Tigris és Sárkány
Egy film, amit nyolc évembe telt megnézni. Moziba nem mentem el rá. Mikor a TV-ben adta a HBO, anyám mást akart nézni, én meg nem erőltettem. Aztán a feledésbe merült. Múltkor (idézőjelbe vele, lehet annak már egy éve is) adta valamelyik csatorna, legalábbis láttam a TV újságban, na akkor eszembe jutott, hogy meg kéne szerezni. Eztán újra feledésbe merült, mígnem pár napja Chelloveck kijelentette, hogy ez a film 100%-os, és talán még nekem is tetszene. Ez volt az utolsó lökés afelé, hogy ezúttal tényleg megnézzem. Már másnap rátettem koszos mancsom, aztán még készültem rá kicsit, révén egy ilyen film elé nem szabad csak úgy leülni, mint mondjuk egy John Rambo elé. Végül a hangulat is megjött pár nap alatt, és zutty, nyolc év után megnéztem.
Mit is vártam ettől a filmtől? Abszolúte semmit, mert alig tudtam róla valamit. Csupán annyival voltam tisztában, hogy a hősök kung-fuznak és össze-vissza röpködnek benne, valamint anno több Oscar-díjat is bezsebelt. No meg elájult tőle a nép. A kung-fu filmeket ugyan nem szeretem, de ettől még nem zárkózom el tőlük. A röpködés jöhet, szeretem a fantasy-t, még akkor is, ha eddig összesen csupán két tisztán fantasy film jött be igazán (egyik címében sincs a Gyűrűk Ura szópáros). Az Oscar-díjak meg nem hatnak meg, a szememben csak attól még sosem vált egy film jóvá vagy rosszá. A nép elájulása… nos, akik ismernek, tudják, hogyan vélekedek a nép véleményéről: tetszhet millióknak vagy utálhatják ugyanennyien, az a lényeg, hogy én mit érzek. Szóval, zéró elvárással vetettem magam bele a kuporgó tigrisek és rejtett sárkányok történetébe.
Innentől előfordulhatnak spoilerek.
A történet nem egyszerű darab. A film nézése közben az az érzés fogott el, hogy nem is egy, hanem rögvest négy sztorival rendelkezik, melyek egymásra épülnek, az összekötő kapocs pedig Lu Mu Bai mester (Yun-Fat Chow) kardja, a Zöld Sors. Ennek a misztikus, gyönyörű kardnak hatalmas jelentősége van a történetben, holott nem több egy eszköznél. Mégis, ez uralja, mozdítja előre a cselekményt, befolyásolja a szereplők életét. Kezdjük Bai mesterrel. Vudan harcos, aki a belső megvilágosulást keresi. Ennek kutatása közben ő és rendtársai emberfeletti képességekre tettek szert. A gravitációra fittyet hányva ugrálnak háztetőkön, hihetetlen gyorsak és erősek. Ám hiába minden emberfeletti jellemző, Bai mester képtelen a megvilágosulásra, mivel még mindig a földhöz köti valami. Méghozzá Yu Shu Lien (Michelle Yeoh), elhunyt testvérének menyasszonya. A konfliktus az ő történetükbe itt veszi kezdetét. Mindketten hithű harcosok, akik ragaszkodnak rendjeik tanaihoz, szokásaikhoz, valamint saját erkölcsi normáikhoz. Szerelmük nyílt titok, a vak is látja, de egyikük sem képes átlépni saját korlátján. Bai mester végül abban látja a megoldást, hogy hátat fordít a Vudannak, és kardját, a Zöld Sorsot Yuval öreg barátjukhoz, Te úrhoz (Sihung Lung) küldi. Yu vonakodva, de elviszi, majd ott vár Bai-re, előre sejtvén, hogy a mester úgysem fordít hátat az életének, bár titkon azért reméli, mégis, hiszen akkor talán végre egymásnak is bevallhatják szerelmüket. Nos, ez az első történeti szál, mely végigvonul a filmen.
A kard megérkezése Te úrhoz indít be egy újabb szálat, illetve, ha pontosa akarok lenni, két szálat. Az egyikben megismerhetünk egy titokzatos harcost, aki valahonnét elleste a Vudan harcstílust, ennek köszönhetően a Zöld Sors megfújásával egy időben képes legyőzni Yut is. A harcos nem más, mint a Jade Róka (Pei-pei Cheng) tanítványa, aki anno megölte Bai mesterét, majd nőgyűlölettel vádolta a Vudanokat, és ellopta a tanaikat. Nem kell sokat várni (sőt, azonnal tudni lehet), hogy a titokzatos harcos a város új kormányzójának a lánya, Jen Yu (Ziyi Zhang), míg a Jade Róka a „dadája”. Kettejük kapcsolata kezdetben szokványos „gonosz” mester-tanítvány viszonynak tűnik. Mígnem kiderül, hogy Jen rég felülmúlta analfabéta mesterét, aki olvasni nem tudván, a lopott tankönyvnek csupán a képeit tudta értelmezni, az írott tanait nem. Jennel ellentétben, aki a teljes harcstílust, és részben annak szellemét is megtanulhatta. Ám hiába a tudás, ha nincs mögötte értelem. Jen nagy harcos lett, aki még Bai mesterrel is képes szembe szállni, ám túl forrófejű és öntelt, így kettejük csatáiban mindig Bai diadalmaskodik. Ráadásul Jen a Zöld Sorsban látja az erőt, ami újabb nagy hibája, s szüksége lenne Bai tanítására ahhoz, hogy rájöjjön, a kard csak egy eszköz, az erő az emberből jön. A mester fel is ajánlja, hogy tanítani kezdi. Akár a Vudan szokásokkal is szembe menne a kedvéért, ám a lány túlságosan öntelt a segítő kéz elfogadásához. Ennek végül mindenki megissza a levét.
A másik eseménysor, ami a Zöld Sors Pekingbe érkezésével elindul, az Jen története. Mielőtt ő és családja Pekingbe érkeztek, a Góbi sivatagon átkelve szekereiket megtámadta néhány tucat bandita, kiket a Sötét Felhőként elhíresült Luo Xiao Hu (Chen Chang) vezetett. A sármos ifjú bandita nem tesz sokat, csak ellopja Jen fésűjét, ezzel mintegy a szívét is. A lány utána ered, el is csípi, majd néhány környi csihi-puhi után szerelmük kibontakozik. Már ez a megközelítés is jól mutatja, hogy Bai és Yu tiszteletre épülő, kötöttebb viszonyával ellentétben a két fiatal spontánabb, szenvedélyesebb. Vagyis remek kontrasztban vannak a fiatalok az öregekkel. Mégis, bár Jen és Luo szerelme beteljesül, ez korántsem örömteli, hiszen mégsem lehetnek egymáséi. Jen, révén egy kormányzó lánya, nem mehetne hozzá egy banditához, még akkor sem, ha eme bandita hajlandó lemondani megszokott életéről. Jen őrlődik kötelessége és szíve között, hogy hozzámenjen az apja által választott férfihoz, vagy mindennek hátat fordítva válassza azt a kalandos életet, amit mindig is élni szeretett volna, azzal a férfival, akit szeret. Mikor meghozza a döntést, vagyis hajlandó hátat fordítani annak, aminek Bai és Yu nem, vagyis kötelességeinek és hagyományainak, kiderül, a mesebeli élet nem olyan mesebeli. Jen hatalmával visszaélve tarol le egy „kocsmát”, gondolván, egy harcosnak ez a dolga, majd mikor úgy tűnik, semmi sem alakul az elképzelései szerint, hát neki esik barátnőjének, Yu-nak, aki végig támogatta, még ha nem is oly nyíltan, ahogy azt ő elképzelte. Jen története végül szorosan összefonódik Yu és Bai, valamint a Jade Róka történetével, és végül egy nagy tragédiában bontakozik ki, melyben a Jade Róka beteljesíti bosszúját, Bai és Yu végre egymásra talál, még ha csupán pár pillanatra is, míg Jen kénytelen rájönni, az élet, amit annyira élni akart, talán rosszabb annál, mint amiben élt.
A negyedik történet pedig Tsai rendőrnyomozó (De Ming Wang) és lánya, May (Li Li) köré szövődik. Ők, bár nem kapnak túl nagy jelentőséget, az egyszeri kisemberek, akik bosszút akarnak állni a Jáde Rókán, amiért az megölte Tsai feleségét. Tőlük tudhatjuk meg, hogy bár a Róka vádjai a Vudanokkal kapcsolatban valószínűleg igazak, ő akkor sem áldozat. Segítségükre próbál lenni Bo (Xian Gao), a kissé ügyetlen, de annál lelkesebb őr, aki Jen apjánál, Yu kormányzónál dolgozik. Tanúja volt a Zöld Sors elrablásának, és miközben üldözte a tolvajt, belefutott a rendőrbe és lányába. Némi romantika itt is szövődni kezd, bár ezt éppen csak sejtetik, ami nem is baj, a filmnek se ideje, se kapacitása egy harmadik szerelmi szálra. Viszont, cserébe kapunk egy tragédiába fulladt bosszút, mivel May apját végül megöli a Jáde Róka.
Szóval, mint látható, a történet egyáltalán nem egysíkú, hanem több szálon futó. Ezek a szálak pedig egymásból indulnak ki, majd futnak újra össze. A történet vége pedig korántsem happy end, legalábbis nem olyan direkt módon, mint amilyen mondjuk egy nyugati filmben lenne. A Jáde Róka végül meghal, Bai beteljesíti bosszúját, ám ez az ő halálát is okozza. A sors fintora, hogy a mérgezett nyilat nem is neki, hanem Jennek szánta a boszorkány, amiért az elárulta őt. A bosszú könnyebb a számára, mint feltenni a kérdést: vajon ki nevelte ilyennek? Jen ekkor döbben rá, hogy a világ nem kerek, hanem kifejezetten szögletes, s egy ember miatta fog meghalni. Próbálja megmenteni, de hiába, nem elég gyors, így önnön kudarcával is szembesülnie kell. Jen végül két szék között a pad alá esik, hiszen a világ, ahonnét elmenekült, nem való neki, a világ, amibe menekült meg nem olyan, mint amilyennek szerette volna. Végül, egy régi históriát követve leveti magát a Vudan kolostor hegyéről, s számunkra ott maradnak a kérdések: képességeivel túlélheti? Igaz-e a legenda, hogy aki leveti magát, annak a kívánsága teljesül? Mit kívánhatott Jen? Egy életet, amiben élhet, vagy esetleg Bai feltámadását? Vagy az egész csak humbug és Jen öngyilkos lett? Nincs egyértelmű magyarázat, és a filmet végignézve, az ember kijelentheti azt is: mindegyik lehetséges.
A remekül megírt mesei történet mellé nagyszerű karakterek társulnak, bár szövegük néha megmosolyogtató, a szokásos kínai kung-fu filmekre jellemző. Ennek ellenére minden színész telitalálat a szerepre. Például, nem tudnám Jet Lit elképzelni Bai mester szerepében, hiszen a karaktere semmi olyat nem sugároz, amire jellemző lenne a nyugodtság, bölcsesség, megfontoltság. Lehet Li eddigi szerepei az oka, de szerintem, ha ő kapta volna meg Yun-Fat Chow helyett a szerepet (ahogy azt szerették volna az alkotók), a film vesztett volna az értékéből. Chow viszont tökéletesen passzol a karakterhez, ráadásul őt nem először látni ilyenféle szerepkörben. Hasonlóan jó választás volt Michelle Yeoh, illetve Ziyi Zhang (aki engem már a Csúcsformában 2-ben elvarázsolt), akit remélem, még nagyon sok szerepben fogunk látni. Őt azért is emelném ki, mert a kung-fu mellett el kellett sajátítania a kaligráfia művészetét, meg kellett tanulnia a XIX. századi nemes származású kínai nőkre jellemző beszédet (ez csak mandarinban jön át), illetve a tartást (figyeljük csak meg, mikor leírja Yu nevét) és az etikettet.
És ha már karakterek, vajon mire utalhat a kuporgó tigris és rejtett sárkány (Crouching Tiger, Hidden Dragon a film angol címe, de ugyanezt jelenti mandarinul is) kifejezések? Írjuk le Jen és Luo nevét kínaiul:
Jen – 玉娇龙
Luo – 羅小虎
És most biggyesszük ide a film címét: 卧虎藏龙
Közös nevezők:
龙 – ez jelöli a sárkányt, mely benne van Jen nevében.
虎 – ez jelöli a tigrist, és megtalálható Lou nevében.
Megfigyelhető, hogy mindkettő benne van a címben is. Szóval, leírva Jen és Lou nevében szerepelnek a Tigris és Sárkány szavak. A fentiek az egyszerűsített írással vannak, de Jen nevében a tradicionális írásban is szerepel a sárkány jele, ami így fest: 玉嬌龍, innét a 龍 „betű” jelöli a sárkány szót, míg tradicionálisan leírva a film címe: 臥虎藏龍. Jól látható az utolsó helyen szereplő sárkány szó. Sajnos, Lou nevét nem leltem meg eme írásformában.
Mindezek mellett, vagy ellenére, a film legfőbb húzóeleme valószínűleg mégis a verekedés, ami nem a külső fizikai erőt hangsúlyozó saolin kung-fura lett kihegyezve, hanem a wudangra (Wudangquan), mely inkább a belső erőkre összpontosít. Mindezt megfűszerezték a gravitációra fittyet hányó elemekkel, így hőseink úgy röpködnek, mintha a Holdon lennének. Sok helyen olvastam, hogy ez úgy fest, mint a Mátrixban, pedig szerintem csak annyira hasonlít rá, mint a Jediségre. Mind látványában, mind használatában más a megközelítés, az egyetlen közös pont pedig a kung-fu, és a koreográfia megalkotója: Woo-ping Yuen.
A látvány az akciójeleneteken túl is remek. Csodálatos helyszíneken forgatott a stáb (természetesen Kínában), s mindezt nyakon öntötték hamisítatlan kínai építészeti stílusban megalkotott díszletekkel. Így a hangulat azonnal megragadja az embert, ha fogékony az ilyesmire.
Még pár szó így a végére a zenéről. Tan Dun remekbeszabott muzsikát komponált a film alá, mely egyszerre hozza a kínai jegyeket és a modern kor hangzását, ezzel érdekes egyveleget alkotva (hasonlóan a Firefly-hoz, ahol a westernt vegyítették a keleti hangzásvilággal). Külön öröm, hogy önállóan is hallgatható (miközben pötyögöm ezeket a sorokat, az szól), de a filmben is tökéletesen belesimul.
Mindent összevetve, ez egy nagyon jó film. Jó története van, remek hangulata, nagyon jó karakterei, s ha ez nem elég, hát ott a lebilincselő pofozkodás. Érdemes megnézni eredeti nyelven is, mert úgy jön át az igazi feeling, bár kétségtelen, hogy egy kukkot sem lehet érteni belőle, ha csak nem tanultuk a nyelvet (engem kicsit zavart is, mert rég néztem már olyan filmet, amit nem értettem… mondjuk először ezért is néztem meg szinkronosan, aztán másnap kínaiul). Szóval, csak ajánlani tudom, kicsiknek, nagyoknak, fiúknak, lányoknak.
No related posts.
18 Responses to “Tigris és Sárkány”
Leave a Reply
Kedvenc oldalaim
Jelvény
Sztahanovista valagrendjeim
Nekem is nagy kedvencem!
Hát, én talán 15 év múlva se fogom megnézni.Mert nem nagyon érdekel
1000 bocs!!!
Ez még egyelőre nekem is kimaradt, de tervezem a megnézését…
Gratulálok! Igy kell ismertetőt írni egy filmről!
(Annak idején csomót filóztam, hogy miért Tigris és Sárkány? Most már ezt is tudom.)
Ja és szerintem is remek film, ha nem is 100%-os, 90-t lehet eléri.
De.
Ezt végig olvasni is hosszú volt.
DD
De sajnos így sem kaptam kedvet, hogy megnézzem.
Látod azért egy-két dologban kiegyezünk.:) Az egyik kedvenc filmem.
Nekem se lessz kedvem. Amúgy… meg kell szoknod hogy Dzséjt ilyen hosszú bejegyzéseket ír, nekem nem sokszor vannak ilyen hosszú bejegyzéseim, max a Bolygók háborúja – Mental, a mutánsok vezére című művem és a Kutyaköny-nyek 1. ilyen hosszú
Zed: ja, néha ilyen csoda is megesik, bár lehet Chelloveck nem örül neki
Na… ha Dzséjt annyi mindenre rá tudott már venni, akkor érdekelne hogy ő milyen bejegyzést tudna írni egy filmől, hogy látt-e már vagy nem azt nemtudom, de egyszer annyira olvasnék tőle egy bejegyzést… Mexican Werewolf in London . Van ilyen több helyen is, de engem a London jobban érdekel
. Már ha sikeresen rá tudna venni erre a filmre engem, anyut kéne még rávennie, hátha ő is megengedi 
(Legalábbis én így hallottam hogy “Mexican Werewolf In London” De nekem jobban rémlik az “American Werewolf In London”.)
Sose hallottam róla.
Fogadni mertem rá
:D:D:D no, majd én végignézem ezt a jó kis horrorfilmet és leírom a blogomba (bár olyan profiul mint Te sohase fogom leírni 
)
szasa, Heni, reménytelen esetek vagytok.
Jó hogy észrevetted
:D:D:D:D:D:D:D
Ha bejött a film, nagyon tudom ajánlani a Hős és a Repülő tőrök klánja című hasonló alkotásokat. Mindkettő hihetetlenül szépen megkomponált történet, tökéletesen megkomponált harci és egyéb jelenetekkel, tele szimbolizmussal.
Ja és én ezekben fedeztem fel először Ziyi Zhangot.;) A Hősökben fontos mellékkarakter, a Repülő tőrökben abszolút főszereplő, a dobos-borsószemes-táncos jelenete pedig felejthetetlen.
Chelloveck: tudom.
DD
mondjuk 3-4 évente rám tör, hogy ázsiai filmeket nézzek, és most éppen a sinus görbe felszálló ágába vagyok, de ez asszem akkor is kimarad.
Én az efféle ázsiai filmeket nemannyira szeretem, de a Texaszi filmeket (horror) szeretem.Vannak jobb és roszabb filmek is, de az Ázsiiait nagyon nembírom.
ha egyszer megnézem talán, pár év múlva esetleg 
[...] Tigris és Sárkány kritika Lightspeed blogon. [...]