Sesumot és a kapust, Ivan Pesicot is súlyosan megsebesítették. Egyes szemtanúk 20-30 romáról beszélnek, illetve szó van arról, hogy semmi provokáció nem volt. Amit én tudok közvetett hírforrásokból: a banda kb 15 főt számlálhatott és belekötött Cozmaba, aki természetesen nem akart semmi balhét. Erre a banda kirángatta és a többit már tudjuk. Megkéselték (egyesek szerint kard is volt, nem csak kés!), míg Sesum és Pesico igyekeztek segíteni társuknak, hiába.

Szomorú… szomorú, hogy ilyen megeshet. Egy nagyobb létszámú emberi csoport csak úgy hepajból, vagy az isten tudja milyen indíttatásból megöl egy embert, kettőt pedig súlyosan megsebesít. Leszarom, hogy romák voltak, ilyet ember ne csináljon. Ezek hárman, egyikük sem voltak magyarok, de többet tettek ezért az országért, azon belül ezért a városért, mint az ország egy része együtt véve. És EZT érdemelték néhány szemét fasz miatt. S most mi a helyzet? A fanatikus MKB drukkerek már szervezkedik. Ha rálelnek erre a bandára (és már az egész város tudja, hogy kik voltak), nem lesz tárgyalás, felmossák Veszprémet a belső szerveikkel. A belvárosban felháborodott tömeg, a rendőrség pedig… vannak már olyan pletykák, amely szerint a környék rendőrei is itt fognak éjszakázni. Megemlékezés az Arénában, aztán este a Patrióta előtt (gratula az origonak, hogy megnevezte, amúgy egy nagyon kulturált, ha nem a város legkulturáltabb szórakozóhelye volt) gyülekezés tiszteletadás címén, azután majd kiderül, mi lesz. A legoptimistábbak is összezördüléseket jósolnak.

Szörnyű, hogy ez megtörténhetett. Egy ember meghalt, kettő súlyosan sérült (egynek valószínűleg vége a karrierjének, ha nem mindkettejüknek), csak mert ott ünnepeltek, ahol, és mert néhány baromállatnak éppen oda kellett mennie, és beléjük kötni. Félre értés ne essék, nem a romák ellen vagyok, de a tény, az tény: ők csinálták. ÁM, ha magyarok, kínaiak, arabok, hinduk, buddhaák vagy a hupikék törpikék csinálták volna, akkor is azt mondanám (s most elnézést a szélsőséges megnyilvánulásért): azokat a SZEMÉLYEKET, akik részt vettek ebben, lőjék a Dunába. EMBER ilyet ne tegyen, hogy csak a hecc kedvéért, vagy bármi másért, megöl valakit, két másikat meg megsebesít. Az ilyen nem ember, hanem valami más. Valami, aminek nincs helye a társadalmunkban.

Veszprém… tegnap a helyi lap azt írta, ebben a városban nem történik semmi…

Valami mozog a jégen. Az A Dolog mintha megmozdult volna. Á… csak egy kutya. Nincs mitől félni. Vagy várjunk csak? Miért üldözi egy helikopter ezt a szegény blökit? És miért akarják lelőni… lelőni? Hisz ezek a dilisek gránátot dobálnak rá! És ide jönnek…

Igen, igen, eme bevezető félreérthetetlenül jelezheti, hogy ez a grafomán alak este megint valami régiségre lelt, és nemhogy végignézte, most még írni is fog róla. Már elég rég készültem a The Thing újranézésére, csak valahogy nem találtam rá alkalmat. Aztán a kezembe akadt a videó játék, ráadásul hosszú évek után úgy tűnik, hazánkban is megjelenik DVD-n (pillanatnyilag február 26. a megjelölt dátum), ráadásul mostanában felreppent a hír, hogy folytatják és/vagy remake-lik (pedig már ez is az 1951-es The Thing from Another World című film újrafeldolgozás, mindemellett John W. Campbell: Who Goes There? című könyvének adaptálása). Szóval, ennél jobb alkalmat keresve sem találhattam volna, így hát újra megnéztem. Mi ez a dolog? Egy klasszikus horror a múlt évezredből, 1982-ből. Az időből, mikor a horror mozik még lelki terrorral és nem töménytelen vérrel operáltak, mikor a helyszín volt frusztráló és nem a brutális gyilkosságok, midőn a szörny valóban szörnyeteg volt, nem pedig egy ember valami fura maszkban. Azok a boldog ’80-as évek, kár, hogy a felében még csak nem is éltem, de azért a termékeit szeretem, hiszen azokon nőttem fel.

Csak egy dolog: ha még nem láttad, nézd meg! Amúgy innentől spoiler.

Antarktisz, hideg, fehér, havas, jeges. Klassz hely, ha pingvinnek vagy fókának születtünk. Amúgy kicsit hűvös. Nos, a pokol e befagyott bugyrában tengeti életét az US31-es amerikai kutatóállomás tizenkét lakosa. Túl sok dolguk nincs, mivel beköszöntött a tél, ráadásul majdhogynem egyedül maradtak a kontinensen. Ekkor jelenik meg a horizonton egy norvég felségjelű helikopter, melyről egy menekülő kutyára lődöznek, majd a puskát dinamittal váltják, révén az hatékonyabb gyilokeszköz. A kutyi az amikhoz dezertál, a heli legénysége meg utána csörtet. Azaz, a pilóta csak csörtetne, mert az egyik dinamit forgószárnyak nélkül repíti a levegőbe őt és a koptert. A másik norvégot pedig Garry (Donald Moffat), a telep vezetője durrantja le. Nos, bár a norvég meglőtte az egyik amcsit, a gondok mégsem ezzel, hanem csak ezután kezdődnek. Először MacReady (Kurt Russell) és Dr. Copper (Richard Dysart) átruccannak a norvég bázisra, hogy elújságolják, miként végződött két társuk kalandja, ám a telepet leégve találják, a lakókat meg sehol sem lelik meg. Helyette rábukkannak egy szép nagy jégkockára, meg valamire, ami külsőre nem túl bizalomgerjesztő, de mint később a boncolásnál kiderült, valaha ember lehetett. Ugyanis ezt a dolgot visszaviszik az US31-re. Miközben hőseink a norvégok feljegyzései alapján találnak egy idegen űrhajót, a kutyáról, mely a norvégok elől menekült, kiderül, hogy nem éppen földi. Aztán a visszahozott döglött valami is életre kell, és fel is veszi Bennings (Peter Maloney), a helyi meteorológus alakját. Csak éppen túl korán elcsípik, így a metamorfózis nem teljes, szóval neki annyi, elégetik. Innentől indul az igazi horror, ugyanis nem tudni, ki ember és ki idegen, ráadásul az egyik orvosuk, Blair (Wilford Brimley) is becsavarodik. Hőseink között úrrá lesz a bizalmatlanság, mindenki gyanakszik mindenkire, miközben az idegen is ténykedik, hisz szeretne vagy hazajutni, vagy csak az Antarktiszról valami melegebb, és emberekkel népesebb területre jutni. Ki tudja. A tény az, hogy a dolog egyre több embert másol le, az áldozatait pedig elpusztítja. Ki éli túl, és ki nem? Azt egyikük sem tudhatja.

A film horrornak mestermű. Nem vérrel vagy brutalitással (bár az is akad benne) operál, hanem – az Alienhez hasonlóan – a helyszínnel és a karakterekkel. Az Antarktisz nagyon nagy, végtelen jégmező tárul elénk, mégis, a szereplőknek nincs hova menniük, főleg, miután Blair kicsinálja a helikoptert, a lánctalpasokat és megöli a kutyákat. Odakinn az embertelen hideg, a végtelen sötétség vár rájuk, a bázis belsejében pedig ott az a valami. Nem mellesleg még egy kellemes hóvihar is rájuk tör. Ennél fogva a film vége felé a külső helyszínek, például ahogy az éjfekete háttér előtt a havat tapossák hőseink, miközben a lemásolt társuk után rohannak, félelmetesen hangulatos. Valami ilyen környezetet próbálhatott megalkotni Paul W. S. Anderson is az Alien vs Predatorban, de a megvalósítás… nos… szavakkal leírhatatlan, mekkora a különbség a két film között. Míg az AVP-ben az antarktiszi külső helyszíneken végig érezhető a stúdió, nincs benne semmi életszerűség, addig a The Thingben minden teljesen természetes, átérezhető. Pláne, ha az ember egy olyan kellemes havas éjszakán nézi, mint ahogy én tettem

Szóval, reménytelen sötétség, hideg, hóvihar, és a lény, ami les rájuk. A helyzet már ezzel is éppen elég nyomasztó, de a rendező, John Carpenter mindezt megfejeli még a bizalmatlanság érzésével is. Amit remekül kiaknáz, hiszen a lebukásig sokszor valóban nem tudjuk, ki is az idegen. Olykor a gyanút a főhősre tereli, máskor a telep vezetőjét szinte egyértelműen idegennek minősíti, hogy aztán a film meglepve a nézőt és a szereplőket megmutassan: nem is az az idegen, akire gyanakodtunk, hanem az a fickó, aki eddig úgy festett, mintha az infarktus kerülgetné. Vagy éppen az a másik, aki eddig mintha nem is szerepelt volna a filmben. Dehogy nem, visszatekerve láthatjuk, hogy végig ott volt. A bizalmatlanság nagyon jól átjön a képsorokból, hiszen maga a néző sem tudja, ki lehet a kakukktojás. Kivétel a film legvégén, mikor már kizárásos alapon is rájövünk, hol lapul az idegen, de akkor már nincs is szükség a bizonytalanságra, hiszen hőseink ugyanúgy tudják, mi vár rájuk, és mit kell tenniük.

A film atmoszféráját tovább növeli Ennio Morricone remek, sejtelmes muzsikája, mely a kor szellemének megfelelően lágy, klasszikus motívumokból áll, melyekkel szerintem sokkal jobb hangulatot lehet teremteni, mint a tuc-tuc metállal, rockkal és hasonszőrű üvöltésekkel (pl.: Resident Evil… brrrr…).

A színészekre sem lehet panasz, hiszen mindenki hozza az elvárható legjobb szintet. Kurt Russell most is úgy fest MacReady szerepében, mintha ráöntötté volna a karaktert (ez az alak ilyen színész, nem egy nagy tehetség, de amit ráosztanak, az olyan, mintha mindig is ő lett volna). Vagy említhetném a Childs-et alakító Keith Davidet, aki heves vérmérsékletével igencsak kirí a többiek közül. Nem sorolom fel az összes szereplőt, kár is lenne, hiszen. Egyszerűen jók, úgy, ahogy vannak. Senki sem kapott túl kevés játékidőt vagy túl sok szerepet. Remekül összehozták a színészeket, akik jól megírt karaktereket alakíthattak. Mondanom sem kell, sablonnak kevés nyoma van (azért van), nem olyan papírmasé figurák, mint teszem azt az AVP Requiemben.

A film egyetlen negatívuma leginkább korából fakad. 1982 régen volt, és ez a trükkökön nagyon meglátszik. Sőt, szerintem már akkor is meglátszódott, hogy ebben a filmben nem a speciális effektekbe ölték a pénzt. Nem azt mondom, a maga idejében jó lehetett, de összehasonlítva a három évvel fiatalabb Aliennel, nos, abban jobbak a trükkök. A bábokon túlságosan látszik, hogy bábok, a stop motion eljárás pedig igencsak akadozó, mintha nem használtak volna elég pozíciót. De azért nem is olyan égbekiáltóan borzasztó a helyzet, szóval, ha a helyén tudjuk kezelni (s miért ne tudnánk), akkor no problemo. Mindettől függetlenül a szörnyike nagyon ötletes, „aranyos” jelenség, melyen sikerült remekül elhelyezni az általa lemásolt jegyeket. Testének különböző részein kutya- és emberfej bukkan fel, karok és lábak nőnek, szóval igazán épületes jelenség.

Szóval, mindent összevetve a film méltán lett klasszikus. Remek, régi vágású horror, olyan korból, mikor még tudtak ebben a műfajban rémisztőt alkotni. Persze, lehet velem van a baj, hogy a szép csajok és jóképű fickók egy bedilizett ember általi értelmetlen, de brutális lemészárlását nem tudom horrornak elkönyvelni (Fűrész sorozat, Láncfűrészes gyilkos széria). Vagy azt, mikor keménylegény katonák (az Aliens tengerészeinek utánzatai) lövik az első perctől megmutatott szörnyeteget bazi nagy gépágyúkkal (Doom, Resident Evil széria). De bevallom, még az is kiábrándító tud lenni, mikor valami jól indul, és váratlan fordulatnak szánt logikai marhaságot vetnek be ijesztegetés gyanánt (Tükrök, amelyben speciel az első jellemző is megvolt, vagyis a szép csaj brutális és értelmetlen lemészárlása). Vagy csak nekem van már túl magasan az ingerküszöböm. Mindegy, a The Thing egy öregmotoros klasszikus horror. A karakterek jól megírtak, a helyszín vérfagyasztó (szó szerint és átvitt értelemben is ), a szörny dögös, az atmoszféra pedig az első perctől az utolsóig (mindkettő nagyon eltalált) beszippantó, és sehol egy szerelmi pillanat, egy dögös csaj, vagy egy jóképű pasi.

Egy új klip. Sikerült a minőség nem túl drasztikus romlása mellett 200 Mb alá nyomnom ezt a videjót (meg ne kérdezzétek hogyan sikerült elsőre a fölé srófolnom, mert gőzöm sincs). Anno még az Abydos Gate működtetői által szervezett 2007-es Klipkészítő versenyre csináltam, ahol el is érte az abszolút top10-ben a szerintem elég szép 5. helyet, kategóriájában pedig a még szebb másodikat. Az alapötletem már a 2006-os versenykor megfogant, mikor a mérkőzés végén szomorúan vettem tudomásul, hogy egy Stargate rajongói oldalon rendezett versenyre egyetlen magával a kapuval foglalkozó klip sem érkezett. Így hát 2007-ben az első, aminek nekiálltam, az ez volt, a címe pedig adta magát, hiszen ahogy Daniel Jackson a Stargate filmben mondta: „Nem ajtó az égre…”

Find more videos like this on SFport.net

Kikerült egy új spot a hamarosan bemutatásra kerülő Star Trekről, melyben van egy olyan jelenet, amelytől engem hasonló érzés kerített hatalmába, mint mikor az ep1-ben Qui-Gon Jinn bemutatta egymásnak Obi-Wan Kenobit és Anakin Skywalkert:

Find more videos like this on SFport.net

És itt a (legalábbis általam) várva-várt Transformers 2 - The Fallen első spotja is, mely innét nézve még látványosabb rombolda lesz, mint amilyen az első volt. A teasere HD minőségben innen letölthető:
http://media.kino-govno.com/movies/t/transformers2/trailers/transformers2_superbowl_1280.mp4