Star Trek VIII: First Contact (Kapcsolatfelvétel)
20 09 2007
Na, közeledvén a végéhez elérkeztünk a TNG stáb legjobb filmjéhez. Ebben a moziban hős legénységünk szembeszáll a Star Trek univerzum leggonoszabb ellenségével, a borg kollektívával.
Spoiler következik!
Jean-Luc Picard (Patrick Stewart) és legénysége egy éve járja az űrt vadi új hajójukon, a Sovereign osztályú NCC-1701-E USS Enterprise-on. Ekkor hívás érkezik a Flottától, hogy a borg, a TNG és Voyager sorozat egyik főgonosz faja már megint útban van a Föld felé. És, láss csodát, nem az Enterprise az egyetlen hajó, amit bevethetnek ellene. Sőt! Az admiralitás egyenesen azt parancsolja Picardnak, hogy maradjon távol a hadszíntértől. Micsoda mesés újítás. Természetesen ez a csata sem alakul fényesen, akárcsak a Wolf 359 mellett vívott. Hiába a a Föderációs hajók garmadája, az egy szem kocka még mindig megállíthatatlan (és ezért röhejes, hogy a Voyagerben már-már kilószámra lövik szét őket). Picard azonban parancsmegtagadva rohan a csatatérre, és ha már beesik, meg is nyeri az ütközetet. Elvégre, valaha ő is borg volt, így tudja, hová kell lőni. Azonban a kocka a megsemmisülése előtt szabadjára ereszt egy gömböt, melyet az Enterprise üldözőbe vesz. A gömbőc erre visszarohan az időben, hőseink meg utána. A borg célja megakadályozni a kapcsolatfelvételt, melyben az emberek először találkoznának idegenekkel, hogy aztán megkezdődjék a kirajzás az űrbe. Aminek egyenes ági következménye a Bolygók Egyesül Föderációja. Szóval a borg szét óhajtja lőni a Phoenix-et, mely az első térhajtóműves (warp) űrhajója az emberiségnek, és aminek első repülése a Földre csalogatja az idegeneket. Picardék csapata a múltban három dologgal szembesülnek. 1. A borgok a gömbjük szétrobbantása után kinézik az Enterprise-t maguknak, és igyekeznek asszimilálni. Picard, Data (Brent Spiner), Dr. Crusher (Gates McFadden) és Worf (Michael Dorn), valamint egy földi nő, Lily (Alfre Woodard) igyekeznek ezt megakadályozni, ha lehet, bármi áron. 2. A Phoenix megsérült a borg bombázása közben, így Rikerre (Jonathan Frakes), Deanna-ra (Marina Sirtis) és Geordi-ra (LeVar Burton) vár a feladat, hogy a rakéta tervezőjével, Dr. Zefram Cochrane-nel (James Cromwell) karöltve kijavítsák és megreptessék. 3. A hős, legendás, ifjú mérnökök garmadájának példaképe, Dr. Zefram Cochrane nem igazán az a figura, akiről a történelemkönyvek írtak. Szóval megy a hajsza az idővel, szó szerint, mert ha elkésnek, lekésik a jövőt. Egyrészt a Phoenix-nek időre fel kell szállnia, másrészt, a borg is egyre inkább uralma alá hajtja az Enterprise-t, amivel lazán szétlőheti minden Trek hajó ősatyját. Végül persze minden jól alakul, a borgot is kirugdossák a fedélzetről, és az idegenek is leszállnak. Boldog vég.
Meg kell mondjam, ez a rész a hatodikkal karöltve szoktak versengeni az első helyért. Egyrészt, imádom a borgokat. Ritka jó ellenfelek lettek, elég félelmetesek, és alapból érdekesek. Ráadásul ebben a filmben még bővíteni is sikerült „kultúrájukat” egy királynővel, aki egyénként szól a kollektív tudatban. Hozzáteszem, ennek sikeréhez nagyban hozzájárul Alice Krige, aki remekül játssza szerepét. Másrészt, ez az egyik leglátványosabb rész, főleg a film elején látható űrcsatával, mely majdnem olyan jó, mint a DS9 összecsapásai. Itt ráadásul még a rajongóknak is kedveskedtek, mivel a USS Defiant Worf vezetése alatt pont az említett Deep Space Nine állomásról jött. Kíváncsi vagyok, Sisko mit szólt ahhoz, hogy a stratégiai tisztje ilyen ramaty állapotban vitte vissza a hajóját 
Essék szó az Enterprise E-ről is, hiszen ez az első hajó, amelyik korábban nem szerepelt sorozatban, és nem is hasonlít elődjére vagy egy másik ismert hajóra. A Sovereign osztály második példánya az E immár csatahajó címen született, jó lehet, mindennel fel van szerelve, amivel a D volt. Kisebb balsorsú elődjénél, de sokkal karcsúbb, nőiesebb. Bennem mindig olyan benyomást kelt, mint egy kobra, mely egyszerre szép és veszélyes. Szóval ez az Enterprise eléggé ellentétben áll testvérei szellemével, mivel azok mindegyike kutatóhajó volt, melyet olykor hadi célokra is felhasználtak. Ezt viszont alapból a borg ellen fejlesztették, szó szerint repülő erőddé. Nem csoda, hogy taktikai szarvashiba volt a kockától távol tartani mindkét létező Sovereign-et (de még a Galaxy-kat is). Viszont mikor megérkezik a csatatérre, az hatalmas jelenet. Egyrészt Worf miatt, aki a DS9-ben kijelentette, hogy ha épül új Enterprise, az már nem az ő Enterprise-sa lesz (újabb kedveskedés a rajongóknak az, ahogy Worf a bejelentésre reagál). Másrészt, baromi jó látvány, ahogy a hatalmas hadihajó elzúg a Föderáció másik háborúra épített hajója, az apró Defiant felett. Szóval az biztos, hogy az E koncepciója nem megszokott az eddig Trekes viszonyokban. Szerintem mégis működik. Jól tudjuk, hogy a Trek Univerzum sötét kora ekkortájt jön, azaz a Domínium háborúja, oda pedig ilyen masinák kellenek (sajnálatosan, pont a DS9-ban egyet sem látni, csak a Defiantot, illetve később a Valiantot). Ráadásul, újításként ebben a részben már a fekete-szürke egyenruhákat viselik, ami szerintem az egyik legjobb Csillagflotta uniformis. Szóval eme film ezzel a sötétebb tónusú, nyomasztó, harcias képpel kicsit kilóg az eddigi részek közül.
Ráadásul a Nemesisig ez volt a legakciódúsabb. Kezdődik egy űrcsatával, van benne bombázás, kommandózás az Enterprise-on, űrséta és még bunyó is kerekedik. Viszont közbe azért valamiről szól is a film. Data és a borg királynő eszmecseréje a köztük lévő alapvető különbségekről nagyon jó. Sokkal jobb, mint Picard és Shinzon bájolgása. Illetve, ami nagyon tetszik, az a történelmi figura szembeállítása a valós alakkal. Vajon hány meg hány ilyen fickó lehet, akit ma a fene tudja milyen magasságokba magasztalunk, aztán közbe iszákos, nőfaló, káromkodó, bunkó, meg ki tudja még mi volt (elég csak körülnézni a magyar irodalomban). Ráadásul, mindezt Cochrane a háta közepére sem kívánja, amit nem csodálok. A jövőből érkezett díszes rajongótábora nem kicsit idegesítő. Végül mégis felvállalja a történelmi figura szerepét, és kezet fog az idegenekkel. Mondanom sem kell, a jelenet is teljesen Cochrane-es, sehol a „Kis lépés az embernek…” megnyilvánulás, lerendezi egy szóval: „Kösz.”. Nem lehet minden történelmi pillanatot nagy szavakkal leírni.
Harmadik cselekményszálunk pedig nem más, mint Picard lassan vakságba fulladó bosszúvágya. Zokszó nélkül megöli a már asszimilált embereket, holott ő az élő példa arra, hogy visszaalakíthatók (illetve, ha ismerik a történelmet, akkor Phlox a másik). Eme gyűlölete pedig odáig fajul, hogy akár a teljes legénységet feláldozná. Persze, kompenzálóként és észhez térítőként van a fedélzeten Lily, aki végül ráébreszti a kapitányt vakságának tényére.
Az előző résszel ellentétben a poénok is működnek. Itt már tudtak mit kezdeni a karakterekkel és olyan helyzetbe állították őket, ahol hasznuk van, és nem csak vannak, mint Crusher és Worf az előző részben. Oké, a dokinéni itt sem tölt be jelentős szerepet, de mégis sokkal többet van képben, mint előtte, és valahogy nem érezzük azt, hogy minek foglalja a helyet. Szóval, jól kezelték a karaktereket, az előddel ellentétben.
Aztán, itt vannak a Trekkereknek történő kedveskedés. Először is, ugye a már említett Defiant kamerója. Aztán a TNG-ből még mindig jelen van Crusher főnővére, Alyssa (Patti Yasutake). A legjobb mégis a szintén TNG-s, majd Voyageres mellékszereplő Reginald Barclay (Dwight Schultz) és a USS Voyager főorvosának, Doktornak, azaz itt csak simán OSH-nak (Robert Picardo) a felbukkanása. Apró nüánsz még a Deep Space Five emlegetése, mivel a DS9-en kívül így ez lett az egyetlen DS állomás, ami még ismert. Illetve Picard kedvenc holoprogramja is visszaköszön a TNG sorozatból.
Most jöjjenek a negatívumok. Egyrészt, nem igazán tetszik, hogy a kapcsolatfelvételnek pont Amerikában kellett bekövetkeznie. Persze nem igazán dúskálhatunk (hála istennek) az atomhatalmakkal, de azért egy európai földön történő kapcsolatfelvételnek jobban örültem volna. Másrészt, bár egész jól bemesélik a borgot, igazán mégis akkor érthetjük meg például Picard történetét, ha láttuk a TNG adott részeit. Mivel a Wolf 359-es csatáról szó sincs, így közel sem kapunk átfogó képet Picard borgságáról. A harmadik pedig, hogy ha a borg nem egy, hanem kettő, három, vagy száz kockát küldene, akkor a Földet már a jelenben is asszimilálhatnák az egész kvadránssal együtt, nem kéne idő-utazni. Viszont ha ebbe belemegyünk, már az sem teljesen világos, hogy a borg miért ment el a Földig? Nem lett volna jobb még a Delta kvadránsban átutazni a múltba? Akkor senki sem követi.
Na mindegy, a film számomra ettől még működik, és az egyik legjobb Trek filmnek tartom. Másabb elődeinél, de még így is remek.
“…már az sem teljesen világos, hogy a borg miért ment el a Földig? Nem lett volna jobb még a Delta kvadránsban átutazni a múltba?”
Nagyon unalmas lett volna ígya nyolcadik rész, és nem szereplhetett volna benne Picard.
És akkor itt is elsütöm a húgom világraszóló, tízpontos poénját:
Mióta Picard az Enterpise kapitánya, egy kicsit más a mottó:
“To BALDLY go where no man has gone before…”
Nekem is egyik kedvenc részem a First Contact, olyannyira, hogy paródiát is írtam róla annak idején a megboldogult XMagazinban.
A kezdőjelenetet szeretném külön kiemelni, mert filmes szempontból nagyon ütős: amikor Picard szeméből indulva mozgatják a kamerát hátrafelé és végül az egész borg hajó belseje látszik… Az eddigi leghosszabb fahrtsínt (ezen mozog a kamera) fektették le hozzá. Piszok jól néz ki.
Még egy klassz jelenet: amikor kimennek Picardék kimennek a hajó felszínére szkafanderben… először ugye fejjel lefelé mutatják őket, merthogy az űrben ugye nincs (!) fenn és lenn. Majd egy olyan “szemszögcsavarással”, hogy az ember beleszédül, visszaállítják a megszokott nézetet.
A szereplőkkel kapcsolatban egyetértünk, kivéve Lily megjelenését. Én nem találtam semmi értelmét a figurának, azon kívül, hogy moderátorként jelenik meg. Vagyis miatta elmagyarázzák a mezei mozinézőnek, hogy mi a borg, hogy kell ellen ellenük harcolni, miért haragszik rájuk Picard… stb. Egyébiránt a karakter számomra üres.
Az OSH nyúlfarknyi feltűnése nagyon jópofa, de (bár gondolom félregépelés, mégis szúrja a szemem) ha nem haragszol kijavítalak: Robert Picardo a színész neve.
Ebben a részben mindenesetre kellően eltalálták az akció és a humor arányát. Jó, na!
chelloveck: hehehe. Hát van valami ebben az új mottóban
Tricia: köszi, elgépelés volt, már javítottam is.
Lily szerepének szerintem is ez a fő lényege, és azért ez elég fontos szerep az egyszeri mozinézők miatt. Mert ha nem lenne, akkor úgy járnánk a borggal, mint az előző részben a Duras nővérekkel. A legénységben meg nagyon nincs olyan, akinek külön el kéne magyarázni, mi is az a borg és mit tett Picarddal. Viszont a moderálást rábízhatták volna mondjuk Crusherre is, ezzel újra elővették volna a köztük lévő szálat. Plusz Lily jelenléte annyiból hitelesebbé tette a Phoenix felépítését, hogy ilyesmire egy ember nem lenne képes. Szóval Cochrane-nek nem ártott a segítség.
dzsejt: Annyira hiszem el Lilynek, hogy segített megépíteni a Phoenixet Cochrane-nek, mint Denise Richardsnak, hogy atomtudós… Na jó, moderátornak moderátor - azért adhattak volna neki egy csipetnyivel több személyiséget. Vagy ahogy mondod: Crushernek is juthatott volna szerep. Valószínűleg az is belejátszott Lily szerepeltetésébe, hogy jó amerikai szokás szerint legyen egy pozitív színesbőrű és egy női karakter, s a gázsi csökkentésére legyen ez egy szereplő… Gonosz vagyok, mi?
Mindegy, legyen Lily… ennyit megbocsátok a film sok pozitívuma miatt.
Hát én Lylinek előbb hiszem el, hogy warpship építő, mint hogy Richards kisasszony atomtudós
Mondjuk az említett szerepkörök annyira nem jöhettek szóba, mint okok, hiszen pozitív feketének ott van Geordi, nőnek meg Deanna és Crusher. Mondjuk a kettő mixe valóban nem volt még betöltve, de az meg már nem kötelező (feketét szerepeltetni amennyire tudom, szó zserint kötelező, ezért van minden amcsi filmben néger szereplő is, míg egyéb nemzetiségű igencsak ritkán). Mindegy, Lily van, bár én sem tartom olyan nagyon fontosnak. Arra, amire alkalmazták, szvsz megfelelő 
Mit is írhatnék azon kívül, hogy a szürke nem egy szín. Számomra felemás ez a film. Jó tempó, jó vágások. Nekem épp Cochrane és Lily karaktere jön be. Emberközelivé teszik ezt a vissza a múltba Terminátor nyúlást.
Ellenben a borg királynő, messze alulmúlta a várakozásaimat. A borgok titkával kapcsolatban valami olyanra számítottam, mint az ikarán hadimasinák, vagy a Skynet eredettörténete. Ehelyett kapunk egy űropera Lady-t, aki majd jókat kakaskodhat Janeway-el, meg 7/9-eddel, de az egész megoldás méltatlanul üzenethiányos az ST hagyományokhoz mérten.
Naivitásomat jellemzi, hogy a IX. filmig hittem, a folyosók csak ebben a részben lesznek ilyen félhomályosak, és visszatérve a jövőbe valaki a fényeket is visszakapcsolja, hogy szép vajszínű panelekre vetüljenek. A Voy-ban legalább Paris-ék a régi egyenruhával ellensulyozzák, ezt az energiatakarékos BEF-et.
Borg, So’na, Remán nekem egykutya. Nem földönkívüliek csak szörnyecskék. Szóval maga a film tetszik, de el is indított valamit, amiből -szvsz -hiba volt rendszert csinálni.
Érdekesség, hogy eredetileg Picard lett volna Cachrane-el a felszinen, és Riker a borgokkal a hajón, de PS akciózni akart, ha már mozisztár lett. Így születnek a ST forgatókönyvek.