LIGHTSPEED

A kérdésre a válasz az, hogy lehetséges. Nem csalás, nem ámítás, kedvenc szakállas mesélőnk nem hagy fel a Star Warssal (ami engem bizonyos szemszögből boldoggá, más szemszögből szomorúvá tesz, majd leírom miért). Nemrégiben George Lucas együtt ebédelt a Times magazin egyik szerkesztőjével, egy bizonyos Roger Friedmannal. Bár az apropót nem a Star Wars szolgáltatta, a háborús családeposz természetesen szóba került a beszélgetés során, hiszen Lucas ennek köszönheti, hogy a Times beválogatta a világ 100 legbefolyásosabb emberei közé. Nos, Lucas elárulta Friedmannak, hogy szeretne két, egyenként egy órás TV filmet csinálni Star Wars témában. Természetesen, akárcsak az élőszereplős vagy az animációs sorozat, ez sem a Skywalkerekről szólna, hanem teljesen új szereplőkről. Ezzel mondjuk nincs is semmi baj, mivel a Star Wars univerzum nem egyenlő a Skywalker névvel, sőt, jobb is, ha nem húznak le róluk több bőrt.A találgatások természetesen már meg is kezdődtek rajongói körökben. Egyrészt, kérdéses, hogy ez a két film hogyan hatna a későbbi élőszereplős sorozatra. Többen úgy gondolják, hogy a két film lenne a pilot epizód (személy szerint én is így gondolom), s afféle felmérésként szolgálna, hogyan is reagálna a közönség minderre. Személyes véleményem az, hogy nem kéne erőltetni. Bár, jómagam még nem csalódtam a Star Warsban, illetve mégis, részről részre egyre kellemesebben, de irtózatosan félek, hogy egy idő után az SW név elnyűtt lesz. Ezt részben másik két kedvencem, a Star Trek és az Alien kinyuvasztása (bár az Enterprise és a Nemesis nekem tetszettek, a nagyközönség szemében buktak, az Alien vs Predator meg már nekem is csak popcornmozi szinten jött be, ami baromi kevés az addigi filmekhez képest… az AVP2-t meg már alapból bukásnak vélem), másrészt az EU (főként a könyvek) nyújtása az, ami okozza. Persze, mindenképpen pozitívum, hogy Lucas felügyeli a történeteket (szvsz az EU ott bukta be, hogy levette a kezét róla, ami nagy hiba volt), másrészt hogy teljesen új hősöket fog bemutatni, így új aspektusokból ismerhetjük meg a Galaxist. Bízzunk az Erőben

Nehéz fába vágtam a fejszém, azt hiszem. Mert egy olyan sorozatról akarok most objektíven írni, ami érzelmek hullámát indította el benne, másrészt meg majdnem minden Trekker utál. És hát én Trekker is volnék, vagy mifene.

A legjobb talán az elején kezdeni. Az első évadot még a Viasat 3 keretében csodálhattam meg. Az első (két) rész néhány nüánsztól eltekintve tetszett. Ezen apróság például a vége, ahol is megszemlélhettük, amint a fiatal Archer megrepteti élete első hajóját. Na, ez baromira nem kellett volna. Aztán kb ez lett a mottóm az első évadra is. Sőt, kukacoskodó énem egy idő után az első részt is kritizálni kezdte, és hibát hibára halmoztam. Nem tetszett az intro, hogy a címszereplő röpködése helyett (ahogy azt addig megszokhattuk Trek sorozatoktól) űrhajózás-történelmi pillanatokat láthatunk. Pozitívumnak csak a Phoenix, a térhajtóműves akármi és a legvégén felbukkanó Enterprise volt. Meg a zene, az tetszett, viszont az nem, hogy nem Gene Rodenberry szerezte, ezzel sutba dobva még egy Trek hagyományt (persze, sajnos ez a hagyomány most már végérvényesen odaveszett :().

Az NX-01 Enterprise alakját sem tudtam könnyen venni, mert túlságosan hasonlít a First Contactban megismert, majd a DS9 és Voyager részekben is fel-felbukkanó Akira osztályú hajóra. Lényegében, igen minimális változtatást eszközöltek (ezt mondjuk tetézték, mikor a második évadban egy Steamrunner osztályra emlékeztető hajó is megjelent).

Ja, és ha már a hajót szidom, megemlíteném a nevet, mellyel csak az a bibi ugye, hogy a Trek szerint összesen hat Enterprise nevű hajó szolgált a Csillagflottában. Aztán, arról a szarvas hibáról már ne is beszéljünk, hogy az első akciót rögvest egy Földre zuhant klingon okozza. Mint a Trek világot valamelyest ismerők, én is felháborodtam, hogy mi a túrót csinál 2151-ben egy klingon (ráadásul ráncos fejjel) a Földön, mikor velük csak 2218-ban lett volna esedékes. Ráadásul a rész ezt is meg tudta fejelni, Archer mindjárt a Nagytanács színe elé járult. Ez így mind kapásból eszembe jutott az első rész alatt, aztán jöttek a ferengik, borg (bár akkor én még csak azt hallottam, hogy a 2. évadban lesznek, de látni sokáig nem láttam azt a részt, de engem már ez is kiborított). A tetejében meg ott volt a temporális hidegháború is, amiről szó nincs később, ráadásul nagyon értelme sincs. Szóval, az első évad után én cancelt nyomtam a sorozatra. S bár figyelemmel kísértem a vele kapcsolatos eseményeket, elolvastam az azóta megboldogult Replikátor nevezetű honlapra kitett átiratokat, de különösebben nem érdekelt.

Aztán idén jött a fordulat. Az AXN (majd AXN Sci-fi) elkezdte adni az első évadot és szerencsésen folytatták is. Mivel nekünk nem volt AXN-ünk (illetve, mire lett, addigra az Ent. átkerült az AXN Sci-fire, ami meg megint csak nincsen… háromszoros taps a UPC-nek), így természetesen nem néztem továbbra sem, meg a Trek lázam is leült, ez a Viasat folyamatos TNG ismétléseinek volt leginkább köszönhető (hiába no, én a Voyagerre vártam, mert annak eddig mindig csak a végét tudtam megnézni… azóta is). Aztán, egy ismerősöm ajánlgatni kezdte és dicsérte rendesen. Hozzáteszem, nem vértrekker, sőt, egyáltalán nem trekker, csak szereti a sci-fiket. Én meg egyszer csak nekiültem az első évadnak. Továbbra sem tetszett, félúton abba is hagytam. Ez volt tavaly, majd idén megint megpróbálkoztam vele. Lehet, hogy a sorozat talált el jó hangulatban, vagy az életszemléletem változott, esetleg visszatértem rugalmas önmagamhoz, de meglepetésemre, bejött. Az első évad, majd a többi is. Jó, nem minden, mert voltak hibák, de azzal majd később foglalkozom.

A következőekben masszív SPOILEREK jönnek, szóval, ha nem akarsz előre fontos dolgokról tudni a sorozattal kapcsolatban, akkor NE olvass tovább!!!

Ami elsőnek megfogott, az a retro érzés. Első blikre az NX-01 sokkal modernebbnek tűnik, mint az NCC-1701. Pedig valóban nem az. Rengeteg dolog hiányzik róla, ami később olyan fejletté teszi a Csillagflotta hajóit. Ezek közül ráadásul sok nem is tűnt fel sokáig. Pl.: az, hogy a komputer nem beszél, és egyáltalán nem hangvezérléses csak az utolsó részben esett le, mikor Riker szólt az NCC-1701-D komputerének, hogy a programnak vége. De ezen az ócska teknőn még pajzsok sincsenek, csak burkolat polarizálás. A fézerek helyett három behúzható fáziságyú van (az NCC-1701-en kezdetben 6 db VI-os típusú fézer volt, míg a filmekben szereplő Refiten és az NCC-1701-A-n már 18 db VII-es típusú), sőt, a Broken Brownban még fáziságyú sincs, helyette valami kezdetleges lézerfegyverrel operál. Fotontorpedók helyett is rakétákat lő, amely nem csak lassú, de hatástalan is a legtöbb hajó ellen. Később persze megkapta a jó öreg fotontorpedókat, de addig még sok lövést kellett kibírnia. Erőtér nuku, illetve Malcolm szorgosan fejlesztgeti őket, ám azok még messze vannak a burkolatlékeknél kifeszülő testvéreiktől. A transzportertől meg kezdetben jobban félnek, mint a nyílt űrtől, a sorozat elején még mindenhova az oldscool kompjaikkal röpködnek, a vége felé viszont a transzportert szívesebben alkalmazzák. A legjobb pedig a vonónyaláb elődje, a vonóhorog, mellyel azon túl, hogy mellé lehet lőni, még el is szakadhat

A fézerpisztolyt is az első részben vezetik be, ezeknek még csak két fokozatuk van, kábító és halálos (a TOS-ban már volt romboló, illetve a TNG-s érában lévők finom-hangolhatóak a három fokozat között), ráadásul valóban pisztoly formájúak, mint a TOS-ban (sőt, ezek inkább fúró formájúak). A kommunikátor is a jó öreg TOS-os „tütütüüü” hangot kiadó ketyere, még előpattintani is ugyan úgy kell. Tricoder pedig egyáltalán nincs. Van ugyan egy kis kézi szkenner, ami jó életjel befogására, de ez messze van az univerzálisan bármire használható szerkezetektől. Ugyanígy replikátor sincs a fedélzeten, helyette hivatásos szakács van és hajókonyha, meg italautomata.

A hajó műszerezése is megér egy bekezdést. Mindenhol plazmamonitorok virítanak (a hídon összesen 80 db). Ez elsőre modernebbnek tűnik, mint a TOS retro képernyői, de ha kicsit elszakadunk az 1960-as és 2000-es korok közti valódi felfogás- és jövőképbeli különbségektől, akkor rájöhetünk, hogy ez a sok nyomógombos, otromba felszerelés mennyivel összetettebb, bonyolultabb, mint a TOS megoldása, ahol megnyomsz egy-két gombot és megkapod, amit akarsz (az Ent-ben ehhez gombok seregeit kell lenyomkodni). Arról nem is beszélve, hogy itt mindent nyomkodni kell. Ajtónyitás, liftindítás, stb. Tucker sem mindig gombnyomogatással javítja meg a reaktort, olykor bizony csavarkulccsal szaladgál. Ehhez képest Scotty és Geordi gépészeti analfabéták (bár Scotty nem annyira, ő még a billentyűzetet tudta használni :)), nekik elég volt a gombok nyomogatása, néhány trikorderes játszadozás, aztán már ment is a hajtómű. Az Enterprise ráadásul Tom Paris kedvence lenne, aki külön kérte a Delta kompba a botkormányt. Az NX-01 még a jó öreg joystic megoldással vezethető, nem „zongorázással”. Műszerezésben ráadásul elővettek néhány TOS-os megoldást. T’Pol kapott egy ugyan olyan mikroszkópot, mint amilyenbe később Spock kukucskál bele állandóan. A transzporter is olyan tologatós-gombos eljárással züzzenthető be, mint az NCC-1701-en, és ilyen tilitolik még Travis pultján is vannak, akárcsak később Sulu-én.

A hajó küllemben is felvett pár TOS-os jellemzőt. A hajtómű-gondola echte TOS-os, henger alakú, az elején a villogó Bussard-kollektorokkal, mintha egyenesen az NCC-1701-ről szerelték volna át (vagy a Phoenix-ről). A deflektor-tányér is inkább hasonlít itt egy parabolaantennára (mint a TOS-ban), mint a TNG villogó kör és ovális alakú céltábláira. Ráadásul ez a hajó elég lassú is, mivel maximum 5-ös fokozatra (warpra) képes, míg az NCC-1701-nél ez az érték 8-as, a Refitnél és az NCC-1701-A-nál pedig 9-es (ez persze Cochrane-skálán, a TNG-ben már más skálát használnak).

Az űrhajó belső folyosói sem a megszokott tágas, világos, enyhén steril, de mégis otthonos környezet, hanem még szűk, elhasznált, nyomott. Ez egyeseket zavar, de ne feledjük, ez egy másik világ, nem a Föderáció. Ha már most minden olyan lenne, mint a Föderációban, akkor mi értelme lett volna azt létrehozni. Szerintem érdekes látni, hogy ebből a kicsi, zsúfolt hajóból később a hatalmas, tágas Galaxy-k lettek. Ugyan ez áll az egyenruhákra. Ezek még nem „pizsamák”, ahogy azt többször is megfogalmazták a sorozatok alatt, hanem kezeslábasok. Olyan ruhák, amiket manapság is használnának, illetve használnak is. Sok-sok zseb, csupa célszerűség. Viszont itt is van egy apró finomság, ami Trek imádó felemet megfogta. Színes csíkok jelölik a beosztásokat, vagyis mérnök, biztonsági, irányító vagy kutató-e az illető, és erre a vörös, kék és sárga színeket használták. Ez már bevált módszer volt a TOS-ban, majd később minden egyéb sorozatban (egyedül a TOS filmekből maradt ez ki, ott teljesen más színeket használtak). Az apróság pedig az, hogy, akárcsak a TOS-ban, itt is az arany jelzés jelöli az irányító tiszteket (kormányos, kapitány), míg a vörös a gépészeket és biztonságiakat. A TNG-ben a két színt felcserélték.

Ha már az egyenruháknál járunk, nem mehetek el szó nélkül T’Pol ruházata mellett, ezzel ugyanis van egy kis baj, legalábbis az első két évadban. Na nem az, hogy testhez simuló, azzal nekem semmi bajom. Hanem az, hogy éppen csak színben tér el Hetes ruházatától. Hetesnél ezt még megmagyarázták, de T’Pol esetében erre már nem vették a fáradtságot. Persze nem is kellett volna, ha több vulcani is visel ilyen ruhát, ám mindenki más mellőzte ezt a viseletet. A harmadik-negyedik évadban használt ruházata meg azért lóg ki, mert elméletben ott már a Csillagflotta tagja, akkor pedig ugyan azt az egyenruhát kellett volna viselnie, mint a többiek. Persze, nyílt titok, miért hordott ilyen ruhát, csupán azért, mert olyan az alakja, amilyen. Sokan ezt is felrótták a sorozatnak. Tulajdon képen nem értem, miért. A Trek alapjainak számító TOS-ban úton útfélen találkoztunk olyan hiányos öltözetű nőkkel, hogy ahhoz képest T’Pol túlöltözött. Eleve a flotta női egyenruha-kivitele miniszoknya és mélydekoltázs (ahogy Jadzia mondta: a nők keveset hordtak), ezt pedig a TNG elején is használták. Ráadásul a TNG-ben Deanna is testhez álló, mélyen dekoltált ruhát viselt, szóval ez már hagyomány (hm… Deanna esetében sem magyarázták meg, hogy egy tiszt miért hord ilyen kihívó civil ruhát…).

S ha már T’Pol, neki van még egy jelenete, ami többekben ellenérzést váltott ki (bennem is kiváltott egy érzést, de az semmiképpen sem volt negatív ). Mikor ledobta magáról a ruhát. Ezt sem értem miért, bár nem megszokott, de erre is volt már precedens Trekben (TNG és Voy), bár talán itt mutatták a legtöbbet (sajnos, nem emlékszem teljesen az adott TNG részre, de az tudom, hogy a két Troy volt a ludas). De ha valaki ezen fennakad, hát kérem, meg ne nézze a Stargate SG-1 első epizódját, mert hátast fog dobni

Na, és ha már ennyire rákattantam T’Polra, nekiesek a szereplőknek. Először is leszögezném, nagyon tetszett, hogy az első két évadban nem halt meg senki a legénységből. Ez azért szép teljesítmény. Nade, szereplőkről van szó most, ugye. Tény, hogy az NX-01 legénysége nem a legegyedibb karakterekből lett összeverbuválva, és hogy jellemben és kidolgozottságban olyan messze vannak a DS9 hőseitől, mint az okampák világa a Földtől, de azért elég jó kis banda ez. Lendületből itt van Jonathan Archer, aki elég hirtelen ember, a parancsait nem rágja meg ezerszer, s ebből nem kevés baj is származik. Nem is egy vérbeli diplomata, stratégának sem túl jó. Voltaképpen, szerintem csak a nevének köszönheti, hogy végül ő lett az Enterprise kapitánya. Ennek ellenére mindig kihúzza hajóját a sza… bajból, bár ennek legtöbbször robbanások és lövöldözések a következményei. Tisztára mint Kirk A főgépész, személyes kedvencem egyben az ügyeletes szépfiú és humorzsák, III. Charles „Trip” Tucker, aki szintén bajforrás, ha diplomáciai küldetésről van szó, de akárcsak utódai, Geordi és Scotty, ő is mindent megtesz a hajó egyben tartásáért. A kutató tiszt újra egy vulcani, a már emlegetett T’Pol. Ő talán a legérdekesebb karakter, mivel a 3. évadban jelentkező drogproblémái jelentősen kiemelik a vulcaniak szürkeségéből, így míg Spock félig ember mivolta miatt rendelkezett érzelmekkel, addig neki hagyományos vulcaniból kellett érzelmessé válnia, ami nem volt egyszerű. Kicsit Data ellentéte, míg az android érzelmeket akart, de nem kaphatott (illetve ideiglenesen mégis), addig T’Pol elakarta vetni őket, pedig erre nem volt képes. Az ő és Trip közötti szerelmi szál pedig a romantikát szolgáltatja, bár annak kidolgozottsága felér a „jó a segged, kő kóla?” dialektussal is. S persze, muszáj az állandó problematika, a „szeretsz, nem szeretsz, ha szeretsz, nem tudok dolgozni, ha nem szeretsz, akkor sem” és hasonló jelenetek. Ez kábé olyan mélységű, mint a TNG-ben a Worf-Deanna szál, ami úgy jött, ahogy ment, felejthetően. Egyetlen pozitívuma kapcsolatuknak az volt, mikor egy klónozott gyerek miatt már-már újra egymásra találtak. Ha ezt tovább vitték volna, még érdemleges dolgok is kisülhettek volna. Ám a sorozatot lefújták és a készítők ennek a dolognak az elvetésével is rontottak az uccsó rész minőségén. De erről megint később, most vissza a karakterekhez. Van itt még egy másik (állítólagos) jóképű karakter, Malcolm Reed, aki bár biztonsági, de valahogy sehol sincs benne az az egyediesség, rátermettség, amely Worfban, Tuvokban vagy Odoban megvolt. Reed számomra a legellenszenvesebb karakter, mivel örökösen nyavalyog valami miatt, meg olyan begubózott, mint valami fejlődésben visszamaradt hernyó. S még a fegyverekért való rajongása sincs eléggé érzékeltetve. Ellentétben Hoshi Satoval, aki Uhura elődjének is betudható. Bár ő is nyavalyog, mégis szerethetőbb karakter. Ráadásul az évek során jól belerázódik a hajókázásba, így míg a sorozat elején még az sem volt mindegy neki, melyik oldalon van a kabinja, addigra a végén már rutinos űr-rókahölgyként veszi ki részét, sőt, az In a Mirror, Darkly II című részben egyenesen császárnővé kiáltja ki magát :). A hídszemélyzet utolsó tagja Travis Mayweather, aki sajnos kicsit elsikkadt a sorozatban, pedig űrhajós származása a következő Tom Parissé avanzsálhatta volna, ennek ellenére a vég közeledtével már csak párszor van középpontban, akkor is legtöbbször csak röpköd. Ennek talán az is az oka, hogy a transzporter előtérbe kerülésével már nem volt különösebb haszna a karakternek (bár Tom Paris is milyen jól elvolt, pedig ő is „csak” kormányos volt). A banda utolsó tagja pedig a másik idegen lény, dr. Phlox, akinek olyan a vigyora, hogy az bizony körbeéri a fejét. Örökös optimista, be nem áll a szája és egész kis állatkertje van, azon túl inkább híve azon módszereknek, amiket McCoy anno „kőkorszakinak” titulált. Hát igen, a hipospray itt még jobban emlékeztet egy fecskendőre, a bőrregenerátort meg leginkább egy pióca, míg az orvosi trikorder akkora, hogy elfér benne egy egész ágy (amúgy neuroszkenner és a hajóba van építve).

A történet sem egyszerű, és ez talán az egyik legnagyobb gyengéje a sorozatnak, egyúttal változatosságot is ad. Kezdetben, az első két évadban az Enterprise célja a felfedezés. Ez a TOS és TNG sorozatokat idézi, bár itt inkább a TOS erősödik, mert itt is majdnem minden kapcsolatfelvétel balul sül el. Ráadásul sok esetben rendesen sértik a kronológiát, pl az említett klingonokkal. Szerencsére, a legtöbb melléfogás elég jól ki lett javítva a 4. évadban, különös tekintettel a klingonokra, akiknél még a magyarázatot is megkaptuk arra a kérdésre, hogy „Miért mások a TOS-ban, mint a TNG-ben?”. A magyarázat szerintem egész jó, megállja a helyét. De vissza az első két évadra. Szóval itt felfedezgetés folyik, minek folytán legtöbbször bajba kerül a legénység (de hát, melyik legénység nem kerül részről részre valamilyen gondba?). Közben megy a tamporális hidegháború, melynek se füle, se farka. A Trekben amúgy is elég érdekes az időutazásosdi, de az Ent-ben a feje tetejére állítják (a legjobban még mindig a DS9 tudta ezt kezelni) minden magyarázat nélkül. Az egész abban csúcsosodik ki, hogy a 2. évad végén a Földet támadás éri, melynek folyamán milliók halnak meg. Erre az Enterprise katonákat vesz a fedélzetre és nekilendül a Kiterjedés nevű anomáliáktól, csillagködöktől és veszélyes lakóktól illetve csapdába esettektől hemzsegő körzetnek. A 3. évad végig erről az útról szól és elég összetett. Ez a sorozat (és a Trek) legsötétebb korszaka, a hajó végül tökéletes ronccsá válik, a legénység megcsömörlik, de végül sikerül a békét elérni a Xindi-vel, igaz, ehhez fel kell robbantaniuk a Halálcsillagot… akarom mondani, a Xindi szuperfegyvert. Eztán indít a 4. évad, ahol kivették a gyeplőt a két futtató mancsából és átadták a harmadiknak, aki az előző évadban csatlakozott a bandához. Ez a figura nekiállt helyrehozni, amit a két másik úriember elszúrt az első két szezon alatt. Kimagyarázta a klingon problémát, megoldotta a temporális hidegháborút, foglalkozott az eugenikus háborúkkal (aminek közvetett oka a klingon probléma), szó esik az emberek idegenekhez való viszonyáról, vulcani változásokról (melyben egy TOS-os karakter is felbukkan), és láthatóan elindította a sorozatot a Föderáció felé. Sőt, még a romulan háború előszelét is meghozta, ám sajnos a sorozat le lett fújva, így abba már nem kóstolhattunk bele. Így elmondható, hogy a 4. évad a legjobb az Enterprise-nak, és pont akkor állították le, amikor a csúcson volt, amikor már volt célja a sorozatnak.

És hogyan állították le? Számomra a sorozat a 21. résszel zárult, mert a These Are The Voyages című rész egy katasztrófa. Alapból a szitu, hogy Riker és Deanna holoszobázik és az egész történet voltaképpen a TNG Pegasus című részének részét képezi. Először is, a két színészen jól látszódik, hogy jócskán kiöregedtek a valódi Pegasus című részben játszott önmagukból. Különösen Deannan látszódik. Aztán, ott van Trip suta, idióta, fantáziátlan, szükségtelen és értelmetlen halála. Egyrészt, a behatolók pont a kajáldából kirohanó Tripbe és Archerbe futnak (mintha tudták volna, hogy ott vannak), másodszor, Reed emberei és a MACO kommandósok mit gatyáztak? Több, mint öt percük volt a helyszínre érni, az Enterprise pedig nem egy nagy hajó, és azelőtt másodpercek alatt a helyszínen termettek. Itt meg még járókelő sem volt. Ráadásul amekkorát robbant az a plazmavezeték, Tripből semmit sem kellett volna találni, ahhoz képest elég jó állapotban volt (leszámítva, hogy meghalt). Szóval lerítt, hogy csak azért ölték meg, mert nehogy egy Trek csapat áldozatok nélkül menjen nyugdíjba (akit aztán fel lehet támasztani). Végezetül pedig a Föderáció megalakulásának pillanata, amire végül is az egész évad (és elvben a sorozat is) ki volt hegyezve, úgy ért véget, hogy „Komputer! Program vége!”. Na puff… az egész részben csak az utolsó egy perc volt a jó, amikor a három leghíresebb Enterprise röpköd egyet, és azok kapitányai elmondják a hírhedté vált monológot. Meg még a nosztalgia, mert szépen felépítették az NCC-1701-D folyosóit és a bárt.

No, lassan kezdek a végére érni. Sőt, be is fejezem. Összességében nekem megtetszett a sorozat. Nem indított jól, de jó sült ki belőle. Van persze néhány logikai bukfenc, ami benne maradt, mint a borg vagy a ferengik (az előbbi szerintem jócskán titkosítva lett, bár az, hogy Phlox rájött, hogyan lehet visszaváltoztatni egy asszimilált egyént, magyarázattal szolgálhat arra, hogy sikerült Picardot visszalakítani. Míg az utóbbi esetén, hát ott be kell érni azzal, hogy nem tudták meg a faj nevét, aztán 200 év múlva majd több a történelmet részletesen ismerő csillagflottás is a fejéhez kap, hogy „Ezek a ferengik? De hát ezekkel már találkoztunk!”) Egyetlen nagy-nagy negatívuma van számomra, a vége. Méltóbb befejezést érdemelt volna ez a csapat annál, mint hogy egy TNG epizód részévé avanzsálták a fináléjukat. És nem kellett volna megölni Tripet. Meg még azt rovom fel talán, hogy az első két évadban nem használták a Star Trek megnevezést. Hogy ennek mi értelme volt? Végszónak, a DS9 után az Enterprise a második kedvenc Star Trek sorozatom.

Újabb irományom teszem itten (is) közzé, ez pedig az első Stargate fan-ficem. A történetről röviden annyit, hogy a 7×17-18 Heroes I-II című részekben megismert CsK-13 újjászerveződik és bonyolódik mindenféle kalandba. Terveim szerint hosszú lélegzetvételű sorozat lesz, melynek most az első részét olvashatjátok. A második rész már készül, az Abydosgate fórumán már olvashatóak az új fejezetek is (akárcsak az első rész, bár azóta pár apróságot átírtam). Az Életért életet pedig innét letölthető:

http://www.lightspeed.extra.hu/doc/sg13×1.zip

Az idei év általam “legjobban várt filmjei” listán az első helyet foglalja el a hamarosan bemutatásra kerülő Transformers című film. A különböző járművekből óriási robotokká alakuló transformerek nekem is gyerekkorom kedvencei voltak, faltam a rajzfilmeket, gyűjtöttem az átalakítható autókat, egyszóval már csak a nosztalgia kedvéért is a legjobb helyről fogom ezt megnézni a moziban. A nosztalgián túl pedig iszonyú látványt és pörgő akciót kínál a film, melyben a robot-háború frontvonala a mi bolygónkra tolódik. S ha valaki annyira várja már, mint én, na meg másoknak is, nemrég napvilágot látott két új spot. Optimus Prime rulezz!!!
Spot 1
Spot 2

Mivel különösebben eddig nem osztottam meg olyan sok spoileres dolgot erről a sorozatról, holott az egyik kedvencem, most (két vizsga között egy kis pihenés alapon) rittyentettem egy rövid kis összefoglalót arról, amire számíthatunk az új évadban.

Az Atlantis új évadja, szám szerint a 4. ősszel fog debütálni, továbbra is a Scifi Chanell-en, ám fennállása óta először lesz egyedüli Stargate sorozat, így nagy súly nehezedik a készítők vállára. El kell érniük, hogy az ősök elveszett városa önmagában is megállja a helyét, kitartson az ötödik (ne adj isten, további) évadig, mely az SG-1 lefújása óta igencsak kétséges. Ezt leginkább a 3. évad második fele, illetve a 4. évad első fele által produkált nézettségi adatok döntik majd el. Sajnálatos mód, az előbbi nem áll olyan jól, mivel a három hete folytatott sorozat az első 10 részhez képest (amit még tavaly adott le a Sci-fi), romlás látható (akárcsak SG-1 körben). Ennek okát egyesek a DVD felvevők elterjedésével, mások a fél éves szünettel, megint mások a sorozat színvonalával magyarázzák, a válasz valószínűleg az aranyközépútban rejlik, vagyis mindegyik tényező közre játszhat. Viszont ezen okok közül a legkirívóbb mindenképpen az az orbitális hiba, amit a Sci-fi követett el, nevezetesen nem lett volna szabad az angliai és kanadai premierek utánra helyezni a 3. évad második felének bemutatását, mivel így, aki türelmetlenebb volt, rég beszerezhette (jobb minőségben) az új részeket az Internet segítségével. Remélhetőleg, eme melléfogás eszükbe fog jutni a fejeseknek, mikor az 5. évad sorsáról döntenek. Ehhez persze az kell, hogy az új évad részei jól kezdjenek, erre pedig a spoilerek alapján minden esély megvan. Lássuk hát ezeket a teljesség igénye nélkül:

Figyelem, a következőkben komoly SPOILEREK jönnek, aki nem akar többet tudni a sorozat Magyarországon még be nem mutatott részeiről, az NE olvassa tovább!!!

A Csillagkapu: Atlantisz negyedik évada 2007. őszén fog adásba kerülni az amerikai Sci-Fi Chanell-en, ez már biztos, akárcsak az, hogy az újdonsülten sorozatfuttatóvá avanzsált Joseph Mallozzi és Paul Mullie (az eddigi főfőmufti, Brad Wright lepasszolta az SGA-t az SG-1 TV filmek és az Universe miatt) új irányvonalat szabott meg kedvenc repülő városunknak, amely valószínűleg sötétebb lesz az eddigieknél. Erre az új útra a 3×20 First Strike című rész szó szerint rárepített minket.

Tehát, a 4×01 ott fogja felvenni a fonalat, ahol a 3×20 eldobta, nevezetesen Atlantis energiafogytán lebeg az űrben, az asuranok, ismertebb nevükön pegazusi replikátorok pedig csak kicsit akarják elpusztítani őket. A város romokban, elveszve. Hogyan tovább?

Passz, erről nincs különösebb infó. Annyi biztos, hogy az AR-1 (mert hogy elméletben ez a neve Sheppard csapatának, de ez csak az egyik elnevezés a sok közül, melyből egyet sem hallhattunk még a sorozatban… no comment). Na szóval, Sheppardék belefutnak egy újabb nagyhatalomba, akikről nehéz lesz eldönteni, jó vagy rosszfiúk-e, annyi biztos, hogy nagyon fejlettek, az SG-1-ban már szerepeltek (a rajongók tippje erre a 7×13 Grace című részben látott űrhajó legénysége). Egyelőre az alkotók utazóknak (travelers) nevezik őket, akik folyamatos röpködéssel kerülték el a Lidérceket. Vezírük Larrin, őt egy bizonyos Jill Wagner fogja majd alakítani. Hőseinktől pedig nem más kell nekik, mint az ős-gén, mivel ősi cuccokat, űrhajókat óhajtanak-sóhajtanak irányításuk alá vonni.

Szóval, ők az újfiúk, akikről eddig nem sokat tudni. De mi a helyzet a régiekkel? Nos, aki kedvelte Weirt, sajnos ő hoppon marad, mert Elisabeth mellékszereplővé avanzsálódik, s csak (egyelőre úgy tűnik) négy részben lesz jelen. Atlantis új főnöke pedig újra egy nő lesz, egy ezredes nő, aki mellesleg legalább olyan okos, mint McKay, és még szőke is. Igen, Samantha Carter előlép alezredesből ezredessé, elhagyja a CsK-1-et és Atlantis parancsnoki székébe ül. Ennek lehet örülni, nem örülni, de már előre láthatóak a McKay vs Carter poénok tömkelege. Részemről jobban örültem volna Danielnek, jobban illene Atlnatis közegébe. No mindegy. Azt azért megígérték a készítők, hogy nem fog Carter a sorozat fejére nőni. S ha már SG-1 szereplők, előre láthatóan Teal’c sem marad ki a mókából. Azért ő nem főszereplőnek ugrik be, hanem egy rész erejéig, ahol lehet, megküzd Rononnal. A téteket a kommentekben lehet megtenni, 10:3-hoz az esélye, hogy Teal’c nyer

S Rononnal kanyarodjunk is rá az SGA főbb szereplőire. Mindegyik karakter kap saját részt. Ronon összefut régi Satedai haverjaival (erről korábban volt is hír), Sheppard rémálmodik afféle „Rémálom az Atlantis utcában” formában, Teyla meg lendületből teherbe esik! Csak erről senkinek sem szól, mivel komplikált az ügy, és majd egy jós kottyintja el a dolgokat. Ez valószínűleg Teyla távozását is jelenti, mert némely nemrég készült fotón Rachel Luttrell valóban állapotosnak tűnt és már a verebek is csiripelik, hogy valóban az. Minden esetre, érdekes fordulat lesz Atlantis történetében. Vajon különleges gyerek lesz, mint Vala esetében Adria? Egyáltalán ki az apa? Egy athosi? Ronon? Sheppard? Michael? Mennek már a találgatások rendesen. Végül itt van még a mindig középpontban lévő McKay, aki újra együtt dolgozhat húgocskájával. Már arról is volt szó, hogy valamelyik szereplő súlyos kétségek közé kerül (ez valószínűleg Teyla lesz, szerintem). Az is biztosnak látszik, hogy a főhősök mellett Carter és dr. Keller is kap majd egy részt (előbbinek már 10 évadnyi része van, minek még? Utóbbi viszont jöhet.)

Az eredeti Team-ből, akik anno Atlantisra érkeztek, tehát már három embert vesztettünk. Weir visszatér, Aiden Ford hadnagy viszont egyelőre nagyon eltűntnek tűnik, valószínűleg vele a 4. évadban sem találkozhatunk. Nagyon úgy tűnik, hogy tényleg meghalt a A2×11 The Hive-ban. Ellenben visszatér dr. Beckett, aki tragikus körülmények között hunyt el az A3×17 Sunday-ben. Hogy mikor, hol és hogyan, az jó kérdés. Valószínűleg két-három részre jelenik meg, az évad vége felé.

Fő gonoszokkal is el leszünk látva. A replikátorok közül visszatér Oberoth és Niam, lidérc földjéről pedig Michael és nünüke (copyright :)) hadserege, valamint az A3×07 Common Ground-ban megismert, Shepparddal összehaverkodott figura jelenik meg. Apropó lidércek, róluk idén többet is megtudhatunk, pl.: hogyan szaporodnak és hogyan tudták legyőzni az ősöket. Visszatér a lidérc ősnek számító iratus bogár is. De visszatérve kicsit a mech-legokhoz, azt is megtudjuk majd, mi a közös a tejút-rendszeri és a pegazusi replikátorokban. Már az is biztosnak látszik, hogy a két főellenségből egytől elbúcsúzhatunk, de hogy azért, mert teljesen kiirtják őket vagy békekötés lesz, esetleg más módszer, az még kérdéses.

Barátok közül valószínűleg visszatér a genii, már amennyire ők barátok, valamint az athosiak is, akik jól felszívódtak. Velük kapcsolatban kerül majd szóba az, miért is volt az A1×01 Rising I-ben Atlantis egyik testvérvárosa Athoson.

Végül, a három földi űrhajóból a 4. évadban is szerepet kap. Ezek valószínűleg az Apollo és a Daedalus lesz, feltápolva a 10×20 Unendingben az Odyssey-re helyezett asgard upgrade-ekkel megerősítve (bár én arra is mernék fogadni, hogy az Odyssey is felbukkan, Carter parancsnoksága alatt). Atlantis újra kap egy ős hajót, az A3×10 The Return I-ben látott Triát (remélhetőleg ezt már meg tudják tartani). Az Intergalaktikus Kapuhíd is fontos szerephez jut (titokban én azt remélem, hogy az ott épülő Midway Station lesz az Universe helyszíne). Valamint az évad közepi duplarészben várható egy hatalmas űrcsata.

Hát tömören ennyi. Az biztos, hogy sok mindent kihagytam, most ennyi jutott eszembe kapásból. A leglényegesebbeket mindenképpen leírtam. Én bízom a 4. évadban, az spoilerek alapján a legjobb Atlantis évad elé nézünk. Már csak abban reménykedem, hogy nem jön olyan hír, amiben arról pletykálnak, hogy megint elvesztünk egy hajót, mert azt nem szeretném.

Nem, nem írtam el a számot, tényleg az Alien vs Predator 3. részéről lesz most szó. Tudom, még a második sincs készen, de hát így megy ez Hollywoodban, addig kell nyúzni a rókát, amíg van róla mit lehántani. A 20th Century Fox pedig mintha különösen értene ehhez. Bár rengeteg nívós film köthető eme stúdióhoz, valószínűleg mégis az Alien az igazi aranytojás tojó tyúkjuk. Négy Alien film és egy Alien vs Predator után nemhogy a második részt készítik, de már elő is jegyezték a harmadik AVP filmet. Persze mindez, mint mindig, csupán neten keringő pletyka, de hát ismerve a pénzeszsákok gondolkodását nyugodtan hitelt adhatunk neki.

Az egészet az AVP2 rendezőpárosa indította el, akik még jelenlegi filmjük forgatásának kezdetén kijelentették, több Alien, Predator vagy Alien vs Predator filmen nem fognak dolgozni. A csavar a hetekben következett be. Greg Strause a következőkkel kommentálta az IMDb fórumán az erre irányuló kérdéseket: „Colinnak és nekem nem ez lesz az utolsó, hogy megcsillogtatjuk tudásunkat. A probléma az, hogy az űrben és a jövőben játszódó filmeknek hatalmas a költségvetésük és ezért nagy kockázattal is járnak az ilyen projektek. Itt vannak például az elmúlt pár év nagy költségvetésű sci-fi filmjeinek egy része, de végül is minden az AVP2 sikerétől fog függeni.”

Személyes véleményem ezzel az egész „jövő és űr = nagy költségvetés” felfogással kapcsolatban, hogy anno se az Alien, se az Aliens, de példának okáért a Star Wars: A New Hope, illetve az újabb filmek közül a Serenity sem volt olyan nagyon hatalmas költségvetésű, aztán mégis jók igen jók és jövedelmezőek lettek.

Minden esetre az ezek után már biztosnak tűnik, hogy ha az Alien vs Predator 2 (aminek még mindig nincs hivatalos címe) sikeres lesz és beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor az AVP3 már borítékolható is és talán az végre visszaviszi az űrbe kedvenc mumusainkat, ahová valóak.

Bizonyára nem egy Star Wars (és egyéb franchise) rajongó van, akik a filmeken túl a bennük felbukkanó háttérszereplőkről, gépekről, eszközökről, élőlényekről és egyéb dolgokról is szeretne többet megtudni. Hát, a starwars.com most indított Visual Guides nevű rovatában éppen az ilyen rajongóknak kedvez. Napról-napra kiveséznek egy-egy jelenetet, melyekben olyan érdekességekre lelhetünk többek között, mint a Tantive IV-et védő katonák parancsnokának neve, vagy a támadó rohamosztagosokat vezető klón száma, esetleg, hogy melyik hajónak is szánták eredetileg a Tantive IV-et.

James Doohan (1920-2005), Montgomery “Scotty” Scott kapitány legendás megformálóját április 28-án helyezték örök nyugalomra a „legvégső határon”. A 27-én Új-Mexikóban tartott szertartáson a két özvegy, Suzan Cooper és Wende Doohan, valamint 200 ismerős és rajongó vett részt.

A hamvakat a Spaceloft XL szállította és helyezte végső nyughelyére. Így a gépészek csodadoktora a Star Trek Univerzum megteremtője mellett méltó helyre került. Nyugodjék békében!

Az NCC-1701 USS Enterprise-t anno öt éves küldetésre küldte a Csillagflotta Kirk kapitány vezetése alatt, ebből mi láthattunk hármat, aztán egy másik univerzum, nevezetesen a Paramount lefújta az egészet. Ám most, nem egészen negyven évvel a sorozat befejezése után az Enterprise folytatja útját a papírlapokon. Júliusban indul útjára a Star Trek Year Four (Negyedik év) az IDW Publishing és a CBS Consumer Product jóvoltából. Az írója David Tischman, aki a TNG The Space Between-et követte el, a rajzokról pedig Steve Conley gondoskodik. A sorozat minden füzete egy résznek felel majd meg, a füzetek pedig egyenként harminckét oldalasak lesznek. Mindez egy hatkötetes minisorozat részét képezi majd. Kicsit bővebben a TrekWeben olvashattok.