LIGHTSPEED

Néhányan már biztos rájöttek az sfblogs társulatából, hogy van egy filmsorozat, amire különösen vehemensen tudok reagálni, ha olyasmit olvasok, amivel  nem értek egyet. Ez pedig a Star Wars. Legyen szó az ep4-5-6-ról, vagy az ep1-2-3-ról, mindig ugyan úgy állok hozzá: nem spórolok a bötükkel, hogy kifejtsem álláspontom, és olykor bezony a biztosíték is elszáll, mikor már túlságosan elfajulnak a dolgok. Szóval, bár rajongója vagyok az SW-nek, ideáig igencsak kerülgettem a témát, nem is t’om miért. Talán mert képtelen vagyok röviden kifejteni bármit is erről (most páran biztos újra hevesen bólogatnak), de ezen mostan változtatok.  Első elmélkedésem rögvest személyes élményem leírása arról az SW epizódról, mely talán a legjobban megosztotta a rajongókat. Aztán majd szépen sorban, mikor mi jut eszembe. Van itt téma bőven, és hát úgyis tudni akarták páran, milyen az ep1-2-3 az olyanok szemében, akik szeretik, illetve mit érez az, aki egyformának látja mind a hat részt.  Számomra ilyen Star Wars Episode I The Phantome Menace (Baljós Árnyak):

Az első lépések, azaz akkor

1999 körül lehetett, mikor először hírt kaptam, hogy új Star Wars film készül. Én ekkoriban közeledtem 14. életévem felé, szóval az öregség még nem igazán kísértett (nem, mintha most kísértene ). Akkor még nem számítottam rajongónak, mégis felcsigázott a hír, hogy egy igen jó sci-fi filmnek készül folytatása. A műfajnak már kiskorom óta rajongója vagyok, olyan műveken nőttem fel, mint Captain Power and the Soldier of the Future, Alien 1-4, Seequest, Star Trek (akkoriban még csak TOS és TNG), hellyel-közzel Babylon 5, meg talán már a Stargate SG-1 első két évadja is lement a TV3-on, és még sok-sok sci-fi. Na persze, köztük volt a Star Wars is, de nekem az csak fénykardokat, lézer-stukkereket, űrhajókat meg tárgyakat lebegtető emberkéket jelentett, megspékelve nem kevés idegen lénnyel. Szóval nem lógott ki az átlagból. Hozzáteszem, hogy ekkor már kilábaltam az első igazi rajongói gyűjtőszenvedélyemből, melyet Az Elveszett világ: Jurassic Park idézett elő. De, kanyarodjunk vissza a Star Warsra.

A híradóban adtak róla hírt, hogy micsoda tömegmegmozdulása van a trailernek. Emberek ezrei csak azért vonultak be a mozikba, hogy megnézzék a pár perces előzetest, majd otthagytak csapot-papot és mentek a következő terembe. Bevallom, ezt mai napig őrültségnek tartom, pláne az Internet korában.

Aztán napokkal később, az azóta már a múlt homályába vesző Dóra Mozija című műsorban adták le a trailert, a végét frappánsan átvágták, így Maul és Obi-Wan egyetlen mozdulatsora háromszor ismétlődött meg egymás után, ami igen feelinges volt. Na, ennél a trailernél történt valami… elhangzott egy mondat: „A communications disruption can mean only one thing: invasion.” (Az adás megszakadása csak egyvalamit jelenthet: invázió.)

Nem tudom miért, nem tudom hogyan, de ez az egy mondat rajongóvá tett. Komolyan nem tudom miért pont ez. Valahogy olyan érzést árasztott az egész trailer a komor zenével, a tankok felsorakozásával, majd ezt követve Sio Bibble mondatával, hogy az átragadt rám. Pláne, mikor beindult az Imperial March, röpködtek a droidvadászok (amikről akkoriban pont azt nem tudtam, hogy droidok) és megszólalt Dath Maul (közben meg fogalmam sem volt róla, mit mond, de szépen bemagoltam). Innentől kezdve rajongó lettem. Pedig, mint később megtudtam, nem is ez volt az első, vagyis a teaser trailer.

Innentől kezdve komolyan foglalkoztatni kezdett a Star Wars. Ám ekkor még csak az első három film volt meg, semmi más. Mégis, azok alapján megalkottam a legoimból összerakható leghűbb X-Winget (kis önhittséggel azt kell mondanom, jobb lett, mint az első hivatalos lego X-Wing kiadás… a második azonban leköröztem az enyémet ), a szögletes hajtóművű Y-Winget, és azt a TIE vadászt, amit vagy egymilliószor vágtam földhöz haragomban, ugyanis a legegyszerűbb forgó manőverre is szerterepültek a szárnyai. Plusz a trailer alapján megépítettem a fogatokat, amiket még csempészek által használt turbósított siklóknak véltem és egy afféle autós üldözést képzeltem el melléjük (meglepődtem, hogy versenygépek és talán kicsit csalódtam is, de az ep2-vel aztán az autós üldözést is megkaptam ). Na meg közben apám megvette a Cinema című magazint, amiben benne voltak az első képek. Qui-Gont lazán Obi-Wannak hittem, Obi-Want meg az ifjú Anakinnak. Aztán elolvastam a képaláírást és jött a kérdés: Ki a túró az a Kvin-Gen Dzsin? Na és a gonosz Dárt Maúl? Ez vajon Vader elődje? És ámultam Yoda fiatalkori önmagán (a sors fintora, hogy az ep1-es bábut a mai napig nem szeretem). És ott voltak a gyönyörű Naboo vadászok. Már a képekből olyan érzés áradt, ami teljesen elbűvölt.

Aztán eljött a film, kicsit illegálisan, kicsit teljesen angolul, rossz kép és hangminőséggel. Annak ellenére, hogy egy kukkot sem értettem meg a szövegből, hogy a képek néha beazonosíthatatlanul sötétté és homályossá váltak (példának okáért a víz alatti jelenetek), a hangulat megfogott. Sajnos, az ep1 idején a világpremier fogalma még igencsak gyerekcipőben járt, vagy csak én nem tudtam ilyenekről, de még nagyon sokat kellett várni a film itthoni bemutatójáig. Három, vagy négy hónapot. Párszor megnéztem a híres-neves kalózkazit, majd vissza kellett adni jogos tulajdonosának, legnagyobb bánatomra. A várakozás kínkeserves volt, főleg mikor a különböző újságokban egyre több és szebb képek jelentek meg, miközben cikkek garmadája szólt arról, mennyire jó vagy rossz a film. Példának okáért olvastam egy kritikát, amit máig nem értek. Pedig elméletileg pozitív kritika, de mintha az író beszívva írta volna, vagy nem tudom. A lényeg, hogy nagyon vártam a filmet. Közben legoban is megjelentek az SW egyes űrhajói, köztük néhány ep1-es jármű. Mint megrögzött lego gyűjtő, hát le is csaptam rájuk (szüleim szerintem máig bánják, hogy anno megvették azt a repülőt…). Aztán, végre, eljött a nagy nap, Magyarországon is bemutatták. Ott ültem a TV előtt és vártam az RTLKlub műsorát (ami amúgy elég felkapottan kezelte akkor a Star Warsot), hogy haljam, mit mondanak (megszállottságomat jól tükrözi, hogy még a TV-ben leadott műsorokat is képes voltam felvenni… aztán később letöröltem őket, ezt azonban mára bánom, némelyik igazi ritkaság volt a gyűjtők körében… de akkor ezt ki tudta? Hát nem egy 14 éves kis lükepék…). A vélemények meg ezek voltak: „Az a nyúl nem kellett volna.” „Mintha egy videójátékot néznék.” Most így hirtelen ezt a kettőt sikerült felidéznem. Én meg lestem, hogy vajon ugyan azt a filmet látták-e, mint amit én? Vagy a meg nem értett szavak ennyire lesújtóak? Esetleg a rossz képminőség elfedte a valóságot előlem?

Szülinapom véletlen ugyan arra a hónapra esett, mint a film hazai premierje, szóval nekem ez lett az ajándék. Megnézhettem az ep1-et moziban. Örültem, mint majom a farkának. Végre beültünk az egész családdal az azóta megboldogult SÉD moziba (kényelmetlen székek, légkondinak híre-hamva nem volt, rossz kép, szóval tipikus kisvárosi mozi… csak sajnos a városom megyeszékhely…). Függöny végre félre, felcsendültek a fanfárok, megjelent a „Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban….” szöveg és elindult a mese, amit bár láttam, mégis úgy izgultam végig, mintha akkor néztem volna meg először. Ámultam a Jedik akcióin, izgultam a párbajon és a fogatversenyen, tátott szájjal lestem a gunganok és droidok csatáján, röhögtem Jar Jar hülyeségein, egyszóval imádtam a filmet. Egyszer meg is lepett. Annyira hozzászoktam már a kezdő szöveg narrátorához, hogy az „Réges-régen…” feliratról le is maradtam, mert nem esett le, hogy nem narrátor van, hanem magyarul írták ki. A film végén aztán először, de egyedül maradtam, mint rajongó. Apám és anyám csak az effekteket méltatta, húgom pedig, révén kicsi volt még, csak Jar Jart imádta (lett is neki plüssfigurája hamarjában, amit azóta is kabalaként hurcol magával mindenhova, pedig már ő sem gyerek). Ráadásul legjobb haverjaim vagy nem is nézték meg, vagy nem tetszett nekik, vagy a rajongásomat nézték le. Mindegy, az ep1-et első ízben így éltem meg. Én imigyen lettem rajongó.

Most

Mikor ezeket a sorokat írom már nyolc év telt el a film első megtekintése óta. Azóta nagyot fordult a világ. Jómagam is túljutottam egyes s máson, érettebb is lettem (bár az ismerőseim most biztos félrenyeltek eme kijelentés olvasásakor ), de ez a fránya Star Wars iránti rajongás csak nem múlott el, talán csak mérséklődött, hiszen már nem kell filmre várni (a sorozatok meg csak nem jönnek). És a fene rágja meg, még az ep1-et sem sikerült megutálnom. Persze, nem mintha akartam volna.

Nem is, hiszen engem ez a mű fertőzött meg. A film, akire sokan fújnak, ami sokak szerint véglegesen lealázta a Star Wars mítoszt, engem rabul ejtett és beszippantott ebbe a mítoszba. És akár hányszor beteszem a lejátszóba, mindig ugyan az a varázs ejt fogságba. Mintha újra gyerek lennék. A világ megszűnik körülöttem, eltűnik minden gond, minden baj és ott lehetek ebben az álomvilágban. Engem ilyenkor nem érdekel, hogy Jar Jar gyerekes, hogy néhány CGI effektnél kilóg a lóláb (mai szemmel már majdnem mindnél, de hát eltelt nyolc év), az se, hogy egy kilenc éves vezet egy csillagvadászt, szóval semmi. Csak leülök, és magamba szívom ezt az űrmesét.

Figyelem! Figyelem! Szolgálati közlemény! Aki nem akar spoilereket megtudni a filmről, az ne, ismétlem, NE olvasson tovább!

Mire elérkeztek november utolsó napjai, nem kevés újabb eseményről kellett a hírszerzőknek jelentést tenniük. Az első, számomra elég röhejes dolog, hogy a forgatási helyszínről valaki megdurrantotta az egyik alien kosztümöt. Eme tolvaj aztán volt oly kedves, hogy meg is osztotta a jelmezről készült képeket, így először szerezhettünk tudomást arról, hogy az Aliensbeli alienek egy variánsa fog visszaköszönni. A képeket elég gyorsan törölték, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy sokan ne mentsék le, köztük én:

Újabb szemtanú beszámoló is érkezett, melyek szerint csak egyetlen predator lesz a filmben, amely kíméletlenül gyilkol majd embert és alient is. A Nemzeti Gárda emberei fognak majd harcolni az idegenekkel (itten megcáfolódott a Hegyivadászok ötlete), valamint a korábban említett helikopter baleset egy temetőben játszódik (ami érdekes, mert akkor egy hegy lábáról írtak).

Közben a Hollywood North Report fórumán egy meglepő információ látott napvilágot: „Az AVP2 forgatása ezekben, a pillanatokban Burrard Geothermal erőműnél folytatódik Port Moody-ban (északi parti öböl). Tilos volt a belépés így nem tudtuk jobban szemügyre venni a helyet, de mielőtt bárki elkövetné ezt a hibát, mi annyit láttunk, hogy a vészjelzőket üzembe helyezték és éppen egy veszélyes jelenetet, forgattak beleértve a tüzet a gyárnál, amiért lezárták a területet.”

Sokan feltételezik, hogy az alienek itt rendezhették be a fészküket, és majd ennek a végső felrobbanása fogja „eltusolni” a jelenben pusztító szörnyeket.

A Fallout Boy nevezetű rock zenekar a Fangoria Chainsaw Awardson leplezte le Kelly lányát, Molly-t, akit Ariel Gade fog játszani. Rövid videó is készült a műsorról:

A 9 éves Gade-et eztán (vagy még ez előtt) mások is kifaggattak gyorsan egy videó keretében, de Molly megformálója semmivel sem mondott többet. Íme a szöveg:

Staci Line: Melyik filmben láthatunk majd legközelebb?
Ariel Gade: Alien vs Predator 2
Staci Line: Oh, és kit fogsz játszani a filmben?
Ariel Gade: Egy kislányt, kinek neve Molly.
Staci Line: És mit fog tenni Polly?
Ariel Grade: Molly.
Staci Line: Molly?
Ariel Grade: Molly igen! (nevet) Uhh nos… Van neki egy családja, akivel Coloradóban éldegél, ahova is megérkeznek az idegenek és ragadozók, és tudod… történni fog valami nagy baj.

És a videó:

http://www.alienexperience.com/avp2/ariel_gade.mov

Nos, eközben az is kiderült, hogy a stáb forgatott a Centennia Iskolában. Erre két elmélet is született, az egyik szerint majd valami előadás lesz, a másik szerint pedig katonai bázisként fogják használni az épületet.

Greg és Colin urak pedig folyamatosan látta el a rajongókat a fórumokon kisebb-nagyobb információkkal: „Bízzatok bennünk, arra kérünk titeket. Minden szándékunk az, hogy visszatérjünk a gyökerekhez, és kielégítsük a rajongók vágyait. A 18 -as besorolás megadja nekünk azt a korlátlan szabadságot, hogy jobbnál jobb ötleketet tudjunk megvalósítani a filmben. Nem követjük el ugyanazokat a hibákat, és nem fogunk belerakni hasonló verekedős jeleneteket, mint az első részbe. Mindenképp félelmetes, és nagyszerű filmet szeretnénk készíteni. Legyetek türelemmel. Még forgatunk, tehát egy megfelelő időpontban jövünk ki előzetessel. Nem forgatunk áruházban, ahogy a szemtanuk állítják.” Írta Colin az IMDb fórumán, majd Greg is tiszteletét tette: „Mindenkinek meg kell értenie, hogy Colin és Én teljesen körültekintőek voltunk a forgatókönyvet illetően. Mi tiszteletben tartjuk és egyáltalán nem is akarjuk megszakítani az Alien kultusz idővonalát. A legkülönfélébb kérdéseket teszitek fel a forgatásról, amelyek különböző ellentéteket okoznak - és ezekben az esetekben a legkülöncebb véleményeket nézzük melyeket útmutatóként használunk. Mindenkinek türelmesnek kell lennie, és tiszteletben kell tartani a titoktartást, ami a filmet körülövezi - minden részletet közzéteszünk amint megfelelőnek látjuk azt. Mindenkit arra bátorítok, hogy tartsa magát távol a negatív kommentektől amíg, nem látja az első “teaser” -t… ez a film nem lesz olyan, mint amire számítotok. És arra is bátorítok mindenkit, hogy olvassa Tom Rothman kommentjeit a filmről - különös figyelmet fordítva a “hardcore” szóra.”

Eztán újabb képek bukkantak fel a neten a forgatásról, amikből mondjuk okosabbak nem lettünk:

Szép lassan elérkezett a december 10, azaz a forgatás végének napja és a film körüli mizéria, ami addig sem volt túl pörgős, még visszafogottabb lett. Éppen ezért a rendezők újfent kikotyogtak pár apróságot: „A jelenetek többségét éjszaka vettük fel, a természetes fényekhez igazodva rendeztük be a háttérvilágítást, amely a mély kontrasztú lényeket elrejti a háttérben, az emberi karaktereket pedig jól láthatóvá teszi. Mikor a mozgalmas akciójeleneteket vettük fel, használtunk állványra szerelt kamerát, de legtöbbször kézi kamerák kerültek bevetésre, hogy a nézőközönség igazán átérezze eme izgalmas pillanatokat, valamint az akciók intenzitását. Az atmoszféra, amiben forgattunk, a régi filmek látványvilágát idézi. Volt itt eső, köd, pára, gőz stb. a sort folytathatnám a végletekig.”

Arról is hír érkezett, hogy a film képi világa hasonlítani fog a Ryan közlegény megmentése című filmére, miközbe azokat kameramegoldásokat is alkalmazzák, mint az Aliensben, vagyis a sisakra szerelt kamerák (az a mai hadászatban már igen elterjedt lett, szóval nem lesz szokatlan jelenség) itt is visszaköszönnek.

Elkezdődtek a vágási munkálatok is, illetve az utómunka. Colin elmondta, hogy a predatornál elég sokszor kell CGI dublőrt használni, ennek ellenére igyekeznek visszafogottak lenni, és csak megvalósítható trükköket alkalmazni.

Aztán Greg Strause jött újra fórumlázba, hogy elmondja a következőket, amiket már vagy ezredjére hallottunk: „Nem áll szándékunkban kiadni a sztorit, valamint az összes karaktert stb. Mindenki vésse az eszébe, hogy ACIN oldalon még a nyáron feltűnt forgatókönyv (Texas-féle sztori, amiben Scarból kikelt predalien visszazuhan a Földre az egész bagázzsal) egy nagyon régi piszkozat. Olyan régi, hogy soha el se olvastuk azt. Amint elkészülünk az első előzetessel, kiderül pár részlet a moziról. A film 18-as besorolású lesz, ez biztos, egyelőre ennyivel tudok nektek szolgálni.”

Közben az IMDb-n jegyzett stáblistára felkerült egy „búvároperatőr” neve (Ian Seabrook), így mindenki azon kezdett törpölni, hogy vajon látunk-e az Alien Resurrectionhoz hasonló vízalatti jelenetet. Végül újfent megerősítették, hogy a ragadozók már nem olyan kigyúrt böhömök lesznek, mint az AVP-ben, hanem visszakapják régi, nyúlánk formájukat.