No, bár semmi időpont vagy konkrétum, csak annyi, hogy lesz nálunk is majd egyszer Firefly, ez nekem elég apropó egy kis (így a végén megállapíthatom, nem is lett olyan kicsi…) irogatáshoz erről a méltán hírhedt sorozatról. Remélem senki sem bánja (ha mégis, az az ő baja 
).
Miben keresendő egy olyan tizennégy részes sorozat sikere, mely tizenegy rész után megbukott és a maradék három részt az USA-ban azóta sem adták le (csak DVD-n érhető el)? Passz… de az a valami a Firefly-ban megvan, az fix. Talán abban, hogy ennek a sorozatnak nem volt ideje tönkremenni, ellaposodni. Igaz, rövidsége miatt igazán a világot sem tudták bemutatni, de amit láthatunk, olyat sci-fiben még nem láthattunk. És talán ez a másik, ami sikerre vitte annak ellenére, hogy a FOX stúdió oly mostohán bánt vele.
Hogy mennyire? Ezt jó lesz tisztázni az elején. Először is, nem akarták a sorozatot, csak éppen véget ért valamilyen másik műsoruk, és kellett valami helyette. Hát Joss Whedon terve jutott a kezükbe. Oké, gondolták, ez megteszi, míg nem lesz jobb. Pénzt, azt éppen csak csurgattak, az is apró volt. Erre jó példa, hogy az egyik részben az valamelyik női szereplő egy csodaszép ruhát visel, mely valójában a jelmeztervező átszabott esküvői ruhája volt. Vagy a szövetségi katonák páncélzata egyenesen a Starship Troopers című filmből vándorolt át. Ilyeneken kellett spórolniuk, ha viszonylag szép effekteket, és komplett Serenity belső tereket és egyéb díszletet akartak, ami szükséges a konkurencia lenyomására.
Tehát, a Firefly léte szükségszerűség volt, pénzt pedig ennek folyamán nem adtak hozzá eleget. Ám a mostoha sors ennyivel nem merült ki. Bár a részek nem annyira egybe függőek, mint a 24, Lost vagy Heroes sorozatokban, néhány fel-felbukkanó mellékszereplő viszonya a főszereplőkhöz, illetve egyes párbeszédek nem teljesen világosak, ha nem a helyes sorrendben nézi az ember. Na most, a FOX nagy bölcsen nem sorrendben adta. Rögvest a második résszel kezdte (Train Job), mert szerintük a pilot rész (Serenity) nem volt elég látványos és akció dús. Egy bevezető filmtől mondjuk nem tudom, mit várnak, amúgy az egyik leglátványosabb rész, és a nyitányában szereplő csatánál már csak a Serenity mozifilmben láthatunk nagyobb, látványosabb összecsapást. Mi volt ezeknek nem elég látványos és akció dús? Jó, a Train Job valóban feszültebb. De az összevisszaság azután is maradt, a pilotot végül utolsóként mutatták be. Három rész pedig azóta sem került adásba amcsiban (mindenhol máshol igen, és még a helyes sorrendre is képesek voltak, csak az anyacsatorna nem… szép).
S még ezzel sincs vége a csapások sorozatának. Az i-re a pontot az tette fel, hogy a részek kezdési idejét ide-oda pakolgatták. Kis túlzással kb. így ment: egyik héten este hatkor, másik héten este kilenckor, harmadik héten délután négykor. Csoda, hogy a TV-ben megbukott? Szerintem nem. Bár mit vár az ember egy olyan stúdiótól, ami a Star Warsra is csak úgy mondott igent, hogy a rendező lemondott a gázsijáról (és még így is kísérletet tettek a kinyírására)? Pont ezt (valaki az Alien és Predator jogokat is elvehetné tőlük).
Szóval, TV-ben bukta volt, de a széria erejét jól tükrözi, hogy míg más középszerű sorozatok egy ilyen hányatatott sors után a feledés homályába süllyednek, addig a Firefly képes volt annyi rajongót maga mellé állítani, hogy azok küzdeni kezdtek érte. És ez még a stábot is meglepte. Kezdetben reklámhadjáratot folytattak önköltségen, aztán a sorozat levételével elérték a DVD kiadást, ami a korona volt a Firefly sikerén, mert ezzel kult magasságokba röppent.
A történet azonban nem itt ér véget. A rajongók lelkesedését látva Whedon kilincselni kezdett a filmstúdióknál, hogy vagy újrainduljon a sorozat, vagy film formájában éljen tovább. A Universal kapott az alkalmon, jött a mozifilm, mely egyben lezárása is a sorozatnak. Ez lett a Serenity. Sajnos, a film nem szerepelt úgy, hogy abból új rész, esetleg egy új sorozat legyen. Ennek megvannak a maga okai. Egyrészt ez sem kapott túl jó reklámot (a reklám a sorozatra épített, így az átlag mozi nézők figyelmét kevésbé keltette fel), másrészt a Serenity szerény véleményem szerint nem hozza a Firefly minőségét. De erről később.
Kanyarodjunk vissza a Firefly-ra, illetve arra, miért jó, miért lesz érdemes leülni elé. Kezdjük az alapokkal. A világ, melyben játszódik nem az a hipermodern univerzum, mint amit a Star Trekből, Battlestar Galacticából, Babylon 5-ből vagy egyéb, a távoli jövőben játszódó sci-fikből megszokhattuk. Nem, a Firefly legtöbb bolygója a Tatooine-ra hajaz. Sivatag és faépületek, egy igazi western világ. Koszlott kocsmák, még koszosabb piacterek, és ha a háttérben nem látnánk felszálló űrhajókat, már-már el is felejtenénk, hogy sci-fit nézünk. Annál is inkább, mert a lézerfegyver sem divat. Nem, sőt, a fegyverek eme fajtája a luxusélet egyik szimbóluma, mivel csak a gazdagoknak van lézerstukkere. Ennek ellenére a legtöbb ember tuti felfegyverzett, mivel legalább olyan veszélyes helyen élnek, mint a Cantina bár a forgalmasabb napokon. Ám a Serenity néha meglátogat egy-egy modern, Coruscantra emlékeztető világot is, ahol a technika a csúcson pörög. Ezek a magvilágok, a Szövetség középpontja, a gazdagok lelőhelye. Az egyik legjobb dolog pedig, ami jellemzi ezt a világot, hogy az űrben abszolúte nincsen hang. Anno így reklámozták a BSG-t is, de ami a Firefly-ban van, ahhoz képest a Battlestar Galacticában üvöltenek. Se egy tompa puffanás, se egy halk hajtóműmoraj, semmi. A némaság az úr az űrben. Ez elsőre szokatlan… másodikra már nem, sőt, igazi egyedi ízt ad az űrben játszódó jeleneteknek. Ezekben a legfőbb hangforrás a zene, ami igazi mestermű. Kellemes kis western mjúzik, olykor nyakon öntve keleti vonásokkal.
Amit még nagyon fontos leszögezni, az a történelmi háttér, hogy miért van minden úgy, ahogy (erre igazán a háttér információk és a film - és az epizódok - openingje nyújt választ, ténylegesen a sorozatból nem derül ki). Először is, 2507-ben járunk. A Föld nem bírta már eltartani az emberiséget, ezért a lakosság - a nemzetek összefogásával - lelépett egy másik galaxisba, ahol terraformált jó pár bolygót. Ezek a világok javarészt eléggé lepukkantak, mivel a farmereket egy puskával, és néhány marhával tették ki. A főbolygókon a Szövetség lett az úr, eme a világok aztán ki is virágzottak. Az anyanyelv elég érdekes, ugyanis az angol és a kínai keveredik benne kurtán-furcsán, mivel a történelem során e két ország majdnem mindent bekebelezett. A beszélt szöveg javarészt angol, de a káromkodás kínai, akárcsak a hirdetőtáblák írásai (ezekben arab is felfedezhető). A civilizáció mellett azonban létrejött egy barbár nép is, akiket fosztogatóknak hívnak. Ők a történet igazi gonoszai, bár nem sokszor futnak beléjük a szereplők. High-tech zombik, kannibálok, s ha megcsáklyázzák a hajót, jobb, ha az ember azonnal golyót röpít a fejébe. Persze, ők a peremvidéken portyáznak, így a Szövetség központjában többnyire legendának, mesének tartják őket, akikkel a gyerekeket rémisztgetik lefekvés vagy tábortűz előtt.
S ha már ennyiszer szóba hoztam a Szövetséget, akkor itt az ideje az univerzum politikai helyzetéről is szót ejteni. Mint írtam, a sorozat egy csatával nyit. Ez a végső összecsapás a Függetlenségiek (barnakabátosok, javarészt a peremvidéki világok lakosai) és a Szövetség (a bolygókat egy zászló alatt egyesíteni kívánó bagázs) között. A színhely neve pedig Serenity-völgy. Főhőseink közül ketten is itt harcolnak, ahol a polgárháború csúnyán elbukik (már ennek a mikéntje is újdonság), a Szövetség győz. A történet hét évvel később folytatódik. A Szövetség véghez vitte tervét, egy zászló alá vont minden planétát. Persze, fontos leszögeznünk, a Szövetség nem a zsigerből gonosz Első Galaktikus Birodalom, csak éppen szokásosan politikusok vezetik, akik érdekeiket máshová irányítják, így egyes régiók (a peremvidék) kevesebb figyelmet kap. Persze, ebből kifolyólag nem is ők az univerzális jók… mondhatnánk, a Szövetség pont olyan, mint bármilyen más mai politikai csoportosulás. Az egykori Függetlenségiek meglepő mód nem lázonganak, legalábbis nem nyíltan, egyesek együtt élnek a rendszerrel, mások azon kívül keresnek életet.
Ez utóbbi csoportba tartoznak hőseink is, akik egytől egyig a rendszer ellen vannak… legalábbis szívesen tesznek keresztbe nekik, pedig bevallásuk szerint, ha lehet, kerülik a Szövetséget. Tehát ezek a “hősök” a törvényen kívül éldegélik izgalmas életüket, egyszóval bűnözők. Ennek megfelelően a törvény üldözi őket, méghozzá jó okkal, hiszen legtöbbször csempésznek, bankot rabolnak, meg ilyenek. Ja és persze, ölnek. Ezzel el is értünk a sorozat egyik sarkalatos pontjához. Ebben a sorozatban semmi erkölcsi megfontolás, vagy morális kérdés sincs eme tett mögött. Nem az univerzális béke miatt, netalán egy nagyobb rendű jó megvédése érdekében sütik el a fegyvereiket úton-útfélen, hanem azért, mert kell. Ha az életük veszélybe forog, mert a törvény, vagy egy maffiavezér, akinek keresztbe tettek, túl közel kerül, ölnek. Csak és kizárólag saját magukért, a saját életükért. S számomra ez az egyik legvonzóbb motívum (és ezt ölte meg a Serenity mozifilm), hogy semmi magasztos cél nem vezérli őket, csak önmaguk. A saját életükért tesznek mindent. Morálisan jó ez? Nem. Valóságos? Igen. Ők egytől egyig olyan emberek, mint Han Solo, aki bezony lepuffantja azt, aki fegyvert fog rá, és keményen tárgyal a Galaxis legnagyobb maffiavezérével is (arról nem is beszélve, hogy Han az egyetlen, aki gondolkodás nélkül rá mert lőni Darth Vaderre). Igen, igen, ezek az emberek bizony nem a zsigerből jó jóemberek, pedig alapvetően nem gonoszok. Bár az erkölcsi normájuk képzeletbeli vonala jóval azon szint alatt van, mint például a Star Trek szereplőinek (Picard kapitány az ilyen figurákat üldözte volna), de nem egyszer ők is kénytelen dönteni helyes és helytelen között, s akkor az emberileg helyes mellett teszik le a voksukat. Szóval, ki merem jelenteni, a Firefly hősei csupán emberek, a jobbik fajtából, ám rossz úton. Nézzük őket sorban.
Malcolm Reynolds (Nathan Fillion) a Serenity kapitánya, a főhős, a bandavezér, akit barátai csak Malnak szólítanak (megjegyzem, Han Solo egyenes ági leszármazottja ). A Shadow bolygó egyik farmjáról való. A polgárháborúban a Függetlenségiek oldalán harcolt, és ott volt a csúfos kudarcba fulladt Serenity-völgyben vívott csata közepén. A háború után szert tett egy hajóra, ami mellé színes legénységet toborzott. Mivel számára ők a család, a Serenity pedig az otthona, foggal-körömmel-ököllel-pisztollyal védi őket. Aki árt nekik, annak kemény megtorlásra kell számítania. Amúgy mindig humoránál van, hozzáállása a dolgokhoz szokatlansága miatt alapból muris. Ha pedig tervelni kezd, jaj a világnak, mert sohasem sülnek el úgy a dolgok, ahogy azt kitalálja.
Közvetlen helyettese és harcostársa, aki az oldalán küzdött a polgárháborúban Zoe Warren Washburne (Gina Torres). Ő az a fajta nő, akihez a jéghegy könyörögni jár, hogy elárulja hidegsége, ridegsége titkát. Férfias öltözködés, férfias viselkedés. Szériaeleme pedig retikül helyett egy winchester. Malhoz hasonlóan neki is családja a Serenity legénysége, bár esetében ez szó szerint értendő, mivel a férje a hajó pilótája.
Aki nem más, mint Hoban Washburne (Alan Tudyk), vagyis egyszerűen Wash. A csapat lelke, dinóbarát, vidám, szöges ellentéte drága nejének, imigyen kettejük kapcsolatát viták sora teszi színessé. Amúgy mesterpilóta, olyasmit hoz ki a Serenity-ből, amire szerintem még a tervezők sem gondoltak. Ha kell, megműrepüli, ha arra van szükség, röptében 180 fokos fordulatot tesz vele (trükkös Iván – további magyarázat a Vadászat a Vörös Októberre című filmben 
), szóval egy Anakin Skywalker veszett el benne… persze, csupán repülési képességben.
Az Enterprise óta tudjuk, hogy semmit sem ér az űrhajó és a legénysége megfelelő gépész nélkül, aki akkor is összetartja a gépet, ha az szó szerint szétesik. Bár női főgépészt már láttunk a Star Trekben is (Belanna Torres a Voyager kovácsa), Kaywinnit Lee Frye (Jewel Staite) már a nevében sem egyszerű esett. Amúgy Kaylee-nek becézik, és tehetsége Scotty-val egyenlő, ámbár nála sokkal vonzóbb teremtés. Az ifjú hölgy, aki közelebb van a lány titulushoz, mint a nőhöz, rendkívül kedélyes, mindenben a jót látja, s mindent meg tud javítani, bár megoldásai néha érdekesek (ha kell, elnyiszál vezetékeket, máskor kivesz alkatrészeket, mondván: „fölösleges”). A hajóra kerülésének története talán a legérdekesebb, de nem árulom el. 
Legyen elég annyi, hogy annak több köze van a szexhez, mint gépészeti tehetségéhez (és itt most tényleg a hajóra felkerüléshez, és nem a legénységbe bekerüléshez van köze, ebben az esetben nem szabad összekeverni a kettőt… majd a részben megtudjátok, miért).
S mit ér a legénység biztonsági tiszt nélkül, aki egyben jófajta erőember is. Persze Jayne Cobb (Adam Baldwin, de semmi köze a többi Baldwinhoz) sosem volt tiszt, biztonságos meg végképp nem. Ő ugyanis zsoldos, az IQ light típusból. Kevéske agysejtjeinek legfőbb mozgatórugója a pénz, azért bármit… öl, csal, lop, hazudik, elárul, feldob… a pénzen kívül talán még egy dolog van ebben az életben, amiért hajlandó áldozatot hozni, mégpedig a női nem. Félreértés ne essék, ezt sem lovagiasságból teszi, csak a szexért. Azt is oly módon, hogy felvonultat mindent, amitől egy férfi undorítóvá válhat egy nő szemében. Nem tisztel semmit, és senkit, mégis ő az egyik legközkedveltebb figura. Hogy miért? Mivel szegény nem egy észlény, szövegei és tettei a humor fő forrása. Az egyik legviccesebb epizód, a Jaynestown is rá épül.
Szóval ők a legénység, de nem az egész team. Van egy állandó bentlakójuk, afféle albérlőjük is. A Serenity ugyanis rendelkezik két rövid hatótávolságú siklóval, melyek közül az egyiket Inara Serra (Morena Baccarin) bérbe vette afféle mozgó irodaként, munkahelyként, és lakásként. Vitathatatlanul a sorozat egyik legszebb szereplője, igazi bombázó. Foglalkozását tekintve pedig társnő, kevésbé szavatos megfogalmazásban prostituált. Hoppá… jó, nem az utcaszélén falatnyi ruhában munkálkodó fajta, hanem inkább olyasféle high-tech gésa. Kuncsaftjait maga válogatja, csak az arra érdemesek hálhatnak vele, akiknek ez valódi kiváltáság. A társnők úrinők, képzésük nem egyszerű, és tehetségük sem (itt most nem csak az ágyban nyújtott tehetségekre gondolok), mondhatni ékkőként ragyognak egy zord világban. Ha valaki feketepontot kap egyiküktől, az onnantól kezdve nem kerülhet kapcsolatba velük. Szóval jelenléte a Serenity-n igencsak furcsa, elvégre, minden tekintetben luxushoz van szokva (a siklója a legfényűzőbb az egész hajón). Minden esetre, Mal szívesen tudja a hajón, mivel neki köszönhetően eme díszes kompánia olyan bolygókon is leszállhat, ahol más esetben figyelmeztető lövéssel fogadnák a hajót. Mondhatni, Inara a nagykövet (Mal néha így is gúnyolja). S mivel alapvetően békés természet, igyekszik Reynoldsot is békésebb utakra terelni, aki viszont makacsul ragaszkodik jelenlegi, zűrös életéhez. Ennél fogva nem kevés ellentét húzódik közöttük, ami mellett persze vonzalom is van, bőven. Ők az a pár, akik se egymással, se egymás nélkül nem tudnak meglenni, csak éppen ezt egyik sem vallaná be, se egymásnak, se önmaguknak.
Utasként szállt a hajóra Dr. Simon Tam (Sean Maher), aztán mint (fő)orvos és bajforrás, ott is maradt. Jóképű, okos, tehetséges fiatalember, akinek fényes karrierje, hatalmas vagyona, a magvilágok egyikén gyönyörű otthona, és szerető szülei vannak… azaz voltak. Otthonát, karrierjét, valamint vagyonát feláldozta húga kiszabadítására, minek folytán kiderült, hogy szerető szülei mégsem annyira szeretik, illetve, többre tartották társadalmi pozíciójukat, mint gyerekeiket. Ennél fogva Simon is menekülővé vált, mint a Serenity legénysége. Közéjük is illene, ha nem hordana rendes ruhát, ha nem beszélne választékosan, és ha életmentés mellett ölni is tudna. Mindegy, Simon ennek ellenére mindent megtesz a legénység sérüléseinek ellátásáért, amiből akad bőven, olykor pedig maga ad feladatot nekik. Kaylee meg mit nem adna, ha a doki végre jól megd… vizsgálná. Egyszóval hasznos tag. Összesen egy vele érkezett gond van, az őrült húga, akit mindenre elszánt szövetségi ügynökök üldöznek.
Egen, River Tam (Summer Glau) hibbant. Sőt, közel van a pszichopata minősítéshez, ami megint egy szokatlan jellemvonás. River kiskorában nagyon-nagyon okos volt, mondhatni női Albert Einstein. Szülei ezért egy különleges akadémiára íratták be (River kérésére, aki azt hitte, ott kihívásra lel). Sajnos, az akadémia nem az volt, mint aminek tűnt. Kísérleteket végeztek rajta, melyek hatására River megőrült. Egyik pillanatban teljesen tiszta, a következőben szétveri az orvosit, ráadásul szövegeinek nagy része abszolúte értelmetlen. Párszor ki is akasztja Malcolmot, aki emiatt Simonnal kerül összetűzésbe.
A legénység utolsó tagja szintén utasként szállt a hajóra, majd mint a Tam testvérek, a fedélzeten is maradt, bár az ő okai egyáltalán nem ismertek. Derrial Book lelkész (Ron Glass) buzgón imádkozik a legénység üdvéért, lelki támaszt nyújt, tanácsokkal látja el Malcolmot, akinek amúgy afféle iránymutatója is. Ráadásul, bár sose derül ki, mit is csinált a lelkészkedés előtt, de az tuti, hogy több köze van a Szövetséghez, mint bárkinek az illusztris társulatból. Szövetségi tisztek ugranak, miután megtörténik a személyazonosítás, e mellett a csapat egyik legjobb lövésze, zsigerből vágja, hol vannak hatósági előőrsök, vagy hogyan jár el bizonyos esetekben a Szövetség, és amúgy egy élő lexikon, plusz fejből felmondja az univerzum legveszélyesebb maffiavezéreinek életrajzát. Book lelkész tehát egy élő kérdőjel.
Ők kilencen alkotják tehát a sorozat hősi brigádját. A Firefly mégis tíz főszereplőt számlál. Ahogy a Star Trekben az Enterprise, a Star Warsban a Millennium Falcon, úgy itt a Serenity is majdnem élő személynek minősül. Nézzük hát, mit érdemes tudni erről a zűrhajóról. Akár a Falcon öcsikéje is lehetne, mert legalább olyan ócskavas (úgy tűnik, a Star Wars óta a törvényen kívülieknek nem dukál a szép, csilli-villi hajó), csupán Kaylee tehetsége és Book fohásza tartja össze. Elég, ha arra gondolunk, hogy a Serenity filmben történő első felbukkanásakor leesik róla egy alkatrész. Amúgy típusát tekintve Firefly osztályú közepes teherhajó, sorozatszáma 03-K64. A belső tere két szintes. Az alsón található a hatalmas raktér, melynek két oldalán a siklóöblök vannak. Innét nyílik a fő légzsilip, mely egyben a rakodórámpa is. A raktér mögött az orvosi van, ami mellett és mögött a hajó utastere egy kis társalgóval és négy kabinnal, plusz két fürdővel (igen, ebben a sorozatban WC is van, és látjuk is). A felső szintre több lépcsőn is el lehet jutni mind a raktér, mind a gyengélkedő felől. Fent hátul van a gépház, ezt egy folyosó köti össze az étkezdével, mely a hajó legbarátságosabb és legotthonosabb része. Itt található a konyha, és egy élelmiszer raktár. Eztán következik egy újabb folyosó, mely két oldalán a legénységi szállások húzódnak (amik azért trükkösek, mert létrán kell lemászni), a végén pedig a pilótafülkét találjuk. A hajó minden szektora más színű, ami megadja nekik az alaphangulatot.
A sorozat a visszatérő szereplőkkel sem fukarkodik. Nem meglepő módon, többnyire azok sem a törvény jó oldaláról szabadultak. Lendületből itt van Badger (Mark Sheppard), Reynolds egyik fő munkaadója. Magát többre tartja, mint kéne, a megbízhatósága meg finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. Akárcsak Saffron (Christina Hendricks), akit vagy négy néven ismerhetünk meg a sorozat során. Amúgy személy szerint a kedvenc visszatérő karakterem. Ő is flúgosabb az átlagnál, ráadásul társnő-képzésben is részesült, ami igencsak veszélyessé nővé teszi. És legalább ilyen barátságos Adelei Niska (Michael Fairman), aki vén trotylinak néz ki, de elég, ha megszólal, és inkább kámforrá válnál. Afféle maffia vezér, a kínzás mestere (élvezi, ha kínozhat). Az utolsó két visszatérő személy pedig a „kék kezű” duó (Jeff Ricketts és Dennis Cockrum). Eme kifejezés River egyik versikéjéből van, de illik rájuk (mivel róluk szól ). Jól öltözött, öltönyös, de korántsem barátságos arcú ügynökök ők a Szövetség szolgálatában, akik valamiért kék gumikesztyűt hordanak. Üldözik Rivert, és mindenkit megölnek, aki kapcsolatba kerül velük. Hogy pontosan kik ők, az sajnos a sorozatból már nem derülhetett ki. 
Szóval, ez a Firefly. Mit nyújt? 14 részen át mérhetetlen mennyiségű humort, fergeteges karaktereket nagyszerű színészi alakítással, meghökkentő jeleneteket (volt pár ember, akinél ki is csapta a biztosítékot két – szerintem nagyon hatásos, bár az egyik általam is enyhén ferde szemmel nézett – jelenet). Visszafogott látványt, de remek akciókat, jó történetekkel. És ha a Firefly lefutott, neki lehet ülni a Serenity-nek, de szigorúan utána. Egyrészt, mert két szereplő meghal benne, másrészt, mert a film már nem hozza azt, amit a sorozat. A humor ott visszafogottabb, a szereplőkre nem jut elég idő, és a „senkivel sem törődünk, csak magunkkal” érzést átvette a „világmegváltó őrültség”.
Azt hiszem, végszónak álljon itt egy idézet a Serenity filmből, mely híven tükrözi a sorozat lényegét: „Becsapja magát, kapitány. Maga nem a merész hős, a Szövetség nem a gonosz birodalma, ez pedig nem a nagy aréna a harchoz.”
Úgy tűnik, némi mozgolódás van eme ház táján. A Universalnal történt valami, vagy csak felébredtek, vagy nem tudom, mert rövid úton kétszer is kedvencünkhöz nyúlt.
Igen, igen, igen, igen!!!!! Végre, valami az SW háza tájáról. Megérkezett az első trailer a 3D-s Clone Warsról:
Utolsó kommentek