2007 vagy 1979, tökmindegy, ha valami sikeres, azt folytatni kell. Ez a tendencia máig irányelv Hollywoodban, és máshol. S bizony, a banánfejű, savas vérű, kétpofájú, éjfekete űrszörny első mészárlása igencsak sikeresnek bizonyult. Ráadásul sikoltott a folytatásért, hiszen bár a Nostromo legénységét drasztikusan megritkító idegent Ripley kivágta a légzsilipen át az űrbe, majd miután az ezután sem akart felfordulni, lazán megfőzte a mentőkomp hajtóművével, magán a bolygón több ezer tojás maradt kiaknázatlanul.
Az 1980-as évek közepén járunk, mikor egy csillag volt születendőben. A moziban ekkortájt (1984) adták a The Terminator (A halálosztó) című filmet, melyet az ifjú tehetség, James Cameron írt és rendezett. A 20th Century Fox fejesei annyira érdekesnek találták Cameron munkáját, hogy megbízták az Alien 2 scriptjének elkészítésével, illetve, ha a The Terminator sikeres, akkor a rendezői szék is az övé. És micsoda remek döntés volt ez. David Giller, az Alien producere, aki az Aliens alatt csak executive producerként működött közre, imádta a történetet. Így Cameron zöld utat kapott. A régi bandából visszatért Giller, Walter Hill, és Sigorney Weaver (bár az első script verzióban Ripley nem lett volna központi karakter, és Weaver sem rajongott az ötletért, hogy újra szembe menjen az alienekkel). Más nem. Még H. R. Giger, az alien teremtőjét, illetve Bolaji Badejo, az idegen alakítóját sem kérték fel egy újabb körre. Szóval az Aliens teljes vérfrissítést kapott.
Innentől spoiler!
Kevés folytatás mondhatja el magáról, hogy jobb az eredetinél. Szerintem az Aliens ezek közé tartozik. Az első, amiben köröket ver elődjére, az a történet, pedig az Alien sztorija sem volt gyenge. Látszólag minden ott kezdődik, ahol abba maradt. A Nostromo kereskedelmi teherűrhajó mentőkabinja, a Narcissus sodródik a nyílt űrben. Fedélzetén a kalamajka két hibernált túlélője: Ellen Ripley (Sigourney Weaver) fedélzeti tiszt és Jones macska. A járművet befogja egy nagyobb masina, majd kisvártatva Rip otthon ébred. Azaz nem egészen, csak a Föld körül keringő Gateway Űrállomás kórházában. A megérkező Carter J. Burke (Paul Reiser) lendületből sokkolja szegény nőt, illetve a nézőt. Bár látszólag ott folytatódott a sztori, ahol abbamaradt, valójában eltelt ötvenhét év. Eztán jön a második pofon, valahogy Ripley-be is belekerült egy dög, ami ezt az alkalmat választotta kibújásra… na jó, ez csak álom, de ad egyfajta ízt a filmnek. A sztori eztán szépen körüljárja először a Társaság eltusolási eljárását, melyben szépen mindent Ripley-re kennek. Közben megtudjuk, hogy a bolygó, melyen felszedték a dögöt, már több, mint húsz éve lakott, és LV-426 néven felkerült a térképre (a könyv szerint Acheron a neve). Ripley-t ez újfent sokkolja, hiszen egyvalamit jelenthet mindez. Félelmei beigazolódnak, pár hónappal később Burke és Gorman hadnagy (William Hope) becsönget hozzá azzal, hogy minden összeköttetés megszakadt az LV-426-tal, és jó lenne, ha elkísérne egy tengerészgyalogos különítményt oda, hátha a mumusai mégis valósak. Hősnőnk kis hezitálás után bólint, s mire észbe kap, géppisztolyt szorongatva kúszik-mászik, miközben a katonák létszáma rohamosan apad, a dögök végelláthatatlan sorokban özönlenek, az LV-426-on létesített kolónia pedig bármikor a levegőbe repülhet. Mindezek tetejében még a Társaság is bekavar, mert naná, hogy a céljuk mit sem változott a Nostromo óta: szerezni egy alient. Burke mondjuk ambiciózusabb Ashnél, ő mindjárt kettőt akar. Szóval, Ridley Scott lassú horrormozijából Cameron egy pörgős, látványos akcióhorrot kreált, ezzel – akárcsak az Alien – megteremtette az sci-fi-akció-horror műfaját és új irányt mutatott az Alien saganak. Sajnos, a műfaj elég gyér klónokkal lett végül elárasztva, melyek közül kiemelkedő talán a Starship Troopers, illetve hellyel-közzel ide sorolhatnám a Pitch Blacket (ez azonban sokkal közelebbi, mint gondolnánk, de erről majd az Alien3-nál), míg az új irányt eddig egy folytatásnak sem sikerült megfelelően kijátszani, pedig már harmadszorra próbálják. Na majd a Requiem (kétlem, de mindegy).
Szóval, miért erős a sztori? Mert Cameron nem csak egy két és fél órás csihi-puhit vitt vászonra, hanem azt feltöltötte egyéb eseményekkel. Eleve itt van Ripley és Nyuszi (Newt - Carrie Henn) közti anya-lánya kapcsolat, mely a két karakter találkozásától fogva jelen van, és a végkifejlet fő mozgatórugója. Másrészt visszatért az Alien kérdése, hogy melyik faj a rosszabb, az alien, vagy az ember. Cameron odáig merészkedik, hogy Ripley szájába adja eme mondatot. A kérdés most még élesebb, hiszen ezúttal már nem android, hanem egy ember akarja megszerezni a dögöket. Burke hús-vér, nem úgy, mint Ash. Ráadásul rettenetesen kétszínű. Az elején mindenki elhiszi, hogy valóban jó fej, és segíteni akar Ripley-nek. Aztán persze lehull a lepel, először Bishopot (Lance Henriksen) akarja felhasználni, majd meg szeretné fertőzni hősnőnket és szegény Nyuszit. Ja, és gyorsan hozzáteszem, neki köszönhető, hogy egyáltalán elszabadultak a dögök az LV-426-on.
Cameron ráadásul jól csűri-csavarja a történetet. A tengerészgyalogosok fegyverbemutatója után senki nem hinné, hogy a dögöknek van esélyük. Ám ekkor beküldi őket egy fúziós reaktor hűtőcsövei alá és ripsz-ropsz lefegyverzi őket. Ugyan így meglepetés erejével zúdul mindenki fejére a lezuhanó űrhajó (’86-ban ez még nem volt előre borítékolható esemény), valamint a tény, hogy a karaktereknek több, mint két hétig kéne talpon maradniuk. Amikor úgy tűnik, talán van esélyük, mert sikerült olyan jó védelmet kiépíteniük, hát kiderül, hogy a lezuhant hajó megrongálta az említett reaktort, és a két hétből négy óra lett. Puff neki, hát szerezni kell egy másik hajót. Szerencsére a Sulacon (az anyahajó) van egy, csak éppen a cucc, amivel le lehetne csábítani, a nyílt terepen van. Sebaj, találnak önként jelentkezőt. Aki kijut, egyben, élve, és még a hajó is elindul lefelé. Happy end! Nem, tévedés, a dögök beözönlenek. Vesszőfutás kezdődik, miközben a maradék túlélő lemorzsolódik, majd mindenki nagy meglepetésére, Nyuszit elragadják a dögök. Ohó, Ripley magányos akcióra indul, a fészekbe, miközben a reaktor dől össze. Persze kijut. Éppen hogy. Mikor pedig végre megnyugodhatnánk, hát Bishopot szétcincálja a királynő. Szóval egy pillanatra sincs megállás. Cameron nem hagyja. Amikor úgy látszik, minden rendben, bedob egy fordulatot, amitől minden összeomlik. Ennek köszönhetően az Aliens története sokkal pörgősebb, mint az Alien.
Természetesen, akárcsak az elődben, itt sem érne ez az egész kutyagumit sem, ha nem lennének remek karakterek, akiket kitűnő színészek keltenek életre. A karakterfejlődésnek itt újfent iskolapéldáját láthatjuk. Elég csak pár embert megemlíteni. Burke, aki kétszínűségével lealázz sok cool főgonoszt. Hudson (Bill Paxton), aki folyamatosan henceg, menőzik, majd az első között lesz teli a gatyája, de oly mértékben, hogy végül az esze is elmegy. Természetesen nem csak úgy, hip-hop módon, már az első nagyjeleneténél érezhető a beszarisága. Vagy ott van Hicks (Michael Biehn), aki a film elején alig beszél (nála kevesebbet már csak két karakter szövegel), csendes, rendes, nem sok vizet zavar. Aztán ő lesz a parancsnok, összetartja az embereit, bátorítja őket, ám ha kell, keményen rájuk parancsol. Vagy Gorman hadnagy, akiről már a film elején kiderül, mekkora nagy seggfej, illetve, hogy kezdőbb már nem is lehetne. Természetesen ennek megfelelően éli meg a helyzetet, emberei legnagyobb örömére.
Maradjunk még kicsit a karaktereknél. Ridley Scott az Alienben megteremtette a túlélő nőt. Cameron újabb újítást vitt végre ezen a téren, ő létrehozta a harcos nőt. Ripley ezúttal már gépfegyverrel harcol saját és társai, különösen Nyuszi életéért. Ám mellette számos más amazon is akad, akik bár nem bombázók, de a Terminatort kettéharapnák, az fix. Vasquez (Jenette Goldstein – aki valóban összetűzésbe is került a Terminatorral, méghozzá a T-1000-sel) mindenképpen. Olyan szerepekben bukkannak fel nők, mint géppuskakezelő vagy éppen pilóta (Ferro - Colette Hiller), illetve szanitéc (Dietrich - Cynthia Dale Scott), bár eme szerepkörbe már inkább illenek a gyengébb nem képviselői. Na, ők azok a karakterek, akiket kismilliószor próbáltak meg utánozni, mondanom sem kell, mindeddig sikertelenül. Ugyanez igaz a férfikarakterre. Hicks, Hudson, Apone (Al Matthews), Gorman, azóta mindegyikük kliséjévé váltak a hasonló jellegű filmek szereplőinek.
A másik nagy erénye az Aliensnek, hogy elődjével szemben egy univerzumot mutat be. Míg az Alienben csak az űrhajót ismerhettük meg, itt a Star Warshoz és Star Trekhez hasonlóan bepillanthatunk a világ működésébe. Orvosok, mérnökök, triciklin játszó kisgyerekek nyüzsögnek a Gateway állomáson és a Hadlay’s Hope-on (a telep neve az LV-426-on). A felvonultatott eszközök a járművektől a fegyverekig futurisztikusságuk ellenére hihetőek, ami nagyban köszönhető részletes kidolgozottságuknak. A film tehát elfogadtatja velünk, hogy ez egy létező, működő világ.
Ami viszont engem végtelenségig lenyűgöz, az az, hogy Cameron mennyire tisztelte Scott munkáját. Sok folytatást készítő rendező példát vehetne róla (Fincher és Anderson, hogy a szériánál maradjunk). Egyrészt, a történetbe oly mértékben beleszőtte az Alien sztoriját, hogy bennem évekig fel sem merült annak létezése. Komolyan, az Aliens volt az első film, amit láttam a sagaból, de amíg apám be nem állított az Aliennel, fogalmam sem volt annak létezéséről. Nem is hiányzott. Ripley olyan tökéletesen felvázolja az előzményeket, mintha az első rész történetét mesélné el egy baráti társaságnak. Természetesen, mikor ezután láttam az Alient, végig ismertem a sztorit, semmin sem lepődtem meg, csak végre képet tudtam kapcsolni az elmondottakhoz. Ergo a film önmagában is működik, egyáltalán nem szükséges előtte látnunk az első részt.
Másrészt, Cameronnak esze ágában sem volt megmásítani az Alienben felállított szabályokat. Jó példa erre Burke. A filmben látottak szerint a fickót elkapja egy alien, valószínűleg fejlékeléssel. Valójában van egy jelenet, melyben Ripley rálel a begubózott férfira, aki előtt már ott a döglött arctámadó. Ezért átad neki egy kézigránátot kegyelemből. Nagyszerű jelenet lett… volna, de Cameron kivágta, mivel az Alienben sokkal tovább tartott az inkubációs idő. Igen, ez az előd tisztelete. Paul Andersonnak van mit tanulnia… Olyan nüánszokról már nem beszélve, mint mikor a Fox raktáraiban nem találták meg a Narcissus eredeti díszleteit, erre Cameron leültette a szakikat az Alien elé, és képkockáról képkockára végignézette velük a kompban játszódó jeleneteket, melyek alapján újra reprodukálhatták az eredeti díszletet. Nem tervezte át a hajó belsejét, mint Fincher a Sulacoét. Nem volt díszlet? Hát építsük újra. Ugyan ezt játszotta el a lezuhant idegen hajóval. Bár azt meglelték, az évek alatt olyan súlyosan megrongálódott, hogy nem használhatták fel. Nosza, újraépítette az eredeti modell alapján, annyi különbséggel, hogy letörette az egyik ágát a hajónak, ezzel megmagyarázva, miért is nem vették a telepesek az üzenetet. Valószínűleg tönkrement azalatt az idő alatt, míg a terrafromálók odaértek.
Mindezek ellenére, az a James Cameron, aki végletekig hű maradt az első filmhez, jelentősen kibővítette az idegenekről szóló tudásunk. Az első filmben egyetlen dolgozó fejlődését kísérhettük végig tojástól a kifejlett harcosig. Na igen, de ki rakja a tojásokat? Tehettük fel a kérdést ’79-ben. A választ egészen 1986-ig csak Alan Dean Foster könyvéből tudhattuk meg, mely szerint az idegen Brett maradványait formálta át tojássá. 2003-ban ez aztán bekerült a rendezői változatba, ám az Aliens fényében, és a jelenet megkurtítása miatt (aminek valószínűleg köze van az Alienshez, így megmaradt a folytonosság) ez már korántsem egyértelmű. Nem is baj, mivel Cameron más magyarázatot adott rá. Micsoda magyarázatot, te atya úr isten.
Megteremtette a dögök anyukáját, a királynőt. Cameron alkotói munkásságára nagyon jellemző, hogy mindent, amit a filmjeiben felhasznál, maga tervez meg. Így tette a Terminator külsejével, s így született meg a királynő. Ennek ellenére az úgy néz ki, hogy akár Giger maga is tervezhette volna. Cameron pontosan tudta, mik azok a jegyek az alieneken, amiknek ugyanúgy szerepelnie kell a mamájukon. Imigyen a királynő félelmetes bestia, mégis groteszk női alak lett. A teste karcsú (fixaidealizált női alaknak egy fricska), erős a medencéje (szülésnél erősség), a sarkából kiálló karom miatt úgy áll a lábfeje, mintha tűsarkút viselne (pofon a divatnak), s persze a női nemi szerv elhelyezését sem kerülhette el. Feje nem banánforma, hanem apró, viszont tarkójához egy hatalmas csontkorona kapcsolódik, mely alá egyrészt behúzhatja a fejét, másrészt jól jelképezi uralkodói mivoltát. A kedvenc jegyem viszont a hátából kiálló hat, csökevényes szárnyat formáló csőszerű nyúlvány, mely egyfajta angyal képet idéz (általában az angyalokat nőként ábrázolják a mitológiában). A mellei helyére helyezett második pár kar pedig már csak nyalánkság az amúgy is csodálatos lénynek. Természetesen anyuci szintén megkapta kicsinyei sajátosságait, így neki sincs szeme, füle, orra, ellenben van második állkapcsa, savas vére, el van a vákuumban, méretéhez képest piszok fürge és iszonyú agresszív. Továbbá okosabb, mint alattvalói, pedig őket sem becsülném le ész tekintetében (se). Méretben pedig két-háromszor, míg az AVP-ben már talán ötször nagyobb fiacskáinál.
A királynő megteremtésével természetesen rovarokra emlékeztető kaptártársadalomba szervezte az alieneket, imigyen, bár az Alienből kivágták, az Aliensben már láthatunk egy hatalmas fészket, melynek falait nem csak az idegenek váladéka, de az elfogott és begubózott emberek maradványai is díszítik. Természetesen a dögök immár csoportban mozognak, ezzel veszélyesebbek lettek, mint valaha. Ráadásul a Nostromo mumusánál jóval fürgébbek, hála Cameron trükkmegoldásainak.
Na igen, trükkök. A film ’86-os mivolt ellenére sok mai mű megirigyelhetné azt, amit itt véghez vittek. Ósdi technológiák felvonultatása profi szinten. Ki hinné, hogy a filmben rengeteg jelenetnél ugyan azt a háttérvetítést használták, mint amiken olyan jókat lehetett röhögni például az ősöreg James Bond filmek autós jeleneteiben. A trükk pedig még ma sem szembetűnő, hála a szánt szándékkal szemcsés képnek, illetve a sok pornak, amit a vászon elé fújtak. Ezenfelül rengeteg modellt használtak fel, a hajóktól a telepen át egészen a királynő és Ripley között vívott végső összecsapásban. A legszebb mégis a kidolgozatlan alien dolgozó jelmezek. Egyetlen kaszkadőr sem viselt olyan mértékben kimunkált hacukát, mint amilyen az összes többi részben volt. A legtöbb esetben csak a fej, a vállrész, a háti szerelvény, a lábfej és a mancs volt meg, a többi helyen pedig búvárruha-szerű ruházatot viseltek. Ennek elpalástolásának érdekében Cameron sose mutatta meg teljes alakjukban a dögöket, illetve ha pofánál mégis többet kapott le a kamera, akkor a lény hihetetlen sötétségben van. Vagy éppen egy bábut vettek csak fel (pl.: mikor szétcincálják őket, vagy a cserbenhagyásos gázolás esetében). Persze erre a kidolgozatlanságra szükség is volt, mivel a kaszkadőrök legtöbbször dróton lógtak lefelé a mennyezetről, és így kellett faltól falig ugrálniuk.
Még egy kicsit a szörnyekről. Cameron nem kérte fel Gigert egy újabb lény megteremtésére, se a már létező átalakítására. Megtette maga. Eltávolítatta a dögök fejéről az átlátszó sima burát, valamint a koponyáról a szem- és orrüregeket. A redőzött mintát viszont megtartotta. Lecseréltette a mancsokat hat ujjas emberi kézről három ujjas lapát mancsra, valamint befeketítette a fogsort. Ezzel szerény véleményem szerint a legkirályabb alieneket kaptuk, még ha a besatírozott fog valamivel vissza is vesz félelmetességükből (viszont a koponya jelentősen hozzá tesz). Szégyen, hogy tizenegy évet kellett várni ennek a variánsnak a vászonra való visszatérésére.
Aztán, van itt egy momentum, amit máig csodálok, és amivel igen élénken szeretek példázni, mikor azt mondják, hogy az AVP nem elég véres, és emiatt (is) rossz. Nos, az Aliens az összes film közül talán a legkevésbé véresebb (igen, mivel elkészült az AVP Unrated, így már az is lekörözi). Ez az egyetlen Alien film, amiben semmiféle formában nincs fejlékelés. Amiben összesen két alkalommal van vér. Mikor kikell a dög a nőből, ám ott a sötétség miatt ez alig érzékelhető, illetve mikor Ferro vére a hajó szélvédőjére fröccsen. Ennyi, nem több. A vér ilyen mértékű mellőzése mégsem feltűnő.
Látvány, szörnyek, sztori, szereplők, futurisztikus cuccok levizsgáztak. Jöjjenek a hangok. Na igen, a Star Warshoz és Star Trekhez hasonlóan az Aliens zörejei is bekerültek a nagykönyvbe jellegzetességükkel. Remek dolog, mikor pusztán hangokkal teremtenek atmoszférát. Itt a mozgásdetektor csipogása, az M41A karakterisztikus kerepelése, az M56 durrogása, az ajtók mechanikája (ezt már több filmben is felfedeztem). S persze, mindezek tetejében ott van a zene. Jerry Goldsmith romantikus, klasszikus motívumai után James Horner katonás, gyors, pattogós számai furcsán hatnak, de pontosan ez kell ehhez a filmhez. Ahogy a képek, úgy a zene is mellberúgás az Alien után. A poén az egészben, hogy mindezek ellenére Horner beleszőtte a filmbe Goldsmith egyes motívumait, illetve az űrhajó roncs megtalálásakor egy az egyben az Alien zenéje csendül fel.
Végére maradt a rendezői változat. Mindig öröm számomra, ha egy rendező újra hozzányúl filmjéhez és kiegészíti, mert az sokszor nagyon jót tesz a műnek. Kivétel, ha kivagdos pár fontos momentumot. Hál’ isten, Cameron semmit nem vágott ki, viszont majdnem fél órával megtoldotta. Az Aliens így lett majdnem tökéletes. Igaz ama kritika, mely szerint ekként a film kevésbé lendületes, ámde szerintem örök hiba mindig csak azt nézni, mit vesztünk. Látni kéne, mit nyerünk. Ripley és Nyuszi közös szála tovább erősödött azzal, hogy megtudtuk, Ripley-nek volt egy lánya. Ezzel még érthetőbb, miért ragaszkodik annyira a kislányhoz, illetve tovább mélyült főhősnőnk tragédiája is. A hangulat fokozását és az Aliens univerzum elmélyítését segítik azon képsorok, melyekben láthatjuk a még működő Hadlay’s Hope telepet. Nagyszerű, ahogy képet kapunk az ott élőkről, így sokkal közelebbi lett a pusztulásuk. Illetve Nyuszi karaktere is bővült, Tim neve például már nem csak egy név. Arról nem beszélve, micsoda érzés, mikor újra felbukkan az idegen hajó, ezzel tovább erősítve az Aliens és az Alien közti kapcsot. A robotágyúk mészárlásának betoldása pörgősebbé teszi az amúgy kicsit lassú filmközepet, illetve erősen érzékelteti, miken mentek át a katonák, mily nehéz volt kitartani. Ráadásul a dögöket szervezettebbnek, intelligensebbnek állítja be. Végül ott van Ripley és Hicks bemutatkozása, ami a köztük lévő viszonyt mélyíti. Az egyetlen, szerintem fölösleges jelenet a hörcsögös, mivel az kissé kiszámítható és nincs benne annyi feszültség, mint kellene. Poénnak nem rossz, de a film azon szakaszában ez kizökkenti az embert. Illetve, van még egy kiegészítés, ami újabb ékes példája annak, Cameron mennyire tiszteletben tartotta az előző filmet. Ahogy végigvezetik a kamerát a Sulacon, az egy az egyben az Alien elejét idézi.
Azt hiszem, lassan zárom soraimat, mert kezd sok lenni az ömlengésből. James Cameron és stábja, színészektől a kellékeseken át a trükkmesterekig bebizonyították, hogy lehet valami jobb az elődnél. Persze, ehhez csak annyit kellett tenniük, hogy alapjaitól újragondolták az egészet. Sci-fi-horrorból akció-sci-fi-horrort kovácsoltak, a dögöket felturbózták, mégis, végig ott lebegett előttük az Alien által meghozott szabályrendszer, amit át sem hágtak. Minden téren kitűnő, még mai szemmel is. Olyan film, amit máig majmolnak, több-kevesebb sikerrel. Még az Alien franchisban sem sikerült megismételni eme bravúrt, pedig próbálták. A legközelebb szerintem az Aliens vs Predator 2 PC játék került. Persze, talán az a baj, hogy a Fox azt hiszi, csak bizonyos elemek járultak hozzá eme film sikeréhez. Valaki felvilágosíthatná őket, hogy az összhatás volt az, ami tarolt a moziban.
Végre én is eljutottam eddig. A késének egyetlen oka volt. Akkorát csalódtam a harmadik évadban, hogy semmi hajtóerő nem volt a Razor, de még a Flashbackek megtekintéséhez sem. Ami azért durva, főleg ahogy a második évadot egy szuszra felhörpintettem. Sajnos, az utolsó szezon óta kicsit hadilábon állok a BSG-vel. Kezdődött a webisode-okkal, azaz a Resistance-szel, melyeket máig nem értem, mi a túróért így adtak le. Jó, oké, a rajongók kedvében akartak járni… meg is bocsátanám, ha ad1) jók lennének a minik. Ad2) Jó lenne az általuk felvezetett idény. Sajnos egyik sem. A webizódoknak csak egyben nézve van értelme, mert két perc még a Clone Wars rajzfilm egy-egy epizódjához is böszöm kevés volt. Ha viszont egyben van, akkor már fél rész, ehhez viszont hozzácsaptak volna még egy felet, s máris van egy komplett epizódunk. Ráadásul ugye a Resistance elengedhetetlenül szerves része a harmadik évadnak, szóval, aki lemarad, hoppon marad, mert néhány eset baromira nem lesz érthető. Ezt tetézte aztán a szezon, mely addig jó, amíg a sztorival foglalkozik. Viszont, míg az SG-ben működnek a töltelékek, addig a BSG-ben csak ideig-óráig. Azaz addig, amíg nincsenek fölényben a metaplot részekhez képest. Onnantól fújhatjuk. Az évadban a cselekmény a döglött lajhár sebességével vánszorgott, a karakterek széttöredeztek, elvesztek (mint a cylonok). Szóval, drasztikus minőségromlás volt.
De Christian Slater sem kutya. Willinek ellenben csak a bankszámlaszáma kéne.
Recent Comments