LIGHTSPEED

Kiveséztem a Star Trek filmeket, majd a Predatorokat, Alieneket és ezek crossovereit is. Azt hiszem, éppen itt az idő, hogy felhagyjak kedvenc filmsorozatom kerülgetésével, és végre írjak a Star Wars filmekről. Sokat gondolkodtam, hogyan kéne ezzel foglalkozni. Próbáljam úgy leírni, mint aki életében először kronológiai sorrendben látta a történetet? Vagy inkább úgy, ahogy az valóban történt, azaz készítési sorrendben? Végül úgy döntöttem, AHS szabvány szerint csinálom. Ahogy sikerül. Veselkedjünk neki.

A tovább olvasás spoilert szül… a spoiler ismeretet… az ismeret pedig lelövi a meglepetéseket.

A történet
Réges-régen, egy messzi-messzi Galaxisban dúl a galaktikus béke. A Köztársaság irányítása alatt több ezer csillagrendszerben a jólét, az igazság és a biztonság az úr. Azonban ez a béke megbomlani látszik, mikor a kapzsi Kereskedelmi Szövetség blokád alá veszi a parányi Naboo bolygót. Okuk egyszerű: baromira nincs kedvük adót fizetni a kereskedelmi hiperűr-útvonalak használatához. Mivel a Galaktikus Szenátus nem fogadta el érveiket, hát imigyen tiltakoznak. A tárgyalások megrekednek, a szenátorok véget nem érő vitákkal patthelyzetbe sodorták magukat, egy szóval a Köztársaság tehetetlen. Ekkor a főkancellár úgy dönt, saját kezébe veszi az ügyet, és megkerülve a Szenátust titokban a helyszínre küld két Jedit, a béke és az igazság lovagjait. Qui-Gon Jinn mester (Liam Neeson) és ifjú tanítványa, Obi-Wan Kenobi padawan (Ewan McGregor) optimizmussal telve érkeznek a helyszínre, révén a Szövetséget vezető neimoidik gyávák, így már a puszta jelenlétükkel elérhetik a blokád feloldását. A két Jediből egyedül Obi-Wan sejt valamit abból, ami voltaképpen a háttérben zajlik. Bár a neimoidik valóban berezelnek tőlük, csakhamar kiderül, hogy nem ők az igazi nagyfőnökök. A titokzatos Darth Sidious (Ian McDiarmid) utasítja a Szövetség vezérét, Nute Gunray helytartót (Silas Carson), hogy ölje meg a Jedi lovagokat, majd szállják meg a Naboo-t. Az alkirály azonban elbaltázza a dolgot. Bár a követek hajóját megsemmisítik, Qui-Gonék csak nem lélegezték be a rájuk eresztett ideggázt, majd még volt pofájuk a megsemmisítésükre küldött rohamdroidokat is lekaszabolni. A két Jedi végül mégis kénytelen fellógni egy-egy szövetségi leszállóegységre, mert hiába a csodálatos képességük, melyre az Erőn át tesznek szert, vagy bravúros fénykardforgatási technikáik, a droidekákkal nem bírnak el. Mindeközben Gunray-jal felveszi a kapcsolatot Naboo ifjú uralkodója, Amidala királynő, mivel úgy hiszi, már folynak a tárgyalások. Gunray természetesen mindent tagad, majd a csevegést befejezve elvágják a bolygó kommunikációs csatornáit. A felszínen Amidala éppen a Naboo szenátusbeli képviselőjével, Palpatine szántorral (Ian McDiarmid) tárgyal, mikor megszakad a kapcsolat. A jelenlévők csakhamar kitalálják, hogy mindez az invázió kezdetének a jele. Panaka kapitány (Hugh Quarshie), a testőrség főparancsnoka figyelmezteti a királynőt, hogy a Naboo önkéntesei nem tudják felvenni a harcot a Szövetség droidseregeivel. Amidala ezt nem is akarja. Így az invázió zavartalanul zajlik le. A Kereskedelmiek leszállnak a felszínre, majd sorban elkezdik bevenni a kisebb-nagyobb településeket. Qui-Gon Jinn is megérkezik, majd belebotlik Jar Jar Binks-be (Ahmed Best), aki a bolygó egyik gungan őslakosa. Miután Obi-Wan csatlakozik hozzájuk, Jar Jar hezitálva ugyan, de elvezeti a Jediket Otoh Gungába, a víz alatti gungan fővárosba. Mindenki nagy meglepetésére, Tarpals kapitány (Steve Speirs) azonnal letartóztatja Jar Jart, majd az egész team-et a nagytanács elé vezeti. Qui-Gon az Erő segítségével hamar meggyőzi Nass főnököt (Brian Blessed), hogy adjon nekik egy bongo nevű tengeralattjárót, útbaigazítást Theed felé, valamint engedje el velük Jar Jart. A trió így útra kél a bolygómagon át, mely a legrövidebb út a naboo-k fővárosa felé. Útközben alkalmuk nyílik megcsodálni a vízalatti élővilág bitang nagy ragadozóhalait, miközben a felszínen a Szövetség csapatai beveszik Theed-et és elfogják a királynőt. Gunray személyesen fenyegeti meg a felségeséget, hogy amennyiben nem írja alá a megszállást legalizáló egyezményt, úgy a népe szenvedni fog. Amidala természetesen nem ír alá semmit, így hát dutyiba óhajtják zárni. A kíséretet biztosító droidok pechére beugrik közéjük két Jedi és egy félnótás gungan. A lovagok seperc alatt kiszabadítják a királynőt, majd rövid értekezlet után úgy döntenek, elhagyják a bolygót és Amidala a Szenátus elé tárja az ügyet. A városi főhangárban elfoglalják a királyi űrjachtot, majd felszállás után Rick Olié (Ralph Brown) egyenesen a blokád felé veszi az irányt. Szerencsétlenségükre a hajó nem rendelkezik fegyverrel, és az erős zárótűz a pajzsot is tönkre vágja. Ezt a problémát orvosolja R2-D2 (Kenny Baker), a kis asztromechanikai droid, aki sikeresen áthidalja a hibát, így a jacht át tud csúszni a blokádon. Sajnálatos mód, a hiperhajtómű javíthatatlanul meghibásodott, emiatt nem tudnak elrepülni a Köztársaság fővárosába, a Coruscantra. Helyette, némi vita után, Qui-Gon javaslatára a közeli Tatooine bolygóra mennek. Eközben Darth Sidious számon kéri Gunray-en a történteket. Az alkirály szerint a jachtot már lehetetlenség lesz megtalálni. Sidious azonban nem ilyen pesszimista. Bemutatja a neimoidiknak a tanítványát, Darth Mault (Ray Park), aki minden bizonnyal megleli majd a hajót. Miután a két kámzsás alak hologramja felszívódik, Gunray társa, Rune Haako (James Taylor) kifejti azon álláspontját, hogy hiba volt lepaktálni ezekkel az alakokkal. Ezalatt a nabooi jacht eléri a két nap körül keringő Tatooine bolygót és landol Mos Espa mellett. Qui-Gon, Jar Jar és R2, no meg a nyakukba sózott udvarhölgy, Padmé Naberrie elmegy a városba alkatrészekért, míg Obi-Wan a fedélzeten marad. Mos Espaban a társaság betér egy ócskáshoz, melyet a toydari Watto (Andrew Secombe) vezet. Míg Padmé megismerkedik a tulajdonos rabszolgájával, a kilenc éves Anakin Skywalkerrel (Jake Lloyd), Qui-Gon kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy a Peremvidéken a Köztársasági pénz rendkívül jó kapitalit játszani, fizetésre azonban nem alkalmas. Ráadásul a toydari faj immunis az elmetrükkre, így Wattot még jobb belátásra sem lehet téríteni. A csapat a távozás után igyekszik találni valamit a hajón, amit eladhatnak, majd miután nem járnak sikerrel, újra útra kelnek. Jar Jar gyorsan bajba sodorja magát, és összeismerkedik az agresszív duggal, Sebulbával (Lewis Macleod), akinek az a becses szándéka, hogy péppé veri a kerge gungant. Jar Jar szerencséjére Anakin ott terem és kihúzza a bajból, majd meginvitálja a csapatot az otthonába, mivel egy homokvihar közeledik a város felé. Míg Qui-Gonék megismerkednek a kisfiú anyjával, Shmi Skywalkerrel (Pernilla August), és protokoll droidjával, C-3PO-val (Anthony Daniels), addig Amidaláék üzenetet vesznek Sio Bibble kormányzótól (Oliver Ford Davies), aki elújságolja nagy kétségbeesések közepette, hogy a Naboo népe pusztul. Obi-Wan szigorúan megtiltja a válaszolást, majd konzultál mesterével, aki semmi jót nem lát ebben. Nincs is, ugyanis Darth Maulnak már ez is elég volt arra, hogy rájuk leljen. Egy városbolygón sétálva közli a tényeket mesterével, majd szinte örömtelien mondja, hogy végre felfedhetik magukat a Jedik előtt. Sidious mélységesen egyetért vele. Eközben a Tatooine-on dúl a homokvihar. Qui-Gonék a vacsoránál beszélgetnek a rabszolgaságról, ezzel rombolva Padmé naiv elképzelését a Köztársaságról. Aztán Anakin szóba hozza Qui-Gon Jedi mivoltát, mivel a városban kószálva meglátta a fénykardját, amit csak lovagok viselhetnek. A mester nem látván értelmét a hazudásnak, elmondja a Skywalkereknek ottlétük okát. Kiötlik, hogy a megoldás kulcsa a városban terjengő fogadáslázban rejlik, mely a veszélyes fogatversenyhez köthető. Anakin ekkor felajánlja, hogy ő szívesen versenyzik, hiszen alapból van egy fogata, mely a leggyorsabb a bolygón. A csapat hezitál ez ügyben, ám a kisfiú csakhamar meggyőzi őket. A homokvihar elültével elmennek Wattohoz és megkötik az üzletet. A toydari fizeti a nevezési díjat, és ha Anakin nyer, övé a nyeremény, Qui-Gon csupán az alkatrészeket kéri. Ha a fiú veszít, a boltos a királynő jachtját kapja meg. Ily módon Watto mindenképpen nyerhet. A toydari azonnal rábólint az üzletre. Valamivel később Anakin, a barátja, Kitster (Dhruv Chanchani) és a rodi Wald (Warwick Davis), valamint Jar Jar, Padmé és a két droid a Skywalker otthon mögötti pusztán álló fogatot bütykölik. Qui-Gon pedig megtudja Shmitől, hogy a gyereknek nem volt apja. A semmiből fogant. Miután sikerül beindítani a fogatot, leszáll az éj. Qui-Gon ellátja Anakin bütykölés közben szerzett sebeit, majd vérmintát küld Obi-Wannak midi-chlorian elemzésre. Ekkor rádöbben, hogy több ilyen élősködőt tartalmaz a vére, mint bármely Jedinek, beleértve Yoda mestert is. Qui-Gon még nem tudja, mit jelent ez, de erős a gyanúja. Mindeközben egy sötét hajó landol a Tatooine pusztaságában. Darth Maul árnyként lép a homokos felszínre, és ráküldi a közeli városokra kutaszdroidjait. Másnap a csapat már a Mos Espa Arénában készül a versenyre. Qui-Gon kis trükkel fogadást köt Wattoval Anakin szabadságára, míg Anakin elhelyezi fogatát a rajtmezőn. Miközben anyja és Qui-Gon jókívánságát fogadja, nem veszi észre, hogy Sebulba megrongálja a fogat egyik hajtóművét. A versenyt Tatooine ura, Jabba a hutt indítja el. Anakin gépe lendületből beragad, ám a srác hip-hop megoldja a hibát. A verseny korántsem veszélytelen, a versenyzők egyaránt áldozataivá válnak a természeti akadályoknak, a tusken portyázóknak, vagy éppen az aljas Sebulbának. Anakin a második kör végére, kisebb-nagyobb nehézségek árán beéri Sebulbát, majd kiküszöbölve a dug által okozott hibát, tönkreteszi az ellenlábasa gépét és megnyeri a versenyt. Watto csődbe megy, de kénytelen-kelletlen átadni az alkatrészt, és szabadon ereszteni Anakint. Qui-Gon miután leadta a hiperhajtómű-generátort, illetve társait a jachtnál, visszatér Mos Espaba és elmondja Anakinnak, hogy szabad, és vele mehet a Coruscantra, ahol Jedit faraghatnak belőle. A kisfiú, ha nehezen is, de elválik anyjától és Qui-Gonnal tart. A jacht előtt azonban rájuk támad Darth Maul. A Jedi mester megküzd a sötét harcossal, majd elillan a föléjük lebbenő hajóval. Coruscantra érkezve a csapat szétválik. Míg Amidalának Palpatine elmondja, hogy a Szenátust már a bürokraták irányítják, és rendet csak Valorum kancellár (Terence Stamp) leváltásával tehetnek, amihez Amidalának kéne indítványt beadnia, addig Qui-Gon a Jedi Tanács előtt tesz jelentést arról, hogy szerinte a titokzatos támadó egy Sith Nagyúr volt. Ki-Adi-Mundi (Silas Carson) és Mace Windu (Samuel L. Jackson) elveti a lehetőséget, ellenben az apró Yoda (Frank Oz) nyitottabban áll a dologhoz. Eztán Qui-Gon felveti a lehetőséget, hogy Anakin az a kiválasztott, aki egy prófécia szerint egyensúlyt teremthet az Erőben. Kérvényezi a Jedi képzést, s a Tanács rábólint. Amidala eközben a Szenátus elé tárja a Naboo ügyét, ám látva a bürokraták okoskodását és Valorum tehetetlenségét, végül benyújtja az indítványt, melyben kérvényezi új kancellár választását. A Tanács ezalatt leteszteli Anakint, aki bár ezen átmegy, a lelkében lakó félelem, ködös jövője és kora miatt nem részesülhet Jedi képzésben. Miután Amidala elhatározza, hogy visszatér a Naboora, a Tanács elnapolja az ifjú ügyét, majd utasítja Qui-Gont és tanítványát, hogy kísérjék el a királynőt, ezzel próbálva előcsalogatni a titokzatos merénylőt. Miután elhagyják a Coruscantot, Sidious a Naboora küldi Mault, a neimoidik legnagyobb riadalmára. A bolygót elérve a csapat felveszi a kapcsolatot a gungan néppel, majd Padmé leleplezi magát Nass főnök előtt. Voltaképpen ő Amidala királynő. Sikerül meggyőznie Nass-t, hogy harcoljanak együtt a bolygójukat megszálló droidok ellen. Panaka összegyűjti a rendőri és katonai ellenállók vezetőit, akik segítenek a csapatnak bejutni a városba. Amidala szándéka, hogy feljutassák a pilótákat az űrbe, ahol kilőhetik a droidvezérlő hajót. A terv fontos része, hogy elvonják a droidokat Theedtől, miközben ők megpróbálják elfogni Gunray-t. A Szövetség részéről Sidious egyszerűbb tervvel áll elő: „Pusztuljanak. Mind egy szálig.” A dorid és gunga sereg távol a várostól, egy tisztáson ütközik meg, míg Qui-Gon és Obi-Wan szembeszáll Darth Maullal. Amidala csapatával behatol a palotába, miközben egy véletlen folytán Anakin és R2 csatlakozik az űrben harcoló vadászkötelékekhez. A mezőn lévő csata végül rosszul alakul. Miután a gunganok elvesztik pajzsaikat, megpróbálnak visszavonulni, ám sokukat, köztük az időközben tábornokká előléptetett Jar Jar fogságba esik. Hasonlóan jár Amidala csapata, akik a többiektől leszakadva megpróbáltak kerülő úton eljutni a helytartóig. Anakin gépe pedig találatot kap, így bezuhan a droidvezérlő hajó gyomrába. Qui-Gon és Obi-Wan sem jár nagyobb sikerrel. A Sith szétválasztja a két Jedit és legyőzi Qui-Gont, majd a feldühödött Obi-Want is vert helyzetbe sodorja. A szerencse azonban forgandó. Amidala dublőre, Sabé (Keira Knightley) összezavarja a helytartót, aki így elzavarja a doridjait, alkalmat nyitva a valódi királynőnek, hogy megszerezze a trónszékébe rejtett fegyvereket és elpusztítsa a maradék droidot, ezzel elfogva a helytartót. Anakin gépe is újraindul, és a kisfiú kilő két protontorpedót, ami a jobboldali reaktorokba csapódva láncreakciót indít el. Anakin az utolsó pillanatba jut ki a felrobbanó droidvezérlőből, melynek megsemmisülésével a Naboon lévő haderő megbénul, ezzel a gunganok megmenekülnek a kivégzéstől. Obi-Wan pedig az Erőt használva megszerzi Qui-Gon fénykardját és megöli Mault. Qui-Gon utolsó kívánsága az, hogy Kenobi tanítsa ki Anakint. A temetésre érkező Yoda lovaggá üti Obi-Want, majd az ifjú Jedi a Tanács engedelmével, de Yoda ellenvetésével tanítványává fogadja Anakint. Palpatine, akit megválasztottak főkancellárrá, gratulál a királynőnek és Skywalkernek valamint újdonsült mesterének. Qui-Gon temetésén Windu és Yoda levonja a konklúziót, hogy a titokzatos harcos egy Sith Nagyúr volt, ám azokból csak kettő létezhet és kérdéses melyik halt meg. A mester vagy a tanítvány? A Naboon másnap hatalmas ünnepséget rendeznek, mely alatt a nabook és a gunganok végérvényesen békét kötnek.

Meglepetések tárháza
Úgy tűnik, sikerült a sztorit elég részletesen elmesélnem. Érdekes élmény volt először látni és megérteni a filmet (nálam ez két külön folyamat volt, mert először láttam, de nem értettem a párbeszédeket, révén angolul egy szót sem tudtam. Aztán a képregénnyel már azok is letisztultak előttem. Végül a kettő összeolvadt a moziban.). Lucas olyan dolgokat szőtt bele a filmbe, amivel rendesen meglepett. Természetesen én sem úgy képzeltem el az előzményeket, mint ahogy megvalósultak. Én is nagyjából egy második ep4-5-6-ra számítottam, hasonló történettel, karakterekkel és eszközökkel, s ehhez képest gyökeresen mást kaptam. Ledöbbentem, mikor kiderült, hogy a hatalmas Darth Vader ebben a részben még csak egy kilenc éves gyerek. Elég határozott, az Erővel már ekkor felvértezett személy, de akkor is csupán gyerek (akit először utáltam). Olyan személy, akiről egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy minden idők egyik legjobb főgonosza lesz. Obi-Wan Kenobi, az öreg bölcs, megfontolt Jedi mester sem az, akit az ep4-ben megismertünk. Itt még karddal vagánykodó, megfontolatlan, akaratos tanuló. Aztán az ember szembekerült C-3PO-val, aki egyáltalán nem olyan, mint aranyozott önmaga. Ellenben R2-D2 és Yoda hozza a régi formáját. Apropó, legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy a két droid visszatér. Yodában, Anakinban, Obi-Wanban teljes mértékben biztos voltam. Sőt, evidensnek vettem. Mikor kiderült, hogy Jabba is kameozik, az is olyan egyértelmű volt. De a két droid fel sem merült bennem. Leesett az állam, mikor a trailerben megláttam őket, majd azon agyaltam, hogy egyrészt, hogyan kerülnek képbe, másrészt, hogyan lesz ez kimagyarázva az ep4-re, ahol C-3PO érezhetően semmit sem tud a Tatooine-ról (bár már akkor kézenfekvő volt a memóriatörlés). Ugyanígy megdöbbentem, mikor az Uralkodót néven nevezték. Darth Sidious. Hát neki is van Darth neve? Ráadásul van még egy Darth: Maul. Hogy én mit össze nem konspiráltam ez ügyben. Elképzeléseim szerint Maul halálával Sidious tanítványául fogadta volna Palpatine-t, aki aztán a következő részek egyikében megölte volna, és így tehetett volna szert Vaderre, azaz Anakinra. Aztán végül felvilágosítottak arról, hogy Sidious maga Palpatine, alias az Uralkodó, és a szinkronban csak azért van két külön hangjuk, mert el van szúrva a szinkron, illetve a könyvben azért írták őket egy időben két helyre, mert az író egy balfék (na én ezután hagytam fel az EU egyenletbe vételével, mikor a filmeket elemezgettem a fórumokon). Természetesen Palpatine jó oldalon való szerepeltetése szintén meglepett.

Mégis, a két legnagyobb döbbenetet a midi-chlorianok és Anakin fogantatása okozta. Ez a két dolog tényszerűen fenekestül felforgatta a Star Warsról alkotott képet. Természetesen bennem is átértékelődött pár dolog. Egyrészt, Anakin kiválasztottsága, ezzel maga a karaktere hirtelen nagyon nagy hangsúlyt kapott a többi filmben. Ha akartam volna sem tudtam volna már úgy ránézni, mint azelőtt. Abszolút főszereplővé vált a szememben, teljesen átértékelődött a szerepe. Ez pedig csak egyre árnyalódott a további epizódokkal, míg ma már egyáltalán nem látom annak a gyilkoló gépnek, mint amikor még nem léteztek az előzmények. Ez nekem kifejezetten tetszik.

Aztán itt vannak a midi-chlorianok. Velük szerencsém volt. Már az ep1 előtt foglalkoztatott a kérdés, mi alapján dől el az, hogy ki lehet Jedi, és ki nem. Ha Yoda szerint minden élőben ott az Erő, ha mindent behálóz, akkor bárkiből lovag lehet. Ez esetben mit szöszöltek Yodáék? Remeteélet helyett egyszerűen toborozni kellett volna a Jediket, és ahogy az az EU-ban van, tömeges képzést végezni, míg feláll egy hadsereg. Kettő (illetve az EU szerint sokkal-sokkal több) mester hamarjában elvégezhette volna ezt a feladatot, nem kellett volna a fenekükön ülni és várni Luke-ra. Szóval számomra itt hiányzott valami, ami meggátolta azt, hogy bárkiből Jedi legyen. Mert vagy ez, vagy el van szúrva a sztori. Ekkor Qui-Gon elmondta, mi az a midi-chlorian. Olyan élőlények, amelyek száma egyrészt meghatározza az Erőre való fogékonyságot, másrészt közvetít az Erő és az egyszeri halandók között (ez egyben nekem magyarázatott szolgáltatott az ysalamirik és a yuuzhan vongok Erőelnyomási képességeire). De nem a midik alkotják az Erőt. Így bár a kapcsolat nem olyan közvetlen, mint azelőtt, én elégedetté váltam, mert ezzel Lucas kiküszöbölt egy szerintem súlyos hibát. Plusz máig nagy ötletnek tartom, hogy ezzel a szupermodern fejlett Galaxis lakóit szemmel nem látható, teljesen jelentéktelen élőlények segítik hozzá a valaha volt legnagyobb hatalom elsajátításához. Ez is erősíti a filmekben lévő tanítást, vagyis nem mindig az számít, ki mekkora, milyen idős, milyen mentalitású és milyen fejlett (Yoda, ewokok, gunganek, Chewbacca). Azaz ne a külsőségekből ítéljünk.

Egy szép új világ
Az ep1 világa nem kicsit tér el az ep4-5-6-tól. Látszik, hogy mind a valóságban, mind a filmek univerzumában már/még egy teljesen más generáció van. Sehol sincs a Birodalomra jellemző szürkeség, célszerűség. Még nem söpört végig a Galaxison egy háború, nem dúl lázadás. Béke van, s mint ilyen esetben lenni szokott, a célszerűséget sok helyen felváltja a megjelenés. Ennél fogva a hajók, eszközök, épületek nagyja még nem viharvert. Ebben az időben még megszokott az olyan látvány, mint a csilli-villi nabooi jacht (az egyik, ha nem a leggyönyörűbb hajó a Star Wars történelmében). Senki sem lepődik meg, hogy egy királyi kormánynak nincs különösebben hadra fogható serege, hiszen azt csupán tradícióból tartják fenn. Az N-1-es nabooi vadászok ennél fogva egyáltalán nem hatékonyak, hiszen csupán légi bemutatókra készültek, nem háborúra, ellentétben az ARC-170-esekkel, az Alpha-3 Nimbus V-Szárnyúakkal, vagy éppen a TIE variánsokkal, esetlegesen a T-65 X-Szárnyúakkal. Persze azért itt sem minden vadonatúj és csillogó. Noha stílusában nem oly szögletes, mint a birodalmi időkben felbukkanó társaik, de a keselyűdoridok, az AAT tankok, a C-9979-es leszállóhajók, az MTT csapatszállítók, vagy a Radiant VII már sokkal kopottabb. Hogy a Tatooine-on fellehető cuccokról már ne is beszéljek. Ott semmi nincs, amin ne lenne legalább egy mocsokfolt vagy horpadás.

Mégis, míg a legtöbb hajó és eszköz gyökeresen eltér a későbbi részek hangulatától, már most fellelhetők olyan jegyek, amik arra vezetnek minket. Ez jól jellemzi az ep1-2-3-ban látható fejlődést, ami végül az ep4-5-6 világához vezet. Elég csak a keselyűdroidok hangjára gondolni, mely félelmetesen hasonlít a TIE vadászok hajtóműzajára. Vagy éppen Darth Maul Scimitar nevű hajójára, melynek utastere és szárnyai egyértelműen az említett vadászokra hajaz, jelezvén, ugyanaz a cég felelős mindkettőért.

Hasonló a helyzet az új és régi fajokkal. Az új játékosok jeles képviselői a Kereskedelmi Szövetséget vezető neimoidiak, akik az ep4-es durrosok testvérfaja lehetne (a durrosok ihlették őket). Kifejezetten újdonságok a gunganok, kiknek két különböző variánsát láthatjuk a világuk mellett (Nass főnök eltér Jar Jartól és Tarpalstól). Illetve itt vannak a toydarik, akik a Star Wars történelmében az első értelmes repülő faj. Vagy említhetném a dugot, akiknél kevesebb kreatívabb jószágot tudnék említeni (máig lenyűgöz, hogy a mellső lábán jár, míg a hátsó valójában a keze). Természetesen a végtelenségig lehetne sorolni az új fajokat, hiszen a Tatooine, a Szenátus tele van velük. De a végtelenségig történő kidolgozás ékes példája, hogy Naboo erdeit, csakúgy, mint Tatooine sivatagait megtöltötték különféle állatokkal. Persze jöhet a kérdés, hogy az ep4-ben miért nem látunk eopit, de akkor én meg megkérdem, hogy az ep1-ben miért nem láthatok scurriert. A válasz kézenfekvő: éppen egy sem volt a kamera előtt

Viszont, nem csak új fajok nyüzsögnek a vásznon, hiszen rengeteg régi arcot is láthatunk. Az ep6-ban csak háttérben lévő gran faj egyes tagjai most képviselteti magát a fogatversenyeken (Mawhonic) vagy a Szenátusban (Ask Aak). Láthatunk rodi gyereket (Wald, illetve egy kivágott jelenetben az ifjú Greedo), meggyőződhetünk arról, hogy a huttoknak van nősténye (Gardulla), de feltűnik néhány kék- (Ann és Tann Gela) és vörösbőrű, továbbra is gyönyörű (és hiányos öltözetű) twi’lek hölgy, ámbár szépségüket beárnyékolja a dagadt disznó szenátoruk (Orn Free Taa). Természetesen, ha már Tatooine, elmaradhatatlan pár buckalakó és jawa feltűnése. Szóval van itt ismerős, ismeretlen, érdekes és érdektelen. Még az állatok közül is újra felbukkan néhány régi hátas, főleg a Tatooine-on, ahol láthatunk dewbackot, banthat és rontot.

Csillagok
Ha már szóba kerültek a bolygók, az ep1 egy vadonatúj, egy régről ismert, valamint egy eddig csak főleg az EU-ban szerepelt, vásznon csupán egyszer látott világot kaptunk. Naboo maga az édenkert. Művészi kivitelezésű városai az idilli ókori Görögországot elevenítik meg. Színes ruhák, tanult, bölcs öregek, mint vezetők (Sio Bibble kormányzó akár maga Arisztotelész is lehetne megjelenése alapján). Ráadásul a bolygón nem az emberek az egyedüli fejlett élőlények. Bár nem barátok, sőt, a városiak csupán legendának tartják őket, mégis békésen élnek együtt a víz alatt lakó gunganokkal, akik bár kissé furán beszélnek, technológiai fejlettségük vitathatatlan. Személyükben a Star Wars egy újabb különös, új fajjal gazdagodott, akik ráadásul saját életet kaptak. Ez viszonylag új az SW-ben, hiszen az ep4-5-6-ban részletesebb betekintést csak az ewokok életébe kaphattunk, a többi fajt egyáltalán nem ismerhettük meg részletesebben. Mindezek tetejében Naboo a Köztársaság fénykorának megtestesítője. A politikai csúcson egy választott uralkodó áll, aki a többi, megválasztott képviselővel irányítja a bolygót, míg az őrség pusztán tradicionális. Nos, ezzel Lucas remek kontrasztot állított azzal szemben, hogyan kéne működnie a Köztársaságnak, és valójában hogyan működik. Ez utóbbi pedig egy újabb bolygóhoz köthető, méghozzá a Coruscanthoz. A világ, mely egyben új és régi planéta a Star Wars univerzumban. Ralph Mcquarrie már a Jedi visszatérhez megrajzolt az akkor még Birodalmi Központ néven emlegetett bolygó koncepciós rajzát, de Timothy Zahn nevezte el Coruscantnak a Birodalom Örökösei (Heir to the Empire) című könyvében. A városbolygó aztán végre felbukkant az ep6-ban a ’97-es SE változatban (ekkor még hivatalosan név nélkül), míg végül szerepet kapott az ep1-ben. Lucas a rajongók óhaját figyelembe véve szándékával ellentétben megtartotta a Coruscant nevet (eredetileg Had Abbadonnak akarta elkeresztelni). Eme planéta testesíti meg mindazt, aminek a Köztársaságnak nem szabadna lennie. Kopott, fásult, egy technológiai szörnyszülött, ahová tömött sorokban áramlanak be a hajók, mint a felszínén tobzódó kapzsi politikusok zsebébe a lefizetésből, egyéb juttatásokból származó vagyonok. Itt minden az egyén körül zajlik, a közjó mit sem számít. S mégis, ahogy Naboon megjelent a gonosz, úgy a Coruscanton is kiemelkedik a sok rosszból a jó. Szép szimbóluma ennek a felszín fölé magasodó Jedi Templom (ez és a Tanács újabb kellemes meglepetést okozott, mivel egyáltalán nem így képzeltem el a Jedik működését). A lovagok egyaránt foglalkoznak az ezeréves nemezissel, a politikával, illetve egy galaxis széli nevenincs bolygó gondjával-bajával. Aztán itt a Szenátus épülete, mely ugyan kimagaslik az épületek rengetegéből, mégis beleivódik a háttérbe. A belseje pedig az egyik legjobb dolog, amit alkottak a filmben. Egyrészt, végre láthatjuk működésben azt a Szenátust, amit az ep4-ben egyetlen mondatban említettek. Másrészt sikerült egyszerűen de nagyszerűen megoldani, hogyan zajlik egy kormánygyűlés egy olyan helyen, ahol több millió fajt és több ezer csillagrendszert képvisel több száz különböző szenátor. Naná, hogy a római szenátus modernizált változatát láthatjuk. A szavak arénája. S akkor egy huszárvágással teremjünk a Tatooine-on, mely azt a világot szimbolizálja, ami megmutatja nekünk, milyen lesz a Galaxis a Köztársaság nélkül. Hát igen, bár Mos Espa egy másik város, ugyan olyan lepukkant hely, mint Mos Eisley. A Tatooine még mindig/már most veszélyes homoksivatag, ahol azért is megölhetnek, ha rossz ember mellé állsz a bárpult előtt. Errefelé még a békés „autóversenyek” sem békések, és az lehet a király, akinek a legtöbb a pénze. Ez általában egy hutt. Errefelé nem tiltott a rabszolgaság, és még az egyszeri járókelő is sugárvetőt hord az oldalán. Valószínűleg nagyon sok bolygó jutott a Tatooine sorsára a Birodalom idején. Tehát az ep1 három bolygója egyszerre mutatja meg nekünk a Galaxis dicső múltját, szomorú jelenét és tragikus jövőjét.

A Jedi Rend
Mit is újított még a film az elképzelésekhez képest? A már említett Jedi Rendet. Valószínűleg nem csak én képzeltem el úgy a Jediket, hogy azok a Galaxist járva segítenek, ahol tudnak és voltaképpen nincs semmiféle központosítás, semmi szabály, egyedül csak azok, amiket Yoda Luke szájába rágott, vagyis, hogy óvakodjon az Erő Sötét Oldalától. Ezután nagyon meglepődtem azon, amit az ep1-ben láttam. Egyrészt, alárendeltjei a Köztársaságnak, ámbátor függetlenek. Ebből kifolyólag nem toboroznak akárhol tanítványokat, csakis és kizárólag a Köztársaságon belül. Ráadásul ők is hierarchikus rendszerben élnek, azaz ifjak (eme csoport mondjuk csak az ep2-ben bukkan fel), padawan tanuló, Jedi lovag, Jedi mester, Jedi Tanács. Illetve az egész Rend felett ott a Szenátus, amely csúcsán a főkancellár áll. Szóval a lovagok szó szerint rendfenntartó szervezete a Köztársaságnak. Furcsa volt, de már elsőre megtetszett a szervezettség, a felépítés. Az persze már kevésbé, hogy elég begyepesedett társaság. Már ebben a részben kiderül, hogy csak a Köztársaságban „toboroznak”, pedig valószínűleg számtalan jelölt van a Peremvidéken is. Aztán erősen korfüggő, hogy kiből lehet tanítvány. Azaz egy bizonyos életév elérése után esélyed sincs (ha csak nem vagy a Kiválasztott, vagy az utolsó lehetőség. Itt jegyezném meg, Yoda az ep5-ben szintén felhozta Luke tanítása ellen a túlkorosságot, vagyis ezt Lucas nem az ep1-ben találta ki.). Ráadásul nem díjazzák, ha valaki máshogy gondolkodik, mint a többiek. Ugye Obi-Wan kifejti Qui-Gonnak, hogy a mestere már rég tanácstag lehetne, ha tisztelné a Kódexet. Egyszóval, az ep1-ben egy elég begyöpösödött banda ez a Jedi Rend, és ez az ep2-ben tetéződik. Eme dolog kezdetben idegesített, aztán belegondoltam, hogy ez a film (illetve folytatásai) nem a Jedi Rend fénykorát mutatja be, amikor valószínűleg száz számra nyüzsögtek a Qui-Gon Jinnek, hanem a bukását. Egy olyan Rendet láthatunk, ami felett már eljárt az idő. Ha a Jedi Rend még mindig tökéletes lenne, a Sith nem arathatna felette győzelmet, márpedig az ebben az esetben kizárt, hiszen az ep4-ben egy Sith ül a trónon. Ahogy a második hármas sem a Birodalom és a Sith Rend fénykoráról, úgy az első három film sem a Köztársaság és a Jedik virágzásáról szól. A teljes Saga a felemelkedés és a bukás meséje.

Ami viszont az elejétől fogva határozott pozitívumnak számít, az a Jedik harci képességeinek fokozása. Bár az ep4-5-6-ban sem voltak kispályások, hiszen Ben öreg kora ellenére levágott néhány kifejezetten veszélyesnek tűnő rosszarcút, Luke pedig egymaga lazán letarolta Jabba teljes kompániáját, azért az ep1-2-3-ban teljesedett ki igazán a képességük. Obi-Wan és Qui-Gon bemutatója lehengerlő, különösen a végső kardpárbaj. S bár nem sérthetetlenek, illetve ők is hibázhatnak (révén nem istenek), azért nem azok a fajták, akiket könnyen leölhetnek. Legalábbis, ha nem vagy Sith.

Régi és új ismerősök
Akárcsak a Köztársaság esetében a Naboo, úgy a Jedi Rendben Qui-Gon Jinn Jedi mester az, aki bemutatja nekünk, hogyan kéne léteznie egy Jedi lovagnak. Nem mereven ragaszkodni holmi Kódexekhez, nem elvetni azokat a lehetőségeket, amelyek feleslegesnek, mi több, koloncnak tűnnek. Elég csak Obi-Wanra gondolni, aki hagyná Jar Jart bűnhődni, holott miattuk tartóztatták le. Kenobinak addig jó volt, amíg a gungan elvezette őket Otoh Gungaba, aztán felőle felfordulhat. Szép példa ez az ep2-ben Yoda által emlegetett arroganciára. Ellenben Qui-Gon akár az Erővel is manipulál, ha úgy érzi, szükséges. Nem csak a nagy egésszel, de a kis részekkel is törődik. Ha olyan lenne, mint Obi-Wan, Windu vagy Yoda, valószínűleg hátrahagyta volna Jar Jart és Anakint. Aztán mi lett volna ennek az eredménye? Senki nem mondta volna Amidalának, hogy a gungan hadsereg nem vész el harc nélkül. Jar Jar nem vezette volna el a nabookat a gungan rejtekhelyre, melynek egyenes következménye lett volna, hogy a droid hadsereg nem vonul ki Theedből, így Amidaláék nem juthattak volna el a hangárig sem, nemhogy a palotáig. Anakin ügyéről nem beszélve. Senki sem lett volna, aki belevágja Palpatine-t az aknába harminchat évvel később. Szóval Qui-Gon a minta Jedi. Miközben foglalkozik a „világmegváltó őrültségekkel”, addig képes és hajlandó leereszkedni a pornép közé, meglátni bennük a lehetőséget.

Szerencsére az ep2-re Obi-Wan Kenobi követte mestere példáját, illetve Luke alapból ilyen lovaggá vált. Azonban az ifjú Kenobi az ep1 idején még messze van a bölcs mestertől. Felesel a mesterekkel, magabiztos, mondhatni, vagánykodik a fénykardjával (elég csak megnézni, mikor Maul ellen küzdenek, mekkora különbség van Obi-Wan és Qui-Gon harcstílusa között, pedig mind a ketten ugyanazt a formát – IV. Forma – használják). Egyszóval igazolódik eme párbeszéd:

Yoda: Egész életében a jövőbe nézett, túl a horizonton. Sohasem azt, hogy hol van. Hmm? Mit csinál. Hmph. Kaland. Heh! Izgalom! Heh! Egy Jedi nem vágy ilyesmikre. Te vakmerő vagy.
Ben: Emlékezz, én is ilyen voltam.

Ugyanúgy beigazolódik az is, amit Ben mond Luke-nak Anakin Skywalkerről. Vagyis, hogy megismerkedésükkor már az egyik legjobb pilóta volt a Galaxisban. Mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint egyedüli emberként, ráadásul gyerekként megnyerte a Boonta Esti fogatverseny bajnokságot, majd túlélte a nabooi csatát, ami alatt ráadásul lelőtt egy hadihajót. Az ep2-3 pedig tovább erősíti Ben szavait, ráadásul az „ügyes harcos” jelző is remekül passzol rá. Ámbátor, mindenki nagy meglepetésére, a kapcsolatuk korántsem indul felhőtlenül, hiszen Anakint nem Obi-Wan választja, hanem Qui-Gon, aki képes lenne félredobni Kenobit a gyerek tanításáért. Természetesen Obi-Wan hamar belátja tévedését és elsimulnak a dolgok, ráadásul teljesíti Qui-Gon utolsó kívánságát és akár a Tanács beleegyezése nélkül is kitanítaná Anakint. Hoppá… ezen a ponton újabb önellentmondás látszik kialakulni az ep1 és 6 között, melyben Ben a következőket mondta:

Ben: Engem megdöbbentett, mennyire vele van az Erő. Magamra vállaltam a feladatot, hogy Jedit nevelek belőle. Azt hittem, lehetek olyan jó mestere, mint Yoda. Tévedtem.

Mint írtam, az ellentmondás csak úgy látszik, mintha kialakulna. Ben egy szóval sem mondta, hogy elsőre vállalta, bár szavaiból úgy cseng. Viszont ígéretet teljesített, így szó szerint magára vállalta a Kiválasztott kiokításának terhét. Hogy miért nem említi Qui-Gont? Két okot látok. Első: Luke szemszögéből érdektelen Qui-Gon, akárcsak Windu, Ki-Adi-Mundi és a többiek. A második pedig ebből következik: baromi hosszú magyarázatot kellett volna hozzáfűzni Qui-Gonhoz.

Kanyarodjunk vissza Anakin karakteréhez, aki itt még maga a megtestesült jóság. Mégis benne lapul mindaz, ami végül a Sötét Oldalra vezeti. Akaratos, és mániákusan magára vállal mindent (ez esetben Qui-Gonék megsegítését). Rendkívül ragaszkodik az anyjához, és retteg az elvesztésétől, ellenben feltételezhetően gyűlöli a rabszolgaságot és a Watto féléket (érdemes a reakcióit figyelni az ep2-ben a toydarival való újratalálkozáskor). Ráadásul már az első alkalommal nagyot csalódik az általa eposzi hősöknek képzelt Jedi lovagokban, akik egyetlen kézlegyintéssel, midi-chlorianokról, Sötét Oldalról, félelemről, meg hasonlókról zagyválva félresöprik őt. Őt, aki maga mögött hagyta az anyját, aki a legfontosabb volt a számára, azok kedvéért, akik közé bekerülni vágyálma volt. Ezek az alakok veszik semmibe (egy gyermeknek ez nem éppen könnyen feldolgozható dolog). Persze, ott van Qui-Gon, az apa megtestesítője, aki szárnyai alá veszi, míg meg nem hal. Így Anakin a tragédiával is szembesül, hogy milyen, mikor elveszt valakit, aki fontos neki (és Jinn csupán apapótlék volt, úgyhogy valószínűleg az anyja elvesztéséből fakadó félelmei tovább nőttek). Ja, arról nem beszélve, hogy már ekkor szembesül azzal, hogy őt kiválasztottnak tartják. Szóval a segítőkész, jószívű gyermeki lélekben már felbukkannak Darth Vader személyiségének alapkövei.

Aztán itt van Amidala királynő, polgári nevén Padmé Naberrie. Luke és Leia anyja, akiről összesen annyit tudunk, hogy szomorú volt, de gyönyörű. Bár még csak tizennégy éves, és sokáig tonnányi ruha és kilónyi smink, vagy csukja fedi el az arcát, mikor végre meglátjuk, igazolódik Leia állítása. Valóban gyönyörű nő (véleményem szerint Natalie Portman az egyik legszebb színésznő… meg az egyik legnormálisabb is). A karaktere ráadásul briliáns. Ahogy alakul az élete, egyre inkább rájövünk, mit örökölt tőle Luke, és mit Leia (hasonlóan Anakinhoz, akinek egyes jellemdarabjai felfedezhetőek gyermekeiben). Amidala a végletekig elkötelezett a demokrácia, a béke és igazságosság mellett. Ugyanakkor ifjú és naiv, ahogy Sidious mondta. Valóban, hiszen oly mértékben hisz a Köztársaságban, hogy amíg nem járja meg a Skywalker házat, fogalma sincs arról, hogy még vannak a Galaxisban rabszolgák. Arról nem beszélve, hogy szerinte a naboo-i krízis megoldható tárgyalás útján, és rendkívül sokáig kitart Valorum és a Szenátus hatalma mellett (aztán meg Palpatine mellett, ami egy külön sztori). A film végére mégis felébred ebből a balga álomból, és rájön, a Szenátus már nem olyan erős, mint régen, illetve a Kereskedelmi Szövetséget sem fogják a Nabooról szép szóval kitessékelni. Tehát félreteszi naboo-i önérzetét, összeáll a gunganokkal és fegyvert ragadva kirugdossa Gunray-éket a bolygójáról. Egyetlen helyen hibázott, mikor azt hitte, hogy Palpatine visszavezetheti a Köztársaságot a helyes útra. De hát akkor ki tudta?

Na igen, Palpatine szenátor, főkancellár, Darth Sidious, Sith Nagyúr, Uralkodó, Császár, mester. Hát ezt az embert is meg lehet szólítani pár módon. Ki gondolta volna, hogy a villámokat szóró, velejéig gonosz, ragyásképű, kámzsás sátánfajzat valaha megnyerő modorú, jóságos, színes ruhát hordó szenátor volt? Aki olvasta az ep4 könyv változatának elejét valószínűleg tudta, mert ott le van írva (nagyjából az egész ep1-2-3 vázlata, és olyan dolgok is megemlítésre kerültek benne, mint a kereskedelmi szervezetekkel való szövetkezés). Az ember valóban azt hiszi, hogy ez még nem a Sith Lord, hanem egy olyan ember, aki hisz abban, amit mond. Ráadásul Ian McDiarmid fantasztikusan játssza szerepét, mert más-más módon kelti életre Sidioust és Palpatine-t (az ep3-ban érezhető ez leginkább, mikor egy-egy alkalommal a kamera előtt vált egyikről a másikra). Így nem csoda, hogy évekig képes volt megvezetni a kereskedelmieket, sőt, a nézőt (én és néhány ismerősöm az élő példa). Szóval, képzeljük el azt a reakciót, mikor az ember életében először látja a filmeket, de kronológiai sorrendben (és angolul, mert a magyar szinkron az első epizódban valóban eltereli a gyanút, de a második részben egyértelműen bizonyítja, hogy ugyan az az ember, mivel ugyan úgy beszél mindkét karakternél). Mire az ep3-ban igazolódik, kicsoda ő, legalább olyan megdöbbentő lesz, mint az „Én vagyok az apád!” (a többi meglepetésről nem beszélve). Persze teljesen más módon, hiszen Vader vallomása hirtelen volt, míg Palpatine-é lassan rávezető. Azonban, Lucas gondoskodott arról, hogy azok, akik odafigyelnek már az ep1-ben minimum gyanakodjanak, ha nem rájöjjenek. Eleve ott a végső képsor Windu és Yoda beszélgetése után. Ha valaki helyesen vonja le a konklúziót, az már maga egy bizonyíték (én nem így tettem, teljesen tévúton jártam). Aztán, Maul és Sidious coruscanti beszélgetése ugyan azon az erkélyen történik, ami a háttérben látszódik Palpatine lakosztályában. Illetve, mind a kettejüknek állhorpaszuk van.

S ha már a Sitheknél járunk, nem feledkezhetünk meg Darth Maulról. Sokan vádolják az ördögfattyat azzal, hogy nem olyan, mint Vader. Hát, gratulálok nekik, mert ennél nyilvánvalóbb már kevesebb dolog lehet. Egyedül a Darth név ugyanaz, de ha már az ep1-ben szerepelne egy olyan karizmatikus alak, mint Vader, akkor igencsak halványulna a szuszogó nimbusza. Kétségtelenül szükség volt egy teljesen új figurára, aki nem árt Vader karakterének, viszont független, egyedi személy. Nos, Maul ilyen. Miért? Mert ő Vader figurájának egy eleme (az ep1-2-3-ra jellemző, hogy az algonoszok mind Vader egyes elemeinek kihangsúlyozása). Maul szimbolizálja a könyörtelen hadigépezetet, aki készségesen hajtja végre ura és parancsolója kívánságait. Ezenfelül félelmetes megjelenésű és remek harcos. A kétpengéjű fénykard pedig lazán felülmúlta a hagyományosokat, legalábbis coolságban.

Jöjjenek a poénosabb figurák. R2-D2 már most olyan, mint későbbi önmaga. Pimaszul csipogó, mindent tudó csodamasina, aki nélkül a Star Wars már a naboo-i blokád elhagyásakor véget ért volna. Összeszámolni is lehetetlen, hányszor köszönhetik az életüket hőseink ennek a kis kék-fehér guruló kukásdoboznak. C-3PO képében pedig hű társra akad, igaz, ebben a részben még csak összebarátkoznak, de aztán C-t hátra hagyják. Megismerkedésük viszont már jó előre megalapozza későbbi kapcsolatukat, ahogy R2 kiröhögi a meztelen droidot. Nem beszélve arról, milyen jó húzás volt C-3PO-t fokozatosan felépíteni.

Végül itt van Jar Jar Binks, a beszédhibás kajla gungan. Sokan rühellik, s bár a végső csatában elkövetett ökörködéseit már én is kicsit soknak tartom (mikor leesik a kaaduról, illetve mikor még egy gömböt sem tud eldobni), azért bírom. Érdekes színfoltja a Saganak, olyan alak, aki szintén reprezentálja, hogy legyen bármilyen szánalmas valaki, fontos és hasznossá válhat valamikor. Jar Jar sorsfordító szerepe pedig vitathatatlan az ep1-ben és 2-ben.

Rajtuk kívül még számtalan karakter mozog a filmben. Az unszimpatikus Panaka kapitány, akit hál’ istennek leváltottak az ep2-re (az EU szerint ő lett Naboo kormányzója a Birodalomban). A felettébb kapzsi, de rabszolgatartóhoz képest rendes Watto. Az igazán érdekes testű, aljas Sebulba, akinél máig nem értem, miért élte túl a fogatversenyt. Mivel miatta több versenyző meghalt, a minimum az lett volna, hogy cafatokra szakad. Nem igazán érzem, hogy elnyerte méltó büntetését (ezt tetézi az EU, melyben Sebulba megvette Anakin fogatát, szóval kezdhet mindent elölről…). Aztán itt van Yoda, aki még mindig/már most bölcselkedik, bár a filmben szereplő bábu CGI-re váltásáért máig imádkozom (az ep3 extra DVD-n már így szerepelt, szóval a következő kiadáson tuti az lesz). Félreértés ne essék, nem azzal van bajom, hogy bábu, hanem azzal, hogy milyen bábu. Messze alulmúlja az ep5-6-os verziót. Ráadásul ahhoz képest, hogy csak harmincöt év választja el őket, legalább ötszáz évet fiatalítottak rajta. Jelentős szereplő még a szkeptikus Ki-Adi-Mundi, illetve a mogorva Mace Windu. Ők egyelőre nem sok vizet zavarnak, Mundi később se. Viszont Windu az, aki elég rosszul indít Anakinnál, hiszen ő utasítja el a fiú tanítását. Ez valószínűleg nem volt túl jó pont a gyereknél, ami pluszt ad az ep3-ban történt eseményekhez.

Látvány
Hasonlóan letaglózó volt ’99-ben a látvány, mint amilyen ’77-ben az ep4 volt. Így, majdnem 10 év távlatából ugyan kissé elavult, műanyag, de hát ’86-ban már az ep4 látványvilága sem volt „bokafosatós”, hanem éppen ellenkezőleg, ósdi. Áldom is Lucas nevét, hogy ’97-ben elkövette az SE-t, majd 2004-ben sem volt rest újra hozzányúlni a filmekhez, ami azt eredményezte, hogy látvány tekintetében az ep4 némely esetben köröket ver az ep1-re. Például az animált élőlények terén.

Sokan vádolják az ep1-2-3-at, illetve a felújítások után már az ep4-5-6-ot is azzal, hogy túl mű a sok CGI-vel. Voltaképpen ez mindenkinek a saját dolga, én most csak azt írom le, miért nem értek ezzel egyet, illetve miért nem tudom megérteni. Egyrészt, semmivel sem érzem valóságosabbnak a valóban műanyag CGI-t, mint azt a maszkot, amiről lerí, hogy gumi, vagy a szaggatottan (AT-AT), vagy borzasztóan lassan mozgó (X-Szárnyúak) modelleket. Igen, ’77-ben és ’80-ban valóban erre futotta és ez volt a csúcs. ’99-ben meg az, amit az ep1-ben láttunk. Szerintem mindegyik filmben (Star Wars vagy sem) tetten érhető a trükk. Eleve tudjuk, hogy trükk. Általában, mikor megkérdem, miért elfogadhatóbb a gagyi maszk, vagy a szaggatottan mozgó modell, azt a választ kapom, hogy az sokkal kézzelfoghatóbb. Ezt két ponton nem tudom elfogadni. Egyrészt, szó szerint értelmezve azt sem foghatom meg. Másrészt, ha a feltételezéseim szerinti valódi jelentést veszem alapul, vagyis azt, hogy azoknak van valódi, kézzel fogható verziója, akkor szintén hibás az elmélet, mert a CGI-nek is létezik valódi verziója. Grievous, a droidok, a hajók, mind-mind elkészültek valódi formában kicsinyítve vagy életnagyságban. Ezek nem a monitoron születnek, hanem valódi világban, amiket aztán beszkennelnek és az adja a 3D modell alapját. Tehát nem igaz az a kijelentés, hogy a valóságban nem léteznek. Pláne nem az ep1-nél (az ep2-3-nál sem, de azoknál már egyre kevesebb díszlet épült meg, illetve az ep3-at ugye végig stúdióban vették fel). A TPM-nél felépültek a díszletek, Theed utcái, a hangár, a naboo-i vadászgépek, Mos Espa piactere, a fogatok. Persze nyilvánvalóan nem alkottak meg mindent 100%, így lehet a Mos Espa Aréna és Theed, vagy a Kereskedelmi Szövetség hajójának hangára látképe kicsinyített modell. Ez azonban így volt az ep4-5-6-nál is. A robbanások egyáltalán nem CGI-k, hagyományos módon modelleket durrantottak szét. Számtalan maszk készült, kismillió eszköz. S még ebben a filmben is használják a jó öreg háttérfestészetet, amelyek az ep4-5-6 remek panorámaképeit alkották. És számomra ez az egyik legnagyobb baj, hogy mindezek ellenére sokan habozás nélkül rásütik: az egész CG! Igen, használták, buzgón. Eddig egyik filmben sem láthattunk ennyi digitális dolgot. Igaz, azóta már mindenben számtalan van. Ám egyáltalán nem minden az, és a CGI is pont ugyan olyan mű és tetten érhető trükk, mint a modell, vagy a maszk. Ebből is van kiváló és iszonytatóan rossz.

Zene
Erre nem akarok sok szót fecsérelni. John Williams, mint mindig, most is aranyat alkotott. A Duel of the Fates szerintem legalább olyan ikonikus dallammá vált, mint az Imperial March vagy a Main Title. Külön érdem, mikor korábbi témák köszönnek vissza ilyen-olyan formában, mint a már említett birodalmi induló, a Binary Sunset vagy éppen az Emperor’s Throne Room.

Utalások, párhuzamok, képi hatások
Egy előtörténet elkészítésének sikere szerintem nem csak azon múlik, hogy az evidens történeti szálakat elvarrja, hanem olyasmit is előre vetítsen, aminek később lesz jelentőssége. Ennek két módját látom. Halovány utalások, vagy párhuzamok. Fontos az oda-vissza hatás, tehát ne csak az ep4-5-6 hasson az ep1-2-3-ra, de vica verza szintén működjön. Persze ezt nehéz elérni úgy, ha már több mint két évtizede készen vannak a korban később játszódó részek. Lucasnak mégis összejött. Az ep1-ben, a nagy korkülönbség miatt még kevés akad, és fentebb már ecseteltem is párat, mint Maul, vagy a hajója. Hasonló utalás, mikor végül döntenek Anakin sorsáról, és felcsendül a Birodalom témája. De már ebben a részben említésre kerül a huttok hatalma, ezzel rásegítenek a későbbi történeti szálra. Vagy nagyon jó, mikor Palpatine közli Anakinnal, hogy figyelemmel fogja kísérni a sorsát.

Párhuzamok terén az egyik legegyértelműbb Anakin és Luke hasonló életútja, hiszen mindketten váratlanul, külső behatás és egy öreg Jedi mester hozzájárulásával kénytelenek elszakadni régi életüktől. A mestert aztán mindketten elvesztik, majd kényszerűségből más fejezi be a képzésüket. Végül pedig mindketten egy űrcsatában bizonyítják be rátermettségüket és döntenek el egy fontos ütközetet két protontorpedó segítségével. Ezen kívül rengeteg képi, illetve beszédbeli párhuzam fedezhető fel, mint C-3PO bemutatkozása, vagy ahogy Shmi megérinti Anakin arcát, melyet megismétel az ep2-ben.

Ezen utalásokat és párhuzamokat a későbbi részek tetézik, illetve tovább finomítják.

Másik jelentőssége az előzményeknek egy olyan dolog, amivel Lucas az ep4-5-6-ban viszonylag ritkán élt, viszont az ep1-2-3-ban állandóan jelen van és véleményem szerint művészi szintre emelte. Ez pedig a színekkel és a fényekkel való játék. Az egyik legjobb példa erre Naboo. Amíg Amidala a bolygón tartózkodik, fényes nappal van. Miután elhagyja a bolygót, és a Szövetség meghódítja, végig sötétség van. Aztán mikor a királynő visszatér, újra a fény az úr. Hasonlót fedezhetünk fel a Coruscanton. Ahogy Anakin közeledik a Jediség felé, illetve Palpatine a kancellárság felé, úgy megy egyre lejjebb a nap, s mikor bejelenti Panaka, hogy a szenátort is jelölték, már teljes a sötétség. S akárcsak az utalásokból, ilyen játékból is rengeteg van a filmben.

Pár dolog, ami máig nem tetszik
Ez sem lesz hosszú Már korábban írtam, hogy a végső ütközetben szerintem is túlzásba vitték Jar Jar ökörködését. Itt visszavehettek volna belőle, mert így elnyomja a csata élét. A másik, ami kevésbé jött be, az a víz alatti barangolás. Egész pontosan az, hogy egymás után kétszer eljátsszák a „Mindig van egy nagyobb hal.” esetet. Ezenfelül talán jobban kiélezhették volna Obi-Wan és Qui-Gon szembenállását, ámbátor így túl nagy lett volna az ellentét Kenobi és Skywalker között. Ja, és Sebulba igazán felfordulhatott volna.

Végszó
Tény, hogy nem ez a legjobb Star Wars rész. Tény, hogy nagyon távol áll a többitől (hiszen még az ep2-től is tíz év választja el). Viszont szerintem remekül vezeti be a Galaxist, illetve a később fontossá váló szereplőket, miközben felvonultat olyanokat, akik csak az adott pillanatban számítanak. Újít, és őrzi a régit. Egyaránt kedvez régi és új rajongónak. Lehet, hogy nem így képzeltük el, sőt biztos, hiszen ahány fej, annyi képzelet. Én is teljesen máshogy csináltam volna meg. Jómagam tisztelem és becsülöm Lucast, amiért kitartott saját elképzelései mellett, és nem készített egy újabb ep4-5-6-ot, hanem alkotott valami teljesen mást. Mégis, azért igyekezett kedvezni a rajongóknak, még ha mérsékelten is. Nehéz dolga volt és szerintem jól csinálta. Az ep1 teljesíti a kötelességét: elindít egy legendát. És szerintem ahhoz, hogy elfogadjuk csupán emlékeznünk kell arra a gyerekre, akit az ep4 varázsolt el. Még könnyebb, ha eleve gyerek vagy.