LIGHTSPEED

Miért lehet reménykedni a Star Trek XI-ben? Mert a Trek egy olyan filmsorozat, ami egyszer már felemelkedett a mélyrepülésből. A bűn rossz ötödik film után, melyben számomra csak a humor és a zene volt értékelhető, a hatodik rész a legjobb Star Treké nőtte ki magát, egyben remek zárása a TOS generációnak (ezért sem tetszik, hogy most az új film megint ehhez a brigádhoz nyúl…).

Spoiler következik!

A történet végre kibontja azt, amit már a III-IV. részekben emlegettek, vagyis a Klingon Birodalom és a Bolygók Egyesült Föderációja közötti béketárgyalásokat. A film elején az NCC-2000 USS Excelsior, fedélzetén Hikaru Sulu kapitánnyal (George Takei) több éves küldetéséről hazafelé tart a Béta Kvadránsból. Éppen a klingon és Föderációs űr között húzódó Semleges Zóna mellett haladnak el, mikor egy lökéshullám felrázza a legénységet. A mérések megállapítják, hogy a klingonok fő energiatermelő bázisa, a Praxis háromnegyede felrobbant. Hónapokkal később Spock (Leonard Niomy), apja kérésére megszervez egy találkozót a Földön a klingon kancellár és a Föderáció elnöke között. A klingonok ugyanis nem kicsit válságba vannak, amit tetézett a Praxis pusztulása. A kancellár űrhajóját pedig nem másnak kell átkísérnie a Föderációs űrön, mint a USS Enterprise nyugdíjazás előtt álló legénységének. Kirk (William Shatner) ennek persze nem örül, hiszen gyűlöli a klingonokat (az előző részben mégis bratyizott velük…). Az is kiderül, hogy a Flottaparancsnokság elenyészőbb része inkább támadást javasolna, mintsem baráti jobbot. Mindezek ellenére az Enterprise találkozik Qo’noS I-el, amin Gorkon kancellár (David Warner) és vezérkara utazik. Még egy közös, kissé ellenséges vacsorát is lezavarnak, mikor valaki váratlan tüzet nyit a klingon hajóra. Az adattár szerint az Enterprise. Két föderációs átsugárzik a magatehetetlen Qo’noS I-re, és lemészárolnak több klingont, köztük a kancellárt. Kirk és McCoy (DeForest Kelley) átszállnak hozzájuk segítségnyújtás végett, ezzel viszont jegyet béreltek a klingonok bíróságára, majd Rura Penthe fagyos bányáiba. Míg ők ketten a túlélésért küzdenek, Spock, Scotty (James Doohan), Chekov (Walter Koenig), Uhura (Nichelle Nichols) és az Enterprise új kormányosa, a vulcan Valeris (Kim Cattrall) azokat keresi, akik módosították az adatbankot és/vagy megölték Gorkont. A Föderáció pedig új helyen folytatja a béketárgyalásokat. Az idő azonban fogy, mivel újabb merényletre lehet számítani. Kirkék sikeresen megszöknek az alakváltó Martia (Iman) segítségével, aki szintén a vérdíjra hajtott. Ám az Enterprise időben érkezik és kimentik tisztjeiket, majd lebuktatva az Enterprise adatait módosító személyt, elindulnak a Kithomerre. Azonban a klingon Chang tábornok (Christopher Plummer) a nyomukban lohol egy olyan egyedi ragadozó madárral, amely álca alól is képes tüzelni. Össze is csapnak. A harc kemény, mivel az Enterprise egyáltalán nem tud lőni a láthatatlan klingon hajóra, míg az könnyedén lyuggatja szitává. Azonban befut a Sulu parancsnoksága alatt álló USS Excelsior, ami bár ugyan úgy nem tud lőni, de legalább a tüzet elvonja az Enterprise-ról, míg a legénység kitalálja, hogyan robbantsák fel Chang hajóját. Miután ez sikerült, lesugároznak a konferenciára és megmentik a Föderáció elnökét az újabb merénylettől, miközben szép sorban letartóztatják az összeesküvőket, melyben egyaránt van ember, vulcani, klingon és még romulan is. A történet jól zárult, Sulu útnak indul az Excelsiorral, az Enterprise legénységét pedig visszahívják leszerelésre. Kirk karrierjét egy utolsó parancsszegéssel zárja, irányba állítatja hajóját a nem ismert tartomány felé.

Ez tehát vázlatosan a történet. E tekintetben a legerősebb a hat (tíz) film közül. Fordulatos, változatos. Nem csak egyszerű hip-hop menjünk A pontból C-be B-n keresztül és intézzük el D feladatot. A kezdeti kísérőküldetés csakhamar nyomozó hadjáratba, ellenséges vonalak mögé surranásban, fogolyszöktetésbe, űrcsatába és merényletkísérlet megakadályozásába változik, miközben hőseink jobbnál jobb pillanatokat érnek át. Megfelelője adagolják az akciót, a humort, egyik sem megy a másik vagy a cselekmény kárára. Apropó humor, milyen jól lehet Scotty-val anélkül humorizálni, hogy nekivezetnénk egy tartógerendának.

A színészek játéka is nagyszerű, igazi jutalomjáték ez nekik, és úgy érzem, beleadtak apait-anyait. Shatnernek például itt sikerült velem elhitetni, hogy képes összeverekedni egy óriással, vagy átvetődni a pódiumon. Nimoy – mint mindig – továbbra is fantasztikusan hozza Spockot, ráadásul itt bontakozik ki teljesen emberi fele. Jó példa erre, mikor Valerisnek a logikáról beszél. Hát nem egy tipikus vulcani felfogás. Külön kiemelném George Takei-t, aki úgy élvezhette a kapitányi szerepet, mint Sulu a posztot.

A látványra és az összetettségre sem lehet panasz. A trükkök, bár lassan húsz évesek, szerintem lazán megállnák a helyüket ma is. Megfelelően szolid, mégis ütős. Különösen mikor a film végén összecsap a három hajó, és egy torpedó átüti az Enterprise tányéregységét. De említhetném a film elejét is, ahol az Excelsior a Praxis robbanásából eredő lökéshullámba kerül. Összetettségében pedig talán ez a rész viszi a prímet. Itt nem csak az Enterprise plusz még egy hajó legénysége van terítéken, hanem kicsit betekintést nyújthatunk a Föderáció működésébe is (igaz, a Tanácsot már láttuk a III. filmben). Megismerhetjük az elnököt, a Csillagflotta Parancsnokság vezérkarát, ám elbarangolhatunk a Qo’noS bíróságára is, így némileg betekintést nyerhetünk a klingon társadalmi apparátusba. Rájöhetünk, hogy a klingonok között nem csak harcosok, de ügyvédek, bírók és politikusok is akadnak. Ugyan ez a helyzet az Enterprise-on. A statiszták már nem csak sétafikálnak a folyosókon, vagy nyomkodják a gombokat, hanem végre dolgoznak. Ezzel közelebb hozva hozzánk a Trek mindennapjait. Példának okáért ott a jelenet, amiben keresik a mágnes-csizmákat, és hőseink a konyhában beszélgetnek, ahol szakácsok, kukták dolgoznak eközben. Egyszerű, hétköznapi helyszín, mely életszerűvé teszi a világot. Az Enterprise már nem csak egy híd, néhány folyosó, kabin, torpedóterem, gépház és transzporterszoba. Van már étkezdéje, konyhája, mosodája, legénységi szállása, raktára, laborja, stb-je. Pazar. S még az előző részekre is van visszautalás. Pl.: Kirk fia, David a IV-V. filmekben mintha nem is létezett volna. Itt újra hallunk felőle, végül is ez adja Kirk ellenérzését a klingonok iránt.

A film hatalmas díszleteinek (két méretes csillaghajó híd, Qo’noS-i bíróság, Rura Penthe bányái, Kithomer tanácsterme, Föderációs tanácsterem, irodák, klingon hajók helyiségei, stb), látványos űrjeleneteinek és effektjeinek azonban megvolt az ára. Az Enterprise az előző részhez hasonlóan most is a TNG-ben szereplő Enterprise-D díszleteiből épült fel. Bár megértem a költséglefaragást – hiába, annyiból kell gazdálkodni, amennyit adnak -, de örültem volna, ha az Enterprise-A saját gépházzal, ebédlővel, transzporter teremmel és gyengélkedővel rendelkezik. Persze, a készítők szépen átalakították a szobákat, amit pedig nem (révén a TNG forgatása is zajlott, így nem biztos, hogy mindent átrendezhettek), ott a megvilágítással trükköztek, hogy elrejtsék a turpisságot.

Egyetlen egy személy van, akinek a teljesítményét még megkritizálnám. Ez pedig a Föderáció elnöke (Kurtwood Smith). Sokáig semmi bajom nem volt vele, mígnem Zed a blogjában nem említette, hogy vak. Ő? Megnézve a részt, külön figyelve rá, tényleg, mintha vakot akarna megszemélyesíteni. Láttam vagy százszor, ha nem többször ezt a filmet, de eddig mindig úgy voltam vele, hogy az elnök úr maximum rosszul lát, és azért hord tévézéshez, olvasáshoz szemüveget. S remélem, tényleg csak ennyi a baja, mert amíg nem olvastam, hogy vaknak kéne lennie, fel sem merült bennem szemproblémáinak ilyen mértékű súlyossága. Miért? Ennél rosszabbul már nem is játszhatná el a vakot. Ránéz az emberekre, és nem csak odafordítja a fejét, szemkontaktust teremt (jól látszik az irodájában zajló eseményekkor, főleg mikor az utolsóként távozó emberrel beszél). Egyedül a film végén érzem azt, hogy jól alakít. Kicsit olyan, mintha a forgatás felénél rászóltak volna, hogy „hé, tudtad, hogy a karaktered vak?”. Szóval nekem ez kicsit levont a színészi teljesítmény értékéből, pedig nagyon szimpatikus az elnök úr.

Ennek ellenére még így is egy remek sci-fi filmmel van dolgunk, mely méltó lezárása egy korszaknak. A TOS éra véget ért nem csak a karaktereknek, de a klingon-Föderációs viszálynak, ami eme korszak fő jellemzője volt. Ráadásul ezzel olyan magasra tette a lezáró filmek mércéjét, hogy a Nemesisnek a közelébe sem sikerült érnie.