Babylon 5 – In the Beginning
Hosszú ideje készültem már a B5 filmek megnézésére, de ez is egy olyan széria, amit nem lehet akármikor lekapni a polcról. Kell hozzá egy hangulat, legalábbis nálam. Ez a hangulat meg lassan jött el, plusz az Andromeda is közbe mászott. No de, végül csak eljött a pillanat, bekanyarítottam a helyére a B5 filmeket tartalmazó DVD-t és tegnap meg is néztem az elsőt, az In the Beginninget. Mondjuk poén, hogy mire rászántam magam, már magyarul is leadták a legtöbbet (vagy mindet?). Mindegy, TV-t nem nézek, szóval ez most lényegtelen infó volt.
Nos, a Babylon 5 sorozat ugye baromira tetszett. A Crusade-t, bár régen láttam, arra határozottan emlékszem, hogy egyáltalán nem tetszett. És a Legend of the Rangers filmtől (pilottól) sem ájultam el, ennek az okait már kifejtettem itt (a Gatheringről nem beszélek, mert azt a sorozat részének tekintem, bár részben arról is írtam itt). Szóval, háromból kettő nem tartozik a „hűűűazanyjáááátamindenitváááóóóóó” kategóriába, talán ezért is jött el lassan az a bizonyos hangulat. Ennél fogva kissé félve ültem neki az In the Beginningnek. Félelmem, hál’ istennek, alaptalan volt. Ez nem pilot, így nincsenek abból adódó hibái, mint a LotR-nak (nem Lord of the Rings 
), és a Crusade-re sem hasonlít. Ez ízig-vérig Babylon 5.
Vigyázat! Londo meséje spoileres.
A sztori 2278-ban indul, ami a Babylon 5 sorozat után és közben játszódik. Mint a film végére kiderül (és már az elején gyanítható), Londo Mollari császár (Peter Jurasik) halálát megelőző órákban vagyunk, aminek több ízben is részesei lehettünk a B5-ben (ugye, a jövőbe utazó Sheridan is itt lyukadt ki, illetve Londo maga is megálmodta a pillanatot). Néhány csíntalan gyermek játszadozik a Centauri uradalom palotájában, és szépen beszaladnak a császár rezidenciájára. A dadájuk marha gyorsan el akarja zavarni onnan a kölköket, mielőtt bárki meglátja őket. Már azelőtt elkésett, hogy belefogott volna a gyerekeltérítő hadmozdulatba, mert Mollari ott ücsörög az árnyékban, aki maga elé inti a porontyokat és a szemrevaló (ráadásul arab akcentussal beszélő) dadát. Az öreg Londo némi beszélgetés után öt percre átruházza a kisfiúra a császári címet, és engedélyt ad egy parancs kiadására. A srác csupán egy történetet szeretne hallani háborúkról, míg nem túl beszédes húga igaz sztorit óhajt. Londo örömmel tesz eleget mindkettejük kívánságának. Voltaképpen tehát a film Londo meséje a kezdetekről, 2245-ről, az ember-mimbari háborúról, annak kitöréséről és végéről. Megtudjuk, milyen események vezettek az emberiség majdnem teljes kiirtásához. John Sheridan parancsnok (Bruce Boxleitner) hogyan pusztította el a mimbari zászlóshajót, a Black Start, és tett szert a Starkiller (Csillaggyilkos) névre. Milyen szerepet játszott Londo és G’Kar (Andreas Katsulas) abban, hogy az arrogáns földiek végül összetűzésbe kerültek a nem kevésbé arrogáns mimbarikkal. Láthatjuk, mi vezetett oda, hogy Delenn (Mira Furlan) önmagából kikelve kívánta az emberiség pusztulását (ezt ugyan már láttuk a B5-ben, de itt még teljesebb képet kapunk). Azt is megtudhatjuk, miért is volt elkerülhetetlen a háború, de képet alkothatunk egy lehetséges jövőről is (mi alakult volna másképpen, ha Sheridan elfogadja a Prometheus elsőtiszti posztját?). Mint ahogy azzal is szembesülhetünk, mit tett Dr. Stephen Franklin (Richard Biggs) és Susan Ivanova (Claudia Christian) a háború alatt, vagy hogyan ébredt rá Delenn Kosh Naranek és Ulkesh Kosh (Ardwight Chamberlain) közbenjárásával Jeffrey Sinclair (Michael O’Hare) jelentőségére és vetett véget ennek hatására a háborúnak. Szóval, ez tényleg a kezdet kezdete, ha nem is a legeleje (na, ez olyan vorlonosan hangzott 
).
A sztorit Michael Vejar rendező nagyon jól vezeti, szinte láthatatlanul helyezi el a Babylon 5-ben látott képsorokat és eseményeket a filmben. Közben olyan apróságokra is figyel, mint hogy a háború kitörésének pillanatában láthassuk David ‘Arthur’ McIntyre (Michael York), amint „meghúzza a ravaszt”. Sok ilyen apró, a sorozat fényében ismerős dolog tűnhet fel, szóval nem árt, ha az ember először a B5-öt nézi meg, és aztán ezt a filmet. Ámbátor, ismerve J. Michael Straczynski történetvezetését, akkor sem vesztünk semmit, ha időrendbe nézzük, hiszen eleve a sorozat szerkezet is olyan, hogy kis odafigyeléssel már az elején megtudjuk, mi lesz a vége. Csak akkor ugye elvesznek az apró finomságok, mint az említett McIntyre cameoja (persze, ez remek felismerést nyújthat, ha a sorozat után újra nekiül az ember). A lényeg, hogy tényleg remek a film rendezése, és egyáltalán nem szemet szúróak még azok a jelenetek sem, amiket a sorozatból ollóztak ki (ellenben pl. a Stargate Ark of Truth-cal), nyílván a kontinuitás miatt (elvégre ismert események nem játszódhatnak le még egyszer másként). S ha már szóba hoztam JMS történetvezetését, itt is visszaköszönt az, amit a B5-ben is csodáltam. Hiába ismerjük az események végkimenetelét, mégis drukkol az ember, hogy ez meg az ne következzen be, ezt ne így, azt ne úgy csinálják a szereplők. Pl. az elnök beszédénél nagyszerűen átéreztem a vonal-csatára készülő katonák reményvesztettségét, és az emberiség kétségbeesettségét, holott tudtam mi lesz a vége.
Viszont néhány dolog azért mégiscsak kilógott. Elsőnek, furcsa, hogy Londo és G’Kar is ilyen jelentős szerepet kaptak fajunk majdnem teljes kiirtásában. Bár nyílván, ha nem lettek volna híresek hazájukban, és nem ők ápoltak volna már régóta jó kapcsolatot az emberekkel, nem őket küldik a Babylon 5-re. Szóval ez érthető. Arra viszont egyáltalán nem emlékszem, hogy Sheridan bármikor is említette volna, hogy már a háborúban találkozott G’Karral és Franklinnel, márpedig itt közös akcióban vettek részt, és egy jelentős esemény tanúi voltak. Végezetül, Claudia Christianon baromira látszódott a kor. Még a ronda frizurájával sem tudtam elhinni róla, hogy még csak egyetemista. Apróság, de engem zavart, bár ennyi legyen minden film legnagyobb gondja.
Színészekre nem pazarolok túl sok billentyűt, ők olyanok voltak, mint a B5-ben végig. Karaktereiket jó dolog újra látni, bár azért örültem volna egy kicsit több Sinclair-nek (csak a B5-ben látott jelenetei vannak), és jóval több Garibaldinak (ő egyáltalán nem szerepelt). Talán még annyit, hogy Peter Jurasik megint hatalmasat alakított, nagyszerűen viszi végig az öreg és fiatal Londo karakterét.
Látvány és zene terén sem érheti szó a film háza táját. A vizuális hatások maradtak a B5 színvonalán (nem csoda, a sorozat végén forgatták), szóval lazán szép, persze a ’99-es TV-s viszonylatoknak megfelelően. Az akusztika pedig (mily meglepő) szintén a sorozat magas szintjén ül, bár ezúttal nem találtam kiemelkedőt, de a LotR filmmel ellentétben, zavarót sem. Remek összhangban van a kép a hanggal, ami elsőszámú feladata a zenének.
Összességében nagyszerű filmnek tartom a ItB-t. Féltem kicsit, nem kellett volna. Jó és sok kérdést megválaszoló sztori, a megszokott és megszeretett karakterek egy része, és egy háború, hogy az akciók kedvelői se méltatlankodjanak
Related posts:
7 Responses to “Babylon 5 – In the Beginning”
Leave a Reply
Kedvenc oldalaim
Jelvény
Sztahanovista valagrendjeim
Nekem a filmek közül ez a kedvenc.
Nekem is. Megválaszolja a sorozat nézése közben felmerült kérdéseket. A többi film csak egy-egy hosszú epizód.
Nagy kedvencem benne a mondat, mely szerint ennek a történetnek sosincs vége.
[...] Dzsjet megnézte a Babylon 5-In the begining című filmet , és részletes kritikát ír róla, Skip pedig egy Pécsett vetítet sci-fi filmről osztja meg véleményét. [...]
Nem ismerek az oldalon semmi Dzsjet-et de, ha jól tudom Dzséjt-re gobdolsz.
De, ha nem akkor bocs.
Dzséjt:Már bisztos meglehetett szokni hogy itt szinte mindenhez pozitívan állaok hozzá,ehez is.Naggyon jó lett.
Ez csak egy trackback
Nem sorozatból ollóztak a filmbe, hanem fordítva. A negyedik évad lett volna az utolsó, és közben készült már a film. A készülő film jeleneteit tették a sorozatba.
Igen, csakhogy a filmben vannak első évados jelenetek is, amikor a film még hírben sem volt