Battlestar Galactica – Razor
7 12 2007
Végre én is eljutottam eddig. A késének egyetlen oka volt. Akkorát csalódtam a harmadik évadban, hogy semmi hajtóerő nem volt a Razor, de még a Flashbackek megtekintéséhez sem. Ami azért durva, főleg ahogy a második évadot egy szuszra felhörpintettem. Sajnos, az utolsó szezon óta kicsit hadilábon állok a BSG-vel. Kezdődött a webisode-okkal, azaz a Resistance-szel, melyeket máig nem értem, mi a túróért így adtak le. Jó, oké, a rajongók kedvében akartak járni… meg is bocsátanám, ha ad1) jók lennének a minik. Ad2) Jó lenne az általuk felvezetett idény. Sajnos egyik sem. A webizódoknak csak egyben nézve van értelme, mert két perc még a Clone Wars rajzfilm egy-egy epizódjához is böszöm kevés volt. Ha viszont egyben van, akkor már fél rész, ehhez viszont hozzácsaptak volna még egy felet, s máris van egy komplett epizódunk. Ráadásul ugye a Resistance elengedhetetlenül szerves része a harmadik évadnak, szóval, aki lemarad, hoppon marad, mert néhány eset baromira nem lesz érthető. Ezt tetézte aztán a szezon, mely addig jó, amíg a sztorival foglalkozik. Viszont, míg az SG-ben működnek a töltelékek, addig a BSG-ben csak ideig-óráig. Azaz addig, amíg nincsenek fölényben a metaplot részekhez képest. Onnantól fújhatjuk. Az évadban a cselekmény a döglött lajhár sebességével vánszorgott, a karakterek széttöredeztek, elvesztek (mint a cylonok). Szóval, drasztikus minőségromlás volt.
Így hát nagyon nem akaródzot megnéznem se a Flashbackeket, se a Razort, pedig mindkettő itt terpeszkedett a gépemen hetekig. Végül nekiálltam, hogy lássam, mi történik az utolsó Battlestar, a Galactica hánykolódásának legújabb fejezetében. Vagy nem is az utolsó Battlestarról van szó? Aki a TV-ben követi figyelemmel a sorozatot (van ilyen?), és várja (hiába, legalábbis a TV2-től tuti, az AXN-ben lehet reménykedni) a második és harmadik évadot, az innentől ne olvasson tovább.
Spoiler alarm!
A Razor a második évad közepén felbukkant, Helena Cain admirális (Michelle Forbes) által vezetett szupermodern Battlestar, a Pegasus történetét meséli el nagyvonalakban. A cselekmény két, olykor három idősíkban zajlik. Először is, a második évad vége alatt, közvetlen Lee „Apollo” Adama (Jamie Bamber) parancsnokká tétele után (mivel az idény alatt Cain, majd két utódja is fűbe harap). A hajó újdonsült urának először el kell fogadtatnia magát a legénységgel (mely ekkora már keveredik a BSG személyzetével), másrészt elő kell kerítenie néhány elkódorgott civilt. A főhős mégsem Lee, bár a sorozat gárdájából ő és Kara „Starbuck” Thrace (Katee Sackhoff) van központba állítva, hanem a Pegasus egyik embere, Kendra Shaw hadnagy (Stephanie Chaves-Jacobsen), akit Lee megjelöl elsőtisztjének. Kendra érdekes karakter, bár enyhén Cat utánérzete van az életuntsága, a bűntudata, meg a drogozhatnéka miatt. S természetesen, az egyik probléma a filmmel, a kiszámíthatóság, éppen az ő karakteréből adódik, nagyrészt (másrészt meg abból, hogy tudjuk, mi lett a BSP és legénységének sorsa). Sohasem volt róla szó egyik évadban sem, ergo meghalt (a BSG-ben nincs túl sok választási lehetőség), ez előre borítékolható. A másik probléma vele meg éppen az, hogy nincsen róla szó. Pedig amilyen fontos volt, hát nem ártott volna legalább látni a sorozatban. Szóval ilyen „nyuszit a kalapból” effektus állt elő. Na mindegy, ettől még kedvelhető karakter, legalábbis amíg nem kattan meg. A motivációi érthetőek, a történetének kibontása pedig nagyszerű.
Ez pedig igencsak bejött a filmben. A felépítése. Mint korábban írtam, egyszerre több időben játszódik. A jelenen kívül többször bepillantást nyerhetünk a múltba. Eme visszatekintések főleg a második cylon háború kitörését és a Pegasus menekülését, gerilla harcát mutatják be. Illetve azt, hogyan acélosodott meg az újonc Shaw, és miért is dilizett be Cain. Na igen, Cain. Bár ő a másik kulcsfigura a filmben, szerintem ő nem működik megfelelően, bár a kibővített verziónak köszönhetően érthetőbb lett a karaktere. Már a második évadban is rettenetesen unszimpatikus volt, itt viszont elérte, hogy utáljam. A kezdet kezdetén jó fej, bratyizik az embereivel, szívatja az újoncot (Shawt), majd jön a cylon, és olyan szinten megkergül, hogy egyszerűen kivégzi az elsőtisztjét… lol. Ráadásul nem maga a tett az, ami zavar, hanem az oda vezető út. Nem érzem az átmenetet. Cain a film elején tényleg elfogadható, bár magát túlhajtó admirális. Jön a támadás, meghoz egy érthető döntést. Pucolás. Logikus, elvégre a BSP majdnem minden rendszere állt (ennek köszönhetően a cylonok nem bénították meg, mint a többi Battlestart). Aztán elmondja a „mi katonák vagyunk, így hát kötelességünk háborúzni” című monológot, ezzel reményt adva legénységének. Ezzel sincs semmi. Mivel egyedüli túlélőnek hitték magukat, „nincs veszteni való” alapon hát neki esnek a cylon armadának, mint bolond gyerek az anyjának. Ekkor jön a fordulat. A főtiszteknek meghitt vacsora közben előadja, hogy ő nem akar bosszúhadjáratot, értelmetlen áldozatokat, kockázatot, stb. Rendben. A következő körben, az egyik cylonok ellen irányuló gerillatámadásról kiderül, hogy nyilvánvalóan nekik állított csapda. A Pegasus fegyverrendszereit megbénítják, többszörös a túlerő. Cain előtt két lehetőség áll: kamikaze akció, vagy visszavonulás. Naná, hogy a kamikaze akciót választja. Az elsőtiszt – nagyon helyesen – visszamondja neki az vacsinál elhangzottakat. Cserében Cain elkéri a fegyverét, majd fejbe lövi. Gratulálok. Eztán persze levezényli a támadást, utána meg ő van a legjobban meglepve, hogy egyrészt semmi értelmeset nem értek el, mert amire számítottak, az nem volt ott (nyilván, hisz csak csali volt, de hát ebbe bele kellett volna ugye gondolni), másrészt ezért a semmiért oda a fél Pegasus, a vadászállomány nagyja, és természetesen a személyzet java. Tapsot neki. Mindez felvezetés nélkül, mert addig az öngyilkos hajlamnak és a pszichopata léleknek halvány jele sincs. Persze, a kibővített verzióból már megtudhatjuk, hogy Cain valószínűleg nem mer menekülni, mert az első cylon háború alatt összeszarta magát és hátrahagyta a húgát, akit aztán a cylonok elvittek (és valószínűleg, brutális kísérletek keretében megöltek, ahogy arra a Razor következtetni enged, bár ezt Cain sosem tudhatta meg). Ráadásul, ez az egész minden áron háborúzunk dolog nekem kicsit bevehetetlen is. Pláne azután, hogy kalóz módjára kirámoltat egy másik civil flottát, sorsára hagyva a hajókon utazókat. Ja, ezen utazók egy részét elraboltatja, ám a meggyőzés kedvéért agyonlöveti a kiszemeltek családtagjait. Szóval nálam ez nem fér bele a „katona kötelessége a háború” című részbe. A katona kötelessége a civilek védelme az ellenségtől, ha kell, háború árán. De nem mindenáron háborúzni. Caint már nem érdekelték a civilek. Ez pláne annak fényében durva, hogy az emberiség a kihalás szélére sodródott. Háborúzzon kedvére, de ne civilek, főleg nem emberek kárára. A legrosszabb pedig, hogy a film végén még tisztára is nyalják Cain renoméját. William „Bill” Adama admirális (Edward James Olmos) szájába adva azt az abszurditást, hogy valószínűleg ő is így tett volna, ha nincs Roslin elnök és a fia. Igen, Adama karakterében mindig is ott lapult, hogy szó nélkül agyonlőné szegény Tigh ezredest, ha az a fejére olvas valamit. Pedig ha valakinél, hát Tigh esetében elég könnyű okot találni a kivégzésre. Egen, Adamaban a kezdetek óta lapul egy Cain… baromság. Valóban elakart menni háborúzni, de előtte nem lövetett le civileket, és nem hagyta volna őket magára FTL (helyi hiperhajtómű) meghajtás nélkül a semmi közepén. Legalábbis, amíg van alternatíva, ami viszont mindig van. Cainnek is volt.
A hab a tortán, hogy a több száz (vagy ezer?) fős legénységből senki sem tesz Cain ámokfutása ellen semmit. Boldogan asszisztálnak. Pedig az egyetlen dolog, ami gátat szabhatna Cain forgalomból kivonásának, az max a parancsnoki lánc és a hadbíróságtól való félelem. De könyörgöm, ők úgy tudták, rajtuk kívül senki sem élte túl. Akkor meg mit számít ez a kettő? A parancsnoki lánc élén egy pszichopata némber, a hadbíróság meg hol ülne össze? Kik alkotnák? Na ezért bírtam Adamat, mikor szembe szállt vele. Csak hát ott meg a végén nem volt meg a kurázsi az írókban, hogy bevállalják a parancsnok részére az admirális kivégzését. Suta is lett a duplarész befejezése…
No mindegy, túlvagyunk rajta. Van még itten azonban egy harmadik idősík is. Végre valahára bepillantást nyerhetünk az első cylon háborúba. Sajnálatos mód a TV-s verzióban ez harmatgyenge, ugyanis a nagyját kivágták és átpakolták a Razor – Flashbackbe (aszerint Adama még a pilot részben emlékszik vissza, nem a Razor alatt… persze nyugodtan visszaemlékezhet mindkétszer, szóval ez nem is gond). Így hát kötelezően a kibővítetett kell megnézni, mert úgy van ennek igazán íze. Mert az első cylon háború masinái echte az eredeti Battlestar Galactica sorozat cylonjai. Nagy poén, és szerintem kedves gesztus is, ahogy a tényleg kenyérpirítónak tűnő centúriók, a még nem önálló gépként, hanem pilótával rendelkező Riderek, a két összetett cintányérra emlékeztető Báziscsillagok gyakják az új BSG Viper II-eseit (azokat némiképpen – előnyükre – átalakították). Bár mindez CG-vel megjelenítve kissé mókás, hiszen az emberben csak ott van, hogy ezeket valaha jelmezek voltak. Szóval nagyon baba. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy virtuálisan kalapot emeljek az ifjú Bill Adamat alakító Nico Cortez előtt. Nagyszerűen játszotta a szerepét, különösen a hangjával. Viszont, öröm az ürümben, hogy a teljes képhez még a Flashbackeket sem árt megnézni, ugyanis abban egyrészt kiderül néhány előzménye is annak a csatának, illetve Adamaról is megtudhatunk újat, valamint hozzátesznek a pilot filmhez is.
Ebből a visszaemlékezésből indul ki végül is a Razor fő sztorija, mely szerint a már említett civileket az a cylon rabolta el, aki átmenetet képez a kenyérpirítók és a humanoid mikrobik között. Afféle cylon istenség, az emberformák teremtője. A paliban nincs túl nagy meglepetés, egy vén fószer egy kádban, melyet telinyomtak zselével. Tisztára, mint azok, akik a Báziscsillagokat irányítják. Végül is ötletnek nem rossz, meg megmagyarázza, miből lett a cserebogár, esetünkben a Number széria és társai, de mégis, kicsit hiányérzetem van. Talán nagyobb durranást vártam, talán kicsit többet. Vagy csak ettől reméltem a választ arra a kérdésre, ami a harmadik évad végén pofán vágott minket. Persze, azért a negyedik évadra is történt utalás… csak hát mióta ildomos egy cylonnak igazat adni? Az igazmondás nem az erősségük, ugye. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy az öreg cylont majd megértjük a negyedik évadban.
Amire egyáltalán nem lehet egy rossz szavunk sem, az a látvány. Döbbenetes és nagyon hangulatos. Ha ki kéne emelnem egy jelenetet, az a második cylon támadás lenne, mikor lerohanták az állomást, ahol a Pegasus várakozott. Hatalmas, ahogy a riderek szétcincálják a magatehetetlen Battlestarokat.
Ugyan így a színészi játékok is remekek, ahogy azt megszokhattuk. Bár a sorozat csapatából Tigh, Baltar, Roslin, Sharon és Helo csak nyúlfarknyit cameozik, másokat meg csak említenek, a főbb szereplők, mint Cain, Adama, Lee és Starbuck, na meg Shaw, hozzák az elvárt magas színvonalat. De nálam a sztár az ifjú Adama lett.
Szóval, összességében azt kell mondjam, hogy a film maga jó. Caint megutáltam, Lee-t továbbra is kedvelem (végre látható normális parancsnokként), Adama még mindig a best of, ráadásul most már képet kaptunk az ifjú koráról. Starbuck pedig a régi, ahogy az első két évadban megszoktuk. Shaw pedig Shaw, előbukkant és eltűnt. Jó volt, míg velünk volt. A Razort pedig tudom ajánlani. Szórakoztató, érdekes felépítésű, látványos. Minőségben valahol az első két évad átlagában lenne a helye (ami semmiképpen sem rossz, hiszen nagyon magasra lett rúgva a léc), de a harmadik évad részei közt mindenképpen „jó” minősítést kapna.
Categories : Battlestar Galactica
Recent Comments