LIGHTSPEED

Mivel hamarosan – jövő hónapban, 29-én, ha csak ki nem szivárog, mint most az SGA 5×01… – jön a második film, a Continuum, éppen itt az ideje, hogy végre írjak erről a filmről. Mint megrögzött Stargate rajongó, aki az Ori szálat sem utálta, az új szereplőket komálta, az Atlantisz városáról szóló sztorit is megszerette, de a középkori falvak örökös látványától, és az idegenek majdnem teljes hiányától sem riad vissza, nagy elvárásokkal vártam az első TV filmet, mely egyben a hirtelen lelőtt SG-1 széria befejező története is. Szinte biztosra vettem, hogy ez lesz a legjobb, legkirályabb, legüberjobb, leglegleg Stargate múvi. Ellenben a Continuumhoz úgy álltam, hogy nem lesz több egy 8×19-20 Moebius I-II, ami hát nem a kedvenc duplarészem… sőt.

Lehet, hogy nagyok voltak az elvárásaim? Nem tudom, de azt igen, hogy innentől Spoiler jön, mind az SG-1 és az Atlantis hazánkban még nem vetített részeiből, mind a filmből (a Continuumot megpróbálom kihagyni).

Mit is vártam? Először is, egy nagy űrcsatárt, amit talán lehetett volna a Földért vívni. A 10×20 Unendingben az asgardok felszerelték az Odyssey-t sugárfegyverekkel, amikkel egy-kettőre leradírozhatták az ori hajóit. Igaz, hátránya volt, hogy az ori mindenhová követte a komputert vezérlő magot. Mindezek tetejében, hála az Atlantiszon lévő csapatnak és a replikátoroknak, az Odyssey még ZPM-mel és álcázóval is rendelkezett (ez utóbbit Danielnek köszönhette), szóval egy igazán tápos hajó lett belőle. E mellett elvártam volna, hogy egy ilyen film kedvéért a másik BC-304-es, azaz a Daedalus is megkapja a fegyvereket (illetve az Apollo is, bár akkor nem tudtam, hogy az a hajó cameozni fog ebben a filmben). Mindezek mellett be lehetett volna vetni az F-302-eseket az ori vadászai ellen. És hát az Antarktiszon talált ős fegyverről se feltkezzünk meg. Nos, az űrcsatám elmaradt. Az Odyssey jelentős szerepet kapott, de a Daedalusnak híre hamva sem volt. Az Apollo hídja látszódik egy monitoron Abe Ellis ezredes (Michael Beach) mögött. Illetve, van valami csata szerű valami, de az kimerül abban, hogy a magatehetetlen Odyssey-t körbe fogja négy ori anyahajó és folyamatosan lövik. Álmaim Stargate csatájára sajnos várnom kellett az SGA 4×11-ig. Na, ott van Daedalus és Apollo, F-302-esek, replikátor hajók, lidérc kaptárhajók, Utazó anyahajók, meg minden, ami szem-szájnak ingere. De hát én ezt ebben a filmben akartam látni, ha már egyszer nagy költségvetés, és nem mellesleg egy tíz éves sorozat lezárása.

Aztán, vártam még valami közös akciót a jaffákkal, tok’rákkal, egyebekkel, szóval érzékeltethették volna, hogy egyrészt nem csak a Föld, hanem a galaxisunk van szarban, másrészt, hogy nem csak az emberiség – és azon belül a CsK-1 – az egyetlen, akik megmenthetik az univerzumot. Persze, ez a jó öreg „Enterprise effektus”, róluk szól a film. Csak hát na, több CsK egység, több más szereplő jobb lett volna.

Szóval, mindaz az epikusság, amit azért elvártam ettől a filmtől, nem teljesült. De ez még hagyján lenne, elvégre nem nekem készítették, és nem én csináltam a filmet. A baj ott van, hogy a sztori nem áll össze. Látszik, hogy a készítők a 11. évadot zsúfolták bele ebbe a másfél órába (legalább két-három órás lenne). Az eredeti tervek szerint Daniel csak a 10. évad utolsó részében változott volna vissza hírnökből emberré, és az Odyssey egy fél évadot töltött volna az ori galaxisban a ládát hajkurászva. Sajnos a sorozat ledurrantása miatt Daniel pár részig volt csak hírnök, és a ládát már be sem tudták mesélni. És itt a bibi. A láda titkát – mely egy agyátporgramozó kézi-készülék – úgy ismerte meg, hogy Morgan Le Fay (Sarah Strange) látomást küldött neki Merlin (Matthew Walker) alakjában. Tehát a szuperfegyver szó szerint a semmiből jött. Sajnos arról nem szól a fáma, hogy a 10×03 Pegasus Project című részben seggbe rúgott Morgan mit keres már megint a CsK-1 közelében, mikor például Danielt a beavatkozása után kirúgták a felemelkedettek elitklubjából, Orlint örök kárhozatra ítélték a saját elpusztult bolygóján, Oma meg úgy bűnhődött, hogy hagyták Anubiszt szabadon garázdálkodni. Morgan meg mit is kapott? Ejnye-bejnyét? Nem tudni. Az biztos, hogy a hölgy ott van, segít, és miatta van egy olyan szuper cuccunk, amivel kimoshatjuk az ori hívők agyát (legalábbis amíg erre van programozva, mert amúgy bármit belepötyöghetünk). Ezzel egyszer s mind legyengíthetik az utolsó ori-t, Adriát (Morena Baccarin). Ekkor pedig Morgan szépen elkenheti a csaj sminkjét.

A történet további buktatója, hogy míg Daniel, Teal’c és Vala a ládát kutatják, Carternek és Mitchell-nek kvázi nem jutott értelmes szerep. Nekik végül is csak az Odyssey-en kéne ücsörögniük. Erre találták ki az írók Marriket (Currie Graham), az NFB ügynökét. Ő azért van a fedélzeten, hogy felügyelje a küldetést. Illetve titkos feladata a replikátorok elterjesztése az ori galaxisban. Az asgard maggal létrehoz egy ilyen mechanikus bogarat, ami aztán hamar megsokszorozza magát és az Odyssey legénysége csakhamar bajba keveredik, mert az asgard mag odacsalja az ori-t, a repik meg belülről próbálják felzabálni a hajót. Az NFB terve egyszerű, de nagyszerű. A repikkel megfertőzik az ori hajókat, azokat jól felzabálják a bogarak, majd egyszerűen lekapcsolják őket, ha a szuperkapun véletlen áttévednének a Tejútrendszerbe. Ezzel nincs is baj, sőt, nekem tetszik az ötlet, a replikátoroknak bogár formában meg mindig örülök. Csak az volt túlkapás, hogy az Odyssey legénysége eléggé lecsökkent – mondván, hogy a replikátorok bezárták őket a különböző részlegekbe -, illetve bevontak a képbe egy Marrikből létrejött replikátor-zombit, ami aztán replikátor-csontváz-terminatorrá alakult… szóval a végén már nagyon megszaladt az írók keze. És elég snassz módon lett lezárva. Ennek köszönhetően érezhető, hogy a replikátor szál csak azért van a képben – ami annyira nem is illik az Ori szálhoz – hogy Mitchell és Carter is szerepelhessen.

A láda keresése, illetve a tényleges ori történet, még ha kicsit faramucin is, de tetszetős. Faramuci azért, mert míg a CsK-1 az ori galaxisban ténykedik, addig Landry a Földön megtudja egy hírnöktől, hogy támadás készül a bolygónk ellen. Az ori flotta meg is érkezik a naprendszerbe, de sajnos maga a támadás – fene tudja miért – nem indul meg, a hajókat sem látni. Ezzel két hatalmas öngólt lőttek. Egyrészt, a filmben igazán nincs tétje annak, mikor találják meg a ládát. Ha a Földet lerohanja az ori, és mi bevetjük ellenük az antarktiszi ős-széket, meg az Apollot, kilehetett volna élezni a konfliktust. A végére jöhetett volna a drukk, hogy na most a CsK-1 megleli a láda kinyitásának a módját, mielőtt a Föld elbukik, vagy sem? Sajnos ilyen hajrá nincs a film végén. A második hatalmas hiba, hogy a már fentebb ecsetelt, önmagát kínáló űrcsata elmaradt.

Viszont a láda kutatása, attól függetlenül, hogy a történetbe kerülése kicsit légből kapott, remekül lett levezetve. Az elején hőseink Dakara romjai között keresgélnek, bár nem tudni, miért. A film közepe felé derül ki, hogy Daniel látomások alapján jutott el oda, de tévesen értelmezte a képeket. Eztán mennek az ori galaxisba, ahol megtudják, honnét indultak el anno az ősök, és valószínűleg hol lehet a láda. Ezt újfent meglelik egy látomás segítségével, csak nem tudják bekapcsolni. A film vége felé kiderül, hogy a látomások Morgan illúziói csupán. És végül, az utolsó pillanatban sikerül kinyitni a ládát, és a hírnökök, illetve a közelükben lévő hívők megvilágosodnak. Adria meggyengül, Morgan pedig jól elveri. Szóval itt azért vannak fordulatok, még ha azok nincsenek is igazán jól kijátszva (valahogy nem érzi át az ember ezek jelentőségét, nincs meg az a „hű baz’ meg” érzés.).

Mindent összevetve a sztori igazán nem áll össze. Vannak remek pillanatok, mint mikor az Odyssey megérkezik a szuperkapuhoz és átrepül rajta. Vagy a láda kinyitása is baromi jó, a film legvége is tetszetős. Bejön az NFB terve a replikátorokkal. Igazság szerint, tényleg az a baj, hogy a készítők tudták mit akarnak, csak nem tudták, hogyan kéne azt megcsinálni.

Karakterek szintjén már nem ilyen felemás a helyzet. Kedvenceink hozzák a megszokott formákat, a színészek a szintet. Legalábbis én elégedett voltam velük. Cameron Mitchell alezredes (Ben Browder) továbbra is gyerekesen cinikus és felettébb lelkes. Egy pillanatra sem maradna csöndbe, még akkor is szövegel, mikor a replikátor-zombi felmossa vele az Odyssey padlóját. Samantha Carter alezredes szép (szerintem Amanda Tapping a korral egyre szebb) és okos, bár ebbe a filmben igazán csak a replikátorok megjelenésével jut szerephez. Az elején csupán lövöldözik, meg kiselőadásokat tart. Szerencsére a történetben nem veszett el Mitchell és Carter barátsága, mely a 10. évadban bontakozott ki igazán (a tetőpont a 10×12 Line in the Sand-ben volt, erre utalnak is a filmben), itt szintén jelen van, sőt, már-már testvéries. Dr. Daniel Jackson (Michael Shanks) még mindig szívügyének érzi az ori terjeszkedésének megállítását. Talán azért, mert ő az oka, hogy a Tejútrendszerre szabadultak. Teal’c (Christopher Judge) meg… nos, ő valóban jelen van, valóban bazi nagydarab, valóban kitartó, valóban frankón áll az oldalára csíptetett P90-es és valóban eltudja 88 888-szorra is mondani, hogy „valóban”, azaz „indeed”. És még mindig nagyon barátságosan néz. Szerepe ennyi, meg egyszer sétál egy nagyot és megmenti az elfogott haverokat. Ja, és ő találja ki, hogy effektíve hogyan nyissák ki a ládát. Viszont van egy nagyon szép beszélgetése Tominnal (Tim Guinee), akivel úgymond közös lett az élettörténetük. Mindketten szembefordultak „isteneikkel”, akikért azelőtt mindenféle szörnyűséget megtettek. Természetesen a humordudor, ex-goa’uld, ex-tolva és mindezek mellett még szemrevaló Vala Mal Doran (Claudia Black) is visszatér. Ki sem szabad hagyni, egyrészt mert üde színfolt a díszes társulatban, másrészt mert Adria mégis csak az ő egyetlen édes lánya, akinek halála miatt egyetlen könnyet sem ejt. Ami nem csoda, hiszen nem akarta a babát, no meg egyszer majdnem ő ölte meg a 10. évad folyamán. Vala szerencsére továbbra is félvállról vesz szinte mindent, ám ezúttal azért több komolyság szorult belé. Legalábbis Tominnal és Adriával szemben nem poénkodik. Hank Landry tábornok (Beau Bridges) sem marad ki a buliból, bár szerepe csak annyi, hogy rábízza Mitchell-re az Odyssey-t, meg beszélgessen a Földre érkezett hírnökkel és egyetlen vállrándítással elintézze, hogy a Naprendszer peremén felsorakozik az ori flotta.

A sorozat mellékkaraktereiből is feltűnnek néhányan. Természetesen nem lehet csillagkapu Walter Norman Herriman törzsőrmester (Gary Jones) nélkül. A CsK-3 vezére, Reynolds ezredes (Eric Breker) is tiszteletét teszi, igaz csak egy képernyőről néz vissza ránk. Mellettük, ha már az Odyssey megjelent, Marks őrnagy (Martin Christopher) is vele jött. A fickó érdekes karriert futott be, mert az X-303 Prometheus felrobbanásáig azon szolgált, aztán átkerült az Odyssey-re, de az SGA 4×11 Be All My Sins Remember’d című részében már az Apollon ügyködött. Az 5×01 Search and Rescue-ban pedig a Daedaluson tűnt fel. Illetve, mint fentebb is említettem, cameozik az Apollo kapitány, Ellis ezredes, aki voltaképpen Atlantisos szereplő, illetve hát felbukkan Morgan, Adria, de a 9-10. évad során megismert hírnökök is felvonulnak. Ők Greg Anderson (az SG-1 9×03 Originben lett belőle hírnök, amúgy ő égette meg Valát a 9×01 Avalon II-ben) és Doug Abrahams (a kopasz félszemű bölcselkedő). És, hogy teljes legyen az oriok sora, a Doci (Julian Sands) is tiszteletét teszi.

Sajnos a történetből kimaradt Dr. Carolyn Lam, pedig mivel ő az orvosa a Csillagkapu Parancsnokságnak, illetve a lánya Landry-nek, szerintem helyet kaphatott volna. A film végén, vagy egy beszélgetés az apucival, hogy a Föld mekkora bajban van. Illetve hát Siler őrmestert sem jelent meg, pedig minimum ott kellett volna feküdnie a gyenguszon Mitchell mellett

A film az egyszeri Stargate rajongót elkényezteti néhány apró utalással is korábbi epizódokra. Ilyen a film kezdetén az ismerős zenei téma (a Stargate mozifilm főtémája), vagy mikor Mitchell az Odyssey kapitányi székébe huppanva eldarálja a „Weapons to maximum.” parancsot (és a slusszpoén ezzel kapcsolatban, hogy a trailerben is benne volt… aki nem érti, az nézze meg a 10×06 200 című SG-1 részt). De olyan apró nyalánkságokat is felfedezhetünk, hogy ki találta fel a csillagkapukat, honnan vannak a gyűrűt díszítő – és a címeket adó – szimbólumok. Meg hasonlók. Szóval, rajongói szemmel sok kedvességet találhatunk, bár aki nincs tisztában az SG-1 utolsó két évadának fő cselekményszálával (legalább azt nem árt megnézni a film előtt), az le se üljön elé.

Szerencsére a filmben nem felejtették el meghatározni, mikor is játszódik a film. Mivel Carter még csak alezredes, illetve az Apollo is jelen van, rájöhetünk, hogy a sztori az SG-1 10×20 Unending után, de legalább három, ha nem négy héttel – az út a Tejútrendszerből a Pegazus galaxisba három hét, tehát ennyi idő mindenképpen eltelt az Apollo miatt – az SGA 3×20 First Strike előtt játszódik. Ez utóbbi közvetlen folytatása a 4×01-02 Adrift és Lifeline epizódok, melyben Sam már ezredes és a Midway állomáson dolgozik.

Az animációk jók, attól függetlenül, hogy nem lettünk elkényeztetve. Igazság szerint, semmi olyasmi sincs benne, amivel a sorozat kevésbé látványos részei ne tudnának versenyezni, a jobbak pedig egyenesen lekörözik. Sőt. Némi pofátlanságot érzek ezzel kapcsolatban a készítők részéről. Három jelenetet is a sorozatból vágtak át: a szuperkapu megnyílása (itt kiszúrható a minőségbeli különbség), az Odyssey a Föld mellől történő hipertérbe lépése, és a hiperűrben repülése. Most nem ezért vagy azért, de ha már nagyobb költségvetés jutott, s ha már egyszer az SGA 4×15 Outcast-ban, mely egy egyszerű töltelék epizód, képesek voltak három új átvezető animációt elkészíteni az Apollonak, akkor kérdem én, miért ezen a filmen kellett spórolni? Egyetlen mentsége a készítőknek, hogy a húzásuk már-már klasszikus, mert a Star Trek mozifilmek is éltek vele (az 5 nyúlt a 4-ből, a 6 az 5-ből, a 7 a TNG-ből és a 6-ból…). De ez mindenképpen szemtelen húzás.

Amit viszont egyáltalán nem tudok rossz szájízzel emlegetni, az a zene. Joel Goldsmith méltó a nevére, akárcsak apja, ő is képes aranyat alkotni. Alapból remek a Stargate franchise zenéje, de itt kérem szépen, nagyzenekarhoz jutott, és hát élt is vele. A filmet – tiszteletül a mozifilmnek – David Arnold klasszikusával nyitja, aztán pedig jönnek az olyan muzsikák, mint kórussal megspékelt ori téma, a szuperkapu nyitásakor hallható, az SG-1-ban még Mitchell témájaként felcsendülő dallamok, vagy éppen a gyönyörű The Ark of Truth, mely remekül aláfesti az ori bukását.

Szóval akkor, milyen a film? Nem rossz. Egy jobb duplarész lehetne a sorozatban. Mint film… átlagos. Sajnos ennek nem ilyennek kellett volna lennie. Nincs benne az a monumentalitás, ami egy ilyen kaliberű gonosz elintézéséhez szükséges. A végéről hiányzik a feszültség, nincsen tétje a dolgoknak. Persze, jó újra akcióban látni a CsK-1-et, végigjárni az ismerős díszleteket… ám a végén az ember azt mondja: „Nem volt rossz, de ennél lehetett volna jobb is.”

Április 15-én örültem, mint majom a farkának. Rovatom lett a PC Gurunál. Június 23-án jött a levél: megszűnt. Na nem csak az enyém, alacuzammen minden rovat megszűnt a DVD-n. A miértek végül is egyszerűek (minden dolgos ember számára ismert, vagy mert már szembe került vele, vagy mert retteg attól, hogy szembe kerül vele): a lapszám csökken, a tulajok ezért inkább megvonják a pénzt az egyes részlegektől, akik kénytelenek kirúgni az alkalmazottakat. Illetve, mivel jelen esetben egy újságról van szó, még az is közre játszódik, hogy a drága magyar (PC-vel játszó) emberek úgy tűnik tetemesebb része kurvára utál már olvasni, mert az ugye megterhelő a szemnek meg az agynak. Ezért sajnos a DVD-n lévő írott anyag már nehézkes, és elvesztették népszerűségüket.

Az egészben tényleg az a bosszantó, hogy szerettem is volna ebbe az újságba írni, és szerettem is a rovatot csinálni. És csak négy hónapot kaptam (ebből három volt a fizetésmentes próbaidő, ami bár teljesen jogos volt, mert sokan voltak már úgy, hogy a kezdeti lelkesedés elmúlása után inkább megpattantak, de hát esetembe ugye ez nem vígasz… viszont, tény, senki sem tudhatta ott, hogy én is ezen alakok közé tartozom, vagy sem. Bizonyítani meg sajnos nem maradt időm.). Szóval, négy hónap után újra teljesállású munkanélküli vagyok. Szóval, akinek kell egy írástól nem ódzkodó egyén, vagy esetleg egy rendszerinformatikus, az jelentkezhet nálam

Viszont, minden szar napban van valami jó, és igyekszem azt mindig megkeresni. Angelus komámnak hála sikerült hozzácsapnom Lego gyűjteményemhez egy olyan tagot, amit pár évvel ezelőtt nem sikerült megszerezni. Yeees!!!
Na, panaszkodás-blog OFF, rúgjuk vissza oda a Lightspeedet, ahová való.

Tegnap, azaz június 15-én elhunyt a filmtörténelem egyik legnagyobb alakja, Stan Winston. Az úriembernek olyan mára ikonikus teremtmények megvalósítását köszönhetjük, mint az alienek figuráju az Aliensben (A bolygó neve: halál), a Jurassic Park filmek élethű dinoszauruszai, a Terminator fémváza, a Predator tiszteletet parancsoló és igazán cool ragadozója… de ő készítette a wooikee kosztümöket az azóta elfeledni próbált Star Wars Holiday Specialba. És még megannyi kreatúrát, talán össze sem lehet számolni. S ő volt az, akit Steven Spielberg egyszerűen csak „Mr. Wizard” néven emlegetett. Nem mellesleg a Stan Winston Studio feje.

1946. április 7-én született Richmondban, Virginia államban. 1969-től a California State University, Long Beach tanulója volt, majd Hollywoodba érkezve színésznek állt. De nem csak speciális effektusokon ténykedett, írt, rendezett és producerként is ténykedett. Oscar díjat kapott az Aliensért, a Terminator 2-ért és a Jurassic Parkért, valamint a Academy of Science Fiction Saturn-díjjal jutalmazta az Artificial Intelligence: AI, a Jurassic Park, a Batman Returns, a Terminator 1-2-ért és az Aliensért. Nagy űrt hagyott maga után a filmek univerzumában. Nyugodjék békében.

Új trailer tekinthető meg a Star Wars: The Clone Wars animációs sorozatból/mozifilmből. Amulás és bámulás:

http://movies.yahoo.com/movie/1809991325/video/8273357

Innen meg leszedhető egy két perces jelenet, bár sajnos a minősége gyatra, mivel kamerás, de azért a feeling átjön. A csatákra egy szavunk sem lehet, igazi csillagok háborúját fogunk látni:

http://www.mediafire.com/?hmyw3byfmz0