LIGHTSPEED

A ’80-as, ’90-es években volt divat Hollywoodban az eszetlen, izompacsirták által történő gonoszirtás. Eme filmek termékei a Rambo, Kommandó, Tango és Cash, Pusztító, stb. Illetve a másik kombináció a jó zsaru a gonoszok ellen (Die Hard széria), vagy két jó zsaru a gonoszok ellen (Lethal Weapon széria). Akármi is volt a felállás a jófiúk oldalán, a lényeg mindig ugyan az maradt: a gonoszok nagyon gonoszok ilyen-olyan okokból, míg a hősök csípőből tüzelnek kifogyhatatlan fegyvereikkel, vagy éppen hihetetlenül jártasak a harcművészetben és ezeregy tarkón/halántékon/hasba/tökön rúgás után is lazán felállnak, csurom véresek, és király a szövegük. Ja, és persze a gonoszok sose találnak célba, vagy ha mégis, hát akkor a legkönnyebben eltalálható testrészt trafálják el, a vállat (kisebb célfelület kevés akad az emberi testen). Természetesen, a jók a váll-lövés után is lazán használják karjukat, mert hát a golyó gondosan kikerült izmot és csontot.

Szóval, ez a recept kb. máig megvan, bár az „eszetlen” részt próbálják a rendezők elkerülni vagy elpalástolni. Inkább az utóbbi. Hát igen, azok a boldog ’80-as, ’90-es évek, akkor születtek az akciófilmek királyai, az akcióhősök fenegyerekei. És akkor esett be közénk az űrbéli vadász is.

A Predator nem titkoltan az izompacsirta kontra gonosz receptet vallja. Adott egy elitalakulat, akik vannak összesen heten, ebből jó eséllyel kettőnek nincs csak ütvefúró méretű karja. Feladatuk egyszerű, mentsenek ki a gonosz gerillák karmai közül két minisztert. A sztori tehát kicsit olyan Kommandós-Rambos, de legalább kétszer is megcsavarták az ügyet. Először kiderül, hogy az akció valójában nem mentőakció, ahogy azt a kommandósokkal elhitették. Másodszor megtudjuk, hogy valójában nem a gerillák a gonoszok. Az ugyanis egy csillagközi szörnyeteg.

Természetesen, ez így még nem lenne siker. Addig nagyon sokat kellett dolgozni, mivel így tálalva ez még csak egy gyenguska B akció-horro-sci-fi.

Először is a vadászgató mumust be kell vennie a nézőnek, mert ha a címszereplőt nem fogadják el, akkor az egész film mehet a szemétben. Tehát, meg kellett szerezni Hollywood legjobb szörnykreátorainak egyikét. Meg is nyerték az ügynek Stan Winstont, aki addigra már olyan filmekből vette ki a részét, mint az Aliens (a sors iróniája, hogy mára a két faj összeforrt) valamint a The Terminator. Winston úr meg is alkotta a fölkerekség második legismertebb idegen lényét (hehe, megszólalt bennem az alien rajongó ). Vadászuk jószerivel humanoid, a bőre olyan, mint a békájé, a feje pedig… nos, a feje az kifejezetten pofás, egyértelműen nem földi. Szája nem zár valami passzentosan, csáprágószerűséget hord a pofáján, homloka akkora, melynek látványába a Pachycephalosaurus is belesárgulna, és olyan rasztaloknik lógnak le a fejéről, hogy Bob Marley is a csodájára járhatott.

Természetesen, mivel ő egy vadász, aki szafarizni jött a Földre, hát fel kellett cuccolni király eszközökkel. Lendületből itt van maszkja, ami egyszerű, mégis nagyszerű. A dzsungelben takarásból is kiszúrja az embert, mivel a hőképét érzékeli. Aztán középkori lovaghoz hasonlóan laza hálószerkót visel, amit teleaggatott páncéllal. Persze, azért csak szolidan, elvégre nem tank, csak vadász, akinek fürgének kell lennie, ha el akarja kapni zsákmányát. Fegyverekkel ugyan ilyen szerény látták el. Van neki egy jópofa vállágyúja, amely három pontos célzólézerrel áll célra, plazmát lő és arra fordul, amerre a ragadozó néz. Ezen kívül a csuklójára kötve kettős, kipattintható pengét visel, mellyel ripsz-ropsz kifilézheti áldozatait. Na, ilyen egy igazi vadász. Ezen kívül van neki önmegsemmisítője, sőt, még egészségügyi készlete is arra az esetre, ha az oroszlán M16-ossal vagy minigunnal harapna vissza.

Legkirályabb tulajdonsága mégis az álcázó, mellyel majdnem teljesen láthatatlanná válik, egyben némi horrohangulatot is kapott a film. Már ha valaki képes szörnyként nézni egy olyan lényre, ami technikailag fejlettebb az embernél (bevallom, én csak akkor tekintek valamit szörnynek, ha az állat. Amint technológiát alkalmaz, már értelmes lény… ejj az a sok Star Wars és Star Trek). Tehát, a cool mumus megvan. Szorgosan gyűjti az emberi koponyát és bőrt (trófea gyanánt), kedvenc prédája pedig az elitkommandós.

Jöhetnek a karakterek, akiket úgyszintén be kell adni a nézőnek. Nagyon jó, ha az embernek a horgára akad egy húzónév, ugyanis az már fél siker. A producereknek sikerült is megszerezni főszereplőnek Arnold Schwarzeneggert, aki addigra már egész szép hírnévre tett szert, mint Connan, Terminator és Kalidor (Red Sonja), ráadásul a Kommandóban azt is bebizonyította, hogy elitkatonának sem utolsó. Schwarzenegger pedig remek választás volt a főszerepre, Dutch Sheafer karakterét mintha rá öntötték volna. Az ellenszenves, köpönyegforgató majd jó útra térő karaktert Carl Weathers kapta meg, akit a közönség a Roky szériából ismerhetett meg. A harmadik hős pedig Elpidia Carrillo lett, akit én speciel azóta is csak a Predator 2-ben láttam, de legalább szép nő. Mert ugye nő minden filmben kell a hős mellé, még ha az kicsit faramuszi módon is kerül a képbe. A kommandó többi tagját nagyjából akkor még vagy azóta is ismeretlen színészek bitorolták, de a karakterüket remekül adták. A kissé megkattanó Macat játszó Bill Duke leginkább mellékszerepekben tündökölt, így felbukkant Schwarzi ellenlábasaként a Kommandóban, a Vörös Sárkányban, az X-men: az ellenállás végében, illetve az új Battlestar Galacitcában is. Jesse Ventura nem sok filmben tűnt fel, főleg mert ő is kormányzó vagy mifene lett valahol az USA-ban. Ismert csak a Batman Robin című katyvasz, ahol valami Arkham Asylum Guard-ot játszott… hát ezt lepasszolom. A hidegvérű indiánt, Billy-t megformáló Sonny Landham azóta sem tündökölt semmi ismertben. Richard Chaves ellenben sci-fi téren felbukkant a Babylon 5-ben és a Star Trek Voyagerben. És végül itt van a katonák legjelentéktelenebbike, a pornógráf vicceiről elhíresült Hawkins, akit Shane Black formált meg. Ismerős a név? Nem? Pedig ő írta a Lethal Weapon-t (Halálos fegyver), az Utolsó akcióhőst, a Kiss Kiss Bang Bang-et, valamint az Utánunk a tűzözönt. Színészként már nem volt ilyen sikeres. Aztán itt van R. G. Amstrong, aki a kommandót elküldő tábornokot játsza. Na, ő a Predator előtt és után is főként sorozatokban szerepelt, többek között sci-fikben, mint Quantum Leap és Millennium. Végezetül itt van Kevin Peter Hall. Neki köszönhetjük a ragadozó jellegzetes mozgását, melyet példának okáért Ian Whyte nem igazán tudott visszaadni az Alien vs Predatorban. Kevesen tudják, de nem csak a mumust, hanem a film végén a néger pilótát is ő alakította, így még szövege is volt a filmben Felbukkant a Star Trek The Next Generationban is, és volt még pár kisebb szerepe, mígnem 1990-ben újra magára nem öltötte a vadász szerepét. Sajnálatos mód, egy évvel később meghalt.

Tehát, a karakterek, nevesebbek és kevésbé ismertek, de sikeresen adták elő a rájuk osztott szerepet. Ehhez persze nagyban hozzájárult karakterekből áradó a coolfaktor, illetve kis hazánkban a remek szinkron is (pl: a Vulcan minigun elnevezése csak magyarul Nagypapa).

Harmadik lépés a film sikeréhez a rendezés volt. Erre a feladatra merészen John McTiernant nevezték ki, aki addig… hát semmit sem csinált. Azóta se sokat, de azok kevés kivétellel nagyszerű művek (Die Hard 1 és 3, Vadászat a Vörös Októberre, Medicine Men, A Thomas Crown ügy). McTiernann pedig tudta, hogyan kell úgy megrendezni ezt a nem túl erős alapokkal megáldott filmet, hogy mégis megvegyék az emberek. Először belepakolt rengeteg lövöldözést, ami akkoriban nagyon menő volt. Utána, ami szvsz az igazán jó húzás volt, sok-sok felvételt csinált a predator szemszögéből. Ráadásul a lehető legtovább húzta a lény megmutatását. Először csak tetteinek nyomát, majd látásának módját, utána a szokásait, aztán körvonalait, vérét, végül a vízből kijövet megláthattuk magát a lényt. Szóval a rendező személye bevált. Végig fenn tudja tartani a feszültséget, jól elosztva írtja ki a karaktereket, miközben nemcsak a kommandósok, de az idegen szemszögéből is bemutatja a helyzetet.

Végül szükség volt egy megfelelő zeneszerzőre, aki megteremti a film alaphangulatát nagyban befolyásoló motívumokat. Alan Silvestri ezen a téren kitűnő munkát végzett. A film zenéje szvsz jobban sikerült, mint maga a film

A gyengus alapokra tehát sikerült egy megfelelően jó filmet építeni, ami remekül működik. Igaz, hogy nem az a fajta akció-horror-sci-fi, ami manapság elvárható. Nincs mélységes mondanivalója, a realitásokat szó szerint agyonlövi, a színészek pedig messze nem a legjobbak. Mégis, összességében kapunk egy szórakoztató akciófilmet, minimális horror, közepes sci-fi beütéssel. Ez éppen elég, hogy a ragadozó sok ember szívében oda kerüljön, ahová másoknál az alienek vándoroltak.