A Star Wars Ep1 hatása
19 07 2007
Néhányan már biztos rájöttek az sfblogs társulatából, hogy van egy filmsorozat, amire különösen vehemensen tudok reagálni, ha olyasmit olvasok, amivel nem értek egyet. Ez pedig a Star Wars. Legyen szó az ep4-5-6-ról, vagy az ep1-2-3-ról, mindig ugyan úgy állok hozzá: nem spórolok a bötükkel, hogy kifejtsem álláspontom, és olykor bezony a biztosíték is elszáll, mikor már túlságosan elfajulnak a dolgok. Szóval, bár rajongója vagyok az SW-nek, ideáig igencsak kerülgettem a témát, nem is t’om miért. Talán mert képtelen vagyok röviden kifejteni bármit is erről (most páran biztos újra hevesen bólogatnak), de ezen mostan változtatok. Első elmélkedésem rögvest személyes élményem leírása arról az SW epizódról, mely talán a legjobban megosztotta a rajongókat. Aztán majd szépen sorban, mikor mi jut eszembe. Van itt téma bőven, és hát úgyis tudni akarták páran, milyen az ep1-2-3 az olyanok szemében, akik szeretik, illetve mit érez az, aki egyformának látja mind a hat részt. Számomra ilyen Star Wars Episode I The Phantome Menace (Baljós Árnyak):
Az első lépések, azaz akkor
1999 körül lehetett, mikor először hírt kaptam, hogy új Star Wars film készül. Én ekkoriban közeledtem 14. életévem felé, szóval az öregség még nem igazán kísértett (nem, mintha most kísértene 
). Akkor még nem számítottam rajongónak, mégis felcsigázott a hír, hogy egy igen jó sci-fi filmnek készül folytatása. A műfajnak már kiskorom óta rajongója vagyok, olyan műveken nőttem fel, mint Captain Power and the Soldier of the Future, Alien 1-4, Seequest, Star Trek (akkoriban még csak TOS és TNG), hellyel-közzel Babylon 5, meg talán már a Stargate SG-1 első két évadja is lement a TV3-on, és még sok-sok sci-fi. Na persze, köztük volt a Star Wars is, de nekem az csak fénykardokat, lézer-stukkereket, űrhajókat meg tárgyakat lebegtető emberkéket jelentett, megspékelve nem kevés idegen lénnyel. Szóval nem lógott ki az átlagból. Hozzáteszem, hogy ekkor már kilábaltam az első igazi rajongói gyűjtőszenvedélyemből, melyet Az Elveszett világ: Jurassic Park idézett elő. De, kanyarodjunk vissza a Star Warsra.
A híradóban adtak róla hírt, hogy micsoda tömegmegmozdulása van a trailernek. Emberek ezrei csak azért vonultak be a mozikba, hogy megnézzék a pár perces előzetest, majd otthagytak csapot-papot és mentek a következő terembe. Bevallom, ezt mai napig őrültségnek tartom, pláne az Internet korában.
Aztán napokkal később, az azóta már a múlt homályába vesző Dóra Mozija című műsorban adták le a trailert, a végét frappánsan átvágták, így Maul és Obi-Wan egyetlen mozdulatsora háromszor ismétlődött meg egymás után, ami igen feelinges volt. Na, ennél a trailernél történt valami… elhangzott egy mondat: „A communications disruption can mean only one thing: invasion.” (Az adás megszakadása csak egyvalamit jelenthet: invázió.)
Nem tudom miért, nem tudom hogyan, de ez az egy mondat rajongóvá tett. Komolyan nem tudom miért pont ez. Valahogy olyan érzést árasztott az egész trailer a komor zenével, a tankok felsorakozásával, majd ezt követve Sio Bibble mondatával, hogy az átragadt rám. Pláne, mikor beindult az Imperial March, röpködtek a droidvadászok (amikről akkoriban pont azt nem tudtam, hogy droidok) és megszólalt Dath Maul (közben meg fogalmam sem volt róla, mit mond, de szépen bemagoltam). Innentől kezdve rajongó lettem. Pedig, mint később megtudtam, nem is ez volt az első, vagyis a teaser trailer.
Innentől kezdve komolyan foglalkoztatni kezdett a Star Wars. Ám ekkor még csak az első három film volt meg, semmi más. Mégis, azok alapján megalkottam a legoimból összerakható leghűbb X-Winget (kis önhittséggel azt kell mondanom, jobb lett, mint az első hivatalos lego X-Wing kiadás… a második azonban leköröztem az enyémet 
), a szögletes hajtóművű Y-Winget, és azt a TIE vadászt, amit vagy egymilliószor vágtam földhöz haragomban, ugyanis a legegyszerűbb forgó manőverre is szerterepültek a szárnyai. Plusz a trailer alapján megépítettem a fogatokat, amiket még csempészek által használt turbósított siklóknak véltem és egy afféle autós üldözést képzeltem el melléjük (meglepődtem, hogy versenygépek és talán kicsit csalódtam is, de az ep2-vel aztán az autós üldözést is megkaptam 
). Na meg közben apám megvette a Cinema című magazint, amiben benne voltak az első képek. Qui-Gont lazán Obi-Wannak hittem, Obi-Want meg az ifjú Anakinnak. Aztán elolvastam a képaláírást és jött a kérdés: Ki a túró az a Kvin-Gen Dzsin? Na és a gonosz Dárt Maúl? Ez vajon Vader elődje? És ámultam Yoda fiatalkori önmagán (a sors fintora, hogy az ep1-es bábut a mai napig nem szeretem). És ott voltak a gyönyörű Naboo vadászok. Már a képekből olyan érzés áradt, ami teljesen elbűvölt.
Aztán eljött a film, kicsit illegálisan, kicsit teljesen angolul, rossz kép és hangminőséggel. Annak ellenére, hogy egy kukkot sem értettem meg a szövegből, hogy a képek néha beazonosíthatatlanul sötétté és homályossá váltak (példának okáért a víz alatti jelenetek), a hangulat megfogott. Sajnos, az ep1 idején a világpremier fogalma még igencsak gyerekcipőben járt, vagy csak én nem tudtam ilyenekről, de még nagyon sokat kellett várni a film itthoni bemutatójáig. Három, vagy négy hónapot. Párszor megnéztem a híres-neves kalózkazit, majd vissza kellett adni jogos tulajdonosának, legnagyobb bánatomra. A várakozás kínkeserves volt, főleg mikor a különböző újságokban egyre több és szebb képek jelentek meg, miközben cikkek garmadája szólt arról, mennyire jó vagy rossz a film. Példának okáért olvastam egy kritikát, amit máig nem értek. Pedig elméletileg pozitív kritika, de mintha az író beszívva írta volna, vagy nem tudom. A lényeg, hogy nagyon vártam a filmet. Közben legoban is megjelentek az SW egyes űrhajói, köztük néhány ep1-es jármű. Mint megrögzött lego gyűjtő, hát le is csaptam rájuk (szüleim szerintem máig bánják, hogy anno megvették azt a repülőt…). Aztán, végre, eljött a nagy nap, Magyarországon is bemutatták. Ott ültem a TV előtt és vártam az RTLKlub műsorát (ami amúgy elég felkapottan kezelte akkor a Star Warsot), hogy haljam, mit mondanak (megszállottságomat jól tükrözi, hogy még a TV-ben leadott műsorokat is képes voltam felvenni… aztán később letöröltem őket, ezt azonban mára bánom, némelyik igazi ritkaság volt a gyűjtők körében… de akkor ezt ki tudta? Hát nem egy 14 éves kis lükepék…). A vélemények meg ezek voltak: „Az a nyúl nem kellett volna.” „Mintha egy videójátékot néznék.” Most így hirtelen ezt a kettőt sikerült felidéznem. Én meg lestem, hogy vajon ugyan azt a filmet látták-e, mint amit én? Vagy a meg nem értett szavak ennyire lesújtóak? Esetleg a rossz képminőség elfedte a valóságot előlem?
Szülinapom véletlen ugyan arra a hónapra esett, mint a film hazai premierje, szóval nekem ez lett az ajándék. Megnézhettem az ep1-et moziban. Örültem, mint majom a farkának. Végre beültünk az egész családdal az azóta megboldogult SÉD moziba (kényelmetlen székek, légkondinak híre-hamva nem volt, rossz kép, szóval tipikus kisvárosi mozi… csak sajnos a városom megyeszékhely…). Függöny végre félre, felcsendültek a fanfárok, megjelent a „Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban….” szöveg és elindult a mese, amit bár láttam, mégis úgy izgultam végig, mintha akkor néztem volna meg először. Ámultam a Jedik akcióin, izgultam a párbajon és a fogatversenyen, tátott szájjal lestem a gunganok és droidok csatáján, röhögtem Jar Jar hülyeségein, egyszóval imádtam a filmet. Egyszer meg is lepett. Annyira hozzászoktam már a kezdő szöveg narrátorához, hogy az „Réges-régen…” feliratról le is maradtam, mert nem esett le, hogy nem narrátor van, hanem magyarul írták ki. A film végén aztán először, de egyedül maradtam, mint rajongó. Apám és anyám csak az effekteket méltatta, húgom pedig, révén kicsi volt még, csak Jar Jart imádta (lett is neki plüssfigurája hamarjában, amit azóta is kabalaként hurcol magával mindenhova, pedig már ő sem gyerek). Ráadásul legjobb haverjaim vagy nem is nézték meg, vagy nem tetszett nekik, vagy a rajongásomat nézték le. Mindegy, az ep1-et első ízben így éltem meg. Én imigyen lettem rajongó.
Most
Mikor ezeket a sorokat írom már nyolc év telt el a film első megtekintése óta. Azóta nagyot fordult a világ. Jómagam is túljutottam egyes s máson, érettebb is lettem (bár az ismerőseim most biztos félrenyeltek eme kijelentés olvasásakor ), de ez a fránya Star Wars iránti rajongás csak nem múlott el, talán csak mérséklődött, hiszen már nem kell filmre várni (a sorozatok meg csak nem jönnek). És a fene rágja meg, még az ep1-et sem sikerült megutálnom. Persze, nem mintha akartam volna.
Nem is, hiszen engem ez a mű fertőzött meg. A film, akire sokan fújnak, ami sokak szerint véglegesen lealázta a Star Wars mítoszt, engem rabul ejtett és beszippantott ebbe a mítoszba. És akár hányszor beteszem a lejátszóba, mindig ugyan az a varázs ejt fogságba. Mintha újra gyerek lennék. A világ megszűnik körülöttem, eltűnik minden gond, minden baj és ott lehetek ebben az álomvilágban. Engem ilyenkor nem érdekel, hogy Jar Jar gyerekes, hogy néhány CGI effektnél kilóg a lóláb (mai szemmel már majdnem mindnél, de hát eltelt nyolc év), az se, hogy egy kilenc éves vezet egy csillagvadászt, szóval semmi. Csak leülök, és magamba szívom ezt az űrmesét.
Kilencvenkilencben működött még a SÉD? azt hittem, vagy húsz éve bezárták
Mellesleg a mesét nem az első rész rontotta el, hanem a harmadik gyerekgyilkos hangulata
Egyetértek Sheenard-dal. A Baljós Árnyakat szerettem. A Sithek tettek bosszússá.
Tömör, de kiváló meglátás swep3-ügyileg:
http://mademoiselle-pickwickportfolio.blogspot.com/2007/06/sw.html
sheenard: hát nekem is úgy tűnik, mintha 20 éve lenne bezárva, de még 2002-ben is nyitva volt, mert az ep2-t is ott néztem meg
Érdekes, mert (nagyon) sok “régi” rajongó meg éppen az ep3-ra mondja, hogy már majdnem olyan jó, mint az ep4-5-6. Gyerekgyilkosság meg már az ep2-ben is volt. Sőt, ha nagyon szőrözős vagyok, akkor már az ep4-ben is volt, elvégre Alderaan felrobbanása nem hiszem, hogy kikerülte az ottani gyerekeket. Igaz, ahhoz képest az ep2-3 direktebb (és persze az ep2-ben mindenki elfogadja, hogy a buckalakók állatok), de akkor is. Az SW születése óta tömeggyilkos film.
Dehogyis fogadja el mindenki, hogy a buckalakók állatok! Én pl. a KOTOR játék óta kimondottan kedvelem is a buckalakókat.
Igen, az a különbség, hogy az ep2-3 sokkal direktebb, mint a klasszikus trilógia.
SÉD? csak nem a veszprémiről van szó?
(nem a film, hanem a hang)
én ott a Gyűrűk Urát néztem meg, jó szar volt
merras: a KotOR óta, nem az ep2 óta
Sajnos, az ep2 után senki sem sírt azért, hogy Anakin legyakta a buckalakó kölyköket is, sőt, nagyon sokan teljesen korrektnek és elfogadottnak vélték. Mondjuk az a fura, hogy én személy szerint egy kezemen meg tudom számolni, hány ember bukott ki az ep3 durvaságán, míg azt, hogy hányan mondták, hogy az ep3 igazi SW, nem tudnám. Még az ep1-2-t velejéig gyűlölők is ezt mondták… és az indokuk az ep1-2 ellen a túlzott gyerekesség volt. Szóval, érdekes dolog. Személy szerint ebben a formában még nem zavar. Még éppen a kultúrált ábrázolási mód, hogy csak a kinyíló kardot láthattuk. És igencsak tényszerű, hogy a “segített felkutatni és lemészárolni a Jediket” részbe a padawanok is beletartoznak. Na de, ez majd az ep3 témája lesz. Most az ep1 van porondon, amit a gyermetegsége miatt szidnak, míg szerintem nem gyermetegebb, mint az ep4.
dzséjt: dehogynem! Szerintem az a jelenet kimondottan durva volt. Pont az volt az ep2 legdurvább jelenete - ott gyakorlatilag mindenkit lehentelt Anakin, akit csak talált. Nem csak a harcosokat, hanem a nőket és gyerekeket is.
Kotor nem előbb volt, mint az ep2 egyébként?
Durva jelenet? Érdekes, mert a mészárlás nem volt benne a filmben, ahogy a gyerekek megölése sem az ep3-ban. Azt, hogy másokat is megölt, nem csak a bucek férfiakat, csak később mondja el, egy igencsak hatásos jelenetben. Anakintól végül is még csak Jedi gyilkosságot sem láthattunk Ben megöléséig, a buckalakók közül is csak hármat gyakot le a szemünk előtt. Szóval a mészárlás jelenet biztos nem volt durva az ep2-ben, mert nincs benne mészárlás jelenet
Az ep4-ig volt ideje megzakkani abban a sisakban.
Az ep2-ben akkor ölték meg az anyját. Örjöngött.
Az ep3-ban mérlegelhetett volna. Nem tette.
Értem én hogy Lucas milyen folyamatot akart bemutatni, hogy miért nem volt észnél, de ezt sokak szerint nem sikerült jól bemutatnia. A Galactika arra a hónapra SW cikkeket tervezett, inkább letettek róla. Egy srác “hát erre a…-ra ” vártam ennyi ideig cikkel üdvözölte saját SW honlapján. Haverom legagyizta. Jómagam is bármerről próbálom megtámogatni a sztorit, mindig rájövök, hogy akkor meg máshol érzem úgy hogy inog. Palpi tudta előre, hogy befolyásolható lesz? Hogy Anakin nem kér majd ídőt, hogy stop öreg, hagy gondolom át, mivel etetsz itt? Erre alapozta volna a Köztársaság átvételét? Nem mondom hogy lehetetlen, de necces egy konspiráció. Erre jön még a lélektani kérdéskör, hogy lesz egy kisgyerekből diktátor? Lucas az ep1 után egy interjúban kimondta ő sem tudja. Innentől ugye kényes a kérdés.
Nem állítom hogy bitos igazunk is van, de vagyunk egy páran akik itt csalódtunk benne. Az ep1-et kritizálók csak hangosabbak, de sokaknál ez volt a szakítóptróba.
Lucas egyszer azt írta a film illuzió. Az ep2-nél nem tört az illuzió, az ep3-nál sokunknak igen.
Bocs ha megint hosszú voltam. Végére még annyit, hogy a véleménykülönbség azért sosem akkora mint amekkorává a vita generálja. Ha odáig eljutnánk hogy talán esetleg az átmenet lehetet volna mit nem mondok kissé árnyaltabb, a látványvilág hangulatosabb, akkor nem azt mondtam hogy ez nem Star Wars csak hogy nem hibátalan.
Szvsz.
Semmi gond, nyugodtan lehetsz hosszú
“Palpi tudta előre, hogy befolyásolható lesz?”
Nem hiszem, de az ep1-2 közötti tíz évben bőven lehetett alkalma, hogy erre rájöjjön, mivel ugye szemmel tartotta a fiú fejlődését. Gondolom, ha azt látja, hogy nem befolyásolható, akkor nem is próbálkozik. De befolyásolható volt.
“Hogy Anakin nem kér majd ídőt, hogy stop öreg, hagy gondolom át, mivel etetsz itt?”
Ez megint olyan, hogy kezdetben biztos nem tudta, 13 év alatt viszont lazán rájöhetett, hogy Anakin nem az a gondolkodó fajta, mindig az érzelmeire hallgat, ezen a ponton pedig befolyásolható, ha az egyik szerettét állítja a középpontba (ez utóbbit valószínűleg abból szűrhette le, hogy az anyja halála miatt kiírtott egy egész buckalakó-falut, ezt meg ugye a filmből is tudjuk, hogy Anakin elmondta neki).
“Erre alapozta volna a Köztársaság átvételét?”
Palpatine biztos nem arra alapozta a hatalomátvételét, hogy Anakin átáll vagy sem. Az mellékes volt a nagy tervhez képest. Ha Anakin a kritikus pillanatban Windu mellé állt volna, akkor egyszerűen megsüti mindkettőt. Anakin átállása semmiben sem befolyásolta a hatalomátvételt, elég csak ha a kulcsmomentumokat nézzük: kancellári tiszt megszerzése, Anakin ott sem volt; a klón háború nélküle is kitört volna; Jar Jar tőle maximálisan függetlenül hozta meg a döntést, melynek keretében Sidious megkapta a különleges jogkört; a klónok meg Anakin nélkül is végrehajtották volna a 66-os parancsot. Szóval semmi olyat nem ötölt ki Sidious, amiben Anakinnak kulcsfontosságú szerepe lett volna. Egyszerűen ő volt a hab a tortán, de nem az elsődleges cél. Afféle jutalom csak, hogy a nagy Jedikől nem csak az életüket, hanem a legeerősebbet is elszipkázta, ezzel mintegy kézzelfogható bizonyítékát szerezve zsenialitásának, ráadásul a legerősebb Erőhasználó a Sötét Oldalt támogatja. Kész nyereség volt, de nélküle is lett volna Birodalom. Max az új tanítványt nem Darth Vadernek hívták volna.
“Ha odáig eljutnánk hogy talán esetleg az átmenet lehetet volna mit nem mondok kissé árnyaltabb, a látványvilág hangulatosabb, akkor nem azt mondtam hogy ez nem Star Wars csak hogy nem hibátalan.”
Persze, hogy lehetett volna, csak akkor nem 6×2 óra kellett volna, melyben egy 40 éves történet pár hetét láthatjuk, hanem valami olyan, mint a Babylon 5, ahol 22 részben a Galaxis életének egy évét ölelik fel. Azaz 1×12 óra helyett 1×90 óra kellett volna. Ezért lehet majd érdekes a TV sorozat, ahol már bőven lesz idő kifejteni a dolgokat. De az is biztos, hogy Anakin átállását nem egy film alatt kell nézni, hanem minimum háromban. Ahogy a visszatérését sem csak az ep6-ban nézzük, hanem az ep4-5-ben is. Amúgy a visszatérése is elég hirtelen. Egyik pillanatban még védi Palpatine-t, a következőben lehajítja. Luke Sötét Oldal kísértése és majdnem átállása meg még hirtelenebb volt, hiszen maximum csak néhány órát dumcsizott Palpatine-nal, és mégis olyan haragra kellt, hogy több évnyi Jedi tanulás, Yoda és Ben tanítása után röpke fél óra alatt lazán megkísértette a Sötét Oldal és ott is maradt volna, ha nem nyirbálja le a kezét előtte Vader, akinek meg nem vágja le a kezét Dooku, amit meg az ep2-nek köszönhetünk
Van egy Noir film amelyben egy gyönyörű nő rávesz egy rendes kölyköt, hogy raboljanak bankokat. Innen egyenes út vezet a halálukig. Nincs 2 óra a film.
Ennek a bezárult körnek is ilyen szép egyszerűen kellene körbeérni. Ehhez képest inkább labirintus a folyamat, amiben persze mindig van magyarázat, csak kár hogy külön magyarázni kell.
Vagy lehet hogy csak azért látjuk így, mert mi nem a prequelnél kaptunk rá igazán a címre? Kíváncsi leszek, ha a RTL végre leadja, mennyit változott a véleményem.
Bail Organa mindenesetre király volt benne.
Láttam azt a filmet, de ha megszakadok sem tudom a címét. De nem is 40 évet, 7 főszereplőt, két kormány, két lázadás és egy Galaxis történetét meséli el. Pl, szvsz még JMS sem tudná a B5 teljes történetét 2×6 órába sűríteni, úgy, hogy ugyan azt a minőséget adja vissza, mint a sorozatban (max a látvány múlná felül).
“Ennek a bezárult körnek is ilyen szép egyszerűen kellene körbeérni. Ehhez képest inkább labirintus a folyamat, amiben persze mindig van magyarázat, csak kár hogy külön magyarázni kell.”
Nekem soha senki nem magyarázott el semmit, mindenre pusztán a történet megnézése és értelmezése után jöttem rá. Nem minden elsőre, nem is minden 10.-re, olykor sokadikra, de mindig rájöttem, miután szépen végiggondoltam. Összefüggések, párhuzamok, mondatok, mozdulatok, arckifejezések, mind ott van a filmekben.
Jaj, Dzséjt, de vártam már ezt a cikket! Ezt most olyan szépen mondtad!
Tényleg megható volt. Így, hogy elmesélted, hogyan találkoztál 14 évesen az ep1-gyel, egy kicsit én is más szemmel nézem a dolgot. Velem talán az volt a probléma, hogy a túlzott elvárásaimhoz viszonylag kevés lelkesedés párosult.
Olyan véleményt, amilyet a hsz-okban olvastam, eddig még nem is hallottam. Pl. hogy ZedZero jobban be van rágva a 3-ra, mint az 1-re.
Egyébként Dzséjt, ha muszáj lenne, tudnál csinálni jóságlistát az epizódokról? Az enyém a következőképpen néz ki: 5-4-6-3-2-1. Bár sokat gondolkodom azon, hogy a 3 talán meg is előzhetné a 6-ot, egyelőre nem tudok objektívan mérlegelni, mert a 6-ot láttam vagy százszor, akárcsak a 4-et vagy az 5-öt, az 1-et mondjuk tízszer, a 2-t talán ötször, míg a 3-at csak egyszer! (Fura.)
Hát igen, én sem sűrűn. Egész pontosan, eddig csak Zedtől olvastam ilyet.
Hát, ha muszály listázni, akkor nálam kb így van most (eléggé hangulatfüggő, mikor melyik tetszik jobban): ep2-3-6-5-1-4
Az ep2 mondjuk nálam az abszolút kedvenc, mert én az SW-ben leginkább a hézköznapiasságot, az űrhajókat és a Jediket szeretem. Nos, az ep2 mindenből hozza a maximumot, a Galaxis hétköznapiságával talán itt találkozhatunk a legerősebben (étterem, járműforgalom, parkoló, bár). Aztán ebben van az egyik legszebb űrvadászgép, a Delta-7-es Jedivadász. Ráadásul, mikor anno icipici kölyökként megláttam Yodát, vártam, hogy lássam, ez az apró valami hogyan tud fénykardozni. Hát, az ep2-ben erre is választ kaptam. Plusz láthattam egy garmadányi Jedit harcolni.
A nagyközönség nagy része csak a látványért jár a moziba. A mese egyébként egyszerű politikai körítése és az érzékenyebb lélektani rész sokaknak már nem lényeges. A látványt többen kritizálják mint a történetet. A látványért meg ugye az ep1 kap.
Egyébként hozászólásomban felsoroltam egy pár ep3-as kritikát reakciót is e tárgykörben, és volt mégegy rpg.hu vagy kepregeny.net fórumon is, ahol Anakin kapott hisztimonológot egy csalódótt rajongó torkából ep3-as befolyásolhatóságát parodizálva. De itt az sfportal.hu-n is érdemes visszakereni az ep3-as kritikákat.
Bízom benne nem hiszed, hogy csak kitalálom őket.
Mert ugye a megértés itt is háromélű kard. Az ő igazságuk, a mi igazságunk és az igazság.
Így tényleg tanulságos hogy mennyire másképp élik meg akik az ep1-nél lettek igazán rajongók, és azok akik évtizedekig várták, és egyre kevésbé hitték, hogy elkészül a legenda lgendája a Ben oldalán harcolós Bailos Klónháborúról, és az Anakin nevű sztárpilótáról. Erre jött JJ és lesuhanbongózta a pálcikadroidokat egy röplabdával.
Az meg egy dolog hogy mi van benne a filmben (szavak, pillantások, mondatok), és egy másik hogy mennyire érezzük azt hitelesenek személyenként.
Vader árulása várakozásaink alapján megintcsak súlyosabb dolognak hatott, mint a hab a tortán. Szóval ezzel is tudnék vitatkozni, hogy jó e ez így.
Számomra a történetvégi megbocsáltás sem megy az ep6 végén az ep3 óta… és ez a fő bánatom.
“Bízom benne nem hiszed, hogy csak kitalálom őket.”
Gyanítom, hogy nem, bár nem keresek utánna, egyszerűen elhiszem, hogy ilyen is van. Nem találkoztam vele, dehát egymilliárd forintot sem láttam még
“Az meg egy dolog hogy mi van benne a filmben (szavak, pillantások, mondatok), és egy másik hogy mennyire érezzük azt hitelesenek személyenként.”
De az a személy egyéni szoc. problémája, ha neki nem jött le első/második/sokadik megnézésre, és attól még nem a film lesz rossz, főleg azután nem, hogy nagyon sokaknak meg simán lejön. Olyan filmet meg úgysem tudnak csinálni, ami mindenkinek egyformán bejön. De a későbbi részek sem bonyolúltabbak. Leia-Han kapcsolata szó szerint el lett intézve két szóban; Luke megkísértése fél órában; a nagy technokrata Birodalmat meg botokkal és kavicsokkal harcoló plüsmacik segítségével győzték le. Ezek a momemntumok is maximálisan hitelesek? Nem, sőt, ugyan olyan mesei elnagyolások, mint amik az ep1-2-3-ban vannak, sőt, talán még elnagyoltabbak.
De ugyanúgy sokaknak meg nem jött le. Erre hoztam a példákat. Innentől pedig nem egyéni szocprob, hanem véleménykülönbség, még ha nem is keresel utánna az eltérő véleményeknek. Pedig sok igazság csak nézőpont kérdése, és amire figyelsz az a világod. Dönthetsz úgy hogy mivel nálad bejön a teremtett illuzió, a többiek valamit nem értenek. Vagy utánnajárhatsz, hogy ők miben hol hogyan csalódtak.
Én csalódtam, részben kiábrándultam, részben meg továbbra is SW rajongó vagyok. Így érdekel mindkét reakció.
Egyébként Brittney Spears is sokaknak bejön, de nem vagyok benne biztos, hogy egy hangot is tud énekelni.
De ha idepostolod az Unleashed előzetesét szívesen átszakadok arra a témára…
Annyira utána jártam, hogy veled is itt beszélgetek, a starwars.hu-n is eleget olvastam erről, a scifiportalon is volt bőven, csak most nem járok utánna, mert melegvan, meg mert kisebb gondom is nagyobb volt ennél
Bár olyat még tényleg nem halllottam sokszór (vagy nem emlékeszem rá), hogy az ep3 a “durvasága” miatt nem jött be valakinek (mondom, ahogy emlékszem, te voltál az egyetlen példa), dehát ez van. De mindegy is, van ilyen is. Nem értek egyett a nézettel, dehát te (ők) sem az enyémmel. Nagy bölcsesség ez az igazság-szemszög meg figyelsz-világ dolog.
Unleashed:
http://www.youtube.com/watch?v=8lVB-_a-VUc
És még egy, ez rajongói, de jó
http://www.youtube.com/watch?v=s0X9wQv3-dM&mode=related&search=
Itt egy újabb:
http://lucasarts.com/games/theforceunleashed/
Arra leszek kíváncsi, hogy ennek is lesz-e több befejezése, ahol én dönthetem el, hogy végül melyik oldalra állok.