SFportal találkozó, avagy ha én szóhoz jutottam volna
Véget ért az AXN SCI-FI-SFportal Találkozó, így hát rittyentek ide egy kis élménybeszámolót. Dőljetek hátra, készítsetek be hideg élelmet, előre megfontolt szándékkal hosszú lesz, mert vannak páran köztünk, akik megérdemlik 
Na, kezdjük az elején. 1985 szeptembere volt, péntek 13, mikor megszülettem… na jó, kezdjük ott, hogy először vettem részt úgy rendezvényen, hogy jómagam is kivettem a részem a megvalósulásból. Ámbátor ez közel sem volt olyan fontos része a dolgok menetének, mint amit a többiek vállaltak, gondolok itt úgy ala cuzammen mindenre. Ennek ellenére érdekes volt belelátni a kulisszák mögé és részt venni benne. És azért na, az én dolgom sem volt egyszerű. Kedvenc pillanatom az volt, mikor Jun felhívott, hogy kéne két felvezető videó Phillipsnek és Armstrongnak, mindezt egy héttel a nagy nap előtt. Azért volt poénos, mert általában egy hetet szoktam egy videóra szánni, most két délután alatt letudtam őket (ebből egyszer részeg voltam 
). Hasonlóan jártam akkor is, mikor kiderült, hogy „Odo” nem tud eljönni, és a helyére Armstrong kerül. Ez meg azért volt poénos, mert beharangozó vidijónak nem árt a mozgalmasság, Armstrongnak meg nem volt túl sok mozgalmas pillanata, ráadásul addig a napig azt sem tudtam, hogy az Enterprise-on kívül szerepelt más Trekben is. Eme események mellett még az a pillanat is hangulatemelő volt, mikor kiderült, hogy az AXN SCI-FI is bekerült a rendezvény nevébe, és a már kész videókra kellett elhelyezni. Hogy a minőséget megőrizzem, nem a kész videót szerkesztettem újra, hanem a forrásokat használva teljesen új rendert csináltam. Viszont, ez azzal járt, hogy minden forrásfile-t újra meg kellett keresnem, ami ugye több évadnyi Trekket, vagy több sci-fi filmet foglalt magába. Ez pedig bizony idő és helyigényes. Illetve, volt még egy afférom, mikor véletlen töröltem a Sci-fishez a forrásanyag egy részét, aztán kereshettem újra, úgy tíz-húsz DVD vob file-jai között. Szóval, megvoltak ennek a videó szerkesztésnek is a maga hajmeresztő pillanatai. Mégis, nagyon szívesen csináltam, egyrészt a büszkeség miatt, hogy háhá, egy ilyen rendezvényre én készíthetek promókat, másrészt mert rengeteg új ötletet kipróbálhattam. Nem mellesleg, ha valaki tavaly nekem azt mondja az Abydos Gate klipkészítő verseny után, hogy egy év múlva nagyvásznon láthatom az egyik művem, megkérdeztem volna, hogy minden rendben van-e a feje tájékán. És bakker, tegnapelőtt tényleg ott volt a Sci-fis videóm a moziban. Szóval, már ezért megérte elvállalni ezt a vagdalkozást.
A többi meg ezután jött. Elérkezett november 14, és úgy volt, hogy a vacsora a vendégekkel akkor lesz. Szóval, délutánra felutaztam Pestre, majd kiderült, hogy a színészeket hazánkba eljuttató hajókirándulást szervező akárkik kissé bekavartak, ellehetetlenítve a Phillipsék megjelenését a vacsin. Pechnek tűnt, de azért nem lett az, legalábbis egy másik szemszögből nézve. A vacsora ugyanis attól még meg lett tartva. Előtte viszont volt öt óra szabadidőm, amiben elintéztem némi pénzbehajtást, ami különszámnak is elment. Egy lemondott koncert jegyárát kellett visszakérnem, a húgom megbízásával. Csakhogy, a pénztáros úgy gondolta, hogy potom 4500 Ft-ért én képes vagyok betörni valaki postafiókjába, lemásolni a jegyvásárlást igazoló e-mailt, és még egy hamis személyit is gyártok magamnak, csakhogy igazoljam vele, a húgom tényleg a húgom. Végül azért csak beadta a derekát, és odaadta a pénzt. Előtte persze lejártam a lábam, mert meg kellett találnom a „ladikot” (egy hajón lett volna a koncert). Aztán meg felderítettem Budapestet, mert már olyan régen láttam… majdnem egy hónapja. A végén, mikor javában viaskodtam a lábleszakadással, megjött a telefon, hol lesz a vacsi.
Az étterem keresése közben elkövettem két hibát. Egy, rossz irányba indultam. Kettő, miután pedzegetni kezdtem, hogy nem jó felé tartok, kérdezősködni kezdtem, és hittem az arra járóknak. Ja, és rövid eszemmel elfelejtettem az étterem nevét, de ezt egy telefonnal megoldottam (azaz, kettővel, de a második már csak a „biztos, ami hót ziher” felfogásom miatt volt). Hiába no, ha megkérdeznék, hogy a Pokoli torony melyik év melyik hónapján és napján lett bemutatva, kapásból tudnék válaszolni. De, hogy megjegyezzek három nevet (étterem, utca – bár ezt felírtam, szóval tudtam –, asztalfoglalás), az nem megy. Azt elfelejtem kapásból. Szoktam is mondani, a névmemóriámnál már csak az arcmemóriám rosszabb… na de, ha kis késéssel is, sikerült befutnom.
A mongol étterem remek volt, bár számomra baromira szokatlan. Én egy szabványos „pincér kijön, étlap megnéz, kaja megrendel” effektust vártam, ehhez képest teljesen más arrafelé a módi, megjegyzem, jófajta hangulatot adva a helynek. Az étel is ízletes volt, bár a másodikként tányérra került szarvas kicsit rágósra sikerült. Mégsem a kaja számított igazán, hanem a társaság. A beszédtéma igencsak változatos volt, hisz megtudhattam, ki hányszor és hogyan vált el, nősült meg, miért is érdemes judo edzésre járatni a gyereket, de szóba került az USA csendőrségi mivolta, és az ezzel kapcsolatos állszentséges dolgok feszegetése. És persze, nagyon gyorsan kiderült, milyen szószátyár alkat vagyok. A vacsi nagy része alatt csendben üldögéltem, és hallgattam a beszélgetést, nagy ritkán hozzáfűzve valamit. Sajnos, rossz tulajdonságom, hogy idegen környezetbe kerülve lassan oldódom fel, és ez egy maximálisan idegen, de teljes mértékben összeszokott banda volt, amibe csak úgy belecsöppentem, szóval na… zavar az volt, bár szerencsére ez gyorsan elmúlt, de hogy megtaláljam a hangom, ahhoz idő kell. És ez igaz, vannak tanúk, hogy a második nap már sokkal élénkebb voltam, mint az elsőn, legalábbis azokkal, akik nem voltak vadidegenek (mert azért a második nap is voltak csendes pillanatok). Mindent összevetve, ha nem is látszódott rajtam, nagyon élveztem a társaságot, és örülök, hogy végre személyeket kapcsolhattam a nicknevekhez.
Az este szépen elment. Mikor elkezdett a társaság oszlani, én is a távozás mezsgyéjére léptem, mert a vacsora folyamán a kezembe lett nyomva egy DVD, melyen át kellett konvertálni egy videót, kiegészítve a sajátjaimmal, és már előre tudtam, hogy ezzel bizony bajok lesznek. Szóval az időben távozás fontos tényező volt, s a gyanúm beigazolódott. A szállást biztosító haverom gépével csak olyan apró problémák voltak, mint, hogy egy deka vágó és konvertáló progi sem volt rajta. Imigyen a netet át kellett vezetnünk az anyja szobájából, aki már éppen le akart volna feküdni. És a gép sem volt nagyteljesítményű, sőt… Hajnali négyig pepecseltünk vele, mire sikerült végre egy olyan konvertálót működésre bírnunk, ami nem tett ki a képernyő közepére egy bazi nagy vízjelet. Aztán ötig még pofáztunk haverral, révén átestünk a holtponton, így már egyikünk sem volt álmos (bár nekem a lábaim kivoltak a napközbeni bóklászástól). Aztán kis alvás, hétkor kelés, mivel kilencre a MOM-ban kellett volna lennem, és hát nyolckor nem ártott volna elindulni. Volna… mert a gép sebessége alulmúlt minden várakozást, így kilenckor tudtam csak irányba állni, hiszen addigra fejezte be a konvertálást. A slusszpoén akkor következett, mikor kiderült, a DVD lejátszó nem tudja futtatni a videókat. Pech és bosszúság, de a helyzet azért megoldódott az AXN által. Nekik is volt ott videójuk.
Belépő karszalagért történő sorban állás után – immár másodszor – a helyszínre értem. Oda kivonult pár könyvkiadó és egyéb dolgokat árusító emberke, valamint újfent felépült Quark bárjának egy része. Szóval volt mit látni. Nem gyűlt össze hatalmas tömeg, sőt, én kezdetben kifejezetten keveslettem a népet. A műsorkezdés – ahogy az ilyenkor lenni szokott – késet úgy bő negyvenöt percet. De legalább közben megnézhettem a klipem a nagyvásznon, aminek kifejezetten örültem, ahogy fentebb már ecseteltem. Végül elindult a móka…
A klingon párzási rituálé ecsetelésével. Őszinte leszek, ez nem dobott fel. Nem tetszett az előadás módja. Összeszedetlen volt, vontatott, és az egészet láttam már a sorozatokban. Pörgés kellett volna, folyamatos beszéd, és egy narrátor, hogy ő mondja a szöveget, a két jelmezes meg játszhatott volna.
A Star Trek más filmekben szcéna jó volt, bár az elején megijedtem. Ugyanis egy (évekkel) korábbi rendezvényen már láttam ilyet, és féltem, hogy ugyanazt tekinthetem majd meg pepitában. Hála a rendezőknek, rendesen kibővítették az eredetit, bár jómagam azért sok filmet és sorozatot hiányoltam. Mondjuk, hozzáteszem, nem lehetett ezt sem a végtelenségig húzni.
Az idegenforgalmi reklám szórakoztató volt, viszonylag gördülékeny, bár a poénok leeséséhez nem ártott a Trek háttérismeret. Egyetlen szépséghibának nálam az bizonyult, hogy Vulcan kétszer is szerepelt. Sivatagi bolygónak jobb lett volna a Nimbus III az ötödik részből, az jobban is hasonlít Arrakisra és Tatooine-ra, melyek a végső poént adták.
Ekkor jött (vagy az idegenforgalom előtt?), a Trek Murphy-törvények ecsetelése. Ez megint egy olyan előadásnak indult, amit pontosan ismertem, mivel a Trekker újságban már szerepeltek a törvények (2003/I és II számokban). Ennek ellenére, az előadás módja (azt hittem kiáll egy ember és száraz felolvasást tart), s mivel nagyon jó poénok vannak benne (ha ismeri az ember a TOS-t), szerencsére ez is bejött.
Ezután jött a Trek klub elmúlt éveinek összefoglalója, ami újfent nem nyerte el a tetszésem. Tisztelem és becsülöm a magyar Star Trek közösség elért eredményeit (pl.: nekik hála újra lett szinkronizálva a Voyager) és kitartásukat (15 éve működik a klub), de engem nagyon nem érdekelt. A tagok, akik részt vettek a rendezvényeiken, találkozóikon, valószínűleg nosztalgiázhattak, de személy szerint, mint külső szemlélő, nagyon untam és nem biztos, hogy érdemes kivinni ilyesmit egy nagyobb, nem kifejezetten klubrendezvényre, vagy legalábbis nem ilyen hosszan (ráadásul rám hatványozottan hatott mindez, mert két óra alvással a hátam mögött a sötét moziteremben nem kicsit kerültem elalvás közeli állapotba).
Eljött a Kontroll ideje, aminek csak a végére estem be, ugyanis kimentem kávét szerezni. Ami bosszantó, mert amit láttam belőle, az nagyon tetszett. Ekkor fogadtam meg, hogy lecövekelek a helyemen, nehogy még valamit lekéssek. Ennek hátulütője, hogy sok emberrel, akivel az Abydos Gate fórumáról most alkalmam lett volna személyesen is megismerkedni, nem találkoztam. Illetve, mint utóbb kiderült, volt olyan, aki fél méterre állt tőlem, és felismerni vélt. Szóval, szeretném jelezni, hogy aki felismer, vagy csak sejti, hogy én vagyok, az nyugodtan odajöhet hozzám, nem harapok, de arra ne is várjon, hogy én felismerem, mert jómagam apám mellett is elmentem egyszer a buszon, pedig ha valakit, őt fel kéne ismernem.
Vissza a műsorra. A Trekkeseket követte az AXN SCI-FI képviselőjével történő beszélgetés. Ez bár erősen reklámszagú volt (szerintem minden mondatban elhangzott a csatorna neve ), legalább informatívnak bizonyult. Kiderült, hogy a csati, ha mód van rá, a TOS felújított változatát adná le 2009-ben, amit igencsak díjaznék (az eredeti is jó a maga keretei között, de nagyon érdekel a felújított). Illetve, tervezik a Stargate Atlantis 3-4. (valamint valószínűleg addigra az 5.) és a Stargate SG-1 10. évadának vetítését (a TV2 meg pusztuljon meg, amiért kotlik a kapun). Valamint, már a Stargate Universe-ről is folynak a tárgyalások, pedig azt a sorozatot még nem is forgatják. 
S végre elérkeztünk a nap fénypontjához, azaz inkább, fénypontjaihoz. Megérkezett Richard Arnold és Eric Stillwell. Mindketten lelkesen meséltek a régi időkről és az új filmről is. Az előbbinél leplezetlenül kritizálták Rick Berman munkásságát, az utóbbinál meg kifejezték reményüket a mozival kapcsolatban. Nagyon tetszett a nyíltságuk, hogy elmondták, hogyan viszonyul a Paramount vezetősége a Star Trekhez és a rajongókhoz, mit tettek ők azért, hogy ez változzon (névtelen levél Stillwell-től ), illetve, mit tett a Para, hogy ne (ügyvédeket uszított rá a rajongói oldalak és klubok készítőire…).
Őket követte Vaughn Armstrong, az ezerarcú trekszereplő. Róla is csak jókat tudok írni, frenetikus pofa. Rengeteg érdekes dolgot mesélt el a magánéletétől a karrierjén át a Trekkig. Ez utóbbiban meglepett, hogy ő is jelentkezett Riker szerepére, illetve az a 6 órás szeretkezés Linda Parkkal az In a Mirror, Darkly forgatásán sem lehetett semmi. Sokan irigyelhettük. Az is tetszett, hogy ő sem rejtette véka alá a véleményét más színészekről, így megtudtuk, hogy a JAG sztárja, David James Elliot egy seggfej, míg az Archer kapitányt alakító Scott Bakula és Jonathan Frakes nagyon is rendes emberek, akik a statisztákon sem gázolnak át magason hordott orral. Amstrong fináléja két saját szerzeménye volt, ami feltette az i-re a pontot.
A rövid szünetet követően meghallgathattunk egy beszélgetést Kassai Károly színművésszel, aki Neelix hangját kölcsönözte a Star Trek Voyagerben. Az ilyesmit azért szeretem, mert eddig egyetlen, a szakmában régi motorosnak számító szinkronszínész sem titkolta véleményét arról, mennyire rosszak a mai szinkronok, a készítéseik módja. Igazuk van, teljes mértékben. Szívügyem a szinkron, de semmi jót nem tudok mondani az újakról. Tisztelet a kivételnek. Beszélt arról is, hogy miért nem jó összehasonlítani a hangokat az eredetivel, vagy esetleges csere esetén egyik magyar hangot a másikkal (Szakácsi Sándort és Kulka Jánost hozta fel példának, Doktor House-sal kapcsolatban.). Ezzel maximálisan egyet értettem. Azzal különösen meglepett, mikor mondta, hogy ő volt Luke Skywalker hangja a Star Wars ep4 eredeti szinkronjában. Pedig istenemre, azon a szinkronon „nőttem fel” és nem emlékeztem rá. Ezeket a sorokat pötyögve viszont megnéztem. Hát nem csoda, nagyon más a hangja, és természetesen, az előadás módja. Beszélt még a beskatulyázottságról, ebben is van valami, hiszen legtöbbször komikus figurák hangját kapja. A legjobb pillanat vele kapcsolatban is ehhez kötődik, mikor előadta egyik kedvenc Disney rajzfilmem, az Aladdinból Iago hangját (a kedvenc szereplőm Genie mellett ). A panel végeztével, a művészurat beültették a közönség közé, hogy majd Ethan Phillips megkereshesse a magyar hangját.
A „merénylet” azonban meghiúsult. Ethan Phillips végig a közönség soraiban ült, csak senki nem vette észre a lámpák miatt Szóval, nagyon gyorsan rálelt Kassaira. Kicsit furcsa is volt, mikor beszélgettek, mert olyan érzésem támadt, mintha két Neelix lenne. Szóval, Phillips panelja már jó kedvvel indult, és folytatódott is tovább. Röviden beszélt az életéről, hogyan és miért lett színész, majd viszonylag gyorsan rátért a kérdezz-felelekre, mivel bevallása szerint azt jobban szereti. Nagyon tetszett, ahogy elmesélte, miért nem zavarják a magunkfajta rajongók, és miért is olyan közvetlen és barátságos velünk. A válasz egyszerű, volt már a helyzetünkben és érte ezzel kapcsolatban csúnya csalódás. Az is nagyon tetszett, mikor a magyar nyelven élcelődött, hogy mennyire furcsa, meg számára hogyan hat. Nem csodálkozom rajta, ritka jófajta nyelv a miénk
A díszvendégeknél a legjobb dolog vitathatatlanul a kérdezz-felelek, ezért térnék ki rá külön. Ez vendég és közönség részről is érdekes tud lenni. A kérdések között voltak nagyon jók és természetesen, hihetetlenül bárgyúak. Mindegyik vendég máshogy reagált ezekre, Armstrong általában elintézte gyorsan, Phillips humorral, viszont a jó kérdésekre nagyon élénken, őszintén válaszoltak mindnyájan. Ezen a ponton dicséret illeti a tolmácsot is (üssetek agyon, nem jut eszembe a neve…), aki végig profi munkát végzett. Volt szerencsém olyan rendezvényen részt venni, ahol a fordító nem állt a helyzet magaslatán, és olykor lemaradtunk az angolul feltett kérdésekről, vagy éppen a válaszokról.
Annyit azért még itt megemlítenék, hogy kicsit sajnáltam, hogy nem lett levetítve a két színész beharangozó videója. Gondolom, ennek hátterében a késés lehetett, ami miatt az A klingonok már a spájzban vannak című Trek fanfilm is elmaradt a végén. Szóval érthető, de azért sajnáltam.
Ethan Phillips paneljának zárása után aztán én is elhagytam a mozitermet, hiszen vége volt azoknak a műsoroknak, amik érdekeltek (a négy díszvendég leginkább, illetve Kassai színművész). Richard Arnold Trek-árverésében nem akartam részt venni (nem terveztem, hogy bármi bityuval térjek haza), de hasonlóan voltam a Fabatka-játékkal is, ennek szellemében elajándékoztam a sajátjaimat. Szóval, már csak a tortára vártam. Ami lassan, de biztosan befutott, finom volt, tiszteletem a szakácsnak. Közben meg még szereztem egy ilyen Kahn-üvölt izgő-mozgó kártyát, amit Richard Arnold nyomott a kezembe, mondván ajándék (majd később még kettőt a ruhatárnál is kaptam, ahol egy poszterre is szert tettem, és a Jun által rám bízott szatyorban még vagy száz ilyen kártya lapul. Szóval Jun, a kártyák itt vannak nálam, a kazetták között.). Torta után jött a Fabatka, ahol végül némi noszogatás után mégis csak licitáltam, és öt könyvvel és egy PS2 játékkal tértem haza, holott nincs is PS2-esem (de a húgom barátjának van, és az a masina nálunk van, és tegnap pihenés gyanánt félig ki is végeztem a game-t). Tehát, bár nem akartam, mégis sikerült szert tennem egy egész tisztes hozományra, noha fogalmam sincs, hová teszem a túlzsúfolt szobámban. Mindegy, örülök nekik, most megint lesz mit olvasnom egy ideig.
Szeretném még megemlíteni a jelmezeseket. Kiemelten három hölgyet, akik bombajól néztek ki az uniformisukban, Csilla, Rita és Csilla (az ő nevüket bezzeg megjegyeztem, pedig egy szót sem váltotta velük ). A többi jelmezes sem volt rossz, két klingonnal és egy Stargate Atlantis csapattaggal az élen. (Lehet nekem is el kellett volna hoznom az Airsoft felszerelésem, az meg SG-1-os kivitel, vagy a Jedi hacukám, ezekkel felismerhetőbb lettem volna, mint a „Bombaszakértő vagyok…” pólómmal. Bár én már kinőttem a jelmezes korszakomból, meg valójában, a Jedi cuccból is. )
Így zárult hát a rendezvény, de még nem a móka. Irány az étterem, ahová egy matchboxban jutottunk el, némi sorompónál történő fennakadás után. Az étterembe érve nem kicsit lepődtem meg, mert hely az már nem volt. Kilenc főre lett asztal foglalva (ennyien jeleztük részvételünket), erre voltunk huszonkilencen. Sebaj, sok jó ember kis helyen is elfér alapon megoldottuk a problémát. A hangulat hatványozottan emelkedett volt, az étel pedig nagyon finom. A díszvendégek itt sem viselkedtek másképpen, mint a rendezvényen, rendkívül barátságosak voltak és közvetlenek. A társaság tizenegy óra, éjfél felé kezdett ritkulni, és végül csak páran maradtunk zárás… utánig. Ebben persze nincsen semmi meglepő, hiszen az italoknak is el kellett fogynia, a tévében menő szabadelvű ütleg-váglakot is meg kellett nézni (főleg a görög nem t’om ki, de jól kinéző csaj és a Kobold nevű nőszemély között), és persze, minden téma végére pontot kellett tenni. Mondjuk, a pincérek lehet, hogy ezt nem díjazták. Az egyikük már nagyon menni akart, a másikuk meg kissé nyűgösnek tűnt.
Ezután elslattyogtam szállásadómhoz, felvertem őt, hogy ugyan, engedjen már be, aztán mars aludni. Másnap… azaz, aznap délelőtt pedig hazatértem, így sajnos a vasárnap esti vacsiról már lemaradtam. De ez a két nap így is fergeteges volt.
Ezzel zárom élménybeszámolómat. Örülök, hogy részt vehettem benne, ott lehettem, találkozhattam mindazokkal, akikkel találkoztam (ez jól hangzik ). Nagyon jól éreztem magam. És még egy fontos tanulságot is levontam: ha legközelebb is felkértek promokészítésre, alapból lekonvertálom őket DVD formátumra, és nem csak a videókat, de az összes vágásra használt programomat magammal viszem
A bejegyzés hosszúságáért felelősek: Merras és Sheenard. Előre megjósolták a terjedelmet, és nem akartam csalódást okozni nekik.
No related posts.
8 Responses to “SFportal találkozó, avagy ha én szóhoz jutottam volna”
Leave a Reply
Kedvenc oldalaim
Jelvény
Sztahanovista valagrendjeim
Na hát szégyellem, de az egyetlen értelmes komment ennyi bötű után…, hogy egy napon születtünk!:) Igaz nem egy évben…:(
Tök jó, hogy leirtad ezeket. Nem voltam a nagyterni programon, legalább egy kis betekintést nyújtott. Egy gyerekkori baráttal viszont összefutottam a vlgén, ő nagyon élvezte az egészet.
így vala, élőben csendesebb vagy
ám ha billentyűzet akad a kezedbe, akkor biza ütöd!
és hát nem neked meséltem, hogy van két frankó blog, amit állandóan olvasni szoktam, mégha csak nagyon ritkán kommentezem őket, és erre megjegyezted, biza, a kettő közül az egyik a tied!?
no, azért ha szűkösen is, de elfértünk annál a kisasztalnál, ugyebár!
mondjuk: jövőre veletek ugyanitt… vagy legalábbis a környéken! de ilyenkor! vagy ezidőtájt!
Ajj, de fasza bejegyzés! Ezt vártam egész nap!!!
Tök jó, hogy mindenki mást és máshogy élt meg, jó olvasni ezeket a beszámolókat, főleg, ha ilyen részletesek. Szemben az én zanzásított szösszenetemmel
(Bár azért ott még nem tartok, mint Ronon a küldetésről szóló jelentéssel 
)
És most aljasul egy játékra is invitállak: http://annatar.sfblogs.net/2008/11/18/osz/
Persze nem kötelező, csak ha van kedved
[...] Dzséjt, akinek a rendezvény promóvideóit köszönhetjük, jó szokása szerint hatkötetes regénysorozatban emlékezett meg az AXN Sci-Fi – SFportal Találkozóról. Többek közt szót vált a jelmezesekről, akiket az Index újságírója is kiszúrt magának: [...]
Na, Dzséjt, úgyis maximalista vagy: a görög csajt Ginának hívták.
Mennyivel jobban néz ki, mint Kobold
Én meg mikor már a bejegyzés végén jártam, aszthittem tényleg ijen hosszúnak tervezted mikor kiderült,Merras és Sheenard a felelősek ezért.Mindegyazz, ugyanarra számítottam, mint amire ők is.De, nemmintha ezért akarnám keresztbenyelni őket.