LIGHTSPEED

Újra témánál. Igen, erről a filmről már írtam korábban, még a blog elindításának kezdetén. Ám az majdnem négy éves írás, melyet a film megtekintése után, hirtelen felindulásból írtam. Szóval, ha nekikezdtem az Alien és Predator filmek boncolgatásának, ezt sem hagyom ki. Azt már az előzőben is letisztáztam, hogy az AVP, mint szórakoztató mű szerintem elérte célját, így ezzel most nem is akarok különösebben foglalkozni. Inkább azt a kérdést feszegetném, miért nem jó Alien vagy Predator film. Essünk hát neki.

A sztori tömören, hogy képben legyünk. Tehát spoiler következik!

A ragadozók évszázadok óta járnak a Földre vadászni, ezt már a Predator 2 óta tudjuk. Azt azonban nem, hogy ez valójában évezredek lehetnek. Időszámításunk előtt érkeztek ide, s megtanítottak minket embereket civilizációt építeni. Cserébe istenként tiszteltük őket és emberáldozatot mutattunk be, így hozva létre a tökéletes prédát, melyet levadászva az ifjú predatorok beavatatottá válhatnak. Azonban némi hiba csúszott a számításba, ahogy az általában lenni szokott, imigyen az alienek rászabadultak erre a civilizációra, a predacsok pedig kénytelenek voltak mindenestül eltörölni az egészet. Ergo visszarobbantottak minket a kőkorba. Évezredekkel később már csak egyetlen alienekkel teli piramis létezik a Földön, melyet még mindig szívesen látogatnak a vadászok. 2004-ben az Antarktisz melletti Bouvetoya-sziget jege alatt a piramis életre kell. A kibocsátott hőt a Weyland Iparvállalat PS-12-es műholdja fogja, erre fel a cég atyaúristene expedíciót szervez tudósokból, zsoldosokból és bányászokból. A csapat élére Alexa Woodsot (Sanaa Lathan) állítja, aki afféle Antarktisz szakértő. Természetesen maga Charles „Bishop” Weyland (Lance Henriksen) is elkíséri a kompániát. A piramisban ténykedésüknek hála feléled mélyhűtött álmából az ősanya, egy alien királynő. Ahogy annak lennie kell, lerakja tojásait, melyek némi bonyodalom után az elszeparálódott kutatók egy részére eresztik az arctámadókat, ezzel életet adva az alien hordának. A bajt tovább tetézi, hogy a ragadozók három ifjú titánja is a helyszínre érkezik beavatás céljából. Ám nagyon hamar bosszúhadjárattá fajul a dolog, mivel az emberek megfújták fegyvereiket, az pedig nem díjazható tett. Mindezek tetejében a piramis belseje állandóan változik. Azon kívül az alienek sem nyugszanak, és mint mindig, most is kicsúsznak az ellenőrzés alól. A pokol elszabadul, az emberek menekülnek, a predatorok vadásznak, az alienek szaporodnak. A végső összecsapásban pedig csak a legjobbak vehetnek részt.

Végy egy csipetnyi mitológiát, adj hozzá nyúlfarknyi technológiát
A sztori, mint látható, más filmekből és Aliens vs Predator képregényekből lenyúlt elemek mixe. Ez baj? Szerintem egyáltalán nem. A sikerfilmek nagyja általában más-más művekből építkezik. A pofátlanság az, amikor ezt nem hígítja fel saját ötletekkel és egy az egyben másolja. Ilyen esetben lehet plágiumot kiáltani, de most idáig nem mennék el. Kiválótól csórni nem bűn. Azért nézzük meg, miből épül fel a film:

Piramis: Alien eredeti koncepció, Aliens vs Predator PC játék
Ősi kultúrát befolyásoló idegenek, akik piramisokat építettek saját célra: Stargate
Újonc ragadozók beavatása; ragadozók alienre történő vadászása: Aliens vs Predator: Préda, Háború, Vadászok bolygója
Ember és ragadozó összefogása: Aliens vs Predator: Préda, Háború, Vadászok bolygója
Antarktiszon idegenek: A Dolog
Holografikus képek; földalatti létesítmény: Resident Evil
Számos jelenet, beállítása, sztori elem: Alien, Aliens, Resident Evil
Domborművek a falon, padlón: Alien3
Bishop: Aliens, Alien3
Alien a jelenben: volt már ilyen képregény, csak a címét nem tudom, de egy Ripley nevű fickó a főszereplő benne
Alien a múltban: volt már ilyen képregény, csak a címét nem tudom, de emlékeim szerint vikingek játszottak benne.

Nos, tehát látható, hogy az eredetiség halvány jelét sem akarja mutatni a film. Mint írtam, probléma ezzel még nem lenne. A probléma ott kezdődik, mikor Anderson folyton-folyvást azt állítja, hogy a film gyermekkori ötletein alapul. Tény, a gyermeki elme által született képzelgések ilyenek, melyben kedvenc filmjeikből, képregényeiből veszik át az ismert és szeretett jeleneteket. Én anno hasonlóan írtam Jurassic Park 3-at, melynek kilencven százaléka az Elveszett világon alapult. Az a gáz, ha az ember ezen nem tud túllépni, mert akkor már rossz történetmesélő. Márpedig, ha igaz Anderson állítása, akkor igazolta a fenti kijelentést. Viszont az igazság tartalmát megkérdőjelezem. Gyerekkori ötlet? Érdekes, mert ha az imdb-n helyesen van feltűntetve a születési dátuma, akkor a megfújt adalékok keletkezése idején (AVP képregények, Stargate, Alien3, stb) már huszonegynéhány éves volt, ami messze nem gyerekkor. Szóval Anderson vagy idióta, vagy a szájába adtak néhány reklámszöveget. Szerintem mindkettő, mert az ilyesmihez minimum idiótának kell lenni. Szóval, a rendező önmagában megtestesítette azt, amit a FOX fejesei már az Alien3 óta akartak. Megkapták a dróton rángatható rendezőt. Ezzel megindult a kizsigerelés. A marionett bábú készségesen elkészített egy költségkímélő történetet, összeszedte a legolcsóbb színészeket, megkereste a legolcsóbb forgatási helyszínt (Prága), és már kész is az AVP film, melyet majd a cím elad. Jól számoltak, tényleg eladta. Csak az íze nem tetszett a rajongóknak, de az egyszeri moziba járó elégedett volt, hiszen, mint ahogy azt én is írtam, mint szórakoztató film megállja a helyét. Itt a kérdés: eljátszák-e még egyszer ezt az Aliens vs Predator Requiem esetén?

Hol lapul az alamuszi nyuszi?
Fontos témája az Alien filmeknek az arctalan gonosz, melyet általában a kapzsi Társaság testesített meg, illetve az Alien Resurrectionban a Kormány. Hasonlóval próbálkoztak a Predator 2 esetében is, sikertelenül, mivel az ottaniakat nem tudták gonosszá tenni. Ők nem gázoltak át senkin, nem áldoztak föl senkit, mindezek tetejében a film végére lemészárolható koloncokká váltak. Az Alienben az igazi gonosz sosem lépett színre, mindig csak az egyik hű csatlósa volt jelen (Alien: Ash; Aliens: Burke; Alien3: Michael Bishop; AR: Dr. Wren). Nos, elvárnám egy crossovertől, amelyben alienek csatangolnak, hogy ne csak a szörnyeket, hanem a történetek jellegzetes motívumait is áthelyezzék. Ergo, kellene egy arctalan gonosz.

Ami nincs. Andersonnak megsúghatták, hogy „te, figyelj, van ám az Alien érában ilyen Társaság nevű rosszarcú gyülekezet, hát jó lenne, ha itt is lenne”. Anderson, révén szolgálatkész marionett-bábu, bele is tette. Ezzel ki is fújt. Sőt, ha komolyan vennénk, akár még azt is rávághatnánk, hogy ezzel kifújt az egész Alien érás Társaság. Szerencsére ettől nem kell tartani, mert egy mesteri szériát nem fog szétzúzni egyetlen foltos mű.

Na de, hol az alapvető probléma a Weyland Iparvállalatban (Weyland Industries) és Charles „Bishop” Weyland karakterében. A WI-vel semmi, alapvetően nem rossz elgondolás a Weyland-Yutani Társaság (Weyland-Yutani Corporation) elődjét megjelentetni. A gond ott van, hogy nem maradt arctalan. A csapattal nem egy hű szolga, hanem maga a nagyvezér ment, ezzel egy csapásra arcot adtak az arctalan gonosznak. Nem lett volna semmi gond, ha Weyland papa otthon marad, s max csak a hangját halljuk – bár inkább még azt sem. Helyette pedig Maxwell Stafford (Colin Salmon) lehetett volna a gaz, aki keresztbe tesz a hősöknek. Vagy esetleg teljesen új karaktert is bevihettek volna, s akkor Stafford lehetett volna a pálforduló karakter, aki az utolsó pillanatban mégis a jó ügy mellett dönt, míg addig erkölcsi kételyektől tobzódik.

Sajnos ez nem következett be, mert Anderson színre léptette Weyland papát. Oké, mondhatnánk, ha legalább ez a gonosz gonosz lenne. De nem az. Semmi olyat nem tesz, ami erkölcsileg elítélhető lenne. Sőt, tetteit minden ember megértheti, hiszen egyetlen vágya, hogy ne névtelenül tűnjön el a süllyesztőben. Ha ezzel arra akart Anderson ironikusan utalni, hogy végül céljai beteljesültek, mert a WYC kétezersokszázakárhányban is létezik, csak éppen nem ilyen jóságos, hanem gonosz, akkor jelzem, ez nem jött össze. Mert magára Weyland papára a túró sem emlékszik. Vagy ez afféle tragédia akart lenni, melyben mégis bekövetkezett az, amitől Weyland retteget, és csak az árfolyamok estek a halálakor? Lehet eme a cél lebegett Anderson előtt, ez esetben sajnos megint nem járt sikerrel. Ugyanis ehhez egy sokkal mélyebb karakterábrázolás kellett volna, amely folyamán megértjük, Weyland miért nem gonosz (máskülönben a neve hallatán senki sem tudna elvonatkoztatni a jövőbeli Társaságtól), mi hajtja előre. Szóval, meg kellett volna szeretetni a karaktert. Ebben a formában viszont az öreg halálakor csak behúzzuk a strigulát: „Na, ez is megvolt.” Aztán lépünk tovább.

Ráadásul a filmet nézve az jön le nekem, mintha Anderson maga sem tudta volna eldönteni, hogy Weyland most gonosz vagy sem. Az elején egyértelműen a WYC elveihez hű alapítót láthatunk. Pénzzel ripsz-ropsz megvesz bárkit, tojik a biztonságra, fegyvereseket visz egy olyan kontinensre, melyen egyezmény tiltja a katonai eszközöket (még kutatás céljából is). Ráadásul a képi megjelenítés is hiteles, Lance Henriksen remekül hozza az alamuszi nyuszi szerepét. Feketében jár, mindenki fölött áll (szó szerint, az egyik legjobb beállítás, mikor Weyland a függőfolyosón jelenik meg, alulról filmezik, majd láthatjuk a többi szereplőt magasról filmezve, az öreg szemszögéből. Mindezzel jelképezve személyét, majd nagy nehezen leereszkedik a pórnép közé… szóval azért vannak jó pillanatai ennek az Andersonnak…). Reszelős a hangja. A figyelmeztetésekre nemtörődöm módon reagál. Kihangsúlyozza, hogy a pénzért kapható legjobb eszközök és emberek állnak a rendelkezésére. Szóval, eddig stimmt, s ha belevették volna, hogy megelőzi őket valaki, akiket egyszerűen agyonlövet Stafford brigádjával (merthogy eredendően a zsoldosokat eme cél miatt vitte magával), illetve a szörnyek felbukkanásakor a zsoldosokat beszerző körútra küldi, míg maga menteni próbálja az irháját, akkor nem is lett volna probléma vele. Ezzel bevállalható lett volna az arctalan főgonosz megszemélyesítése. Sajnos ilyen messzire nem ment el a rendező. A film második felénél totális nézőpontváltás van. Weyland beteg, halálosan, már csak hónapjai vannak hátra. Még ez sem lenne gond, hiszen annál árnyaltabb egy gonosz, mindnél emberibb. Illetve annál nagyobbat üthet. Viszont mikor előadja a monológját az árfolyamesésről, illetve még ő segít Lexnek átgondolni az apja halálát, hát az visszafordíthatatlanul lerombolja a sátáni image-t. Ráadásul mindez csak úgy beesik a néző elé. Pontosan meglehet határozni, hol érnek véget az ördögi Weyland, és hol kezdődik az angyali Weyland szerepe: a hajó elhagyásakor. Ez oly mértékben követhető, hogy még Henriksen játéka is változik. Eltűnik a felsőbbrendűség, atyáskodóan kezd beszélni. Az egész tetézése pedig még csak most jön. Az Andersonféle karakter-hullámvasút újabb íve következik be, mikor hirtelen megint gonoszt akar faragni az öregből. Vagy rászóltak, hogy „hello, ő a WYC ősatyja, csak gonosznak kéne lennie”, vagy maga jött rá, mennyire eltért a kezdeti koncepciótól, így belefirkálta Weyland predator ágyúhoz való ragaszkodását. Ezzel mi a probléma? Az indoka. Az öregúr azért akarja magával hurcolni a vállágyút, mert ha nem visznek semmit, akkor az a sok ember a semmiért halt meg. Igen, egy gonosz is jöhetne ilyen indokkal. Ám ha ezt Burke mondja, senki sem feltételezné, hogy komolyan gondolja. Weylandnak viszont elhiszem ezt. Most már akkor sem hinnék Weyland hátsó szándékaiban, ha lelődözné az összes szereplőt, annyira kiforrta magát a nagypapa karakter. Viszont a hülye indítékán kívül semmilyen más racionális érv nincs a fegyver cipelése mellett. A pontot az I-re pedig az önfeláldozó halála teszi fel.

Végül térjünk ki a karaktert megformáló Lance Henriksenre. Vitathatatlanul övé a film, már ami a színészi teljesítményt illeti. Arról, hogy egyik pillanatban még a kétszínű nagybácsit, a következőben meg a jóságos nagypapát kell eljátszania, nem tehet. Ahogy azt a munkaköri kötelessége leírja, véghezvitte a feladatot, előadta mindkét karaktert, feltételezem a rendező utasításának megfelelően. A problémát újra Andersonnál kell keresni, aki volt olyan hülye, hogy Henriksent választotta. Miért? Mert ő egy kétszáz évvel később játszódó karakter arca. S nekem ne jöjjön senki azzal a magyarázattal, hogy róla formázták Bishopot, mert sajnálatos mód, már az A3-ban is van egy élő Bishopunk (ha a mozi verzióból még nem nyilvánvaló, az SE-ből már egyértelmű, hiszen vér ömlik a fejéből, nem a tejszerű szmötyi, és eléggé fájlalja is). Őt mivel magyarázza Anderson koma? Szerintem semmivel, mert azt sem tudja, eszik-e vagy isszák az Alient. Ő vagy a stúdió jó ötletnek tartotta egy előző filmből ismert karakter átvételét (ha már sztárokra nem futotta), s mivel Henriksen valószínűleg olcsó volt és rá is ért, ráadásul még a forgatókönyvet sem dobta vissza egy „Kenjétek a hajatokra!” felkiáltással, így jöhetett (a pletykák szerint Andersonnak feltett szándéka volt Schwarzeneggert is szerepeltetni a film végén, csak hát kormányzó lett. Most mondjam, hogy hála istennek?). Megmagyarázni? Ugyan, kiszúrhatjuk az egyszeri mozi nézők szemét ezzel a baromsággal, hogy róla mintázták a robotot, míg a rajongók meg majd lilát fosnak az örömtől, mert Bishop visszatért. Anyátok. Az egyszeri mozinéző nem hülye (legalábbis, nem mind), a rajongók meg értenek hozzá, és szintén nem hülyék.

Áldozati báránykák
Most nem célom a színészeket szidni. Ők megtették, ami a kötelességük. Tapsikoltak, mert szerepet kaptak, a szerződésüknek megfelelően eldarálták a reklámszöveget riportereknek, werkfilmkészítőknek, satöbbinek, közben eljátszották a karaktereket úgy, ahogy elvárták tőlük. Szerintem egyiküknek sem volt megterhelő ez a szerep. Szóval, ők csak tették, amit tenniük kellett tehetségüknek és az utasításoknak megfelelően. Ráadásul, egyikük sem egy agyonajnározott sztár, így még azt sem tehették meg, hogy visszabeszéljenek egy olyan rendezőnek, aki lendületből két kultuszfilmnek készít folytatást. Ez van. Az igazi ludas megint a stúdió és a drága Anderson, hogy valaki ápolja már le szívlapáttal, de a keskenyebbik felével.

Azért tehető elsősorban személye felelőssé, mert ad1, ő írta a sztorit, ennél fogva a karaktereket is. Ad2, feltételezem ő bólogatott, mikor a szereplőválogatáson besasszézott Sanaa Lathan, vagy Joseph Rye, esetleg Sam Troughton. Hogy kik ők? Ja, bocsi, a főhős Lex (őt talán még névről is ismerhetjük), a kameraman Connors, aki belepottyan az egyik lukba a piramis második átalakulásakor, a harmadik pedig Thomas, Sebastian professzor hű segítője. Hát nem túl nagy nevek, persze ezzel még nem lenne baj. Sigorney Weaver sem volt ismert az Alien előtt, de igazán a másik hat szereplő sem. Talán Tom Skerritt mondhatta magát a legismertebbnek. A különbség a két film között két dolog. Az egyik, az Alienben a maximumot adták a színészek, míg itt a minimum legalja látható (feltételezem, az AVP-s brigád is tudott volna többet). A másik, ’79-ben Ridley Scott kihozatta a színészeiből a maximumot, míg Anderson szerintem így csinálta: „Te figyu. Most az van, hogy ott fenn lejön a szörny, te nézz rá riadtan, aztán fuss végig a folyosón. Ennyi lenne. Oké? Köszi.”

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy az olyan evidens dolgok, mint megbeszélés a színészekkel karakter ügyben, melyben esetleg pluszt tehetnek hozzájuk, elmaradt. Szerintem a zsoldosokat játszó szereplők sem kaptak katonai előképzést a hitelesség kedvéért, mint anno az Aliensben és most az AVPR-ben. Szóval, sehol egy jól megszokott élő karakter. A filmben mindenki csak úgy van, ráadásul mindegyikük sablonjellem. Motivációjuk nuku, előéletük két szóban összefoglalható, jellemük már talán egy sorba is kifér… szóval olyan semmilyenek. Egyszerűen az ember nem érzi azt, hogy számítana valamit, ha az egyikük kiesik. Sőt, már az elején tudjuk jól, ki lesz az egyetlen legény a gáton, aki mondjuk nő. S ő is milyen. Olyan kemény, hogy a Titanicot elsüllyesztő jéghegy nem merne kikezdeni vele. Megmondja a frankót bárkinek, iránytűvel is lazán kitalál egy folyton változó piramisból, és könnyűszerrel lebratyizik a predatorokkal, míg szegény Harrigennek ehhez ki kellett nyírnia egyet. A csúcs pedig, mikor majdnem pusztakezes harcot vív a királynővel. Hát Ripley, Lexhez képest nudli vagy azzal a rakodógéppel. Ez pedig alapvető probléma a filmben, ami pedig a hangulatot vágja agyon: egyik karakter sem fél. Még az sem, amelyik különben ezt akarja elhitetni velünk. Ez pedig Verheiden (Tommy Flanagan) karaktere. Azon túl, hogy a Millerrel (Ewen Bremner) való konfrontációjára nem kapunk érdemi magyarázatot a mozi verzióból, ő testesíti meg a macsót, aki pánikba esik (azaz ő a helyi Hudson, csak milliószámmal silányabb kivitelben). Ez a pánikroham pedig jön-megy, mint a távirat. Támadnak a ragadozók, hidegvérrel lő (ez lerí az arcáról). Piramis változik, ettől kiakad, és magatehetetlenül nézi, amint a haverja leesik. Aztán ráfogja a fegyvert szegény Millerre, ekkor jól elszeparálódnak a többiektől. Oké, mondhatnánk, bepánikolt a ragadozók feltűnésétől. Stimt, nem is lenne ezzel baj. Csak, mint Weylandnál, ugyanígy Verheiden (és a többiek) jelleme is hullámvasút módjára változik. Mert fél, amíg be nem esik három alien közé. Ekkor hirtelen nagylegénnyé válik, és beolvas nekik egy rettentő frappánsat (lőni viszont nem lőne… azt minek). Holott a nyakig összeszarás lett volna a logikus, vagy a biztosíték kicsapása, mint Hudson esetében. Ugyanez a hullámzás ott van Lexnél is. Kőkemény, aztán valami félelemszerűséget akar mímelni, mikor pár percig egyedül marad. Utána megint kőkemény. Kit érdekel, hogy csak egy lándzsája van, egy idegennel grasszál, nem mellesleg besétál a dögök fészkébe. Ugyan, Lexnek a sminkje sem rebben. Ripley-nek bezzeg ehhez félig alienné kellett válnia.

Nyesse le eme felesleget, ezzel lesz e mese kerek
Ritkán nézek meg egy filmet úgy, hogy az milyen vágási szempontból, de ezt a filmet – egyebek mellett – itt is eltolták. Mondhatni, mindent kivágtak, ami lényeges lenne. Emiatt a film sztorija oly mértékben szétesett, a karakterek úgy széttöredeztek, hogy ahhoz képest az Alien3 mozis változata összetett és átgondolt film. Pedig az is a vágás áldozatává vált, jólehet, abban az esetben szegény Ficher kényszerből volt kénytelen gyilkolni az ollóval. Ebben az esetben… nos a túró tudja, hol az igazság. Mivel Anderson korábbi filmjei sem egy vágási gyöngyszemek, így gondolom, a változatosság kedvéért megint ildomos a rendező személyében keresni a bibi okát. Úgy értem, elég csak a Resident Evilt megnézni, ahol a szereplők úgy teleportálnak egyik helyszínről a másikra, mint anno Kirk az Enterprise-ról az X bolygóra. Csak éppen neki ott volt Scotty meg a transzporter, míg a REvilben ilyen nincs. Szóval, feltételezésem szerint Anderson a ludas abban, hogy a filmet az érthetetlenségig szétnyiszálták. Gyanúm tovább erősíti a különböző verziók összehasonlítása. Ugye, jelenleg három(!) változata van a filmnek, ami egy jelenleg három éves műnél már alapból jelzésértékű. A mozis verzió, az Extended, és az Unrated. Nos, elég csak összehasonlítani a kezdetit az utolsó változattal (az Extended amúgy is kemény egy perccel lett csak bővebb). Bár az Unrated nem sokkal több, mégis, a beékelt plusz jelenetektől, ha nem is oly jelentős mértékben, mint az Alien3 esetében, mégis gördülékenyebbé, érthetőbbé vált a sztori. Értem ezalatt, hogy a mozisban egy büdös szó sincs arról, mégis miért mentek a piramisba a predatorok, és miért olyan bénák, amilyenek. Az Unratedbe már visszaollózták a jelenetet, amiben ezt Sebastian a szánkba rágja, vagyis mert ők ifjoncok és a beavatási szertartásukat végzik itt. Csókolom, máris megmagyarázásra került egy dolog, ezáltal átláthatóbb lett a történet. Miért kellett ezt a harminc másodperces jelenetet kivágni a moziból? Fogalmam sincs, és szerintem senkinek sem, beleértve az alkotókat. Hasonlóan járt a Verheiden és Miller közötti ellentét is, mely szintén nem egy hosszú jelenet, de az 1.0-s verzióból kikerült. Így a marcona zsoldos csak úgy passzióból szól be a jámbor tudósnak, míg az Unratedben ennek már van előzménye. Nevezetesen, Miller addig játszik az egyik „hóekével”, míg beindítja, majd Verheidennek is előadja a családi sztoriját, akit ez vajmi kevéssé hat meg, és kis híján kiráncigálja a hótrakesz vezetőfülkéjéből a vegyészmérnök urat. Tessék, máris nem légből kapott a két karakter közti ellentét, és hangyányit nagyobb súlya van az összezárásuknak. Ám még az Unrated verzió sem áll ott, ahol a filmnek lennie kéne. Ha szemügyre vesszük a scriptet, a werkfilmeket és a trailereket, számos eltűnt jelenetre lehetünk figyelmesek, amik, ha visszakerülnének a filmbe, érzésem szerint még jobb lenne.

Az első ilyen Miller eredeti halála. A mozis változatban ugye a tudóst a szűk „szellőzőben” elkapja egy alien. Láthatjuk a lábát rúgkapálni, aztán leesik a zseblámpa. Game Over, legközelebb a fészekben, begubózva látjuk viszont. Nos, megsúgom, a rúgkapáló láb nem Millerhez tartozik, hanem Connorshoz (a katona, akinek a fegyverét végül Verheiden megtalálja a járatban). Igen, az Unratedben már benne van az ő elfogása is, ám a vágás során a lába továbbra is Millernél van. Nehéz követni, mi? Nos, akkor álljon itt az eredeti sztori. Connors a piramis átalakulása közben beesett a járatba, majd mivel nem tud kapcsolatot teremteni a társaival, elindul felfedező útra. Lebucskázik egy lejtőn, a fegyvere pedig beleesik az alienek trutyijába. Miközben kihalássza, egyre gyanúsabb hangokat hall (eddig ez benne van a mozisban is). Innentől jön az Unrated verzió. Ekkor felhúzza a fegyverét (elég hülye tett, mert már egyszer felhúzta, de legalább ki is ugrik a hüvelykivetőn egy töltény), majd elkezdi fürkészni a sötét járatokat (itt van egy pöpec kamerabeállítás). Majd mivel semmit nem talál, halálra rémülve (neki tényleg elhiszem, hogy fél, ami durva, hiszen az ötvenötödik senki a filmben) felnéz a feje fölötti függőleges járatban. Ekkor csattanás, halálhörgés, majd snitt és üres folyosó. Ez szerepel az Unratedben. Az eredeti tervekben ebben a pillanatban Connorst felkapja egy alien és az ő lábát láttuk volna rúgkapálni (Miller jelenetében még a géppisztoly is látszik, ergo az Connors lába, mivel a tudós fegyvertelen). Eztán jött volna pár esemény, majd Miller és Verheiden is bekerült volna ebbe a járatba. A zsoldos a mozis és Unrated verzióban megegyező képsorok keretében elszeparálódik társától, majd elkapják az alienek. Igen ám, de míg a filmben Millert is elkapják a dögök, addig a tervezetben a fickó kijutott a járatból. Sőt, még bolyongott is volna kicsit a piramisban, mígnem rátalált Weyland holttestére. Hoppá. Ekkor fogták volna el a dögök. Le lett-e forgatva ez a jelenet? Száz százalék. Honnét tudom? Szerepel az egyik trailerben. Igen, van egy jelenet (ha minden igaz képet is mutatok róla lejjebb), amiben távolról mutatják Millert, amint a milliárdos hullája mellett guggol. Ekkor a kamera látószögének két oldalán megjelenik egy-egy alien feje.

Vagy éppen az eredeti elképzelés szerint a film végén sem lett volna ekkora a big-bum, ellenben hőseink még a kockásfejű dolgozóval is harcoltak volna a felszínen, mielőtt a mama előmászik. Aki valószínűleg nem ment fel előttük, mint a filmben, így máris érthető lenne, miért a föld alól mászott elő. Mert a filmben ez úgy néz ki, hogy a királynő felmászott, majd visszament a föld alá, majd megint előmászott. Lol, nem is tudtam, hogy vakond volt az anyja. S hogy ez a felszíni grid alienes csata levan-e forgatva? Biztos. Újfent látható a trailerben pár pillanat erejéig a kockás a felszínen, illetve a maradványai a filmben is kiszúrhatók, mikor kimászik a hó alól a királynő.

Azon túl, az egyik DVD-n lévő werkfilmben megtekinthető, amint Scar predator grid ujját tépi le és azzal jelöli meg Lexet. Ennek kihagyásával egyrészt ellőttek egy újabb alien vs predator akciót, másrészt a korábbi részeket leszarták, mivel Scar egy olyan ujjal jelöli meg kis barátnőjét, amit a film közepe táján szerzett, vagyis a savnak már rég hatástalannak kellett volna lennie. Harmadrészt, szembántóan logikátlanná tették a királynő vakondüzemmódját. Szóval, az AVP tipikusan az a film, amikor a több jobb lett volna.

Gyühet a fekete leves. Nemrég kiderült, hogy az AVPR össznye-visznya 97 perces lesz, azaz elődjénél is rövidebb. Azt is csiripelik, hogy a stúdió kivágatta a karakterekre összpontosuló jeleneteket. Szóval nem kicsit mutatkozik meg az, ami az AVP-nél is. Bár reménykedem, hogy ezúttal nem megy a film kárára a vagdosás, mint az Alien3 (itt sokkal kevésbé) és az AVP esetében. Nem mondom, hogy kilencven perc nem elég egy jó filmnek. Sőt. Ám ha egy történet alapvetően nem ennyire van megtervezve, márpedig a korábbi nyilatkozatok alapján nem ennyire volt, onnantól a „fölösleg” eltávolítása károsan hathat. Romboló lehet a karakterekre, a sztorira. Márpedig a FOX utasítása most is ugyanaz volt, mint az A3 és AVP esetében: kevesebb karakter, több akció. Hát ez így nem jó, kezit csonkolom (teszem hozzá, a kettesszámú parancs meg úgy szolt, hogy hagyjanak jeleneteket a DVD-re is, szóval a kibővített változat már most borítékolható… hogy én mennyire rühelem a FOX-ot…). Ergo nagyon úgy tűnik, a történelem harmadszor ismétli önmagát. A vágással a stúdió megint elkefél egy filmet. Egyetlen remény azért maradt, s ebbe kapaszkodom is. Fincher ennek ellenére jó filmet alkotott, bár sokkal rosszabb, mint az eredeti elképzelése (ez leszűrhető a könyvből és az SE verzióból). Talán, TALÁN a történelem másban is ismétli önmagát, és a Strause fivérek ugyan így képesek lesznek jó filmet csinálni, annak ellenére, hogy szét kell vágniuk mindent. Ha pedig ez bekövetkezik, s a DVD-re végre összevághatják azt, amit eredendően akartak, akkor megnyugodhatunk. Ha viszont csak újkeletű Andersonokkal van dolgunk… nos abban az esetben remélhetjük, hogy egyszer valaki készít egy jó AVP filmet.

Kizsigerelés felsőfokon
Végére hagytam azt, amit messzemenőkig hiányolok az AVP-ből. Ezt úgy tudnám összefoglalni egyetlen szóban, hogy tisztelet. Egy alkotó, aki hozzányúl egy témához, amit előtte mások már bejárattak, tisztelje azok munkáját. Ezt bárhogy kifejezheti. Legcélszerűbb és legegyszerűbb módja az, ha nem szarja le magasról az elődöket. Vagyis, nem csinál gyerekfilmet horrorból, nem mellőzi a vért, és nem módosítja kénye-kedve szerint a megalkotott szabályokat. Ha ehhez van hangulata, kerülje az adott témát, menjen másik játszótérre. Ezekhez a szabályokhoz max hozzátenni lehet, újraértelmezni nem. Anderson olyan nagy ívben leszarta az előző filmeket, hogy már csak azért megérdemelne egy kibiztosított kézigránátot a gatyájába.

Mindkét lény vérbő mumus, hiszen az egyik kikel belőlünk, a másik megnyúz minket. Tegye fel a kezét, aki reális vérmennyiséget lát az AVP első két verziójában. Hát, egy kéz sem fog a levegőbe libenni, az ziher. Közröhej, amikor ugyanaz a háló, ami kockássá avanzsálja egy alien kemény kobakját, nem képes belevájni Max buksijába (holott kockássá aprított egy embert a Predator 2-ben). Vagy éppen keresztülszúrják a fószert, de vér még a kabátján sem jelenik meg. A Sebastianból előpattanó mellkasrobbantóról már ne is beszéljek, ami olyan tiszta, hogy a frissen esett hó megirigyelné. Ez utóbbi jelenetet leszámítva szerencsénkre az Unrated verzióban szépen bevéreztek mindent. Bár ez már nem Andersonnak, hanem a FOX-nak köszönhető. Merthogy sosem létezett véres verzió Anderson rendezésében, az hétszentség. Nem is kell interjúk után kutatni (amúgy létezik, amiben Anderson megcáfolja saját állítását, miszerint volt véres verzió), elég csak a filmet megnézni és gondolkodni. Ki szerint radírozták le a vért a mellkasrobbantóról? Na ugye.

Másodsorban, alien kikelési idő. Szegény Kane, mennyit vajúdott az Alienben a porontyával. Szegény Cameron, hát nem kivágta Burke fészekbeli jelenetét azzal az indokkal, hogy az Alienben ennél sokkal tovább tartott, míg Kane-ről lemászott az arctámadó (ez az előd tisztelete). Még az Alien3-ban és AR-ben is érezhető, hogy órák telnek el a megtermékenyítéstől a kikelésig (pláne Purvisnél és Ripley-nél). Az AVP-ben… öt perc cselekmény, kettő filmidő szempontjából. Magyarázat erre? Semmi, minek azt. A rajongó hülye, a mozinéző meg észre sem veszi, mert még annál is hülyébb. Ja, észrevette mindenki? Hoppá! Anderson természetesen előáll a magyarázattal: „Hát az ugyan volt, úgy hogy volt, meg aztán volt a magyarázó jelenet, csak éppen a FOX aszonta, hogy vágjam ki, de volt, csak úgy volt, hogy megvolt, aztán mégsem, de volt. Igen, a királynő génkezelt, ez volt, és emiatt gyorsa a kikelés, és ezt egyértelműen elmagyaráztamtattam, csak kivágtamtam, pampam.” Ja, értem én, még be is venné a gyomrom. Elvégre, a predatorok fejlett faj, miért ne génkezeljék a házidögjüket. Ők sem érnek rá napokig ücsörögni a sötét piramisban, míg végre kikel egy dög. Egyetlen apró bibicsek van. Hol van ez a filmben? Tovább megyek. Hol van ez a könyvben? Még tovább megyek. Hol van ez a scriptben? Még ennél is tovább megyek. Hol van ez bárhol? Se utalás, se nyom, se halvány lehelet, amiből erre a szent következtetésre juthatnék.

Vagy itt a savügyi kérdés. Alapvetően nem lenne gond, hogy hol mar, hol nem, mivel ilyen már az Alienben is volt. Mert mikor Ripley belelőtte a szigonyt a dögbe, aminek madzaga miatt végül nem röppent ki a nyílt űrbe, hanem visszamászott, nos annak pik-pak el kellett volna olvadnia, ennek ellenére a jelenet végéig kitartott. Hasonló pillanatok mindegyik részben felfedezhetőek. Viszont egyszer sem olyan égbekiáltóak, mint az AVP-ben. Mer’ ugye logikus, hogy alien vadászatra csak részben saválló dolgokkal mennek a predatorok. A páncél és a csuklópenge nem, a lándzsa és a shuriken annál inkább bírja a kiképzést. Az oxidációs problémáról nem beszélve, ami minden részben téma. Az Alienben ezt szépen érzékeltették, az Aliensben Bishop gyönyörű monológban elmondta, az Alien3-ban a hibernátor oldalán és a ventis csávó halálhelyszínén a padlón látható, az AR-ben meg csak nem marta ki az Auriga külső burkolatát, mikor elszabadultak a dögök, illetve nem esett le Vriess füle. Szóval, mindegyik rész a tudtunkra adja, hogy ez a sav bizony pár perc alatt semlegessé válik. Hol látható ez az AVP-ben? Sehol. Sőt majdnem azt sugallja a film, hogy a sav sose áll meg. Már említettem fentebb ezt a jelenetet: Scar egy olyan letépett ujjal jelöli meg Lexet, amit órák óta magával hurcolászik. Persze mikor pajzsot hekkel a dög fejéből, meg lándzsát a farkából, akkor bizony hatástalanul az a fránya lötyi. Szóval nem lenne baj, ha apróság, háttérkérdés lenne, mint az elődökben. Azokban elterelik a figyelmet a bakiról, mást helyeznek fókuszpontba, s már csak akkor vesszük észre, amikor annyiszor láttuk, hogy képesek vagyunk a háttérre figyelni, vagy belegondolni. Itt viszont a megjelölős jelenetnél egyenesen az arcunkba tolják ezt, ami azt sugallja, hogy Andersont baromira nem érdekelte, mi történt az előző részekben. Ez viszont nem jó.

Ugyanezt rávetíthetnénk a predatorokra is. A testalkatuk mássága még hagyján, elvégre öt fim alatt öt különböző alien formát láthattunk, ráadásul azért mert idegen, nem kell mindegyiknek tökéletesen egyformának lennie. Az emberek is más-más alkatúak, ezek ráadásul még kezdők is voltak, sztereotípiák vezették őket, stb, stb, ha nagyon akarunk magyarázatot, találhatunk rá. Nekem az alkatukkal semmi bajom, sőt. Ám a megváltoztatott űrhajóbelsőre semmi logikus érvem nincs, ellenben Anderson szépen megfogalmazta egy interjú keretében: „sose tetszett”. Kérdem én, most jobb, hogy egy földi űrhajóbelsőt kreáltál neki? Ami mellesleg olyan fantáziadús, hogy össz-vissz áll két jól megkülönböztethető helyiségből. A filmhez készült egy bazi nagy hajó, akkora, ami talán még az Aurigát is lenyomja, de lehet még a Szuper Csillagromboló is kispályás mellette, de összesen két helyszín van benne, amit nyolc különbözőnek akartak beállítani. S milyen ez a belső? Idegen? Fenét, olyan, mintha a Nostromo alsó szintjein járnánk. Teljesen emberi. Ami azért poén, mert Anderson állítása szerint éppen az ihlette meg a történelmi szálat, hogy a Predator 2-ben a hajó belseje kelta jegyeket mutatott. Ergo talán a hitelesség kedvéért nem ártott volna azt továbbvinni. De nem, ő leszarta. Ugyanígy tojt a hőlátásra is, mely alapvető jellegzetessége a ragadozóknak. A rajongók imádják. Ám kit érdekel, Andersont biztos nem, ő a nagy matyi, csokizzunk az ő fejükre is, meg a filmekre. Ennek fejében hiába cool az új hiperszuper nézetmód, akkor sem jó. Olyat már talán meg sem kell említenem, hogy egyetlen alien elbánik két predatorral egy kör alatt, vagy a királynő leszúrja a saját gyermekét a szíve alatt hordó predatort (oksa, az apróság nem sérült, mert a mellkasban van, nem a hasban). És a többi, és a többi. Logikai buktatók és az elődök sárba tiprása az, amit Anderson itt felvonultat, mint „nagy rajongó, aki már gyerekkorától erre vágyott”. Maradt volna meg vágyálomnak.

Itt a vége, fuss el véle
Nos, ezért rossz Alien és Predator film az AVP: Alien vs. Predator, véleményem szerint. Gyerekeknek készült, nem tiszteli az elődöket, nem hozott át semmilyen történeti elemet, hiányoznak az erős karakterek, rosszul vágták, szétesett a történet, kiszámítható, fordulatokban egyáltalán nem bővelkedik. Röviden, ha nem szaladgálnának benne alienek és predatorok, akkor egy középszerű sci-fi-akció-szörnyes cséphadarás lenne, mint amilyen a Doom, a Resident Evil, vagy számos társuk. Egy film, amit érdemes berakni a DVD lejátszóba, ha nincs jobb a TV-ben és nincs kedvünk a klasszikus elődökhöz.

Sokan hánytorgatták fel, teszem hozzá jogosan, hogy a nemrégiben derült égből villámcsapás módon megjelent Battlestar Galactica DVD-hez elfelejtette a drága kedves kiadó hozzácsapni a bevezető filmet, azaz a mini-sorozatot. Hát, most jön. Bezony, az Intercom januári megjelenési listáján ott virít a drága. Specifikációkról egyelőre semmi hír, de gondolom, akárcsak az első évadnál, itt sem fogják túlzásba vinni az extrákat. Bár részemről édes mindegy, mert engem csak a film(ek), az angol szinkronsáv, meg egy körülbelüli értéket felvevő magyar felirat léte érdekel (persze nem dőlnék a kardomba egy tip-top kiadvány láttán, de ilyet már el sem mernék várni hazai kiadótól).

Most aztán már tényleg jöjjön az a búbánatos Stargate SG-1, mert kapca lesz pumpával.

BSG-hez tartozik még ama szomorú tény is, hogy immár majdnem teljesen biztos a 4. évad kettényiszálása. Vagyis az első felét 2008 elején (illetve közepén, mert a készítés során már eltolták januárról áprilisra a premiert), a második felét 2009 elején láthatjuk majd. Ennek oka pedig nem is lehetne más, mint az író-sztrájk, mely miatt a sorozat forgatása leállni kényszerült. Így a Sci-Fi Chanell az előre betervezett lépés mellé kapott egy kényszerérvet is, vagyis, hogy az évad nem fog beleférni a műsorrendbe (amit mondjuk speciel ők alakítanak, és amúgy is elég szar tud lenni, szóval baromi nehéz lenne belepasszírozni). A lényeg a lényeg, eddig 12 forgatókönyv van meg, a forgatás - mint annyi más - jelenleg áll, és a Sci-Fi nagyon hajlik 2009 felé.

Kis noszogatásra, na meg mert amúgy is kíváncsi voltam, összenyestem egy rövidke klipet a tegnap kikerült 1 perces zeneízelítővel. Mivel nem csak a trailereket, hanem az IGN-re felkerült cipőboltos jelenetet is felhasználtam, így csak azok nézzék meg, akik nem ódzkodnak a spoilerektől a mozi előtt:

Nyílvánvalóan a zenét nem ezekhez a jelenetekhez komponálták, s egyelőre ez még csak egy perc, de azért Tyler úr még nincs Jerry Goldsmith, James Horner vagy Elliot Goldenthal magasságokban. Bár én már akkor elégedett lennék, ha olyan jó lenne a zenéje, mint John Frizzelnek. Harald Klosert viszont mindenképpen szárnyalja túl (ami nem nehéz, csak írjon hosszabb számokat ).

S ha már újfent szóba került az AVPR, hát a japán trailert ne hagyjuk ki. Hál’ istennek, a japán szinkrontól nem kell szenvedni, azonban ázsiai kollégáink lazán újravágták a Green Band Trailert, annyira, hogy két új jelenet is helyet kapott. Az egyikben a predalien látható, amint oldalra perdül, a másikban - és ha ezt továbbviszik, az nagyon durva lesz - egy kórház szülészosztályán felsorakoztatott csecsemőket láthatunk… nos, aki alaposabban szemügyre vette az eddigi trailereket és képek egy részét, az sejtheti már, hol lesz a fészek. S már vannak hírek afelől, hogy a mozis verzióból szánt szándékkal (azaz a FOX stúdió utasítására) kinyestek pár “erkölcsileg kételyes” jelenetet, amely majd felkerül a DVD-re (hogy extraként, vagy a filmbe ágyazva, az jó kérdés… én az utóbbiban reménykedem). Eddig el sem tudtuk képzelni, mi lehet az “erkölcsileg kételyes” jelenet. Most már gyanítjuk.

A japán trailer-t innen le lehet tölteni wmv formátumban: http://avpuniverzum.hu/trailer/avpr_trailer_int_new.wmv

Visszavagyok. Kijátszottam a The Witchert, a függőség is múlik, már csak írnom kéne róla, de ahhoz meg legalább még egy végigjátszás kéne. Remélem végre a munkaügy is békén hagy, meg az apeh is, meg az összes bürokratikus kockaseggű idióta, hogy az isten szakajtsa rájuk a hadiadót…

Na mindegy, pörgessük fel a leült dolgokat. Kezdjünk lendületből az új Stargate filmmel, mely első része lesz a DVD-s Csillagkapuknak, illetve lezáró epizódja a Stargate SG-1 című sorozatnak. Napvilágot látott az új trailere, mely inkább amolyan nosztalgia videó az SG-1-nak, mert csak a vége az AoT. Öröm az ürümben, ebben végre vannak már jelenetek a filmből (aki emlékszik az előzőre, az szimplán a sorozatból volt összevágva). Szóval, íme a trailer:

Ide tartozik még, hogy már alakul a Stargate Universe, melynek koncepcióját Brad Wright nemrégiben adta le a Sci-Fi Chanellnek, illetve előadta sztoriötletét az MGM stúdiónak a harmadik filmmel kapcsolatban. Azonban az írósztrájk jól bekavart most, mert mind Wright, mind Robert C. Cooper, azaz a filmekért felelős két író tagja a WGA-nak. Szóval, hiába készülnek a filmek Kanadában, a sztrájk oda is elért (az Atlantist ellenben nem befolyásolja, mert ott csak Carl Binder az egyedüli WGA tag, mindenki más színtiszta kanadai, így az 5. évad sincs veszélyben ). Mondjuk nem értem annyira ezt a kavarcot, mert ha egyszer ott áll a testvérsorozat egy zsákravaló kanadai íróval, és per pillanat semmi munkájuk, mert kávészürcsölés mellett tanakodnak azon, vaj miről szóljon az 5. évad, akkor igazán oda lehetne adni a munkát az egyik ráérő Atlantisos kollégának.

S most jöjjön egy végső jó hír: Dr. Daniel Jackson felbukkan majd az 5. évadban 1-2 rész erejéig (én akár egy triplarészt is eltudnék képzelni neki). Mondjuk ez úgy lenne a legkirályabb, ha a teljes CsK-1 a tiszteletét tenné a városban. Ámbár titkos rajongói álmom, hogy egyszer egy részben a CsK-1 és Sheppard csapata O’Neill tábornok vezetésével egy goa’uld által megszállt ori-hívő lidérc ellen megy, aki lepaktált a replikátorokkal

S akkor most egy huszárvágással váltsunk témát. Közeledik az Aliens vs Predator Requiem amerikai bemutatója, azaz december 25 (magyar honban valószínűleg januárt 31; Aliens vs Predator – A Halál a Ragadozó ellen 2 címmel). A PSP játék pár hete jelent meg, a siker olyan amilyen (PSP-s moziadaptáció… hát milyen lenne?…), ez nem lényeg. A lényeg az, hogy december 11-én megjelenik a film soundtrackje (itthon is, szóval erre nem kell várni, mint a filmre… marketing rulezz). Ebből kaptunk most egy perces ízelítőt. Előzetesben annyit, hogy eddig úgy tűnik, Brian Tyler sokkal jobb választás az AVPR-re, mint amilyen Harald Koser volt az AVP-re. Az Aliens ütemes taktusai, kombinálva a Predator dobjaival és az Alien3 motívumaival, mégis egyedi. Kíváncsi vagyok a teljes albumra, remélem beváltja a hozzá fűzött reményeket. A zene itt hallgatható meg:

http://profile.myspace.com/index.cfm?fuseaction=user.viewprofile&friendID=201285834

Sok torrent és warezoldal látogató agyvize forrhatott fel, de leginkább a szerverek gazdái kaphattak idegrohamot – bár ők nem biztos, hogy a düh, hanem az aggodalom miatt -, ugyanis a szoftverrendőrség razziát tartott. Egyes hírforrások szerint 80+ szervert foglaltak le, torrent, warez és egyéb illegális tartalommal. Helyes, egyet értek eme tettel, mert lopni nem szép dolog, és ez bezony lopás. Olyasfajta lopás, amelyből szerintem az ország 90% ilyen-olyan formában és mennyiségben kiveszi a részét.

Szóval, a tett helyes, viszont szerintem a módszer baromira nem. Ezzel a lefoglalósdival csak pofont adtak a szarnak, mert ideig-óráig ugyan becsukták a kapuikat a nagyobb torrent és warez oldalak, de némelyiken már aznap megjelent a hír, hogy hogyan s mint lesz tovább. Jövő héten meg minden ott folytatódik, ahol abbamaradt. Csak éppen a szerverek üzemeltetői jóval óvatosabbak lesznek. Szóval ebben a formában ez csupán egy olyan ideiglenes megoldás, mely iszonyú rövid ideig tart. Ettől a userek nem mennek el vásárolni se zene, se film, se játék CD-ket/DVD-ket. Azért, mert nem akarnak, vagy mert nincs rá pénzük. Az első lehetőségen sajnos egyáltalán nem, illetőleg csak nagyon nehezen lehet változtatni, utóbbira meg mondhatnánk, hogy dolgozzanak. Csókolom, sokan dolgoznak, csak éppen nem keresnek annyit, hogy villany-, fűtés-, víz-, gőz-, gáz-, levegő-, tv-, Internet-, anyámkínyja- ésatöbbiszámla és kaja mellett még 10+ ezer forintokat is kiadjanak PC/Xbox/PS2-3/PSP/GameCube játékokra és/vagy film DVD/Blue Ray/HD-DVD-re és/vagy zene CD/DVD-re . Pedig lehet, hogy szegénykék akarnak.

De akkor hogyan lehetne ezen változtatni? Az illegális letöltés totális megszüntetése természetesen nem kieszközölhető, max akkor, ha megszüntetik az internetet. Ez egy csodálatos, de soha be nem következő utópia. Visszaszorítására viszont van esély. Egyik lehetőség, ha az országban a fizetések ugrásszerűen megnőnének EU-s szintre, míg az árak maradnának ott, ahol most vannak. Ennél azonban az Armageddon is hamarabb fog eljönni, szóval erre várhatunk még. Egyéb lehetőségek viszont akadnak.

- A kiadók ráeszmélhetnének, hogy az univerzum nem egységes, így az egyes országok átlagfizetései közé sem szúrhatunk egyenlőség jelet! Azaz Magyarországon nem ugyan annyiért próbálják eladni pl.: a PC játékokat, mint az USA-ban, vagy Angliában, vagy Svájcban. Persze a haszon megmaradása érdekében meglehetne próbálni kurtítani a kiadványokon. Példának hozhatnánk a DVD-ket, melyek közül az Extra nélküliek 990 Ft körül mozognak, míg ugyan az a film, csak éppen extrákkal és második koronggal felspékelve, 3990 Ft. Játékok esetén sem kivitelezhetetlen, ugyanis azoknál is egyre több esetben van ilyen extra, illetve a kézikönyv, meg a csilli-villi tok, szóval van itt min spórolni. A gyárból pedig kihozható lenne a piaci igényeknek megfelelően teszem azt sok-sok light verzió, és mondjuk korlátozottabb mennyiségű extra verzió. Így minden vásárló megtalálhatná a pénztárcájának megfelelő terméket. Természetesen lenne elégedetlenkedés, mert mi egy olyan országot alkotunk, ahol az is baj, ha van sapka, és az is, ha nincs. Ezzel el is érkeztünk a következő ponthoz:

- Alapvető szemléletváltás mind a vásárlók, mind az eladók részéről! Jó lenne, ha a kedves vevő nem azt bambulná, hogy a másik miért kap többet. Mert ugyan látja, amint a csóka leveszi a fullextrás DVD-t, míg ő a light verzióra szorul, de a kettő közti árkülönbség már nem jut el a tudatáig, meg alapvetően fel sem merül benne, hogy esetleg a másik megdolgozott a drágább DVD-ért. Mert ugye kardinális felfogás, hogy aki gazdagabb, az szemét, tetű, csaló, alja módon szerezhette csak a pénzét, a tisztességes pénzszerzés egyáltalán nem opció. Szóval nem azt kéne néznie a vevőnek, milye van a másiknak, hanem azt, mi lehetne neki. S a fejébe kéne verni, hogy azzal, ha letölti, akkor sem ugyanazt kapja. Rosszabb hang és képminőség, bugosabb játék, multi teljes hiánya, stb. Ja, az igényeinek ez megfelel? Akkor kérdem én, miért bántja az, ha a másiknak nem?

Az eladó részéről pedig azt a fajta szemléletet kéne radikálisan megválasztani, hogy még én nyaljam ki az ő seggét, amiért vagyok szíves nála vásárolni. Pont fordítva kéne, ő nyalja ki az én ülepem, és ha már ott van, a talpamat is kifényesítheti. Én vagyok ő érte, nem fordítva. Az eladó belőlem, vásárlóból él meg, viszont egy vásárlónak semmi szüksége a DVD/szoftver/zene CD eladóra, pláne, ha van warez. Ergo az eladóknak éreztetnie kéne: ő jobb, mint a warez. Szüksége van arra, hogy én nála vásároljak. Neki ez létkérdés, és tőlem függ a léte. Ez kellemes érzéssel töltené el a vevőt, és szívesen menne vásárolni. Hogyan érhető el? A legjobb módja, egyrészt az eladók udvarias hozzáállása, másrészt az, ha a termék specifikációját elolvasva nem érzem átbaszva magam. Eme rész kieszközölése az ár/érték arány egyensúlyban tartása. Én odaadom a több pénzt, de akkor te ad meg érte a megfelelő minőséget. DVD esetében ez ennyit jelent: magyar nyelv normális szinkronnal (nem az alámondásos időket idéző felolvasós szinkronokra gondolok, hanem a régi kor, mára sajnálatos mód csak nyomokban felfedezhető minőségi szinkronjaira). Rendes magyar felirat (a kelleténél többször akadnak ezzel is gondok, pl.: a fordítás néha inkább ferdítés, gépelési és helyesírási hibák, illetve amikor bekezdésnyi szöveget foglalnak össze háromszavas mondatban…). Eredeti nyelv hangsávja lehetőleg a legjobb minőségben (nincs hely DTS-nek? Bakker, hagyd le a török, sváb, mohamedán, üzbegisztán, tadzsikisztán, naésaztán, hátaztán nyelveket). A kép legjobb minőségben (ezzel álácuzammen nagyon ritkán vannak gondok). Extrák magyar felirattal. Megfelelő minőségben nyomtatott borítók a megfelelő minőségű tokokba (némelyik díszdoboz tartóssága igencsak megkérdőjelezhető), melyek hátoldalán nincs mindenféle hülyeség összehordva (érdemes elolvasni a Star Wars filmek tokjainak hátoldalát, már ha olyan szerencsés szériát kaptál ki, amin olvasható a szöveg… arról már nem is beszélve, hogy az egy díszdobozban megjelent részek olyan messze állnak az egységességtől, mint Makó Jeruzsálemtől). Ha ezt így mind egybegyúrva megadják, még ha be-becsúszik részhiba, mert hát ezeket is emberek készítik, én szívesen, minden szívfájdalom nélkül kipengetem a kért magasabb összeget. De mikor 4000-et kérnek el egy olyan DVD-ért, aminek a borítója ótvar, a szinkronja nincs vagy élvezhetetlenül szar (most az átlagvásárlók szemszögéből írok, mert én speciel szívesebben hallgatom eredeti nyelven), a magyar felirat hiányos és rosszul fordított, az extrák pedig nem rendelkeznek magyar felirattal, na akkor érzem magam átkúrva a palánkon, és töltöm le inkább a házilag kreált, de minőségben magasan jobb verziót. Bár hál’ istennek a DVD-knél javulást látok, tehát az ár/érték egyensúly ha nem is 100%-os, de közel áll hozzá. Zene CD-k/DVD-k esetén ez messze nincs így, mert mikor 10 000-t kérnek el egy negyvenöt perces albumért, hát akkor elkap a brékelési inger. Erre legjobb példa, amit hozni tudok, mikor megláttam a ’97-ben, még az SE verzió megjelenésekor kiadott Star Wars ep5 zenealbumot 2002-ben, 15 000 HUF-ért. Azóta persze megvan, mert 2004-ben újra kiadták az ep4-5-6 zenéit a DVD mellé, és a hármat együtt kevesebbért vettem meg, mint amennyi az volt (teszem hozzá, ez a **********-nak volt köszönhető, mert karácsonyi akciót tartott, így még a hiányzó ep1-et is hozzácsaphattam a készlethez, és még két dupla DVD-re is maradt pénzem… ÍGY KELL EZT CSINÁLNI! Kérem szépen, azóta is szívesen járok oda vásárolni, pedig a szomszéd megyében van.). Vagy vehetjük a játékokat is példának, melyeknél az ár/érték a legtöbb esetben aztán mindenben van, csak egyensúlyban nem. Összehasonlításképpen két példa: Medal of Honor Airborne és Half Life: The Orange Box. Nemrég köhögtünk ki nagy nehezen szülőkkel karöltve párszázezret egy vadiúj PC-re, ami megfelel a kor magasabb szintű követelményeinek, ergo eddig a Crysis demoja az, ami full grafikán megfogta, de még az sem ment az élvezhetőség rovására. Szóval képzelhetitek, hogy nem volt olcsó mulatság. Na kérem, a gép a legújabb játékok elindítására készült, így ezeket is pakolom fel rá. Megvettem az említett MoHA és HL:TOB című játékokat, mivel jómagam imádom mindkét szériát és nagyon sok jót hallottam mindkettő újdonságairól (a MoHA alapból új, a TOB-ban meg a HL2: Episode 2, a Portal és a Team Fortress 2 az). Átlagos játékára volt mindkettőnek, vagyis valamivel tízezer felett, de hát gondoltam egyszer élünk, idén korábban van karácsony. A TOB bőven megérte az árát. Öt játék egyben, ebből három vadonatúj. A Half Life 2 teljes értékű játék, önmagában utoljára nyolcért láttam. Az Ep1 kiegészítő, legutóbb négyért adták. A HL2: Ep2 ugyan úgy kiegészítő, de új, szóval ez is lenne nyolc, ha kapható lenne külön. A Portal talán négy, mert nem több az Ep1-nél (igazából kevesebb), a Taem Fortress 2 meg megint csak úgy nyolc körül kóstálna, ha lenne külön is beszerezhető verziója. Tehát hagyományos módon ez az öt játék kerülne olyan 28K-ba. Khm… a The Orange Box keretében mindezt 12-ért a tiétek. A hülyének is megérte, hát még nekem. ÍGY KELL EZT CSINÁLNI! A Valve megmutatta. Ellenpéldának ott az EA és a MoHA esete, melyre kár volt kiadnom ugyanazt az összeget, mint a TOB-ra. A grafika frenetikus ugyan, a játékélmény is megvan, de hat óra alatt végigjátszottam. Hat óra! Mivel a játék sztorija nudli, és a környezetben sincs túl sok nézelődni való, így voltaképpen mentem előre darálva a németeket. Ami azért gáz, mert ugyanennyi idő alatt játszottam végig a HL2: Ep1-et szöszölések közepette, az viszont bevallottan nem teljes értékű játék, hanem csak egy kiegészítő, ennek megfelelően harmadannyiba került. Átverve érzem magam? Mi az hogy! Úgy érzem, hogy a kiadó magasról szarik rám? Naná! Mostantól én is szarni fogok az EA fejére? Mint a huzat. Akkor veszek legközelebb játékot tőlük, mikor négyezer közelébe viszik az árát.

Szóval ezen a hozzáálláson kéne változtatni. A vevő a saját dolgával törődjön, ne a máséval, és ne ennek szellemében töltögessen, míg az eladó ne várja el a vásárlótól, hogy még a valagát is kinyílja, miközben tőle vásárol. S mikor erre az ember példát lát, akkor egy valóságos csoda kerekedik ki. Az említett gépfejlesztés volt ilyen kisebb csoda. Alapvetően egy középkategóriás, viszonylag olcsó, de jó gépet állítottunk össze árlista alapján. Jártunk-keltünk a város számítástechnikai boltjaiban. Az elsőben az eladó egy vállrándítással elintézte az ügyünket, mondván, „egy hét múlva összeállítják”. Erre mi, „köszönjük, de mi is össze tudjuk rakni, csak adja ide az alkatrészeket”. Erre ő: „hát azt úgy nem lehet”. “Meg az édes anyádat”, búcsúztunk el. Második bolt, alapvetően egy szemét, drága helynek hittem. Nagyot csalódtam, pozitívan. Megelevenedett az, amit itt feljebb leírtam. Se apám, se én nem vagyunk az a fajta emberek, akik könnyen megváltoztatják a véleményüket, elhatározásaikat, de ott megvettek minket kilóra. A fickó udvarias, közvetlen volt velünk, barátként kezelt minket. Tanácsokat adott, véleményt cserélt velünk, meghallgatta az igényeinket, s ennek megfelelően adta el nekünk a drágább, de jobb cuccot. Az egészben a legszebb az volt, hogy a mellettünk lévő vásárló szintén tanácsokat adott nekünk, hogy 2 GB helyett miért járunk jobban 4 GB-al ezen és ezen programok futtatása esetén. Csúcs volt, és szívesen vettük meg még az olyan dolgokat is, amit más körülmények között ziher, hogy nem veszünk meg. Vásárlóként jól jártunk? Igen. A kitűzött célhoz képest drágább, de egy kategóriával jobb gépet vettünk, és az eladó elérte, hogy ne érezzük magunkat emiatt rosszul, sőt, máig kifejezetten örülünk ennek. Az eladó jól járt? Persze, az egész gépet nála vettük meg, ráadásul elég húsos összeget hagytunk ott neki. Tetejébe a legjobb reklámhordozó maga a vevő, mi pedig bátran ajánljuk az ismerőseinknek azt a boltot. Kérdem én, ezt miért nem lehet máshol is eljátszani? Miért kell nekem elnézést kérnem egy könyvesboltban, mert levettem a könyvet a polcról, hogy ellenőrizzem, nem-e nyomtatási hibás? Miért kell kipengetnem a tizensokezer forintot egy olyan játékért, melynek játékideje pontosan ugyan annyi, mint egy kiegészítőé? Miért kell nekem annyit fizetnem egy negyvenöt perces zenealbumért, amennyiből akár tíz kétórás DVD filmet is vehetek? Eleve nem tudom, mi kerül kétszer-háromszor többe egy zene vagy játék korongon, mint egy filmen, mikor a három médium közül pont a filmeket a legdrágább elkészíteni. A korongok előállítását tekintve viszont egyeznek, hiszen hasonló módszerrel nyomják rá ugyan arra a diszkre, majd teszik be hasonló tokba. Na de ugorjunk a következő pontra:

- Tanuljanak már meg végre eladni! Idehaza valahogy ez nem megy. Az eladás fontos része a kínálat létének eljuttatása a vevőhöz. Azaz az árut nem ártana reklámozni. Külföldön kilószámra vannak játék, DVD és zenereklámok, idehaza elvétve találkozhatunk DVD és zene beharangozóval, játékkal viszont abszolúte nem. Csókolom, akkor mégis hogy a fenébe akarják eladni, ha sokszor azt sem tudni, hogy létezik? Az arra specializálódott újságok természetesen vért izzadnak a reklámokért, de ez nem elég. A legjobb reklámfelület az audió-vizuális médium, azaz TV és Internet. Ha néha-néha felbukkannának a reklámok eme felületeken is (interneten azért fellelhető, bár nem a sűrűn látogatott hírportálokon), a semminél és az alig-alignál némiképpen többször, akkor egyrészt tájékoztatva lennének a vevők, hogy némely játék/film/zene már nem tizensokezer forint, hanem csak három-négy, másrészt lehetne új vásárlóközönséget is szerezni. Persze a reklámokért pénzt kéne kiadni, azt meg nem, mert hát azzal kevesebb lenne a pillanatnyi befolyt összeg, mert a csúnya warezok úgyis elvonják a pízt. Igaz lehetséges, hogy ezzel a módszerrel ellehetne happolni néhány (száz, ezer) embert a warezoktól, és hosszútávon meglehet több hasznot hozna. De ehhez a távolba kéne pillantani, illetve érvénybe kéne léptetni az előző két pontot is.

Szóval szerintem ennek a három pontnak kéne teljesülnie ahhoz, hogy a warezolás, ha nem is szűnne meg végérvényesen, a használata csökkentve legyen. De amíg a kiadók átverik és leszarják a vevőt, valamint a fejlett országok fizetéséhez mérten szabják meg mindenhol az árakat, amíg nem képesek reklámot varázsolni a termék mellé, s amíg a vevő azt nézi, mi az, amit a másik megkap, de ő nem, addig sajnos a warez keményen riválisa marad a boltoknak.

1979-ben az egyszeri mozi néző a bejáratok előtt szembesülhetett egy plakáttal, melyen egy felhasadt aljú cecelégytojás virított. Alatta a szlogen: In space no one can hear you scream. (Ezt magyarul azóta többféleképpen is lefordították, vagyis „Az űrben senki sem hallja a sikolyod.” Vagy „Halálsikoly szeli át az űrt.”) A tojás fölött pedig egy nem túl árulkodó cím virított: ALIEN. Ha emberünk véletlen szembekerült a trailerrel, abból egyvalamit szűrhetett le. Ez a film valószínűleg sci-fi, de nem a jóságos Star Wars féléből. Az irritáló sikolyszerű „zene”, a fel-felvillanó képek a menekülő emberekről, s végül a halálsikoly ezt biztosan elárulta. Mást azonban nem. Na igen, akkoriban tudtak olyan trailert készíteni, ami felkeltette az érdeklődést, de nem lőtt le semmilyen különösebb poént.

Szóval, egyszeri moziba járónk úgy ülhetett be a nézőtérre, hogy szinte semmit sem tudott a filmről. A végén valószínűleg némiképpen átszellemülve állt fel. Hát ez tényleg nem a Star Wars volt. De nem is a Harmadik típusú találkozás. Ilyen még nem volt. Az Alien ’79-ben a többi filmhez képest valóban idegen volt. Megszületett a sci-fi-horror műfaja.

Azóta az Alien széria megélt három újabb folytatást, illetve két mellékágat, amit szintén felfoghatunk akár folytatásnak (előzménynek) is, ha nagyon akarunk. Ezeken túl ezek a nyálas dögök visszatértek képregényekben, videó játékokban, könyvekben, figurákban, egyszóval a lassan harminc éves film kultusszá nőtte ki magát. Rajongótábora, ha nincs is akkora, mint a Star Warsé vagy a Star Treké, mindenképpen méretes. De miben rejlik eme film sikere? Próbáljuk meg kideríteni.

Szokásos spoiler, aki akar meglepetéseket (kifejezetten olyan film, amit jó, ha nem ismer az ember előre), az ne olvassa tovább.

A történet kezdetben nem túl bonyolult. A The Nostromo nevű kereskedelmi vontatóhajó hazafelé tart. „Utánfutójában” húszmillió tonna finomítás alatt álló ásványi anyagot szállít, gyomrában pedig hét fős legénysége alussza mélyhűtött álmát. A hajó központi komputere, Anya (Helen Horton) felébreszti az embereket, mivel értelmes élettől származó adást fog a közeli planetoidon. A csapat nem zökkenőmentesen, de leszáll a bolygón, majd felderíti az adás forrását. Legnagyobb meglepetésükre, a kietlen sziklavilágon egy másik űrhajóra lelnek, amely határozottan idegen. A belsejében a legénység egy tagjának csontvázát is meglelik. Látszólag békés halála lehetett, csakhogy a mellkasa belülről szétnyílt. Nem messze tőle pedig egy szétmart lyuk tátong a padlón. Az egyik felfedező, Kane (John Hurt) azon át leereszkedve egy barlangba jut, ahol számtalan tojásszerű valamit talál. A tartalmukat élve találja, holott a hajó évezredekkel, ha nem évmilliókkal azelőtt zuhanhatott le, és a bolygó maga nem alkalmas az életre. Kane pórul jár, ugyanis közeledtére az egyik tojás feltárul, majd egy rákszerű valami vetődik ki belőle, átjut a sisakján és rátelepedik az arcára. Társai visszaviszik, aztán megpróbálják leműteni róla a dögöt, ám annak savas vére kis híján kilyukasztja a Nostromot. A felszállás után a lény magától leesik és elpusztul. Kane jól van, egészen vacsoráig, mikor agóniába kezd, végül a mellkasa szétrobban és egy apró kígyószerű lény bújik ki belőle. Mivel az emberek iciri-picirit leblokkoltak a véres szülés láttán, a mumus könnyedén eliszkolhat. Kane temetése után megpróbálják előkeríteni, ám a sors úgy hozza, hogy végül ő talál rájuk. Csakhogy, mikor az egyik gépész, Brett (Harry Dean Stanton) szembekerül vele, már nem apró és kígyószerű, hanem legalább két méter magas, bivalyerős, gyors, humanoid forma. Mindezeken túl kegyetlen gyilkos. A dög hajtóvadászata során a legénység tagjai sorban elhullanak, miközben kiderül, hogy van valaki a fedélzeten, aki a dögöt védi. Ash (Ian Holm), a kutatótiszt valójában android, akit a Társaság nevű titokzatos vállalat urai programoztak arra, hogy irányítsa a legénységet a bolygóra és szerezzen be egy mintapéldányt (övéké a Nostromo; bár az Alien3-ig nem mondják ki a cég nevét, már ebben a részben látható a sörösdobozokon a Weylan-Yutani név, ekkor még „d” nélkül. Az Aliens kibővített változatában bukkan fel először a név jól láthatóan, Weyland-Yutani Crp-ként.). Nos igen, a maroknyi túlélőnek szembesülnie kell a ténnyel, hogy nem szerencsétlenül jártak, hanem mindent előre megrendeztek. A Társaság pontosan tudta, mivel állnak szemben, révén a földi antennák már fogták az adást és meg is fejtették az üzenetet (sajnálatos mód ez a részlet a filmből kimaradt, de olvasható a könyvben, illetve a ’97-es VHS kiadás hátoldalán). A Nostromot taxinak küldték oda, míg a legénységet „feláldozható” státuszba helyezték. Ezért Ash likvidálása után úgy döntenek, felhagynak a szörnyeteg üldözésével, és felrobbantják a Nostromot, ők meg a hajóra kapcsolt Narcissus nevű komppal mennek tovább (a mentőcsónak neve a filmekben sosem hangzik el). Sajnálatos mód odáig már csak három élőlény jut el: Ripley hadnagy (Sigorney Weaver), Jones macska és az idegen. A végső összecsapás során végül Ripley kivágja a dögöt az űrbe, egyúttal ropogósra süti a hajtóművel. Így ért hát véget az Alien.

Azt hiszem a film egyik nagy erőssége a történet. Az ember általában nem várja el egy sci-fi-horrortól, hogy magvas cselekménye legyen, az Aliennek mégis az van. Nem csak brutális fogócska az emberek és az idegen között, hanem az a fajta, melynél, ha túltesszük magunkat a brutalitásból fakadó sokkon, akkor elgondolkodtat. A fő kérdés az, amelyet végül Ripley maga is feszeget az Aliensben: Ki a rosszabb? Az alien, aki természete miatt gyilkol, vagy az ember, aki pusztán a haszonért teszi ezt? A négy (öt/hat???) Alien film végignézése után, de már szerintem az első rész végén levonható a konklúzió, hogy az ember az igazi gonosz ebben a sorozatban. Az alien csak teszi, amit a természetanya rábízott. Ő nem tehet arról, hogy a születéséhez egy másik élő szervezet feláldozására van szükség. Arról sem, hogy ragadozóként született. A Társaság fejesei viszont tudatosan küldik az embereket a halálba, míg ők az otthon biztonságában számolják a még be sem folyt pénzt, amit majd a dögök hoznak a konyhára, ha egyszer sikerül megszerezni őket. Ez a kérdés azonban tovább feszegethető, ha bevesszük a harmadik szereplőt, Ash-t. Vajon ő mennyire tehető felelőssé a Nostromon történtekért? Mennyire gonosz? Hiszen csak egy gép, aki a programját hajtja végre (mivel Ripley-t elégé idióta módon próbálja megölni, feltételezhető, hogy a gyilkolás alapból nincs benne a programjában). Erre a kérdésre persze a válasz eléggé egyértelmű: a gép csak annyira gonosz, amennyire az alkotója. Ash tehát nem tehető felelőssé tetteiért, mint ahogy az alien sem, hiszen mindketten csak azt teszik, amit tenniük kell. Nincs választásuk.

A történet másik erőssége annak vezetése. Ridley Scott nagyszerűen kalauzol végig minket a film eseményein úgy, hogy voltaképpen mindent előre vetít, ám mégsem nyomja a képünkbe. Vegyük például az alien születését. Már Kane halála előtt tudhatjuk, min megy majd keresztül, hiszen az űrutas (Space Jockey) szétrobbant mellkasú csontváza árulkodik róla. Valahogy mégsem számít rá az ember, mígnem Kane mellkasán meg nem jelenik a vérfolt. Ugyan ez igaz Ash árulására is. Apró jelek vannak szétszórva a filmben arra vonatkozóan, hogy ez a fickó készül valamire. Mégis, sokáig hihetjük tetteit a társai felé mutatott aggodalomnak. A legfantasztikusabb húzás viszont mégiscsak a túlélő kilétének elrejtése. Nagyon sokáig nem tudni, ki vészeli át és győzi le végül az idegent. Scott egyenlően osztja el az esélyeket. Kezdetben Kane és Dallas (Tom Skerritt) tűnnek a főszereplőknek, de Parker karakterét is eléggé előtérbe helyezi. Ne feledjük, ’79-ben nem igazán akadt arra példa, hogy egy nő egyedüliként túléljen ilyesmit. A rendező rá is játszik erre, Lambert és Ripley kezdetben háttérben vannak. A film során azonban Kane lesz az első áldozat, így előtérbe kerülhet Dallas, aki ugyanúgy elhullik. Ripley pedig a kapitány halálával a fókuszpontba lép. Mégis, mikor elmegy macskát hajkurászni, az ember leteszi a voksát a halála mellett, hiszen addig a pillanatig az alien mindig az egyedül kószálókra csapott le. Jöhet a meglepetés, ezúttal nem így történt. Végezetül Scott egy apró hajóban zárja össze a szörnyet és Ripley-t, fegyvertelenül, kis híján ruhátlanul. Szerintem ekkor gondolja azt a néző, hogy talán senki sem éli túl a történetet, s a Társaság mégis megkapja az alienjét. A végső győzelem mégis Ripley-é, aki a puszta fizikára és egy szigonypisztolyra hagyatkozva csak-csak kipenderíti a rémet a kompból.

Persze, mit ér a jól megírt és levezetett történet, ha nincsenek benne jellemes, érthető és megélhető karakterek. Az Alien hál’ istennek ezen a téren sem szenved hiányt. Hét ember, valamint egy macska tagja a Nostromo legénységének. Ezen személyek pedig nem a levegőben lógnak, mint az Alien vs Predatorban, hanem beleépülnek a filmbe, részei annak. Nem teremnek ott, az egymáshoz fűződő viszonyaik sem az égből pottyannak le. Érthetőek a motivációik, tudjuk ki kit miért utál vagy kedvel. A jellemük változása, kibontakozása sem légből kapott, mindenkiben ott bujkál az, ami végül előtör az alien megjelenésekor. Lambert (Veronica Cartwright) már a bolygón vinnyog, ez fajul végül hisztivé, majd a félelemtől való leblokkolássá. Dallas bizonytalansága, mely a légaknában úrrá lett rajta, ugyanígy megmutatkozik döntéseiben. Ripley makacssága és szívózása, amellyel Parker (Yaphet Kotto) és Brett idegeire ment, végül elvezet minket ahhoz, hogy rátalál az Ashnak szánt különleges parancsra. Szóval minden karakter jellemének megvan a kiindulási és végpontja, az átvezetés pedig tökéletes. Mindezt a színészek nagyszerűen játszák el.

A film újabb erőssége az atmoszféra, ami rendkívül változatos, attól függően, a szereplők éppen hol csatangolnak. A Nostromo fedélzetére a hétköznapiság és a klausztrofóbia a jellemző. Viszont önmagában ez a díszlet is eltérő. A felső fedélzet, ahol eredendően a legénység él, viszonylag barátságos, már-már kellemes, ámbátor a sok fehér fal kicsit kórházias hatást kelt. Ellenben az alsó, műszaki szintek, Brett és Parker világa, durva, koszos, sötét. Az alien is csak ezeken a szinteken bukkan fel. Így mikor a szereplők összegyűlnek a pihenőben, tudhatjuk, hogy biztonságban vannak. Aztán itt van a bolygó, melyen a fényes nappal is korom sötét, csak éppen nem fúj a szél, és nem hullik a hamu (vagy hó?). A környezet tágas, a sok különös formájú sziklának hála mégis barátságtalan. Ráadásként a klausztrofóbia érzése itt szintén jelen van, mivel a szereplők szűk, teljesen zárt, nehézkes űrruhákban kénytelenek mozogni (ezek a ruhák a valóságban is borzalmasak voltak, mivel nem rendelkeztek belső hűtéssel, egyúttal iszonyú nehezek voltak, ezért nagyon gyorsan kimelegedtek a benne lévők. Ennek köszönhetően a szereplők az ájulással küzdöttek.). Végül itt a roncs hajó, mely igencsak amorf külsővel és belsővel lett megáldva. Szűk folyosók, valamint tágas csarnokok jellemzik, amelyek ugyanúgy nem töltik el az embert megnyugvással, mint a planéta placcai. Az űrhajó és a bolygó földöntúli látványát pedig ugyanannak a Hans Rudi Gigernek köszönhetjük, aki megalkotta az alient, a tojást és az arctámadót (a mellkasrobbantót már nem Giger tervei alapján készítették el, hanem Roger Dicken alkotta meg).

A film sikerét tekintve korántsem elhanyagolható a zene. John Williamsen kívül egyetlen olyan zeneszerzőt hordott a hátán a Föld, aki könnyűszerrel tudott aranyat alkotni: Jerry Goldsmith. A 2004-ben elhunyt szerző az Alienhez tökéletesen passzoló, a félelmetes hangulatot megteremtő muzsikált írt, mely a Star Warshoz hasonlóan klasszikus elemekből épült fel. Imigyen a kompozíció egyszerre barátságos, meghitt és romantikus, ugyanakkor kellően megborzongató.

Végére hagytam magát az alient, mely azt hiszem, az a része a filmnek, ami egyértelműen biztosította a film sikerét. Ilyen lény se azelőtt, se azóta nem mászott a vászonra, pedig sokan próbálták túlszárnyalni (még egy későbbi folytatásban is), lemásolni, természetesen sikertelenül. Mégis mi lehet olyan csodálatra méltó egy groteszk, undorító, brutális lényben, mint az alien? Minden. Az eredetisége, a formája, maga a létezése. Giger minden emberi perverzióját beleadta ebbe a mumusba, mely így az emberi faj groteszk tükrévé vált. Maga a természete, melyet az Aliens tett teljessé, az emberéhez hasonló. Az alienek közösségben élnek, folyamatosan szaporodnak, és igyekeznek a környezetüket saját képükre formálni, miközben azt, ami az útjukba áll, elpusztítják. Ismerős? Az ember is valami ilyesmit művel. Maga az alien formája is rengeteg emberi jegyet mutat, s most nem csak a humanoid alkatra gondolok. Szerintem már mindenki előtt ismerős ama tény, hogy a dolgozók feje egy emberi hímvesszőre emlékeztet, akárcsak a mellkasrobbantó maga. Vagy éppen az arctámadók hasán (ez mondjuk az Alienben lemaradt, de az Aliensben már klasszul látható) a női nemi szervre emlékeztető nyílás van (ezt Cameron a királynőn is elhelyezte), melyből kinyúlik az a pénisszerű nyúlvány, amit lenyomnak az áldozatuk torkán. A lények születése pedig a brutális eltorzítása az emberi szaporodásnak. Erőszakos testnyíláson át történő megtermékenyítés, fájdalmas szülés. S mi ezért az elfajzott dologért rajongunk, ami voltaképpen a bennünk rejlő brutalitás megelevenedése. Ám az alient az alkotói egyéb remek tulajdonságokkal is megáldották. Eleve nincsen szeme (bár az Alienben a sima fej átlátszó, alatta pedig látható a bordázott koponya, melynek eleje az emberi koponyára emlékeztet, és ott van két szemüreg. Az Aliensben ezt a koponyát használta Cameron, eltávolítva az áttetsző burát és a szemüregeket, illetve ezt a verziót láthatjuk az Aliens vs Predator Requiemben is. Az Alien3-ban, Alien Resurrectionban és Alien vs Predatorban visszatették az áttetsző burát, de a szemüreget már nem – megjegyzem, helyesen tették. Érdekes azonban, hogy az AVPR-ben a predalien noha bordázott fejű, a koponya elején van egy búra, amely alatt felfedezhetőek a szemüregek.). Ahogy mondani szokás, a szem a lélek tükre, ennek hiánya az aliennél mintha azt szimbolizálná, hogy nincs lelke. Ráadásul az arca masszív koponya, így tulajdonképpen arcvonásai sincsenek. Egyszóval, ellehetetlenítették az érzelmeiben való olvasást. Ez már önmagában félelmetes, mégis tovább fokozták. Bár vannak ajkai (az Alienben áttetsző, a későbbi részekben már nem az), legtöbbször mégis vicsorog, előtérben tartva fémes, hegyes fogait (az Aliensben és az Alien3-ban ezek a fogak nem különülnek el annyira a test többi részétől, ami szerintem valamivel visszavesz félelmetességükből). Mindezt tetézi a második állkapocs, mely kilő, és lyukat üt az emberi koponyán. Ez a fajta gyilkolási mód brutális, valamilyen szinten mégis könyörületes halálosztóvá teszi. Elvégre, elgondolkodtató, melyik halált választaná az ember szívesebben: a mellkasrobbantást vagy a fejlékelést? Kellemetlen dilemma, nem? Az éjfekete test (melyet az Alien3-ra és AR-re lecseréltek sötétbarnára) tovább erősíti bennünk a vérbeli ragadozó hatását. Ráadásul eme testet megspékelték kilátszó bordákkal, csontos farokkal, és biomechanoid motívumokkal (ez a biomechnoid jegy azóta sok vita tárgya a rajongók körében, mivel az Alien3 óta egyre kevésbé van jelen. Giger akkor áttervezte a lényt, és az ADI ezt az áttervezést vette alapul az A3, AR és az AVP esetén. Az AVPR-ben bár a dolgozók még ez alapján készültek, visszatérve az Alienses koponyaformához, a predalienen újra jelentősen előtérbe kerültek a biomechanoid jegyek, jóllehet mégsem oly mértékben, mint az Alien és Aliens dolgozói esetében. Ennél fogva az AR, az AVP és az AVPR alienjeit a vérbeli Giger fanok „fake alien”-nek nevezik. Szerintem ez alapvető szamárság, főleg, hogy a Gigerféle dogalien sem tartalmazott már biomechanoid jegyeket.). A dög ezen felül rendelkezik pár különös, ismeretlen testrésszel, vagyis öt háti nyúlvánnyal, melyből négy csőszerű, egy pedig valamiféle tüske (ez utóbbit az A3 óta mindegyik lényről lespórolták, illetve a dogalien egyáltalán nem rendelkezik háti nyúlványokkal. Az AVPR-beli predalien pedig csak kettővel.). Apró érdekesség, hogy a dögnek hat ujja van (az Aliensbelieknek három, az A3 óta pedig négy). Különleges tulajdonságairól már nem beszélve. A vére koncentrált molekuláris sav. Iszonyatosan gyors, bár ez az Alienben még nem mutatkozik meg. Felmászik bármilyen falfelületre, akár fejjel lefelé is elvan. S még a nyílt űr sem okoz neki gondot. A fejükre a koronát pedig változatossága teszi fel. Az Alienben négy, az Alienstől kezdve öt különböző variánsa létezik: tojás, arctámadó, mellkasrobbantó, dolgozó és királynő. Ezen fejlődési formák merőben eltérőek egymástól, ami páratlan fajjá teszi őket. Egy szó, mint száz, a lény maga csodálatos. Brutális, groteszk, félelmetes, erős, légies. A legjobb és legszebb szörnyeteg, ami mozivászonra lépett.

Érdemes még megtekinteni milyen változáson mentek keresztül a film egyes elemei, persze a teljesség igény nélkül. Inkább csak azokra térnék ki, amelyek valamilyen szinten visszaköszöntek a későbbi részekben. Elsőnek itt a mellkasrobbantó, mely a Gigerféle tervekben egy megkopasztott, szárnyaszegett csirkére emlékeztetett. Mivel nem volt elég félelmetes, Roger Dicken áttervezte a lényt, így egy kígyószerű kreálmány lett belőle. James Cameron azonban annyiból visszatért a Gigerféle verzióhoz, hogy karokat adott a mellkasrobbantónak. Hasonlóan járt a piramis, melyet végül az Alien vs Predatorban láthattunk. Dan O’Bannon eredeti elképzelése szerint ugyanis nem roncshajót, hanem egy piramist találtak volna az űrhajósok a bolygón, ezt azonban elvetették, így a történetben helyet kaphatott Space Jockey hajója. Hasonlóan későbbi filmben bukkant fel az eredeti fészekkoncepció is. Ron Cobb elképzelésében még plafonról lelógó, az embert teljesen körülvevő gubó szerepelt, melyet se az Alien bővített verziójában, se az Aliensben nem valósítottak meg. Ellenben az AR-ben ilyenbe csomagolják az elhurcolt embereket az idegenek. Ezenfelül terv szinten volt egy olyan elképzelés, mely szerint az alien közvetlen szájon át implantálja az embriót az emberbe egy csók keretében. Ezt szintén elvetették, de az AVPR-ben felhasználták, tovább növelve az alienekben amúgy sem kis mértékben jelenlévő szexualitást.

Rendezői változat
Ridley Scott 2003-ban elkészítette a film rendezői változatát. Ezzel két dolgot ért el, amellyel egyaránt nőtt és csökkent a nagysága a szememben. Nőtt, mert a bekerült jelenetek dobtak a filmen, illetve kibővítette az ismereteinket a lényről, valamint adott némi összekötést a későbbi filmekkel. Csökkent, mert volt képe kivágni néhány jelenetet, hogy felpörgesse kicsit. Mondanom sem kell, nem sikerült. A film bár rövidebb lett egy perccel, mégsem lett mozgalmasabb.

A DC verzióból hiányzik, mikor Ripley megkérdi Ash-t, sikerült-e már lefordítani az idegen adást, majd ő maga is nekiveselkedik. Ennek hiánya sokáig fel sem tűnt, szóval ez nem gond. Aztán kikerült annak a beszélgetésnek egy része, mely az arctámadó pusztulása után zajlott Dallas és Ripley között, a felszállás előtt. Méghozzá az a részlet, melyben Rip kérdőre vonja kapitányát, hogy mennyire ismeri Ash-t. Ez annyiból jó, hogy így kevésbé keverik gyanúba Ash-t, ezzel viszont arról sem kapunk teljes képet, mennyire volt előre megfontolt a Társaság szándéka, ami jelentős eleme a történetnek. A harmadik eltűntetett jelenet pedig Dallas beszélgetése Anyával, mielőtt bemegy a dög után a szellőzőjáratba. Ezzel Scott súlyosan csonkította Dallas karakterét, révén a benne lakozó bizonytalanságra itt egyértelmű utalást kaptunk. Azon túl a mindenható komputer kérdéskör is lekerült a menüről. Ezeken felül számos jelenet kurtább lett, ezeknek se nem ártott, se nem használt a vágás. Talán csak azok veszik észre, akik a film minden egyes képkockáját ismerik. Minden esetre azt vallom, hogy stúdió nyomása ide vagy oda, Scottnak nem kellett volna csonkítania a filmjén (egész pontosan egyik rendező se tépáz meg a filmjét). Tetézi ezt, hogy maga is megvallja, inkább az eredeti mozis változat az igazi. Mivel ebbe hajlandó volt belemenni, a nevét adni hozzá, a szemembe drasztikusan halványult a fénye, s emiatt nem tudom komolyan venni, mikor nyíltan kritizál más filmeket, vagy temeti a sci-fit. Mert ő ugyan úgy része ennek, akkor meg ne mondja meg a tutit, mintha mindezek felett állna.

Mégis eléggé egyoldalúság lenne, ha nem emelném ki a DC érdemeit. Az űrutas adásának meghallgatása kellemes hátborzongató pillanat, ráadásul megtudhatunk pár információt a később LV-426-ra keresztelt planétáról (mondjuk ezen adatokat az Aliensben egyáltalán nem használták fel, mivel ott már bolygó, míg az Alienben hold). A jelenet, melyben Ripley és Parker beront Brett halálának helyszínére mondjuk kissé sablonos az aláhulló vér miatt, de legalább bemutatja, Parkert mennyire megrázta barátja halála. Illetve ténylegesen tudjuk, hogy láthatták a dögöt. Mégis a legnagyobb kiegészítés a lény fészkének beillesztése a történetbe. Mondjuk kicsit kurta, illetve Brett tojássá formálása szokatlan, ráadásul az sem világos, hogy miért akart Dallas meghalni, mégis tovább erősíti a kapcsolatot az első két film között. Újdonság a Ripley és Lambert között elcsattanó pofon, melynek végén Parker kiáll Ripley mellett. Ez egyrészt újabb adalék a két nő közti szembenállásra, másrészt új megvilágításba helyezi a gépész és a pilóta közti kapcsolatot, harmadrészt már itt túlcsordul Lambert gyenge idegzete. Három apróság szintén bekerült, mely inkább magyarázó és hangulatfokozó szerepet kaptak. Az első, mikor Kane előtt kinyílik a tojás, előrántja a pisztolyát (a fegyver látható a Star Wars Episode 6 Return of the Jedi-ban, mikor Luke-ot bele akarják hajítani a Sarlacc-ba, Jabba egyik testőre szorongatja). Így kevésbé védtelen, s jól jelképezi, hogy a fegyver mit sem ér az ismeretlennel szemben. Második az alien, melyet már azelőtt megmutatnak, hogy Brettet megtámadja. Egész pontosan akkor látszódik, mikor a gépész keresi a macskát és elhalad a láncok alatt. Ekkor a kamera megmutat néhány himbálódzó láncot, melyek egyikén ott csüng az alien. „Ez elrontja az egészet” – gondolhatnánk, de nem. Leteszteltem néhány ismerősömön, és még olyanok sem szúrták ki a dögöt, akik tudták, hogyan néz ki, mit kell keresni. Így elmondható, hogy a jelenet tökéletesen bemutatja a lény rejtőzködő képességét. A harmadik bekerült momentum egyértelműen „vicces”, magyarázó jelenet. Eredetileg mikor Ripley visszatért a komphoz az önmegsemmisítő sikertelen leállítása után a hátrahagyott Jones macska dobozát az oldalára fordulva, a folyosó sarkától távol találta meg. A DC-be láthatjuk, ahogyan az alien szemügyre veszi a konzervkaját, majd nemtetszését kifejezve jókora taslit ad a doboznak, feltehetően Jones legnagyobb örömére

Ez tehát 1979 legjobb filmje, egyben a valaha született legjobb sci-fi-horror. Remek történet, kiváló színészek, lehengerlő látvány, iszonyatosan jó hangulat, kitűnő zene, és minden idők legpompásabb rémalakja. Folytatásai közül isten igazán csak egy ér fel hozzá, személyes listámon túl is szárnyalja, de csak mert sokkal akciódúsabb, és sokkal több alien van benne. Plusz a királynő. A filmet ráadásul nem csak a közönség, de a kritikusok is elismerték, rengeteg díjat zsebelt be, köztük két Oscart.

Arnold Schwarzenegger Dutch Sheafer őrnagy szerepében 1987-ben nagy nehezen megölte a csillagközi vadászt, aki pusztán hobbiból öldöste az útjába eső fegyvereseket. A film végül mérsékelt sikert aratott, de hamarjában sok-sok rajongót termelt ki. Szóval elég nagyot durrant ahhoz, hogy a ragadozó másodjára is lecsapjon a gyanútlan emberekre.

Csakhogy hogyan folytassanak egy minden tekintetben lezárt sztorit? A készítők gondoltak egy merészet, és úgy folytatták, hogy annak semmi köze ne legyen az elődhöz. Az alapkoncepciónak Anna beszámolóját vették, mely szerint a ragadozók már régóta járnak a Földre vadászgatni. Tehát a meghalt szörnyedvény helyére máris újat lehetett tenni. Az új vadász pedig új helyszínt kapott. Olyat, ahol kedvére válogathat a jobbnál jobb trófeákban.

1997-et írunk, ami a film készítésekkor (1990) még fiktív jövőnek számított, így nem csoda, hogy Los Angelest háborús övezetté avanzsálták. A különböző drogkartellek buzgón irtják egymást és a rend őreit, akik hiába próbálnak úrrá lenni a helyzeten, leginkább kereszttűzben rekedt legyekként hullnak. Ennek a kalamajkának az elitharcosa Mike Harrigan hadnagy (Danny Glover), aki jön, lát és rendet vág. Autója csomagtartójában komplett fegyverraktár van berendezve, s az „előbb lövök, aztán meg már minek kérdezni” elvet vallja. A főnököt elküldi a fenébe, a parancsokat lecsokizza, szóval igazi keménylegény a gáton. Azonban az egyik csatatér mészárszékké változik, ugyanis a jamaikai drogneppereket szépen felkoncolja valami. Harrigan és csapata igyekszik a nyomára bukkanni, miközben a ragadozó őket is célba veszi. Ezúttal azonban az űrlényre is vadásznak. A kormány, vagy a fene tudja kik küldték ki Peter Keyes (Gary Busey) és Garber (Adam Baldwin) csapatát, hogy ugyan kapják már el a dögöt és derítsék ki, mitől olyan klasszak a cuccai.

Szóval a sztori meg van tüzdelve rendesen, ahhoz képest, hogy „csak” egy űrszörnyeshentelőskáromkodósszexelősdirrdurr film. A készítők mottója az lehetett, hogy mindenből még többet, még látványosabbat. Ennek szellemében az új ragadozó sokkal coolabb, mint elődje. Csuklópengét és vállágyút ő is hord, viszont fegyverarzenálját megspékelte egy príma lándzsával, hálóval, mely kockásra vágja az áldozatok ülepét. Van dárdavetője, alkari rakétavetője, sok-sok látásmódja, de az igazi sztár az a diszk, mely mindent átszel, amihez hozzáér. Természetesen ez a lény sokkal termékenyebb kollégájánál, bár elég kezdő szegény, hiszen ember koponyából nincs neki sok. Minden esetre, ragadozóéknál kilóra mehetnek, mert pár száz kilónyi embert lezúz, az biztos. Alapból nem egyesével vadássza le prédáit, hanem csoportosával takarít. Ráadásul ő már kommunikál is. A felvett beszélgetéseket saját maga mondja vissza (igaz, erre volt példa a Predatorban is), a helyzetnek viszonylag megfelelően. Ergo szorult helyzetben káromkodik, fölényben viccelődik. Persze, hiába ilyen faszagyerek, végül megkapja a megérdemelt dádát Harrigan bratyótól.

Az „még többet a lecsóból” szellemben készült film személy szerint nekem jobban bejött, mint az eredeti. Schwarzeneggerrel sincs semmi bajom, de Glover karaktere jobban bejött. A városi környezet szintén jobban megfog, és jobb helyszínnek tartom. A dzsungel nem éppen az ember megszokott közege, ellenben a városokkal. Így a ragadozó a prédát a saját terén kaphatta el, fokozva ezzel a kihívást (meg is sínyli pár ház a kergetőzést). Ráadásul a film sikeresen hozzátesz a ragadozó karakteréhez, s nem csak brutalitásban, hanem a vadászat szabályaiban is. A film végi jelenetről nem beszélve, ahol újabb dolgokat tudhatunk meg. Egyetlen negatívumnak talán azt tartom, hogy nem tudjuk meg, mi lett Dutch és Anna, az előző rész túlélőinek a sorsa. Bár Anna (Elpidia Carrillo) cameozik a filmben, olyan jól észrevehetően, hogy aki nem figyel, meg sem látja. Egen, az egyik monitoron látható, mikor Keyes arról beszél, mi történt Kambodzsában.

Persze a sztori velejéig kiszámítható, így meg sem lepődünk az elhulló gonoszokon és jókon, mint ahogy azon sem, hogy végül a ragadozó sem ússza meg ezt a részt élve. Természetesen a film végén még az esetleges folytatásra utalnak egyet, amit azóta is várunk, hacsak az Alien vs Predatort, illetve annak folytatását, az Aliens vs Predator Requiemet nem tekintjük annak.

A rendezői székbe ezúttal nem John McTiernan ült, hanem Stephen Hopkins, aki több 24 epizódot, illetve a kellemes családias Lost In Space filmet jegyzi. Zeneszerző terén semmi változás sincs, továbbra is Alan Silvestri remek muzsikáját hallgathatjuk, melyben feltűnnek az első rész motívumai, ám leginkább új elemekből dolgozik, ezzel tetézve a hangulatot, illetve a két film közti különbséget.

Összességében jó film, már ha valaki szereti az ilyen egészségesen brutális űrszörnyes gyepálásokat. Én igen. Ráadásul a film két ínyencséget is tartogat az Alien Saga rajongóinak. Ebben a filmben bukkant fel először mozivásznon az Aliens vs Predator lehetősége, bár ekkor még csak poénként. Ez ugye a már ismert alien koponya a ragadozó vitrinjében (aki játszott a Blood 2 című játékkal, találkozhatott ezzel a szekrénnyel ). Ebből indult aztán visszafordíthatatlanul a képregény mizéria (ezt megelőzően csak a Préda volt AVP mű, mely ‘89-ben jelent meg és az első Aliens vs Predator alkotás volt), amiket csakhamar könyvek, aztán a PC játékok, végül nagysokára a film követett. A másik Bill Paxton (Jerry Lambert nyomozó) karaktere, ugyanis az úriember az Alien második részében, az Aliensben ugyan úgy szerepet vállalt Hudson bőrébe bújva. Ezek után szerintem ildomos lett volna betenni valahogy a két űrlény crossoverének második részébe, azaz az AVP Requiembe, teszem azt Jerry L. W. Hudson néven

Tehát egy jó film jó folytatásával áll szembe az, aki beteszi a videóba, DVD lejátszóba.

Mindezek ellenére a film hatalmasat bukott, hiszen kínkeservesen hozta csak vissza az árát, és erre csak pár fillért pakolt még rá. Tehát nyereségesnek nem lehetett mondani, s ezzel egyedüli az Alien és Predator szériában, mert a többi rész vagy kasszasiker, vagy szimplán sikeres lett. Kár érte, mert szerintem a súlycsoportjában tényleg jó film, és még jobb folytatás.

A fejem kettészakadni látszik a fogam miatt, annyira fáj. Természetesen a lakásban egy fél fájdalomcsillapító, annyi sincs. Azon őrlődve, hogy talán le kéne ugrani a közeli bezinkutak egyikébe, hátha hasznát vehetném a nagy mizériát megért „benzinkutaknál is kapható már gyógyszer” jelenségnek, megszületetett az SFToplista második fordulójának eredményei. Ennek apropóján (és mert ez legalább eltereli a gondolatom a fájdalomról) had álljon itt férfi kollégáim örömére pár háttérképnek való a LEGSZEXISEBB SZÍNÉSZNŐ kategória nyerteséről:

Na, ez is megvolt. Az érzéseim elég vegyesek, mert volt benne, ami nagyon tetszett, és volt benne, amitől hátast dobtam, annyira rossz. Ami már csak azért is nagy szám, mert háton fekve néztem a filmet.

Mi is tetszett? Hát az, hogy a jó öreg Babylon 5 univerzum egy új aspektusát ismerhettük meg. Az őrszemek remek karakterek, bár az elveik közül ez a „mindig minden körülmények között harcolunk” elv kicsit banális, sőt mi több, idióta, a harcmodoruk, a fegyverük, szóval úgy cuzámen bejönnek. Bár ehhez valószínűleg nagyban hozzájárult Marcus Cole karaktere is. Szóval, őket egy sorozat élére állítani nagy ötlet. Pláne egy olyan csávó vezetése alatt, mint David Martell (Dylan Neal). Vérbeli renegát, aki felismeri az Őrszemek hülyeségeit (ahogy G’Kar is), és a szellemiség megőrzése mellett nem árt az ellen lépni. Vagy inkább ő lép igazán a szellemiség jegyében, ahogy azt az említett polgár ecsetelte? Na ige, a B5 másik védjegye a különböző témák feszegetése. Ez szintén olyan, ami tetszik, bár sajnos, ebben a részben nem mentek nagyon bele, több rész pedig nem készült. Kár.

A karakterek többsége is tetszett, főleg az első tiszt, Sarah Cantrell (Myriam Sirois). Szép és kemény, jó szöveggel, mint Ivanova. Viszont had érje az első szó a rész háza táját ezen a ponton. Oké, hogy ez egy sorozat bevezető része, tehát sok mindennel nem lehet még dobálózni karakterek szintjén. De azért egy-két ember itt extrém mód háttérbe szorult. Itt van példának okáért a doki, akiről annyit tudok, hogy mimbari, meg nem beszél valami sokat. A nevét már meg sem tudtam jegyezni, mert kb egyszer hangzott el. Nem beszélve a diplomáciai tisztről, akiről így utólagosan jegyzem ide a sorokat, mert csak a belinkelt kép láttán jutott eszembe, hogy „jéééé, ilyen is volt”. Vagy említhetném Teal’cet… azaz Tiirket, akinek a nevét az említett jaffáról jegyeztem meg, bár az ő neve kellően sokszor elhangzik. Róla eleget megtudunk, tény, csak egy apróságot nem. Mi a franc a dolga? Nehéz tárgyakat cipel? Ennyi? A rakodógépek kimentek a divatból 22??-ben? Akkor ő micsoda, rakodótiszt? Egyszerű, mint a bot, ezt leszűrtem, és tetszett is, bár azért a drazik ennél értelmesebbnek tűntek a B5-ben (na jó, nem minden tekintetben). És még Jar Jart szidják. Szóval nem ártott volna elújságolni, hogy az erején kívül (kötelező erőember) mire jó. Oksa, lehet JMS ezt később akarta volna kiterebélyesíteni, de azért bejött volna, ha a sztori elején adja meg a karakter sztorijának elejét (anno mondjuk így voltam David Corvin karakterével, mert a személye annyira nem volt fontos, hogy még a főszereplők közé is betegyék). Ellenben príma karakter Bates őrmester… azaz Malcolm Bridges (Dean Marshall), illetve a narn gépész, Tafeek (David Storch). Apropó, miért nézett úgy G’Kar után? Tudom, hogy az ex-nagykövet kis híján isteni magasságokban van a narnok szemében, de mintha ő ennél többet várt volna. Áldást? Észrevételt? Két jó szót? Minden esetre úgy tűnt G’Kar szándékosan kerülte még a tekintetét is. Apropó, G’Kar. Kinek az ötlete volt beletenni? Had rázzam meg a kezét. Ahhoz képest mennyire utáltam a B5 elején, annyira megkedveltem a végén, s ezt ebben az egy részben képesek voltak tetézni. Bölcsessége határtalan, humora páratlan. Amikor faképnél hagyta a követeket, hát azon szakadtam. Ráadásul Lytaról is hallottunk valamit, bár ezt részletezhette volna (valószínűleg ez ugyanúgy később kapott volna szerepet… ).

S persze, ami többnyire bejött, az a látvány. Meglátszik a B5 óta eltelt négy év és a több pénz. De, itt megint jöhet a szó, a ház, meg a tája. Miért kellett megváltoztatni a hiperteret??? A B5-ben olyan királyul nézett ki. Hangulata volt, az ablakoknak rendszere. Belépésnél vörös, kilépésnél kék. Maga a hipertér pedig félelmetes hangulattal rendelkezett. Áradt belőle az a veszélyesség, amilyennek leírták. Erre most kaptunk egy egyszínű, krikszkraksz, átláthatatlan ablaknyitó effektet, meg valami zselészerű masszát, amiben imbolyognak a hajók. Tisztára, mint a csillagkapunál, ahol az SG-1-ban jól lecserélték egy hájgteh effektre az oldszkúl féregjáratot (az Atlantisnál a másfajta kapu miatt nem zavart).

Meglepődve álltam az előtt, hogy már megint háború áll a küszöbön. Nem tudom, mennyivel vagyunk a B5 után (gyanúm szerint nem sokkal), de máris teperünk bele az új világvállságba, ahol természetesen egy olyan ellenséggel kell szembenéznünk, amihez képest a retteget Árnyak kellemetlenkedő bogarak. Szóval, mikor nekem a B5 változatosságát ecsetelték, akkor abba azt is belegondoltam, hogy nem lesz évenkénti háború, világégés, armageddon. Nem zavar az öt-hat háború, amíg öt-hat sorozatra van szétosztva (Star Trek). De azért egy olyan sorozat után, amiben öt évad alatt hat háború volt, eztán előállni az új szériával, ami ugyan azt a tendenciát látszik követni, hát azért érdekes. Ja, és ha már itt vannak a Kezek, hát, a felbukkanásuk bár tetszetős, kopi pásztét Árnyak. Hatalmasok, nagyon gonoszak, nem mutatkoznak, ármánykodnak, háttérből támadnak, és segédeket használnak. Hm… deja vu. Azon meg nagyot pislogtam, mikor Anúbiszidious nézett szembe velem (Főleg Anúbiszra hasonlított… fura, hogy az is a Sci-Fi Chanellen debütált. Vajon JMS szereti a Stargate-t?) Szóval, nem azt mondom, hogy nem hatott, mert mind a piramisos jelenet, mind a „hatalmasnagyongonoszellenség” begyütt, sőt, még a kámzsás alak is, csak hát ez nekem azt sugallja, hogy azért a B5 ugyanúgy hozzányúl a régi jó öreg receptekhez, és hajlamos az önismétlésre, mint más sorozatok. Persze, nem vitatom el az érdemét, mert a folyamatos történettel, a karakterábrázolással, a politikai és vallási dolgok feszegetésével és a többivel még mindig az egyik legjobb.

Sajnos az Opening zenéje sem jött be. A B5 motívumai után, melyeket szívesen hallgatok meg a sorozaton kívül is, ez nekem túlságosan kaotikusnak, összeféceltnek tűnt. Nem érzek benne egységességet, dallamvezetést, mintha a szerző nem tudta volna eldönteni, hogy pattogós katonás indulót, vagy harsonás beharangozót akar.

Végül jöjjön, amitől hátast dobtam. A hajó. Zúzdába vele! Vagy nagyon gyorsan építsék át. Kívülről csodaszép. Kicsi ámde koszos. Pöpec (bár nem meglepő, hogy újra egy ócskavas a hősök hajója…). Ráadásul még kísértethajó is. Isteni! Csak két dolgot kéne kiszerelni belőle. A hidat és a fegyverkezelő… miazistent. Maradi vagyok e téren, de egy hajó irányítópultja ne legyen a kerekasztal. Szép az utalás, meg jó, csak inkább hanyagolják. Akárhová cuccolhatják az embereket, de egyrészt ne tömörüljenek, másrészt azt ne középen csinálják, harmadrészt ne jusson róla eszembe az étkezés, tanácskozás, kártyázás, torpedózás, meg minden olyan tevékenység, amit egy asztalt körbeülve lehet végezni. A fegyverrendszernél meg padlót fogtam. Ahogy a csaj csapkodott a levegőbe és a kezéből-lábából jöttek a mindent elpusztító sugarak… rugalmasan kezelem a dolgokat, de ez úgy csapódott nekem, mintha betonból lennék. Ennek mi értelme van? Rúgkapál, mint valami begerjesztett Songuku, lekamehameázza az ellenséges zűrhajókat, s mindez azon túl, hogy fantasztikusan röhejesnek tűnt nekem, ostobaság is. A lövész ugyanis ebben a kapálózásban piszkosul gyorsan elfárad, a reflexei tompulnak, az ébersége kihagy, és az egészet megette a fene, mert a hajó elemeire hullott. A reakció időről ne is beszéljünk. Be kell másznia egy külön térre. És ha beragad az ajtó? Futtában kibicsaklik a bokája? Az odarohanás, bemászás, rendszer bekapcsolása (természetesen egy bukfencet is kell tennie) között szanaszéjjel lövik a hajót? Akkor mi van? Szopott a mutatvány, ahogy apám szokta volt mondani.

Ennek ellenére, mint bevezető rész begyütt a rész. Kár, hogy csak egy rész. Mert a karakterek megértek volna többet. A történetből kilehetett volna hozni egy újabb világégést, látványos űrcsatákkal, intrikákkal és mindennel, ami volt a B5-ben. Csak most más szereplőkkel. Nagy hátrány, hogy nem lett sorozat, mert így ott maradt a kérdés: Mi lett volna? Kár érte.