LIGHTSPEED

Újabb videó került ki az IGN-re, ezúttal egy jelenetbe nézhetünk bele a hamarosan bemutatásra kerülő Aliens vs Predator: Halál a Ragadozó ellen 2-ből. Na, most írtam le utoljára ezt a címet… szóval, az Aliens vs Predator Requiemből. Figyelem, ez egy- szerintem - majdnem komplett jelenet a filmből. Körülbelül olyan, mint az AVP Fight klipje. Gyönyörű, de agyonlő egy-két dolgot. Szóval, tömény spoiler:

Store Showdown

Továbbá, felkerült a netre egy magyar nyelvű Population Trailer is, ami hát… khm… egy rakás sza… enyhén szólva érdekes darab. A hangok még egész eltaláltak a karaktereknél (kivétel, akik úgy olvassák fel a szöveget, mint a félkómás drogos az elvonón). Ám a fordítás… “No badys home.” = “Senki sincs a hajón.” Csókolom, a fordító legyen szíves visszaadni a nyelvvizsgáját.

AVP magyar trailer

És ha már így összehozott minket a sors, és szóba került az AVPR, szerepeljen itt az elmúlt hónapokban kijött képekből is pár:

Végre egy gyönyörű új alien forma. Az Alien Resurrectionban szereplő mutáns újszülött enyhén szólva sem jött be nekem anno, ez viszont már annál inkább. Ráadásul a készítők igyekeztek ugyan úgy átformálni, mint anno a kutyából (ökörből) kikelt dögöt. Vagyis, más testforma, más pofa, más farok, más háti nyúlványok, más fej.

SPOILER!!! Nagyon komoly infó a filmből! Csak saját felelősségre!

Ez ráadásul királynő! Még nem kifejlett, hanem fejlődésben lévő. Ugyanis kezdetben szimpla dolgozó lesz, s majd a film alatt kezd átszellemülni királynővé. Emiatt lesz egy új szaporodási forma is, ami úgy működik, hogy a dög nem tojást rak, hanem egy “csók” keretében átülteti az embriókat az áldozatába. Be kell valjam, bár ez Giger eredeti elképzelésén alapszik (H. R. Giger az alien dolgozó és arcmászó atyja), még igencsak szoknom kell a gondolatot. Colin Strause magyarázata eme periódus szükségességének ez volt: “Sohasem láttuk a szaporodás fázisát, ami egy fiatal és egy nemzőképes, érett királynő között van. A folyamatosság nemcsak hogy fennmaradt, de ki is lett bővítve. A királynőnek meg kell alakítania a testőrségét, hogy azok megvédjék őt, mielőtt teljesen védtelenné válna, miközben tojásokat rak. Mi most megalapoztuk ezt a fázist. Tehát a sok Idegen ezért kell, hogy majd később biztonságosan tudjon tojást rakni. Ezek mind nagyon összetett lényekké teszik az Alieneket, és nem csak sima bogarakká. Akkor egy jó megfigyelés az Aliensből, és ezt a logikát követi az AvPR! Az Aliensben az egyik domináns harcos lett a fiatal királynő, aki elkezdte ezt a folyamatot. Egyszerű tény, hogy ezt soha sem mutatták még ezelőtt. Az Idegenek nagyon összetett lények akik képesek megtalálni a szaporodás módját különleges és szokatlan körülmények között…Ezért idegenek és nem sima mezei “bogarak”. Ennek titokban kellett volna maradnia, de folytattam a fórumokon a dolgok rendbe tételét. Ez a fázis tényleg az egyik legjobb jelenete a filmnek, olyan, mint a megerőszakolós jelenet az Alienben. Nagyon sötét és gonosz. Sose láttuk még ezt az időszakot a fészek vagy a királynő életében, szóval ez nyitott kapu.”

Hát, majd elválik, hogy s mint fog megjelenni ez a jelenet. Tény, hogy benen van az a szexuális perverzitás, ami az alieneket mindig is jellemezte.

Update: a fent látható “alien a kocsi tetején” jelenet nem fog a filmben szerepelni a hírek szerint. A rendezők kivágták, mert nem illett bele.

Bár a nézettsége alapján nem túl erős a Stargate Atlantis legújabb, 4. évadja, még mindig benne van a Sci-fi Chanell top5-jében, ami hamarosan top3-ra módosul, mert két „riválisának” (Eureka és ECW) vége lesz. A többi műsor pedig a közelében sincs, még a saját készítésű Flash Gordon sem, ami a top10-be sem kerülhet bele. Szóval, úgy tűnik, a rajongók aggodalma és meggyőződése ellenére (legalábbis én esküdni mertem volna rá, hogy cancelt kap) lesz 5. évad. Ezt látszik megerősíteni a Variety oldala. Háromszoros hip-hip hurrá. De azért ezzel inkább várjuk még meg a hivatalos bejelentést is (ez alatt én személy szerint Joseph Mallozzi blogbejegyzését értem ).

S miért jó ez? Egyrészt, mert így továbbra is lesz Stargate, ennek személy szerint nagyon örülök. Ráadásul a 4. évad első négy része nagyon erősnek látszik. A megújult szemlélet (valamivel sötétebb hangulat, több karakter és metaplot rész), a vezetőváltás (Joseph Mallozzi átvette a stafétabotot Robert C. Coopertől, aki most a két SG filmen dolgozik), illetve a szereplőgárda változása (Dr. Carson Beckett és Dr. Elizabeth Weir helyét átvette Dr. Jennifer Keller és Dr. Samantha Carter ezredes) az eddigi négy rész alapján remekül feldobták a sorozatot. Persze, még hátra van tizenhat epizód, de több rész leírása is kifejezetten tetszik. Viszont, annyi már biztos, hogy ezúttal nem szorulnak háttérbe a főszereplők, példának okáért Ronon nem beszélt ennyit az elmúlt három évadban, mint a 4. első négy részében. És van mondandója, nem úgy, mint a Tao of Rodney-ban, ahol egyszer röhögött, meg volt két értelmes mondata, de az is fölösleges volt. Ugyan ez igaz Teylara, és mindenki másra. A félelme, hogy Carter sok lesz harmadik fizikusnak, illetve túlzásba viszik a Rodney-Carter poénkodást, szintén nem következett be eddig. Rodney egyszer hozta csak elő kényszerképzeteit Samről, azt is a 4×03-ban. Bevallom, én minden részben legalább négyszer ennyire számítottam. Ráadásul, Sam alapból nem szerepel sokat, viszont amikor igen, akkor inkább vezető, mint tudós. Megjegyzem, kellemesen csalódtam benne, mint vezér. Eddig sokkal jobb, mint a bólogatós Weir, akivel bár szimpatizáltam, nem igazán tudtak vele mit kezdeni az írók. Dr. Keller pedig… nos, szerintem jobb, mint Carson. Már csak látványra is. Hát ki nem tudná szeretni Jewel Staite-t? Szóval, az új karakterek eddig beváltak, a régiek szerephez jutnak, ráadásul eddig négyből három rész a fő metaplothoz kapcsolódott. A 4×04 pedig karakterközpontú volt, ami szintén jó, és én azt sem bántam, hogy az alapján egy 10 évvel ezelőtti SG-1 rész átdolgozása képezte (1×06 Cold Lazarus).

Mindent összevetve ezen újítások szellemében szívesen látnék még hat évadot, ebben a minőségben. Bár most az 5-el is megelégszek.

UPDATE: LESZ! A Sci-Fi Chanell megerősítette: http://www.scifi.com/

Felébredve álmomból, melyre furcsa mód emlékszem, és melyben egyik volt barátnőmtől kezdve a középiskolámon át néhány zombin és egy Zirc belvárosán átrobogó vonatig, amiről le kellett ugranom, mert elindult… na szóval, egy ilyen álom után ugrott be ez a téma. Ugyanis visszaaludni, bármennyire is akartam, nem tudtam. Helyette valamiért elkezdtem azon agyalni, mik voltak azok a filmes jelenetek, amik nagy hatással voltak rám. S hát, ha úgyis tombol a listaőrület, miért ne dobjak össze egy ilyet. Ám előre leszögezném, hogy ez nem igazán sorrend, mivel azt iszonyú nehéz, ha nem lehetetlen lenne állítani.

1. „A harc senkit nem tesz naggyá” – Star Wars Episode II. Attack of the Clones: Yoda fénykardot ragad. Nálam ez a best. Bevallom, az „Én vagyok az apád.” nekem semmit sem jelent, mert olyan kiskorom óta nézem egyfolytában az ep4-5-6-ot, hogy mire elkezdtem felfogni, miről is szól (na már azon kívül, hogy Jedi, fénykard, űrlények, lézerpisztolyok, űrhajók), már számomra ez evidens volt. Ellenben, ugyan ez a kisrác képes volt feltenni a kérdést: Yoda hogyan tud fénykardozni, ha egyszer ilyen kicsi? Sajnos az ep6 nem hozta meg a választ, így sokáig csak a képzeletemre hagyatkozhattam. Két lehetőséget is láttam, az egyik, hogy Yoda pattog (vagy repül, bár ezt nem tartottam annyira elképzelhetőnek), a másik, hogy Vader (akkoriban ki gondolt még Dookura vagy az Uralkodóra… érdekes, hogy őt sosem képzeltem el fénykarddal) lehajol, ül vagy guggol, miközben harcol. Ez utóbbi azért mókás lett volna. Aztán jött az ep1, megtudtam, hogy Yoda szerepel benne, és remélni kezdtem, hogy láthatom majd vívni. Pláne, miután kiderült, hogy nem Darth Vader az egyetlen fénykardforgató gonosz a Galaxisban. Sajnos, az ep1-el ez az álom nem teljesült (furcsa, nem furcsa, de tényleg gyermeki vágyálmom volt látni Yodát vívni). Aztán jött az ep2, ahol már a bemutató előtt megtudtam, hogy Yoda előveszi a fénykardját. Igen, mondtam, ez lesz az a rész, amit óvodás korom óta várok. El is jött a pillanat. A moziban sokan nevettek, de én nem. Én szerintem azt éreztem, amit azok, akik anno szembesültek azzal, hogy Vader Luke apja. Először – és azóta is utoljára – a szám tátva maradt, a lélegzetem a szó legszorosabb értelmében elakadt, a pislantás fogalma is törlődött az elmémből, nehogy egyetlen képkockáról is lemaradjak. Dooku aktiválta a kardját, majd felcsendült a kórus, a zene, Yoda félrelebbentette köpenyét, az Erővel előrántotta a kardját, aktiválta, majd támadásba lendült. És a jelent végégig köpni-nyelni nem tudtam. Az már csak hab volt a tortán, hogy zöld kardja van, amelyik nekem speciel a kedvenc színem, imigyen a kedvenc fénykardom is az ep6 óta. Egyetlen bánatom, hogy a párbaj alatt szóló zene nincs rajta a soundtrack albumon.

2. „De hisz az már idebenn van.” – Aliens: lehettem vagy hét éves, mikor először láttam a banánfejű uraságok radikális kolonizációs módszereit. Szerencsére szüleim sose érezték szükségét, hogy korlátozzák lelki torzulásom, mivel úgy gondolták, ha foglalkoznak velem, és netalántán megbeszélik velem a dolgokat, tehát nevelnek, akkor nem leszek láncfűrészes-baltás-shotgunos tömeggyilkos. Lám, nem lettem. Az is nyilvánvaló volt számukra eddigre, hogy bolondulok az űrhajós-jövős filmekért (Star Wars, Star Trek, Power kapitány eddigre már mind mögöttem voltak). Így nyugodt szívvel nézhettem meg videón (azt hiszem, mert mint sok egyébre, az ezzel való első találkozásra sem emlékszem igazán, de az tuti, hogy még az HBO-n ment). Két jelent volt, amitől nagyon féltem, de ebből csak az egyik volt olyan, amitől annyira féltem, hogy el sem mertem mozdulni a helyemtől. Ripley álmát sokáig csak a fotel mögül mertem megnézni. Na de a jelenet, melyben a főhősök a lehegesztett ajtót bámulják a vezérlőben, miközben Hudson számolja, hogy már csak hány méterre vannak a dögök, de azok még egyáltalán nem látszódnak, az a helyemhez szögezett. Legalább annyira rettegtem, mint a szereplők, majd jött Ripley pillantása. Fel a mennyezetre. Hudson kifakadt, Hicks pedig halálmegvető bátorsággal felpattant az asztalra és egy zseblámpával benézett az állmennyezet alá. Végig a szörnyek egész hadán, alig egy méterre a fejétől. A felcsendülő zenei hang, a jelenet kimértsége tökéletesen átadta azt, hogy mit érezhetett Hicks abban a pillanatban.

3. „Raptorokat nevelnek?” – Jurassic Park: tegye fel az a kezét – főleg a fiúk, de lányoknak is szabad – aki gyerekkorában nem szerette a dinoszauruszokat. Én igen, nagyon, és ha nem lettem volna csapnivalóan lusta tanuló, még talán paleontológus is lehettem volna Bár mára kikopott belőlem a dinolexikon, azért a Jurassic Park trilógia, főleg az Elveszett világ idején lazán feltudtam volna sorolni közel száz dinot és az adataikat. Bár magát a Jurassic Parkot sosem láttam moziban (sok más filmhez hasonlóan), a gyatra minőségű másolt VHS-en is megbabonázott a végső jelenet. Grant, Sattler, Tim és Lex kikecmereg a dinocsontváz-roncsok közül a látogatóközpont csarnokában. Előugrik az őket üldöző velociraptor is, míg egy másik kívülről érkezik meg. Hőseinket mindkét oldalról körülfogták, elállták a bejáratot. Sehol egy fegyver, a raptorok egyike már ugrásra készül. A vég beteljesülni látszik. A raptor el is rugaszkodik és ekkor a Tyrannosaurus Rex berobban a csarnokba, és röptébe kapja el a zsákmányát. A másik raptor társát mentené, hiába, a rex vele is elbánik. S aláfestésnek John Williams klasszikusa szól. Hát kell ennél több egy kiváló jelenethez?

4. „A neved ettől a perctől kezdve legyen Darth… Vader.” – Star Wars Episode III. Revenge of the Sith: a keresztség nagy pillanat. A 66-os parancs még nagyobb. De Luke, Leia és Darth Vader megszületésénél ebben a filmben nincs nagyobb. Ahogy a szülők egyike ténylegesen, a másikja átvitt értelemben haldoklik, miközben kettejük frigyéből két új élet születik, az frenetikus. A pontot az I-re pedig a jól ismert sisak elhelyezése teszi föl. Nem csak először és utoljára láthatjuk a maszkot belülről, hanem ahogy a helyére kattannak a reteszek, és sziszegve távozik a levegő… a nézőtér a filmben lévő neszekkel együtt elnémult. Szerintem senki sem mert lélegzetet venni. Várt… várt… majd felharsant a lélegeztető gép klasszikus hangja. És a közönség ezzel együtt sóhajtott. Körbe ért egy élet meséje.

5. „Apám… kérlek… segíts…” – Star Wars Episode VI. Return of the Jedi: tulajdon képen, ez a jelenet az előzmény filmekkel értékelődött fel bennem. Annak idején, csak úgy mint az egész ep4-5-6, mire rácsodálkoztam, már teljesen kézenfekvő volt minden pillanata. Mondhatni a részemmé vált. Mégis, ahogy kezdtem megismerni Darth Vader, azaz Anakin Skywalker előéletét, egyre jobban átéreztem azt a lelki tusát, amit Vader él át, mikor fia kínok között vergődve vívja haláltusáját, s neki újfent döntenie kell két fél között. Az ep2, de főleg az ep3 után kapott igazán erőre ez az amúgy sem gyenge gyenge jelenet. Borsódzik a hátam, ahogy Vader maszkján ugyan úgy visszatükröződik a villámok fénye, mint több, mint két évtizeddel azelőtt az arcán. Csak míg akkor olyasvalaki volt a villámok áldozata, akit közel sem kedvelt, most az egyik szerette lett a célpont. A döntés pedig nagy nehezen megszületik. Dacolva az Uralkodó energiaíveivel, mit sem törődve a saját életével, lehajítja a gonoszt az aknába, ezzel beteljesítve a sorsát.

6. „… hogy eljussanak az összes nem ismert tartományba.” – Star Trek VI: The Undiscovered Country: bár szeretem a Star Treket, 10 film megannyi grandiózus jelenetéből csak egyetlen egy fogott meg igazán. Mikor Kirk elmondja az utolsó hajónapló bejegyzését és az NCC-1701-A USS Enterprise belerepül a napba, mely az ismeretlen, fényes jövőt jelképezi. A sors iróniája, hogy eztán egyre sötétebb tónusú filmek születtek, és a Star Trek fénye szép lassan leáldozott. De ez a momentum akkor is klasszikus marad.

7. „Patkánymajom?” – Hullajó: már lehettem vagy tíz, tizenkét éves is, mikor ez a film (melyet sokan Dead Alive címen ismernek, holott az eredeti címe Braindead) a videónkba került. Eddigre rengeteg horror volt már a hátam mögött, de a zombikkal – amiket azóta is komálok – ekkor hozott össze először a sors. Hát durva megismerkedés volt, mert kevesebb véresebb zombifilm létezik. Az meg aztán tényleg érdekes, hogy ezt az a Peter Jackson csinálta, aki később a Gyűrűk Ura trilógiával robbantott, és aki azóta iszonyúra elfelejtett filmet vágni, ezért minden filmjét három-négy órásra nyújtja. Szóval, adott ez a vérnő, groteszk feketehumorral megáldott horror-paródia. Ebben van az egyetlen olyan jelenet, ami alatt lekapcsoltam a videót, mert nem bírtam idegekkel. Tíz perc múlva ugyan visszakapcsoltam és végignéztem a filmet, de se az előtt, se azóta nem volt olyan jelenet, ami miatt félbehagytam volna filmet. Ez a momentum pedig a patkánymajom volt. Mikor hőseink, Lionel és új barátnője, Paquita az állatkertet járják, találnak egy feltűnően ronda és agresszív majomivadékot, azaz a patkánymajmot. A kis kedves egyetlen ütéssel kinyír egy másik majmot, majd mintegy passzióból – nem volt kint a „Vigyázz! Az állat harap és zombit csinál belőled.” tábla – szépen kiharap egy darabot Lionel élőnek sem túl emberi anyjába. Nem a patkánymajom förtelmes látványa, sem a harapás vérfröcskölős és bőrletépős jelenete ütötte ki nálam a biztosítékot. Hanem mikor a mamzi fejbe csapta az őt marcangoló dögöt, majd tűsarkú cipőjével kitaposta az állatka agyát a szemein és felrepedő koponyáján át. Hát itt le kellett kapcsolnom a videót, hogy megnyugtassam nem kicsit felzaklatott lelki világom, és legyűrjem hányingerem. Aztán leszögeztem anyámnál, hogy ez egy durva film, ettem gyorsan, ittam kicsit, aztán végignéztem. Ezek után a pudingos jelenet, a szanaszéjjel szakadó emberkék, még a sok-sok gusztábbnál gusztább jelenetre már vállrándítással reagáltam. És azóta sem tudnak nagyon meghatni a hasonló jelenetek.

8. „Kane fia.” – Alien: Mire az Alient láttam – príma kis alámondásos verzióban – már betéve tudtam az Aliens minden szövegét, ismertem a film minden pillanatát. Sőt, addigra talán már az Alien3-at is láttam egyszer-kétszer. Az Aliensnek ráadásul van egy olyan jó tulajdonsága, hogy tökéletesen elmondják benne, miről szólt az első film, így azt nem is kellett hozzá látni, hogy megértsem. Mi több, sokáig azt sem tudtam, hogy van előzménye. Így mondhatni, éppen csak nem láttam azokat az eseményeket, amit Ripley felvázolt (sajnos akkor még nem láttam a DC-t, melyben szerepelt az idegen űrhajó, így azt csak elképzelni tudtam). Az Aliensben ráadásul még az Alien szereplőinek arcát is láthattuk, így csak a neveket kellett párosítani. Nos, a lényeg, hogy mindent pontosan tudtam. Kicsit sem lepődtem meg, mikor Kane lement a tojáskamrába, igaz azért összerezzentem mikor az arctámadó előugrott, mivel az Aliensben békésebben másztak ki. De amikor kikelt a mellkasrobbantó… az ütött. Tudtam, hogy mi lesz. Mikor Dallas bejelenti, hogy a hibernáció előtt vacsoráznak, már jól tudtam: Kane ekkor fog „szülni”, hiszen Ripley mondta a tengerészgyalogosoknak. Az Aliensben is láttam már egy ilyen szülést, az Alien³-ban is. De vitathatatlanul az Alienben a leghatásosabb ez a jelenet. Kane agonizálása, a csont repedése, a vér fröcskölése, a szereplők leblokkolása – mely tényleges érzelem volt, mivel John Hurton kívül mindenki csak annyit tudott, hogy véres lesz a jelenet. Az első felvételnél így minden szereplő halálra rémült, Veronica Cartwright (Lambert) hanyatt esett (ez kicsit látszik is a filmben, de igazán a werkfilmeken látható), Harry Dean Stanton (Brett) pedig visszaadta az ebédjét és Sigorney Weaver (Ripley) sem volt ettől messze. És végül a kis aranyos előbújt, megcsodálta anyukáját, majd rávinnyogott közönségére és sebesen elszelelt. Az ember pedig a szereplőkhöz hasonlóan csak pislog. Egyetlen bánatom, hogy ezt úgy élhettem át, hogy mindent előre tudtam. 

9. „Nem ajtó az égre, hanem… Csillagkapu.” – Stargate: bár maga a film közel sem jött be annyira, mint az abból készült két sorozat, viszont maga a kapu már ekkor megbabonázott. Amikor elkezdték kódolni a szimbólumokat, egyre tempósabb lett a zene, rázkódott az egész bázis, végül nagy váratlanul megnyílt a kapu. Kicsapott belőle az örvény elől-hátul… egyszerűen mesés pillanat volt. És ezt az élményt még egyszer átélhettem cak-pak. Nem kaptam heveny amnéziát, egyszerűen csak VHS-ről DVD-re került a film, amin ott volt a jótékony DTS hangsáv. Ez és a házimozirendszer félelmetes kombinációja két dolgot eredményezett. Először is már nem csak a földalatti bázis, de a hangzavarban az egész lakás remegett. Másodszor, tovább romlott az amúgy sem felhőtlen viszonyom a lakóközösséggel.

10. „Ezt a tempót.” – Stargate: másodszor. A film pár perccel az első lenyűgözés után képes volt még egyszer elvarázsolni. Természetesen ez is a kapuhoz köthető. Mikor Daniel Jackson átlép az eseményhorizonton, és az váratlanul energiává bontja és átröpíti – a film szerint – az ismert világegyetem túloldalára. Az az effekt azzal a hangorkánnal – DTS megint zúzás, szomszédok még jobban utáltak – szinte beszippantott. Öröm volt, mikor a Stargate SG-1-ban visszaköszönt, és mélységes bánatom, hogy először az Atlantiszban, majd a 9. évadon az SG-1-ban is lecserélték egy sokkal-sokkal gagyibb effektre.

11. „Na jó. Ki a következő?” – Predator 2: a Ragadozó filmekben van egy cool szörny, király fegyverekkel, de annyira nem tudott lenyűgözni. Kivétel a második rész vége. Az első részből már tudtuk, hogy egy predacsot elég nehéz a másvilágra küldeni. Harrigan is rendesen megizzadt, de végül képes volt megnyúvasztani a vadászt. Az ember megkönnyebbül, akár a hős, majd mindenki megdöbbenhet, mikor egy újabb három pontból kirakott vörös háromszög jelenik meg a zsaru homlokán. És a meglepetés tovább fokozódik, ahogy sorban majdnem egy tucat ragadozó lép ki álcából. A jelenet megvett kilóra.

12. „Mert minden halálban, legyen az bármily jelentéktelen is, benne van egy új élet ígérete.” – Alien³: az Alien első három része az, amik sorra elő tudtak rukkolni lenyűgözőbbnél lenyűgözőbb jelenetekkel. A sokáig befejező részként számon tartott Végső megoldás… rögvest két ilyet is felvonultatott, amit mondjuk az SE-ben laza mozdulattal vágtak tönkre. Az első a dogalien kikelése. Iszonyúan megkomponált jelenetsor, ahogy Nyuszit és Hickset temetik, közben szól az a fantasztikus zene és Dillon a gyászmonológját szavalja. Ezzel párhuzamban pedig egy kutya agonizál szörnyű kínok között, s a testéből előbújik egy idegen. Dillon szavai a szemünk láttára elevenedik meg, hiszen az alien születése szó szerint „halálból egy új élet”. Sajnálatos mód az SE-ben lecserélték a kutyust egy döglött bocira, amitől a jelenet maga igencsak megcsonkult. Ez mindenképpen a bővített verzió negatívuma.

13. A végső megoldás a halál – Alien³: a második jelenet ebből a filmből Ripley öngyilkossága, ami voltaképpen tényleg csak egy végső megoldás az alien problémára, hiszen a nő maga már azóta halott, hogy belekerült a királynő. Újra a zene, a kép és a hanghatások tökéletes összhangjáról beszélhetünk. Ripley végül megteszi azt, amit nem tudott egészen addig. Öngyilkosságra vetemedik, hiszen már senki nincs, aki megölné. Illetve, a Társaság valószínűleg megölné, csak a királynőt nem. Zuhanás közben azonban kikel belőle a királynő, ezzel beteljesül Ripley rémálma. Amitől annyira retteget, végül utolérte. Úgy kellett meghalnia, hogy egy idegen kikelt belőle. Számomra a legszomorúbb mégsem ez, hanem az, ahogy a kis királynő küzd az életéért. Sikolt, vonaglik, de nem tud szabadulni Ripley élettelen kezei közül. Sajnálatos mód az SE vágói túl komolyan vették Fincher jegyzeteit, és szinte teljes egészében azzá vágták a filmet, pedig eme két jelenet Fincher maga változtatta később meg, gondolom nem véletlenül. Így én azt mondom, az A3 úgy az igazán teljes, ha az SE-hez ezt a két jelenetet a mozis verzióból vesszük hozzá. 

14. „A nyúlon túl?” – Gyaloggalopp: ezernyi pillanatot lehetne kiemelni ebből a filmből, kezdve a töketlen fecske tökcipelő problematikájától a fekete lovag esélyein és a hullaszállításon át egészen a hídőrig, hogy a lovagokról, akik azt mondják: Ni, már ne is szóljak, de ami máig odavág, az a vérnyúl. Nem kell itt sok, elég az akkor lezajló párbeszéd:

- Már késő! Ott van!
- Hol?
- Hát ott!
- A nyúlon túl?
- Dehogy is, a nyúl az.

15. „My name is Optimus Prime.” – Transformers: lehet sok mindent mondani a Transformersre, de azt nem, hogy nem látványos. Szerintem ezen kívül nincs is más célja, és ennél komolyabban nem is veszi magát. Sőt. Viszont engem lenyűgözött. Az Autobotok érkezése a meteoresőtől Optimus bemutatkozásáig hosszú idő után újra egy olyan jelenetsort alkotott meg, melyben a zene, a hangeffektek és a kép tökéletes összhangban állnak egymással.

16. „Fizetek!” – Űrgolyhók: az Alien szülési jelenete lenyűgözött. Az Űrgolyhók szülési jelenetén kidőltem. A röhögéstől. Nem tudom, mi a humorosabb. A táncoló mellkasrobbantó a kis kalapban és a sétapálcával? A dala? Vagy a tény, hogy újra John Hurt alakította Kane-t? Esetleg, hogy ez a specialitás? Vagy, ahogy Lone Starr és Morzsa elkerekedett szemekkel, teljesen egyszerre gépiesen int a pincérnek, hogy „Fizetek!” Az biztos, hogy az eredetihez hasonlóan ez is egy klasszikus jelenet lett a számomra.

A Sagafórum hírszerző brigádja friss-ropogós infókhoz jutott az élőszereplős sorozatról. Figyelem, már akadnak spílerek… azaz spoilerek. Na de azért nem olyan meredekek, éppen csak egy-két érdekesség. Valós tartalmuk egyelőre kérdéses, minden esetre feltűnően azután jelentek meg ezek a híresztelések az aintitcool.com-on, miután felvételt nyertek a forgatókönyvírók. Hiába, minden titok addig titok, amíg csak egy ember tud róla. Tehát akkor, nézzük, mit is csiripelnek a verebek.

A cselekmény úgy tűnik, főként a Lázadók Szövetsége (akik ekkor még lehet, nem is szövetség) és az Első Galaktikus Birodalom közötti csatározások között fog zajlani. Így újfent felbukkannak a Csillagrombolók (remélhetőleg Venator és Birodalmi osztályúak vegyesen, de az Acclamatoroknak – igaz ezek nem csillagrombolók – is örülnék), lesznek rohamosztagosok (mondjuk ezt nehezen kikerülhetőnek találom, de remélhetőleg választ kapunk a nagy kérdésre: az ep4 idején több fajta klón van, vagy toborzott egyedek is vannak? Szerintem csak klónok.). Lesznek birodalmi tisztek, kémek, és egyebek. Ki tudja, talán végre láthatunk bothant is

Meglepő kijelentés, hogy a Halálcsillag tervei újra feltűnnek. Ez lehet azt jelenti, hogy a metaplot végül az ep4-be fog torkollani, vagyis egy idő után a sorozat története talán a tervek megszerzéséről fog szólni. Ebben az esetben kíváncsi vagyok, hogyan akarják majd kikerülni Leiát. Bár lehet, sehogy, egyszerűen eljátssza majd más a szerepét.

Jó hír, akik a látvány miatt aggódnak. Bár még fogalmunk sem lehet a költségvetésről, attól azért nem kell tartani, hogy Firefly szerűen minimalizálják a látványt. Ennek első előjele, hogy talán lesz egy újabb fogatverseny. Remélhetőleg új helyszínen (szép lenne, ha a Pod Racer című játékból kerülne ki valamelyik világ), és egy új emberi versenyzővel, aki ráadásul az EU-ból gyalogol át. Név szerint Thall Joben, akit azelőtt a Droids című – szerintem nem túl jó – rajzfilmsorozatban láthattunk, aki a Boonta versenyen vett részt (ezek szerint a Boonta esti nagyverseny szintén EU-ból szökött, mivel a Droids a ’80-as években készült).

Újabb jó hír az EU-t kedvelőnek, ugyanis több más ponton is kötődni fog a sorozat a képregényekhez, könyvekhez, mesefilmekhez és játékokhoz. Akiről még pletyi érkezett, az egy bizonyos Durron, a lázadók egyik tábornoka, aki az ep6 után játszódó könyvekben és képregényekben hírhedté vált Kyp Durron édes apucija. Az EU szerint ugyanis ő valóban lázadó szimpatizáns volt, aki végül Kessel bányáiba került emiatt.

Papanoida báró visszatér. A fickót lehet látni az ep3-ban vagy tíz másodpercig az operaházban, de mivel George Lucas alakította, így gyorsabban vonult be az SW történelembe, mint bármilyen díszletszereplő. Minden esetre a háttérsztori szerint Papanoida baba egy köpönyegforgató alak, aki a klón háború idején mindkét felet kiszolgálta. A sorozatban elméletben tábornok lesz, de hogy vajon továbbra is megtartják-e a kétfelé húzását, az kérdéses. Ja, és persze, vajon George Lucas játssza újra? (Na, ebben azért kételkedem.)

Lehetséges, hogy felbukkan Jabba udvaronca, Bib Fortuna és a jól öltözött táncosnő, Oola. Érdekes kérdés, hogy az kerül-e képernyőre, ahogy Bib megszerzi Oolat gazdájának, vagy esetleg azért térnek vissza, mert Jabba is szerepet kapott a sorozatban?

Boba Fett mellett (tehát Fett is felbukkan?) feltűnik egy másik mandalori fejvadász. Az EU-ból jöhet vagy Judo Kast, bár ő csak a páncélt viselte, nem volt mandalori, illetve Fenn Shysa. Bár lehet, hogy e tekintetben egyáltalán nem lesz kötődés az EU-val és egy teljesen új karaktert ismerhetünk meg.

Nabirre visszatér. Na nem Padmé, csak egy rokona. Lesz egy 20 éves lázadó férfi, aki az egykori királynő fene tudja kije. Legvalószínűbb, hogy Padmé egyetlen (eddig ismert) nővérének fia, esetleg egy unokatestvér leszármazottja. Az előbbi lehetőséget csak az zárja ki, hogy Amidala nővérének, Solanak két lánya van, Ryoo és Pooja (az ep2-ből kivágták őket, de az ep3-ban az egész család jelen van a temetésen). Persze, még az ep3 környékén születhetett is egy fiú is.

A sorozat inkább a karakterek lelki világát és életük történetét mutatja majd be, tehát nem lesz annyira egyértelmű a jó és a gonosz közötti örök harc. Persze valószínűleg az űrharcokat és parázs csatákat sem kell elfelednünk. Az is érdekes, hogy a legtöbb színész, akit eddig behívtak meghallgatásra, fiatal, idősebb alig akad. Igaz, az SW-ben általában a főhősök elég fiatalon kerültek a kalandok sűrűjébe.

A ’80-as, ’90-es években volt divat Hollywoodban az eszetlen, izompacsirták által történő gonoszirtás. Eme filmek termékei a Rambo, Kommandó, Tango és Cash, Pusztító, stb. Illetve a másik kombináció a jó zsaru a gonoszok ellen (Die Hard széria), vagy két jó zsaru a gonoszok ellen (Lethal Weapon széria). Akármi is volt a felállás a jófiúk oldalán, a lényeg mindig ugyan az maradt: a gonoszok nagyon gonoszok ilyen-olyan okokból, míg a hősök csípőből tüzelnek kifogyhatatlan fegyvereikkel, vagy éppen hihetetlenül jártasak a harcművészetben és ezeregy tarkón/halántékon/hasba/tökön rúgás után is lazán felállnak, csurom véresek, és király a szövegük. Ja, és persze a gonoszok sose találnak célba, vagy ha mégis, hát akkor a legkönnyebben eltalálható testrészt trafálják el, a vállat (kisebb célfelület kevés akad az emberi testen). Természetesen, a jók a váll-lövés után is lazán használják karjukat, mert hát a golyó gondosan kikerült izmot és csontot.

Szóval, ez a recept kb. máig megvan, bár az „eszetlen” részt próbálják a rendezők elkerülni vagy elpalástolni. Inkább az utóbbi. Hát igen, azok a boldog ’80-as, ’90-es évek, akkor születtek az akciófilmek királyai, az akcióhősök fenegyerekei. És akkor esett be közénk az űrbéli vadász is.

A Predator nem titkoltan az izompacsirta kontra gonosz receptet vallja. Adott egy elitalakulat, akik vannak összesen heten, ebből jó eséllyel kettőnek nincs csak ütvefúró méretű karja. Feladatuk egyszerű, mentsenek ki a gonosz gerillák karmai közül két minisztert. A sztori tehát kicsit olyan Kommandós-Rambos, de legalább kétszer is megcsavarták az ügyet. Először kiderül, hogy az akció valójában nem mentőakció, ahogy azt a kommandósokkal elhitették. Másodszor megtudjuk, hogy valójában nem a gerillák a gonoszok. Az ugyanis egy csillagközi szörnyeteg.

Természetesen, ez így még nem lenne siker. Addig nagyon sokat kellett dolgozni, mivel így tálalva ez még csak egy gyenguska B akció-horro-sci-fi.

Először is a vadászgató mumust be kell vennie a nézőnek, mert ha a címszereplőt nem fogadják el, akkor az egész film mehet a szemétben. Tehát, meg kellett szerezni Hollywood legjobb szörnykreátorainak egyikét. Meg is nyerték az ügynek Stan Winstont, aki addigra már olyan filmekből vette ki a részét, mint az Aliens (a sors iróniája, hogy mára a két faj összeforrt) valamint a The Terminator. Winston úr meg is alkotta a fölkerekség második legismertebb idegen lényét (hehe, megszólalt bennem az alien rajongó ). Vadászuk jószerivel humanoid, a bőre olyan, mint a békájé, a feje pedig… nos, a feje az kifejezetten pofás, egyértelműen nem földi. Szája nem zár valami passzentosan, csáprágószerűséget hord a pofáján, homloka akkora, melynek látványába a Pachycephalosaurus is belesárgulna, és olyan rasztaloknik lógnak le a fejéről, hogy Bob Marley is a csodájára járhatott.

Természetesen, mivel ő egy vadász, aki szafarizni jött a Földre, hát fel kellett cuccolni király eszközökkel. Lendületből itt van maszkja, ami egyszerű, mégis nagyszerű. A dzsungelben takarásból is kiszúrja az embert, mivel a hőképét érzékeli. Aztán középkori lovaghoz hasonlóan laza hálószerkót visel, amit teleaggatott páncéllal. Persze, azért csak szolidan, elvégre nem tank, csak vadász, akinek fürgének kell lennie, ha el akarja kapni zsákmányát. Fegyverekkel ugyan ilyen szerény látták el. Van neki egy jópofa vállágyúja, amely három pontos célzólézerrel áll célra, plazmát lő és arra fordul, amerre a ragadozó néz. Ezen kívül a csuklójára kötve kettős, kipattintható pengét visel, mellyel ripsz-ropsz kifilézheti áldozatait. Na, ilyen egy igazi vadász. Ezen kívül van neki önmegsemmisítője, sőt, még egészségügyi készlete is arra az esetre, ha az oroszlán M16-ossal vagy minigunnal harapna vissza.

Legkirályabb tulajdonsága mégis az álcázó, mellyel majdnem teljesen láthatatlanná válik, egyben némi horrohangulatot is kapott a film. Már ha valaki képes szörnyként nézni egy olyan lényre, ami technikailag fejlettebb az embernél (bevallom, én csak akkor tekintek valamit szörnynek, ha az állat. Amint technológiát alkalmaz, már értelmes lény… ejj az a sok Star Wars és Star Trek). Tehát, a cool mumus megvan. Szorgosan gyűjti az emberi koponyát és bőrt (trófea gyanánt), kedvenc prédája pedig az elitkommandós.

Jöhetnek a karakterek, akiket úgyszintén be kell adni a nézőnek. Nagyon jó, ha az embernek a horgára akad egy húzónév, ugyanis az már fél siker. A producereknek sikerült is megszerezni főszereplőnek Arnold Schwarzeneggert, aki addigra már egész szép hírnévre tett szert, mint Connan, Terminator és Kalidor (Red Sonja), ráadásul a Kommandóban azt is bebizonyította, hogy elitkatonának sem utolsó. Schwarzenegger pedig remek választás volt a főszerepre, Dutch Sheafer karakterét mintha rá öntötték volna. Az ellenszenves, köpönyegforgató majd jó útra térő karaktert Carl Weathers kapta meg, akit a közönség a Roky szériából ismerhetett meg. A harmadik hős pedig Elpidia Carrillo lett, akit én speciel azóta is csak a Predator 2-ben láttam, de legalább szép nő. Mert ugye nő minden filmben kell a hős mellé, még ha az kicsit faramuszi módon is kerül a képbe. A kommandó többi tagját nagyjából akkor még vagy azóta is ismeretlen színészek bitorolták, de a karakterüket remekül adták. A kissé megkattanó Macat játszó Bill Duke leginkább mellékszerepekben tündökölt, így felbukkant Schwarzi ellenlábasaként a Kommandóban, a Vörös Sárkányban, az X-men: az ellenállás végében, illetve az új Battlestar Galacitcában is. Jesse Ventura nem sok filmben tűnt fel, főleg mert ő is kormányzó vagy mifene lett valahol az USA-ban. Ismert csak a Batman Robin című katyvasz, ahol valami Arkham Asylum Guard-ot játszott… hát ezt lepasszolom. A hidegvérű indiánt, Billy-t megformáló Sonny Landham azóta sem tündökölt semmi ismertben. Richard Chaves ellenben sci-fi téren felbukkant a Babylon 5-ben és a Star Trek Voyagerben. És végül itt van a katonák legjelentéktelenebbike, a pornógráf vicceiről elhíresült Hawkins, akit Shane Black formált meg. Ismerős a név? Nem? Pedig ő írta a Lethal Weapon-t (Halálos fegyver), az Utolsó akcióhőst, a Kiss Kiss Bang Bang-et, valamint az Utánunk a tűzözönt. Színészként már nem volt ilyen sikeres. Aztán itt van R. G. Amstrong, aki a kommandót elküldő tábornokot játsza. Na, ő a Predator előtt és után is főként sorozatokban szerepelt, többek között sci-fikben, mint Quantum Leap és Millennium. Végezetül itt van Kevin Peter Hall. Neki köszönhetjük a ragadozó jellegzetes mozgását, melyet példának okáért Ian Whyte nem igazán tudott visszaadni az Alien vs Predatorban. Kevesen tudják, de nem csak a mumust, hanem a film végén a néger pilótát is ő alakította, így még szövege is volt a filmben Felbukkant a Star Trek The Next Generationban is, és volt még pár kisebb szerepe, mígnem 1990-ben újra magára nem öltötte a vadász szerepét. Sajnálatos mód, egy évvel később meghalt.

Tehát, a karakterek, nevesebbek és kevésbé ismertek, de sikeresen adták elő a rájuk osztott szerepet. Ehhez persze nagyban hozzájárult karakterekből áradó a coolfaktor, illetve kis hazánkban a remek szinkron is (pl: a Vulcan minigun elnevezése csak magyarul Nagypapa).

Harmadik lépés a film sikeréhez a rendezés volt. Erre a feladatra merészen John McTiernant nevezték ki, aki addig… hát semmit sem csinált. Azóta se sokat, de azok kevés kivétellel nagyszerű művek (Die Hard 1 és 3, Vadászat a Vörös Októberre, Medicine Men, A Thomas Crown ügy). McTiernann pedig tudta, hogyan kell úgy megrendezni ezt a nem túl erős alapokkal megáldott filmet, hogy mégis megvegyék az emberek. Először belepakolt rengeteg lövöldözést, ami akkoriban nagyon menő volt. Utána, ami szvsz az igazán jó húzás volt, sok-sok felvételt csinált a predator szemszögéből. Ráadásul a lehető legtovább húzta a lény megmutatását. Először csak tetteinek nyomát, majd látásának módját, utána a szokásait, aztán körvonalait, vérét, végül a vízből kijövet megláthattuk magát a lényt. Szóval a rendező személye bevált. Végig fenn tudja tartani a feszültséget, jól elosztva írtja ki a karaktereket, miközben nemcsak a kommandósok, de az idegen szemszögéből is bemutatja a helyzetet.

Végül szükség volt egy megfelelő zeneszerzőre, aki megteremti a film alaphangulatát nagyban befolyásoló motívumokat. Alan Silvestri ezen a téren kitűnő munkát végzett. A film zenéje szvsz jobban sikerült, mint maga a film

A gyengus alapokra tehát sikerült egy megfelelően jó filmet építeni, ami remekül működik. Igaz, hogy nem az a fajta akció-horror-sci-fi, ami manapság elvárható. Nincs mélységes mondanivalója, a realitásokat szó szerint agyonlövi, a színészek pedig messze nem a legjobbak. Mégis, összességében kapunk egy szórakoztató akciófilmet, minimális horror, közepes sci-fi beütéssel. Ez éppen elég, hogy a ragadozó sok ember szívében oda kerüljön, ahová másoknál az alienek vándoroltak.

Gondolom sokunk gyerekkori kedvence volt Grabovszky kalandja a macskákkal és a macskafogóval, és szerintem máig az is. Ő és segítői, valamint ellenlábasai újra visszatérnek decemberben, kicsit modernebb kötösben, kicsit öregesen, új szereplőkkel körülvéve. Erről látott napvilágot ma egy előzetes. A Kis Vuk nevezetű rémálomszülemény árnyékában kellemes csalódást okozott nekem ez a trailer. Remélem a filmben sem kell csalódnom/csalódnunk:

Járok, kelek a neten, és ilyen pletykákba botlik az ember: Talán lesz Serenity 2! A Serenity DVD-t (az amcsiban nemrégiben megjelent Collector’s Edition-t) az emberek a Firefly DVD-hez hasonlóan ingyen cukor módjára viszik. Ez talán arra sarkalja a Universalt, hogy elkészítse a Serenity 2-t. Személy szerint nem adok túl sok hitelt a pletykának, mivel maga a film nem igazán volt nyereséges a mozik kasszájánál. Sőt, mit kerülgessük a forró kását, akkorát bukott, mint a film végén maga a hajó. Szóval kizárt, hogy a Fox vagy a Universal belemenne egy újabb mozifilmbe.

Másrészről, egyre divatosabb lesz a sorozatok DVD filmre adaptálása. Stargate, Babylon 5, Battlestar Galactica, hát miért éppen a Firefly maradjon le erről? Ráadásul ez a sorozat kiállt a fényes korong után, hiszen mind a Firefly, mind a Serenity ezen hozta a legtöbb bevételt. Szóval, talán remény van… az idő majd megadja a választ. Én örülnék, ha a hajó újra felszállna, de csak ha visszatérnek a sorozat felfogásához, és hagyják a film világmegváltó őrültségeit.

Nagy forgalom van ma. Reggel kijött az Aliens vs Predator Requiem Green Band Trailere, ezzel elérhetővé vált mindegyik eddig kiadott előzetes. Újabb jelenetek leltek napvilágot, és aki ügyesen okoskodik, az sajnos már-már komplett pillanatokat láthat meg Vegyétek, vigyétek:

Green Band Trailer

Gerey hívta fel rá a figyelmem, hogy az előző bejegyzésben elértem a 100-at. Szóval, egy mérföldkő teljesítve, maradt… passzolok, de ha nem leszek innen nagy sebességgel elzavarva, akkor még „kicsit” rontom errefelé a levegőt az okosságaimmal, meg a tőlem megszokott szűkszavúsággal

Szóval, remélem továbbra is maradtok olvasóim, hiszen nélkületek nem működne.

Most pedig irány az 1000! “Engadge!”

Jó kérdés, mert a kasza már csak pár millire van a város falaitól. Pénteken bemutatták a 4. évad első részét. Személyes véleményem az epizódról, hogy nem volt rossz, de mindenképpen kell hozzá a második fele. Ez tipikusan olyan duplarész, ami önmagában nem állja meg a helyét. Egységes csak a Lifeline-nal lesz, ugyanis feltételezéseim szerint abban lapulnak majd az igazi akciódús és látványos pillanatok.

Viszont Atlantisz városának most már nem csak a lidércekkel, asuranokkal, ZPM energiaszint fogyásával kell küzdenie, hanem a nézettségi mutatókkal is. Megjött az első nem hivatalos eredmény, ami szám szerint 1.2 (hogy ez mi a fűfán fütyülő rézangyalát jelent, arról bővebben itt: http://www.sorozatjunkie.hu/2006/03/27/alapveto-fogalmak-nezettseg/). Hát igen, valahol baj van. A harmadik évad második fele ugyanis átlagban hozta ezt az eredményt (ne feledjük, akkor maga az epizód már húsos hetek óta elérhető volt HD minőségben a neten, mindenféle logók meg egyéb marhaságok nélkül… míg a Sci-fi Chanell csak ígérgeti a HD-t, logókkal meg frankón telebaszkurálja a képet, de úgy, hogy ahhoz képest az RTLKlub meg a TV2 szolidak). Ez különösen akkor nevezhető gyengének, ha azt vesszük, hogy a 3×01 No Man’s Land 1.5-tel nyitott, majd eztán csak a (szerintem nem túl jól sikerült) 3×04 Staeda nem tudta elérni, a többi mind vagy ennyit hozott (3×03 Irresistible), vagy túlszárnyalta (mindegyik más epizód a félévben). Aztán a második félévben jött a drasztikus esés, amikor már az 1.5 (3×20 First Strike) számított jónak, ami az első félévben a második legrosszabb eredmény volt… hát mi ez, ha nem drasztikus? És igen, szerintem ebben nagyon benne van, hogy a Sci-fi jól eltolta a második fél premierét, és sokkal jobb minőségben mindenki megszerezhette.

Na és most? Most a Sci-fi az első. Két lehetőség van. 1. Valóban ennyire szar már a Stargate Atlantis, és csak az én ízlésemmel van a gond. Begyepesedett rajongóként makacsul kitartok. Meglehet Bár ellenpélda, hogy a letöltő oldalakon száz számra viszik őket, mint az  ingyen cukorkát. A letöltések száma több ezerre rúg… 2. Valamit elba… rontottak az MGM-nél! Mert ugye valami tökkel ütött tökmaki ráengedte a netre az első két rész még nem hangkevert, így zene és hangeffektek nélküli verzióját. S bár valószínű sokan nem nézték meg (én sem, de lekaptam érdekességként), sokan igen. Ki tudja, hányan. Ráadásul közvetlen az Adrift bemutatója után egy másik tökmaki tévedésből a 4×01 helyett a 4×04 Doppelgangert tette föl, ami már úgyszintén terjed a neten… rrrrrffffffff… nem tudom, hogy eme három totális melléfogás mennyire játszik közbe egy nézettségi rátingban, de manapság benne lehet a keze. Legalábbis saját tapasztalataim szerint az emberek sokkal-sokkal kényelmesebbnek vélik így, mintsem, hogy TV-ben nézzék. Én is csak nagy ritkán nézek meg egy-egy epizódott a már látottakból, jószerivel azért, hogy megtudjam, mennyire szúrták el a szinkront (kivéve House-nál, ahol kiváló a szinkron… nézem is rendesen… bár most, hogy a TV2 egy műsorba két reklámblokkot tűz, lehet inkább erről is leszokom …).

Szóval, ha nem kezd el javulni az évad (esély van rá, mint mindenre, csak kétlem), akkor cancel. Aztán pisloghatunk, mert akkor fütyültek az Universe-nek is. Minden esetre, kíváncsian várom az e heti, de leginkább a 4×03 Reunion eredményét, mert az még nincs kinn a neten. És ha valami csoda folytán nem kerül ki addig, és ott a nézettség látványosan megugrik, akkor igazolva lesz az elméletem. Ami annyit jelent, hogy a 3. évad második feléért a Sci-fi Chanell székházát, a 4. évad első feléért meg az MGM székházát kell ostromzár alá venni, mert akkor ezt közösen kaszálták el.