Az űrgyalogság mindenek felett!
7 05 2008
Ugorjunk be kedvenc Deloreanunkba, és száguldjuk vissza az időben, mondjuk úgy tizenegy évet. 1997-et írunk. A mozi korszak olyan éveiben vagyunk, mikor hódítottak a mumusok, és talán pont ’97-ben csapott le ránk a legtöbb nyáladzó, emberevő, parazita, barátságos, ne adj isten barátságtalan, a Földet/Galaxist meghódítani kívánó, vagy megmenteni akaró lény. Hiszen ekkor mutatták be a Star Wars ep4-5-6 felújítását rancorostul, dewbacostul, rontostul, Jabbástul, miközben az Elveszett világában a dinoszauruszok megcsócsáltak pár humanoidot, Ripley is feltámadt egy újabb körre, hogy még egyszer rendet vágjon a már mutálódó Alienek között. A Men In Black ügynökei színre léptek, míg Korben Dallas előkerítette az Ötödik elemet. Szóval, 1997 jó év volt. Nem csak azért, mert három legkedvencebb szériám ilyen-olyan módon visszatért, hanem mert betévedt három olyan, ami szintén belépett a best kategóriába, legalábbis saját kis listámon. Na igen, van még egy idegenes-szörnyes, vagyis inkább korrektebb lenne azt mondani, hogy bogaras sci-fi, amit nem említettem, és szintén ezen év terméke. Mégpedig a Starship Troopers, aminek a magyarok valamilyen oknál fogva az iszonyú idióta Csillagközi Invázió címet adták… (Egen, valamikor ’97-re taksálható az is, amikor egyre lököttebb magyar címeket kezdtek el ontani, ami végül ilyen Aliens vs Predator A Halál a Ragadozó ellen 2 Requiemig és Hipervándorig fajult. Csendben jegyzem meg, hogy az előbbinek már négy különböző címvariánsa van, annyira nem tudja senki, hogyan keresztelték el… szóval no komment).
De vissza a Starship Troopersre. Míg Korben Dallas a gonosszal és hígvelejű mangalor csatlósaival küzdött a dögös Lilo kegyeiért (meg mellékesen a mi kis kék bogyónkért), illetve a MIB ügynökeinek nagycsókákba rejtőzött kiscsókák által rejtett zsebgalaxisokat kellett megtalálnia egy nyolc méteres Edgar-zakót viselő űr-csótány elől, mert különben a kiscsókák elpusztítottak volna minket, addig Paul Verhoeven rendező másfajta veszélynek tette ki a Földet.
Na, innentől csillagközi spoilerinvázió, szóval csak saját felelősségre.
A távoli jövőben járunk. Ahogy annak lennie kell, az emberiség kirajzott az űrbe, szép nagy hajókon, és kolonizált egynéhány bolygót. Sajnos, nem sajnos, ebben a szép új világban a demokrácia megbukott, leginkább néhány veterán katonának hála, akik a távoli múltban elhasaltatták a kormányokat, és egy teljesen új államformát alakítottak ki, melynek neve United Citizen Federation (az 1959-es Robert A. Heinlein könyvben Terran Federation a neve). Egy gyönyörű katonaállamot. Ahhoz, hogy szavad legyen a világban, a minimum, hogy legalább egyszer beállj az űrgyalogsághoz, a flottához, a hírszerzéshez, vagy bárhová, ahol uniformist meg lőfegyvert kaphatsz. E nélkül nem szavazhatsz, nehezebben kaphatsz engedélyt gyerekre, meg ilyenek. Persze, ahogy annak lennie kell, a propagandaduma is folyamatosan jön az infócsatornákon (Federal Service), hogy milyen szép és jó ez a világ. A poén: tényleg szép és jó. Tiszta Föld, elégedett polgárok, remek oktatás, még jobb orvoslás, bomba nők, álom férfiak. Szóval, a mi kis civilizációnk olyan frankó lett, hogy csak na.
Azonban, van egy apró bibicsek. Itt vannak a bogarak. Mint akkut bogárfóbiás, igencsak átérezem, hogy mennyire feszélyezheti a kis államközösségünk szomszédjában éldegélő ízeltlábú társadalom. Ugyanis ezek az űrrovarok, bár technológiai szintjüket egy hangyafarm is lekörözi, mégis ugyanolyan jól elvannak, mint humanoid szomszédjaik. Földalatti városaikban tengetik életüket egy működő civilizációban (bogárállam 
), és még kolóniáikat is létesítenek. Ez utóbbit nem igazán sikerült felfognom, hogyan érték el, de a tény az, hogy egész kis birodalmat uralnak.
No, a sztori ott kezdődik, hogy ifjú titánjaink kilépnek a suliból. Itt van a főhős, Juan „Johnny” Rico (Casper Van Dien), gazdag ősökkel megáldott, matematikából nem túl erős, különleges képességekkel nem rendelkező, a statisztikára nem fogékony egyszeri kölök, aki szülei akaratának ellenszegülve, egy nő kedvéért beáll az űrgyalogsághoz (Mobile Infantry). A hölgyemény neve Carmen Ibanez (Denise Richards), aki szintén katonának áll, mint pilóta. Ugyanis élete álma, hogy egy félmillió tonnás csillaghajót vezessen. Az ő ellenlábasa Dizzy Flores (Dina Meyer), éles eszű futballjátékos, aki bármit megadna azért, hogy Rico végre észrevegye. Szegény a suliban nem jár túl nagy sikerrel, így a fickó után megy az űrgyalogsághoz. Hátha az összezártság, a közös zuhanyzás, meg Carmen távolléte jótékony hatást gyakorol kapcsolatukra. Sajnos Rico maradéktalanul hűséges, meg is lesz a jussa, Carmen dobja egy csillaghajóért… na meg Zander Barcalowért (Patrick Muldoon), aki ugyanazon hajó (Rodger Young) első pilótája. Semmi baj, Rico örülhet, hiszen karrierje van az űrgyalogságnál, na meg ott a haverja, a kicsit ész-sovány, de amúgy jó fej Ace Levy (Jake Busey). Ja, és majdnem megfeledkeztem Carmen és Rico legjobb barátjáról, Carl Jenkinsről (Neil Patrick Harris), aki meg a hírszerzésnél lett ezredes, mivel telepatikus képességei kincset érnek. Szóval, az egészet akár Space Hills 90210-nek is nevezhetnénk, de ez csak az alapszitut. Amint elindul a katonásdi – hogy a felvezetőt ne is említsem, ami már eleve szembesít minket azzal, hogy a tini-sorozatok egyszerűségével vetekedő előkép tényleg csak előkép -, igencsak elfajulnak a dolgok. Színre lépnek olyan emberek, mint az igencsak szemléletes módon oktató kiképző őrmester, alias Zim (Clancy Brown), vagy a tanárból szakaszparancsnokká avanzsált Jean Rasczak hadnagy (Michael Ironside), illetve a rovarirtó fenegyerek és kötelező fekete, Sugar Watkins közlegény (Seth Gilliam). Illetőleg megemlíthetem még a Rodger Young parancsnokát, Deladier kapitányt (Brenda Strong; ő a második részben is szerepelt, de már, érthető okokból, nem Deladiert alakította).
Nos, a sztori akkor kapcsol rá, mikor Carmenék hajójának festését meghúzza egy aprócska aszteroida (úgy háromszor akkora, mint az 550 méteres Rodger Young), és mivel ez a kis csókolózás az adótoronyba került, nem tudják figyelmeztetni a Földet. A szikla el is tűnteti a térképről Buenos Airest. Hamar kiderül, hogy a kavicsot egy rovarplazma térítette el a bolygónk felé, szóval ezt a humánok háború indítéknak veszik és megkezdődik a csillagközi invázió. A felsőbbrendű emberiség pofára esik, közel háromszázezer embert vesztenek alig egy óra alatt, és az űrflottát is rendesen megtépte a rovar-tüzérség. Eztán inkább a totális bogárirtás helyett a szép lassú, gondos előrenyomulást választják, melynek egyik fő ütege Rasczak Rosszcsontjai, melyet egy tragikus fiaskó után átkeresztelnek Rico Rosszcsontjaira. Addig persze sok vér lefolyik még Klendathu és a P bolygó (az előbbi a fő rovarvilág, az utóbbi meg az egyik kolóniájuk) folyóin (már ha vannak olyanok), és jó pár tonnányi ólmot ellőnek, miközben megpróbálják becserkészni a fő rovarzsenit, hátha azzal megfordítható a háború menete (mert a filmben a bogarak állnak nyerésre).
Az elmondható a történetről, hogy nem túl nagy hűbelebum, sőt, az eleje a tini-sorozatokat veszi alapul, a közepe a legvéresebb trancsir filmeket, a vége meg nem is tudom… Számomra az csak úgy van. Abbahagyták, nem befejezték. A színészek sem éppen Marlon Brandok, sőt, a javuk nem véletlen maradtak máig ismeretlenek, vagy csak B-film sztárok. Igazán csak Michael Ironside és Dina Meyer neve az, amire talán az átlag moziba járó is felkapja a fejét (az előbbi, mint karakteres arc, az utóbbi meg a Fűrész filmek gyanánt), illetve Denise Richards, bár ő már lehet feledésbe merült James Bond óta. Mégis, Paul Verhoeven (akit amúgy én szimplán „az egyszerű filmek nagymesterének” szoktam nevezni) úgy töltötte meg eme művet, hogy az mégis kitűnjön a B-filmek közül, és feljebb kússzon az A kategóriába.
Először is, lenyűgözők az arachnidok. Remekül kitalálták a különböző fegyvernemek ízeltlábú megfelelőit. Vannak a lóti-futi pókfajzatok (warrior), akik a gyalogság megtestesítői, durván négy méteres apróságok (a többiekhez képest ). Kapunk légideszantosokat (hopper), és óriási tankokat (tanker bug), melyek valamiféle tüzes-savas szmötyit köpködnek, jó vastag a páncéljuk és úgy tizennyolc méteresek. A légvédelem megfelelője a plazmaseggűek (plasma bug), ők jó nagyot szólnak, mikor szétpukkannak, és durván negyven méteresek. Szerencsére nem csak harcibogarak, de „civilek” is vannak. Ilyenek a kis csótányszerű vacakok (chariot bug), akik szállítják a nagy rovarzsenit (brain bug), aminek kedvenc időtöltése az emberi agy kiszívása, ezáltal tudásának megszerzése, és/vagy a test manipulálása csapdák felállításához. Azaz, ő a hírszerzés. Érdekesség, hogy a könyvből csak a warrior és a brain bogarak kaptak szerepet, viszont kimaradtak a workerek (munkásosztály, afféle alagútépítők, teljesen ártalmatlanok, a regényben csalinak használták őket) és a királynő.
A bogártársadalmon kívül a földi kultúrát is egész jól összerakták. Bár magát a Földet nem sokáig látni, illetve ott sem kapunk igazán szép tájképeket, a más bolygók települései, mint az űrgyalogság kiképzőerődje, a P bolygó előőrse, bár nem olyan bonyolultak, mint teszem azt Hadlay’s Hope, pontosan illeszkednek a történetbe. Minden rendezett, szögletes, célszerű, katonás. A ruházatok, különösen az uniformisok a II. világháborús német SS egyenruhákról lettek mintázva, ezzel is erősítve az amúgy sem gyenge náci szimbólumokat. A fegyverek sem semmik, szerintem még Vasquez is imádta volna ezeket a Moritákat, amivel ebben a filmben puffogtatnak. Nagyok és szépek, jó sok töltény fér beléjük, ami nem árt, mert a fél tár rámehet, mire egy bogár felfordul.
A látványra sem panaszkodhatunk. A bogarak még így tizenegy év után és remekül néznek ki, és a tömegjeleneteik máig impozánsak. Az űrhajók a leszállóegységektől a nagy csatahajókig lenyűgözők. Számomra az egyedüli fájó pont az, hogy a vadászgépeket hanyagolták, s csupán egy látványos bombázás erejéig láthatjuk őket. Pedig megnéztem volna egy légiharcot.
Érdekességként annyit hadd tegyek hozzá, hogy ebben a filmben fejlesztették ki azt a 3d-s szoftvert, ami képes volt minden karaktert külön irányítani, más-más mozgással felruházni, illetve elkerülte a lények egymáson történő áthatolását. Viszont mindnél több rovar nyüzsgött a képen, annál nagyobb volt a veszélye annak, hogy több példány teljes szinkronban kezd el mozogni (a kezdetleges program még nem rendelkezett akkora mozgáskészlettel, és minden példányon ugyanaz a ciklus futott újra meg újra, más-más ütemben). Ennek elkerülése végett három-négy embernek szakaszonként levetítették a filmet, akik megkeresték a párban mozgó bogarakat, mire a szakemberek az egyiknek más ritmust adhattak. Ez a folyamat azonban több hétig eltartott minden egyes plánnál.
A film nem ódzkodik a véres valóságtól sem. Mármint, szó szerint. Itt bizony nincs kec-mec, az emberek elvesztik a kezeiket, lábaikat, fejüket, olykor mindezt egyszerre, máskor csak szimplán ketté harapják őket, vagy egyszerűen szétolvadnak. Öncélú? Lehet, de mondja meg nekem valaki, hogyan nézne ki máskép egy ragadozó bogarakkal szembeni háború? Szerintem így. Persze, nem csak a vörös vér festi át a tájat, de egy kiadós csata után az űrgyalogság emberei már szép kék-zöld-sárga színben pompáznak a rovarnedvek miatt. A film a vérszegénység mellett a prűdséggel sem tudna elszámolni, így a zuhanyzós jelenetben mindenféle cenzúra nélkül csodálhat meg a néző leplezetlen női és férfi felsőtesteket, fenekeket (na, azért a nemi szerveket már gondosan elkerülték, ami nem is baj). Mindezek mellett számomra az a meglepő, hogy a filmben alig káromkodnak, ami furcsa egy ilyen naturalisztikus műnél.
Érdekes megoldás a film történetét néha-néha megszakító híradás, vagyis a már említett interaktív Federal Service. Ezen keresztül ismerkedhetünk meg olyan dolgokkal, mint propaganda, Buenos Aires tragédiája, a médiumok, a törvénykezés, satöbbi. Ez persze nem új keletű, Verhoeven a Robotzsaruban is szívesen alkalmazta eme motívumot.
Persze, a film igazán érdekes eleme maga a tény, hogy az emberiséget összehasonlítja a rovarokkal. Az elején rengeteg olyan utalást kapunk, hogy szerény kis fajunk sokkal-sokkal többre tartja magát ízeltlábú társaiknál. Hiszen az iskolában boncolgatják őket, Carmen művészetek megalkotásáról hablatyol, illetve a két tudós beszélgetése (melyben szokatlan módon a fiatal a maradi, és az öreg a nyitott) is ezt jelképezi. Mégis, az első hullám, melyben benne van minden tudásunk és technológiai felsőbbrendűségünk, majdnem félmillió emberi áldozatot követel. Később az is kiderül, hogy a bogarak mindezt nemcsak létszámfölényüknek, hanem nem létezőnek vélt eszüknek is köszönhetik.
Az olyan apró nüánszokról, mint, hogy minden tanár nyomorék (Rasczak félkarú – egy képregényből kiderül, hogy miért -, a biológiai professzor vak), vagy mikor a toborzótiszt elmondja Riconak, hogy milyen derék dolog a gyalogsághoz jelentkezni, mert ő ott vált azzá, aki, erre kiderül, hogy mindkét lába hiányzik… hát ezek felteszik a pontot az i-re.
Összességében, az egyszerű felszín többet takar, mint egy hentelős-háborús mű. De ha még ezt a mélységet nem is vesszük észre, vagy nem érdekel, akkor is érdemes megnézni, mert a látvány üt, a bogarak nagyon jók és ennyi lőszert kevés filmben lőnek el ilyen nagy elánnal (és még jó nők is császkálnak benne ).
Persze amellett sem szabad elmenni, hogy a film minden erénye mellett mégis bukás volt, mert világviszonylatban alig hozta vissza a ráfordított költséget. Ennek ellenére készült egy (szörnyű) folytatása, egy (számomra legalábbis) tűrhető animációs-széria, és már úton van a harmadik rész is, mely – akárcsak elődje – szintén csak DVD-n jelenik meg, szóval nem kecsegtet semmi jóval. Illetve annyival mégis, hogy a 2. résznél több rovar lesz, szerepet kapott benne Jolene Blalock (egy zuhanyzós jelenet rendel neki) és Rico is visszatér, mint tábornok.
“Összességében, az egyszerű felszín többet takar, mint egy hentelős-háborús mű.”
Örülök, hogy ezt vontad le végkövetkeztetésként, mert bevallom, hiába dobbant meg a szívem, amikor a feedreaderemben megláttam a címet és hogy te írtál a filmről, a cikked elején megijedtem, hogy fikázni fogod. Nem túl nagy hűbelebumm a történet meg nem Marlon Brandók a színészek, de pláne hogy az egyszerű filmek nagymestere… ilyet az én koromban veszélyes ám olvasni egy cikk elején, hé!
Ez a film egy hálaisten, a harmadik kedvenc filmem a SW-V és a ST-VI után a kedvenc, legnagyobb tícsör rendezőmmel és a filág legjobb filmzeneszerzőjével. Dina Meyerre sem mindenki a Fűrész miatt emlékszik, én azt sokkal később láttam, arra sem emlékszem már, miről szól, és fel sem tűnt, hogy szerepel benne.
Ez a film hibátlan, hab a Verhoeven-scifik tortáján.
Azt megértem, hogy hiányolod a légiharcot, no de hát mint a címe is mutatja, végül is az űrgyalogságról szól a történet (a Heinlein-regény is), nem a nagypofájú, pökhendi Ibanez-féle pilótákról, akik fönt osztják az észt a jó meleg űrhajóban, a köcsögök. (Különben kivel csatáztak volna? Klendathui űrszúnyogokal? A bogaraknak nem a vadászgépépítés volt az erősségük.)
Nem is értem, miért lett bukás, nem sok ilyen lelkiismeretesen összerakott, alapos, igényes sf-t csinálnak az utóbbi időkben, és mint közismerten finnyás és kukacoskodó mozinéző mondom ezt.
(Basil Poledouris nyilván a világ legjobb filmzeneszerzője, nem pedig a filáhé, ahogy én írtam.)
Hehe, elláthatták volna normális fegyverzettel is a hadsereget, és akkor nem kellett volna öt tárat beleereszteni minden egyes bogárba.
Már ha humán haderőt kell ugye bevetni.
Az ilyenek minden filmben felbosszantanak
A reklám/fimhiradó blokkokat viszont nagy csíptem - a Robotzsaruban is azok voltak a kedvenceim.
Hát a cikk elejét direkt szórtam tele ilyen “fikázósabb” dolgokkal, mert manapság túl sokszor olvasom, hogy egy film akkor jó (nem tökéletes, első osztályú, hanem csak szimplán jó), ha a színészek alapból oszkárgyanúsak, ha a történet odabaszó, a rendező meg olyan név, hogy a producerek maguk alá csinálnak, ha a megszerzik… és szerintem ez a film az ékes bizonyíték, hogy mindezek nélkül is össze lehet hozni egy remek filmet. Verhoeven remek rendező, hiszen olyan egyszerű dolgokból csinál fantasztikus dolgokat, hogy az hihetetlen, mégsem számít olyan nagy névnek, mint egy James Cameron vagy Ridley Scott, pedig bőven van olyan jó, mint ők. Igaz, ő sokkal véresebben dolgozik
Mindezek mellett, már az első bekezdésben szerepelt, hogy ez az egyik film ‘97-ből, ami bekúszott nálam a best of listára, szóval gondolhattad volna, hogy nem gondolom rossz filmnek
Dina Meyerre én sem a Fűrészből emlékszem (egy részt láttam, abban sem rémlik, kit játszik, de mégis benne van mind a négy részben az imdb szerint…), hanem inkább ebből a filmből, aztán a Sárkányszívből, aztán meg a Star Trek Nemesisből
De az egyszeri mozinézőnek ezek a nevek sajnos nem mondanak sokat, ahogy jönnek, úgy mennek (pedig az ST10-et leszámítva mindegyik többre érdemes, mint a Fűrész… bár talán a Sárkányszívre még emlékeznek) 
Hát igen, tény, hogy a gyalogságról szól, de az én szegény lelkem a pilóták felé húz. És azért azok a hajók sem voltak már olyan kellemesek, mikor tűz alá kerültek, vagy éppen ketté szakadtak egy bogárplazmától (ez abból is jól látszik, hogy a gyalogság csak 100 000 embert vesztett a bolygón, viszont az össz halottak száma 300 000 volt, szóval 200 000 a flottáé). Mondjuk ez is egy erénye a filmnek, hogy szembe állítja a légierőt a gyalogsággal. Mivel katonacsaládban nőttem fel, elsőkézből tudom, hogy valóban ilyen éles az ellentét (hányszor nevezte apám hülyének az egyszeri bakákat, mint amilyen az öccse volt… képzeljétek milyen jó diskurzusok voltak, mikor találkoztak). És az a szép, hogy mindkét nézőpontból megérthető, a rendező egyik mellé sem áll igazán, bár Zander tényleg egy tahó. Viszont, nélküle bajosan jutottak volna ki a P bolygóról Ricoék.
sezlony: mivel mással fegyverezték volna fel őket? Nyílvánvalóan nem láthatóak el olyan fegyverrel, ami nincsen nekik. A “híradóban” meg elmondták, hogy hová kell lőni (ideggyök), akkor azonnal felfordulnak, és Carl akkor jó, ha 10-20 golyót kilőtt az egész szemléltetés alatt. A Moritában meg alapból van vagy 100-500 golyó (nem emlékszem, hogy az FPS-ben mennyi volt, de 100 fölött). Szóval nagyon jó kis csúzlikkal voltak ellátva, ami hatékonynak is bizonyult. Persze ha vagytok 20-an, míg a dögök 20 000, akkor édeskevés minden lőfegyver.
Én elkezdtem játszani az FPS változattal, de a fegyverzeti képtelenségek miatt elment tőle a kedvem. Kis űrméretű fegyver fölösleges akkor, ha a legkisebb ellenfél is négy méteres, ráadásul ilyen ellenfelekkel szemben legjobb lenne a páncélosok/csatahelikopterek bevetése, nem pedig darálóba küldeni a bakákat. Ahol egy négy méteres bogár elbóklászik, ott elmegy egy AG könnyűtank is, aztán azt csócsálhatják, ha akarják.
De szerencsére nem ez a mű lényege.
Belenéztem néhány youtube-os részletbe: hát messze kisebbek lettek volna a veszteségek, ha nem kell ész nélkül lőni egy bogarat, mire megáll (és annyi idő alatt éppen kettéharap két közlegényt).
Milyen hadvezetés már az, ami ha tudja, hogy az ellenség golyóálló vértezetet visel, a hadseregében csak 9 mm-es lövedékeket rendszeresít?
Persze ez fantázia, éppen attól ijesztő és vágóhídszerű a dolog, hogy a katonák alulfelszereltek, értem én. Csak bennem munkál mindig a realitás-méter.
Ácsi! Youtube-os részletbe? Nem is láttad a filmet? Mert gratulálok, ha pár perc alapján megítélted az egészet…
Ezt a filmet hihetetlenül jól megcsinálták! Szerintem a technikával nem volt semmi gond, sőt 97-ben nem is volt ilyen szintü technikával megáldott film. (még a mai napig is lazán megállja a helyét szerintem)
A story tök jó, a színészek is kiemelkedőek, és nagyon jól alakították a szerepüket.
Amúgy miért lett volna bukás ez a film? Én úgy tudom, hogy hatalmas durranás volt annak idején.
Viszont a 2. részt nagyon nem kellett volna megcsinálni…
És az animációs tv széria sem jött be olyan hű de nagyon, bár azt még elnézegettem, de 2. filmnél ott aztán fogtam szinte végig a fejemet..
A filmet láttam, de régen. Ellenőriztem, hogy jól emlékszem-e, mert nem akartam hülyeséget írni.
De mi ez az ellenséges hangnem? Egyszerűen eltér a véleményünk.
Jó is, ha az ember a realitást kéri számon egy olyan hadseregtől, ami nem is létezik, olyan ellenségtől, ami soha nem is fog, és olyan fegyverektől, amiktől még évekre vagyunk
szs: igen, a páncélosokat én is hiányoltam. Bár az FPS-ben már fel-felbukkan néhány kemény dolog, de még ott is mellőzik. Az animációs sorozatban viszont már vannak ilyen gépezetek, illetve úgy tudom, a könyvben is kicsit jobban páncélozottak az MI egységek. Viszont, a filmben egy szakaszt követtünk, és nem minden szakasz mellé jár páncélos támogatás.
Viszont csak páncélosokkal nem lehet háborút vívni, mivel mind a múltba, mind a jelenben, mind a jövőben a gyalogság lesz a gyalog. Azok vethetők be a leggyorsabban, a legnagyobb számban, ők a legjobban mobilizálhatók és a legkönnyebben pótolhatók, no meg ennél fogva, a legkönnyebben feláldozhatóak (ugye ez is benne van a filmben, kifogytak a tinik, jöttek a gyerekek, mint anno a németeknél). Nem mindegy, hogy ezer tank, vagy ezer katona, mert az ezer katona csak katona, meg max a felszerelése. Az ezer tank a jármű (baromi nagy anyagi kár), a lőszer hozzá, az üzemanyag, a kezelőszemélyzet, annak a felszerelése, stb. A korlátozott bevethetőségéről nem beszélve. Pl. a bogarak szeretnek a föld alatt lenni, oda be nem megy utánnuk a tank. Vagy a hegyek tetejére, sziklák oldalára (a rovarok azt is meg tudják mászni, hiába olyan nagyok), kanyonok mélyére.
sezlony: bocsánat a hangnemért, de ebből a youtubus részből azt vontam le - nyílván akkor tévesen - hogy te abból a pár jelenetből mondasz véleményt a filmről, anélkül, hogy azt megnézted volna. Az ilyenekre viszont én kifejezetten hepciás vagyok, és úgy reagálok, ahogy most. A véleménykülönbséggel semmi bajom, max nem értek egyet.
DarkEvilPiccolo: a film anyagilag nagyon nagy bukta volt. Kb. 105 millába került, és az USA-ban ebből visszahozott kb. 55 millát. Nos, a hálivúdi rudik ugye csak akkor számolnak sikert, ha a film már belföldön kétszeresen visszahozza az árát. Viszont ez a film még külföldön is csak 66 milcsit termelt, pedig általában ott szokot egy múvi igazán tarolni. Szóval se külföldön, se belföldön nem hozta vissza még az árát sem, és a teljes bevétel 121 milla volt, szóval éppen csak termelt némi zsebpénzt. 16 millió dollár meg nem nyereség egy 100 millás költségvetésű filmnél.
Nem tudja valaki, hogy a könyv kapható kis hazánkban?
Naná, hogy kapható, a Möbius adta ki. Azonnal vaterázd meg!
dzsejt:
Tudtommal messze nem akkor siker a film, ha belföldön is kétszeresen visszahozza az árát. Ezzel az 55 millióval, ami valóban nem túl nagy teljesítmény is valószínűleg nyereségessé vált, még ha igen szűken is (de a befektetett pénzt legalábbis visszahozta), mégpedig a DVD-, tévécsatornás vetítési- és egyéb jogokkal.
Amikor az ember kijön a moziból, még hatása alatt van a filmnek, de azért már figyel a külvilágra, és fülel, hogy mások hogyan nyilatkoznak a filmről és ezt próbálja szembe, vagy adott esetben párhuzamba állítani a saját érzéseivel/gondolataival. Amikor annó kijöttem erről a moziról, akkor az általános vélemény kb. annyi volt “Na, ez is egy jó kis lövöldözős, vérfröccsögős űrizé volt.”
Akkor az jutott eszembe: “Basszus, ezekkel ugyanazt a filmet néztük végig?”
Ugyanis nekem egyből a mélyebb rétegek ugrottak elő, és minden ami lövöldözés, űr, meg hentelés az csupán eszköz, egy máz, hogy látványos és eladható legyen a mozi.
Már a kezdése is…ahogy amolyan dokumentumfilm szerűen, vagy még inkább valamilyen interaktív weboldalként bemutatja az előzményeket, és az a duma. “Would you like to know more?”
Egyetlen jelenetért háromszor megnéztem akkor a filmet a moziban (és azóta jópárszor DVD-n), mégpedig, amikor Carmen Ibanez, arcátlan módon kitolat a csatahajóval a dokkból. Az valami hihetetlenül ott van!
Egyébirán a film megtekintése után olvastam csak el a könyvet, és hát a kettőnek elég kevés köze van egymáshoz, teljesen más hangulat. Viszont a film azért átadja sikeresen azt a “karcot”, amit a szerző a totalitárius rendszerek, és benne a nácizmus ellen, illetve az “emberi felsőbbrendűség” ellen hangsúlyozni kíván. Nem is lepett meg, amikor megtudtam, hogy az előző rendszerben sokáig be volt tiltva ez a könyv.
Szerintem talán nem a legjobb könyvadaptáció a film, de a hangulatot megragadja, és átad belőle. Nekem is a top 10 kedvenc sf filmem között van valahol.
dzsejt: bocsánat, valóban félreéthetően fogalmaztam a youtube-os hozzászólásban.
“Jó is, ha az ember a realitást kéri számon egy olyan hadseregtől, ami nem is létezik, olyan ellenségtől, ami soha nem is fog, és olyan fegyverektől, amiktől még évekre vagyunk :)”
Nem, én az általános emberi és hadvezetési logikát kértem számon.
Elvégre a filmben emberek szerepelnek és az ő hadseregük.
Ez hasonló ahhoz, mint amikor egy forgatókönyvben következetlen a cselekmény, a figurák ellentmondóan cselekszenek a karakterükkel vagy az emberi viselkedéssel. Mondhatjuk, hogy de ez csak elképzelt történet, ugye, nem is igazi emberek, de azért mégis zavaró lehet.
És még egyszer: ezzel nem a film egyéb erényeit kívánom kissebbíteni.
Én előbb találkoztam a film hírével, mint magával a filmmel. Osztálytársaim mondogatták, hogy már megint egy milyen hülye mészárlós film. Ezért évekig kerültem is, talán tavalyelőtt néztem végül meg, és óriási pozitív meglepetés volt. Csak azt nem értem, hogy a sok osztálytárs közül - mára diplomás emberek - hogy a fenébe nem esett le senkinek, hogy meg vannak vezetve?
Chelloveck: meg fogom vaterázni, az hétszentség
Hackett: sajnos nem így van. A hollywoodi rudiknak elsőbbség, hogy már belföldön visszahozza az árát, és még legalább annyit rátegyen. Ekkor beszélünk kasszasikerről (nem tudni miért, mert nagy átlagban minden film többet kaszál külhonban, mint az USA-ban, de a rudik így képzelik el, és ezt példáúl a rendezők és egyéb beosztású alkotók is nagyon sajnálják és sokszor eléggé fel is idegesítik magukat ezen). Ekkor ugye a folytatás borítékolható, az is dollármilliókba kerül, stb. Ha már csak a külföldi bevétellel hoz ilyen sikert, akkor szimplán sikeres (lásd: Alien3, Alien Resurrection, stb…). Ekkor a folytatás még mindig esélyes, de az már kevesebb pénzből, mint az előd. És van az, mikor sehogy se hozza vissza a pízt, na az a bukás (és ez anyagi bukás, nem minőségbeli, de ez utóbbi nem is számít a pénzeszsákoknak, nekik a $ kell). Ilyenkor a folytatás már nagyon valószínűtlen, illetve ha olyan a film, mint a Starship, hogy a TV és VHS/DVD kiadásokból befolyik egy tisztes haszon, akkor megeshet, hogy folytatódik abban a formátumban, erősen kétes minőségben. Lásd Starship Troopers 2. De ez nem siker egy mozira termett filmnél, sőt… súlyos anyagi bukta.
sezlony: tudom én, és én is csak nagy általánosságban ironizáltam
Ráadásul olyanban vagyon belekötve, amely a filmben is elismert hiba, és a stratégiaváltás meg is történt, ami viszont már eredményes volt. Nevesül lebombázták a nagyobb rajokat, és a maradékokat már a gyalogság eltudja iminálni. A P bolygóra meg szándékosan küldtek egyetlen gyalogsági szakaszt, mert tudni akarták, hogy valóban képesek-e a bogarak csapdát állítani, illetve miután ez kiderült, az elfogására indítottak egységeket, de oda már semmi más nem tudott volna bemenni, csak a gyalogság. És ha ebben a jövőben a legerősebb gyalogsági karabély a Morita, ami jóval keményebb jószág, mint teszem azt egy mai M16A4-es, vagy AK-74-es, vagy G36K, akkor nincs más választás. Szóval még mindig nem látom a film keretein belül hol van a logikai baki, leszámítva a filmben is elismert baromi nagy pofára esést, mely miatt el is küldték a búsba az aktuális marsallt.
dzsejt:
Értem én, ettől függetlenül, ha a film pozitívba billen, már nem anyagi bukta. PErsze, nem kasszasiker, de azért nem kell könnyeket ejtenünk a finanszírozókért a Starship troopersnél sem. Bukni, nem hiszem, hogy buktak rajta. De félreértés ne esék, a mozis bevételek alapján bukás volt, azonban ez csak egy szelete a teljes tortának, és a többi szeletről mindig is nagy volt a hallgatás.
Akkor ezt benéztem… a felelősségrevonásra nem emlékeztem.
Adeptus!
Te tényleg azt hiszed még most is, hogy ők vannak / voltak “megvezetve”?
Te vezettettél meg a legjobban, te, aki évekig nem nézted meg ezt a faszajó hálaisten tízpontos filmet egy ilyen idióta beszólás miatt!
Bizony-bizony ez a film egy ékkő a sci-fik közt.
Verhoeven nem tökölt sokat, beleadott anyait, apait. 
Basil Poledouris-nál jobb embert meg nem is találhattak volna a filmzenéhez.
Dzséjt a könyvnél készülj fel, hogy lesz pár dolog ami enyhén más lesz, mint ahogy a filmben volt. Már ami volt.
(Kezdjük ott, hogy a bogarak egy technológiailag igen fejlett fajt képviselnek.)
Wow
Hát mondjuk az Őslénypark (na meg a Szörnyek szigete) óta nem lep meg, hogy a könyvek ici-picit elszoktak térni a belőlük készült filmektől
Would you like to know more?
Mit szóltok a 3. rész (Marauder) traileréhez:
http://www.youtube.com/watch?v=t7DTy_5ijV0
Szerencsére inkább az 1-re fog hasonlítani, mint a 2-re.
Ráadásul a könyvre még az 1-nél is jobban fog hasonlítani.
There is a long war ahead …
and we need you now!